Rendezte: Sturla Gunnarsson
A film Mafab adatlapja: Ice Soldiers (2013)
Gunnarsson 1978-ban összefényképezett egy rövidfilmet, majd a nyolcvanas évektől folyamatosan producerkedett és rendezett, főleg televíziós és dokumentum munkákat. Ha így nézzük, az idős direktor nagyon nincs otthon a sci-fi és horror témában, ezért mozija döcögős és steril. Még a legtöbb spirituszt a film eleji mészárlásban érhetjük tetten, míg a továbbiak egy tévéfilm határán egyensúlyoznak.
Dominic Purcell filmszínészi munkásságának egyetlen jó döntése az volt, hogy beszállt a Szökés című bűnügyi-akció sorozatba. Innentől és odáig csupa B filmben alakított mellék és főszerepet, amelyek nagy része nálunk még a tékák polcaira sem jutott el nagyon. Ezt a szösszenetét is három év csúszással van szerencsém megnézni, és csak azért nem fikázom szarrá, mert nézhető.
A forgatókönyvért Jonathan Tydor nevű egyén felel, aki 26 év alatt összesen nyolc filmes munkában vett részt és ebből az első kifejezetten kult gyanús nálam. 1990-ben valahogy kiókumlálta a kilencvenes évek egyik legjobb Dolph Lundgren film történetét. Legalábbis nekem nagy kedvencem volt a Sötét angyal - Dark Angel (1990), amelyben repülő cd vágta el az emberek torkát és egy földönkívüli csáklyázta meg az emberek homlokát. A film dinamikáját még megdobta a tapasztalt rendőrnyomozó (Lundgren) és nyalka, de akcióban szinte szűz és kéretlenül nyakba varrt ügynöktársának kombinációja, amely két évvel előzte meg a nálunk valamiért sokkal sikeresebb 2008 - A patkány éve, című akció-sci-fi-horrort, amelyben a két nyomozó közötti felállás kísértetiesen hasonló volt. Tydor itt volt a csúcson és ezt a sikert szerintem későbbi munkáiban nem sikerült elérnie, ezért simán hívhatjuk egykönyves szerzőnek. A Jégkatonákban leporolta a szupererős humanoid lények ötletét, csak ezúttal nem idegen bolygó polgárai irtják az embereket, hanem egy szovjet kísérlet gyilkos mutánsai. A külsejük azonban nagyjából megfelel a Sötét angyalban szereplő Matthias Hues küllemének, ezért úgy vélem, Tydor fantáziája vagy erősen korlátolt, ha ijesztő és véreskezű figurákat kell vászonra álmodni, vagy fiatal korában egy szőke égimeszelő verte állandóan laposra az iskola mögött és azzal törleszt, hogy az illető fizimiskáját legyőzendő ellenfelekre vetíti ki forgatókönyveiben.
A történet kb. megfelel A dolog című Carpenter mozi alapjának, csak itt nem jégbe fagyott idegen entitás őröli fel az emberek kis csapatát, hanem három kísérletben előállított katona, amelyeknek szent feladata, hogy háborús helyzetben, idegen területen bevethetőek legyen és bárkit legyilkolhassanak. Ebből kiindulva borítékolható, hogy a Purcell által alakított Malraux nevű karakter fog szembeszállni a három humanoid megjelenésű gyilkossal - írnám, hogy emberek, de különleges képességeik és előállításuk okán inkább nézném őket egy terméknek vagy kísérlet végtermékének, mint emberi lénynek - és a többiek békésen asszisztálnak hozzá, hogy halomra gyilkolják őket. Ötven perc megtekintés után a második tippem be is jött. Michael Ironside sajnos már sosem fog karizmájának megfelelő szerepet kapni, ahogy öregszik. Húzónévnek - bohócnak - még megfelel, de rá nem lehet építeni. A női főszereplőnek meg hiába volt eddig hetven filmes munkája, mert egyszerűen azt sem tudom, ki az... És hiába kedvelem a Kanadai születésű indián színész, Adam Beach-et, ha egy hónapon belül ez a második mozija, amiben jelenléte kimeríti a feleslegesen megkapott szerep típusát. Az Öngyilkos osztagban tudjuk mi történt vele, nem spojlerezem, ebben meg az ötvenedik percig nem sikerült felfedeznem, ezért vagy korábban kinyírták, vagy még nem szerepelt eddig, vagy besütött a délutáni napfény egy pillanatra a monitoromra és az kitakarta a színészt. Csak az lehet. Ha előkerül, azért megemlítem. Szóval, ha a szereposztásból indulok ki, akkor erősen B szaga van a projectnek. Ha abból, hogy 2013-ban, majd 2014-ben és 2015-ben nem sikerült megnéznem, akkor szintén úgy vélem, a film hendikeppel indult az érdeklődési listámon.
Round Two - avagy a második fele:
Az 55. percben előkerült Adam Beach! Azért biztató. És a figurája sem rossz. A többi szpojler lenne. Össze kéne dobnom egy listát filmekről, amiben valamelyik szereplő közel egy óra után jelenik meg és mégis ismert színész. (Pl. Kevin Spacey - Hetedik és tsai.)
Azért van némi irónia Beach alakításában, amikor azt mondja, hogy azért tudja, merre tart a három gyilkos - nyomaikat kiolvassa a hóból - , mert indián és még hozzáteszi: - "De jól esett ezt kimondani!" - már, hogy származását tekintve őslakos. De mi ennek a funkciója, ha nem burkoltan felhívja a figyelmet arra, hogy milyen mostohán bánnak az indián őslakosokkal, beleértve például színészeiket?
Akcióra sok nem maradt a költségvetésből. Kifejezetten fájó az összecsapottsága a film végének, mert kevés plusz pénzből ütős kis akciót lehetett volna még rádobni, eleve azzal, ha az autós üldözés lezárása nem kulminál egyetlen robbanásban. A végső bunyó sem kifejezetten ötletes. Mostanra az ilyesmi lelombozza a nézőket. A CGI szintén ótvar. Egy nagy stúdió kezében lehetett volna A akciófilm is, így B sci-fi hajolt a horrorba.
A film utolsó húsz perce meg nagyon ismerős volt valahonnan. Mintha Dean R. Koontz írt volna hasonló témájú regényt, amelyben valami bérgyilkos vagy egyéb kísérlet célja az volt, hogy minimális harcászati erővel likvidálni egy külvilágtól elvágott kisvárost. Az alapfelvetés régóta motoszkál bennem, és magam is gondolkodtam már novellaötleten, amelynek lényege hasonló lenne, de így, már nem érzek késztetést a megírásra, hiszen nagyjából visszaköszönt a történet a filmből. Azért hagytak ki némi ziccert és elég olcsón és gyorsan fejezték be a filmet. Volt WTF pillanat is és a film végi csavarra nem számítottam, ami miatt plusz százalékot érdemel a mozi. Azért Gunnarsson-nak még kell gyakorolnia a befejezéseket, mert kicsit többet vártam volna a stáblista érkezése előtt, mint amit kaptam.
55%
Ha szeretnéd látni: J É G K A T O N Á K
vagy: Jégbe fagyott gyilkosok
