Rendező: Paul Hyett
A film Mafab adatlapja: Howl (2015)
Szeretem a vonatos filmeket. Az sem baj, ha vonatos horrorfilm, és azért van olyan is, szép számmal. Akár repülős. A szűk környezet. A klausztrofóbiás érzés. Az összezárt karakterek közötti feszültség. Ezek mind hozzáadnak a vonatos horrorfilmekhez. Ezt a két forgatókönyvíró összemosta valami farkasember szerű teremtményekkel. Nick Ostler és Mark Huckerby főleg televíziós munkákat készítettek, melynek nagy része gyermekek szórakoztatására készült. Talán a mesék szerkesztései alatt tanulták meg, hogy ne bonyolítsák túl a forgatókönyvet, hogy könnyebben befogadható legyen. Nem is teszik.
Adrian (Elliot Cowan) új főnökétől, aki korábban vetélytársa volt az előléptetésnél, megnyeri az éjszakai műszakot, pedig most tette le a nappalit. Nem tudom, a valóságban van e mód rá, hogy állami cégnél szarrá szopassa egyik kolléga a másikat, itt viszont, Adrian, jobb híján, felszáll az éjszakai járatra és körbeellenőrzi a jegyeket. Eközben megismerjük a fontosabb karaktereket és hagyjuk, hogy a főszereplő ledőljön alukálni. Arra riad Adrian, hogy hirtelen megállnak és nincs állomás. A szokásos gikszer a sínen a semmi közepén. Technikai hiba, ami pont most lépett fel. A mozdonyvezető - vagy mi a neve, ha főleg elektromos a készülék? - körbejár, hogy ellenőrizze a problémát és sikeresen el is ragadja valami vérfarkasság. Ezen nem lepődünk meg, mert 1.) különben miről szólna a film? 2.) a vezető az a Sean Pertwee, akit a legtöbb filmjében - melyek nagy része horror - simán legyilkolnak, legyen fontos szerep, vagy pár perces marhaság. (Halálhajó, Múmiamese, A katona, Démoni harcosok, Mutáns krónikák, Végítélet, stb.)
Hamar kiderül, hogy nagy bajban vannak és egymásra vannak utalva. Ilyen széthúzó csoportnál azért az nem sok segítség. Pár mondatban ismertetik a karaktereket, ha mélyíteni akarják a figurát, még interakció is van a szereplők között. A legtöbb persze egyszerű töltelék a vérrontáshoz és csupán annyi a néző dolga, hogy gondolatban fogadásokat kössön, ki marad életben.
A befejezés sajnos elég ötlettelen, elvarratlan. A humor inkább abszurd, mint harsány. A fényképezés egészen remek és sokat hozzátesz a filmhez a szarrá szűrözött, ködként funkcionáló effektezés. A szörnyek CGI-je meglepően jól sikerült. Rendesen félelmetesek és a szemük...
A színészek hozzák a kötelezőt, ám a téma miatt, sok karakterépítésre és mélyítésre sem idő, sem szükség. Néha kicsit logikátlan a történet, máskor meg kiszámítható. Ez az egy, ami komoly hátránya, hogy nem képes a klisés, unásig megszokott horrorfilmes közeget megugrani. Pedig, az alapötlet kevés, hogy végig megtartsa a néző érdeklődését és a lezárásra is érdemes lenne betartani valami kis ötlet mócsingot.
A legtöbb figura vagy gyökér, vagy nem szerethető. Igazából még a főszereplőt sem tudjuk eléggé megkedvelni ahhoz, hogy igazán izguljunk érte. Pedig úgy illenék.
Egyszeri megnézésre merem ajánlani, azonban klasszikus, sokat idézett horrorfilm nem lesz belőle. A hangulata azonban egészen kellemes, borzongatós.
50%
Töltsd le innen, ha szereted a farkasembereket!
Néhány vonatos film, amik tetszettek:
- Klasszikus és a legjobb az Alfred Hitchcock féle, fekete-fehér változata a Londoni randevúnak, amelyben egy idős asszony eltűnik a vonatról és egy lány kezd utána kutatni, miközben, mintha rajta kívül senki sem látta volna.
- Egy éjszakai járaton az üzletember kerül bajba: Last Passenger.
- Amerikai sportolók kerülnek szervdonorok karmai közé: A vonat - The Train.
- Fura anti-utópia, amely egy nemzedéknek otthont adó vonatról szól: Hólyukasztó.
