Csontfejsze - Bone Tomahawk (2015)

Csontok és skalpok - Bone Tomahawk (2015) (Nekem a csontfejsze jobban tetszik, így megtartom.)

Rendezte: S. Craig Zahler

A film Mafab adatlapja: Bone Tomahawk (2015)

Megtekintés: Ritka műfaji hibrid, ami kicsit hosszú ám szórakoztató.

Már a film felütése, kezdése is sikeresen berántja az embert abba a szikár és véres világba, amelyet egy western-horrorfilmtől elvárunk. Egyrészt, egy brutális és naturális gyilkossággal indítunk, amolyan in medias res, másrészt, olyan mellékszereplőkkel, akik talán megették a kenyerük javát, azonban szakmailag valamilyen formában lehet hírnevükre számítani, nem lesznek ismeretlenek azok számára, akik szeretik a horrort.

Két bandita megkötöznek néhány pionírt majd anyagi javaikat megszerezve, végeznek velük. Egyikük, a robusztus figura, Buddy, akit az a Sid Haig kelt életre, aki már a hatvanas években kezdte a filmezést és sok egyéb epizódszerep mellett főleg horrorfilmes vonalon képviseltette magát. Reneszánszát egyértelműen Rob Zombie-nak köszönheti, aki beleszuszakolta egy véres és művészfilmes eszközöket is felhasználó horrorfilmbe, majd annak populárisabb és még kikacsintósabb folytatásába. Haig munkássága számomra alig ismert, azonban már 1966-ban szerepelt a "Vérfürdő - Blood Bath" című horrorban és amiért emlékszem rá, az a Roger Corman istállóban készült sci-fi-horror, "A félelem galaxisa - Galaxy of Terror (1981), amelyben félelme végez vele; saját levágott keze gyilkolja meg a karakterhez nőtt furcsa kristályból készült dobócsillaggal. Azt hihetnénk, hogy Sid Haig amolyan filmes senkiházi, aki csupa ZS kategóriás filmben bohóckodik, ezért néhány nívósabb film címét is felsorolnám, hogy lássuk, azért ott volt sokszor a tűz közelében: THX 1138, Gyémántok az örökkévalóságnak, Lambada, a tiltott tánc (!), Jackie Brown. A kilencvenes években már-már visszavonult, majd Tarantino és Zombie visszarángatták a filmezés világába, hogy egy tíz éves foghíjas periódus után ma ismét benne legyen minden baromságban. Legismertebb szerepe a trágár Spaulding kapitány.

A másik gonosztevő, a szinte felismerhetetlen David Arquette az Arquette klánból, Purvis szerepében. Arquette számára még csak nem is teljesen idegen a műfaj - igen, ez az összevont szubzsáner - hiszen egy erősen hasonlóan véres, kannibálos, western környezetű moziban alakított egy előbb katonát, majd lemészárolt alakot: Farkaséhség - Ravenous (1999).
Arquette, filmes házasságán kívül két dologgal hívta fel magára a figyelmet; egyik, hogy valamiért fejébe vette, hogy helye lenne a pankrátorok világában és a Sikoly sorozat egyik legszerethetőbb és egyben legszerencsésebb karakterét játszhatta el, akit nem írtak ki a női főszereplők mellől. Nem igazán tartom őt nagy színésznek, viszont ha meglátom, mindig mosolyognom kell, mert alapjában véve, szemre egy kedves figura, annak ellenére, hogy néha olyan akasztani való karaktereket alakít, mint Purvis.

A két lókötő, hogy berántsanak minket a film hangulatába, kezdésből megöl három embert és közben végig civakodnak, mint egy rossz házaspár. Végül megszentségtelenítenek egy bennszülött áldozati helyet (Hogy lehet megszentségteleníteni valamit, ami valójába vallásilag messze áll mindentől, ami szent?) ami miatt Buddy belezés áldozata lesz, Purvis pedig egyelőre lóhalálában elmenekül a legközelebbi település felé.

Erős indítás, amely olyan filmek dramaturgiáját követi, mint pl. Az eltűntek - The Missing (2003), A 13. harcos - The 13th Warrior (1999) vagy akár a Cowboyok és űrlények - Cowboys & Aliens (2011). Ezekben a filmekben mind nagyon hasonló az alapfelállás. A szélsőséges körülmények között élő közösség néhány tagját megtámadják, elrabolják, hogy azután egy hirtelen verbuvált mentőcsapat bosszút álljon vagy megpróbálkozzon a szöktetéssel.
Zahler két órában meséli el, hogyan sikerül hőseinknek megbirkóznia a feladattal. Kezdetben elég terjengősen - néha már-már unatkozni is kezdünk - majd végül, kissé összecsapottan. A film lezárása ezért egyszerre tűnik túl egyszerűnek és kicsit összecsapottnak, legalábbis a komótos tempó megszokása után.
Viszont Zahler nagyon jól építi fel fontosabb karaktereit és leszámítva néhány apró logikátlanságot (Érthetetlen, hogyan tudják meglepni álmában a mentőcsapatot, hiszen korábban láttuk, mennyire éberen "alszanak".) vagy egyéb dramaturgiai mellélépést, (Matthew Fox aprólékosan felépített figurájának mellékes és gyors bevégzése.) szinte végig egyenletesen fenntartja a néző figyelmét.

Purvis miután betér a városkába, hamar összetűzésbe kerül a seriffel (Kurt Russell, aki először furának tűnhet a szerepben, végül azonban lubickol benne) és fogdába kerül. Míg a serifftől szerzett sebesülését látja el a városka éppen ráérő ápolónője, megérkeznek Purvisért a barlanglakó bennszülöttek és több embert magukkal hurcolnak. Másnap, eléggé megkésve veszik észre, hogy az éjszaka eltűnt a rab, az egyik helyettes és az ápolónő, Samantha O'Dwyer (Lili Simmons), akinek férje, Arthur (Patrick Wilson) balesetéből felépülőben otthon maradt. (Az a lábsérülés kissé túl direkt dramaturgiai húzás, amelynek hiánya erősen csökkenthette volna a játékidőt.)

Csupán négy elég tökös ember maradt a városkában a marhahajtás idején, akik az elraboltak után vethetik magukat és ők sincsenek felkészülve mindarra a bonyodalomra, ami út közben és a végén várja őket.

A fényképezés többnyire gyönyörű - főleg a külső felvételek, a nagy totálok - míg a belsőkben néha vannak talán nem túl előnyös beállítások. (Arthur hálószobájában az a gerenda középen különösen zavaró...) A zene nem hagyott bennem mély nyomot, viszont alátámogatta a hangulatot. Több remek és/vagy ismert színész jelenik meg a filmben, akár teljesen mellékes karakterként is. Rögtön két kultikus a nyolcvanas évekből: Sean Young, aki Rachel-t, az androidot hozta a Szárnyas fejvadászban - Blade Runner (1982) és Michael Paré, aki főszereplő volt a Philadelphiai kísérletben - The Philadelphia Experiment (1984). Mostanra Young szépsége erősen megkopott és Paré is inkább csak azért van még mozgásban, mert sok vackot elvállal, pl. Uwe Boll filmjeit. Megélhetési színész lett belőle. 2015-ben tucatnyi munkája van folyamatban.

Fontos még kiemelni a szereplők közül a mindig remek Richard Jenkins-t, aki talán a legösszetettebb figura szerepét kapta meg Chicory személyében. Az állandóan kotnyeleskedő, bizonytalankodó reszketeg seriff helyettes helyettes tényleg remek karakter. A film legtöbb humoros pillanata hozzá köthető, amire szükség is van, hogy ne legyen a film annyira végletesen pesszimista darab. Így is elég nehéz befogadni a történetet, annak erőszakossága és összetettsége miatt. Meg azért, mert nem nagyon szoktak működni a műfajon belüli produkciók. A horror és a western nehezen fér meg együtt, akár a sci-fi és a western. Bármilyen köntösbe is csomagoljuk az együttes terméket, megfigyelhető benne nem kevés történelmi anakronizmus. Szerencsére a téma itt nem boncolgat olyasmiket, mint szellemek, démonok és társai, pusztán csak nagyon realisztikusan ábrázolja a gore effektusokat. A horror így főleg abban merül ki, hogy ami erőszak van a filmben, az elképesztően naturális. Viszont az erőszak egyértelműen nem csak a bennszülöttek oldaláról köszön a néző arcába, hiszen már az indító jelentben megtudhatjuk, hogy maga a fehér ember is végtelenül erőszakos. Talán tudatos döntés, hogy párba állítsák egymással a személytelenebb kannibálokat a néző által már ismert színészekkel; ez is felerősíti az ellentétet a két oldal között, pedig végeredményben, ha jobban belegondolunk, morálisan a bennszülöttek állnak feljebb, hiszen hitüket és territóriumukat védelmezendő kerülnek összetűzésbe a fehérekkel. Így őket akár fel is menthetnék, ha módszereik nem lennének olyannyira erőszakosak.

Látszik, hogy a film a rendező szerelemgyereke, amire nem csak a hosszú - vághattak volna - játékidő utalás, hanem a rengeteg párbeszéd, ami árnyalja a szereplőket. Zahler 2007-ben öntötte végleges formába a forgatókönyvet, amin alig változtattak a forgatás idejére, amit végül röpke három hét alatt lezavartak, főleg Utah államban és Új-Mexikóban. A néhány változtatást az indokolta, hogy a kiesett eredeti színész (Jim Broadbent) választások után volt, aki nem tudott a produkcióban maradni és a helyette érkezőre (Richard Jenkins) kellett kicsit fazonírozni a már elkészült scriptet. Kurt Russell nagyon megvolt elégedve a forgatókönyvvel és ahol lehetett, ott dicsérte Zahler munkáját. Eredetileg olyan színészek voltak a befutók a főszerepekre, mint Peter Sarsgaard, Timothy Olyphant, Michael Wincott és Jennifer Carpenter, azonban a hosszú előkészítések miatt sokukat le kellett cserélni, más elfoglaltságok miatt.

Ha szeretnéd látni ezt a roppant erős mozit, itt keresd: Csontbalta letöltés!

75%
Ha nem szereted a kimért, lassú tempót és karakterépítést, vagy nem szereted a véres jeleneteket, akkor ez nem a te filmed.

Blog: Internetes vásárlási tanács, sushi ügyben...

Blog: Internetes vásárlási láz-álom

Nem vagyok az a fajta Internet függő felhasználó, akinek teleszemetelik spam-hirdetésekkel a levelesládáját és utána nyálat csorgatva szájszélemről, agy-mosottként rendelgetni kezdek.Nem. Nagyon megnézem a termékeket és ha még véletlenül tetszik is, végül lebeszélem magam az egész procedúráról, mert egyszerűen az a bizalmatlan fajta, megcsontosodott gondolkodású ember vagyok, aki nem bízik a termékben, ha nem forgatta előbb körbe, nem kopogtattam meg és nem szívtam be az illatát.

Nem tehetek róla!
Ilyenné lettem szocializálódva.
Az a bizalmatlan fajta.
Azután nem igazam lett, hogy megint nem hittem el elsőre azt, amit láttam?

Véletlenül sikerült megakadnia szememnek olyasmin, amin elgondolkoztam; ha az egész cuccra nem is lenne szükségem, azért a kés hasznos adalék lenne a konyhában.
Tudniillik, az egyik termékreklámozó oldal felajánlotta, hogy akciós áron, potom 1690Ft-ért gazdája lehetek egy sushi készítő szettnek!
Nem akkora összeg, nem igaz?
A fényképen meg teljesen jól látszódott, hogy a készlet ... szegről-végről... tartalmaz egy szakács kést, ami már magában megéri az akciós árat.

Kinagyítva láthatod, hogy a sushi készítő szett jobb szélén egy konyhakés is helyet kapott. Amíg gyönyörködtem a fotóban, egy üzletkötő kisasszony online rákérdezett vásárlási szándékomra egy felnyíló ablakban.
Nem sokat tököltem, mivel sejtettem a választ, ezért azonnal belekérdeztem, hogy a kés is a szett tartozéka e? Sushi szettről beszélünk, nem igaz? Abba pedig egy kés is beletartozik.

A kisasszony nem esett kétségbe, hanem közölte, a kép illusztráció.
Szerinted is ez egy kissé kitérő válasz?
Szerintem az.
Szóval pontosíttatnom kellett vele, hiszen a rendelést a késtől tettem függővé.

Udvarias, nem igaz? Semmi mellébeszélés. Sőt, a kést meg sem említi, nehogy belemenjünk egy bonyodalmas és hosszadalmas beszélgetésbe. A kis hölgy szakmailag szerintem a csúcson van.
Tehát, a késre nem mond igent, hiszen pontosan tudja, hogy nem tartozik a szetthez - csak jól mutatott a fotón - és elárulja magát, hiszen egyetlen mondatba sűríti, hogy a.) Megbeszéli a kérdést a hirdetővel b.) ugyanakkor máris opcióba helyezi, hogy javítani kell a leírást, ergó tudja, hogy az javításra szorul.
Köszike!

Így nem lesz nekem jó kis sushi késem!

Gondoltam, még szívom majd a vérüket, ezért munkába indulás előtt elmentettem az oldalt, hogy hazatérve megtekintsem a szükséges változtatást a hirdetésben - pontosabban beléjük tudjak kötni, ha esetleg továbbra is félrevezető marad a reklám.
Azonban be kell látnom, az oldal nem próbálkozott belevezetni a vásárlót egy rossz vásárlásba, miután jeleztem a megkérdőjelezhető részletet.
A végeredmény egy sokkal kevésbé étvágygerjesztő reklám fénykép lett, ami viszont már hitelesebb képet fest a megvásárolandó - és csupaszabban gagyibb - termékről.

Csak tanácsolni tudom, hogy hasonló termékek esetén, ahol több darabos a csomag, figyeljetek rá, ne akarjanak többet mutatni, mint amit majd kapni fogsz.
(Nem, abba nem akartam belekötni, hogy a rizs és hal a csomag része vagy nem. Annyira nem vagyok kukacoskodó.)

Teszem hozzá, ma meg megint megjelent a facebook oldalon a hirdetés, még a régi fotóval és kicsit nagyobb összeggel:

Az én anyámat...

Szöktetés a pokolból - The Final Girls (2015)

Szöktetés a pokolból - The Final Girls (2015)

Rendezte: Todd Strauss-Schulson

A film Mafab adatlapja: The Final Girls (2015)

Megtekintés: Szórakoztató stílusparódia vagy vígjáték. Nem tökéletes, viszont nem unalmas.

Alig egy hete - vagy kettő - már lezavartam egy Final Girl című filmet és habár a cím erős belső utalás volt a slasher filmeknél megszokott, utolsó lány effektusra, sajnos az irónia abban a moziban ennyivel - a cím - ki is merült. Semmi kikacsintás, semmi gyilkos poén.
Szerencsére, ebben az évben azért nagyon hasonló címmel - és külön gratulálok a magyar kiadó és szinkronstúdió munkájának, olyannyira gyökér változattal sikerül útjára engedni a filmet itthon, aminek nyomokban sem sok köze van a tartalomhoz - készült egy sokkal megfelelőbb stílusfilm, amely ötvözi a slashert és a humort, inkább a poénok javára; The Final Girls a.k.a. Végső lányok.

Itt már kimondják a szereplők, mi is ez valójában, ízelítőt kapunk a műfajból, van paródia, irónia, egyebek. Nem rossz, nem rossz, mégis a stáblista alatt azon morfondíroztam, hogy ez azért még kevés a boldogságomhoz. Átmentünk ugyan a filmben a hülyeség egy határán, ám mégsem lépték meg a készítők azt, amire végig vártam - szpojler: egy fontos szereplő visszahozását az életbe - pedig, ha valamiről szólnia kellett volna a filmnek, akkor az ez a tündérmesei gesztus. (Talán úgy vélték, az már sok a jóból.) Így viszont a lezárás nem történik meg, illetve olyan formában leszünk részesei, hogy akár lehetne folytatás, ami nem biztos, hogy szükséges.

Max (Taissa Farmiga) apját nem ismeri, anyukájával viszont elég haveri a viszonya, ami egy csapásra megváltozik egy autóbaleset miatt, mikor is anyu átköltözik a másvilágra. Max nehezen heveri ki a tragédiát, rokonokhoz kerül és az sem segíti nagyon a gyógyulását, hogy édesanyja rövid ideig színésznőként próbált szerencsét és egy sikeres slasher sorozat első részében alakított szexelő áldozatot, így a múlt mementójaként állandóan téma lehet a környezetében.
Amolyan rekreációs programként a szűk baráti kör ráveszi egy közös mozizásra, és természetes, hogy a megtekintendő mozi anyu egykori nagy mellmérettetése. Max nem rontja el a többiek örömét, így beül az unásig látott, mostanában került filmre. Azután amolyan "Végső állomás" szerűen elszabadul a pokol a nézőtéren és bármilyen valószerűtlen, a főszereplő és baráti köre, csoda folytán átkerül a filmbe.
Onnantól a humor felerősödik és parabola jellegű műként kezd működni. Szóba kerül pár filmes tudnivaló és a film képi törvényei, valamint a játékidő mind beleépül a megváltozott valóságba. Láttunk már ilyen (mozi szereplők lépnek át a valóságba, pl. Az utolsó akcióhős, Kairó bíbor rózsája) és olyan (valós szereplők lépnek át a film világába, pl. Pleasantville, Teledili) változatot is. Az erkölcsi példázat is megjelenik, direkt, pacekba: Ne mutogass csöcsöt, ne szexelj, mert akkor lekaszálnak!

Max kezdetben rácsodálkozik erre a világra - ki ne tenné? - azonban hamar feltalálja magát és elhatározza, ha van rá mód, igyekszik kihozni a legtöbbet az esetből és talán anyukáját, Amandát, vagy Nancy-t, ha már a filmen belül vagyunk (Malin Akerman) is igyekszik megmenteni. Azért az laikus szemmel is érezhető, hogy a forgatókönyv felhasználja ugyan anyukát, mint karaktert, de nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel és Max gondolatai sem nagyon lesznek világosak számunkra, azzal kapcsolatban, miket tervez anyuval és azzal, hogy kézzelfogható lett számára, igaz, kicsavart módon.

A film sajnos közel sem olyan szórakoztató, mint a trailere, amiben az összes értékesebb poént sikerült belesűríteni. A filmet nagyon vártam, miután sikerült belebotlanom a trailer-be és nem állítom, hogy csalódtam a filmben, viszont jóval magasabb elvárásaim voltak vele szemben. Az azonban biztos, hogy a másik, humortalan változatnál, amelyik csak címében emlékezteti a nézőt a tartalomra, ez egy sokkal populárisabb, befogadhatóbb variáció.
Eleve nem lehetett mondjuk komolyan venni egy olyan filmet, amelyikben a szereplők fellépnek a gyöngyvászonra.
Amit nehezményezek, hogy pár remek ötleten kívül nem erőltették meg magukat a szerzők.
Ami nagyon jó pillanat volt, az többek között a flashback beépítése a filmbe és megjelenítése, a narrátor hang működése, illetve a filmre került feliratok kreatív felhasználása.
Még néhány jelenetsor nagyon eltalált, pl. a játékidő kezelése, ha nem a megfelelő helyen vagyunk dramaturgiailag, illetve a végtelen filmes körforgása, ha benne vagyunk a jelenetben.
A Jason Voorhees hangeffekt meg a nyolcvanas évek filmjeiből legalább akkora alap, mint a Cápa főtémája.

A szereplők főleg a mostani vígjátékdömping megbízható figurái. A leggyökerebb figura pl. Kurt, akit Adam DeVine alakít, és ő ismerős lehet többek között a Tökéletes hang sorozatból. Nina Dobrev meg a Kamuzsarukból. Adam DeVine feje eleve olyan, mintha egy maci és egy operáció előtt álló transzi fia lenne és végig olyan fejeket vág, hogy arra gondolsz, vajon a családja hogyan bír röhögés nélkül leülni vele ebédelni?
Malin Akerman nekem egyértelműen az Agyő, nagy ő!-ből maradt meg és talán emlékszel abban, amikor a hosszú autóutat azzal igyekezett feldobni, hogy az összes rádióban elhangzó slágert végigénekelte, míg Ben Stiller azt kívánta, velem együtt, hogy kussolna el végre. Akerman itt is eljátssza a slágerénekes pipit, ám rövid úton fejre áll a kocsival, így titkos kívánság teljesülése pipa! :)
Egyértelműen azonban a film legjobb pillanatai az idegbeteg figurát alakító, pöttöm mini-szuper Angela Trimbur-hoz köthetőek, aki végső szexis táncát improvizálta és megmutatta, hogyan lehet olyan gyorsan "kiesni a szerepből", hogy a néző szinte fel sem foghatja...
Fura véletlen, vagy a színész tudatos döntése állhat az mögött, hogy Alexander Ludwig mindkét Final Girl produkcióban tevékenyen részt vett. A másikban szociopata gyilkos, itt meg szeretni való hősszerelmes. Kár, hogy olyan a feje, mintha egy Korcsmáros Pál képregényből lépett volna ki.

Egyszer minimum ajánlatos a filmet megtekinteni.
Slasher rajongó előnyben.
Elbírt volna mondjuk több vért és humort.
A befejezés a könnyebbik utat választotta.
(Nem lépték meg, hogy Max visszahozhassa az anyját az "életbe", mert az talán már az írók szerint is feleslegesen sok kérdést vetne fel, amire nincs idő. Talán ezért olyan biztonságos a befejezés is, ami kiszámítható.)

60%

Ha szeretnéd megnézni, és persze szeretnéd, akkor: Végső lányok!

Megjegyzés:
Sosem fogok rájönni, kinek az elbaszott ötlete volt a Final Girls címet Szöktetés a pokolból-nak magyarítani, hiszen a szereplők nem a pokolba kerülnek és gyakorlatilag nem is szöktetnek meg senkit...

Fantasztikus négyes - Fantastic Four (2015)

Fantasztikus négyes - Fantastic Four (2015)

Rendezte: Josh Trank

A film Mafab adatlapja: Fantastic Four (2015)

Jamie Bell nem járt jól ezzel a szereppel...
hiszen nem is látszik a legtöbb promóciós anyagon.

Megtekintés: Ha láttad a korábbi két részt - amelyet igyekeztek függetleníteni ettől a balsorsú darabtól - akkor semmi újat nem tud neked mutatni ez a film

Eddig nem írtam erről a képregényfilmről, pedig, ha a bemutató környékére időzítettem volna egy cikkecskét, biztos rengeteg plusz olvasóm lehetett volna. Lusta is voltam és egyébként is rengeteg remek cikk jelent meg a filmről akkoriban - és fog még ezután is.

Azt nem akarom boncolgatni, hogy a rendező és a stúdió közötti viszony mennyire mérgesedett el, sem azt, milyen sokan kritizálták a filmet előttem. A saját meglátásaimat szeretném csupán hozzáfűzni a filmhez, ami szerintem, ha tájékozódtál a világhálóról az eddigi kritikákról, akkor nem lesz nagy újdonság.

Először is, a film - még akkor is, ha nem nagyon ismerem a képregényt, bár pár epizódot elolvastam - nem jeleskedik a karakterépítésben. Hiába kezdünk hét évvel korábban, ha a forgatókönyvnek csupán két szereplőt sikerül a gyerekkortól bemutatnia és azt sem túl szellemesen. Persze, mondhatnád, hogy a 2005-ös epizód még erre sem vette a fáradtságot, én meg azt állítom, hogy bár ott gyermekkor nuku, ettől függetlenül, pár gesztus és mondat is képes volt jobban árnyalni a karakterek közötti kapcsolatrendszert és ami ezzel jár.
Ha egy forgatókönyv nagyot markol, akkor legyen bevállalós. Mennyivel több lett volna, ha megtudjuk, hogy Susan (Kate Mara) végül hogyan került a Storm családba és Johnny (Michael B. Jordan) miért olyan kívülálló? És ehhez sem kellett volna túl sok ötlet, csupán pár perc. (Pl. Susan simán lehetett volna egy hasonló kvalitású tudós - akár Dr. Franklin Storm (Reg E. Cathey) korábbi munkatársa - egyetlen gyermeke és egy rosszul sikerült kísérlet után gyakorlatilag a tudós társ vette volna gyámság alá, aki akár titkon még lelkiismeret furdalást is érezhetett, amiért balul sült el a kísérlet.
Johnny, meg azt érezte volna, hogy apja inkább a kislányra koncentrál a baleset óta és amíg nem világosodik meg, hogy apja felelősnek érzi magát a tragédiáért, addig nem lenne igazán jó mostohatestvér, egészen addig, amíg, míg rá nem döbben, mekkora teher ez az apjának és onnantól, mint értelmes fiú, teljesen újraértékeli a kapcsolatát a lánnyal és apjával. (Szép jelenet lehetett volna mondjuk egy olyan, amiben Franklin a meghalt tudós fényképét nézegeti sírva - aki akár nő is lehetett volna, nem igaz? - és motyogva bocsánatot kér a hibájáért, amiből Johnny rádöbben, mi is történt. Majd Johnny besétál Sue hálószobájába és nézi az alvó lányt és betakarja. Ne mondd, hogy nem lett volna drámai és karakterépítő!)

Vagy vegyük Reed (Miles Teller) és Ben (Jamie Bell) kapcsolatát. Tényleg annyi történt, hogy az órán fura srácra felfigyel egy másik és amikor lehetőség van, lógni kezdenek együtt? Esküszöm, még az is megfordult a fejemben, hogy Ben kissé homokos karakter, akinek bejön a kissé lányosan cicás Reed. De, hogyan épül fel a barátságuk???
Van egy órai bemutatkozás, majd Ben családjának roncstelepén összefutnak és Ben érdeklődik Reed dolgai iránt. Ezt azért felvezethették volna némi plusz jelenettel, nem?
Pl. Ben néha lelép otthonról bátyja zaklatása elől és belefut Reed-be, aki mondjuk - hány amerikai filmben ellőtték már - rakétát tesztel valahol egy tisztáson. A rakéta kilövése akár sikerül, akár nem, a két gyerek tátott szájjal nézné és összehaverkodhatnak, mert van közös érdeklődés a kísérleteken kívül. (Még azt is eltudom képzelni, hogy Ben ad valami gyakorlati tanácsot Reed-nek, amit az kifelejtett a számításaiból, hogy a rakéta magasabbra menjen; pl. akár a külsejére kent festék állaga, ami repülés közben megváltoztatja az irányt és így legalább megtudnánk, hogy Ben nem teljesen hülye, csupán jobban szeret visszahúzódva figyelni az eseményekre.

Azután azt sem tudjuk meg, hogy Ben mitől is olyan nagy ász harcos, hogy ő legyen az erő a csapatból. Amennyire emlékszem, Ben Grimm, kevésbé volt okos, viszont annál tökösebb és bevállalósabb, ha bunyóról volt szó. Itt a filmben ez a bevállalósság semmilyen formában nem köszön vissza, egészen addig, míg meg nem kapja a képességét, holott, ha jobban belegondolunk, minden képesség valahol visszaköszön a karakterek viselkedésében.

Reed Richard igyekszik súrlódásmentesen élni napjait, és amikor készíti a kísérleteit, igyekszik egyszerre ott lenni minden pillanatnál, minden fázisnál. Hogy teheti ezt meg leginkább? Ha nyúlik, mint a gumi és innen elvesz egy fiolát, onnan elemel egy csavarkulcsot és mivel a szerelendő rész valahol öt méter magasban van, hirtelen ott van és összerakja az egészet. Milyen vidám is lenne neki így élnie és dolgoznia!

Ben, annak ellenére, hogy jó barátja Reed-nek, kicsit mufurc fiú, magának való. Nehéz megközelíteni őt érzelmileg, mert külsőleg olyan, mint egy szikla. Erős is, ha kell, átgázol mindenen, ha a barátjáról van szó, így, amikor megkapja a képességét, egy nagy halom kőtömb lesz belőle.

Susan, múltja miatt visszahúzódó, igyekszik nem kitűnni a többiek közül, még a szépségét sem hangsúlyozza kihívó ruházattal, feltűnő sminkkel. Érzelmileg ő is nehezen nyílik meg, ezért lett láthatatlan és ehhez mérten láthatatlan erő birtokosa.

Johnny pedig kirobbanó formában van és viselkedése is energikus, akár a tűzgolyóé, amivé változott.

Doom-ról (Toby Kebbell) nem is beszélve, hiszen egész életében sérelmeket gyűjtött magába, hogy végül önmaga legyen a pusztító pestis, amely elemészt minden élőt. A bőre pedig fémes, ami akár jelentheti azt is, hogy egy páncél, amely mögé még azok sem láthattak be, akik közelről ismerték a figurát.Legalább a száján keresztül sztorizhattak volna valamit a gondolatairól a film közben, pl. politikai hozzáállását a világhoz. Szülőországáról is mesélhetett volna valami rémtörténetet, hogy árnyalja a karakter hátterét.
De ez csak buta szócséplés tőlem, hiszen valójában a kínai mitológia öt eleméről beszélünk. (Tűz, fa, fém, víz, föld)

Ben karakterét is tudták volna árnyalni, ha bekerül egy jelenet a filmbe, amikor a tesó letámadja és pofozni kezdi, Ben pedig nem hagyja magát. Nem baj, ha először nem győzi le, de ha felökleli, az még jobb. Mindenesetre izgalmasabb, mint a jelenet, ami végén anyu védi be a kamu pofonokkal, amit rázúdít a bátyóra. Igazán belefért volna egy atyai/anyai saller, nem csak ezek a tologató mozdulatok.

A legkevesebbet Doom-ról tudjuk meg, így számomra hiteltelen, hogy a srácból a film végére a Sith lovagokat megszégyenítő módon váljon ellenséggé. Oké, ott ragadt egy évre és végig erre szívta fel magát, de azért voltak korábban érzelmei, még Susan iránt is valami. Legalább keveredett volna valami a gyilkos szándék mellé a puszta gyilkolási vágyon kívül. Esetleg sértettség, hogy magára hagyták, hogy Sue nem lett a babája, bármi.
Ha ekkora nagy pszicho volt a srác, az miért nem derült ki a hosszú évek folyamán, amíg együtt dolgozott a Storm családdal? Semmi pszichológiai tesztelés? Semmi családi beszélgetések, közös paint ball harc, sörözés?
Nem úgy beszéltek róla, mintha teljesen idegen lenne számukra, mégis, ezeket a közösségi morális és etikai béklyókat úgy rázta le magáról a film végére, mint a szart.
Az is érdekes csata volt: Mindenkinek lerobbantja a fejét vagy összeasszítja, kivétel annak a négy személynek nem, akik képesek megfékezni.
Meg is fékezik, kerek nyolc perc alatt, egy olyan semmilyen csatában, amilyet rég nem láttunk képregény filmtől.
Azért, néha egy ilyen főgonoszt beengednék egy árvaházba vagy iskolába, kiskölykök közé, hogy a fene nagy mészárlós kedve, amivel az egész földet porig alázná, vajon milyen formában materializálódna a gyerekek között. Mert oké, amikor minden filmes gonosz a föld pusztulásáért ágál, ám megint más, amikor győzedelmeskednének és a végén mi történik? Az egyetlen ősgonosz ott ül egy nagy halom lerombolt épület és holttest között. Hurrá! Volt értelme élnem! Semmi nem maradt! Akkor most mit is kéne csinálnom? Ő.... ő.... aha....

Nem tudom, mi volt a készítők szándéka, hiszen az első rész - már ha lesz folytatása ennek a mozinak - mitológiailag ugyan megalapozott a figuráknak, ám sok szórakoztató nem volt benne. Hiányzott belőle a képregényes humor, a meglepő fordulatok, a drámai színészi játék. Az egész olyan, mintha egy több órás kalandfilm elejét láttuk volna. Megismerhettük a szereplőket, viszont, hogy mi lesz velük, az várat magára.

Részemről akkor inkább a korábbi két változat, amelyben a színészek is kedvelhetőbbek voltak. Itt eleve nem értem, miért kellett az eredeti figurától merőben eltérő és silány külsőre változtatni a kőembert? Rendben, a kőember filmen egyértelműen gáz, de képregényről van szó, nem királydrámáról. (Egy másik szereplő meg nyúlik, mint a tészta... az sem vehető komolyan.)

Nem írom le a film történetét, mint ígértem és nem elemezgetném a rendező és a stúdió közötti feszültséget sem. Részemről csak néhány gondolatot villantottam meg - nem is mindent - ami eszembe jutott a film megtekintése közben.
Remélem, kicsit szórakoztató volt!

Ha nem és inkább megnéznéd a filmet, semmi akadálya:
F A N T A S T I C  F O U R

65%

Érdekességek, feleslegességek:

- A két jóbarát, Ben és Reed, mindketten játszottak már olyan művész karaktert, akiket tanulmányaik során az apjuk nem különösebben támogat. Reed, Miles Teller dobost alakított a "Whiplash - Whiplash-ben (2014), míg Ben, Jamie Bell táncost a "Billy Elliot - Billy Elliot-ban (2000)! (Ha csak az élőszereplős filmjeiket nézzük, akkor pont ez a két filmjük van elsőként kiemelve az imdb oldalán is.) Ezt az infot magamtól szaszeroltam ki, ám szerintem az imdb is megemlíti. Most utána is nézek! :)
- A rendező, Josh Trank és a stúdió között úgy elmérgesedett a kapcsolat, hogy Trank megígérte, többet nem forgat képregényfilmet és a végső változat, ami moziba került, azt nélküle fejezték be és vágták össze.
- Elképzelhető, hogy az összecsapott befejezés mögött az is állhatott, hogy a megfilmesítési jogok lejárata egy éven belül volt.
- A rendezői változat közel két és félórásra lett vágva.
- Az első film, amelyben a kőembert 100% CGI hozta létre.
- Lányok, akik nem lettek Susan Storm: Sasha Pieterse, Emmy Rossum, Margot Robbie, Saoirse Ronan, Allison Williams, Dakota Fanning, Samira Wiley, Alice Eve
- Fiúk, akik nem lettek Reed Richards: Anton Yelchin, Kit Harington, Jack O'Connell, Richard Madden, Jonathan Rhys Meyers, Adrien Brody
- Stan Lee cameo, se plusz jelenet a stáblista után.

Atyaisten!

Végső lány - Final Girl (2015)

Végső lány - Final Girl (2015)

Rendezte: Tyler Shields

A film Mafab adatlapja: Final Girl (2015)

Megtekintés: Még Abigail Breslin ellenére sem merem ajánlani. Az imdb pontozása partidrog fogyasztásnak köszönhető. Tiszta fejjel ennyit nem kaphatott volna!

Ez a film nem jöhetett volna létre, ha Abigail Breslin nem veszít el részegen egy fogadást. Józanul biztos nem vállalja el. Vagy csőbe húzták, Wes Bentley-vel egyetemben. Valamelyik producer felhívta Wes Bentley-t:
- Szia! Forgatunk egy filmet Breslinnel. Épp most végzett egy drámával, amelyben Schwarzenegger volt a partnere. Sikk vele szerepelni. Érdekel a film?
- Hogy a viharba ne! - felelte Wes és aláírt.
Egy másik producer közben felhívta Breslin-t:
- Épp forgatni kezdünk egy kemény filmet Wes Bentley-vel, aki olyan jó volt az Amerikai szépségben! Van kedved a partnerének lenni? Tudjuk, hogy te is egy amerikai szépség vagy! Benne vagy?
- Hát, hogy az ördögbe ne lennék?
És volt két mini sztárjuk, hogy kihúzza a filmtervüket a szarból.
Hogy nem sikerült, az nem nekik köszönhető.

Tyler Shields nem túl tehetséges rendező. Vagy nagy pofátlanság első rendezés után ezt kijelenteni??? Az egész film mesterkélt, színpadias. Olyan, akár egy végtelenül egyszerű bosszú dráma, a felesleges Shakespeare-i töltet nélkül.
Gyakorlatilag két jelenetre lehet szedni:
1. Wes 12 évig edzi a kislányt, hogy felnőve bosszút álljon pár gyökéren.
2. Bosszút áll pár gyökéren.
Mindezt unalmasan, kiszámíthatóan, kb. annyi meglepetéssel, mint egy kinder tojás. Az is olyan, hogy tudod, hogy valami kis szar lesz benne, de amíg nem bontod ketté és nem látod, képes vagy hinni benne, hogy a tiédben véletlenül egy gyémántot csempésztek. De nem...
A 12 évet meg letudjuk egy inzertben, csak az a zavaró, hogy a végeredmény nem meggyőző. Veronica nem tűnik olyannak, mint akit 12 évig képeztek ki gyilkolásra. Meg minek is tennék, őszintén? Nem célravezetőbb fogni egy hangtompitós pisztolyt és egyesével levadászni a szarháziakat? Komolyan 12 évig érleljük a bosszút? Oké, a bosszú hidegen jó, de ez már megfagyott...

Nem érződik elég gördülékenynek ez a felkészülési hacacáré. Inkább olyan kötelező jelenetsor. 

Már a felvezetés sántít.
William (Wes Bentley) magához veszi az elárvult Veronicát (Abigail Breslin), hogy felnevelje és kiképezze egy baró kis vérengző orvgyilkosnak, akiket felesége gyilkosaira rá tud majd szabadítani. A kiképzés nem kerül többe, mint 12 év! Ezalatt Veronica felnő és elvileg igazi gyilkos lesz. Ezt abból tudjuk, hogy a helyszín, amely egy pincehelyiség, beszélgetnek és elvégeznek két próbát? egy fojtogatósat és egy igazságszérumos-paráztatós keverék beadási próbát. Erre azért van szükség, mert gyakorlatilag ez a kettő fogja meghatározni a film befejezését, második felét.

Kérdés:
- Ha William a gyilkosok ellen képzi ki 12 évig a kislányt, akkor a gyilkosok, akik a film második felében megjelennek és kb. 25 év körüliek, azok 10-15 évesen gyilkoltak?
És ha ezt William tudta, akkor miért nem csinálta ki a kölyköket még akkor?

Szóval elég bután indul az egész és utána sem emelkedünk filozófiai szintekre.
Veronica becserkészi a fiúkat, azok elviszik magukkal a flottul kivilágított erdőbe, üldözni kezdik, a kiscsaj meg levadássza őket.
Pont ennyi. Nem több. Ami színesíti a történetet, az annyi, hogy benne van ez a keverék drog, amivel leitatja a srácokat, erősen lerövidítve a játékidőt és mutat pár közelharci jelenetet, amin annyit dolgozhattak, mint én szoktam a Halloween napi dekoráción...

Aranyos, aranyos, de hiányzik még az az igazi, ragadozó macska kisugárzás. A forgatás alatt 16 éves volt a kis hölgy. 

Nem lett jó film.
Hülyeség az alaptörténet.
Ripacskodóak a fiatalemberek.
Nem elég meggyőző Breslin karakterének játéka.
Bentley motivációi és egyáltalán, megjelenése - pl. mikor meghal az uccsó majom, hirtelen ott terem egy puskával - teljesen kihagyott figura.

Gondolom, a büdzsé ennél a filmnél a két sztárra ment el, mert a pénz nem látszik semmi máson.
Eleve röhejes, amikor néhányan futkároznak az erdőben, amely szakmailag tökéletesen be van világítva, ráverve az Erdő szellemére, aminek kritikájánál anno, már előkerült ez a probléma. Tény, annak ellenére, hogy a film éjszaka játszódik, semmiről nem maradunk le. Olyan, mintha stúdióban építették volna fel az egész helyszínt azután behordták volna az összes alkalmas helyre a lámpákat és tessék, lehet futkározni benne.

Ettől lett az egész film egy bugyuta horrorfilm, amelyben nem maradt horror. Akciónak is igen szegényes. Drámának meg röhejes. Elvileg egyfajta főhajtás lett volna a slasher filmek előtt, amelyek női főszereplőit, hívják a filmes szakmán belül "Final girl"-nek. A baj, hogy a film még a slasher műfajba sem fér bele, pedig, ha belegondolok, hogy megtámogatták volna némi eltúlzott, képregény erőszakkal, akár még szórakoztató darab is lehetett volna.

A legvértelenebb lebaltázás, amire filmből így hirtelen emlékszem... Pedig milyet dobott volna rajta egy szép nagy vérfröccs! 

Nem gondoltam volna, hogy Breslin képes lesz ennyire ár alatt adnia magát, pedig már láttam már tőle filléres mozit. Az sem volt nagy szám, de legalább eredeti volt. Ez a film ellenben megidézi kicsit a keleti kultúra anime világát, mind öltözetben, mind képi világban. Kár, hogy a külsőségek mögött nincs semmi tartalom.
Még a legjobb az egész filmben Logan Huffman, Danny szerepében, aki beimprózta a filmben a baltás táncolgatását és egyébként is sokat hozzátett a karakteréhez.
Dobhatott volna a filmen még az egyértelmű utalgatás a Piroska és a farkasra, de még ezt sem erőltetik. Az legalább egy klasszikus. Ez nem lesz az.

20%

Ha szeretnéd megnézni ezt a borzalmat, szerencsére van rá lehetőség: Végső lány!
Ha neked tetszett, írd meg... miért???

213-as cella - Cell 213 (2011)

213-as cella - Cell 213 (2011)

Rendezte: Stephen Kay

A film Mafab adatlapja: Cell 213 (2011)

Megtekintés: Egészen kellemes, kicsit logikátlan horror.

Már kb. az ötödik percben feltűnt, hogy főszereplőnk, az ügyvéd Michael Grey (Eric Balfour) nem lesz átlagos és szerethető főhős. Először megcsalja az asszonyt a tárgyalás előtt a mosdóban, utána meg kifizeti a verőembert, aki megfélemlített egy tanút és így könnyebben nyernek. Itt már tudtam, valami nincs rendben a szerep leosztással, hisz ki az, aki azonosulni tudna ezzel a figurával, miután börtönbe kerül. Pedig ez is a kaland része, mint az utolsó percekben kiderül.

Michael egyik beszélgetése a sok sittes ügyfele közül, végül gyilkosságban csúcsosodik ki. Elvileg Michael halálra szurkálja tollával védencét és csak a nézők tudják, hogy a koronatanú - aki jelen esetben egy nem kicsit pszicho börtönőr és a főleg The Walking Deadben megkedvelt Merle, azaz Michael Rooker alakítja (akinek azért filmográfiája nem ebben a két filmben merül ám ki)  - hazudik, amikor azt állítja, szándékos volt a gyilkosság.
A fiatal ügyvéd egy pillanat alatt a falak között találja magát és ha már ott van, külön szárnyban "tárolják", a 213-as cellában, amely korábbi lakóinak utolsó napjait rendesen megkeserítette. Michael sem pihenhet nyugodtan, hiszen mind erősebb hatások érik, mind fizikálisan, mind mentálisan. A cella úgy tűnik, valóságos varázsgomba, és még egy nigga srác is feltűnik a színen, mint esetleges nem kívánt szerető.
Ha ez nem lenne elég, kísért a múlt, hogy végül az egész katyvasz maga alá temesse a főszereplőt.

Egy másik szálon egy szociális munkás, aki az államnak dolgozik és feladata, hogy a börtönállapotokról írjon jelentéseket, Audrey (Deborah Valente) belefut Michael-be és nyomozni kezd, nem a börtönőrök verik e rendszeresen a lassan az őrület jeleit mutató férfit. Mit ad isten, egyre több a bizonyíték Ray (Michael Rooker) bűnösségéről és úgy tűnik, a börtönigazgató (Bruce Greenwood) sem töri magát, hogy változzanak az állapotok.

A végén sok dominó lapocska a helyére kerül, néhány elkallódik.

Észrevételek, amik erősen szpojleresek:

- Ray karaktere teljesen - számomra legalábbis megfejthetetlen módon - feleslegesen segít egyetlen mondatban Michael-nek, amikor a börtönben megteszi első lépéseit. Rászól, a szája sarkából, hogy szegje fel a fejét, tekintete ne a földet pásztázza, mert azt gyengeségnek vennék a régi rabok és nem kellene már az első nap félelmet mutatnia. Michael veszi a lapot és onnantól előre néz, szúrós szemmel.
Nem jöttem rá a film végéig, mit akartak ezzel az egy gesztussal, hiszen a film további részében Ray semmilyen formában nem utal rá, hogy segíteni akarna Michael karakterének. Sőt!
- Ray Columbo szintű feleségének története lebeg a semmibe. Arra gondolhatnánk, hogy Ray megkattant és megölte, ám ez a szál nincs felépítve. Ha csak simán lelépett az asszony, az azért lenne fura, mert Ray erősebb karakternek tűnik, hogy utána eljátsszon magának egy one man show vacsit, amelyben a másik tányérnál a láthatatlan felesége ül.
- Ray-t rajtakapta Audrey, hogy fantázia randi vacsit végez a levegővel. Ezek után Ray simán levadássza és megfoj... elsőre úgy tűnik, hogy megöli a nőt. Ereje, szaktudása van a gyilkossághoz. Ez helyett azonban fogja magát, visszamegy a sittre - nem hosszú autóút, amennyire a vágásokból kiderül, így kérdéses, hogy Ray annyira magának való volt e a melóhelyéhez ilyen közel, hogy egyetlen kollégája ne látott volna rá a kapcsolatára, amelyből lelépett az imádott feleség - és Michael vegzálja. Elég szellősek a börtönben a védelmi rendszerek, hiszen alig apró segítséggel bejut a 213-as cellába és kiviszi onnan Michael-t, hogy ...
...hogy mi? Mi vele a terve, miután bebukta a feleség történetet???
- A büntető intézmény is megér egy misét, olyan gyengének tűnnek a biztonsági protokollok.
- Audrey miután felriad a Ray háza gyepén lefolytatott fojtatásból, természetesen tököt növeszt és a férfi nyomába ered, hiszen egyértelmű, hogy az a közjáték után csak Michael vérét akarhatja!
- A börtönigazgató egyengeti Audrey útját, hogy megmenthesse Michael-t - vagy csak a kezébe adja az eszközt, amely szükséges, hogy Michael végül megtegye, amit...
- Mikor mindennek vége, Ray pedig rossz kisfiúként egy rendőrautó csomagtartójának dőlve várja, hogy foglalkozzanak vele. Ne mondd, hogy miután kétszer is majdnem megölte az ellenőrnőt, nem ültetik be egy rabomobilba!
- Ha végül is kihámozzuk a történések lényegét - amit nem akarok leírni, hogy maradjon min merengeni a film végén is - még akkor is marad a kérdés, hogy mi szükség volt a nigga srác meggyilkolásának a történetfonalával?
Csak annyi, hogy végül Michael kezéhez ne csupán közvetve tapadjon vér???
És amikor Michael levadássza a nigga srácot, miért gondolja, hogy azzal kiengesztelheti az őt bántó szellemeket? Ezt a baromságot miért vette a fejébe, ha tudjuk - flashback-ből - hogy neki sokkal inkább lett volna miért bűnhődnie a szellem szemszögéből.

A végén kapunk egy kis misztikus többletet.

Ezekből a kis különvéleményekből is kiviláglik, hogy a film felépítése kissé hézagos és a végére a koherensből átmegy összecsapottba. Viszont végig bírtam nézni, ami már nagy szó egy horrorfilmnél. Nem azért mert olyan lebilincselő a történet, hanem mert sokat hozzátesznek a színészek, akiket korábban megkedveltem jobb szerepekben. Balfour jól hozza a megőrülő embert és elhiszed neki, hogy mennyire gátlástalan. Rooker csípőből hozza a börtön Ray alakját. Greenwood, meg beleöregedett ebbe a szerepkörbe, hogy valami fontos emberként, irányítson valamit. Meg sem kellett erőltetnie magát.

60%

Szeretnéd megnézni?
Klikkelj ide: Cell 213

Fermat szobája - Fermat's Room - La habitación de Fermat (2007)

Fermat szobája - Fermat's Room - La habitación de Fermat (2007)

Rendezte: Luis Piedrahita, Rodrigo Sopeña

A film Mafab adatlapja: La habitación de Fermat (2007)

Megtekintés: Thriller beütésű egyszeri vicc.

Nagy divatja van a szabaduló szobás szórakozásnak mostanában. Persze, lehet, hogy régen is volt ilyesmi - pl. 1800-as években - lehet, hogy már az őskorban is - bedobták a kölyköt a verembe és ha legyőzte a pingvint, akkor a törzs tagja lehetett - mégis, mostanában látom az ezzel kapcsolatos hirdetéseket a neten, hogy ilyen-olyan szabadulós szoba, menekülj ki, éld túl, stb. Szóval nagy lett a divatja.
Egészen biztos, hogy az olyan filmeknek köszönhetően, mint a Fűrész és hasonló társai, melyben több eltérő karakter, valamilyen titokzatos ok miatt egy szobában - teremben, hajón, várban, könyvtárban, vidéki művelődési házban - találja magát és többnyire adott időegységen belül ki kell jutniuk esetleg kiszavazniuk egy társukat, miközben azt nyomozgatják, miért is kerültek szorult helyzetbe.

A Fermat szobájában pedig aztán tényleg szorult a helyzet, hiszen egy kies és kieső vidéken, olyan teremben találják magukat hőseink, amely a feladatok megoldása közben folyamatosan zsugorodik, ha rossz a válasz illetve későn érkezik, így gyakorlatilag kipréselheti négy delikvensünkből a szuszt.

Történik, hogy négy jó ésszel megáldott ember elvégez egy titokzatos, hozzájuk eljuttatott matek - kamu, mert sokkal inkább logikai - feladvány és ezzel meghívást nyernek egy mini taggyűlésre, ahol csak olyan kiváló szellemek vehetnek részt, akiknek sikerült a dedós feladat elvégzése. Egy fiatal matekzseni, egy idős matekzseni, egy lány, aki nem rossz matekból, meg egy férfi, aki nem rossz szabadulásból.

Leutaznak Varjúvetenyőre, átkelnek a nagy folyón, keresztül vágnak a csalitoson, hogy végül megérkezve egy pajtához, fogadja őket a szoba. Később megérkezik a házigazda is és miután megvacsoráznak, beindul a buli. A házigazdának le kell lépnie, ám az összejövetel ettől még saját medrében halad. Az ajtó bezárul, a telefon megcsörren és a másodpercek kínos lassúsággal versenyeznek a falak szűkülő távolságának közelségével. (Totális képzavar...)

- Valaki ideszart a szoba közepére és nincs gazdája???

A film kezdetben izgalmas és felcsigázza az érdeklődést, azonban, hamar be kell látnunk, a legtöbb - összes - feladat inkább gyerekjáték, mint matematikai felhívás keringőre, így sokat veszít a film a hitelességéből. Oké, értem én, hogy az egyszeri nézőnek is izgalmasnak kell lennie, és az egyszeri néző inkább töri fejét kvíz kérdéseken, mint olyasmin, aminek a képletében csak számok és jelek vannak. Így a Ferman szobája nagyon hamar átalakul egy órás szabadulós műsorrá, titkokkal, melyekre azért kapunk választ. Lassan összeáll a kép és ...

Erősen szpojleres leszek a végére!!!

Zavart pár dolog a filmmel, miután végignéztem. Nem mind fog eszembe jutni, de kettőt kiemelnék:

1. WTF, hogy a végén a szerencsétlen apuka áldozati bárány lesz, miközben aki miatt épült az egész szoba és kicsavart magyarázatok útján talán megérdemelni némi büntit, az meg boldogan elevez a helyszínről. Az élet igazságtalan, ám azért egy thrillerben az ilyen kicsavart befejezés nem hagy kellemes ízt a szájamban.

2. Az öreg matematikus azt az egérutat - amire viszonylag furmányosan jönnek rá a többiek - hogyan is képzelte, hogy használni tudja majd a végső pillanatban, miközben három társa simán méteres körzeten belül figyeli egymást, árgus szemmel?
Sehogy!
Amint kinyitotta volna, hogy lelépjen - még csak nem is egy pöccre nyíló ajtóról van szó, hanem be kell törni a használat előtt - a társai felkenik a falra és kiszöknek előtte. Hogy ezt a baromságot elpalástolják, inkább kitalálta  forgatókönyv írója, hogy a gonosz addigra kiesik a képből. Köszi.

- Remélem a szobaszervizt hívja!

A Ferman szobája még ezekkel a kis negatívumokkal együtt is kellemes szórakozás estére. Nem üt túl nagyot, amikor vége, addig azonban kellemesen hangulatos. A vágások, színészek jók.
Az eredeti spanyol nyelv meg kellemes.

A helyszínről a Twin Peaks egyik függönyös terme jutott eszembe. A misztikum és titokzatoskodás nem túl sokáig működteti a konfliktust, hiszen a szereplők végig együtt vannak a helységben és viszonylag hamar szembesülnek az információkkal, ami alapján felgöngyölhetik a rejtélyt, arról nem beszélve, hogy maga a helyszín sem túl nagy és egyetlen igazi funkciója nem maga a kulcs a nyomozásban, hanem eszköz a büntetéshez.
Csoda, hogy mennyit kihoznak mégis belőle a rendezők és írók.

60%