Csontfejsze - Bone Tomahawk (2015)

Csontok és skalpok - Bone Tomahawk (2015) (Nekem a csontfejsze jobban tetszik, így megtartom.)

Rendezte: S. Craig Zahler

A film Mafab adatlapja: Bone Tomahawk (2015)

Megtekintés: Ritka műfaji hibrid, ami kicsit hosszú ám szórakoztató.

Már a film felütése, kezdése is sikeresen berántja az embert abba a szikár és véres világba, amelyet egy western-horrorfilmtől elvárunk. Egyrészt, egy brutális és naturális gyilkossággal indítunk, amolyan in medias res, másrészt, olyan mellékszereplőkkel, akik talán megették a kenyerük javát, azonban szakmailag valamilyen formában lehet hírnevükre számítani, nem lesznek ismeretlenek azok számára, akik szeretik a horrort.

Két bandita megkötöznek néhány pionírt majd anyagi javaikat megszerezve, végeznek velük. Egyikük, a robusztus figura, Buddy, akit az a Sid Haig kelt életre, aki már a hatvanas években kezdte a filmezést és sok egyéb epizódszerep mellett főleg horrorfilmes vonalon képviseltette magát. Reneszánszát egyértelműen Rob Zombie-nak köszönheti, aki beleszuszakolta egy véres és művészfilmes eszközöket is felhasználó horrorfilmbe, majd annak populárisabb és még kikacsintósabb folytatásába. Haig munkássága számomra alig ismert, azonban már 1966-ban szerepelt a "Vérfürdő - Blood Bath" című horrorban és amiért emlékszem rá, az a Roger Corman istállóban készült sci-fi-horror, "A félelem galaxisa - Galaxy of Terror (1981), amelyben félelme végez vele; saját levágott keze gyilkolja meg a karakterhez nőtt furcsa kristályból készült dobócsillaggal. Azt hihetnénk, hogy Sid Haig amolyan filmes senkiházi, aki csupa ZS kategóriás filmben bohóckodik, ezért néhány nívósabb film címét is felsorolnám, hogy lássuk, azért ott volt sokszor a tűz közelében: THX 1138, Gyémántok az örökkévalóságnak, Lambada, a tiltott tánc (!), Jackie Brown. A kilencvenes években már-már visszavonult, majd Tarantino és Zombie visszarángatták a filmezés világába, hogy egy tíz éves foghíjas periódus után ma ismét benne legyen minden baromságban. Legismertebb szerepe a trágár Spaulding kapitány.

A másik gonosztevő, a szinte felismerhetetlen David Arquette az Arquette klánból, Purvis szerepében. Arquette számára még csak nem is teljesen idegen a műfaj - igen, ez az összevont szubzsáner - hiszen egy erősen hasonlóan véres, kannibálos, western környezetű moziban alakított egy előbb katonát, majd lemészárolt alakot: Farkaséhség - Ravenous (1999).
Arquette, filmes házasságán kívül két dologgal hívta fel magára a figyelmet; egyik, hogy valamiért fejébe vette, hogy helye lenne a pankrátorok világában és a Sikoly sorozat egyik legszerethetőbb és egyben legszerencsésebb karakterét játszhatta el, akit nem írtak ki a női főszereplők mellől. Nem igazán tartom őt nagy színésznek, viszont ha meglátom, mindig mosolyognom kell, mert alapjában véve, szemre egy kedves figura, annak ellenére, hogy néha olyan akasztani való karaktereket alakít, mint Purvis.

A két lókötő, hogy berántsanak minket a film hangulatába, kezdésből megöl három embert és közben végig civakodnak, mint egy rossz házaspár. Végül megszentségtelenítenek egy bennszülött áldozati helyet (Hogy lehet megszentségteleníteni valamit, ami valójába vallásilag messze áll mindentől, ami szent?) ami miatt Buddy belezés áldozata lesz, Purvis pedig egyelőre lóhalálában elmenekül a legközelebbi település felé.

Erős indítás, amely olyan filmek dramaturgiáját követi, mint pl. Az eltűntek - The Missing (2003), A 13. harcos - The 13th Warrior (1999) vagy akár a Cowboyok és űrlények - Cowboys & Aliens (2011). Ezekben a filmekben mind nagyon hasonló az alapfelállás. A szélsőséges körülmények között élő közösség néhány tagját megtámadják, elrabolják, hogy azután egy hirtelen verbuvált mentőcsapat bosszút álljon vagy megpróbálkozzon a szöktetéssel.
Zahler két órában meséli el, hogyan sikerül hőseinknek megbirkóznia a feladattal. Kezdetben elég terjengősen - néha már-már unatkozni is kezdünk - majd végül, kissé összecsapottan. A film lezárása ezért egyszerre tűnik túl egyszerűnek és kicsit összecsapottnak, legalábbis a komótos tempó megszokása után.
Viszont Zahler nagyon jól építi fel fontosabb karaktereit és leszámítva néhány apró logikátlanságot (Érthetetlen, hogyan tudják meglepni álmában a mentőcsapatot, hiszen korábban láttuk, mennyire éberen "alszanak".) vagy egyéb dramaturgiai mellélépést, (Matthew Fox aprólékosan felépített figurájának mellékes és gyors bevégzése.) szinte végig egyenletesen fenntartja a néző figyelmét.

Purvis miután betér a városkába, hamar összetűzésbe kerül a seriffel (Kurt Russell, aki először furának tűnhet a szerepben, végül azonban lubickol benne) és fogdába kerül. Míg a serifftől szerzett sebesülését látja el a városka éppen ráérő ápolónője, megérkeznek Purvisért a barlanglakó bennszülöttek és több embert magukkal hurcolnak. Másnap, eléggé megkésve veszik észre, hogy az éjszaka eltűnt a rab, az egyik helyettes és az ápolónő, Samantha O'Dwyer (Lili Simmons), akinek férje, Arthur (Patrick Wilson) balesetéből felépülőben otthon maradt. (Az a lábsérülés kissé túl direkt dramaturgiai húzás, amelynek hiánya erősen csökkenthette volna a játékidőt.)

Csupán négy elég tökös ember maradt a városkában a marhahajtás idején, akik az elraboltak után vethetik magukat és ők sincsenek felkészülve mindarra a bonyodalomra, ami út közben és a végén várja őket.

A fényképezés többnyire gyönyörű - főleg a külső felvételek, a nagy totálok - míg a belsőkben néha vannak talán nem túl előnyös beállítások. (Arthur hálószobájában az a gerenda középen különösen zavaró...) A zene nem hagyott bennem mély nyomot, viszont alátámogatta a hangulatot. Több remek és/vagy ismert színész jelenik meg a filmben, akár teljesen mellékes karakterként is. Rögtön két kultikus a nyolcvanas évekből: Sean Young, aki Rachel-t, az androidot hozta a Szárnyas fejvadászban - Blade Runner (1982) és Michael Paré, aki főszereplő volt a Philadelphiai kísérletben - The Philadelphia Experiment (1984). Mostanra Young szépsége erősen megkopott és Paré is inkább csak azért van még mozgásban, mert sok vackot elvállal, pl. Uwe Boll filmjeit. Megélhetési színész lett belőle. 2015-ben tucatnyi munkája van folyamatban.

Fontos még kiemelni a szereplők közül a mindig remek Richard Jenkins-t, aki talán a legösszetettebb figura szerepét kapta meg Chicory személyében. Az állandóan kotnyeleskedő, bizonytalankodó reszketeg seriff helyettes helyettes tényleg remek karakter. A film legtöbb humoros pillanata hozzá köthető, amire szükség is van, hogy ne legyen a film annyira végletesen pesszimista darab. Így is elég nehéz befogadni a történetet, annak erőszakossága és összetettsége miatt. Meg azért, mert nem nagyon szoktak működni a műfajon belüli produkciók. A horror és a western nehezen fér meg együtt, akár a sci-fi és a western. Bármilyen köntösbe is csomagoljuk az együttes terméket, megfigyelhető benne nem kevés történelmi anakronizmus. Szerencsére a téma itt nem boncolgat olyasmiket, mint szellemek, démonok és társai, pusztán csak nagyon realisztikusan ábrázolja a gore effektusokat. A horror így főleg abban merül ki, hogy ami erőszak van a filmben, az elképesztően naturális. Viszont az erőszak egyértelműen nem csak a bennszülöttek oldaláról köszön a néző arcába, hiszen már az indító jelentben megtudhatjuk, hogy maga a fehér ember is végtelenül erőszakos. Talán tudatos döntés, hogy párba állítsák egymással a személytelenebb kannibálokat a néző által már ismert színészekkel; ez is felerősíti az ellentétet a két oldal között, pedig végeredményben, ha jobban belegondolunk, morálisan a bennszülöttek állnak feljebb, hiszen hitüket és territóriumukat védelmezendő kerülnek összetűzésbe a fehérekkel. Így őket akár fel is menthetnék, ha módszereik nem lennének olyannyira erőszakosak.

Látszik, hogy a film a rendező szerelemgyereke, amire nem csak a hosszú - vághattak volna - játékidő utalás, hanem a rengeteg párbeszéd, ami árnyalja a szereplőket. Zahler 2007-ben öntötte végleges formába a forgatókönyvet, amin alig változtattak a forgatás idejére, amit végül röpke három hét alatt lezavartak, főleg Utah államban és Új-Mexikóban. A néhány változtatást az indokolta, hogy a kiesett eredeti színész (Jim Broadbent) választások után volt, aki nem tudott a produkcióban maradni és a helyette érkezőre (Richard Jenkins) kellett kicsit fazonírozni a már elkészült scriptet. Kurt Russell nagyon megvolt elégedve a forgatókönyvvel és ahol lehetett, ott dicsérte Zahler munkáját. Eredetileg olyan színészek voltak a befutók a főszerepekre, mint Peter Sarsgaard, Timothy Olyphant, Michael Wincott és Jennifer Carpenter, azonban a hosszú előkészítések miatt sokukat le kellett cserélni, más elfoglaltságok miatt.

Ha szeretnéd látni ezt a roppant erős mozit, itt keresd: Csontbalta letöltés!

75%
Ha nem szereted a kimért, lassú tempót és karakterépítést, vagy nem szereted a véres jeleneteket, akkor ez nem a te filmed.

Kihalás - Extinction (2015)

Kihalás - Extinction (2015)

Rendezte: Miguel Ángel Vivas

A film Mafab adatlapja: Extinction (2015)

Az egyik jelenetben megjelenik némi "Piroska és a farkas" parafrázis is.

Megtekintés: Ebben a nyári, rohasztó melegben mindenképp, hiszen közel két órás fagyhalál. Meg egyébként sem rossz film. Igaz, nem is nagy durranás.

Ami miatt igazán élvezetes lehet ez a film, egyszeri, horrort nem nagyon kedvelő nézők körében, hogy vizuálisan kellemes a szemnek, szép képekkel operál. A széles vászonra álmodott film nem tör nagy babérokra, ugyanakkor, a világvége hangulat, a szobabelsők barnája és a havas táj hidege finoman belénk kúszik.

Vivas mennyire egyedi érzékű rendező, nem ebből a filmjéből fog kiderülni. Sőt, szerintem borítékolható, hogy a "Kihalás" inkább házimozis megjelenésekor fog érdeklődőkre találni, pedig nem rossz film. Nem azért nem lesz kultikus film, mert rajta van a magyar átok - a stáblista nagy részét magyarok teszik ki - mert a végeredményen nem látszik más, csak aprólékos profizmus. A díszletek között még pár remek megoldásra is futott; pl. mikor a kamera a három szinten keresztülvezeti a nézőt, vagy egy másik jelenetben az ajtó mindkét oldalát körbe nézhetjük, miközben a szörnyeteg igyekszik egyik főszereplőnkre rátörni azt. Sajnos, az ilyen szemnek tetsző megoldásokból túl kevés van a filmben, pedig a két órás kamaradráma bőven elbírt volna több vizuális simogatást. Így alig emelkedik ki a középszerből és ezen a történet egyszerűsége és profánsága - hiába próbálják flashback-kel bonyolítani - nem sokat segít.

Valakik felfigyeltek Vivas Spanyolországi munkásságára és adtak neki egy álomgyári lehetőséget. Ezzel Vivas talán nem maradéktalanul, de korrekten élt. Filmje mészárlós horrorként indul, hogy kamaradrámából végül egy erődből kitörős akciófilmben csúcsosodjon ki. Láttunk már ilyet. Hogy a legközelebbi verziókból kiemeljek egy címet: Legenda vagyok 
Itt kicsit többen vannak szereplőink, de közel sem annyian - kezdetben két férfi, egy kislány, akikhez a végére csatlakozik egy terhes nő - hogy a film végig hozza egy kaszabolós horrorfilm dramaturgiáját. A hangsúly sokkal inkább a két férfi múltját lassan boncolgató emlékképekre terelődik; hogy milyen kapcsolatban állnak egymással és milyen függőségi viszonyok van a kislánnyal. Ez a szál, ami mozgatja a történetet és szerintem, ez az, ami a film nézőit sokkal kevésbé fogja érdekelni, mint pl. az, hogyan találnak kilenc évvel a filmbeli apokalipszis után még ehető konzerveket illetve az a kisváros vajon hol van, melynek Harmony a neve (Kettőt találtam az USÁ-ban, de elsőre sem a Kaliforniai sem a Minnesotai nem tűnik a filmben bemutatott városkának) és pár faháznak, kerítéssel ad otthont, viszont körben, körülötte, viszonylag közel még várost is találunk, hatalmas raktárral.

A film drámai vonala kissé kiszámítható, ugyanakkor erőltetett. Bármi is történt a múltjukban, nehezen hiszem, hogy a kislány két nevelőapja úgy össze tudott volna veszni, hogy kilenc évvel az eset után még mindig fújjanak egymásra, mert; a.9 vagy már rég érdek vagy dacszövetséget kötöttek volna a fennálló veszély feldolgozására vagy b.) egyikük szerencsét próbált volna máshol, hogy a konfrontációt csökkentsék. (Habár, egyikük maradását indokolhatja az is, hogy a kislány közelében akar maradni, annak ellenére, hogy vele nem lehet. De miért is nem?) Szóval, nekem kicsit csináltnak tűnik a mozi drámája, ettől eltekintve, végig lehet bekkelni. A végén megjelenő terhes anyuka gyakorlatilag tök fölöslegesen kerül a képbe, talán azt leszámítva, hogy egy egyébként számomra teljesen evidens tényt közül két férfi színészünkkel, tudni illik, hogy a fogságban tartott szörnyeteg - mutálódott egykori ember - azért üvölt olyan szívhez szólóan a lánc végén, mert ezzel kívánja társait odacsalni. Ezt bárki tudhatná, aki már látott hasonló filmet. Vagy a Jurassic parkot. Mivel a filmben esti mese gyanánt előkerül az E.T. szinopszisa is, gondolom, legalább egyik főszereplőnknek kellett volna, hogy legyen némi segédfogalma annak veszélyeiről, miért is nem tartunk vérengző élőlényt a kertünkben, vasra verve. A másik, amikor a rádióadás közli amolyan sms minisztériumi segélyként, hogy a támadókat könnyen lehet likvidálni egy erőteljes fejlövéssel!
Nem mondod?
Van még olyan hülye fegyverbuzi amerikai, aki nem azonnal a szemed közé durrantana, ha a fogaid nagyobbak, mint ami indokolt és a szemed fehérje valójában vörös?
Szerintem nincs. Aki mégis inkább bokára céloz, miközben karmos kezek igyekeznek felhasítani a torkukat, az meg is érdemli, hogy egy lépcsőt visszaessen a táplálékláncon.

Elkalandoztam. Vivas tehát teljesen jó. Filmje, megkockáztatom, legalább annyira jellemző munkásságára, mint mondjuk Antal Nimród első amerikai munkája. Az is korrekt volt, néha felvillantotta halványan, amiért a Kontroll-t imádni lehetett, azonban nem lett más, mint egy erős közepes tucat thriller. Pont, mint jelen film.

A két fagyott holttestet magyar színészek "játsszák". Másrészt a jelenetsor erősen emlékeztet "A dolog" hasonló, feltérképezős képsorára.

A szereplők közül nehéz kiválasztani, hogy ki a jobb. Szerintem mindhárom színész hozza a figurát, amit a nyakukba tettek, a kissé erőltetett motivációs vonallal együtt. A kislány elég jó választás, néha az arcjátéka is érett pillanatokat hoz. Jeffrey Donovan és Matthew Fox pedig verseng egymással a "kinek guvad jobban a szeme, miközben remeg az arca" díjért, csak nem tudom, kinek adnám.

Ettől függetlenül vagy ezért, ki lehet bírni a közel két órát.
A végső zenei motívumok mondjuk totál nem illettek a lezáró animációs stáblistához, ám ez legyen a legnagyobb bajunk.

A történet:
Valamikor a jövőben, szokás szerint, gyilkos vírus szabadult az emberiségre. A túlélőket karanténba igyekeznek elszállítani a katonaság kellő képpen felkészített emberei, így amikor beüt a gikszer a célállomástól méterekre, egyértelmű, hogy elsőként a fegyveres erők hullanak el. A többiek pedig egy kiabáló katyvaszként rohangálnak a fegyverropogás közben, hangárból hangárba. Hogy ki éli túl... azt abból tudjuk meg, hogy a felirat megmutatja, hogy kilenc évet ugrottunk az időben. Egyértelmű, hogy a buszon szorongatott kisbaba már nem pólyás.
Harmony egy pár házas kolónia valahol a hegyek övezte völgyben. Jeges tél van és nem volt egyértelmű számomra, hogy a vírus valamilyen mód felelős lett e egy kataklizma változásért, vagy csupán főszereplőink találták meg a világ leghidegebb városát, ahol még ki lehet engedni a kutyát a kertbe. A környezet le van fagyva legalább annyira, mint a "Holnaputánban" vagy mint a két túlélő férfi között.
Patrick (Matthew Fox) igazi ősemberré avanzsált, aki azért a hójáróval elmegy vadászgatni. Eszik is rendesen, meg keveset iszik mellé. Jack (Jeffrey Donovan) egy pár méterrel arrébb álló házban tengeti napjait a felcseperedő kislánnyal és inkább gyűjtögetésből tartják fenn magukat. A kislány, Lu (Quinn McColgan) sok problémát generál, hiszen nem szeret fogat mosni - kilenc év alatt mennyi fogpasztát kellett Jacknek összegyűjtenie, hogy ne legyen büdi a szájuk? - és mivel kiskorú gyerekszínész, egyébként is csak napi kb. 4 órát lehet foglalkoztatni...
Jack kislánya és Patrick kutyája néha sütipartit rendeznek a kerítés tövében. Lu csak azért tud néha kilógni a házból, hogy kicsit kalandozzon, mert Patrick tapasztalatiból azt szűrte le, hogy az egykor mutálódott fertőzöttek, ennyire hideg környezetben nem tudnak megmaradni. Ahhoz, hogy a film drámai végjátékban csúcsosodhasson ki, azonban ezt meg kell változtatni. Például azzal, hogy a kilenc év alatt a mutáns emberek rezisztensebbek lettek a környezeti szélsőséggel szemben, viszont a harapásuk mostanra elveszítette vírusterjesztő képességét, ezért ha feltépik az nyaki vénádat az elég szar, de ha be tudod magadnak varrni, nem kell a fertőzés elkapásától tartanod. Azért az elég hasznos.

Patrick közeledne, Jack nagyon haragszik és apró puzzle darabokból tudjuk meg, mi is történt a sötét múltban.
Nézd meg, érdemes.
Többet nem árulok el.

Véletlenül a két kedvenc oldalamon is hozzáférhetsz:
horrortrashbmovie: Kihalás letöltése
onlinepont: Kihalás letöltés
Mindkettőn a mega linket ajánlom és köszönet a két oldalnak, hogy ilyen gyorsan hozzájutottam ehhez a remek kis szösszenethez.

Fika:
- A katonák kiképzésük ellenére sokkal kevesebb gondot jelentenek a szörnyeknek, mint az egyéb menekülő szereplők. Mikor lesz egy filmben a katona viszonylag intelligens szereplő?
- A mutáció után, a második generációs szörnyek vakok és hallás útján cserkészik be az áldozatot. Ez olyan jól megy nekik, hogy Patrick-ot letépik menet közben a hójáróról, ha az kell, de ha Lu némán ugyan, de egy méterre sétál egy pocsolyában a pince padlóján, az oly remek hallás szart sem ér, hogy elkapja a szörny a kislányt. Az meg egy tök bld trükkel átveri a lényt. Mikor lesz intelligens már annyira egy forgatókönyv, hogy ha egy lény vaksága helyett egyéb módon maradt életben, akkor a vakságot nem tudják majd a szereplők olyan egyszerű módon kijátszani, mint, hogy némán állnak? Van ám ott szaglás, ahol nincs látás és ha van, akkor a hóban vérző fejjel fekvő Patrick nem bámult volna bele az egyik lény szájába, vagy ha igen, az az utolsó pillantása!
Kilenc év alatt a túróért nincs szarrá erősítve a ház? Ablakok, üveggel??? A pince meg olyan biztonságos, hogy Jack egyenesen beleküldi Lu-t egy szörny karjaiba??? Buzi-e vagy?
- SZPOJLER ALERT!!! Ne már! Tényleg így lép ki az egyik szereplő a történetből, mint a hasonlóan fagypont alatti filmben, a Kolóniában Laurence Fishburne a hídon, mikor felrobbantja magát?

65%
Talán 70%

Azt hinné az ember - sőt, várja - hogy a női szereplő megjelenésével árnyalódik a történet, ám ez kihagyott ziccer maradt.