Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Megtekintés: Ő, hát nem tudom. Ha nem vagy fogékony egy olyan filmre, amely szerint végy három fej tojást és lepd meg a fókát, akkor nem biztos, hogy verejtékezned kellene!
Mert ez egy olyan film. Olyan elvont vagy hülye?
Már akkor gyanús volt az egész, amikor a főszereplőnk, Dolph (Jack Plotnick) ébresztőórája 7:59-ről átugrott 7:60-ra.
Ezzel indít a film, meg, hogy az unalmas kisvárosi életbe belefásult férfi kutyusa eltűnt a házból, a kertből, az utcából. Pedig olyat nem szokott. Általában már az élelmiszeres zacskó csörgetése előhozza a bujkáló ebet, de nem most. Dolph nagyon kikészül és, hogy figyelmét kicsit elterelje, egy szórólapon található telefonszámot hívja fel, hogy miért egy motoros nyúl az emblémájuk?
Stb.
Dupieux filmje nem vígjáték. Inkább filmes groteszk. A történet alapja nem teljesen baromság: Egy cég ellopja a kutyádat, hogy újra érezd, milyen fontos neked a kis állatod, társad. Persze visszakapod pár nap múlva és ismét egymásra találhattok mint gazdi és kedvenc.
Dolph a cég "áldozata" lesz. Kutyusát ellopják, csak közbejön valami, amire nem számítottak: a tolvajlással megbízott megbízott bent ég a verdában, amivel a klienset kellene elszállítania. A jelek szerint a kutyus azonban a katasztrófa előtt meglépett, így csak elő kell keríteni.
Dolph közben telefonon keresztül magába habarít egy enyhén nimfomániás és kapcsolatfüggő csini csajt (Alexis Dziena), bejár dolgozni a munkahelyére, ahol elúszik a meló és már három hónapja kirúgták. A kertésze nincs a helyzet magas platán. Egy magánnyomozó pedig kutyaürülékből próbálja kiszopni az információt a dög hollétéről, miközben a kutyalopó cég mestere, Chang mester (William Fichter) könyvekkel és apró kölcsöngesztusokkal traktálja Doplh-ot.
Dupieux-nak van érzéke a morbidhoz, elvonthoz, abszurdhoz. Ékes példája agyszüleményeinek a "Rubber" melyben egy abroncsgumi gyilkolássza a kietlen vidék-vidéki népet.
A "Gázos" egy filmdráma, melyben fura karakterek mondanak fura dolgokat és tesznek fura dolgokat. Egyáltalán nem létező problémákkal küzdenek. Ez egy filmes groteszk. Semmi több.
50%
Különvélemény:
- Ennek a filmnek is biztos lesz rajongói tábora, mert hangulata enyhén emlékeztet pl. a Donnie Darko-ra. A főszereplő egy neurotikus férfi, aki nehezen tud kapcsolatot kialakítani más emberekkel.
Talán minden, amit átél, pusztán a fejében játszódik úgy le, ahogy látjuk.
Egy átlagpasi átlagnapja, ha nem veszi be a megfelelő gyógyszereket...
Azok meg szétgurultak.
Megtekintenéd a filmet? Akkor itt tedd meg: GázosKülső link egy kedvenc léggömb. Talán lekvár...
Megtekintés: Enyhén misztikus is lehetne a film, ám lassan minden elbizonytalanító eseményre választ kapunk. Így marad egy dráma. Érdemes ráfordítani az időt.
A"Parkoló" két ember csatája. Még csak nem is vértelen. Végül, aki veszít, az győz. Vagy fordítva? Lehet, hogy elsőre hülyén hangzik, amit írtam, de ha figyelmesen nézzük a filmet - nem futkározunk ki inni, vécére, vagy nem a telefont nyomogatjuk - akkor a mozi lassan beszippant magába és érdekes lesz számunkra a történet vége, még akkor is, ha alapból egyik főszereplővel sem tudunk maradéktalanul azonosulni.
Légiós (Lengyel Ferenc) kopasz, negyvenes évei végén járó, elsőre parasztlegénynek tűnő férfi, aki egy, a házak között megbúvó parkolóért felel. Nem nagy meló, nem nagy kunszt. Autók be, pénzt adnak és állhatnak cserébe a murvás területen. Cserébe Légiós figyel rájuk, hogy illetéktelen ne vigye el, de alig több. Napjait olyan apróságok teszik kellemessé, mint amikor a kora reggeli kávéját egy lakás ablakából rá tűző napfénycsík fénye alatt issza meg, vagy esténként, legközelibb barátjával, az egyik ház falára vetített fényképek nézegetése közben gitározva elmélkednek a világról. Nihil, de legalábbis nem sok.
Légiós fura figura, nem túl bőbeszédű. Talán menekül valami elől, ami eddig nem érhette itt utol.
Egyik nap begördül egy aranyszínű Mustang, melynek gazdája teljesen más világból érkezett ide. Imre (Szervét Tibor) gazdag ötvenes, befolyásos, nagyjából lenéz mindenkit, kivétel, ha az érdekei úgy hozzák és legalább annyira csökönyös, mint a Légiós.
Sikeresen össze is vesznek egy fedett részen, amely a parkoló terület egyetlen - úgy ahogy - védett területe. Imre szeretne oda beállni, Légiós pedig ezt az egy kis területet nem hajlandó a kocsik részére bocsátani. Macska-egér harc kezdődik közöttük, csak itt nem tudni a végéig, ki lesz a macska, aki előbb adja fel és hátrál meg.
A film forgatókönyvét hárman pakolták össze. A rendező: Miklauzic Bence, a Légióst alakító Lengyel Ferenc és az utóbbi idők legsikeresebb magyar filmjének - Liza, a rókatündér - írója vetette papírra: Hegedűs Bálint. (Kíváncsi lennék a végső változatba melyikük hozta a kávéfőzőt morze jelként értelmező pillanatokat, hiszen hasonló poén a kávéfőzővel már a másik filmbe is becsúszott. :)
Motivációja mindkét férfinak van. Légiósé talán morálisabb, Imrére inkább süthető az, hogy azért harcol, mert megteheti. Fegyverei is sokkal drasztikusabbak. A végén, viszont elgondolkodik az ember, hogy a nagy csatának nem e az volt a lényege, hogy Imre elég bátorságot tudjon összegyűjteni a továbblépéshez és ehhez csak felhasználta a titokzatos parkolóőrt?
Az "Embert barátjáról" illetve a "Ha a barátod egy magyar, nincs szükséged ellenségre" mondások ebben a filmben egyrészt cáfolódnak, másrészt értelmet nyernek. Mikor melyik. A sok kis, látszólag mellékes esemény helyet kap a nagy egészben.
A film egy korrekt dráma, de nem mennék bele mélyebb elemzésbe a karaktereket illetően, mert akkor túl szpojler gyanús lenne az írás, azt pedig a film nem érdemli meg. Mert látni kell. Még akkor is, ha kissé elvontnak tűnhet első nekifutásra.
Azért az nálam jelent valamit, ha egy ültemben végig bírtam nézni.
70%
Kulcsjelenet:
- Légiós a kocsival a fal felé teper ezerrel, mellette Imre, aki kezdetben jól palástolja félelmét, végül mégis beijed, hogy meghalhat. Kiderül, kettejük közül Légiósnak nincs félnivalója, ő már leszámolt mindennel.
Ez a reklámszlogen kb. minden második ilyen filmre illik.
Megtekintés: Sci-fis, horroros dark movie. Ha ezt keresed, egynek jó. Én többet várok.
Szeretem a horrorfilmek azon műfaját, amely zárt térben játszódik, viszonylag kis szereplői bázissal dolgozik, van valamilyen idegen fenyegetés, hullanak a szereplők és a végén meg van egy csattanós befejezés, ami nem feltétlenül hepiend. Ezekkel az alapokkal elég sok filmet le lehet írni és nem feltétlenül a horror műfaján belül kell keresgélnünk az első verzióakt, hanem sokkal régebben, még a világháborús időben. Amikor maroknyi ember egy lövészárokba szorul és egymásra utalva túl akarnak élni. Vagy egy mentőcsónakba, és túl akarnak élni. Vagy túlspilázom.
Filmtörténeti szempontból nem is kívánom elemezni a filmet és alapját, csak felböfögnék pár címet, amely megtekintése közben eszembe jutott.
Ha a felsorolásból legalább kettőt láttál, akkor az "Infini" teljesen kihagyható darab számodra. Kivétel, ha pont ez a filmes zsánered! :)
Földi változatok:
Az egyik kedvencem, amely földi környezetben játszódik, de megfejelték idegen lénnyel és űrjárművel, a klasszikus John Carpenter Remake: A dolog - The Thing (1982) Sarkköri kutató bázis, patriarchális közösség, nő sehol. Hideg, rengeteg barakk, terem, szoba, raktár és egyéb helység. Földönkívüli létforma, mint beszivárgó egység. Megkezdődik a harc a túlélésért, amit megnehezít, hogy az idegen lény bárki alakját képes felvenni rövid időn belül. Olyannyira, hogy a megszólalás után is megegyezik az idegen lény a felvett és addig feltehetően elpusztított eredeti alannyal; itt egy kutya és egy tucatnyi emberrel.
Ezt mindenképpen látnod kellett, ha az "Infini" tetszett.
Azután, mondjuk menjünk a föld alá, ahol valami ősi ott ragadt és kis csoportunk közéjük sétál, hogy a filmidő alatt elhalálozzanak. Ide nem kell nagy tudományos halandzsa. Elég egy kis csoportnyi karakter, valami ok, hogy a barlangot, bázist, föld alatti rejtekhelyet, stb. ne tudják elhagyni és amíg tart a film, folyosókon futkároznak vagy barlangrendszerekben csatangolnak. Itt a sci-fi vonal elsikkad, meg sem jelenik, ha a lények létezését nem vesszük ide.
"A barlang - The Descent (2005) egy egészen borzongató, hangulatos és klausztrofóbiás horror volt a témában. Szinte egy időben bemutatott "testvér filmje" pedig a sokkal profánabb és kommerszebb "A barlang - The Cave (2005)". Egy év, egy magyar címfordítás, két hasonló történet. Az első változatot ajánlanám megtekintésre, hiába dolgoztak ismertebb nevek a másikban.
Ezek a filmek azonban csak hangulatban emlékeztetnek a tárgyalt filmre, sehol egy űrhajó vagy egyéb jármű, ahol elszabadulhat a pokol. Sehol egy a világtól távol eső, üveghegyeken is túli terület, ahol kiépítettek egy bázist, ami később a helyszínként szolgálhat.
Hasonlóan fagyott holttestet a "The Thing-ben" is láthattunk az elhagyott norvég támaszponton.
Űrhajós változatok:
Szerencsére ebből is van pár olyan, amelyben megy az űrhajó, ki tudja hol áll meg, miközben a végállomás a szó szerinti legszorosabb értelemben is a szereplők végső állomása lesz. Kivétel a kevés túlélőt, már ha akad ilyen.
Néha az ellenség az utasok között van, máskor valahol ráakadnak és a zárt rendszerben elszabadulva tizedeli (tizedeli? lenullázza inkább) meg a legénységet.
Az egyik legismertebb, hosszú sorozattá nőtte ki magát, hogy egy egész univerzumnyi világot teremtsenek köré, amely filmekből, képregényekből és polcon porosodó játékokból álljon. Nem kell bemutatni az "Alien - A nyolcadik utas: a Halál (1979) című űrhajós horrort. esszenciális borzalom. A legénység jeleket fog a rádión. Elmennek, mert olyan hülyék, hogy saját szemükkel lássák, mi csipog vákuum mélyén. Egyikük azonnal megfertőződik és amit ilyenkor teszünk? Felvisszük a hajóra és elindulunk vele hazafelé, mielőtt bármi sejtésünk is lehetne a továbbiakról. Evidens nem? Filmben jól működik a valóságban már erősen kétlem.
Erre az alapra készült még pár film, melyekben az űrhajó, legénység, gyilkos fenyegetés mind megvan.
A "szupernova - Supernova (2000) esetében kevés volt a rendező hírneve - le is vetette a stáblistáról, és a tucat filmsztár is. A történet buta, és az előzmények fényében unalmas is. A végére sem emlékszem, annyira nem kötött le. Nem tudom, mire gondolt Walter Hill, amikor megrendezte, hiszen ő korábban főleg jelen időben játszódó westernek rendezésében volt otthon. Talán azt hitte, hogy ha már producerként bábáskodhatott a Nyolcadik utas: a Halál megszületésénél, elkészít egy hasonló, saját verziót is a témában. Nem sikerült. Nekem nagyon nem tetszett, pedig a zsáneren belüli hangulatos darabokat kedvelem. Ez számomra értékelhetetlen horrorfilm volt, sci-fi köntös alá bújtatva, az őrületről.
Ha már űr, meg hajó, akkor a "Napfény - Sunshine (2007)" kb. ugyanez a film, csak kék szűrő helyett talán több a barna. Internetes barangolásokon mégis ezt mintha egy kicsiny kultusz övezné, míg a korábbi, alapjaiban ikertestvérét, a Szupernovát pedig hideg közöny. Érdekes.
A legjobb és leggótikusabb dark változat azonban még hátra van. Ez a film kvintesszenciája mindennek, amiről eddig írtam: Halálhajó - Event Horizon (1997)
Kérem, szereposztás itt is akad. (Mintha ezekbe a filmekbe presztízskérdés lenne bekerülni...) Elmennek a még Star Trek sorozat által sem ismert tartományba, hogy ott, felsőbb erők vagy a jó isten hatására (nem egy és ugyanaz!) mészárszéket produkáljanak. Sikerül.
Sci-fi is, horror is.
Arcpakolás helyett arckaparás. Nem is élvezik!
Űrbázisos változatok:
Alig különbözik az előzőektől. Csak nem repülnek, hanem átmennek valahová - többnyire nagyon messze - ahol ugyanaz történik, mint eddig. Elszakadnak egymástól, az emberek is, a testrészek is.
Lehet az ok egy drog hatása, idegen lények szórakozás iránti kedve, vírus, vacsorába főtt romlott csirke, stb. A lényeg, hogy szűk folyosók, villódzó fények, erőszakos halál mindenütt, merre a szem ellát.
Egy viszonylag régi, Roger Corman film (produceri felügyelet) vegyítette az űrhajót a bázissal a kellemesen nosztalgikus emlékeket ébresztő - giliszta dugja a nőt, de legalábbis összemaszatolja - "A félelem galaxisa - Galaxy of Terror (1981)" című remekműben. A film valójában nem az, ám el lehet képzelni, hogy pisis kisiskolások milyen nyugodtan mentek csicsikálni a megtekintése után. Bevizelés garantált.
Innen ugorhatunk az új évezred médiumából, a videójátékból kinőtt rügyhajtásba. A FPS játékok az egyik legegyszerűbben létrehozott játékok voltak, miután a térmozgást sikerült lemodellezni. A játékos szemszögéből látjuk a terepet, első számú megfigyelőként. Abban haladunk, keresünk, harcolunk. A "Doom - Doom (2005)" a világsikerű játék nem túl igényes filmes átirata. Sötét, mint állat és ha nincs benne egy percnyi számítógépes animációs lövöldözés, az ember nem is értené, mi köze van a játékhoz. Mondjuk én még így sem nagyon.
Alig pár éve, mikor Dennis Quaid kitalálta, hogy főleg horror filmekben fog szerepelni, témától függetlenül, készült a "Pandorum - Pandorum (2009) című filmje. Sötét bázis, kevés túlélő és egy kannibál horda. Ja, velük együtt akkor egész sok túlélő. Gyakorlatilag megelőlegezte és más környezetbe helyezte a Wayward Pines című sorozatot. Most már legalább tudom, miért volt enyhe Deja Vu-m, mikor a könyvet elolvastam... Tényleg szegről-végről az a sorozat is beillik a műfajba. Az első kategóriába. A Pandorum meg a második kettőbe. Miért? Nézd meg, megtudod! :)
Az Infini pedig a harmadik csoport filmjeit erősíti. Kellene róla többet írnom? Ezek után nem hiszem. Sci-fi módszerrel egy csapat kommandóst átküldenek egy nagyon messzi helyszínre - kicsit olyan, mint a Star Trek féle lesugárzás - ahol egy túlélőre akadnak. Elsődleges feladatuk, hogy a létesítmény által szállított rakományt lekapcsolják. Másodlagos, hogy a túlélőt hazavigyék. A marcona katonák szétszélednek, fertőződnek, ahogy sejteni lehet. Hullanak, mint a legyek.
A főszereplő meg menekülés közben ugrik egy öt méterest és zuhan még mellé vagy húszat, hogy végül, enyhe bordatörésre hivatkozva tovább játsszon a filmben. Aha. Máshol itt derül ki, hogy álmodta az esést. A végét nem láttam, így simán lehet, hogy a végén ez lesz a csattanó. Álom az esés után.
Elvileg a főszereplőért kellene izgulnom. Ez elég nehéz, hiszen amikor megfertőződik, azért kellene szurkolnunk, hogy hazaérjen. Jó vicc. Menj haza, fertőzd meg a világot, haljon meg mindenki. A szereplők gyakorlatilag csak legyilkolásszák egymást a film második felében és ez nem túl érdekes. A dilis magánszámot mindenki hozza, jobban, rosszabbul, több-kevesebb ideig. De negyven perc kóválygás a támaszponton és őrület nem túl érdekes számomra.
Hangulat az akad. A díszletek jók. Nem is emlékszem, hogy azok mikor voltak gyengék a műfajon belül. A trükkök néha gagyik, de a helyszínek azok rendesen meg vannak csinálva. Villogó lámpák, falból kilógó csövek. Sziszegő párafelhők, gőzkicsapódások. Sejtelmes világítás, kék szűrű.
Ezt mind jól hozza a film. Csak ez mostanra kevés, hiszen nagyjából évente egy-két film jön ki ebben a témában. Nagyon el kell találni valamit a rendezőnek, forgatókönyv írónak ahhoz, hogy a néző ne egy tucat darabnak érezze az aktuális bemutatót. Az "Infini" azonban nem ugorja meg a képzeletbeli ... hagyjuk ezt, mert lehet, neked meg ez lesz a kedvenc filmed! :)
Mellékesen:
- Megjelenik a filmben Charlie szerepében a Hemsworth fiúk bátyja, Luke Hemsworth.
50%
Meg kell nézned a filmet. Nem gondolod? Ha igen, tessék: Infini
Szeretek trollkodni.
Nem tudom honnan jön ez.
Beszélgetésnek indul, majd vita és végül trollkodás lesz belőle.
Vagy nem is biztos, csak a másik oldal hozza ki belőlem, hogy markánsan védjek valakit, valamit, akár egy véleményt, egy nézetet, amit egyébként sem nem tisztem védeni, sem nem biztos, hogy mellé állnék.
Mintha tudat alatt, az mellé akarnék állni, aki nem képes megvédeni magát, mert nincs jelen. Ha már jelen, akkor jelen esetben a rendőrök fikázásával nem bírtam egyet érteni egy kedves arcú, kifejezetten bájos hölgy ellenében, aki viszont számomra nem túl szórakoztató vetélytárs lett, mert az Internetes vitákat okos emberekkel érdemes vívni. Nincs abban semmi okos, amit tőle olvastam.
Print screen-nel mentettem.
Biztos lesznek, akik a hölggyel értenek egyet.
Nekik nincs mit üzennem. Nem érdemes.
A vége nem duplán lett beírva, csak lecsúszott a vége, ezért kellett betennem ismét.
Eddie Murphy gazdag nőcsábász, de amikor végül emberére (nőjére) talál, kiderül, nem is olyan jó dolog, amikor akasztják a hóhért, pedig a fojtogatós szex...
Erre inkább összejön a gyermekkori barát lehetséges nőjével, mert az hirtelen könnyebb préda lesz.
Igaz, csak az utolsó ötven percben, mert addig alig volt köztük interakció. De sokkal jobb ez így Eddie-nek, mint álmai nője, aki viszont gyakorlatilag ő, csak női testben!
Egy kis félre kúrós közjáték és mindenki happy a végére.
Kis barátnő megbocsát, a gyermekkori barát megbocsát, pedig azért, a saját ráérős tempójában még az is lehet, hogy összejött volna a kis barátnővel.
A film végén pedig a feka lompos mester mindent visz.
Nekem pedig, mint egyszeri nézőnek, ezért kellene drukkolnom?
Kizárt.
Én a klasszikus befejezés híve vagyok. A nőcsábász elbukik, a két kedves mellékszereplő boldogan él.
Mivel nem így van, 50%. Eddie Murphy egy alapból gyökszi karaktert igyekezett megkedveltetni velem és sajnos, nem sikerült. Majdnem, de nem.
Szép próbálkozás volt, de azok a srácok, akik nem elég bátrak csajozni és valaha egy csinosabb cimborájuk leütött nőt a kezükről, azoknak nem fog tetszeni a Bumeráng.
Nekem sem.
Amíg az Internet áll - működik - addig lesznek emberek, akik humorukat olyan poénokba fektetik, amely hisztériát generálhat. Ez olyan, amikor valami baromságot megosztanak, amit később hivatalos helyen cáfolnak, de mivel sok riadt kis nyuszi osztotta meg, beépül az esemény a "városi legendák" mondakörébe.
Nem olyan rég, mintha már olvastam volna valami hasonló baromságot, amit ma ismét sikerült észrevennem, mert egyik ismerősöm megosztotta. Bemásolom a "történetet".:
FIGYELEM FONTOS OSSZÁTOK MEG !
Pár napja a fiaimnak az utcáról egy teherautó sofőrje odaadta ezt a kulcstartót, amit most szétszereltem. Mellékelem a képeket, mert megdöbbentő !!!!!!!!!!!!!!! Azonnal összetörtem és kikukáztam! Nissan logós papírdarab és egy fényvisszaverős papír között volt a chip. Szétszedni csak fűrésszel tudtam. Vigyázzatok, igaz a történet! Sok helyen... benzinkutaknál, parkolókban, áruházaknál ingyen osztogatnak kulcstartókat, különböző dísztárgyakat az autókhoz! NE FOGADJÁTOK EL !!! Ez egy CHIP amit a bűnözök az áldozatuk követésére használják. Most ezek a bűnözők követni tudnak és látják, hogy merre jártok, látják, hogy mikor vagytok otthon és mikor nem! Távollétetekben bármikor betörhetnek hozzátok! A rendőrség tájékoztatása szerint ezek romániai bűnözők! Ez egy új bűnözési irányzat! A hollandok már tömegtájékoztatásban leadták a lakosságnak. Értesítsd a barátaidat!!!!
Van róla egy print screen-em is, hiszen így tudom megmutatni, hogy eme zseniális szösszenethez kapok egy "Tetszik" gombot, megoszthatom, de még véletlenül sem kommentelhetem, pedig lenne mit...
1200 ember lájkolta, de mivel írni nem lehet hozzá, egy sem kérdőjelezte meg? Rendben.
Valaki már megint nagyon vicces.
Elég életszerű, hogy a mai felületes világban gyermekünk hazajön egy tucat termékkel - kulcstartó, kis kabala állat, stb. a szülő pedig azonnal összetöri, mert ha a gyerek beállít valamivel otthonra, azt azonnal összetörjük!
Persze, találunk benne egy remek kis chip-et, amely a tolvaj bandát értesíti hollétünkről, így amikor nem vagyunk otthon, simán kirámolják a lakást.
Aha!
Mindezt a chipre bízva.
Bele kalkulálták, hogy egyes családoknak több járműve van?
Vagy hatósugáron kívül állt meg a jármű?
Nem túl nagy befektetés ez Magyarországon, hogy csak egy esetleges kirámolást segíthet elő?
Vagy a tolvajok olyan technikával rendelkeznek, hogy több tucatnyi gépjárművet tudnak "kordában" tartani, hogy azután kiválasszák azt, amelyik nincs otthon és oda rendeljenek egy teherautót a "költözéshez"?
Hú.
És, ha sikerült egy csóró gyereknek odaadni az ajándék kulcstartót? Akkor a hűtőt viszik meg a jégkockákat?
Ha csak egy kulcstartóra figyelnek oda, merre jár, nem egyszerűbb a háztól nem messze figyelni a tulajdonosokat, mikor mennek el hazulról? Már csak azért is, mert akkor látják, hogy marad e otthon valaki, míg a chip esetében max. azt, hogy EGY valaki elment otthonról a chippel. (Ami ráadásul valószínűleg a gyerek lesz, hiszen ő kapta a kulcstartót az utcán és tudjuk, hogy sok gyerek szereti megtartani az ilyen kis szarokat.
De figyelem, a hír igaz, mert a Hollandok már figyelmeztették a lakosságot!
Mert olyan szoros az összefonódásunk Hollandiával, hogy mi meg ők már tudjuk, mi a szitu.
A német, angol hírtelevízió még nem írt róla, a kínai kormány is hallgat, sőt, a volt Szovjetunió területéről sem érkezett megerősítés, pedig ott aztán bármi előfordulhat...
Hollandia!
Miben hasonlítunk mi Hollandiára, hogy ott meg itt ugyanazzal a módszerrel keserítik meg életünket a betörők?
Szóval, megint egy baromságot osztanak meg az ismerőseink, ami több sebből vérzik, de van rá kereslet! :)
Ja, és nem ástam mélyen a témában, de így utólag felszörföltem a neten és ezt a hírt már 2012-ben is láthattuk a világhálón. Csak jól emlékeztem, hogy már volt egyszer ilyen őrület...
Megtekintés: Ne zavarjon, hogy a film "régi" és Tom Selleck mondjuk nem a kedvenced. Ez egy remek dráma, börtönfilmbe oltva.
Szeretem ezt a filmet. Vagy inkább kedvelem? Egyik pozitívuma, hogy pár évente érdemes újra nézni a másik, hogy ha most nem is nézem meg, azért nagyjából emlékszem rá, hogy pár sort írjak róla. Yates rendezői munkásságából amúgy számomra a legélvezetesebb a mai szemmel már elég gagyi "Támadás a Krull bolygó ellen - Krull" című fantasy blődli. A film sok emlékezetes pillanattal örvendeztette meg a gyermekkorú nézőket - néhány jelenetére ma is élénken emlékszem. Felsorolni nem kezdem, de egy film erénye, ha nem csak a zenéjére emlékszünk, hanem nagyjából az egész filmre. A zene amúgy a napokban elhunyt James Horner szerzeménye és az egyik legjobb filmzenei munkája.
Yates ezen kívül sok műfajban kipróbálta magát és az egyik élvezetesebb munkája az "Egy ártatlan ember". Első sorban dráma és fejlődéstörténet, igaz, annak nem a szokványos formája, sőt, kicsit kicsavarja a műfajt. Miért? Mert a főszereplő, Jimmie Rainwood (Tom Selleck), már alapból kiforrt egyéniség, nem lenne szüksége karakterfejlődésre, ha mondjuk egy romantikus filmről beszélünk. Jimmie szereti a barátnőjét, kedvelik és elismerik munkáját a munkatársai és élete a nagy amerikai álom. Aztán, egy nap, két túlbuzgó és korrupt zsaru, sikeresen félrehall egy információt és kábítószert kezd keresni Jimmie lakásán. A baj, hogy Jimmie éppen otthon van, beléjük botlik és meglövik. Persze, mire kiérkezik az erősítés és a mentők, kiderül a tévedés, és ha már rendőreink olyan korruptak, igyekeznek tévedésüket Jimmie nyakába varrni. Köszike!
Szarkeverésüknek eredménye, hogy Jimmie sok év letöltendőt kap és ártatlanul olyan közegbe kerül, ahol a karakterfejlődés minden, csak nem pozitív. Jimmie nem rossz ember, csupán a körülmények áldozata, akinek végül olyan útra kell térnie, ahonnan nincs vissza út. Ennek ellenére, ha úgy vesszük, megtisztulva és megerősödve kerül ki a falak mögül.
Közben, két rendőrünk, meg ahelyett, hogy elmenne a kurva anyjába - két igazi tenyérbemászó arrogáns karakterről van szó - Jimmie barátnőjét fenyegetik és Jimmiere is rászállnak a szabadulása után. Nem tudom, a valóságban is így működik ez, de ha én bemószerolnék valaki és az az én hülyeségemből éveket ülne, igyekeznék az életben többet nem az útjába kerülni. Mert az ördög nem alszik. Biztos, ami biztos.
Meg egyáltalán: Lehet én egy korrupt, kábítószereseket kiraboló gyökér zsaru, de legyen már bennem annyi zsiványbecsület, hogy ha elbasztam valaki életét véletlenül, nem szívom a vérét utána is.
Nos, két zsarunk nem így gondolkodik és meg is lesz a jutalmuk, hiszen a négy fal közül már nem az a címben is szereplő ártatlan ember lép ismét a városi élet körforgásába, hanem egy lélekben és testben megerősödött, igazi ellenfél.
Jimmie pedig kis segítséggel revánsot vesz, ahogy a néző végig drukkolt neki.
Jó főszereplő, jó alakítás. Elfogadható mellékszereplők, egy erős F. Murray Abrahammel, Virgil Cane szerepében, akinek ez az egyik legjobb mellékszerepe, de teszem hozzá, munkásságát annyira nem ismerem. (Tudom, hogy Oscar-díjas az AmadeusSalieri megformálásáért, de ettől még nem állítanám, hogy ismerem, mint színészt!)
A két rohadék zsaru másod-élvonalbeli színészek munkája: Richard Young, aki gyakorlatilag Indiana Jones titkos példaképe. Tőle kapta a kalapot a harmadik részben! Más munkái számomra nem ismertek. David Rasche pedig kicsit túl is játssza a robbanásig feszült zsaru figuráját. Igazi elmebeteg. Volt a nyolcvanas évek legvégén egy pár tucat részt megért, igen fárasztó humorú krimi sorozat, amelyben a címszereplőt alakította. Talán hallottál a Sledge Hammer!-ről... Nem a Peter Gabriel szám.
A film szinte végig karcolgatja a tévéfilmes kereteket. Nem érződik, hogy sok pénzt öltek bele és mai szemmel kissé meg is kopott. Viszont, egy próbát megér, mert Tom Selleck tényleg remek a szerepben, jól hozza a kétségbeesett kisembert, akit elragad a fogaskerék és szinte csak magában bízhat, ha túl akarja élni.
Egyáltalán nem nehéz a főszereplővel azonosulni, még azok ellenére sem, amibe belekényszerítik, a túlélésért.
Kellemes nosztalgiával ajánlom ezt a filmet mindenkinek.
70%
Szerencsére van egy hely, ahonnan mindjárt le is töltheted és megnézheted, igazam van e.
Te mennyit adnál erre a filmre egy tízes skálán?
