Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Viszonylag ritkán szoktam méltatni filmzenéket, mivel szakmailag hozzá sem szagolok a zenekészítéshez - ez így visszás, hiszen filmeket sem rendezek, azokról meg mégis mennyit pofázok - és ezért azon kívül, hogy néhány jól sikerült darabért rajongom, sokat nem tudok elmondani az adott szerzeményekről, albumokról.
A Disasterpeace nevét abszolút nem ismertem korábban, ami munkájukat tekintve szerintem nekem ciki. Biztos vagyok benne, - direkt nem is néztem utána munkásságuknak - hogy van egy réteg, akik között kifejezetten kedvencnek számítanak. Most már például nálam is felrajzolták magukat egy képzeletbeli iskola táblára, hogy legközelebb figyeljek rájuk, hamarabb észrevegyem őket.
Gyakorlatilag nem tettek mást számomra a film alatt, mint megidézték kissé a nyolcvanas évek szinti-zenére aprító horrorfilmjeit, kicsit visszahozták Carpenter mester munkásságának hangulatát, és egyáltalán segítettek a képek alatt a frusztráló, nyomasztó hangulatot elmélyíteni, amire a téma miatt szükség volt.
Miért?
Mert alapjában egy átok és a szex körül forog az egész film, ami könnyen elvihette volna az egészet egy átlagos, "Szem", "Átok", vagy "Kőr" szerű tinihorrorba az egész megvalósítást, de nem így.
Disasterpeace zenéje hátborzongató, nem túl bonyolult és annak ellenére, hogy meghallgatás után egyelőre nem tudom visszadúdolni a meódiákat, azért a képek alatt zsigerig hatoló, fülbemászó dallamokról van szó.
Bemásznak a fülbe, tudatalattiba, a bőrünk alá.
Ha már a bőr alá, akkor simán az a vonal, ami "A felszín alatt" zenéjét is jellemzi. Igaz, az még elborultabb filmzene.
A Disasterpeace név mögött egy Rich Vreeland nevű videójáték zeneszerző áll. A Valami követ az első nagyfilmes megmérettetése és szerintem pont vágósúlyban van az úr. Még több munkát neki. Munkásságáról teljesebb képet ad a youtube, magam nem jártam utána.
Nekem bőven elég, hogy olyan számokat pakoltak a film score-jába, amik miatt hallgatásra érdemes anyagot kaptam.
18 nyomasztó szintetizátor zene, a viszonylag könnyedtől az egészen ijesztőig.
1. Heels (2:47) - Akár egy Halloween filmbe is befért volna, amikor Michael Myers megjelenik valaki mögött. 2. Title (2:17) 3. Jay (1:28) - A főszereplőt bemutató motívum kellemes, kicsit eklektikus futamokból áll. Borzongatóan jó. 4. Anyone (1:48) 5. Old Maid (2:32) - Gyorsabb ütemek. A képek alatt kifejezetten ijesztő. 6. Company (4:12) 7. Detroit (1:20) 8. Detritus (2:18) 9. Playpen (1:28) - A legjobb Carpenteres hagyományokat idézi meg. 10. Inquiry (2:20) 11. Lakeward (1:34) 12. Doppel (5:25) 13. Relay (1:52) 14. Greg (3:28) 15. Snare (0:59) 16. Pool (1:35) 17. Father (5:01) 18. Linger (2:20)
Két fiatal egy autóban. Sosem volt ez még ennyire vészjósló.
Megtekintés: Miért? Még nem láttad???
Nagyon ritka érzés az, amit a film megtekintése közben éreztem, annyi szir-szart néztem össze negyven évem alatt. Félelmet. Belső, gyomorban fortyogó, halkan bizsergető félelmet. No, nem magam miatt, meg azért, mert elképzeltem, hogy mi lenne ha létezne ez az egész átok vs. szex dolog, hanem a főszereplő iránt érzett szimpátia félelmet, amely zsigeri és egyfajta testvéri óvásként kulminált végül. Ez abban merült ki nagy magányomban - igen, tök egyedül ültem neki, mert az előzetes hírek arra engedtek következtetni, hogy egyszerűbb, ha nagyon odafigyelek eme műre -, hogy egy idő után magam is paranoiásan fürkésztem a gyönyörű széles vászon hátsó harmadát, a közelgő "ellenség" miatt és felkészültem, hogy ha beazonosítom, amit be kell, hangosan rászólok a szereplőkre, hogy: - Fuss vazzeg, mögötted van!
Igen a film számomra előhozta azt a pszichológiai pluszt, amely főleg a mozi őskorában volt tetten érhető fogás, hogy behúzzák a nézőt és lebénítsák azzal, hogy egyszerűen képtelen a szereplőnek a passzív néző segítséget nyújtani. Hitchcock volt nagy mestere ennek. Nála előtérbe került, hogy a néző be legyen néha avatva és azért legyen feszült a film nézése közben, mert már tud valamit és ezt a tudást átadná az aktív szereplőnek, ami, néhány filmet eltekintve ami pont a témával foglalkozik, lehetetlen! (Már nincs élő ember, aki emlékezhetne a Lumiére fivérek vonatos "filmjére", ennek ellenére, a technika újdonsága elég erős reakciókat váltott ki az akkori nézőkből. Olyasmit, amit a mozi már régen nem képes meglépni, hiába 4D+/-3, meg 174.1 hangzás vagy ajándék dvd a jegy mellé...)
Másrészt a "Valami követ" egyfajta látlelet a fiatalokban ébredező szexualitásról és annak (itt fiktív) veszélyeiről. Kinek ne jutna megtekintés közben például a szex pestise az AIDS? A kisebb nemi-betegségekről most ne essék szó, hisz ehhez képest nem fontosak. Teljesen egyértelmű a hasonlat, igaz, itt az átok átadásával lehet némi előnyt nyerni a végzettel szemben. Apropó, van már 100%-os gyógymód az AIDS ellen??? Volt idő, amikor elkaptad, halott voltál. Ebből a szempontból a filmbeli démon még valahol humánus is - na, persze - hiszen van rá mód, hogy túlélhessük. (Valóban van?)
Csak mutatnék neked valamit...
Harmadrészt a film stílusában, képi világában - értve a színekre, helyszínekre, ruhákra, tárgyakra, zenére - főleg visszavisz minket egy kortalan korba, valahol a hetvenes-nyolcvanas évek horror világába, hogy fricskát mutasson pl. az akkori idők éledező műfaji leagázásának a slasher-nek. Mert a "Valami követ" nagyon félelmetes annak ellenére, hogy nem fröcsköl benne patakvér, nem halnak meg 8-10 percenként mellékszereplők és nincs egy szó szerint egy kézzel fogható gyilkosa, akit akár ki is nyírhatunk. (Bár tudjuk, ez mennyire nem működik, a nagy horror sorozatokat tekintve: Péntek 13., Halloween.
A "Valaki követ" ebből kiindulva, nem nagyon tudom, mikor játszódik. Van benne némi technika, de nincs teleaggatva okostelefonokkal, számítógéppel, teleport készülékkel, stb. Adva van egy valóban csendes kisváros, játszóterekkel, iskolával, még homokos tengerpart is akad. Nincsenek csicsás ékszerek a fülben, nincsenek lila hajú punk gyerekek, semmi kirívó karakter. Átlagos fiatalokról szóló, közel sem átlagos átok motívum. Még csak azt sem merem állítani, hogy a film olyan eredeti lenne, hiszen nagyjából láttunk hasonlót a "Végső állomásban" vagy a "Kőr" című horrorsorozatban.
Erős a kezdés:
Annie kiszalad a házuk előtti utcára. Apja értetlenül követi és kérdezi, mi a baja. A szomszéd lány is megjelenik, mert félti a barátnőjét. Annie senkivel nem törődik, kicsit futkározik a kertekben majd a család kocsijával lelép a szürkületbe. Eljut a tengerpartig és reggel az összetört holttestére akadnak rá. Bárki is tette ezt vele, emberfeletti ereje van és könyörtelen.
Csupa kérdés.
Egy idő után a néző a hátteret fogja fürkészni. Lát e valamit...
Jay (Maika Monroe) nem nagy bulizós típus, pasizni sem szokott sokat, most végre megismer valakit, akivel akár több is lehetne. A barátok - a szomszéd fiút leszámítva, aki persze gyerekkoruk óta a titkos hősszerelmes - mindenki drukkol a lány boldogságának, ugyanakkor óvni próbálják, hiszen az új pasit nem ismerik eléggé. Végül győz a vágy és egy autóban megtörténik, amit már a Titanicban láttunk Kate-től és Leo-tól. Jay még fel sem lélegezhet, amikor az új pasi átmegy őrültbe. Elkábítja a lányt és elvonszolja valahová, ahol a sikoly nem hallatszik. Ott megkötözi a lányt majd várnak. Várnak, mert még valaki nem érkezett meg.
Azután Jay észrevesz egy fura nőt, aki lassan közeledik hozzájuk. A pasi pedig megosztja vele az egyik ősi félelmünket: - Ez a valami, ami most jön felénk, meg fog ölni! Ez egy átok! Szeretkezéssel terjed és átadtam neked! Most rád fog vadászni és amíg meg nem öl, addig én biztonságban vagyok! - ésatöbbi.
Elég erős felütés és hatásosan van tálalva, fényképezve.
Tényleg nem emlékszem, hogy az utolsó pár évben láttam volna e hasonlóan feszült felépítésű, elgondolkodtató horrort.
Miért is az?
Mert rengeteg kérdést felvet mind morális, etikai téren, mind gyakorlatiasságból plusz egyéb.
Néhány, hogy csak a blőd gondolkodásból szemezgessek:
Ha mondjuk elítélem a prostitúciót, használhatom e az átkot arra, hogy kurvákat öljek? (Ez hülye???)
Ha mondjuk előtte szűz voltam, de most a saját védelmemben odaadom magam mindenkinek, kurva leszek vagy túlélő?
Átadhatom e az átkot olyannak, akit igazán szeretek, abban bízva, hogy ő jobban fogja kezelni, ezáltal engem is védve?
Amúgy szerethetünk valakit annyira, hogy józan fejjel átvállaljuk magunkra az átkát?
Te megtennéd?
Szereted a mostani párod annyira?
Sehol nem vagy biztonságban: Feladod vagy bármilyen eszközt megragadsz, hogy kibújj alóla?
A film rendezője saját történetét dolgozta vászonra. Le a kalappal, mert ilyen rövidke filmes múlttal szerintem elég komoly darabot készített. Könyörgöm, ha esetleg sorozat lesz belőle, nagyon figyeljenek a folytatások minőségére, ne valami kutyaütő kapja meg a melót. Mitchell jól adagolja a feszültséget, a színészeivel is elvan, van stílusa.
Kedvenc jelenetem, amikor Jay az egyik támadás után faképnél hagyja a barátait - hiszen mivel nem látják a szellemet, segíteni úgy sem tudnak, neki viszont menekülnie kell - majd a tengerpartra menekül, hogy pár óra nyugalmat leljen. Majd az amúgy eléggé visszafogott lány észrevesz egy kis csónakot, melyen pár srác tivornyázik. Látszik, hogy a lány őrlődik kicsit, majd vetkőzni kezd és besétál a vízbe. A filmben itt van egy ugrás, ám egyértelmű, mi történhetett a továbbiakban. (Vagy túlképzeltem? Mondd meg te!) Szóval, Jay, feladva elveit a szex terén, mondván, hogy nem fekszik le fűvel-fával, önnön védelmében beúszik a három sráchoz, iszik velük egyet, majd nagyon valószínű, belemegy egy többes szexbe, hogy valamennyi időre rájuk hárítsa az átkot. Persze, nem szól nekik - el sem hinnék - de míg az átok a három srácot utoléri, Jay azzal is nyerhet pár napot, amíg kitalálja, mi a következő lépés.
Egyszerűen zseniális kicsavarása ez a tinik könnyelműségének fricskájára. Nesze neked, bulizós, könnyű vérű csajok. Megfelelő motiváció hatására a szomszéd szűzike is elkapható egy fordulóra.
Egy másik jó jelenet, amikor Jay gyerekkori szerelme, miután "átvette" az átkot - tudjuk, szexeltek!!! - autójával a kupis negyedben gördül végig lassan a sarkokon. Vajon mi járhat a fejében? Talán, hogy némi apró pénzért átadhatja az átkát egy szakmabelinek, aki, munkájából kifolyólag ki tudja mennyi ideig védettséget élvezhet...
Talán meg is teszi a srác?
A film végül választ is ad, nem is.
Mi pedig elégedetten, de kissé összeszorult gyomorral állunk fel.
Majd áldjuk az eget, hogy amikor mi szexelünk, nem fenyeget minket hasonló veszély!
Pedig még mindig ott az AIDS.
Ami már közel sem olyan fenyegető...
90%
Horror filmnél szerintem ez a 100% :)
A "Valaki követ" viszont nem csak horror. Kőkemény társadalmi dráma.
Nagyon remélem, hogy a divathullámot nem lovagolják meg és nem készítenek egy hangulat romboló második részt, amolyan prequel-t, amiben megmutatják, honnan ered ez az egész átok dominó sor, sem egy alacsony költségvetésű, tékás alsó porcra fejest ugró folytatást.
Azzal pont a film egyedisége csorbulna.
Megtekintés: Ha már szeretnél aludni, de kell még egy utolsó löket, kezd el ezt a filmet és garantáltan horpasztani fogsz.
Szinte biztos, hogy a magyar keresztségben valami kifacsartabb címmel fog dvd forgalomban megjelenni ez az izgalmatlan (nem elírás ám, hanem nyelvújítás) akció film, mert, hogy széles vászonra nem küldik, az tuti. Nem hiszem, hogy akadna forgalmazó, aki megtekintés után látna fantáziát egy olyan Milla Jovovich filmben, amelyben sem zombik, sem 3D és az egyetlen veszélyforrás egy ex-James Bond Pierce Brosnan. Nem azért, mert nem elég nagy név a szakmában, hanem mert valahogy a film nyögve nyelős, klisés tákolmány, amelynek alapötlete hasonló filmekből lett összegányolva, mint pl. A keselyű három napja, meg más most nem is jut eszembe. Pedig az alapötlet nem eldobni való, csak az a fránya megvalósítás. Persze, az is lehet, hogy az 1975-ös, Robert Redford filmet csupán megszépíti számomra a nosztalgia.
Kate Abbott (Milla Jovovich) Amerikai ügynök, akinek szakterülete a terror elhárítás. Elviekben, mert gyakorlatban harci felkészültsége nyomába sem ér az önreklámozó korábbi filmjeinek, ahol falon szalad, dacol a gravitációval és egy perc alatt öl százon. Nem is tetszett, hogy a legkeményebb közelharc húzása a visszakézből arcba kotorászás és ez meg is menti!
Még egy átlag verőlegénynél csak-csak és nyelek egyet, de, hogy végül a fő ellenségnél is bejön ez a húzás, ahelyett, hogy bérgyilkosunk egyetlen mozdulattal törje el a nyakát, gerincét és legalább egyik bokáját, azért az nekem kellemetlen.
Rendezői instrukció: - Tartsd közelebb a kamerához!
Szóval, Kate rájön, hogy ideiglenes állomás helyén, Londonban - bár átsiklottam felette - észreveszi, hogy olyan személyek kértek vízumot Amerikába, akik gyanúsak. Rendben, szakértő, ám itt hihetetlen intuícióval és szerencsével vesz észre másnak bagatell összefüggéseket. A felettesei egy része kézlegyintéssel reagál, míg mások hívják az emelt díjas bérgyilkos kilencvenest és megrendelik a gyors likvidálását a hölgynek. A rendelt robbantás sikeres, egy teljes osztálynyi belső ember szakad szarrá és a felettesek ahelyett, hogy komolyan vennék Abbott jóslatait és félelmeit, mintha inkább azon kezdenének rágódni, esetleg nem maga e a kisasszony a ludas a kialakult terrortámadásban.
A film amúgy szépen van fényképezve, megjelennek benne ismertebb arcok is, mint pl. Dylan McDermott és Robert Forster is, akik már a Támadás a Fehér Ház ellenben is együtt nyomták és pénzfeldobással döntötték el, ki álljon a jók oldalán. A fej és írás felcserélődött, de az akció nem lett sem látványosabb, sem izgalmasabb. Angela Bassett-ről meg nem elfelejtkezni, mert az erőskezű nőt alakította ott is, itt is. (Az a castingos biztos úgy vélte, ha átemelnek egy halom sztárt abból a filmből, talán lesz egy masszív rajongótábor, akik a film miatt jönnek majd erre a mozira is...)
Rendezői instrukció: - Tartsd közelebb a kamerához!
Shelby filmjének az egyetlen hibája, hogy tapasztalatlan a rendezője. Nem néztem utána, korábban mivel ütötte el az idejét, az imdb egyetlen munkát dobott ki ez előtt. Shelby-nek van némi érzéke az időzítéshez, a látványhoz, viszont kevés pénzt bíztak rá, ami nem hálálta meg magát. Becsúsztak olyan komolytalan jelenetek is, mint amikor a bérház lámpáján Tarzankodik fél kézzel Brosnan-unk és közben szarrá lövi a vakolatot, mert Abbott kisasszonyt nem találja el. Azért, az egy vicces rész.
Pár film és Shelby be fog érni. Csak kapjon pénzt és lehetőséget. Brosnan részemről innentől már csak lefelé fog haladni és van egy érzésem, hogy az utolsó Resident Evil film után már Jovovich művésznő sem nagyon fog A listás filmekben "hősködni", hacsak férje ura nem szerez egy akciósabb franchise-t a popsija alá.
A film sajnos még a történet végi mostanában divatos csavart is nélkülözi a lezárás pedig egyenesen hülyének nézi a nézőt. Oké, ezért drukkolunk, ám valahogy nem hisszük el.
40%
De legalább túl lehet élni...
A trailerben erősen előtérbe került robbantás tényleg pofás, igaz, erre építve nehéz eladni a kilencven percet.
Nem emlékszem, hogy valaha hallottam volna olyasmit, hogy a Time Square szilveszteri labdáját gázzal kellene megtölteni, ahhoz, hogy ne melegedjen fel attól a több tízezer led-től, amelyik éjfélkor világít majd rajta. Már csak azért sem, mert a led nem melegszik...
Semmi baj, ha rossz szájízt hagyott maga után benned a film, hiszen 2016-ban érkezik a Támadás a Tower ellen!
Rendezői instrukció: - Tartsd közelebb a kamerához!
Sajnos, pár nappal később, hogy a cikket írtam, Roger Rees, aki a robbanó gázt kifejlesztő idegen tudóst alakítja, elhunyt. Ha nem fejeznek be közben más munkáját - jó eséllyel már nem - akkor ez volt az utolsó mozifilmje. RIP
Mindig is úgy gondoltam, hogy ha egy elkészült filmet több címen akarnak bemutatni, vagy több címváltozat közül egyik sem az igazi, ellenben bármelyik alatt találkozhatunk egy adott filmmel, ott gondok vannak. Nem feltétlenül komolyak, csak valószínűleg, volt egy munkacím, meg piszkoskodtak a producerek, a kiadó, forgalmazó, míg végül már senki nem emlékszik, mi is a film valódi címe. Jelen darabnak van egy főcíme, ami a látott változaton megjelenik "The Asylum". Ettől függetlenül Exeter címen akadtam rá és ha ez nem elég, az imdb még Backmask néven is hivatkozik rá. Marcus Nispel rendező, aki amúgy kellemesen véres darabokat szokott ránk zúdítani, mostanra biztosan kiégett, vagy a két forgatókönyvíró társa, a Kirsten-ek csavarták el a fejét a nem megfelelő irányba a kamera objektívjéről, hogy ezt a hozzá mérten méltatlan darabot kiadta a kezéből. Sehol nincs az a brutális képi világ, ami a "Texas-i láncfűrészes" Remake-ben tetten érhető, vagy a két barbáros mozijában (Conan a barbár, A barbár), bár abból az egyik inkább nyomkeresős... Nem tudom, mi lett azzal a Nispellel, aki okádja a hangulatot és vért, de ebben a munkájában alig érni tetten nyomokban azt, amit szeretni lehet tőle.
Az egyetlen számomra ismer színész benne Stephen Lang, aki az Avatar előtti és utáni 5-10 évben minden vackot bevállal. (Mondjuk volt az a sci-fi sorozata - Terra Nova - , ami első évad után bukott, az tetszett...) Elvileg még fogjuk az Avatar sorozatban látni, így a hatvan feletti színésznek ismét meg kell kicsit preparálni majd CGI-vel a felső testét, hogy kinézzen annak az izmos, robusztus katonának, akit alakítani fog. Persze, mivel nem Lang a film főszereplője, alig látjuk, szinte csak mellékesen jelenik meg.
Egy csapat fiatal gondolja úgy, hogy a helyi vallási közösség által felújításra megvásárolt egykori diliházban kellene csinálni egy jó kis bulit, mielőtt kihordják a szemetet és nekiállnak kiskorúak menhelyét fabrikálni belőle. A buli fergeteges és másnapra még ott ragad a kemény mag. (Mondjuk nehezen hiszem, hogy egy több száz fős ereszd el a hajam után másnap alig pár ember maradjon a helyszínen az eseményekre, arról nem beszélve, hogy van zenekar, sör rogyásig, kurva nagy kupleráj, de arról szó nem esik - ilyen filmekben nem szokott - hogy kiállja a buli költségeit és ki fog eltakarítani utána.)
Akik maradnak, azok pedig belekeverednek egy elszigetelős, ördög által megszállós horrorba. Persze van Internet kapcsolat, meg youtube segítség, de annyi eszük már nincs, hogy az egyik ágyat faltörő kosnak használva kimeneküljenek illetve az Interneten keresztül segítséget hívjanak, amikor elszabadul a pokol. Viszont teljesen logikusan, percek alatt összedobnak egy Quija táblát, amelybe késsel még a megfelelő jelöléseket is belekaparják. Hihetetlen, hogy Amerikában mennyire előre haladottak a technika órák famegmunkálási részeivel!
Brad (Brett Dier) az atyának segít az épület pucolásánál. aznapra végeznek, holnap lehet folytatni. Teszem hozzá, alig pár ember lézeng az épület körül, pedig több tucat konténernyi szemetet kell belőle kihordani. Brad délutánra már a haverjaival lógna, de egyikük nagyon bölcsen kitalálja, hogy milyen bulit lehetne rendezni a bezárt objektumban. Nosza estére már megy is a tivornya. Brad öccse, Rory (Michael Ormsby) is képviselteti a fiatalos lendületet és megjelenik egy fekete kiscsaj is, Reign (Brittany Curran), hogy Brad-nek legyen kivel összeszűrni a levet, ha lesz rá idő.
Másnap meg elszabadul a pokol.
Meg van kötelező csavar is, de nagyon nem lepődsz meg.
Nem ez a jó irány, Mr. Nispel! Eddig Remake-ket és feldolgozásokat készített és az első saját ötlet sajnálatosan unalmas darab lett.
Majdnem egy órának kell eltelnie, hogy újra erőt vegyen magán, ám akkor rendesen kinyílik és Lang is előkerül.
A filmhez sokat hozzá tesz a szép fényképezés, viszont sokat ront rajta, hogy kissé összecsapottak a gore effektek - Nispelre ez nem jellemző - és a film minden félelmetes jelenetére jut egy angol humorba oltott válasz. Szóval, horrornak nem lehet eléggé komolyan venni, komédiának viszont rettentően vérszegény, hogy egyfajta képzavarral éljek.
Sok a kamu ijesztő momentum. Hogy egy példát írjak, két szereplő keresgél valamit az épületben és az egyik lépcsőről eléjük esik egy tekercs toalett-papír, de mivel a papír alapjában véve nem túl ijesztő, megtámogatják egy kis hangeffekttel is, biztos, ami biztos. Ez viszont szerintem a horror filmek legalja. Kb. mint amikor a Sikoly filmben a gyilkos a levegőben suhint a késsel, aminek markáns fém csúszik a fémen hangja van. Aha.
Amúgy mindig elgondolkodtat az ilyen műfajú filmekben, hogy amikor valakit megszállnak, azt ha rokon, vagy gyerek, igyekeznek nem legyilkolni - itt pl. Rory-t nem verik agyon, amikor megszállja a démoni Devon, pedig azért csak kitöri egy pacák nyakát - viszont, mikor átmegy a szöszibe, Brad már nem olyan finnyás, amikor meg akarja fékezni és simán beleszúrja a szemébe az injekciós tűket. Oké, de ha elmegy a démon, akkor ott marad egy vak csaj és Brad meg fizetheti a járadékot élete végéig...
Az épület látszik, hogy nem kicsi, de még így is meglepő, mennyi felé elbolyonganak a szereplők és ha már a hetvenhármas Ördögűzőben jól lehetett sokkolni a hídban, pókként közlekedő kislánnyal, a trendnek megfelelően, amit mostanában sok tucat hasonló filmben láthatunk, itt is van kicsavart pózolás. Azért van apró öniróniai is, mert a macskás jelenetben - melyik horrorban nincs macskás jelenet? - Brad megjegyzi, hogy mennyire klisés az egész.
Ez jellemző az egész filmre.
Sajnos.
Megtekintés: Kissé nyögve nyelős, a végére leül, de egynek elmegy.
Evan (Lou Taylor Pucci) jelen esetben közel sem mindenható. Anyukája örökre elhagyja, a munkahelyi zaklatás kikészíti a rendőrség pedig beszélgetni szeretne vele. ehhez annyira nincs kedve, hogy barátja tanácsára, minden mindegy alapon, nyúlcipőt húz, hogy idegenbe utazva, Olaszország legkiesebb, legkiesőbb szegletében új életet kezdjen egy titokzatos helyi kisasszonnyal (Nadia Hilker), aki nem az, aminek látszik. Történet, amely valahol Lovecraft és a Rómeó és Júlia határán egyensúlyozik, viszálykodó rokonok nélkül, viszonylag kevés vérrel.
A cím pedig mindkét főszereplőnkre igaz...
Nem egy tökéletes film, ellenben gyönyörűen van fényképezve és van benne némi optimizmus, ami a sok pesszimista hasonló darab között kicsit eltereli a néző figyelmét róla, hogy mindezt rövidebben is el lehetett volna mesélni, vagy izgalmasabban. A film első 10-20 perce nehezen talál magára, viszont amikor megjelenik a női főszereplő, onnantól már sínen vagyunk. Gondolom, a film eleje pusztán azért kellett, hogy ne egy rövidfilmet kelljen végignézni, hiszen a két angol srác karaktere és helye a filmben, pusztán időkitöltő szkéna.
Azután kellő rejtélyt kapunk, nem elég vért és horrort és egy korrektül felépített eredettörténetet, mely egy kicsit giccses szerelmes drámában csúcsosodik ki.
Nem rossz film, de nagyon egyenetlen, néhol kapkodó, máshol szinte unalomig leül.
1986 Meglógtam a Ferrarival. A képen Matthew Broderick fülét láthatjuk...
Mia Sara hamar kedvencem lett gyerekkoromban. Tiszta, üde jelenség, törékeny alkat. Első filmje, a Legenda egy dark-fantasy, melyet a legendás (szóismétlés) Ridley Scott készített és habár legalább annyira igényes műfaji film, mint az Alien vagy a Szárnyas fejvadász, valahogy nem találta meg a közönségét. Ettől függetlenül Sara első filmszerepében, mint a törékeny Lili hercegnő, aki csodálatával kergeti a pusztulás szélére varászlatos birodalmát - megsimogatja az egyszarvút, pedig nem kéne piszkálni! - sok tini fiú álma lehetett, akár az enyém és még Tom Cruise is érte epekedik az erdei legény, Jack szerepében.
A film, hiába a tökéletese környezet vagy a remek filmzene (Amerikában a Tangerine Dream formáció akusztikusabb, Európában pedig Jerry Goldsmith klasszikus nagy-zenekari műve) és szép fényképezés, a film a pénztáraknál valószínűleg bukhatott, mert valahogy sosem éreztem a neten kialakult kultikus imádatot iránta, ami egy ilyen filmnél elengedhetetlen.
Sara második filmjével pedig belegyalogolt az amerikai tinik örökös panteonjában, mint Ferris Bueller enyhén koravén gondolkodású barátosnéja, akivel együtt Meglógtak egy Ferrarival. (Meglógtam a Ferrarival)
Fura, de ez a két film elég volt hozzá, hogy a színésznő nevét csont nélkül megjegyezzem. Meg talán az is, hogy olyan könnyen megjegyezhető.
Ezek után a sikerek után viszont valami félresiklott, mert apró mellékszerepek és tévés produkciók sora következett.
A csupa B film között még egy sikere volt, ami szélesebb körben ismerhetünk: Jean-Claude Van Damme akció sci-fije az Időzsaru.
Sajnos azóta Sara eléggé eltűnt a filmvilágból. Talán a tehetsége nem volt elég, vagy az ártatlan szépsége kopott meg (2006-ban egy igen komolytalanul apró szerepet játszott egy Stephen King rövidfilmben, mint a "gyönyörű utas" egy repülőgépen.)
Mia Sara egy be nem váltott biankó csekk a filmbizniszben, de mégis úgy érzem, megérdemli, hogy boldog születésnapot kívánjunk neki!
Megtekintés: Már a marketinges felhajtás miatt is eleve várós volt nálam a film. Megérte. Szórakoztató, érdekes, profi munka.
Vélemény:
A Liza, egy enyhén horrorba hajló komédia. Ezt a két műfajt nagyon nehéz megfelelően vegyíteni, ezért elég komoly bravúr, hogy ebben a filmben mégis tökéletesen sikerült. A nézőnek csak enyhén lehet kínos, hogy tud mosolyogni, miközben, szereplők halnak meg, egy ártó, gonosz szellem átka miatt.
Az utolsó, hasonlóan műfaj idegen produkció, amit láttam, volt mondanivalója, profi volt a megvalósítása és keverte a humort a vérrel, "A hangok" című Ryan Reynolds film volt. De ott valami félre siklott és összességében nem tetszett a kész mű.
A Liza viszont végig ügyesen kerülgeti azokat a csapdákat, amibe a magyar közönségfilmek bele szoktak sétálgatni. A film humora sem egyértelműen "magyar", hogy csak mi értsük meg. (Sőt, az utóbbi évek egyik legjobb j-horror filmes paródia pillanatot ehhez a filmhez merem kötni.)
Vannak feleslegesebb pillanatok, nem túl erős jelenetek vagy kissé elnagyolt karakterek. Talán nem is feltétlenül követhető teljesen mindig, hogy mit is látunk, ami persze azért is lehetséges, mert a szellemvilág és keleti kultúra ilyetén bedolgozása hazai filmbe számunkra szokatlan, nem része hiedelemvilágunknak. A végére azonban egy többé-kevésbé megbízható és nyugodt lezárást kapunk, elég színvonalas trükkökkel felturbózva.
A film remek!
A főszereplőnk remek!
A filmzene remek!
A képi világ, fényképezés, vágás, hangulat, környezet, mind remek!
A film másik komoly erénye, amiben nagyon sok munka lehetett az a poénok és információk elrejtése illetve összekötése az időzítéssel. Két példa csak:
A narrátor már majdnem elszólja magát Tomy Tani-val kapcsolatban, amikor a szellem képen kívülre jelezve leállítja a monológot, mielőtt valószínűsíthetően megtudnánk valami fontosat a történet kimeneteléből. Másik, amikor Károly falatozik és megkérdezi Lizát, hogy a lány tudja e, Károly miért kultiválja ezeket az ízharmóniában az átlagostól teljesen eltérő fogásokat, majd, mielőtt a nézőket is foglalkoztató kérdést megfejelné, félrenyeli a szálkát. Ezek az apróságok mutatják meg, mennyire precíz munka lehet egy forgatókönyv, ha a mesélő jól kufárkodik a törénettel.
A Liza egyáltalán nem kelt olcsó benyomást, vagy, hogy nálunk készült. Bármikor felveszi a versenyt a külföldi, kevesebb pénzből összehozott produkciókkal.
Nem szeretem a büszkeséget, mint fogalmat, de a Lizára büszke lehet mindenki, aki részt vett benne.
Szerencsére, az a melankolikus hozzáállás sem érhető benne annyira tetten, ami oly jellemző a hazai filmtermésre.
Kivéve...
Kivéve, magát a főszereplőt, hiszen Liza, hiába egy imádni való harmincas hölgy, ha nehezen hagyja el a komfortzónáját kitöltő képzelt álomvilágát. Liza az a szingli, aki nem azért szerelmes, mert megszereti a kiválasztott férfit, hanem azért választja ki a férfit, mert úgy érzi, ideje, hogy szerelmes legyen.
Talán ez az egyetlen hibája a filmnek, ha hibának tekintjük, hogy vannak nők és férfiak, akik sajnos, szinte bárki karjaiban képesek keresgélni a boldogságot, ha éppen egyedül vannak.
Vannak szarkalábak, mégis, ez egy gyönyörű nő. Azután felveszi a függönyt és kész...
Balsai Mónika egyszerűen imádni való. Mind gesztusai, mind arcmimikája, rezdülései, hangja, komoly hangsúlyt kap a moziban, hiszen ő a címszereplő. Erre azért is szükség van, mert ha nem értünk egyet szerelemhajszolásával, akkor is meg kell szeretnünk a karaktert, hiszen a történet lényege, hogy szorítsunk érte és az esetleg megjelenő megfelelő férfiért, és, hogy megtörje az átkot, melyet nem érdemel meg.
(Másrészt, lehet, hogy pont az átok az, amelyre szüksége van a karakternek ahhoz, hogy kiszakadjon a képzelgésből és észrevegye a valódi világot, szerelmet.)
És nem utolsó sorban kifejezetten csinos nőről van szó.
Balsai Mónika kap is lehetőséget rá, hogy megmutassa magát a kamerának, hogy ne csak a férfi szereplők, de a férfi nézők is kicsit belezúgjanak a magányos, szeretetéhes lányba.
Balsai Mónika pedig eléri ezt.
Férfi legyen a talpán, aki nem csábul el a hölgy játékát nézve.
Tomy Tani (David Sakurai) a szellem motivációi megkérdőjelezhetőek, hiszen ha valóban szerelmes lenne a lányba, miért keseríteni még az életét? Mert féltékeny? Ezek szerint a szellemek legalább annyira kisstílűek, mint egy ember? Ezen lehetne moralizálgatni... Viszont a Koppenhágai születésű színész jól hozza a karaktert és üdítő egy nem olyan ismert, fontos szerepben látni a filmben. Meg azért, reklám célok miatt sem mellékes, hogy nemzetközi legyen kicsit a stáb. Meg szükséges is volt a történet szempontjából, hogy egy keleti arc alakítsa a démoni erőt. A "kémia" pedig működik a két szereplő között.
Rengeteg remek jelenetet tettek bele nektek!
A halottakat alakító színészeink meg többnyire extravagáns, nem átlagos karakterek. Néhányuknál legalább kicsit igyekszik a forgatókönyv valami pluszt hozzátenni, hogy lássuk, mennyire nincs Lizának szüksége rájuk. Pl. Cserna Antal, aki egy igazi lúzer, úgy eszik, akár egy disznó és egyszerűen nem képes kiszakadni az előző kapcsolatából. És azok a kaják. Atyaisten...
Sajnos Molnár Piroskának egy sokkal hálátlanabb szerep jutott, ami teljesen megszokott színész világban, ahogy az évek rátelepednek az emberre. Tanaka néni szerepében egy ágyhoz kötött matrónaként kell élveznünk, amit rá rótt a forgatókönyv. Még az oly jellegzetes és kellemes hangját sem nagyon tudjuk élvezni, annál sokkal hamarabb elköszönünk tőle. Viszont, legalább látható a vásznon és egy igazán remek filmben, aminek örülni kell. Nekem mégis a gyermekkorom kedvenc meselemezeim hallgatása közben maradt meg, a néni, akinek olyan kellemes a hangja.
A film másik fontos férfi figurája pedig a burleszk filmek világából érkező Zoltán zászlós (Bede Fazekas Szabolcs), aki talán elsőre nem tűnik egy hősszerelmes típusnak, a film végére mégis el tudjuk fogadni, mint az átok megtörőjét. Szív is vele eleget. Nála végig nem lehet tudni, hogy akkor most vagy szerelemes első pillanattól Lizába, vagy ennyire szerencsétlen, vagy ennyire szerencsés, hisz túléli a filmet. Azért, a legjobb Tarantinos B pillanatokat idézi, amikor sikeresen átlövi a saját tenyerét.
A finn western kultúra üti a japán szellem világot?
Figyeld:
- Liza el van átkozva. Zokog a rendőrségen, majd benne találjuk magunkat egy "Átok" szintű filmben... vagy nem?
- A film zenéje nagyon kellemes és Tony és Liza duettje szeretni való.
- Korrekt a rókatündéres átkot bemutató szál.
