A káosz birodalma - Southland Tales (2006)

A káosz birodalma - Southland Tales (2006)

Rendezte: Richard Kelly

Megtekintés: Elbizonytalanodtam!

"A káosz birodalmát" viszonylag korán láttam. Volt hozzá felirat, végig is ültem, mégsem értettem, valójában mit látok. Azután kijött nálunk szinkronnal, aminek az egyetlen oka szerintem, hogy a magyar megjelenés felett bábáskodó kiadó úgy vélte, annyi világsztár és ismert arc van a filmbe nyomva, hogy megéri megjelentetni, még akkor is, ha esetleg a tesztvetítésen végig ülve a két és fél órát, csak álltak leesett állal. Biztos vagyok benne, hogy a filmnek van értelme. Nem tudtam megfejteni, mert ahhoz Kelly géniusza kell vagy az, hogy elfogyjon az antidepresszáns. A film egy hosszú katyvasz, amely ad valamiféle történeti gerincet ennek a félig sci-fi, félig Monty Python-ra emlékeztető szkeccses-szerűen összetákolt folyamatos extasy túrának. Mert ez bizony kőkemény narkós kaland. Az már mindegy, hogy fű, gomba vagy csak serkentők hatása alatt állsz. Ahhoz, hogy megértsd, nem árt, ha te vagy a rendező vagy valamilyen parti drogot dobáltál be magadba a megtekintés előtt. Rosszabb esetben a hatás már rég kiállt belőled, amikor a film még mindig tart. Jómagam többször belekezdtem, volt, hogy talán - nem biztos - végig is ültem. Maradtak bennem emlékfoszlányok, ám összességében azt tudom írni, hogy valójában nem egy lineáris mozit láttam, amit elsőre meg is értettem, profánsága okán, hanem inkább képsorokat, amelyek érzéseket ébresztenek a nézőben.

"Soha többé nem kell felgyújtanunk halottaink lelkét!" - és én keresem a logikát és értelmet a filmben és a mondanivalóban...

Az egyetlen oka, ami valójában kettő, hogy bemutatták nálunk is: Stifler és a Szikla ismét egy filmben aprít és a másik ok, hogy a Donnie Darko - időközben szinte kultikus státuszba emelkedő - rendezőjének agymenéséről van szó. Mert ez szimplán az.
Tele van pakolva scifis és politikai utalásokkal. Van benne társadalomkritika, olcsó és mélyebb változat. Akció, vér, erőszak. Csupa, egykor jól csengő név a művészvilágból. Olyan az egész, mintha Tarantino nem a western és a szamuráj film, hanem a poszt-apokaliptikus fantasy előtt tisztelegne.

Még számomra is érthető volt a kb. másfél perces zenei betét. Legalább volt valami, amire évekkel később is emlékezhettem!

Nem mondom, hogy "A káosz birodalma" egy rossz film. Nem, mert van hangulata, stílusa. Még akkor is, ha nem nagyon tudok benne elmerülni, azonosulni. Ettől függetlenül néha nekikezdek és vagy sikerül átrágnom magam rajta, vagy elveszítem az érdeklődésem közben, hogy később ismét elő lehessen venni. Most, legutóbb, ismét értő nézőként kezdtem neki, de a narráció állandóan kiragadott a képek varázsából. Nem biztos, hogy nem direkt.

Boxer Santaros (Dwayne Johnson) híres sportoló, aki nyitna a filmek világába. Ehhez van is egy forgatókönyve, amely elég elborult egy darab lehet, már ha abból indulunk ki, amit a film közben tudunk meg róla. Másrészt, mivel önjelölt színész is, felbérel egy fiatal rendőrt, Roland Taverner-t (Seann William Scott), aki majd kicsit bevezetheti a készülő film főszereplőjének karakter-világába, míg a rendfenntartóhoz csapódik, annak munkája során. Taverner meg vagy az, akinek mondja magát, vagy csak megszólalásig hasonlít egy rendőrre, akit félre tettek addig az útból, amíg az imposztor elég belső információt tud meg Boxer-ről, hiszen neki van némi érdekeltsége a politikai elit berkein belül is. amiről lehet, hogy nem is tud...
Boxer aktuális barátnője Krysta Now (Sarah Michelle Gellar), aki pornószínésznő volt eddig, azonban mostanra világmárkává szeretné kinőni magát, ezért minden pénzét a saját reklámjába fekteti és hátulról jövősen még egy puccsot előkészítő brigádnak is besegít titokban.
A politikai elit meg szimbiózisban él egy olyan energetikai fejlesztést használó céggel, amelyik egyszeri beruházás után, gyakorlatilag ingyen energiát juttat a világ lakosságának, viszont ez egy füst alatt egyfajta béklyót is jelent a társadalomnak.
És a többi.
A film ezer szálon fut, három filmnyi a cselekmény, a mellékszereplők garmadájáról és üresjáratokról már nem is beszélve. Rengeteg humorista és vígjáték színész kapott lehetőséget, hogy drámai oldalát megmutassa. Ez persze nem sikerül maradéktalanul, hiszen egy részük zsigerből ripacs, míg mások fizimiskája eleve képtelen komolysággal megtámogatni az adott epizódot.
Van még azt hiszem kettős identitás, időutazás, isteni hatalom. Meg ami nem jut eszembe hirtelen!

Kiváló pillanat, amikor kiderül, hogy Boxer izgatott ujjremegtetésének elég komoly funkciója van! :) Kár, hogy ehhez két és fél órát kell végigülnünk.

Richard Kelly korábbi mozifilmje, a Donnie Darko sem volt egyszerűen dekódolható mese. Ott is volt féregjárat, kiskorú megrontása, repülőgép baleset, vétlen gyilkosság, stb. Viszont legalább igyekezett az átlag néző tűréshatárain belül mozogni, mint filmélmény-értésben, mind a játékidőt tekintve. A káosz birodalma minden határt feszeget. Valahol, merem állítani: művészfilm. Másrészt meg egy saller az egyszeri fogyasztónak.

"Azt hitted, látsz majd egy jó kis akciófilmet, az ügyeletes jó fejekkel? Aha! Tévedsz! Itt, ha nem gondolkodsz, azonnal elmerülsz ebben a dramaturgiai katyvaszban! (És ha figyelsz, akkor is...)

Kösz Richard Kelly. Ha az volt a szándék, hogy kultikus híredet elmélyítsd, szerintem kicsit célt tévesztettél. A Donnie Darko viszonylag koherens agymenés. Jelen filmed pedig csupán egy módosított tudatállapotú szereplő válogatás.

50%

Érdekességek:

- Dwayne Johnson ennél a filmnél dobta el magától először a pankrátoros művésznevét a "The Rock"-ot.
- Justin Timberlake jeleneteit egyetlen nap alatt leforgatták. A táncos dalbetét szerintem egészen zseniális. Ott Timberlake pólóján a vérfolt nem véletlenül emlékeztet a Donnie Darko nyúlfejes poszterére.

- Ha nem áll össze benned a film teljes mondanivalója az azért is lehetséges, mivel a teljes film mellé még ismerni kellene a Kelly által írt képregényt, amely gyakorlatilag a történetek másik felét meséli el. Elég merész próbálkozás egy filmhez, hiszen a nézők nagy részéhez lehet, hogy el sem jut a bővítmény!
- Boxer forgatókönyvének főszereplőjének a neve: Jericho Cane. Így hívták Arnold Schwarzenegger zsaruját az "Ítéletnap" című horror-akcióban.
- Nem véletlen, hogy a történet kicsit olyan Philip K. Dick-es...

Tökéletes hang - Pitch Perfect (2012)

Tökéletes hang - Pitch Perfect (2012)

Rendezte: Jason Moore

 Megtekintés: Aranyos, ezért igen. Kell, hogy legyen rá időd, egy uncsi vasárnap.

Nem sokat tudtam erről a filmről. Valami a capellás baromság, főszerepben Anna Kendrick. Ez nem sok, ugye? Azután jött, hogy készül a második rész. Na, gondoltam, biztos egy Disney's hercegnős, énekes baromság. Animációs betétek, vásárlás a plazában, rivális testvérek, stb. Elég nagyot tévedtem.
Kendrick meg aranyos csajszi, az átlagos, nyers, görbe orrú szépségével, ám annak ellenére nem győzött meg, hogy imádtam az Egek urában. És már ott is énekelt, igaz karaoke-t. Elég szarul. Szóval, volt egy markáns véleményem erről a zenés filmről, annak ellenére, hogy kevés volt az érdemi információm. Le is írtam. Nem is tudom, miért kezdtem ma bele. Talán, hogy ne kelljen őrizgetnem többé a vinyón. Janó is tiszteletét tette és gondoltam, ha nem horrorral fogadom, hamar feladja, pedig ha valaki, őt érdekli az éneklés, beat-boxolt is egy időben, és rendszeresen beleénekel, ha elkezdek valamilyen nótát. Mert néha énekelünk is. Mostanában ritkábban.

A film elindul és a felütés sem rossz: a capella intro zene, az universal logójára. Mi ez, valami Edgar Wright mozi? Neki mániája, hogy indulásból kicsit belepiszkál a logo zenéjébe. De nem.

A "Tökéletes hang sztorijában semmi új nincs. A teljesen átlagos amerikai nyálas baromság, egyetemistákról, akiket harmincasok keltenek életre, akiknek negyvenesek a szüleik és tanáraik, akik versengenek, mert valamiben jók, akiknek van amolyan ellenségük is, egy rivális csapat személyében és akik a belső konfliktusok ellenére összecsiszolódnak és végül a mennybe mennek. Vagy elbukják a versenyt, viszont erkölcsileg lesznek hatalmasok, viszont ez a ritkább, hiszen Amerika hepiend függő és csak az egyértelmű befejezésben hisz, abban látja a pénzt. Ha pedig bejött, kell egy folytatás. Az első rész ismeretében bátran kijelentem, hogy csak a kasszáknál csilingelő pénztárgépek miatt készülhetett egy ennyire egyszerű mozinak második része. Aranyeső hulljon nékünk!

Beca (Anna Kendrick, azt hittem először, hogy a karakter neve, ha már zene, akkor rímel a nagy nevű Becca zenekiadó nevére, de ott két c-t használnak...) egyetemre megy tanulni, ahol az apja is dolgozik és miközben a tanulmányait tömködi a fejébe - ebből a filmben azt hiszem kb. egyetlen percet sem látunk - hobbi szinten számítógéppel rakosgat össze zenéket, mint amolyan kezdő DJ. Közben random bekerül egy csapat acapellás lány közé, csak mert véletlenül elénekel egy tucatslágert a zuhany alatt. A "The Bellas" formációra rájárt a rúd, hiszen tavaly a csapatkapitány a taco-t egyenesen az első három sorra pakolta ki a verseny fináléjában, gyomorgörcsök miatt. Beca tehetsége kapóra jön és mivel a csapat tagjainak nagy része a blamázs után inkább kijárta a sulit és élni kezdett, a két megmaradt csapattag, a viszonylag laza és barátságos Chloe (Brittany Snow) és az arisztokratikusabb, hidegebb és kissé féltékeny Aubrey (Anna Camp) rendez egy gyors válogatást, melynek végére, nagy szerencsével, egy tucatnyi tehetséget olvasztanak a formációjukba. Persze, van aki elsőre csak egy kifejezetten buta vígjátékban kerülne bele egy ilyen csapat tagjai közé - mivel kell némi humor is - viszont a végére, ahogy az lenni szokott, nagyjából mindenkinek előjön a burkolt tehetsége, hogy végül, egy egésszé kovácsolódva, gyakorlatilag lesöpörjenek mindenki mást.
Meg sem lepődöm az ilyesmin.
Sok film készült a témában, felsorolni sem kezdem. Hol sportolókról volt szó, máskor táncosokról, tánckarról, esetleg egy együttesről. A "Tökéletes hang" szinte semmit nem tesz hozzá ehhez a vonulathoz. Egyetlen oka, amiért sikeres lehetett, hogy 1.) Anna Kendrick elég bájos kishercegnő 2.) a többi lány is aranyos figura 3.) hogy az Internetnek köszönhetően, manapság tucatnyi hasonló, hangszer nélkül fellépő formációt láthattunk a neten és kialakult köréjük egy masszív, zene kedvelő, rajongói tábor.
Nem azért lett a film sikeres, mert a zene első osztályú, habár tényleg nem rossz. Egyszerűen a készítők jó időben tömtek be egy hiányos piaci rést, valahol az unalmas zenekari dokumentumfilmek és a karaoke-s produkciók belterjes világa között.
Elszórakoztat, de el nem fogsz ájulni tőle.

Cukiságfaktor: 10/10, egy átlagos pasi nagyjából a csapat nyolcvan százalékát azonnal berántaná az ágyba. Tehetségtől függetlenül...

Amit kihagytam volna, az a film elején megvillantott kellemetlen közjáték a hányással - miért erőltetik ezt a fajta humort a vígjátékokba, sosem fogom megérteni - és a vége felé elsütött, szintén erre építő poént. (Bár, eddig nem láttam hányásangyalt, csak hóangyalkát.) Ezek helyett inkább kreatívabb megoldást erőltettem volna a filmbe és pár ütősebb verbális vagy szóbeli poént. Talán, ha kicsit realisztikusabb a film, komolyabban tudnám venni.

Elizabeth Banks meg nem csoda, hogy ontja magából a sikeres filmeket, ha elvállal mindegyikben ilyen pár perces kalandozásokat. Jó lenne ismét főszerepben látni, valami romantikus komédiában, mert az a zsánere, amiben tetszik. Oké, örültem, hogy láthattam megint, mint műsorvezető, de ennél jóval többet tud a színésznő.
Rebel Wilson meg biztos istenáldotta komika, viszont ezt ebben a szerepében sem éreztem annyira. Nekem egyelőre ő az a duci csaj, akit beesznek az ilyen filmekbe, hogy a jogvédők ne ugorjanak neki a filmkészítőknek, amiért az átlagos nőket olyan színésznőkkel kívánják prezentálni, akik valójában az átlag-amerikai tinik nagyon kis részét teszik ki. (Értsd: dögös, vékony, gerjesztő csajszik.)

Persze jól szórakoztam és a libabőr sem hiányzott egyik-másik dal felcsendülése közben, a boldogságomhoz azonban több kell. Valahogy, az egész kicsit felszínes darab lett számomra.
Szórakoztató, de kicsit felszínes.

A szerelmi szálat meg még a forgatókönyvíró is annyira gyengének és erőltetettnek érezhette, hogy nem is nagyon bonyolította meg, csak amolyan főiskolás vizsgafilmesen, hozta belőle a kötelezőt.

65%

Recept: Pikáns zöldségkrémleves

Felejtsd el, hogy írok olyat, hogy hozzávalók. Abból meg mi sülne ki?

Csináltam ma egy krémlevest. Zöldségest. Elmesélem és találd ki, csinálsz e te is ilyet.

A lasagne-hoz főztem - hogy ne csak a darált hús legyen benne - némi vegyes (sárgarépa, brokkoli, karfiol mix) mirelit zöldséget. Az eredeti terv rakott kel káposzta volt, de ki gondolná, hogy ha kiesz a franc a tecsóba, ott szembesülök vele, hogy a nemes zöldség hiánycikk. Náluk. Máshová meg menjen a tököm ennyi vásárolgatás után. Ki kellett találnom valami más kaját. Maradt a húsos-zöldséges lasagne.
De én leveses is vagyok, ezért néha megkívánom azt is. Meg is volt a terv.
Otthon egy korábbi vásárlásból maradt nem kevés sárga és fehérrépa. Ezt feltettem főni. A mirelit zöldséget átszedtem a tésztára, ám még így is maradt valamennyi a főzőlében. Ezt bekevertem tejföllel és sóval. El is sóztam.
Azonban a sárgarépa lébe már nem tettem semmit. Amikor a zöldségek megpuhultak, - a fehérrépa miatt kicsit tovább tart, de a zeller és sárgarépa hamar megvolt - az egészet összekevertem a sósabb alaplével. Végül tettem bele egy kis mustárt, tormát és keményítőt, hogy amikor beforralom, sűrűsödjön.
Ez a pikáns leves. Az illata remek, az ízét még nem tudom...
Valami zsemlekockával lehet tárolni.
Az alaplé zöldes volt, a sárgarépás sárga. Valami egységes pasztell sárgás trutyi lett a vége.
És finom!
Mostanra megkóstoltam...