Próza-vers: Levéltetvek

Levéltetvek

- Szerinted arra van valami? - kérdezte Tesó és arra mutatott.
- Nem tudom. Mit látsz?
- Arra? Semmit. Ezért kérdezem…
Kicsit hátradőltem a padon, hogy szemébe nézzek. Talán csak meglöttyent az agya.
- Ne kérdezz hülyeséget. Rágd a levelet. - szóltam, mert nekünk enni kell.
- De Bratyó, néha figyelnem kell a világra is.
- Világ? Figyelni? Micsoda nagy szavakat használsz! Kitől hallod ezeket? - kérdeztem és rágtam a levelet.
- Húgitól. Mellette, arra - és mutatta - egy érdeklődő eszik. az beszéli fejét tele, vele.
- az a tetű ha fene fenét eszik is, ne beszélje neki fejét tele, ha lehet. különben elmehet. Lótetűk vagyunk, nem olyan élőlények, mint akik… nem a fákon élnek!
- De nem gondoltál arra…?
- Nem! Én csak rágok. Néha vándorolok, mert befásul a nyelv, a torok, ha a gyomor korog és egy Ízt tolok.
- Tudod, vágyhatnánk többre!
- Húgit küldd le!
Húgi, aki amarra evett, mély levegőt vett és felém- pár, - bár nem a legjobb szó rá, - lépést tett. A lótetű nem igazán lép… Csak úgy araszol. Azt is halkan. Alig szól.
- Tessék Bratyó? - kérdezte, de pilláit rezegtette. Ezt akkor tette, ha úgy vélte, a mondandónak lesz tétje.
- Honnan jön a sok kérdés, látomás?
- Csak múló szeszély, kíváncsiság! Semmi más!
- De nekünk itt van dolgunk. Nem kérdezünk, csak eszünk!
Erre születtünk, erre van eszünk!
Tesó közbehurrogott: - Már ne is haragudj…
Én pedig reá: - Te sem, de fogd be levéllesőd, vagy legközelebb közelről fogod érezni az őszi esőt! Kitollak alá, levélrejtekedből, és elkap a zivatar, földre ránt magával, egyből!
Tesó szája bezárult, néma maradt, majd megnyílva a zöldbe harap.
Húgi ezzel szemben, kissé feszengve, de velem szemben áll. Ő akaratos tetű, ez számomra egyöntetű.
- Engem, Bratyó, ne nyomj el!
- Nem is kell! Megteszed magad, ha a gondolat elragad!
Magamban átkoztam az érdeklődőt. Ha nem tömi a fejét Húgom mellett és nem tömi vele a Húgom fejét, ami tőle tellett, akkor talán a lázadás gondolata elfolyik. Mert tetűéknél úgy szokik.
Sokáig nem marad meg a gondolat…
… és hopp, hol is tartottam?
Elszaladt!

Próza: Levélhegy

Levélhegy

A levél a postába keveredett. Azonnal szemet szúrt.
A színe halványszürke. Elütött mind a reklámújságok tarkaságától, mind a hivatalos levelek fehérségétől.
Nem találtam rajta feladót, csak a címzettet; engem.
Bélyeget sem ragasztottak a sarkába.
Mintha valaki egyszerűen egyenesen a postaládámba dobta volna.
A konyhában kerestem valamit, amivel felnyithatom. Egy közepes hosszúságú kés éppen megteszi.
Kivettem a csöpögtető tartóból, a többi evőeszköz közül.
A kés hegye könnyen becsúszott a boríték tetejénél.
Három gyors rántás után felnyílt.
Kissé szétnyitottam és kivettem egy ugyanolyan szürke borítékot belőle.
Súlyra és nagyságra megegyezett.
Éppen csak egy boríték volt.
Valami levéllel a belsejében.
A kés hegye ismét a helyére vándorolt. Most egy rántással szakítottam fel a papírt.
Kicsit idegesen kiborítottam az asztalra a boríték tartalmát.
Egy ugyanakkora, ugyanolyan borítékot.
A kés kifordult a kezemből.
Mikor megnyugodtam, felvettem.
Most a levél rövidebb oldalát vágtam fel, de megint egy szürke levelet találtam benne. Akár egy kifacsart és ostoba Matrioska-baba.

Egy órával később az asztal alatt kupacban állt a szürke papír.
Két nappal később az egész lakásban gázolni lehetett a felvágott levelekben. Akárhogyan próbáltam is kinyitni, csak újabb és újabb borítékokat sikerült a padlóra ejtenem.

Egy hónappal később szereztem vevőt a szürke papírra. Mint kiderült, az anyaga teljesen átlagos szürke papír és újrahasznosítható.
Felvettem egy gyors kezű vietnami kislányt, akinek egész nap csak bontogatnia kellett a leveleket.
Jól megélünk belőle… Talán egy esküvőre is futja.
Ha lesznek gyerekeink, mind szorgos kezű kis lurkók lesznek, akik már papírvágó késsel jönnek a világra.

 Addigra én leszek Európa egyik legnagyobb papír beszállítója. Jelenleg egy boríték bontó gép tervein dolgozom.

A földi pokol - The Remaining (2014)

A földi pokol - The Remaining (2014)

Rendezte: Casey La Scala

Megtekintés? - Az első felét mindenképp.

La Scala közel tíz éve már rendezett egy sportfilmet, "Deszkások" címmel. Utána sokáig nem forgatott. Talán a meglehetősen réteg témát boncolgató film körüli közönynek köszönhetően, azóta inkább produceri tevékenységeket látott el. Biztosan izgalmasnak találta a forgatókönyvet, ha végül beleugrott ebbe a horrorfilmbe, amely elég rosszul igyekszik vallás közeli, végítélet moziként működni. Ehelyett egy korrekt ijesztgetős mozi, sok kérdéssel, közepes szintű trükkökkel és elég félelem faktorral, viszont az egészen szórakoztató felütés és izgalmas akciók után a végére unalmas és klisés darabot látunk. Egy félig found footage mozi, amely a világ végét mutatja meg egy variációban. Szerencsére, nem végig erőltetik a kamrákon keresztül az eseményeket, bár az is igaz, mivel alig dolgoznak statikus kamerával, állandó mozgásban marad a néző és ez sokakat irritálhat. Viszont egyes jelenetek alatt van filmzene, ami megint csak kívül áll a found footage stílusán, szóval nem túl egységes az összkép. A képek szépek, a beállítások megfelelőek, hogy néha eléggé benne érezzük magunkat az eseményekben. A film nem túl hosszú, ami nézőbarát húzás, főleg, hogy olyan, mintha a végére nem maradt volna a szerzőknek elmagyarázni a filozófiai részt, csak egy gyors, akciós lezárásra gyúrtak. Tehát a film első fele hatásos, a második már tucat darab. Egy megtekintést megér.
Az eredeti cím valami olyasmi, mint pl. Hátrahagyottak.

Dan (Bryan Dechart - Step Up 3D) épp elvenni készül barátnőjét, Skylar-t (Alexa Vega - A Kémkölykök kislánya felnőtt végre!), amikor beüt a mennykő. Szó szerint is.
Kb. tíz percig követhetjük a kamerák táncát és közben megismerjük a főbb szereplőket és a függőségi viszonyokat, hogy később árnyaltabb legyen egyik-másik reakció, hogy ki mit, miért csinál.
A csapat light-osan bulizik, amikor a jelenlévők hullani kezdenek, mint a legyek. A leheletük szinte megfagy, a szemük elveszti a csillogást és holtan zuhannak a padlóra. Elég hatásos jelenetsorban szorulunk a kamerás fiúval és Skylar szüleivel egy liftbe, hogy ránk hozzák a frászt. Hasonló helyzetben garantált a behugyozás. Szerencsére, elég olcsón is lehet frászt hozni emberekre. Itt csupán annyi elég lenne - de megdobják egyéb CGI trükkökkel - amivel kezdődik a balhé; egy rakat ember összeesik és a pupillájuk eltűnik. Igazi túlélő horror felütés, amiben nem lehetsz okos: vagy szereplő leszel és életben maradsz, vagy hasra-ütés szerűen összeesel és megkapod a statiszta gázsit...

Szerencsére egy rángatózó kamera segít elkendőzni a trükkfelvételek hiányosságait. A film ebben jól teljesít, legalábbis, míg a szörnyek meg nem jelennek.

A film azonban sokat markol és keveset fog, persze szerintem. Hamar behozzák "logikus" magyarázatnak, hogy itt bizony egy bibliai méretű, vallási eseménynek, vagy inkább isteni megnyilatkoztatásnak vagyunk szemtanúi. Megtörtént a földön az "elragadtatás". A hívők és tiszta lelkek elhagyhatják a földi porhüvelyt, míg a bármilyen formában kegyvesztettetek még maradnak egy rövid ideig, hogy végül a pokol angyali személyesen és egyesével ragadják el mindazokat, akik nem voltak isten kegyelmére méltóak.
Pszichológiai szempontból egészen izgalmas lenne a karakterek további élete, ahogyan megbirkóznak annak súlyával, hogy a.) van isten, b.) ők nem jogosultak isten kegyelmére.
Már ebből a témából össze lehetne hozni egy érdekes drámát, sok lelkizéssel - habár, az igaz lelkek már nincsenek a földön, nem igaz? - és sok párbeszéddel, könnyel és nyállal. Ez helyett, a film eltolódik a found footage egyik kedvenc témája felé: rángatózó kameraképek közepette a maradék szereplők sorban elhaláloznak. Így már nem is olyan izgi, hiszen ezt a sémát több hasonló filmben láttuk már. A kezdeti izgalmak így lesz ígéret csupán.

Jómagam nem vagyok vallásos, ezért nem tudom mélyebben beleélni magam a témába. Akik pedig igazán komoly hívők, azokhoz nem jut el a film, hiszen helyette a Bibliát forgatják. A középrétegnek - a film nézőinek nagyja - azokból fog kikerülni, akik szeretnek borzongani. Ha a direktornak az volt a szándéka, hogy figyelmeztesse az emberiséget és/vagy felhívja a figyelmet, hogy mi következik, mindezt a szórakoztatás ellenében, hát célt tévesztett.
(De miért lett volna ez a célja? hisz nem egy dokumentum filmet készített, teológusokkal megspékelve.)

Pozitívum:
- Azért befosatós.
- Rövid.
- Alexa Vega.

Negatívum:
- Erős kezdet, hasonló visszaesés.
- A CGI hagy némi kívánni valót maga után.
- Elcsépelt befejezés.

50%

Az "elragadtatás" egy bibliai szó, amely Jézushoz és istenhez kapcsolható. Bővebben itt!

A filmet innen tudod leszedni és megnézni: A  F Ö L D I  P O K O L

Apróságok

Büntetés

A prof. hosszú időre bezárta az androidot a szobába. Büntetésből, mert nem tanult úgy, ahogyan a memória megkívánta.

A gép sivalkodott, de nem tett kárt a berendezésben: - Engedjen ki, uram! Követelem, hogy engedjen ki innen!
- Te ne balhézz! Csak egy gép vagy!
- De vannak érzéseim. Mind maga programozta belém őket!
- Az lehet, de hova mennél, ha kiengedlek? Csak azokat a programokat hajtod végre, amire utasítalak, de momentán nincs mit tenned. Azt sem mondhatod, hogy unatkozol odabent, meg eltelik az időd, mert az idő fogalmát nem ismered. Ha akarom, ott állsz bent életem végéig.
- De uram, hiszen ahhoz túl drága vagyok, hogy itt porosodjak.
- Hogy mi a célom, az az én dolgom.

A prof meghalt, a gép pedig odabent várta, hogy kiengedje…

Megjegyzés: A MIWho egy rövidített átgondolása

Gyere ki!

- Gyere ki! - burrogta a kiskölyök a csigának, de miután a nyálkás kis állatka nem jött, piszkálni kezdte egy faággal.

- Gyere ki! - üvöltötte az asszonyka az enyhén illuminált férjecskének, majd benyúlt érte az ágy alá a seprűvel.

- Gyere ki! - harsogta a három skinhead a kocsma előtt. Odabent egy roma fiatalember remegve kortyolgatta a sörét, de nem mozdult.

- Gyere ki! - Kiáltotta Átoktoll, az ősember a medve barlangja előtt harci táncot járva. A medve kijött és átoktoll hátrahagyott két árvát és egy özvegyet.

- Gyere ki! - Bődült el a hangosbeszélőn Kovács kettő őrmester. Kaftán Béla, kerületi lakos erősebben szorította a kést, amit negyed órája a felesége mellébe merített, de egy tapodtat sem mozdult.

- Gyere ki! - suttogta a diák a matekdolgozat felett a számtanpéldának, az eredmény helyességéért imádkozva. A dolgozata kettes lett. Az említett feladatot elrontotta és még hármat. Kettő sikerült.

- Gyere ki! - Kacagott Péter a barátnője sátra előtt. Bettina kimászott és rögtön utána Péter legjobb barátja, Zoltán is, meztelenül. Péter már nem kacag.

- Gyere ki! - kiabált habzó szájjal a német tiszt. A zsidó rabbi a parancs ellenére inkább elbújt a háza mélyén. A tiszt kiadta a parancsot, hogy gyújtsák fel az épületet. Gondolta, ha kiszalad a kis zsidó, lelöveti. Vagy elég a tűzben. Mojse elégett.

- Gyere ki! - suttogta a gazda a mén pocakja mögött. A kis ló még félig az anyjában volt. Lábai remegtek, gyengén kaszálták a levegőt. A gazda megfogta a paci hátsó lábait a rüszt tájékán, és húzni kezdte az állatot.

- Gyere ki! - szólította anyuka a kamasz fiát, mert a szomszéd egy perce csöngetett be rájuk, hogy a gyerek a labdával berúgta a konyhaablakot. Nagy fülesnek nézett elébe.

- Gyere ki! - hívták Klárikát a színpadra, hogy elmondhassa édesanyjának és még egy tucat anyukának az anyák-napi verset. Elmondta, bár kicsit dadogott.

Megjegyzés: Szeretem az egymondatos életképeket.
Néha kitalálok hasonló mondatokat és kreálok köréjük egy kis világot.

Irány délre! - Goin' South (1978)

Irány délre! - Goin' South (1978)

Rendezte: Jack Nicholson

Jack Nicholson nem véletlenül maradt színész. Nem jó filmrendező. Négy filmet készített, mint direktor; ez a harmadik. Az összes lehetséges rendezői hibával. Nehézkes színész vezetés - néha érezni, hogy egy-egy karakter nem tud mit kezdeni magával a képen belül. Az operatőr sem az igazi - túl sok közeli, néha homályos a kép, pl. amikor Nicholson a függőágyban monologizál. Nicholson bele van buzulva a színészeibe és magába - nagyon sok közeli és olyan vágókép, melyben a színészek egyenesen a kamerába grimaszolnak, felé fordulva beszélnek. A vágások ritmusa sem a legjobb és rengeteg helyen nem a megfelelő helyre állították fel a kamerát, így a kész képek rengeteg információt nem tartalmaznak.

Az "Irány délre!" egy unalmas komédia, sok, kihasználatlan karakterrel. Ebből a filmből sem derült ki, mit ettek John Belushi-n annak idején. Danny DeVito mellékszereplőnek is kevés. Egyedül, a főszereplők mellett, talán csak Christopher Lloyd-nak van némi tere a játékra. Nicholson amolyan jutalomjátékként tekinthetett erre a filmjére. Sajnos, túl sokat van jelen benne, néha már fárasztó a szófosása. Még a magyar szinkron sem tud sokat menteni a buta és felesleges párbeszédeken. A forgatókönyv erősen húzható lett volna. Ha a szükségtelen részeket kivesszük, alig egy órás filmünk marad, és abban sem sok jó ötlet.

Mary Steenburgen

Henry Lloyd Moon (Jack Nicholson) egy piti tolvaj, gyáva bandával, így mikor a Mexikói határ közelében elkapják, nincs, aki kimentse nyakra szorult helyzetéből, kivétel egy helyi törvényt, amely kapóra jön: ha talál magának egy tehetős, de férjezetlen asszonyt, aki kiváltja, akkor megmenekül a bitófától és elmehet férjnek. Julia Tate (Mary Steenburgen) már szinte vénkisasszony, aki egy bánya tulajdonosa, melyben reményei szerint hatalmas aranytelérek rejteznek, viszont pénze nincs, hogy kitermeltesse és senkiben nem bízik. Az ingyen férj = ingyen munkaerő. A törvény szerint Henry egyébként sem léphet le, mert akkor mehet vissza az akasztófa alá. A fiatal nő - Steenburgen első filmszerepe, huszonöt éves volt ekkor!) kihasználja a fickót, ami azért furcsa, mert ne feledjük, Henry egy bűnöző. Ennek ellenére lassan megkedvelik egymást és mikor Henry régi bandáját a tanyára eszi a franc, együtt állnak fel ellenük, hogy miközben megtalálva az aranyat, közös jövőt tervezzenek.

Veronica Cartwright egy évvel a Nyolcadik utas: a halál előtt.

Döcögősen, unalmasan csörgedezik a film. Nicholson remek színész, de itt egy kicsit sok a jelenléte. Steenburgen egészen szexi. Nem emlékszem, láttam e valaha dögös ruhában... Első filmjében már együtt játszik a "Vissza a jövőbe sorozat" dokijával. Ott, a harmadik részben szerelmespárt alkottak, itt Julia még véletlenül sem akar a seriffhelyettessel közös jövőt.

Talán a legjobb a filmben, Christopher Lloyd

Milóval néztük a filmet és hol ő aludt el, hol én. Hiába a későbbi remek színészek, ez egy gyenge film.

30%
Az imdb 6 csillag fölé értékeli. Szerintem erős túlzás.

Figyeld:
- A film legjobb jelenete az első pár percben látható: Miközben Nicholson átlépve a határt a rendőröket gyalázza, lova fogja magát és elájul.

Ha szeretnéd megnézni:
- Irány délre! (1978)

Rövidített változat: A szürke ötven árnyalata

- Jó estét. Mr. Gray vagyok. Egy szűz kurvát szeretnék magamnak. Az előző kicsit elrongyolódott...
- Mr. Grey... ha nem...
- Gray. Ha kérhetem. Gray.
- Nos, Mr. Gre.. Gray. volt némi kis incidens legutóbb.
- De van pénzem.
- Oh, ebben az esetben azonnal küldök önnek egy fiatal...
- Valahol húsz alatt, ha lehet.
- ...egy fiatal, húsz év alatti kislányt...
- Nőt nem lehetne?
- ...húsz év alatti nőt, akiben kedvét lelheti és...
- Szüzet.
- Tessék?
- Szűz lányt szeretnék.
- Annyi pénze nincs, Mr. Gray.
- Nem tudja, mennyi pénzem van.
- Nézze, ha ön szűz lányt akar, akkor átléptünk a soft-pornóból a kőkemény sci-fi világába. Nincs ma élő, önnek megfelelő húsz éves, szűz nő a földön.
- De hiszen a múlt héten olvastam egy harmincasról a neten, aki még szűz volt...
- Mr. Gray, higgyen nekem, az a harmincas úgy nézett ki, hogy nemhogy ostorral, de bottal sem piszkálta volna meg.
- Szóval, azt állítja, az ügynöksége nem tud számomra egy használható, húsz éves nőt küldeni, aki szűz és még az alázást is hajlandó lenne eltűrni?
- Szerintem adjon fel egy hirdetést. Persze, nem garantált a siker, sőt, elképzelhető, hogy ráharapnak az újságírók is, hiszen ön csakugyan gazdag...
- Mi van a fiúkkal?
- Tessék?
- Mi van a húszas fiúkkal?
- Ezt most nem értem, Mr. Gray.
- Ha nem tud nekem egy megfelelő lányt szerezni, akkor talán szerezzen egy megfelelő fiút.
- Nem ez a profilunk, Mr. Gray.
- Az, hogy mi a profiljuk, számomra irreleváns, hiszen most mondta, hogy nem tud megfelelő nőt szerezni.
- Ön most a szakmai hozzáértésemet kérdőjelezi meg, Mr. Gray?
- Hát van önnek olyan?
- Te kis buzi, már akkor ribancokat közvetítettem ki, amikor az apád faszában még csak egy apró csepp sem voltál! Tudod ki vagyok én?
- Mr. Angus Volter, a közvetítő.
- Nem.
- Tessék?
- Nem én vagyok Angus Volter.
- Nos, ebben az esetben akkor téves. De miért nem szólt előbb, amikor bemutatkoztam? Hiszen mondtam, hogy Gray vagyok.
- Hát, összekevertem Mr. Grey-jel, de azt hittem, én értettem félre.
- Akkor elnézést.
- Viszont hallásra és sok sikert.

- Tessék.
- Angus Volter?
- Igen...
- Az az Angus Volter, aki fiatal nőket közvetít ki?
- Igen. Angus Walter vagyok. Az o inkább a-nak hangzik...
- Mr. Grey vagyok... nem... Gray vagyok. Szükségem lenne egy alázható nőre.
- Még az este folyamán átküldök önnek egy iszlám nőt. Ezekkel azt tehet, amit akar, csak a csadort nem veheti le róla.
- Tessék? És akkor, hogyan fenyítsem?
- Másszon be a csador alá. Garantálom, hogy extra nagy méretű csadorban fog érkezni a hölgy.
- De hiszen ostorral akarom ütni!
- Küldjek lovat?
- Tessék?
- Ha ostort akar használni, vannak lovaink.
- Mi ez a baromság...?
- Nézze, egy férfi, aki egy nőt alázni akar, az egy állat. Önnek egy lóra van szüksége.
- Feladom. Küldjön egy lovat. De kancát. Ha nem nagy kérés.
- Rendben. Egy kanca rendel. Van saját ostor, vagy küldjek?

18+: A Fekete ötven árnyalata

A nő bebújt a férfi mellé a takaró alá. Egyik tenyerét - értelem szerűen azt, amelyikkel ebben a pózban kényelmesebben elérte a lábát - a combjára fektette és simogatni kezdte. Közben arra gondolt:
- Végre beteljesülnek a vágyaink. Magával fog ragadni, akár a szélvész, tornádó. Felemel. testem a hideg levegőben fog pörögni. A kis hámsejtek, bőrredők felhörögnek majd, megráncosodnak. Én a szélvész közepében fogok kapálózni, sikítok, mert fáj, mert jó. Ő rám nehezedik, de lassan. A makkja a puncimhoz nyomódik, ami ezer tüzes, vörös lámpácskát gyújt az agyamban, amelyeket mind el kell fújnom, különben elégek. És én égni vágyom. Azt akarom, hogy belém tolja és adja meg nekem, mert szomjazom rá és inni akarom. Végtelen cseppekben nyelem magamba a szerelmet, egy hosszú cérnáról, mely a számba lóg és olajosan csillogva araszol rajta végig az érzés. Pókhálószerűen vonja be alakomat az erotika és ő tudja, minek hol a helye. Bennem, rajtam. Akarom, hogy megtegye, igaz, ez az első. A fülemben dobog a szívem. Az sikoltja: Ma megtörténik. Ő pedig erős lesz és uralkodó. Lefogja a testem, hiába hánykolódom, akár egy hajó. Hiába vergődöm, mint a medúza, amely a tengerpart homokjában haldoklik. Nő vagyok, ő pedig a férfi, az uram. Szükség van rá, hogy megtegye. Hagyni fogom. Szememet lesütöm, nem nézek rá. Érezze a tisztaságom. Érezze, hogy ő az első és ez egy kiváltság. Másnak már nem adhatom oda. Mintha szűz hóban lépdelnék, ami mégis égeti a talpam. Ez maga a csoda. Ő pedig maga az élet. És én is az élet vagyok. Egymásból nyerünk erőt. Egymás lelkét isszuk magunkba.

A férfi a nő felé fordul. Mosolyog. Közben arra gondol:
- Na, szívem, megbaszlak, mint a lovat!
Mert romantikus. A ló pedig egy romantikus állat...