2015. február 16., hétfő

Apróságok

Büntetés


A prof. hosszú időre bezárta az androidot a szobába. Büntetésből, mert nem tanult úgy, ahogyan a memória megkívánta.

A gép sivalkodott, de nem tett kárt a berendezésben: - Engedjen ki, uram! Követelem, hogy engedjen ki innen!
- Te ne balhézz! Csak egy gép vagy!
- De vannak érzéseim. Mind maga programozta belém őket!
- Az lehet, de hova mennél, ha kiengedlek? Csak azokat a programokat hajtod végre, amire utasítalak, de momentán nincs mit tenned. Azt sem mondhatod, hogy unatkozol odabent, meg eltelik az időd, mert az idő fogalmát nem ismered. Ha akarom, ott állsz bent életem végéig.
- De uram, hiszen ahhoz túl drága vagyok, hogy itt porosodjak.
- Hogy mi a célom, az az én dolgom.

A prof meghalt, a gép pedig odabent várta, hogy kiengedje…

Megjegyzés: A MIWho egy rövidített átgondolása



Gyere ki!

- Gyere ki! - burrogta a kiskölyök a csigának, de miután a nyálkás kis állatka nem jött, piszkálni kezdte egy faággal.

- Gyere ki! - üvöltötte az asszonyka az enyhén illuminált férjecskének, majd benyúlt érte az ágy alá a seprűvel.

- Gyere ki! - harsogta a három skinhead a kocsma előtt. Odabent egy roma fiatalember remegve kortyolgatta a sörét, de nem mozdult.

- Gyere ki! - Kiáltotta Átoktoll, az ősember a medve barlangja előtt harci táncot járva. A medve kijött és átoktoll hátrahagyott két árvát és egy özvegyet.

- Gyere ki! - Bődült el a hangosbeszélőn Kovács kettő őrmester. Kaftán Béla, kerületi lakos erősebben szorította a kést, amit negyed órája a felesége mellébe merített, de egy tapodtat sem mozdult.

- Gyere ki! - suttogta a diák a matekdolgozat felett a számtanpéldának, az eredmény helyességéért imádkozva. A dolgozata kettes lett. Az említett feladatot elrontotta és még hármat. Kettő sikerült.

- Gyere ki! - Kacagott Péter a barátnője sátra előtt. Bettina kimászott és rögtön utána Péter legjobb barátja, Zoltán is, meztelenül. Péter már nem kacag.

- Gyere ki! - kiabált habzó szájjal a német tiszt. A zsidó rabbi a parancs ellenére inkább elbújt a háza mélyén. A tiszt kiadta a parancsot, hogy gyújtsák fel az épületet. Gondolta, ha kiszalad a kis zsidó, lelöveti. Vagy elég a tűzben. Mojse elégett.

- Gyere ki! - suttogta a gazda a mén pocakja mögött. A kis ló még félig az anyjában volt. Lábai remegtek, gyengén kaszálták a levegőt. A gazda megfogta a paci hátsó lábait a rüszt tájékán, és húzni kezdte az állatot.

- Gyere ki! - szólította anyuka a kamasz fiát, mert a szomszéd egy perce csöngetett be rájuk, hogy a gyerek a labdával berúgta a konyhaablakot. Nagy fülesnek nézett elébe.

- Gyere ki! - hívták Klárikát a színpadra, hogy elmondhassa édesanyjának és még egy tucat anyukának az anyák-napi verset. Elmondta, bár kicsit dadogott.

Megjegyzés: Szeretem az egymondatos életképeket.
Néha kitalálok hasonló mondatokat és kreálok köréjük egy kis világot.