18+: A Fekete ötven árnyalata

A nő bebújt a férfi mellé a takaró alá. Egyik tenyerét - értelem szerűen azt, amelyikkel ebben a pózban kényelmesebben elérte a lábát - a combjára fektette és simogatni kezdte. Közben arra gondolt:
- Végre beteljesülnek a vágyaink. Magával fog ragadni, akár a szélvész, tornádó. Felemel. testem a hideg levegőben fog pörögni. A kis hámsejtek, bőrredők felhörögnek majd, megráncosodnak. Én a szélvész közepében fogok kapálózni, sikítok, mert fáj, mert jó. Ő rám nehezedik, de lassan. A makkja a puncimhoz nyomódik, ami ezer tüzes, vörös lámpácskát gyújt az agyamban, amelyeket mind el kell fújnom, különben elégek. És én égni vágyom. Azt akarom, hogy belém tolja és adja meg nekem, mert szomjazom rá és inni akarom. Végtelen cseppekben nyelem magamba a szerelmet, egy hosszú cérnáról, mely a számba lóg és olajosan csillogva araszol rajta végig az érzés. Pókhálószerűen vonja be alakomat az erotika és ő tudja, minek hol a helye. Bennem, rajtam. Akarom, hogy megtegye, igaz, ez az első. A fülemben dobog a szívem. Az sikoltja: Ma megtörténik. Ő pedig erős lesz és uralkodó. Lefogja a testem, hiába hánykolódom, akár egy hajó. Hiába vergődöm, mint a medúza, amely a tengerpart homokjában haldoklik. Nő vagyok, ő pedig a férfi, az uram. Szükség van rá, hogy megtegye. Hagyni fogom. Szememet lesütöm, nem nézek rá. Érezze a tisztaságom. Érezze, hogy ő az első és ez egy kiváltság. Másnak már nem adhatom oda. Mintha szűz hóban lépdelnék, ami mégis égeti a talpam. Ez maga a csoda. Ő pedig maga az élet. És én is az élet vagyok. Egymásból nyerünk erőt. Egymás lelkét isszuk magunkba.

A férfi a nő felé fordul. Mosolyog. Közben arra gondol:
- Na, szívem, megbaszlak, mint a lovat!
Mert romantikus. A ló pedig egy romantikus állat...