Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Nagyságához kétség sem férhet! Szinte minden műfajban kipróbálta magát és az utolsó pillanatig dolgozott. Arcát még az is ismerheti, aki a nevekkel hadilábon áll. Játszott tudóst, varázslót, vámpírt, nyomozót, gonosztevőt. Legfontosabb szerepei - ami miatt én főleg emlékezni fogok rá:
Chuck Norris gyerekkoromban jól muzsikált a másolt videókazettákon. Egyik kedvenc filmem tőle - amit mostanában újranéztem és erősen megkopott - a "Szemet szemért" című akciókrimi, amely nálunk az érdekes, "Te nem lehetsz gyilkos" címmel jelent meg. Ebben Lee alakította a maffiafőnököt, aki meggyilkolta Norris társát és annak feleségét. A film végén Norris majdnem megfojtotta a karaktert. Később tudtam meg, hogy Lee rengeteg Hammer filmben alakított szereplőket, főleg Drakulát. Egy időben - Az Alkonyat baromságot megelőzően - Lugosi Béla után Lee volt a legismertebb színész, aki a vérszopót eljátszotta. A mostani fiatalság pedig leginkább Szarumán szerepében ismerte meg a Gyűrűk ura trilógiából, vagy Dooku grófként láthatta a Star Wars sorozat második trilógiájában.
Felsorolni is nehéz, miben találkozhattunk még vele, hiszen mikor elhunyt, közel 300(!) filmet tartalmazott a filmográfiája!
Megdöbbentem, amikor Horner balesetéről hallottam és el kellett fogadnom, hogy sok legendás zeneszerző után, többé már ő sem szerez több melódiát filmekhez, pedig ha van Top10-es kedvenc zeneszerzőm, akkor ő benn volt. Nem tudod hova tenni a szerzőt? A Titanic eredeti filmzenéjén kívül még több tucat remek munkáját hallhattad filmek jelenetei alá keverve. Néha kicsit ön-ismételte magát, volt, hogy évekig hasonló stílusban dolgozott, volt, hogy korrekt iparosmunkát tett az asztalra, de semmi eget rengetőt, máskor meg hideg rázósan szép melódiákat kottázott le. Nehéz szemezgetni a munkái közül, így a számomra legkedvesebbeket említem meg a közel 160 filmzenéje közül - bár egyéb munkákat is csinált a zenei világon belül: Támadás a Krull bolygó ellen, Kommandó, Willow, Rocketeer, Szenvedélyek viharában.
Horrorrajongóként egyik nagy kedvencem volt a filmrendező. A "Sikoly" sorozat mindig nagy kedvencem volt, pedig ezeken kívül is készített horrormozit. Az egyik legnagyobb filmes ikon az ő nevéhez fűződik, mivel Craven találta ki Freddy Krueger figuráját, akit nem kell bemutatnom. A hetvenes években kezdett forgatni és bár filmográfiája végignézve talán nem feltétlenül impozáns, azért sikerült néhány olyan filmet elkészítenie, amelyek formálták a horrorfilmek világát. Pl. Az utolsó ház balra, Sziklák szeme, Rémálom az Elm utcában.
A kedvenceim mégis azok a darabjai, amelyek nem lettek olyan nagy sikerek: Halálos barát, Sokkoló, Éjszakai járat.
Von Bargen sosem lett olyan nagy sztár, akinek nevével dobálóznak filmes fórumokon, nekem mégis emlékezetes maradt, mert egyik kedvenc Costner filmben - többek között - játszott fontos szerepet. A jövő hírnökében játszotta az egyik kisváros seriffjét, aki nem hisz kezdetben a postásnak, ám végül, amikor az élete múlik rajta, kiáll érte. Ezen kívül több horrorfilmben láthattuk vagy karakterszerepekben.
Loggia arcát még az is ismerheti, aki a nevét nem. Olaszos nevéhez hasonló külső adatott. Több tucat filmben alakított fontos mellékszerepet. Nem sorolom fel, csak néhány címet: Függetlenség napja, A sebhelyesarcú, Rosszlányok, Harapós nő, A pokol bajnoka.
A kedvencem talán mégis a Segítség, felnőttem!, amelyben együtt táncolva zongorázik Tom Hanks-szel:
Mindenki Spock-ja! Be kell valaki mutatni a hegyes fülű Vulkáni másodtisztet a kultikus státuszba emelkedő sci-fi sorozatból? Habár Nimoy rendezőként is ismert és egyéb filmekben is játszott, mégis szinte eggyé nőtt a karakterrel, amit egy tévésorozatban formált meg először, hogy utána mozifilmekben is belebújjon a földönkívüli férfi bőrébe. Sajnálatos, hogy én is csak inkább erről a figuráról fogok emlékezni rá.
Bár nem lett fővonalas színésznő mégis megjegyeztem a nevét, mert volt akkora szerencséje, hogy egy időben főleg közönségsikerekben kaphatott fontos vagy mellékszerepeket. Mivel unásig láttam gyerekkoromban "A smaragd románca" című kalandfilmet, nem volt nehéz megjegyeznem arcát, mivel ő játszotta a főszereplőnő megmenteni kívánt nővérét. Ez volt az első mozifilmje és utána sorban kapott lehetőséget mára már unásig látott remek darabokban: Kincsvadászok, Drágán add az életed, Halálos fegyver, stb.
Bár az ő munkásságának a csúcsa valamikor a pelenkás koromra tehető, azért még én is felismerem fotóról és láttam néhány filmjét. Persze nem a "Doktor Zsivágót", mert belekezdtem, de túl hosszú és túl "orosz" volt... Később röhögtem rajta a Top Secret! című paródiában és bár nagyon rövid villanása volt a "13. harcos"-ban, azért sikerült emlékezetes mellékszerepet alakítania. Azon kevés Egyiptomi színész közé tartozik, akik jellegzetesen nem amerikai fizimiskájuk ellenére is képesek voltak meghódítani Hollywood-ot. Rengeteg monumentális produkcióban lehetett találkozni vele, amelyek vallási vagy történelmi témákat dolgoztak fel.
A fura nevű színészt csak a masszív horrorrajongók ismerik, vagy akik kedvelték a Tango és Cash című akciófilmet. Z'Dar abban egy hatalmas állal rendelkező sittest formált meg, akit a két főszereplő rendőr rendesen állcsúcson pattintott. Mivel főleg horrorfilm-buzi vagyok, ezért úgy érzem, a listámon van helye az úrnak, hiszen az egyik legdurvább műfaji sorozatban, a Mániákus zsaru három részében gyilkolt mindenkit halomra, rengeteg rendőr és átlagpolgár között Bruce Campbell-t is, akit rajongóknak nem kell bemutatni. Majdnem 120 filmjéből kevésben lehet teljes pompájában látni az erősen "Dick Tracy" képregénybe való arcélű színészt. Ha esetleg nem ismered a munkásságát, az azért lehet, mert Z'Dar főleg ZS kategóriás filmek stábját erősítette.
Kevesen tudják róla, hogy diplomás, képzett zenész és rendőrtiszt is volt. Fiatal korábban együttese a The Who és a Jefferson Airplane együttes előzenekara volt.
Az úr munkássága nem is túl nagy, nem is túl ismert, hiszen Hansen hiába alakította Tobe Hooper rendező nagy sikerű filmjének egyik gyilkos szörnyetegét, ha a film játékideje alatt végig egy emberi bőrből készült - valójában nem emberi - maszk mögé rejtette arcát. A film az 1974-es Texas-i láncfűrészes mészárlás és stílust teremtő darab volt a hetvenes években. Mára rengeteg folytatást és Remake-t is megélt a film, Hansen azonban már nincs velünk. Nála jóval ismertebb nevek is elhagyták a szakmát, de a színészt egy horrorrajongónak ismernie kell.
A Texas-i gyilkos szerepét 800 dollárért vállalta. Bár büszke volt a film sikerére, ettől függetlenül nem azt tartja a legnagyobb sikerének. (Ellentétben a rajongóival...)
Elég annyit írnom: Péntek 13. A színésznő inkább színpadon kamatoztatta tehetségét, viszont miután autója felmondta a szolgálatot, sikerült rábeszélnie magát egy készülő slasher horrorfilm fontos szerepének eljátszására. Ma már tudjuk, hogy Amanda Voorhees karaktere felelős Jason Voorhees legyőzhetetlen sorozatgyilkosának megszületéséért. Palmer egész életében szar filmnek tartotta a filmet, amely "bosszúból" örökre megbélyegezte a színésznőt. Hiába igyekezett kitörni a skatulyából, örökre Mrs. Voorhees maradt...
Bővebben a filmről itt: P É N T E K 1 3 .
Megtekintés: Azt hittem, embert próbáló feladat a bő három órás élő festményt végignézni, ám ha pihenten ül neki az ember, elég gyorsan elrepül az a közel három óra.
Amikor az első kedvcsináló bemutatók felkerültek az Internetre, már akkor sokan felpörögtek a témába vágó fórumokon. Iñárritu filmje eseményszámba megy már a két perces trailer alatt is. Csodálatos beállítások, izgalmas jelenetek, monumentális képsorok, közeliek a színészekről, havas táj, akció, vágás, hangok... A film pedig ugyanez az intenzitás, csak elnyújtva Tarr Béla magasságokig. Bár, az igazat megvallva, amikor már kezdett volna egyik-másik jelenet kínosan hosszúra nyúlni és rásüthettem volna, hogy na ez olyan "Tarr Bélás", hirtelen egy vágásnak köszönhetően máshol találtuk magunkat.
Az egész film lassan halad a befejezésig, néha felpörögve, máskor lelassítva. Egyszerűen és hihetően mutatják be a pionír életmódot és egészen addig azt hittem, hogy egy fikciós kalandfilmet nézek, míg utána nem olvastam Hugh Glass történetének, akiről nevével ellentétben kiderül, hogy közel sem olyan törékeny.
Az eredeti legendákat elég nehéz kis országunkból fellelni, hiszen a megfelelő oldalakat fel kellene kutatni és megfelelően magyarítani, hogy összeálljon, amit a filmben látunk. Mindenesetre, amit hirtelen találtam, abban volt némi ellentmondás, így maradjunk annyiban, hogy Glass kálváriája nagy vonalakban és nagy vonalúan lett filmvászonra álmodva.
Glass (Leonardo DiCaprio) és egy csapatnyi prémvadász - akik közül néhányan név szerint is megtalálhatóak az amerikai történelemkönyvekben, mint korai betelepülők és szerencsevadászok - hatalmas zsákmányt kénytelenek kimenekíteni a zord időjárás és harcias indián törzs karmai közül, hogy megélhetésüket biztosítsák. Menekülés közben elhullik a csapat nagyja és a visszavonulás után Glass-t egy súlyos medvetámadás éri, amely után kérdésessé válik életben maradása és megoldhatatlanná a szállítása. A csapat vezetője hátrahagyja a haldoklót és rá vigyázó három társát, hogy addig a többiek biztonságban visszatérhessenek a közeli helyőrségbe - a valóságban legalább kétszáz mérföldes utat jár be Glass, miután magához tér - és majd visszatérjenek a biztonságba helyezett állatbőrökért.
A wikipédián nem sokat találni Glass-ról, de mivel az angol nyelvű oldalon nem emelik ki, úgy kell vennem, hogy Glass fia azért kerülhetett bele a filmbe, hogy elmélyítse a bosszú vonalat a filmben, hogy legyen kiért azok után menni, akik hátrahagyták meghalni a főszereplőnket. A valóságban is igyekezett revánsot venni azokon, akik sorsára hagyták, de a hiányos forrásom szerint végül nem ölte meg John Fitzgerald-ot (Tom Hardy).
DiCaprio megint az Oscar-díj közelébe kerülhet ezzel a filmmel és még akár Tom Hardy is, aki szerintem sokkal jobban átszellemült ebben a szerepben, mint a modorosabb gengszter Kray fivérekében a korábbi cikkben ajánlott "Legenda" című moziban. DiCaprio csuklóból kirázza Hugh szerepét és borítékolható, hogy ismét ott fog ülni a jelöltek között és bár nem akarom lekicsinyelni azt, amit ebben a filmben látunk tőle, szerint a Wall Street farkasában kicsit jobb. (Még akkor is, ha a köztudottan vegetáriánus DiCaprio az egyik jelenetben némi állati belsőséget - bölénymáj - fogyaszt el kínlódva.)
Eredeti nyelven eszméletlen hallgatni a Hardy által használt angol nyelvet. Ha az ember nem olvas utána, talán nem is jön rá, hogy az őrült tekintet és ápolatlan szakáll mögött Hardy rejtőzik. Az, hogy részt vett a filmben, főleg DiCaprionak köszönhető, aki könyörgött neki, hogy olvassa el a forgatókönyvet. Igaz, hogy rengeteg nézeteltérésük volt a nehéz természetű és hirtelen haragú rendezővel, de kitartottak a produkció mellett, ami sok más stábtagról már nem mondható el.
Meg kell említeni még az angol Henry kapitányt (Domhnall Gleeson), aki miután megtudja, hogy Glass-t milyen helyzetbe hozták, igyekszik maga igazságot szolgáltatni Fitzgerald felett Gleeson feje benőtt, arcra már nem az a szerethető fiatalember, mint a korábbi időutazós romantikus filmben, az "Időről időre" címűben. Tényleg, még megjelenik az új Csillagok háborúja moziban és mintha nem is ugyanaz a színész lenne. (Vagy őt felületesen figyeltem Rachel McAdams mellett...)
A másik fontos szereplő Will Poulter, aki kiáll Glass mellett, csak Fitzgerlad csalárd módon ráveszi, hogy hátrahagyják a haldoklót. Poulter részt vett Narnia moziban, az Útvesztő első részében és a Családi üzelmekben is.
A zene és fényképezés kiváló. Hihetetlen látványvilág és varázslatos totál képek, mindezt úgy, hogy állítólag nem használtak mesterséges fényforrásokat a forgatás alatt. Ezért olyan éteri sok jelenetben a látott kép.
A Birdman rendezője most nem vállalkozott arra a bravúrra, hogy filmjét egyetlen vágás nélkül vegye fel - vagy legalábbis úgy tűnjön - ezért "A visszatérő" egy sokkal hagyományosabb képi nyelven meséli el a valóságból táplálkozó drámai eseményeket. Azért még így is van néhány, a rendezőre stílusára jellemző hosszabb snitt.
Megtekintés: Tom Hardy többnyire jó filmekben játszik, jól, ezért ezt is elnézem neki.
Brian Helgeland maffia története - valós események alapuló, enyhén életrajzi filmdráma - sajnos nem olyan szórakoztató, mint a szereposztás és az alapanyag indokolná. Eleve meghasonlik az átlagnéző, hiszen akiknek a filmben drukkolnunk kellene vagy minimum azonosulni, azok köpni való gazemberek. A hatvanas évek végére a Londoni Kray ikrek vették át a hatalom nagy részét a város éjszakai élete felett. Az utolsó olyan gazember hullám tagjai voltak ők, akik nyilvánosságra, celeb életre vágytak, politikusokkal, művészekkel vették körbe magukat és igyekeztek maguk is elhinni, hogy üzletemberek és szeretik őket. Közben fordult a világ, kiderült, hogy aki gyilkos, a barátai ellenére sem lehet örökké szerencsés, ezért szép lassan a Kray fivérekre jellemző bűnözői réteg kikopott az életből és aki befolyásos akar lenni az éjszakában, az inkább nem akar annyira szem előtt lenni. Bár, kivételek akadnak és a suttogás sem védi az embert, hiszen előbb-utóbb híre megy, ha valaki erre az útra lép.
A Kray fiúk még nagy lábon, a figyelem középpontjában éltek, amihez hozzá tett az is, hogy szerettek szó szerint is reflektorfénybe kerülni. Végül azonban kiderült, hogy ez talmi csillogás és az olyan szélsőséges bűnöktől, mint a gyilkosság, ők sincsenek védve. Nem is baj.
Tíz, tizenöt éve készültek olyan nagy volumenű darabok, amelyek képesek voltak az árnyoldaluk mellett úgy mozgatni a szereplőket, hogy kedvelhetőek legyenek. Pl. Nagymenők, Keresztapa és társaik. Ezekben a filmekben is csupa szocio és pszicho pata terrorizált, gyilkolt embereket, de valahogy a kollektív tudat valahol morálisan igyekezett megtisztítani a figurákat, hogy elfogadjuk őket. Ebben talán az is közrejátszott, hogy néhányuk megkapta a filmben a büntetését és ezért tragikus hősökké avanzsáltak.
A Legendában a végén persze a fülszövegből megtudjuk, hogy mind Roland és mind Reginald Kray (Tom Hardy kettős szerepben) végül megtért az örök vadászmezőkre és továbbiakban ott szedik a rosszfiúktól a sápot a pokolba való bejutásért, mégis, a film alatt alig lehet megkedvelni a testvéreket. Az 1933-ban született ikerpár szerencsésen megúszta az Angliai bombázásokat. Édesanyjukat rajongásik szerették és nagyon fiatalon, tizenhat évesen már elég fenyegető duót alkottak. Előbb bokszoltak, majd miután kiderült, hogy testi erejük és gátlástalan brutalitásuk más szakmában jobban kiteljesedhet, átnyergeltek a sötét oldalra. Kezdetben kicsiben ügyködtek, majd gyakorlatilag egy időben szinte már popsztár minőségben róttá az éjszakai utcákat.
Lehetett volna ebből egy viszonylag pörgős filmet készíteni, akár szerethető karakterekkel. Amennyit átírt a valóságból Helgeland, akár ezt is megléphette volna. Ha az lett volna a terve viszont, hogy hitelesen idézze meg a fiúk diadalmenetét és bukását, akkor viszont benne kellett volna hagynia olyan eseményeket, amik meghatározták a Kray-ek világát. De ezekből elég keveset kapunk.
Szóval, ott tartunk, hogy életrajzinak nem elég hiteles, drámainak nem elég drámai, humorosnak és akciósnak sem elég. Két óra, lassan gördülő élettörténet, amely már-már unalomba fullad és ezen nem segít Tom Hardy alakítása sem. Számomra meg csak Ronnie alakjában volt élvezetes, amit csinált, mert Reggie-ként modorosnak éreztem, de lehet, hogy a valódi Reggie Kray is egész életét olyan pofával élte le, mintha székrekedése lenne, de harcol is ellene, mert korábban rengeteg jalapeno paprikát evett két pofára. Nekem az alsó protézist beillesztő, nyáladzó, szemforgató interpretáció nem tetszett.
Frances Shea (Emily Browning) tragikus hősnő, akinek tetszik a csillogás, igen mond a férfinek, akiben megbízik, akire fel tud nézni, azután kiderül, hogy minden, amit szeret benne, az terrorra és mások szenvedésére épül. Csoda, ha később meghasonlik ebben a kapcsolatban. Browning érdekes arca valamiért nekem nagyon szexi, még a kicsi, görbe lábaival együtt is. Törékeny, sebezhető és bár megértem, hogy futóhomokba lépett, mégis, úgy vélem, valahol magának kereste a bajt.
Szóval, a negatívumok nagyjából megvoltak.
Egy maffiafilmhez képest kevés az igazi akció, csavaros fordulat, ugyanakkor vannak nyomasztó jelenetek, mint például az ügyvédi irodás, amikor az első nagymenő klubjukat magukra iratják. Sajnos, hasonló működik a világon mindenhol. Emberek munkáját arra nem érdemesek élvezik. Nekünk nézőnek meg annyi marad, hogy végül örülünk a bukásuknak.
A fényképezés az nagyon adja, gyönyörű beállítások, színek, nagytotálok. Az egésznek van hangulata és tényleg visszalépünk az időben. A zene is tetszett a fúvósokkal és bár vissza nem tudom dúdolni, kedvelhető score-nak vélem. Helgeland ettől függetlenül szerintem kicsit sokat markolt és kissé felszínesen kezelte karaktereit. Kicsit lebutított változat ez a rendezőtől, sokkal erősebb és realistább is lehetett volna. Ha már úgy is megutáljuk a végére a szereplőket, legalább az igazsághoz hűbben kellett volna őket ábrázolni, hiszen az hamar kiderül bárki számára, a Kray fiúknak nem volt rosszfiú-romantikája.
60%
Ha szeretnéd megtekinteni a filmet: L E G E N D A
Ha többet tudnál meg a Kray fiúkról, itt egy remek cikk: Mesél az East End
Teszem hozzá, az azonos című Ridley Scott fantasy sem volt túl sikeres a nyolcvanas években. Talán ez a címválasztás kicsit nagyzoló... bár, ott mást jelent, mint itt.
Megtekintés: A humor kimiskárolóinak eddigi munkásságát ha egyetlen mozifilmben sűrítenénk össze, még akkor sem garantált fél óra nevetés. A közel száz perc alatt három poént véltem felfedezni.
Friedberg és Seltzer egészen biztosan a megfelelő helyen nyalnak támogatásért. Vagy az amerikai közönség olyan igénytelen, hogy a pénzmosásra is felhasználható büdzsét végül visszatermelik a mozikban. Bár, el nem tudom képzelni, hogy melyik forgalmazónak érdeke, hogy infrastrukturálisan egységesen koptassa gépparkját - beleértve a vetítők, mozitermek, személyzet - hogy ezt a trágyát bemutathassa. Ettől függetlenül hiába ugatom holdba a véleményem, a két trehány gánymester évente örvendeztet minket aktuális paródiáival, melyek a jelenlegi bemutatók aktuális filmsikereinek a hátán igyekszenek elvánszorogni a nézőig. Ki tudja, odaát a tengeren, talán nem kevés néző benyalja a hangzatos-hasonló című filmeket és akár tévedésből is beülhetnek a duó szarjaira. Az is biztos hoz 10-20 dollárt.
Utána sem nézek a neten, hogy valójában mennyibe került a film és világszinten mennyit hozott. Ahhoz biztos eleget, hogy néhány arctalan pénzember újra befektessen a rendezőkbe és már alakulóban következő filmtervük, amely az "Elrabolva - Taken (2008)" franchise sikerét igyekszik némi csúszással meglovagolni.
Megtekintés után - nem sikerült egyszerre, annyira rossz a mozi, így kb. egy hét leforgása alatt daráltam le a látnivalót - úgy gondolom, ez a darab még a szokásosnál is sótlanabb műfajparódia, amely inkább lehetne bohóckodó Remake az első részt megismétlendő, és beolvasztva néhány momentumot a további epizódokból.
A két majom (Friedberg, Seltzer) még mindig úgy véli, hogy szájba kell rágni, ezért a film valamennyi karakterét az eredeti sorozat színészeinek neve után nevezték el, hogy az utalásokat még véletlenül se érthessük félre. Utalásokat, amelyet a filmek és a bulvárból ollóztak össze, megemlítve pl. Michelle Rodriguez szexuális identitását is, igaz, a filmben inkább leszbikusként mutatják be, holott a színésznő egyébként erősen biszexuális... és ezzel ki is merültünk a realitásban.
A színészek végig hozzák az erős középszert, ami nem róható fel hibának egy olyan film esetében, amelyben pillanatonként változik a szituáció iránya és gyakorlatilag az elhangzó humorosnak szánt be és kiszólásokat azzal támogatják meg, hogy a többi szereplő arccal reagál rájuk. Az más kérdés, hogy az arcreagálások kimerülnek két-három grimaszban. Annak idején pl. Anna Faris is hasonló filmekben lett ismert komika, csak az ő repertoárja arcmimikában komoly és komplex kifejezéstárból táplálkozott. Az itt látható színészek valahol a B kategóriás határon túlról érkeztek, nem véletlen, hogy legtöbbjük eddig főleg sorozatokban vagy uncredited státuszt birtokolt. Így a színészi játéktól eltekintenék.
Nem tudom, nem e velem van a baj és valójában ezek a filmek szórakoztatóak, csak mivel a ZAZ trió filmjein szocializálódtam és becsúszott némi Woody Allen - Monthy Python hatás is, nekem nincsenek kiélezve az antennácskáim erre az olcsó, bugyuta humorra.
Ami mondjuk meglepett, hogy a vértelen történet és párbeszédek mellett - a feliratban persze elveszhetnek azok a szójátékok és célozgatások, melyeket egyenesen az amerikai nézőnek céloztak - kimaradtak a korábban már unásig beépített, öncélú fingós és böfögős viccek. (Bár, mintha a stáblistában fellelhető lenne ez irányú erőlködés is, csak nem használták fel a kész filmben.) Borzalmas úgy nézni a száz percet, hogy háromszor tudtam mosolyogni, mert egy paródiának szánt mozinak szerintem a halála, ha az átlagnéző nem tud önkéntelenül nevetni. Talán, majd ha legalizálják a fűhasználatot nálunk is, akkor kedélyjavítóval megtámogatva ülhetünk be egy ilyen filmre. Mondjuk, eleve előítéletesen fogadom a duó filmjeit, ezért nem tudok objektív maradni.
Hogy miről szólt a film?
Mint írtam, feldolgozták az első részt, csak ahelyett, hogy értékes kikacsintásokkal és akár abszurd humorral pakolták volna tele, olyan ötlettelen összetallózást sikerült bemutatni, hogy az előítéletem igazolva érzi magát és kösz, jól van.
Megdöbbentő, hogy az imdb-n garázdálkodhatnak a stúdió és a rendezők baráti köre, mert egyébként semmi nem indokolja az egyelőre 4 csillagos átlagot.
20%,
...de csak mert a végén az autós üldözés alatt a CGI elkészítése - nem az autórobbanások, hanem a Taco étterem szállítása - egészen jól lett megoldva.
Másik pozitívum, de nem komoly fegyvertény, hogy egyik-másik karaktert egészen jól imitálják a színészek. Azért tegyük hozzá, hogy sokszor ehhez elég némi smink és jelmez is, ezért nem minden esetben tudható be tudatos és zsigeri színjátszás.
Ja, és bár tele van a film jobbnál jobb csajokkal, kimaradtak a cicik!
Az ilyen vackokat csak a cicik dobják fel...
Nem szívesen nézetném meg veled, de felnőtt ember vagy. Ha látni akarod, itt megtalálod: S U P E R F A S T !
Megtekintés: Lehetőleg minél előbb. Ha rajongó vagy. Ha nem,...
Elmaradó karácsonyi buli helyett szűk személyzet kitalálta a vasárnapi programot. Sétika a város forgalmas sétáló utcáiban, forralt borozás, utána vacsora egy ismerős étteremben és utána haza. Közbejött némi személyes hátráltatás, így végül hárman maradtunk és a vacsi után, még épp elég korán, úgy gondoltuk, ha már a Lurdy közel van és még van mód 3D-re is, akkor az új Star Wars filmmel le lehet zárni az évet. Autóba pattanás, időben érkezés. Tömeg áthatolható. Jegyet már csak a büfében árulnak - ez számomra új - viszont nem kellett tömött sorban araszolni, annak ellenére, hogy voltak. A három jegy mellé befigyelt két akciós menü, Chewbacca figurával és egy az új ellenséges, lovagi kardos gonoszból. Nekem elég volt egy fél liter üdítő, annyira tele voltam. A film fél órán belül kezdődött. Beültünk helyünkre, igaz, előtte arrébb kellett küldeni egy ötvenes palit, családostul, mert még mindig vannak emberek, akik képtelenek értelmezni a jobb-bal-közép jelentését. Van, ami nem változik soha??? Telefonok lenémít, kikapcsol - bár, volt, hogy az sem segített, mert csak felállt a marok-szar és sípolt film közben - szemüveg feltesz. Még nekem is sikerült, rátenni a sajátomra, minden nehézség nélkül. Juhé! Azonnal észreveszed, ahogy sötétedni kezd a terem. A reklámok letudva, elhalkul minden...
Még mindig tudott ütni a Star Wars logó. A sárga felirat gyorsan felaraszol és eltűnik a semmibe. Jó két órás szájtátás és lassú fészkelődés, mert nyom a szíj csatja, meg pisilni is kéne, de ki nem megyek, amíg tart a csoda! Élveztem, néha megrohantak a szentimentális érzelmi rohamok, máskor meg azon gondolkodtam, mennyire más érzés ezt a filmet nézni, mint az első részeket, valamikor a nyolcvanas években. Akkor még, gyerekként, rendesen meg tudott lepni az a világ. Mostanra, kicsit immúnis, felnőtt lettem. Tetszett-tetszett, ám, valami többet, mást vártam.
Szpojler akadhat:
Az új Star Wars film pozitívumai közé tartozik, hogy belengi valami buddie-báj. A főszereplők szerethetőek, a kémia érezhető. Az igaz, hogy a női főszereplő már egyedül képes összekémiázni a vásznat. Volt egy pillanat is, amikor az arca meghökkentően emlékeztetett az egykori Anakin arcára, a kissrácéra a második trilógia első részéből. (Menj már, ez a csaj itt tiszta Jake Lloyd!!!) Aztán megint csak Rey (Daisy Ridley) volt a vásznon. Ridley telitalálat. Szép, de nem vászonról lemászóan, tolakodóan. Sportos. A karjai talán annyira nem is, de a lábai és vádlija kellemes látvány. Amikor beszél, pörög a nyelve és látszik mind az ötven kerek, porcelán foga. Jó az a csaj!
A fekete klón (Leslie El Cid hozzáfűzése: "Tárgyi tévedés, hogy a rohamosztagosok klónok. A 4-6-ban is besorozott katonák voltak és itt a VII-ben is elmondták, hogy úgy kaparták össze a gyerekeket akiket agymostak. A klónok kipusztultak a klón háborúk után a gyorsított öregedés miatt is és a Birodalom már nem akart klónozgatni.") srác nekem elsőre soknak tűnt. Egy rohamosztagos, aki meghasonlik a mészárlás közepén? Ezeket nem úgy tenyésztik, hogy ne agyaljanak moralitáson? Ez meg pánikrohamot kap, épp, csak akkorát, hogy végül kimenekítsen egy lázadót az újjá éledt frakció karmai közül. Ez már nem az a birodalom, ami régen volt. Nem az a neve. Jó, a fegyverek, az uniformis, az mind maradt, csak most nem szarnak bele a kútba, hanem a kávájára és aztán rúgják bele...
Finn (John Boyega) figurája, mint birodalmi rohamosztagos, aki letépi képletes láncát, érdekes motívum. Már majdnem olyan mellékszál, mintha egy lépegető szerelő életébe pillantanánk bele, aki feltalál egy apró kis szart, amivel hatékonyabban lehet aprítani a lázadókat és ezért fizetésemelést kap. (Tényleg, hogy működhet itt vajon a háttér? Fizetéseket osztogatnak, vagy Star Trek-kesen, mindenki beleadja, amije van és annyi a motiváció? (Erre talán lassan választ kapunk, hiszen Finn is csak valami harmadrangú takarító fiú vagy mifene, azon kívül, hogy ártatlan embereket is halomra lő - vagy majdnem - ha arra adnak parancsot.
Mindenesetre érdekes választás a karakter, de meg kell szoknom.
A pillanat, amikor majdnem felsírtam. A mellettem ülő srác szintén hasonlóan reagált. Hangosan felsóhajtott és akkor éreztem a sötétben, hogy egy filmnek milyen ereje lehet.
Akkor ott a lázadó pilóta, aki lazább, mint Han Solo volt együtt a három korábbi részben, meg tegyél hozzá vagy két Indiana Jones filmet. Elküldi a kis robotot, hogy ... szóval van valami küldetésféle, amelyhez, amilyen szerencséje ezeknek a kis droidoknak van, hogy egy akkora baszott bolygón, annyi lény közül, pont bele tudnak botlani és viszonylag gyorsan abba az egybe, aki majd segít nekik a küldetést végigvinni. Tehát, összegezzünk: Ha robot vagy droid vagy, akkor simán belebotlassz a főszereplőbe, míg ha mondjuk űrjármű, akkor az is előfordulhat, hogy hosszú évekig hánykolódsz egyik gazdádtól a másikig, míg végül visszatért a a megfelelő kézbe. Ez is kipipálva.
A droid kimaxolja a cukiságfaktort.
Simon Pegg cameo, de ne keresd az arcát, mert eltakarja a CGI.
Finn és Rey egymásra utalva menekül és belebotlik a sorozat legcoolabb koréliai - amennyire emlékszem - kalózába. Egy kis Alienes, vicces közjáték (Hogy van az, hogy a statisztákat a nagy szörnyek azonnal bekebelezik, míg a főszereplőket meg csak rángatják kicsit és bőven jut idő a kimentésükre???) amiben maghal egy tucat, válogatott sittes arc és mehetünk tovább a következő szkénába.
A film egyik legjobb poénja köthető az ezeréves sólyom megjelenéséhez.
Előkerülnek idegen lények, birodalmi gyökerek, családi kötelékek, cameo-k, amelyek nem is hiszem, hogy annak minősülnek klasszikus értelemben, dráma, légi csata, enyhén súlytalan főgonosz.
(Sosem fogom megérteni, hogy a sötét oldal mivel is kecsegteti annyira szocio és egyéb pata híveit, akik képesek bármivel szemben a gonoszság és sötétség oldalán haladni, mert most sem éreztem magam meggyőzve, hogy Kylo Rem (Adam Driver) oka, hogy szolgáljon valakit, akinek hobbija más fajok elpusztítása és, hogy nettó módon uralkodjon annyi bolygón és népen, amennyit valójában kurvára nem képes felügyelni sem. De tényleg, ezek legyaknak mindent és végül ott ülnek majd egy trónon, miközben körülöttük csak fekete törmelék görgedez...)
Oké, fásultan megeszegetem a magyarázatot, amit kapok, hogy a család olyan sérelmeket okozott gyermekének, hogy az csakis úgy vigasztalódhatott, hogy a Gollam/Grendel sötét uralkodó oldalán érzi magát ismét kompetensnek. Eszegetem, de nem bírom lenyelni.
Drámai összecsapás, elveszítünk valakit, ami kissé felrázza az embert.: - Hú, most mi lesz?
Gyakorlatilag ugyanaz, mint az első részben. Csak most halálcsillag helyett egy sokkal nagyobb építményt kell rommá lőni. Ez egy halálbolygó!!!
Persze, túl elcsépelt lenne telibe csulázni a bolygó egy apró pontját, hogy azután a láncreakció szétvigye a falakat, így kicsit megvariálják azzal, hogy nagyobb pusztítást kell véghez vinni, egy adott ponton. Tehát, ugyanaz, pepitában.
Az idő persze most is fogy, mert már be van célozva a lázadók aktuális lábadozója.
Tényleg kicsit olyan, mintha újra nézném az első filmet.
Csak ez látványosabb, pörgősebb, viccesebb, stb.
És mégsem jobb!
Elmúltam negyven, ezért, úgy érzem, kissé kiöregedtem ebből a mizériából. Voltak naptáraim, figuráim, képregényeim, könyveim gyerekkoromban és mostanra csak annyi lelkesedésem maradt, hogy vegyek egy közel 2e forintos jegyet. Tolom még bele a pénzt a franchise-ba, bár már nem olyan elánnal.
A Star Trek rajongók nem feltétlenül kedvelték az új részeket, amiket Abrams rendezett, mert túl akciósakra sikerültek, nekem azonban sokkal jobban feküdt a széria újraélesztése, mint ez a Disney- Lucasfilm kooperáció. Nem tudnám megmondani, mi hiányzott a filmből...
Talán semmi. Talán belőlem hiányzik valami, ami akkor, gyerekként még bennem volt.
Új akcióhős-nőt üdvözölhetünk.
75%
Ha szeretnéd megnézni, legjobb, ha azt moziban teszed!
A 3D-től ugyan nem voltam elájulva - biztos, ha közelebb ülünk, erősebb a hatás... - ettől függetlenül, hosszú évek óta ez a film tudott behúzni a moziba és ez volt az első 3D-s élményem.
Annak meg jó.
Nincs értelme hosszan elemezni.
Észrevételek és kérdések:
- A Skywalker család elég elcseszett kapcsolatrendszerrel rendelkezik.
- Luke Skywalker vajon mi a rákot nézeget ott azon a bolygón, a hegy szélén? És mióta?
- Miért kell vicces robot és kedves arcú pöttöm Buddha?
- Leia hercegnő arca mikor lett ennyire megBrazilozva? És miért nem írtak neki valódi szerepet? Gyakorlatilag majdnem ugyanazt láttam, amit az Indiana Jones 4.-ben, csak ott Marion pörgött még rendesen. Ott valahogy az alma nem esett olyan messze a fájától.
- Mi volt az első szava a technikusnak, aki rendet csinált Kylo Rem kardforgatásos balhézása után a műszerfalon?
- A szöszi gyereknek az "Időről időre" című romantikus komédia óta mikor lett ilyen gyökér feje?
- Ha tényleg az a terv, hogy minden bolygót szarrá lőnek, akkor a végén egyetlen égitest fog a törmelék között keringeni?
- Ki fog derülni vajon, hogy a Solo-Organa család mikor és miért került annyira szét a Star Wars univerzumon belül?
A film egyértelmű sztárja pedig Daisy Ridley! Az a lány minden rezdülése, mozdulata, arcának rezgései, hihetetlenül... szexisek. Remélem nem fog beletörni abba a hype-ba, amit egy ilyen film okoz a szereplőinek.
Megtekintés: Eszméletlen jó mozi is lehetett volna belőle, ha nem ennyire tévéfilmes a megvalósítás.
A "Testvérbosszú" és más bűnfilmek producere rendezésre adta a fejét. A végeredmény egy sokkal olcsóbbnak tűnő bosszúfilm, amely bőven elfér majd a kereskedelmi tévék esti műsorsávjába. Az akciók rövidek és ötlettelenek. Nem tudom, Binker annak idején a Testvérbosszú forgatása idején hol tartózkodott, de sok kreativitás nem szorult belé. Egyetlen pozitívuma a filmnek, a klisék tömege mellett, hogy ismert arcokat sikerült megnyernie a filmhez.
Elias végre revánsot vett Barnes-on. Miről beszélek? 1986-ban Tom Berenger és Willem Dafoe már játszottak együtt - pár évvel később pedig ismét a Született július 4.-án-ben is - Oliver Stone széthype-olt Vietnami háborús filmjében. Két őrmestert, akiknek személyes ellentéte annyira elmélyül az őrület közepén, hogy Barnes végül "feláldozza" Elias-t, miközben kimentik őket a pokolból. Az a film volt a "Szakasz - Platoon (1986)" A szituáció alig változott: Ismét Berenger a rosszfiú és Dafoe aki morálisan felette áll, de ezúttal a jó kerül ki győztesen a helyzetből, már amennyire ki lehet kerülni az ilyesmiből, mint amiről a film szól.
Bud Carter (Willem Dafoe) fedett nyomozó, aki végre kereskedőnek kiadva magát beépül egy drágakövekre szakosodott bűnbanda vevőkörébe. Mire végre megköthetné az üzletet és tovább léphetne a banda tagjainak ranglétráján, lelepleződik és kitör a balhé. Egyik elfogott kisstílű bűnöző Tommy Weiland (Christopher Denham), akinek bátyja, aki közben igyekszik jó útra térni, sokkal zsírosabb fogásnak bizonyul. hiába nem volt érintett az ékszerügyben, ha a lakása tele van engedély nélküli fegyverekkel. Jesse Weiland (Matt Dillon) rövid úton börtönbe kerül és családjával kezdik zsarolni, hogy feladja a felette álló fontos embereket. Jesse kezdetben ellen bír állni a rendőri nyomásnak, ám miután öccsét holtan találják a cellájában, feladja elveit és meghajol a nyomozó akarata előtt.
Nagyon veszélyes terepre tévednek, miközben az akcióba becsatlakozik az FBI is és még egy tucat egyéb osztály. Jesse szerepe egyre fontosabb és most már a felesége és újszülött gyermekének élete a tét. Végül elszabadulnak az indulatok, nem sikerül kordában tartani az információkat, Jesse pedig lelepleződik. Épp azon dolgozik Bud nyomozóval, hogy hogyan tovább, amikor hírt kapnak róla, hogy az FBI védelme alatt álló feleségét (Amy Smart) és gyermekét kegyetlen brutalitással megölik. Innentől kezdve csupán egyetlen dolog hajtja mind Jesse-t, mint Bud-ot, aki megígérte, hogy megvédi a fiatal nőt: a bosszú. Némi segítséggel pedig elindulnak New Orleans-ba, hogy leszámoljanak a gyilkosokkal.
A film története nem rossz, de mintha már láttunk volna már sok hasonlót. Legfrissebb hasonló filmélményem a napokban megtekintett Sicario volt, amiben az ex-kábítószer kereskedő (Benicio del Toro) szövetkezik a DEA-val és egyéb nyomozó hatóságokkal, hogy végül leszámolhasson azokkal, akik családja haláláért a felelősek.
A történet épp ezért, izgalmas, de unásig látott sablonokra épül. A rosszfiú meg lesz zsarolva, hogy vagy lerohad a sitten vagy segít elkapni egykori vagy aktuális főnökeit. A rendőrség megígér mindent, hogy sikeresen befolyásolják, végül valahol kisiklik a terv, bukta lesz, menekülés, leszámolás, bosszú. Ezeket a paneleket szokták variálni.
Itt is ez történik, ahogy megszokhattuk.
Sajnos, a kis költségvetés végi érződik a filmen. Olyan, mintha egy sorozat pilot filmjét néznénk. Moziban esélye sem lenne. Legalábbis nálunk.
A szereposztás remek, habár Tom Berengert nem ismertem fel, annyit öregedett az elmúlt pár évben. Dafoe meg semmit sem változott. Smart a szokásos kellemes bio-díszlet,
Korrekt film, ami többet érdemelt volna.
Megtekintés: Mivel De Niro korára való tekintettel lassan már nem fog tehetségéhez méltóan nívós szerepeket kapni - vélhetően - így be kell érnünk ezekkel a mellékszerep-főszerepekkel, amelyek legalább filmográfiájának terjedelmét növelik. Van egy olyan érzésem, hogy De Niro már rég leforgatta azokat a mozijait, amik miatt az emberek szívesen fognak munkásságára emlékezni. Az utóbbi években mintha rendre csupa olyasmit készítene, ami súrolja a "muszáj képben maradnom" kategóriát. Ha ez a film is ebbe a sorba tartozik - majd később válik el - akkor egészen biztos, hogy a sikerültebb munkái között lesz.
És még a film sem rossz. Csak olyan "női" mozi. Bár Robert De Niro a címszereplő, ez a film nem róla szól. Egy üzletasszonyról mesél, akinek élete legnehezebb időszakában sikerült rátalálnia a belső nyugalmára egy olyan férfi szemén és fülén keresztül, aki nagyapja lehetne.
Túlságosan biztonsági játék ez a mozi. De Niro karaktere nem létezik. Nincs még egy ilyen joviális, kedves fickó, aki hetven évesen, unatkozó magányában ennyire könnyen alkalmazkodjon, aki ilyen simulékonyan végezze munkáját, akinek minden szava, ha nem is éri el Buddha bölcsességét, de árad belőle a tapasztalat, logika és nyugalom. Ben Whittaker (Robert De Niro) felesége halála után megspórolt pénzéből világi kalandok felé fordult. Körbeutazza a világot, mert a mondással ellentétben, bárhol jobban érzi magát, mint az asszony nélkül, az üres házban. A négy fal egyszerűen agyonnyomná. Ezért, ha csak teheti, csupa olyan szabadidős tevékenységgel múlatja a még hátramaradt idejét, amely elvonja figyelmét és nem köti a kandalló mellé. Mivel a múlton keseregni a lassú halál lenne számára, ezért nyitottan a világra rója az utcákat és érdekli minden, ami az útjába kerül. Most például egy kereskedelmi cég keres senior korú marketinges munkatársakat, hogy eleget tegyenek a trendnek és megítélésüket pozitívabbá tegyék.
Ben elragad egy oszlopon lógó hirdetést és indul szerencsét próbálni. A bemutatkozó videója olyan sikeres lesz, hogy a munkaügyiek azonnal be is hívják és véletlenszerű feladatot választanak neki. Mi más lenne ez a feladat, ha nem pont a cég pörgős vezetőjének, Jules-nak (Anne Hathaway) egyik asszisztensi feladatkörét kapná meg tanulási szempontból. Ez Ben-nek tökéletesen megfelel, hiszen korábban negyven évig tevékenykedett hasonló vonalon, mint most női főnöke és így egy teljesen más szemszögből figyelheti meg, hogyan lehet egy vállalkozásból pénzügyileg hasznot hozni. Jules viszont kezdetben nincs elkápráztatva a marketinges fiúk ötletétől, hogy egy trottyot kelljen pátyolgatnia, miközben amúgy is van tennivalója munkában és otthon is, de hamarosan be kell látnia, hogy tökéletesen az előítéleteinek rabja lett. Ben ugyanis külsejében tűnhet trottynak, de belül, fejben, olyan, akár egy félisten. Valahogy mindenre tud egy megoldást, vagy egy megfelelő mondatot. Kezdetben a feladatkörében fellépő hibákat Jules figyelme nélkül is képes elhárítani, ám hamarosan kiderül, hogy ahogy változik Ben a munka hatására, úgy a környezete is változik Ben hatására és ez alól már Jules sem képes kivonnia magát.
Ha a két szereplő korban közelebb lenne egymáshoz, akkor egészen biztos egy romantikus drámát látnánk a vásznon. Valójában így is. Ez elsősorban egy olyan romantikus film, amelyben a két főszereplő között kialakul egy olyan szoros kapcsolat, amelyet más filmekben a testiség pecsételne meg, itt azonban a tökéletes bizalom és egymás életébe való beengedésben teljesedik ki. (Ben a film végére egyértelműen egy amolyan pót-nagypapája lesz a családnak.)
Ha nincs ilyen nagy korkülönbség, talán a kialakuló kapcsolat is más irányba terelődik el.
Ez a film, jelenleg nagyon sikeres bemutatón van túl. Kellemes történet, rengeteg érzelemmel, nem az alpári humorral telepakolva.
(Hatalmas különbség lehet két női rendező stílusa között is: Elizabeth Banks aki megrendezhette a Tökéletes hang második részét, egy sokkal nyersebb, profánabb vonulat, míg Nancy Meyers nőiesebb rendező és sokkal jobban fókuszál a karakterekre, azok függőségi viszonyaira, hátterére.)
A film végig egységes, nyugodt hatást kelt. A felmerülő problémákat is - SZPOJLER (?) - úgy mint házasságtörés illetve átadjam e a cégem irányítását valakinek? - finoman kezeli, nem nagyon erőszakolja a néző figyelmébe. Szóval, utal rá, hogy van, amikor borul a bili, ám végül olyan megoldásokkal zárja a filmet, hogy érezzük, hogy a bili borulása után még van esély feltakarítani.
Robert De Niro kiválóan hozza a kedves öregurat. Szomorú azonban azt olvasni, hogy állítólag a filmsztár mostanában enyhe demenciában szenved. Nem tudni, ez reklámfogás e vagy csak a sajtó tudatos hírferdítéseiből épített kacsa, azonban ha igaz, akkor elképzelhető, hogy De Niro egyik jutalomjátékát láthattuk és lassan el kell búcsúznunk a legendától. (Sean Connery hasonló okokból hagyott fel a filmezéssel, pedig utolsó filmjében még úgy tűnt, ereje teljében van: A szövetség (2003) (!) és Robin Williams halálának ügyében is szóba került, mint lehetséges ok, a demencia.
Anne Hathaway figurája kedves és könnyen szerethető. Most ő hozza a kemény kezű női főnököt, de ahogy telik a játékidő, kiderül, közel sem olyan könyörtelen munkaadó, mint neki volt Meryl Streep "Az ördög Pradát visel" című komédiában.
Egyedül Rene Russo karaktere nem túl mély. A játékidő nem tud mit kezdeni nagyon a kedves masszőrnővel. Tudjuk, hogy ki fog közte és Ben között valamilyen kapcsolat, ám annak felépítése és levezetése kissé egyszerűen lett bemutatva. (Amennyire tudom, az okleveles masszőzök - legalábbis New York-ban - nem létesítenek romantikus kapcsolatot a klienseikkel, mert az az engedélyükbe is kerülhet, azonban nagyvonalúan lépjünk ezen az apróságon túl...) Kicsit olyan, mintha Russo azért lenne benne, mert szükség volt már megint egy filmet csinálnia. Mondjuk, rá amúgy sem jellemző nagyon, hogy állandóan kamera előtt akar szerepelni, csak úgy érzem, hogy ha már játszik, ennél fontosabb szerepeket is vállalhatna. (Pl. Éjjeli féreg - Az egy fontos karakter volt. Nem mellékszál.)
A mellékszereplők mind kedves figurák, beleértve a férjet is. Igazából nem nagyon van kit utálni ebben a filmben. Egy igazi szeretetbonbon az egész mozi. Nem annyira erősen, mint az Igazából szerelem, mégis kedvelhető mozi.
Kiemelhető a férjet alakító és a munkamániások sorozat egyik oszlopos tagja, Anders Holm, vagy Zack Pearlman, aki Davis-t alakítja és Ben lakótára lesz.
Popcorn mozi. Első randira kiváló választás. Érzelgős és mégsem annyira.
Érdekességként:
- Jack Nicholsonban gondolkodott a rendező, De Niro előtt. Biztosan másmilyen film lett volna.
- Harmadik közös filmje De Niro-nak és Rene Russo-nak.
