Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Elvileg a Fák februárban mutatja be Anne Hathaway új abszurd komédiáját, a "Colossal"-t, amely akció, rejtély és sci-fi is egyben. Nacho Vigalondo rendezésében - Időbűnök - egy fiatal nő véletlenül rádöbben, hogy valamiért a városban megjelenő pusztító Godzilla szerű szörnyeteg pontosan ugyanazt csinálja, amit ő, így gyakorlatilag vagy kettős teste van, vagy csak simán képes a lényt irányítani. Miután barátaival megosztja felfedezését, elkezdődik az ötletcunami, melynek lényege, hogy úgy szabaduljanak meg a szörnytől, hogy a lehető legkevesebb emberéletet áldozzák fel, beleértve magát a hősnőét is.
Várós!
Megtekintés: Mivel De Niro korára való tekintettel lassan már nem fog tehetségéhez méltóan nívós szerepeket kapni - vélhetően - így be kell érnünk ezekkel a mellékszerep-főszerepekkel, amelyek legalább filmográfiájának terjedelmét növelik. Van egy olyan érzésem, hogy De Niro már rég leforgatta azokat a mozijait, amik miatt az emberek szívesen fognak munkásságára emlékezni. Az utóbbi években mintha rendre csupa olyasmit készítene, ami súrolja a "muszáj képben maradnom" kategóriát. Ha ez a film is ebbe a sorba tartozik - majd később válik el - akkor egészen biztos, hogy a sikerültebb munkái között lesz.
És még a film sem rossz. Csak olyan "női" mozi. Bár Robert De Niro a címszereplő, ez a film nem róla szól. Egy üzletasszonyról mesél, akinek élete legnehezebb időszakában sikerült rátalálnia a belső nyugalmára egy olyan férfi szemén és fülén keresztül, aki nagyapja lehetne.
Túlságosan biztonsági játék ez a mozi. De Niro karaktere nem létezik. Nincs még egy ilyen joviális, kedves fickó, aki hetven évesen, unatkozó magányában ennyire könnyen alkalmazkodjon, aki ilyen simulékonyan végezze munkáját, akinek minden szava, ha nem is éri el Buddha bölcsességét, de árad belőle a tapasztalat, logika és nyugalom. Ben Whittaker (Robert De Niro) felesége halála után megspórolt pénzéből világi kalandok felé fordult. Körbeutazza a világot, mert a mondással ellentétben, bárhol jobban érzi magát, mint az asszony nélkül, az üres házban. A négy fal egyszerűen agyonnyomná. Ezért, ha csak teheti, csupa olyan szabadidős tevékenységgel múlatja a még hátramaradt idejét, amely elvonja figyelmét és nem köti a kandalló mellé. Mivel a múlton keseregni a lassú halál lenne számára, ezért nyitottan a világra rója az utcákat és érdekli minden, ami az útjába kerül. Most például egy kereskedelmi cég keres senior korú marketinges munkatársakat, hogy eleget tegyenek a trendnek és megítélésüket pozitívabbá tegyék.
Ben elragad egy oszlopon lógó hirdetést és indul szerencsét próbálni. A bemutatkozó videója olyan sikeres lesz, hogy a munkaügyiek azonnal be is hívják és véletlenszerű feladatot választanak neki. Mi más lenne ez a feladat, ha nem pont a cég pörgős vezetőjének, Jules-nak (Anne Hathaway) egyik asszisztensi feladatkörét kapná meg tanulási szempontból. Ez Ben-nek tökéletesen megfelel, hiszen korábban negyven évig tevékenykedett hasonló vonalon, mint most női főnöke és így egy teljesen más szemszögből figyelheti meg, hogyan lehet egy vállalkozásból pénzügyileg hasznot hozni. Jules viszont kezdetben nincs elkápráztatva a marketinges fiúk ötletétől, hogy egy trottyot kelljen pátyolgatnia, miközben amúgy is van tennivalója munkában és otthon is, de hamarosan be kell látnia, hogy tökéletesen az előítéleteinek rabja lett. Ben ugyanis külsejében tűnhet trottynak, de belül, fejben, olyan, akár egy félisten. Valahogy mindenre tud egy megoldást, vagy egy megfelelő mondatot. Kezdetben a feladatkörében fellépő hibákat Jules figyelme nélkül is képes elhárítani, ám hamarosan kiderül, hogy ahogy változik Ben a munka hatására, úgy a környezete is változik Ben hatására és ez alól már Jules sem képes kivonnia magát.
Ha a két szereplő korban közelebb lenne egymáshoz, akkor egészen biztos egy romantikus drámát látnánk a vásznon. Valójában így is. Ez elsősorban egy olyan romantikus film, amelyben a két főszereplő között kialakul egy olyan szoros kapcsolat, amelyet más filmekben a testiség pecsételne meg, itt azonban a tökéletes bizalom és egymás életébe való beengedésben teljesedik ki. (Ben a film végére egyértelműen egy amolyan pót-nagypapája lesz a családnak.)
Ha nincs ilyen nagy korkülönbség, talán a kialakuló kapcsolat is más irányba terelődik el.
Ez a film, jelenleg nagyon sikeres bemutatón van túl. Kellemes történet, rengeteg érzelemmel, nem az alpári humorral telepakolva.
(Hatalmas különbség lehet két női rendező stílusa között is: Elizabeth Banks aki megrendezhette a Tökéletes hang második részét, egy sokkal nyersebb, profánabb vonulat, míg Nancy Meyers nőiesebb rendező és sokkal jobban fókuszál a karakterekre, azok függőségi viszonyaira, hátterére.)
A film végig egységes, nyugodt hatást kelt. A felmerülő problémákat is - SZPOJLER (?) - úgy mint házasságtörés illetve átadjam e a cégem irányítását valakinek? - finoman kezeli, nem nagyon erőszakolja a néző figyelmébe. Szóval, utal rá, hogy van, amikor borul a bili, ám végül olyan megoldásokkal zárja a filmet, hogy érezzük, hogy a bili borulása után még van esély feltakarítani.
Robert De Niro kiválóan hozza a kedves öregurat. Szomorú azonban azt olvasni, hogy állítólag a filmsztár mostanában enyhe demenciában szenved. Nem tudni, ez reklámfogás e vagy csak a sajtó tudatos hírferdítéseiből épített kacsa, azonban ha igaz, akkor elképzelhető, hogy De Niro egyik jutalomjátékát láthattuk és lassan el kell búcsúznunk a legendától. (Sean Connery hasonló okokból hagyott fel a filmezéssel, pedig utolsó filmjében még úgy tűnt, ereje teljében van: A szövetség (2003) (!) és Robin Williams halálának ügyében is szóba került, mint lehetséges ok, a demencia.
Anne Hathaway figurája kedves és könnyen szerethető. Most ő hozza a kemény kezű női főnököt, de ahogy telik a játékidő, kiderül, közel sem olyan könyörtelen munkaadó, mint neki volt Meryl Streep "Az ördög Pradát visel" című komédiában.
Egyedül Rene Russo karaktere nem túl mély. A játékidő nem tud mit kezdeni nagyon a kedves masszőrnővel. Tudjuk, hogy ki fog közte és Ben között valamilyen kapcsolat, ám annak felépítése és levezetése kissé egyszerűen lett bemutatva. (Amennyire tudom, az okleveles masszőzök - legalábbis New York-ban - nem létesítenek romantikus kapcsolatot a klienseikkel, mert az az engedélyükbe is kerülhet, azonban nagyvonalúan lépjünk ezen az apróságon túl...) Kicsit olyan, mintha Russo azért lenne benne, mert szükség volt már megint egy filmet csinálnia. Mondjuk, rá amúgy sem jellemző nagyon, hogy állandóan kamera előtt akar szerepelni, csak úgy érzem, hogy ha már játszik, ennél fontosabb szerepeket is vállalhatna. (Pl. Éjjeli féreg - Az egy fontos karakter volt. Nem mellékszál.)
A mellékszereplők mind kedves figurák, beleértve a férjet is. Igazából nem nagyon van kit utálni ebben a filmben. Egy igazi szeretetbonbon az egész mozi. Nem annyira erősen, mint az Igazából szerelem, mégis kedvelhető mozi.
Kiemelhető a férjet alakító és a munkamániások sorozat egyik oszlopos tagja, Anders Holm, vagy Zack Pearlman, aki Davis-t alakítja és Ben lakótára lesz.
Popcorn mozi. Első randira kiváló választás. Érzelgős és mégsem annyira.
Érdekességként:
- Jack Nicholsonban gondolkodott a rendező, De Niro előtt. Biztosan másmilyen film lett volna.
- Harmadik közös filmje De Niro-nak és Rene Russo-nak.
