Upside Down - Upside Down (2012)

Upside Down - Upside Down (2012)

Rendezte: Juan Solanas

"Adam be szeretne jutni az "Édenbe"!

A film Mafab adatlapja: Upside Down (2012)

Megtekintés: Csak a látványvilág miatt. Minden másra ott a...


Solanas filmje, amely létrejöttét egy álomnak köszönheti, amelyből az író-rendező duzzasztott nagyjátékfilmet, valójában egy léggömb, amely percek alatt kipukkad a logikátlanságoknak köszönhetően. Egy jól működő sci-fi akkor lesz befogadható, ha elrugaszkodik ugyan a valóságtól, ugyanakkor, az egyszeri néző talál rajta fogást és a film is talál fogást a nézőn. Ha megragadják egymást, akkor egy hihetetlen történet is lehet szórakoztató, kötelező darab.


Solanas filmje annyira elrugaszkodik az általam ismert logikától, fizikától és egyéb, iskolában bemagolt tudáscsomagoktól, hogy egyáltalán nem talált utat hozzám, pedig, ígéretesen indul, csak út közben egyszerűen elárulja magáról, hogy a gyémánt csillogású drágakövek valójában csak olcsó üveggyöngy.


Az Upside Down világa egy ikerbolygó, amelyik egymás inverzeként létezik. Ez nagyon sok lehetőséget nyújt a látványvilággal való játszadozáshoz. Az első képek épp ezért szépek és grandiózusak. Létezik tehát két világ, amelyek egymással fejjel lefelé rekedtek meg valamilyen időtlen mozdulatlanságban. Ez létrehozott egy olyan hierarchiát, amelyben a gazdagok vannak fent, a szegények lent. Adam (Jim Sturgess - közepesen szerethető) az alsó világban él és néhanapján felmegy a családi farmhoz legközelebb elhelyezkedő hegyoromhoz, ahol összebarátkozik és beleszeret Eden-be (Kirsten Dunst), aki viszont a gazdag világ gyermeke. Rómeó és Júlia történet a végletesen kihegyezett fajtából.
Ráadásul, hogy ne legyen olyan egyszerű, ha valamit átviszel az inverz világból a másikba, az ott rövid idő múlva egyszerűen elég, ami olyan energiát szabadít fel, amelyből a fentiek profitáltak.

Ha olyan nagyon tilos a két világ lakosságának a kommunikáció, akkor minek dolgoztatják őket egy helyen? Mi szükség rá?

Vegyünk is górcső alá néhány apró figyelmetlenséget és kidolgozatlannak tűnő részletet:
a.) A film elején egy grafikán láthatjuk, milyen is a két bolygó, amelyek egymással, együtt keringenek egy idegen naprendszerben. Ez szép, ám elképzelhetetlen számomra, hogy a két bolygó, gyakorlatilag egymáshoz "ragaszkodva" keringjen más égitestek között, létrehozva ezt az univerzumot...
b.)... amely univerzum, így nem lehet, hogy nagyobb legyen, mint ahol a két bolygó majdnem találkozik. Igen ám, de mi van a bolygók többi részével? A film egyetlen pillanatra sem hozza szóba, hogy ha kisétálunk a központi pontoktól, akkor egyszer csak a két világ távolodik egymástól és egy másfajta élet alakul ki a golyóbisok egyéb pontjain.
c.) Mivel a két bolygó gyakorlatilag egymás seggében van, hogyan van akkor az a nappal és éjszaka kérdése? Hogyan lehetséges az eső, mint természeti jelenség, olyan helyeken, ahol szinte egymásba ér a táj, tehát a légköri jelenségnek nincs lehetősége létrejönni?
d.) A másik pedig, azért, mert az egyikre kikiáltjuk, hogy lent, a másikra meg fent, attól még mindkettőt a másikhoz viszonyítjuk, így elképzelhetetlen számomra, hogy az alsó legyen a szegények földje, holott tőlük vonják ki az olajat, míg a felső pedig a gazdagoké, akik legalább annyian vannak, mint a szegények, holott, bármit is tanultunk szociológiából, egy biztos, szegényből mindig több van, mint gazdagból, ennek ellenére, itt a fent-világ egészen jól ellavíroz a kivont gazdagságból.
e.) Ugyanakkor a kapcsolat a két világ tagjai között elvileg tilos, mégis építenek összeérő házakat, ahol nagyjából együtt dolgoznak. Igaz, ilyen épület nem sok van és itt is figyelnek arra, hogy minimalizálják a kapcsolatot a két "társadalmi réteg" között, de annyira nem, hogy Adam összebarátkozhasson a különc feltaláló Bob-bal (Timothy Spall).
f.) És, bár a film elején egy nagy Transworld nevű épület köti össze a két világot, azért ezen kívül is vannak szórakozóhelyek, éttermek, ahol lent is lehet táncolgatni, meg fent is. Erre viszont nem értem, hogy van mód, ha a lentiek a csórók, a fentiek a gazdagok és a hely nem a Transworld épülete. Adam az egyik jelenetben távozik is egy ilyen épületből és nem sok utalás van rá, hogy az épület hatalmas lenne.
g.) Kik azok a rendfenntartók, aki az erdőben állandóan megjelennek és gyakorlatilag Adam-re és Eden-re vadásznak? Ezek honnan szerzik az információt, hogy ki kell szaladniuk az erdőbe, kutyákkal, fegyverekkel, mert a két fiatal kint van és randizik? Először, mintha lentről jönnének, később, meg mintha fentről, ami fura, hiszen a lentiek csórók és sok érdekük nincs, hogy zaklassák Adam-et. Ennek ellenére első csatangolásuknál, mikor megjelennek, simán elrabolják nagynénjét, vagy kit, hogy a srác teljesen egyedül cseperedjen fel. Ebben sincs semmi logika, hiszen Adam randizott a lánnyal, nem a női rokon. Hova vitték? Miért? Adam miért lesz később szabad? A két vadász csoportot ugyanaz a rendvédelmi cég fizeti?

És így tovább...

Ennél a csókjelenetnél már csak Peter Parker-t hiányoltam. Kirsten Dunst kiérdemelte tőlem a leglehetetlenebb pozíciókban csókolózó színésznője címét! :)

Bármilyen ígéretes a film alapkoncepciója, a kidolgozásra az a kb. 50 millió nem volt elég, amit beleöltek. Pont a tudományos anakronizmusok miatt nem is igazán lehet sci-fiként aposztrofálni, inkább egy szerelmes-fantasy.

Kirsten Dunst pedig még sosem volt ilyen szép és ennyire pocsék...

50%

Amúgy a film bővelkedik gyönyörű nagy totálokban csak kevés ez a boldogsághoz.

Sajnáltam, hogy nem talált utat hozzám a film, mert kedvelem az utópiákat, fantázia világokat, természetfeletti eseményeket. Itt is volt lehetőség, ám nem tudtak élni vele. Tényleg semmi új nincs a moziban, csak az inverz világ. A szerelmi szál elnagyolt és kiforratlan. És Eden amnéziájának sincs túl sok szerepe, annyira mellékesen "tűnik tova".

Néha ez a képi világ megidézte számomra M. C. Escher műveit. Ő az a művész, aki többek között ilyen rajzokat készített:

Pánik gomb - Panic Button (2011)

Pánik gomb - Panic Button (2011)

Rendezte: Chris Crow

Megtekintés: Először nehezen veselkedtem neki, sokáig porosodott a gépemen. Most megnézve, nem volt olyan rossz. Sőt, van benne anyag.

Más kérdés, hogy nem túl egyenletesen adagolják. A film elején négy "nyertes" juthat egy játék miatt egy másik, még nagyobb nyereményekkel kecsegtető Internetes megmérettetés közelébe. Négy, egymástól kissé elütő, átlagember. Semmi extra. Senki sem túl extrém, senki sem túl ellenséges. Két nő, két férfi. Viszont a néző láthatja, ahogy egyikük lányát elrabolják és a nagyit lelövik, ami sokat ront a film felépítésén, hiszen már első perctől tudjuk, hogy bármi is történik, ismerve az elkövetőt/elkövetőket, irgalomra nem számíthatunk. Hiába reménykedtem benne végig, hogy csak egy morbid leckéztetést látunk.

Crow filmje kamaradarab. Erősen indul és a kezdeti feszültséget nagyjából végig tartani tudja. A végén "előkerül" egy plusz szereplő is, aki a történet szempontjából sok választ hoz, viszont, mivel kezdetben "nem tudtunk róla", kicsit olyan, mintha át lennénk verve az információkat tekintve, amit a film oszt meg a nézővel. Itt végig agyalni kell, mi ez az egész! Igyekszünk egy használható "befejezést" kreálni magunkban, hiszen bárki is mozgatja a szálakat, túl sokat tud. Vagy valójában a film groteszk módon kívánja rávezetni a nézőt az Internetes virtuális életben fellépő lehetséges kockázatokra?

Tehát, négyen elindulnak magánrepülőgépen New York-ba, miközben, nem kicsi nyereményekért belevágnak egy játékba, melyről sok fogalmuk nincs, viszont egészséges versenyszellem dolgozik bennük. Több körös fordulóban, mind személyesebb takargatnivalók derülnek ki a szereplőinkről - néha ki is felejt valamit a forgatókönyv, ami szerintem egy koherensen felépített film esetében hibának róható fel - ami közben lassan rádöbbennek, hogy sokkal komolyabb események munkálkodnak a háttérben, mint holmi jutalom repülés és Internetes játék. Viszont a gépből már nincs kiszállás és egy ördögi gonosztevő kezében vannak, akinél nincs pardon.
A négy ember pedig, megfelelő motiváció hatására, kivetkőzik magából, mert bízik abban, ha követik a játék mester utasításait, valahogy kikerülhetnek a hurokból és szabadon távozhatnak.
Mert nem tudják, amit a néző arcába tolnak az első pár percben: az elkövető semmitől sem riad vissza, így bármivel kecsegteti is őket, valószínű, hogy talmi a szabadság ígérete.

Szpojler Alert!!!

Gondoltam, előre szólok, mert ha ezt megismered, erősen ronthatja a film élvezetét.
Fura számomra a motiváció. Elvileg, ugye, öngyilkos lett korábban egy 15 éves kislány, akinek halálát többen végignézték a világhálón. Őket választotta ki az apa bonyolult bosszújához, melyben likvidál mindenkit, akinek köze - ez így hülyeség, hiszen a kislányt senki nem kergette öngyilkosságba a saját életén kívül - volt a halálához illetve inkább mondjuk úgy, tanúja volt az utolsó órájának. Beleértve a sugárzó céget is, melyet a főszereplők rendszeres használtak.
De kérdem én, valóban ők a bűnösök, vagy a kislány családja, akik semmit sem vettek észre a jelekből, ha voltak? Nem a család az, aki elmulasztott segítséget nyújtani legkisebb tagjának? Tényleg úgy véli az apuka, hogy ugyan gyermekét nem tudta megmenteni, mert korábban nem fordított rá kellő figyelmet, akkor lemészárolhat több tucat embert, csak mert láttak egy videót, amelyben a lány gyógyszereket vesz be?
Kizárt dolog, csak ha elmebeteg!
Ha mindazt az időt, pénzt és egyéb energiát a gyermekére fordította volna korábban, mint amit csavaros bosszútervében felépített, a kislány még ma is élne. No, nem azért, mert esetleg jobban élvezi az életét, hanem csupán azért, mert egy perc nyugta nem lett volna, hogy bevégezze öngyilkosságát.

Jo - Scarlett Alice Johnson

A film lezárása is nyomasztó. Az egyik szereplő kislánya, aki túszként kerül a bizarr gyilkos kezébe, akkor most tényleg úgy kell, hogy idegenek között felnőjön, mint amit a zárókép sejtet? Oké, hogy ez egy horrorfilm, de azért elég morbid ez így éhgyomorra, szegény kislánynak. Mit vétett szerencsétlen, azon kívül, hogy egy zseniális ám gonosz elme kipécézte őket magának?

Gwen - Elen Rhys

Másrészt, túl komplikáció mentes a terv. Illetve komplikációk akadnak, a megvalósítás viszont roppant ügyesen halad a végkifejlet felé. Értem itt pl. az ismerősök meggyilkolását. Azért az nem két perces munka, bele számítva a szállításukat és a videók összevágását is. komplett szervezést, sok embert igénylő feladat, ha gyorsan akarják kivitelezni. Bár, ha belegondolunk, hogy hárman vannak a családban és még egy repülő felett is rendelkeznek, sok mindent megtehetnek. Mégis sántít kicsit a dolog.

Max - Jack Gordon

Ennek ellenére élvezhető a film, a történet megfelelően csavaros és a lezárás is izgalmas, korrekt. Hangulata van, a fényképezés nagyon szép.
A szereplők jól hozzák a karaktereket. Kivételesen nincs köztük erősen kilógó karakter. Mint négy átlagos jó barát.

Dave - Michael Jibson

60%

A film tökéletesen beleillik a zárt helység, idegen személyek, halál típusú filmek közé, amit korábban a "Szellős szoba" című film kritikájában már taglaltam.

Nem sikerült rájönnöm, miért pont krokodil???

Érdekelne a gyilkos gondolkodása: tényleg úgy gondolja, hogy azok büntetést érdemelnek, akik közvetve csupán nézői voltak a lánya halálának, de önmagán nem gyakorol semmiféle megtorlást, hiszen a lánya nem az idegenek miatt ölte meg magát, hanem sokkal inkább az otthoni dolgok miatt.
Nekik, a családnak jár a feloldozás, idegeneknek meg a totális eltörlés?
Oké, magyarázhatjuk ezt egy elborult elme gondolatiságával, ám ettől még az egész kicsit sántít.

Vajon a nagy sikerű "Eszeveszett mesék" innen is merített az első szekvenciában bemutatott esethez?

Swing - Swing (2014)

Swing - Swing (2014)

Rendezte: Fazekas Csaba

Megtekintés: Igen, mert általában a magyar filmekhez viszonyítva ez még a jobbik eset. Igyekszik közönségfilm lenni, annak minden hibájával. Nem ugorja ugyan meg a képzeletbeli lécet - pökhendi duma valakitől, aki nincs otthon a magyar filmek világában - de eléri. Meg nem rezeg.

Fazekas Csaba tíz évig pihent rendezői babérjain, hogy egy egészen kellemes filmet vessen elénk. Csaba, nem leszünk így jóba, ha ilyen ritkán dolgozol!!!

Tényleg nem vagyok egy nagy mozimágus, ha a hazai filmgyártásról van szó. Gyerekkoromtól fogva, kerültem a magyar filmet, mert amelyikbe beletenyereltem, azok nem mindig szórakoztattak. A legtöbbször olyan érzés fogott el, hogy nem én vagyok a célszemély. Ahogy öregedtem, ez az érzés nem sokat változott. Szubjektív véleményem, hogy sajnos, sok esetben a film nem a nézőnek készül, hanem a rendező így felel meg önön zsenijének. Vászonra álmodja mindazt, amit elképzel, a többit meg leszarja, hogy én, a néző, be tudom e fogadni. Nem mindig sikerül. Sokszor még közönségfilmeknél sem, mert amiben mondjuk a művésziesség nincs jelen, azt meg áthatja egyfajta olcsó, bazári látványosság, amelyért vonakodva vagyunk oda, ha gyermekünk kézen ragad minket és bevonszol, mert az nagy móka. Sok magyar film, legyen akár vígjáték a műfaja, nem nagy móka. Idegesítő helyzetkomikum, ripacskodás, buta történet, dramaturgiai eltévelyedés.

Anyuka és gyermeke. Néha, nem tudni, ki a gyerekesebb...

A Swing viszont, ki merem jelenteni, hogy hiányosságai ellenére, korrekt darab, erősen ajánlott megtekintésre. Szórakoztató. Ahogy Miló megjegyezte, borzalmasan klisés, viszont, a karakterek már-már élőek - leszámítva a film befejezésének hirtelen karakteridegen változásait, ami még éppen belefér, hiszen amit látunk, egy "mesefilm".

Három nő, egy időben van jó helyen, hogy életüket újra gondolva, kicsit a siker, a változás felé kacsintsanak. Azután együtt is maradnak, hogy pár hétig olyan életet éljenek, amire vágytak és amit, lehet, megérdemelnének. Azután, ki-ki vérmérséklete szerint dönt, hogyan tovább. Ki visszamegy "élni", ki pedig ekkor kezdi meg az életét.

Kati - Kovács ugyan, de olcsó poén, amikor szóba kerül az országszerte kedvelt énekesnő (Ónodi Eszter) egyedül neveli a fiát és első percekben megtudjuk, hogy ugyan szereti a gyermekét, ám az álmai megvalósításában még a gyereknek sincs nagyon helye. Anyu, amit elképzel, az úgy van. Akkor is, ha a lurkónak ez fáj, ha a lurkó nem is képes felfogni, hogy anyu, amellett, hogy a sikert hajszolja, ugyanakkor a lurkónak akarja megteremteni a biztonságos élet alapjait. (Nem véletlenül jutott eszembe közben hol láttam hasonló anya-gyerek kapcsolatot; "Ez a fiúk sorsa - This Boy's Life, 1993", igaz, ott a kölyök karaktere idősebb és hangsúlyosabb. Abban a filmben köszönt vissza az, hogy az van amit te akarsz, de mégsem...)

A szürke háziasszony elkezd kinyílni.

Rita (Csákányi Eszter) sincs könnyű helyzetben amikor kiderül számára, hogy férje 32 év viszonylag működő házasság után felcsíp egy fiatal nőt, hogy bedobja a válás lehetőségét. Az asszony felett összecsapnak a hullámok és felvetődik benne a kérdés; megérte az élete?

Angéla (Töröcsik Franciska) pedig egy fiatal lány, aki nem igazán találja a helyét otthon és többre vágyik. Persze, az utolsó pillanatban, a film elején, megszökik egy énekesi felvételi elől, így nehéz vele azonosulni, hiszen az ilyen filmekből tudjuk, aki mer, az nyer! (Vendéglátósként meg amit az étteremben művel, az kimeríti a szimpátiámat felé. Szerencse, hogy később, táncolva, kisminkelve már jobban megpiszkálja az ember ingerküszöbét és kezdhetünk drukkolni érte. Ettől még nehéz vele rokonszenvezni, mert a film nem tér ki nagyon rá, hogy miért hidegült el a szüleitől. Erre a szálra jobban kellett volna fókuszálni.)

A három nő egy étteremben futnak össze és egy kicsit erőltetett közjáték után, megmentve az étterem esti műsorát, együtt "lépnek fel". Elénekelnek egy dalt. A hely bárénekesnője, Emmi (Töröcsik Mari) igazi humanistaként, akár egy tyúkanyó, összetereli a három megtéved báránykát + kölyök és elviszi őket a lakásába, hogy kicsit fazonírozza az életüket. Persze, ahogy már a cím is sugallja, itt bizony csak egy megoldás van: közös fellépések!

A fiatal tehetségnek csak egy kezdő lökésre van szüksége. Megkapja!

Kati ismeretségi körébe tartozó meleg művész és ötletember, Ali (Kulka János) felkarolja a három nőt, amennyiben Emmi, aki persze bálványozott kedvence, valamikor a jövőben tiszteletét teszi Ali lokáljának a színpadán. Áll az alku, úgyhogy bevonva egy pénzembert is, elkezdődik a cseppet sem komplikáció mentes Balaton körüli hakni-járat.

Miért?

Mert a három nő, három habitus, három felfogás, három gondolatiság és három, a jövőbe vetett homályos hit és terv. Életükben nem dolgoztak még - sokat - és ami rosszabb, életükben nem alkalmazkodtak eddig senkihez. Csoda, ha a trió működik, amihez nem kevés lemondás szükséges. A kezdeti egoizmus később pedig egyfajta dacszövetségé kovácsolódik, melynek a film befejezéséhez kapcsolódó utolsó jelenetsorban a lényege nem más, hogy van, aki lemond a sikerről, hogy valaki mást felemelkedhessen. Ezért lesz a lezárás is viszonylag kerek és nem teljesen kiszámítható.

A színészi játék az enyhe ripacskodástól, egészen a kiváló pillanatokig terjed. A humor kicsit esetlen, nem harsány, ám vannak jó beszólások. Az egyik legerősebb alakítást Csuja Imre hozza, aki Rita hűtlen férjét alakítja. Csuja még sosem volt ennyire visszafogott. Aki csak Torrente magyar hangjaként ismeri, nem fog rá ismerni. Szerencsére nem lesz túl ellenszenves a film alatt. Férfi nézők biztosan tudnak vele azonosulni és a női nézők pedig zsebkendőket telesírva... na azért annyira nem sírós a helyzet, de kellemes pillanatokat okoz férj és feleség története.

Le a kalappal, a lányokból kihozták, amit lehet.

Kati közben belehabarodik a roadie-ba, Mikibe (Mészáros Béla) aki a csajok seggét hurcolja keresztül a hakni-sorozaton, néha szó szerint. Angéla is több lesz egy keserű tapasztalattal, de már nem ugyanaz a naiv kis fruska, mint mikor megismerjük. Szóval, bár első találkozásunk alkalmával nem olyan könnyű megkedvelni szereplőinket, a játékidő végére szerethetőek lesznek és különösebb hiányérzet nélkül állhatunk fel a mozi foteljéből.

Különvélemény: A Swing egy elég szűk réteg zenéje. Ezt felmérve a készítők - nyilvánvaló volt, hogy techno-pop formációt nem tudott volna hozni a három női karakter - az egyik legjobb zenei műfajon belül találták meg a film zeneiségét, és abból a zenei műfajból nyúltak ki a népszerűbb irányzatok felé. Így lett a film zenei anyaga nem túl erős, viszont élvezhető, délutáni szórakozás. Főzés mellé ideális az album zenei anyaga.

A filmzene cd borítója.

65%

Azért az nem rossz.
Azért érdemli meg, mert hajnalban, fáradtan is be tudott húzni minket a film magával és nem aludtunk el rajta. Egy idő után kifejezetten szórakoztató volt és érdekelt minket a szereplők sorsa.