Annihilator - Annihilator (1986)

Annihilator - Annihilator (1986)

Rendezte: Michael Chapman

A film Mafab adatlapja: Annihilator (1986)

Megtekintés: A film mostanra egy kuriózum a nyolcvanas évekből.

Ennek megfelelően, elvileg nehéz beszerezni - élvezhető minőségben mindenképpen, mivel egyetlen kiadó sem erőltette meg magát, hogy kellően minőségi kiadással örvendeztesse meg azt a néhány rajongót. Hogy tudok erről a filmről - azon kívül persze, hogy annyi moslék mellett ezt is volt szerencsém látni kölyökként - , hogy korábban, a sci-fi bűvöletének köszönhetően rendszeresen vásároltam a Galaktika magazint és amikor felütöttem az újságot, az első, amit megkerestem benne, a havi "friss" megjelenések voltak. Mondanom sem kell, bizonyos filmek több hónapos csúszással kerültek figyelmem középpontjába, de ez még jóval azelőtt volt, hogy az egyszeri nézőnek olyan kommersz filmes kiadványok hozzák működésbe a nyáltermelését, mint a Vox, Cinema és egyéb, hamar hamvába holt lapok. Viszont volt Filmmagazin, amit már akkor sem szívesen vásároltam, lévén, hogy a filmet nem mint szórakoztatást prezentálta számomra, hanem komoly művészeti ágként és ehhez méltóan, számomra teljesen érthetetlen fogalmazványokban istenítették azokat a mozikat, amiket a legtöbb esetben nem is ismerhettem és ha esetleg, találkoztam is velük, nem ragadták meg figyelmemet.

A Galaktika ezzel szemben havonta egyszer, két-három oldalon, remek fotókkal illusztrálva mutatta meg, mitől kellene, hogy a gatyámba hugyozzak. Szerencsére, a nyolcvanas évek vége felé már nálunk is kezdett feléledni a videózás, mint szabadidős tevékenység - nem is lettem soha túl sportos gyerek - amivel egész hétvégéket és teljes vakációkat tudtam maximálisan kiélvezni. Akkoriban, kéz alatt terjedtek a filmek, és gyerekként ez nem nagyon érdekelt, csak az, hogy legyen mivel etetni a készüléket. Talán elsőre kicsit idegenkedve fogadtuk a hangalámondásos produkciókat - külön történetet érdemelne annak evolúciója - aztán a kilencvenes években betört hozzánk is a videotékák forradalma, majd a dvd lemez is, hogy végül eljussunk oda, hogy az Interneten, néhány gombnyomás után a kedvenc filmünket bámulhassuk.

Amikor az Annihilatorról először hallottam, amennyire emlékszem, a Galaktika már túl volt az első formai változáson és negyedéves kiadvány helyett havonta tisztelte meg a rajongókat. A filmről karcsú cikket közölt, borítóval - azt hiszem - és adott feladatot, hogy az ember körbekérdezze a film dílereket, vajon meg lehet e szerezni?
Természetesen meglehetett. Voltak kalózok - nem folyami, tengeri - akik néha nem is kevés pénzért kiírták neked a sokszor szinte élvezhetetlen minőségű mozikat, akadozó, nevetségesen blőd narrátor hanggal. De minket ez nem zavart, mert a suliban jó téma volt, hogy mikor, ki mit látott és lehetett röhögni a másikon, mennyire le van maradva az új - nekünk legalábbis - filmek követésében.

Az Annihilator története meg tökéletesen lefedett egy csomó területet. Sikeres üzletember, gyönyörű barátnő, titokzatos repülőgép incidens, gyilkos robotok, illetve cyborgok, akció, terror, horror, autós üldözés, stb. Hogy meg lettem etetve, én, a kis magyar tökös, hogy egy remek akciófilmet látok, amely a velőig megborzongat. A valóság azonban az, hogy a film nem is film volt.
Hanem mi?
Egy rohadt pilot epizód - mit tudtam ezt akkor és ha jól emlékszem, még a magazin sem mesélt róla - amit az Universal Television egy sorozat első, kedvcsináló epizódjának szánt. Tudni kell, hogy a stúdió ezen kívül is készített egyéb sorozatokat, többek között 1986-ban olyan sorozatok kerültek ki a barkácsműhelyükből, mint Magnum, Gyilkos sorok, A védelmező, Miami Vice, stb. Az Annihilator a tervek szerint, két évvel a Terminator sikere után és közel egy éves előkészítő munka után készült el és a végeredmény annyira nem győzte meg a producereket, hogy az egész széria terv ment a kukába.

Pedig az alapötlet egyáltalán nem volt rossz vagy érdektelen. Eleve a sci-fi műfaj állandó visszatérő témája az emberi identitás elrablása, birtoklására tett kísérlet illetve a cyborg, robot, android és egyebek hatásai, ha emberi környezetbe kerülnek, illetve képesek az emberekkel kommunikálni. Nem véletlenül készült több feldolgozása például a testrablásnak is és csak egy változatával játszott el ez a tévéfilm, amikor is egy repülőgép-járat utasait kicserélik robot hasonmásokra. (Vagyis androidokra... ha csak a férfiakat cserélnék ki, de itt nőket is cserélnek, annak meg a megfelelője a gynoid lenne, ha belemászunk a görög nyelvbe, ahonnan eredeztethető a kifejezés.)
Valójában, pár szóban a kifejezéseket így tudnám megmagyarázni:
robot = teljesen mesterséges gép
android = mesterséges gép, amelyik emberi vonásokat mutat vagy teljesen embernek néz ki
cyborg = Egy részt mesterséges, másik részt biológiai felépítésű, emberi külsővel rendelkező szervezet.
Már amennyire sikerült megfejtenem.

Michael Chapman-nek egy szava nem lehet: Első rendezésében már az akkor sztár státuszba emelkedő Tom Cruise-t dirigálta a "Tökéletes mozdulatokban - All the Right Moves (1983)", majd elkészített egy fantasy-t Darryl Hannah-val, "A Barlangi Medve népe - The Clan of the Cave Bear (1986)" címmel, amit még januárban moziba küldtek. Chapman ezek után összehányta ezt a pilot filmet - itt jegyzem meg, hogy mai szemmel nézve a film olyan is - amit áprilisban már be is mutattak. Utána még elkészített tíz évvel később egy vikinges marhaságot és 2013-ban pedig egy Peter Gabriel Athéni koncertjéről készített zenés filmet, ami viszont nagyon jó kritikákat kapott. De ha rendezőként nem is sikerült karriert csinálnia, azért nem szakadt el a filmezéstől, hiszen egész életében ebben tevékenykedett. Stábtagként részt vett a Cápa forgatásán is, mint a kamera és elektromos részleg tagja. Színészként is tevékenykedett, habár, főleg teljesen mellékes karakterek bőrébe bújhatott, de már itt találkozik a korábban említett testrablós témával, hiszen Chapman egy paró szerepben feltűnik a "Testrablók támadásában - Invasion of the Body Snatchers (1978). Mindezek mellett persze remek operatőr is - A szökevény, Taxisofőr, Dühöngő bika - amit két Oscar jelölése bizonyít.
Ettől függetlenül, az Annihilator tévedése után közel tíz évig pihen, mint rendező és akkor is csak azért áll a kamera mögé, mert a "Viking vér - The Viking Sagas (1995)" a szerelemgyereke.

A pilot forgatókönyvét a Taylor család - apa és fia - írta és talán - számomra - legismertebb és legsikeresebb munkájuk "A másik én - The Brave One (2007) Jodie Foster-rel.

Richard Armour (Mark Lindsay Chapman) főszerkesztő egy újságnál és épp eljegyezni készül legtehetségesebb női munkatársát, a fiatal és szexi Angela-t (Catherine Mary Stewart). Közbejön egy fontos ügy, így Richard nagyvonalúan lemond a Hawaii utazásról, amelyet kettőjüknek szervezett meg, ezért helyette Angela kolléganője, Cindy (Lisa Blount) megy nyaralni. (Mondjuk, ismerve a nőket, szerintem a picsába elküldenék a palijukat hasonló helyzetben, ha az eljegyzési hawaii nyaralást a pasas lemondaná. Legalábbis nem lenne ilyen összhang és nyugalom a két karakter között, itt meg három mondattal lerendezik az egészet és közben mosolyognak. Atyám.)
Mikor hazatérnek, a leszállás előtt egy órára eltűnik a repülőgép. Mire kitörne a balhé - természetesen a valóságban kitörne - a gép újra megjelenik a radaron és biztonságosan leszáll. Richard boldog, hogy leendő arája hazatér, de öröme nem tart sokáig, mivel Angela viselkedése gyökeresen megváltozik és mintha valaki követné őket az eltűnés óta. Richard minél paranoiásabb, annál több kérdést tesz fel. Végül a lány kitalálja, hogy az elmaradt nyaralás helyett néhány napra utazzanak a hegyekbe, ahol aztán egyszer csak úgy gondolja, hogy nemes egyszerűséggel a tóba fojtja a férfit. Richard alig tud elmenekülni és onnantól a film átmegy menekülős, túlélő horrorba, ahol nem tudhatod, ki van veled és ki ellened.

A film amúgy in medias res kezdődik: egyenesen belecsöppenünk egy autós üldözésbe, amelynek olyan drága volt a leforgatása, hogy kétszer is felhasználják a filmben, ellenben unalmas, mint állat. Miután Richard sikeresen lelép a rá vadászó - szó szerint - rendőrök elől, segítséget kap egy fiatal nőtől, Layla-tól (Susan Blakely) aki hazaviszi. Richard itt meséli el egy flashback sorozatban, azt, amit korábban ismertettem. Elmondja, hogy miután Angela-t elvileg „megölte”, elment magyarázatért Cindyhez is – milyen okos egy újságíró ez, kérem, bele a lehetséges csapdába, bravó – aki szintén rátámad. Miközben küzdenek, Cindy karja beakad a korlátba, ezért letépi, majd a letépett karral ütlegeli és dobálja Richard-ot. Richard menekül, Cindy utána és bár nem látszik, csak halljuk, de elvileg elcsapja egy kisteher. Hasonló szituban azért egy okos újságíró ott marad, kivárja a rendőrséget, médiát és elmeséli, hogy a barátnője meg egy kolléga megjárta hawaii-t majd, miután hazajöttek, ez lett belőlük. De nem Richard, aki épp csak visszapillant és menekül tovább. Szintén gratula, srác!!! Valahogy megértem, hogy miért vérzett el a pilot epizód. Egyszerűen butaság és kidolgozatlan az egész. Eleve a néző nem szereti, ha a fél műsor flashback, hiszen jobb tervezéssel simán lehetett volna sorrendben mutatni az eseményeket, ami szerintem megfelelően felvezetve még feszültebbé is tette volna a történetet, de hát nekik muszáj volt a négy perces autósüldözéssel kezdeni és hát, utána, hogyan építsék fe a történetet? Elárulom: „Öt héttel korábban” felirat és visszaugrunk az időben. Ennyi lett volna!

Az is érdekes, hogy Richard-ot milyen nagy erővel keresi a rendőrség, pedig annyit tudunk, hogy elvileg egy autóval elgázolta a barátnőjét, legalábbis Richard így gondolja, mikor hátrahagyja a felrobbanó dzsipet, alászorulva az akkor már egyértelműen android (gynoid) kinézetű lánnyal. Oké, a rendőrök vagy nem találhattak holtestet, mert akik az ügy mögött állnak, eltüntették, mire kiérnek a bűntény helyszínére, de akkor nincs áldozat, vagy egy elszenesedett, összeégett robot testét találják a kocsi alatt, ami megint csak nem holttest, így egyik esetben sincs értelme gyilkosságért keresni a férfit, mert legrosszabb esetben is csak összetörte a kocsiját és egy fél házat, ami veszélyeztetés és rongálás, esetleg károkozás, de akkor nem ügynököket küldenek rá, csak simán beviszik. Logikát nem fogtok a filmben találni és az sem kerül szóba, hogy mi történt Cindy-vel, hiszen egy letépett karú cyborg csaj aki kiugrik egy kocsi elé, szerintem elég komoly híranyag a médiában. Jó, persze, miután elcsapta a kisteher, elhúzta a belét onnan, így később még megtudja támadni főszereplőnket, ott, ahol az nem számít rá.

Vitathatatlan, hogy sem a forgatókönyv, sem a stáb nem állt a helyzet magaslatán. A sok remek epizódszereplő eltörpül a főszereplő gyenguska alakítása és karizmája mellett. Pedig Mark Lindsay Chapman - nem rokona a rendezőnek - arcra egészen markáns, van benne kraft. Viszont valahogy végig nem győzött meg arról, hogy jó színész.
Érdekesség, hogy Chapman egy filmben - Chapter 27 - eljátszhatta John Lennont. John Lennont a filmben Jared Leto lövi le, aki kit játszik? Hát persze, hogy a merénylőt, akinek a neve: Mark David Chapman! Milyen egybeesés!

Ha már remek epizódszereplők:
Earl Boen korábban a Terminatornak köszönhetően lett úgy ahogy ismert arc. Ő volt Dr. Silberman, aki kezdetben nem hitte el sem Kyle, sem Sarah egyetlen szavát sem, azután szép lassan rádöbbent, hogy téved. A színész inkább a hangjával játszik, ezért főleg videojátékokban találkozhatunk orgánumával.
A professzor szerepében Geoffrey Lewis, akinek lánya is filmes, Juliette Lewis, és aki rengeteg westernben, drámában és akciófilmben alakított mellékszereplőket. Clint Eastwood közeli barátja volt, 2015. április 7.-ei haláláig. (Az Annihilatort véletlenül pont 29 évvel korábban mutatták be, ugyanazon a napon!)
Már Brion "francoskrumpli" James sincs velünk, aki a filmben elvileg az idegenek vezetőjét alakítja az imdb szerint, de nem tudom, ezt honnan vették... Valójában egy motoros csóka, aki bekóstolja a telefonáló Layla-t a nő pedig simán leküldi a földre. James amúgy máskor már alakított cyborgot, hiszen ő az egyik replikáns a "Szárnyas fejvadászban - Blade Runner (1982)" és ezen kívül is több tucat filmben sikerült megutáltatnia magát a nézőkkel, hiszen fizimiskájának köszönhetően állandó rossz-fiúként alkalmazták.
A film harmadik harmadában feltűnik a kb. 14 éves Nicole Eggert, aki később Baywatchon mutogatta bájait, de neki csak a nevét ismerem, munkásságát nem.
Angela szerepében Catherine Mary Stewart ismerős lehet a Hóbortos hétvégéből, mert nekem onnan van meg és az Utolsó csillagharcosból. Aztán a neve a kilencvenes évek végére kikopott a filmekből, pedig fiatalon eszméletlenül dögös csajszi volt.
Lisa Blount-ot pedig kedvenc Carpenterem horrorjában fedeztem fel, A sötétség fejedelmében. Sajnos, a színésznő fiatalon meghalt.

A filmzene - Sylvester Levay munkája - a kornak megfelelő, főleg szinti-pop és szintetizátor hangzás, de betétdalként jut bele néhány ütősebb darab és kb. a hatvanadik percben, egy a sorozatokra nem annyira jellemző montázst is kapunk, David Bowie egyik legismertebb számára, az Ashes to Ashes-re.

Egy sokkal jobb film lehetett volna, több odafigyeléssel és gondoskodással és akkor akár egy remek, és nem feltétlenül hosszú sorozatot kaphattunk volna, ha minden klappol. Így, inkább sokan fű alatt ismerhették meg ezt a közepes, a nyolcvanas évekre erősen (vér se, szex se) jellemző darabot.

50%

Ha szeretnéd látni: A N N I H I L A T O R

A hét mesterlövész telibe talál - Guns of the Magnificent Seven (1969)

A hét mesterlövész telibe talál - Guns of the Magnificent Seven (1969)

Rendezte: Paul Wendkos

A film Mafab adatlapja: Guns of the Magnificent Seven (1969)

Megtekintés: Egy kicsit jobb, mint a "második" rész, ami kicsit meglepett.

Yul Brunnert nem sikerült a producereknek visszaédesgetni a második rész fiaskója után így, ha valami kapcsolatot akartak az első két résszel a továbbiakban - ez a kapcsolat, mintha Chris karaktere lett volna - kellett szerezniük egy viszonylag akkoriban ismert színészt, akit nem öltek még meg az első két részben. Erre tökéletesen megfelelt George Kennedy, aki szegény, idén hunyt el és bár remek színész, jól reprezentálja mostoha sorsát, hogy közel 200 filmjéből az imdb a megemlített négy között mindjárt három paródiát, a teljes Csupasz pisztoly sorozatot említi, mint fontos referenciát, holott, Kennedy ennél jóval többet tett le az asztalra a mozizás terén. (Arról nem is beszélve, hogy a Csupasz pisztoly sorozatban, legyen bármilyen kellemes kis paródia az, Kennedy csupán egy mellékszereplő.)

A másik, ami számomra vicces volt, hogy a harmadik rész, Brunner ellenére, jobb lett, mint a második. Ezt meg, hogy? Hát úgy, hogy sokkal érdekesebb lett a történet és mivel nem kilencven percben dobták össze, mintha a karakterábrázolásra is maradt volna néhány percecske. Meg az sem utolsó nézőpont, hogy a hatvankilences változatban mintha sikerült volna néhány olyan nevet beszuszakolni, akiket később volt szerencsém más filmekben megismerni. Persze az én szegénységi bizonyítványom az is, hogy egy Monte Markhamot (Forró drót, Neon City) vagy egy Bernie Casey-t (Kémek, mint mi) előnyben tudtam részesíteni egy Warren Oates-szel vagy Fernando Ray-jel (aki legalább ismét megkapta a pap szerepét). Aki számomra kicsit kilógott a sorból, az Slater (Joe Don Baker) figurája volt, a fél kezével, mert korábban Chris vigyázott arra, hogy "használható" embereket vigyen a halálba, Slater pedig, önhibáján kívül, de a fél karjával elég messze állt ettől a karaktertől. félkarú ember, könyörgöm, még tölteni sem tudja rendesen a fegyverét!!! Chris, hogy megalázta Chico-t az első részben, mert nem elég gyors. Erre Slater pusztán egy dolgot tudott gyorsan csinálni: elejteni a fegyverét. De ezen felülemelkedem, gavallérosan.

A harmadik rész kb. olyan, mint a Piszkos 12. sorozat harmadik része. Aki miatt érdemes lenne nézni, az már nem volt használható, ezért a koncepció maradt és verbuváltak hozzá néhány alkalmas színészt. A párhuzam a két filmnél abban is megegyezett, hogy a harmadik részre teljesen sikerült eltávolodni az elsőtől. A tét pedig egyre emelkedik. Hol van Calvera bandája és Lorca csapata? Itt már egy egész börtönkomplexumot kell felaprítani, közel kétszázas személyzettel. Azért, hogy Chris-ék ne tűnjenek hidegvérű mészárosnak a film gyorsan ellenszenvessé teszi a börtönigazgatót - egy kivégzéssel - és a teljes személyzetet - egy toronyőr szavain keresztül - , hogy az egyszeri néző ne akarjon a munkáját végző személyzet oldalára állni. Mondjuk a lovas, földbe ásós kivégzés tényleg elég gore lett (Pedig semmit nem mutatnak, és ennek ellenére is, ami a képzeletünkre lett bízva, az valami eszméletlen kemény) és tökéletesen megértem Chris reakcióját rá. Gyakorlatilag ott lesz meggyőzve arról, hogy bevállalt feladatuknak van létjogosultsága. Ezek után már nem nehéz a hét bátor oldalára állva azért izgulni, hogy menjenek be az erődbe és miközben kimentik a helyi forradalom vezetőjét, lőjék szarrá, akit érnek.

A történet tehát egyértelműen alig változott - nem is hiszem, hogy nagyon lenne mit variálni az alapszituáción, nemde? - ezért úgy vélem, az első rész után sorozattá terebélyesíteni a projectet teljesen felesleges volt. Persze, ha van valami, amiből pénzt lehet húzni, akkor azért meg kell tenni mindent - Majmok bolygója filmek, Péntek 13. sorozat, stb. - lehet az egy szög vagy ék egyszerű western sorozat is akár.

Paul Wendkos 74 éves koráig 114 filmes produkciót rendezett meg. Hogy a neve ma nem mondd nekem és feltételezem neked sem semmit, azt jelenti, hogy lehet, hogy szapora iparos volt, de ezen kívül semmi kiemelkedő. A zömében televíziós produkciókból szerintem nem láttam kettőt összesen. Ennek ellenére az figyelemre méltó, hogy a bátor fegyverforgatók kalandjából sikerült egy többé kevésbé szórakoztató mozit összedobnia.

Nem volt teljesen világos számomra, hogy Chris miért kel Keno (Monte Markham) védelmére, amikor az egy piti lótolvaj, de végül, miután az elnyeri méltó "jutalmát" a börtön rohamozása közben, valamennyire helyre állt a rend.

Elmer Bernstein igyekezett némi újdonságot is belevinni a filmzenébe, ugyanakkor azok a zenei motívumok a legjobbak, amelyeket már az első részben megismerhettünk. Azok a melódiák már akkor olyan jól sikerültek, hogy felesleges rajtuk változtatni.

60%

Ha megnéznéd: A  H É T  M E S T E R L Ö V É S Z  T E L I B E  T A L Á L

Baráti felkérés - Friend Request (2016)

Baráti felkérés - Friend Request (2016)

Rendezte: Simon Verhoeven

A film Mafab adatlapja: Friend Request (2016)

Megtekintés: Amennyire sok értékelhetetlen horrorfilm kerül bemutatásra, direkt élvezetes, amikor belebotlassz egy ilyen moziba.

Előre féltem, hogy mit fognak kihozni ebből a filmből, de hamar rácáfolt félelmeimre. Végig érdekes darab, van benne stílus és a klisék mellett (jump scream) még meglepetést is tudott okozni.

Simon Verhoeven a híres rendező gyermeke. Csúnya ócska vicc volt tőlem... Apja tényleg rendező és ismert is lehet - nekem nem volt az - de nem Paul Verhoeven, hanem Michael. Édesanyja pedig Senta Berger, akinek nevével legalább találkoztam. A hatvanas években amolyan szexszimbólum is volt a hölgy. Simon munkáján érződik, hogy filmes családba született bele, mert a képein, rendezésén érződik a tanult hozzáértés. A film félig thriller és horror. Ennek megfelelően tele ijesztéssel, effektekkel. De nem éreztem nagyon tolakodónak és jó arányérzékkel helyezték ezeket a filmbe. Külön megemlítést érdemel a filmen belül megjelenített weboldalra elhelyezett, rendkívül beteg és félelmetes videók tömege, amik plusz munkát jelentettek a film elkészítése alatt, viszont sokkal emlékezetesebbé tették azt, mint szerintem egyébként lett volna, sőt, némi dramaturgiai szerepük is van.

Le a kalappal Simon munkája előtt, hiszen eddig csupán négy filmet rendezett, abból pedig ez az első horror, ennek ellenére mégis sikerült egy érdekes, izgalmas, kellő feszültséget felmutató darabot összehoznia. Tíz filmből egy tudja hozni ezt a szintet, legalábbis mostanában kb. ezt tapasztalom a nagy horrorfilmes dömpingben.

Laura (Alycia Debnam-Carey) sajnálatból összebarátkozik az iskola egyik különc gothic fan lányával, Marinával (Liesl Ahlers) ám, mikor az amúgy magányos és a facebook - bár a filmben a facebookot igyekszenek nem reklámozni - oldalán is barátmentes lányról kiderül, hogy piócaként kapaszkodik újsütetű barátnőjébe, Laura inkább összeveszik vele az iskola étkezőjében, ezzel megalázva őt. Marina az eset után öngyilkosságot követ el, amelyről felvételt készít és misztikus erők segítségével megátkozza Laurát. Az átok hatására Laura közeli barátai egymás után haláloznak el és az erről készült felvételek titokzatos módon felkerülnek Laura oldalára, amit egyre többen ignorálnak. Versenyfutás kezdődik az idővel, hogy Laura és társai megtalálják az átok elleni feloldozást, vagy mind meghalnak.
Elsőre semmi új nincs a filmben és a forgatókönyv tényleg nem kápráztat el minket forradalmi ötletekkel, viszont ettől függetlenül Verhoeven látásmódja kiemeli a tucatszarok közül és érdemessé teszi megtekintésre.
Egynek bőven jó, így merem ajánlani neked!

A film eljátszik a gondolattal - az átok mellett - hogy a barátság mint fogalom, mennyire lehet mély a közösségi médiának köszönhetően. Igazi kapcsolat e, ha van mondjuk közel ezer "barátod" a neten, akik azonnal elfordulnak tőled - törölnek a barátlistából - ha esetleg valami olyasmit osztasz meg a hírfolyamodban, ami őket zavarja. Persze bőven sarkítva.
Hamar kiderül, hogy a barátság nem alakulhat ki személytelenül, egy oldalnak köszönhetően. Ahhoz, hogy a kapcsolat két ember között bensőségesebb legyen, muszáj a fizikai, személyes kontaktus, legalábbis a mai világban. Persze elbeszélgethetünk akár ismeretlenül is egy fórumon, ahol kialakulnak akár dacszövetségek is emberek között, a személyes kontaktus nélkül, de igazi mélysége akkor lesz a barátságnak, ha személyesen is működik közöttetek egyfajta személyiségi vonzalom.
Én legalábbis ebben hiszek, nem a távkapcsolatokban.
(Persze vannak kivételek.)

55%

Ha megnéznéd: B A R Á T I  F E L K É R É S

Vagy pedig: F R I E N D  R E Q U E S T

A hét bátor mindig győz - Return of the Seven (1966)

A hét bátor mindig győz - Return of the Seven (1966)

Rendezte: Burt Kennedy

A film Mafab adatlapja: Return of the Seven (1966)

Megtekintés: Ha van felesleges folytatás - és van - akkor ez az!

Nem kívánom elvitatni Burt Kennedy tehetségét, hiszen egész életét végigkísérte a western műfaj és annak szeretete. Első és utolsó filmje is a téma környékén lavírozott. De hiába az elhivatott western szeretet, ha ezen a produkción az nem érződik. Eleve, az első rész monumentális kettő órájával szemben a röpke kilencven perc éles ellentét. Az első résznél bőven volt idő felépíteni a konfliktust, rendesen elmagyarázni, megismertetni a nézővel az összes fontos karaktert, felépíteni a szereplők közötti viszony-rendszert, stb. Itt erre alig van mód. Sem a hét bátor nem olyan hangsúlyos karakter - Brunner sem, ami szomorú - sem az ellenfelük, aki lehet, hogy egy híres mexikói színész (nem néztem utána) de ebben a filmben egy súlytalan és alig komolyan vehető papírmasé figura.

A filmet egyébként az a Larry Cohen vetette papírra, aki a horrorfilm műfajában egy igazi slasher kuriózumnak, a Mániákus zsarunak és a kannibál bébiknek is életet adott. A rengeteg sorozat mellett ez volt Cohen első mozis munkája, ami talán megmagyarázza a butuska történetet és gányul összecsapott forgatókönyvet. Szerencsére később javított. Pl. nagy kedvencem lett a Chris Evans-os idővel versenyt futó akciófilm, a Mobil.

Azt se tudom, ki kicsoda?

Amikor ráakadtam a filmre, örültem, hogy az első rész után ismét elmerülhetek ebben a világban, amely olyan idegen tőlem és mégis, valahol belül, bár magam alkalmatlan lennék életben maradni egy ilyen közegben, mégis élvezem a vele való találkozást. Az első rész egy kultikus darab, és bár hosszú, egy percig nem unatkoztam rajta. Sajnos a folytatás rövidsége ellenére sem habkönnyű szórakozás. Az akciók közel sem olyan jól megtervezettek és kivitelezettek, mint az első részben, ami furán hangozhat, hiszen "csak lövöldözés" és "lovakról leesés" az egész. Ez az első részben egészen változatosan, érdekesen volt tálalva, itt azonban leginkább egy lőporfüstös katyvasz az egész produkció.
És a végén a gonosz halála: Mintha direkt erőltették volna, hogy legyenek neki is utolsó szavai, mint korábban Eli Wallach-nak, és bár drámai, hogy Lorca (Emilio Fernández) még a halál torkában is a bosszút kívánja, ettől függetlenül, az első rész után puszta másolatnak hat. (Érdekes is, hogy a bandavezérek még kicsit dumálnak a halálos seb bekapása után, míg csatlósaik, simán hullanak, akár a legyek.)

Nem értem, miért gondolták, hogy a folytatást érdemes elkészíteni nagy nevek nélkül?
(Már, ha Brunnert nem számolom.)

Ha az első rész erényeinek fényében nézzük a mozit, teljesen rossz, felesleges folytatás. A hét mesterlövész egyik vonzereje abban is állt, hogy az akkori filmes szépfiúk - visszaszívom - az akkori férfias karaktereket mind a szakmában ismert nevek alakították, egyedül Chico volt a szakmában zöldfülű, ő viszont azért került bele, hogy az Európai női rajongóknak is jusson némi konc. A második részben meg egyedül Yul Brunner neve ismerős az átlagos nézőnek, meg talán Warren Oates-é, aki A vad bandában is szerepelt és viszonylag ismert név a szakmában, meg Fernando Rey, aki viszont a pap mellékkarakterét kapta meg. A többi mesterlövész számomra totál ismeretlen színész, pedig 66-ban biztos lettek volna még, akiket fel lehet hajtani az első rész után. Állítólag Steve McQueen azért maradt ki, mert Brunner-nek nem volt kedve megint vele versengeni a forgatás során, pedig elképzelem, mennyit dobott volna a figura visszatérése a filmen. Az már hab a tortán, hogy Chico eredeti alakítóját, Horst Buchholz-ot sem hívták vissza és egy totál ismeretlen fiatalemberre bízták az egykori jóképű és hirtelen haragú taknyos szerepét.

Chico hat év alatt elparasztosodott. 

Tehát kapunk egy sokkal szegényesebb kiállítású ismétlést, kisebb nevekkel, kevesebb és rosszabb minőségű akcióval, ugyanazzal a mondani valóval. Még szegény Brunner-en is mintha az unalom jeleit vélnéd felfedezni. Soha többet nem játszotta el Chris karakterét, helyét a nyeregben olyan kollégák vették át, mint George Kennedy, Lee Van Cleef, Michael Biehn és most, a 2016-os változatban Denzel Washington.
Amit nem tudtak elrontani, az a filmzene, mert szinte végig átemelték az első részből az eredeti muzsikát, Elmer Bernstein zeneszerző közreműködésével.

Amennyire bátrak ők heten, te annyira bátran kihagyhatod ezt a mozit. A film ismert még "A hét mesterlövész visszatér" címen is, de mivel az eredeti címből is hiányzik a jelző, így én is inkább a mesterlövész nélküli változatot preferálom.

40%

Ha mégis érdekelne: A  H É T  B Á T O R  M I N D I G  G Y Ő Z

Hiába tűnik nagyobbnak az ellenség serege, ha az egész összkép súlytalan.

R.I.P.: Elhunyt Curtis Hanson

R.I.P.: Curtis Hanson

"Minden rendező egomániás!"

Ismét elment egy, ha még nem is rendezőlegenda, de mindenképpen egy remek direktor. Nem láttam minden filmjét, de kettőt kifejezetten kedveltem a repertoárjából.
Az egyik a Kéz, amely a bölcsőt ringatja - The Hand That Rocks the Cradle (1992) pszicho-thriller, amelyben a nyolcvanas évek egyik szexszimbóluma, Rebecca De Mornay hagyja, hogy elhatalmasodjon rajta az őrület, a másik pedig a "Szigorúan bizalmas - L.A. Confidential (1997), amelyért kapott egy megosztott Oscar-díjat.
Hanson egyik filmjét már akkor tucatszor megnéztem videón és nagyon kedveltem, amikor még nem is ismertem a rendező nevét, sőt, annyira nem is foglalkoztatott a film és mozi világa. Ez pedig egy kifejezetten Hitchcock előtt tisztelgő mű volt, a "Hálószobaablak - The Bedroom Window (1987)".
Ezek mellett akciósztárt faragott Meryl Streep-ből, aki kénytelen felvenni a kesztyűt két bűnözővel, akik raftingolás közben elrabolják őt és családját, a "Veszélyes vizeken - The River Wild (1994)" című akciófilmben.

Hanson filmes pályafutását forgatókönyvíróként kezdte. 1970-ben részt vett a "The Dunwich Horror" megírásában, két évvel később pedig saját anyagból rendezett szintén horror műfajban: Sweet Kill (1972) Azután néhány évet kihagyott és 1977-től már többet filmezett; írt, rendezett, producerkedett.

Még Tom Cruise-t is dirigálta, aki együtt is játszott egyszer Rebecca De Mornay-val, igaz, nem Hanson keze alatt. (A szerelemben vesztes - Losin' It (1983))

Mielőtt főleg filmezett volna, szerkesztett újságot - A Cinema magazinnak volt egy időben főszerkesztője is - és fotózott is. 2001-től a Filmakadémia tagja. Mikor kiderült, hogy Alzheimere van, nyugdíjazta magát.

Sajnos az idő elrepült és már nem bővül filmjeinek listája, így történetmesélő képessége hiányozni fog.
Isten önnel Mr. Hanson!

Vörös nap - Soleil rouge - Red Sun (1971)

Vörös nap - Soleil rouge - Red Sun (1971)

Rendezte: Terence Young

A film Mafab adatlapja: Red Sun (1971)

Megtekintés: Az egyik legjobb westernfilm, amit láttam.

Több westernfilmes listát is megnéztem és általában ez a darab rendre le szokott maradni róluk, legalábbis, ami a Top10-et illeti. Ez szerintem sajnálatos, hiszen ebben a filmben nagyjából benne van minden, amiért egy western western filmnek hívunk. De tényleg:
1.) Banditák és fegyverforgatók
2.) Katonák
3.) Indiánok
4.) Szajhák
5.) Vonatrablás
6.) Aranylopás
7.) Sziklás, kietlen tájak
8.) Lovak, lovasok
9.) Akciók, kalandok
10.) Pisztolypárbajok

De még ennél több is:
1.) Idegen kultúrák ütköztetése, filmen belül és kívül.
2.) Zsiványbecsület.
3.) Árulás és kialakuló férfibarátság
4.) Nő ragaszkodása
5.) A másik elfogadása
6.) Önfeláldozás
7.) Nemzetközi sztárparádé

Ezt a filmet már gyerekként is imádtam, mint a moziban látott MacKenna aranyát - Mackenna's Gold (1969), csak annyi a különbség, hogy azt amikor újranéztem, rettentően porosnak találtam - leszámítva talán a fülbemászó főcímdalt - , ez viszont egyelőre újra és újra el tudott szórakoztatni, pedig mindkét mozit értő kezű rendező mesterek készítették el.


Terence Young filmje egyelőre így számomra egy időtálló szórakozás. A felsorolás, hogy miket kapunk ettől a filmtől, közel sem teljes, hiszen annak ellenére, mennyire profán maga a történet, olyannyira sikerült kalandosan elmesélni. Ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy Young amúgy ha akcióról volt szó, tehetséges direktornak bizonyult, hiszen eleve három James Bond kalandot is levezényelt, ott meg eleve elvárt, hogy inkább akció orientált legyen a rendező hozzáállása és legyen érzéke a finom, gúnyos humorhoz is. Ezen kívül bizonyos karaktereket is ügyesen árnyalt, mint pl. a banditát, akit Link elenged és az utána megígéri, hogy személyesen fog leszámolni vele, akár egy Bond csatlós.

Nagyon jó a kontraszt a két főszereplő között. Habitus, mentalitás eltérése, mégis lesz bennük közös.

1870: Néhány bandita szövetkezik, hogy kiraboljanak egy - többek között - aranyat szállító vonatot. Véletlenül éppen a vonaton utazik a japán császár követe, akik baráti jobbost kívánnak nyújtani az USA aktuális elnökének és a tárgyalás gördülékenységét egy gyönyörű ajándék katanával igyekszenek megtámogatni. Banditáink közül a legszámítóbb és legmegbízhatatlanabb, Balos (Mivel bal kézzel lő kiválóan) más szinkronban Gotch (Alain Delon) önös érdekből elveszi a kardot és közben megöli a konzul egyik szamuráj testőrét, ezzel magára szabadítva a másik szamuráj testőr, Kuroda (Toshiro Mifune) haragját. Mivel Gotch a rablás lebonyolítása után azonnal megszabadulna legkeményebb riválisától, Linktől (Charles Bronson) dinamitot dob a vagonba, amit épp kirámol a bandita. Link azonban idejében kiugrik a szerelvény másik oldalán és megsérül, ami jól jön Kurodának, hiszen így gyakorlatilag élő GPS-ként Gotch nyomába eredhet, hiszen Link nagyjából tudja, merre lehet a francia bandita és emberei és neki is van leszámolni valója az egykori kényszer szülte társsal.
Vándorlásaik során Link többször igyekszik megszabadulni Kurodától, de lassan kialakul közöttük egyfajta férfi bajtársiasság és összecsiszolódnak annyira, hogy ne csak saját érdekeiket nézzék, miközben vadásznak az áruló gyilkosra. A film ezen része tiszta road movie egybegyúrva némi buddie movie-val. Kalandjaik időhöz vannak kötve, hiszen a konzulnak időre kell az elnök elé járulnia, és ha nincs nála a császár ajándéka, akkor lelkiismereti okokból akár az öngyilkosság sem kizárt a becsületük megóvásának érdekében. Kurodának tehát becsületbeli ügye, hogy visszaszerezze a kardot, míg Link csupán a bosszú és az anyagi javak megszerzése miatt ered a francia nyomába.
Miközben a megszökött haramiák nyomában haladnak, sorra beérik a banda lemaradt tagjait és végeznek is velük, és, hogy ne legyen morálisan elítélhető a kettős tevékenysége, a forgatókönyv ügyesen olyan szituációkat épít fel, amelyben a mészárlás még indokolt is lesz.

Az utolsó összecsapás előtt ideiglenes a szövetség.

Közben, Gotch mivel egy szajhához viszonylag gyengéd érzelmek fűzik, embereket küld a nőért, ahol Link és Kuroda már belebotlott a nőbe. Végül hármasban indulnak útnak, hogy egy meghatározott helyen leszámolhassanak Gotch-csal és maradék bandájával és még közben megjelennek az indiánok is.

A film a két órás játékidő alatt végighalad az összes vadnyugati klisén, amit hirtelen el tudsz képzelni:
A vonattal érkezik a seriff és egy egész kis hadsereg, hogy megvédjék a szállítmányt illetve a konzult.
Linket már a vonatra érkezés közben sarokba szorítja a seriff, de Gotch hátulról jön egy pisztollyal és rákényszeríti a törvény emberét, hogy ugorjon le a vonatról - és még ő így jól is jár, hiszen hamar kiderül, hogy a francia bármilyen lelkiismereti probléma nélkül tesz hidegre bárkit, aki az útjába áll. 
Utána elkezdődik a vonatrablás, sőt, egy egész seregnyi lovasbandita érkezik, hogy fedezve a főszereplőket összecsapásba keveredjen a katonákkal. A széfet felrobbantják, az aranyat kezdik elhordani. Link és Gotch tiszteletét teszi a követnél, majd Gotch, mielőtt lelépnének, kiiktatná Linket. Link túléli az árulást, de nyakába kapja a szamurájt, aki nem ismeri a vadnyugati életet. A két kultúra közötti különbségek ezért elég sok humorforrást biztosítanak. Kedvencem, amikor Link azt hisz, Kuroda mélyen alszik, ezért mellé lopakodik, hogy visszalopja a csizmáit és elszökhessen, erre Kuroda felül és Link dührohamot kapva a legyekre kezd panaszkodni, hogy miattuk nem tud aludni. Kuroda flegmán megjegyzi, hogy csak egy légy van, majd egy villámgyors mozdulattal kettévágja az apró rovart.

Némi vér is került a vágatlan változatokba. Nem tobzódunk benne, de elsőre meglepő lehet a gyanútlan nézőnek.

A későbbiekben a harcok alatt jó kontraszt a fegyverforgató vadnyugati emberek és a szamuráj keleti harcmodora (kendzsucu) közötti eltérés. Amikor Gotch csapatának néhány tagjával összecsapnak egy apró farmon, már-már gore is jut a képernyőre, mikor Kuroda a részeg banditát egyetlen mozdulattal keresztülszúrja. (Néhány tévés változatból többek között ezt is kivágták.)
Hogy ne unatkozzon a néző a táj egyhangúságán, a sziklákon kívül kapunk sivatagot, hegyet és még havat is.
Közhelyes megoldásként és, hogy lássuk, mekkora féreg Gotch - csodálkozom, hogy Delon vállalta ennek a karakternek a megformálást, azután, hogy evidens volt, a néző nem neki fog drukkolni a film alatt - miután embereinek egy kis csoportja elássa a megszerzett aranyat, a férfi rövid úton agyonlövi a banditákat, hogy tanú ne maradjon a kincs rejtekhelyéhez.

Christina (Ursula Andress) Gotch babája mi más lehetne, mint tipikus western női kellék; szajha. Azért, van rá szükség, hogy legyen egy női karakter is a filmben, legyen, akiért mehet a harc, stb. A karakterre csak azért volt szükség, hogy ezzel kicsit gyengítsék Gotch figuráját, hogy neki is legyen egy gyenge pontja. Furcsa is, hogy a férfi mennyire kitart választottja mellett és nem ránt egyet a vállán, majd lép tovább, hogy kifaroljon az ütközetből. Azok után, amit megtudtunk a figuráról, ez kicsit szerintem karakteridegen húzás tőle.
Az indiánok pedig megjelennek a végén, mint plusz bio-díszlet, akiket lehet halomra gyilkolni. Igazi szerepük nincs is a filmben, talán, csak, hogy elhúzzák a végső konfliktust és összecsapást, hogy az ne csak a két üldözőre és a banditákra szorítkozzon.

A forgatási szünetben pihen Charles Bronson és Alain Delon.

A végén vannak kötelező áldozatok és hepiend, amennyire lehet. Young jól összetrombitálta az akkori évek nagy sztárjait. Volt olasz, francia, japán, Svájci, skót, amerikai és osztrák-magyar (Paco szerepében Bart Barry, aki Budapesten született majd Spanyolországban csinált karriert!!!) is. Mifune megjelenése azért is üdvös, mert az egyik legjobb amerikai western az ő egyik filmjéből készült. A hét szamurájból a Hét mesterlövész vagy a Testőrből az Egy maréknyi dollárért, így neki egyébként is volt jogosultsága amolyan western nagykövetként megjelenni egy ilyen műfaji filmben.
Így ez a produkció egy nemzetközi vállalkozás.
Érdekes a film abból a szempontból is, hogy a hét szamuráj egyike szövetkezik benne a hét mesterlövész egyikével. Így mosódik össze két világ kultúrája.
Ha eddig nem tudtad volna, a film nem amerikai produkció, hanem francia-olasz-spanyol mű, nemzetközi stábbal. Clint Eastwood végül nem írt alá a filmhez, helyette jött Bronson.
A filmet először Franciaországban mutatták be, 1971.szept.15.-én, majd rákövetkezően az USA-ban is, 1972, júniusában.
A külső felvételeket Spanyolországban lőtték, Tabernas régióban, Almería területén.

A zene külön kedvencem. Maurice Jarre munkája fülbemászó, érzelmes és az akcióknál kellően drámai.

100%

Nekem nagy kedvencem, ha már western, pedig nem rajongok a műfajért.

Ha szeretnéd látni:
- Vörös nap (1971)

A filmről viszonylag kevés anyagot sikerült találnom magyarul, de azért volt róla vélemény: Smoking Barrel Blog

Ázsiafilm

Hamarosan a mozikban: Cop Mortem (2016)

Cop Mortem - Cop Mortem (2016)

Rendezte: Kovalik József

Megtekintés: Miért hagynék ki egy hiánypótló filmet?

A "Cop Mortem" egy akciófilm, amelyről fontos tudni, hogy ugyan vannak gyerekhibái - Kovalik úr első rendezése - a trailer alapján legalább az akciók tekintetében simán felveszi majd a kesztyűt a hollywoodi mozik B filmjeinek javával. Több pénzzel pedig simán el tudom képzelni, hogy meg is tudták volna ugrani egyik-másik blockbuster akciófilm nívóját. Kovalik Józsi már a kilencvenes évek elejétől kaszkadőrködött filmekben. Kezdetben televíziós munkákban, magyar produkciókban, majd jöttek a koprodukciók és nagyfilmek is. Csak néhány cím: Evita, Kútfejek, Eragon, 8MM 2, Taxidermia, A cég - A CIA regénye sorozat, Assassin Creed II. videójáték, Robin Hood sorozat, Hellboy 2.

"A macleodfilm hivatalos oldala, ahol még több infót találhatsz meg!"

Ezt a mozit végül Joseph MacLeod - Kovalik Józsi írói álneve - kisregényéből barkácsolták össze és minimalizálták a forgatási költségeket, amik így nem érik el egy átlagos mozifilm büdzséjét. Hogyan lehetséges ez? Nos, Kovalik Józsi több, mint húsz éve dolgozik a pályán és ezalatt a szakmában töménytelen barátot sikerült szereznie, mind szakmán, mind egyéb területeken. Mikor úgy érezte, hogy összehozna egy mozifilmet, amelybe tudásának legjavát töltené bele - amolyan magyar filmes műfaji kolbászként - csak felemelte a telefont és a barátok, szakmabeliek mellé álltak. A jelenetek helyszíneihez sikerült engedélyeket szerezni,  A forgalmazó már megvan, csak az utolsó simítások után a bemutató elvileg november 24. várható. A trailert pedig itt is láthatjátok.

"Joseph MacLeod könyve létező irodalmi tény..."

Első megtekintésre vannak benne persze visszás apróságok, mint a szereplők egytől-egyik véresen komolyan vett macsósága. Volt egy mozi, amit pont azért nem tudtam élvezni, mert mindenki halál macsó volt benne: Vas - Torque (2004). Megvan ez a filmes csoda? Tetszett?
Ugyanakkor, elvitathatatlan, hogy az akciójelenetekben rengeteg a potenciál és dinamika, amire szükség is lesz, ha az átlagnézőt célozzák meg. Egy magyar filmtől, főleg, ha akció műfaj - lásd Európa Express - sokat nem várunk el. Bármit kapunk, annak örülni fogunk. Amit láttam, az többnyire meggyőzött, hogy a végeredmény, minimum szórakoztató lesz és azt hiszem, ennél többet magyar film nem akarhat.
Szerencsére a magyar kaszkadőrtársadalom krémje benne van a kész műben, így a látványra lehet majd a legkevesebb panaszunk. (Aztán, ha esetleg a kamerák nem feltétlenül a legmegfelelőbb helyekre lesznek téve, akkor majd az operatőrről húzzuk le a keresztvizet.)

"Ha esetleg mélyebben ásnád bele magad Kovalik úr fantáziájába, megteheted, hiszen az írói énjének is van oldala."

Kovalik József

Hogy a küzdősportok mennyire maradnak a végső változatban benne a lövöldözések ellenére - Józsi Kyokusin mester - az a bemutatásra kerülő film titka. Elképzelhető, hogy a kézitusa nem lesz annyira markáns a filmben, mint a látványosabb autó törések és lövöldözések, de kit érdekel, ha másfél órára ki leszünk ragadva a hétköznapokból. Egyébként is, roppant nehéz hihetően vászonra vinni egy verekedést, hiszen a szereplők azért többnyire vigyáznak egymásra, ellenben felrobbantani, felborítani kocsikat, tereptárgyakat már sokkal könnyebb.

A történet szerint rendőreink egy olyan sorozatgyilkost keresnek, aki főleg rendőrökre szakosodott. Hogy ki áll a brutális gyilkosságok mögött azt egy országunkba érkező Interpol ügynök igyekszik kideríteni, akinek elsőre még a magyar kollégák szimpátiáját is el kell nyernie, majd ismeretlen terepen - Budapesti éjszaka - kell helyt állnia. A kezdeti ellenségeskedést hamar felváltja a bajtársiasság, hogy felgöngyölítsenek egy bűnügyet, mely egy titokzatos szektához vezeti szereplőinket.

A főszereplők a magyar filmezés derékhadából pont azok, akiket már láthattunk hasonló magyar és külföldi akciófilmekben: A főszereplő Kamarás Iván. Őt nem kell bemutatni. Míg nálunk főleg főszerepeket alakíthat, addig nagyobb amerikai produkciókban vagy apró szörnyek falják fel - Hellboy 2. - vagy egyenesen Bruce Willis mond neki Daszvidányját - Die Hard 5. - Keze alá játszik Nagy Zsolt, akinek talán legnagyobb dobása a kőkemény krimi, a Szabadesés volt.
További fontos szereplők Anger Zsolt, Gáti Oszkár, akinek ha meghallom a hangját, azonnal Stallone jut eszembe, Gangxta Zolee, Szabó Győző és még sokan mások.

A produkcióról egy barátomtól hallottam, aki legalább húsz éve kaszkadőrködik és említette, hogy ez lesz a következő munkája. Hát, engem érdekel, Csaba!
De ha esetleg nem tetszik valami, azt is ki fogom elemezni, hiszen, több szem, többet lát! :)

Csatlakozz te is a film hivatalos facebook oldalához, hogy ne maradj le semmiről!

Kérdés: Vajon mikor változtatta meg Józsi a film címét a sokkal rövidebb és egyszerűbb Cop Mortem-re az eredeti regény kissé hatásvadász címéről?