Repülőtér - Airport (1970)

Repülőtér - Airport (1970)

Rendezte: George Seaton valamint stáblistán kívül Henry Hathaway.

A film Mafab adatlapja: Airport (1970)

Megtekintés: Ugyancsak megkopott mostanra, de ha kedveled a drámákat, amelyek több rétegből állnak össze, érdemes megtekinteni.

Igaz, hogy magyar címmel írtam meg a cikket - Repülőtér - de azért amennyire emlékszem, nézői berkekben is csak Airportként emlegetik a filmet. (Akár az Airplane paródiát, a Terminált, vagy a Mad Max-et. Van ugyan magyar megfelelő, de mivel videókazi kalóz narráción szocializálódtunk, beégett. Legalábbis a korosztályomnak, +/- 10 év.)

A bő kétórás mozit Arthur Hailey (wiki) regényéből írta vászonra Seaton. Hailey-ről annyit érdemes tudni, hogy munkássága hasonló volt Grisham és Chrichton stílusához, írói sikerességéhez. Grisham főleg ügyvédes témákban van otthon, Chrichton a fantasztikum világában szeretett barangolni, a technológiai vívmányokat beépítve műveibe, Arthur Hailey (imdb) pedig szívesen foglalkozott mamutvállalatok köré épülő témákkal, mint autógyártás, szállodaipar vagy bankszféra. Általában volt tehát egy keret, amin belül helyezte karaktereit és azok drámáit, amelyek sokszor pont az adott témához kapcsolódtak szervesen. (Lásd pl. pont az Airport azon jeleneteit, amikor Mel (Burt Lancaster) azon vitázik elhidegült feleségével, Cindy-vel, (Dana Wynter), hogy a család is fontos, de van, amikor a munka elsőbbséget élvez, mert nem lehet félredobni.)

A történet nagy vonalakban egy drámai este történéseit mutatja be, amelyben több szereplő élete veszélybe kerül, akiket a sors egy repülőgépre sodor egy elkeseredett emberrel, aki biztosítási csalásra készülve igyekszik öngyilkosságot elkövetni, egy balesetnek álcázott repülőgép-szerencsétlenséggel.

A Lincoln repteret megbízásának köszönhetően Mel (Lancaster) vezeti. Egy érkező gép pilótája elszámolja magát és a reptér legforgalmasabb leszállópályáját sikerül gépével eltorlaszolnia. Mivel éppen téli vihar tombol és a környéken nincs másik alkalmas repülőtér, minden erővel azon van a földi személyzet, hogy kiássák a beszorult gépet, biztosítva a többi, levegőben köröző madárnak a leszállás lehetőségét.
Mel habár igyekszik jó apa lenni, le sem tagadhatja, hogy valami alakul közte és a titkárnője, Tanya (Jean Seberg) között. Felesége viszont pont ezt a zűrzavaros éjszakát választja ki arra, hogy gyakorlatilag belehajszolja Mel-t a válásba.
Mel egyik legjobb, mégis legmakacsabb pilótája, Vernon (Dean Martin), aki viszont nem elég, hogy pökhendi és ott tesz keresztbe Melnek, ahol tud, de egyszerre Mel húgának a férje és amit kevesebben tudnak, csalja őt egy stewardess-szel, Gwen-nel (Jacqueline Bisset).
Míg a kifutópályán Mel egyik gépész, karbantartó és egyben repülőgép tervező barátja, Patroni (George Kennedy) igyekszik felszámolni a hatalmas hótorlaszt, addig a gépre felszálló utasokkal is meggyűlik a bajuk.
Egy idős hölgy (Helen Hayes) például kifinomult technikával potyautasként látogatja rendszeresen idegenben élő lányát, míg egy korábbi tűzszerész (Van Heflin), hogy végső elszegényedésében gondoskodjon feleségéről (Maureen Stapleton), merényletet tervez a gép ellen.
A főbb történetszálakon kívül is megismerünk érdekes, kedves vagy épp idegesítő karaktereket. A film készítőinek sikerült megcsípniük néhány igazi sztárt - bár néhányuk csillaga már kihunyóban volt - és sok statisztát, ezért a színészi játék összessége elég ingadozó minőségű.

A film zenéjét a remek Alfred Newman komponálta, akit több, mint két tucat évben jelöltek Oscar-díjra, nem egyszer egy éven belül több filmért. Ezért a munkájáért azonban nem kapta meg a szobrot, de a film egyébként sem mondható szerencsésnek ebből a szempontból, mert a tíz jelölésből csupán a legjobb női mellékszereplő díját sikerült megszerezniük, amelyet a szélhámos nagymama, Ada Quonsett szerepéért Helen Hayes-nek Ítélt oda a zsűri, bár a díjat Hayes egészségi állapota miatt végül Rosalind Russell vette át.

A filmet gyerekként láttam először - mondanom sem kell, hogy gyerekként azért valahogy jobban magával ragadt a történet szerteágazása és grandiózussága - és bár azóta erősen megkopott, elmúlt belőle a frissesség, bőven megér egy megtekintést, akár a sokkal gyengébb, mégis szórakoztató folytatásokkal egybe fűzve. Például egy unalmas hétvégét simán feldob a négy Repülőtér film, főleg, ha azok megtekintése után mellé csapjuk a belőlük táplálkozó paródia mozi két részét is, amely remekül használja ki a katasztrófafilmek kliséit, vegyítve azt angol, fekete és főleg abszurd humorral.

Dean Martin a kapitány és a rémült utasok farkasszemet néznek a merénylővel.

Természetesen a hetvenes évek óta rengeteg hasonló filmdráma és katasztrófafilm készült, de repülős témában kevés hasonló, amely nem csak magára a katasztrófára és annak túlélőire, hanem a környezetükre és sok egyéb karakterre is figyelt volna. Nem állítom, hogy persze az Airport lenne az első fontos és a kliséket lefektető katasztrófa mozi, azonban sok hasonló, akkoriban készült fontos mozi utána került bemutatásra: Földrengés, Pokoli torony (1974), A Poseidon kaland (1972). Az Airport meg már 1969-ben elkészült (Később mutatták be... 1970-ben), alig egy évvel a regény megjelenése előtt, ami olyan nagy sikernek örvendett, hogy az Universal azonnal lecsapott rá. Később azonban a produkció költségvetése kezdett elúszni - köszönhetően a főszereplők bérének is - és az Universal elnöke, Lew Wasserman hajlott rá, hogy beszüntesse a forgatást, míg a producer Ross Hunter ragaszkodott a film elkészítéséhez. Ez olyannyira elmérgesítette a két férfi között a viszonyt, hogy az azután sem állt helyre, hogy a mozi hatalmas sikerrel került bemutatásra.

Töfi:
- Helen Hayes abban az évben mellékszereplői Oscar-díjával két olyan színésznőt pipált le - Karen Black-et és Lee Grant-et - akik később játszottak fontos szerepet a további Airport filmekben.
- A filmben nem hozzák szóba a hatalmas korkülönbséget a pilóta Dean Martin és a légikisasszony, Jaqueline Bisset között, pedig az ilyesmi ábrázolása a hetvenes években még közel sem volt annyira elfogadott.

Feltétlenül ajánlom ezt a mozit azoknak, akik két órán keresztül bírnak ülni a fenekükön és elmerengeni, hogy vajon néha milyen közel vagyunk ahhoz, hogy rosszkor legyünk, rossz helyen.
Akit még kiemelnék a filmben, az Van Heflin, aki a bombakészítő Guerrero-t alakítja és ez volt az utolsó mozifilmje. Motivációja tiszta és már-már érthető is, így a film egyik igen fontos mellékszála az övé, a feleségét alakító, Maureen Stapletonnal egyetemben. Drámájuk kiemelkedik az átlag drámákból, ahol sokszor nincs ennyire felépítve a karakterek háttere. (Amikor a feleség a férje életéről vall, az például eléggé hihető és kidolgozott párbeszéd.)

90%

Ha megnéznéd:
- Airport (1970)

Helen Hayes, Jean Seberg, Burt Lancaster

A hét mesterlövész telibe talál - Guns of the Magnificent Seven (1969)

A hét mesterlövész telibe talál - Guns of the Magnificent Seven (1969)

Rendezte: Paul Wendkos

A film Mafab adatlapja: Guns of the Magnificent Seven (1969)

Megtekintés: Egy kicsit jobb, mint a "második" rész, ami kicsit meglepett.

Yul Brunnert nem sikerült a producereknek visszaédesgetni a második rész fiaskója után így, ha valami kapcsolatot akartak az első két résszel a továbbiakban - ez a kapcsolat, mintha Chris karaktere lett volna - kellett szerezniük egy viszonylag akkoriban ismert színészt, akit nem öltek még meg az első két részben. Erre tökéletesen megfelelt George Kennedy, aki szegény, idén hunyt el és bár remek színész, jól reprezentálja mostoha sorsát, hogy közel 200 filmjéből az imdb a megemlített négy között mindjárt három paródiát, a teljes Csupasz pisztoly sorozatot említi, mint fontos referenciát, holott, Kennedy ennél jóval többet tett le az asztalra a mozizás terén. (Arról nem is beszélve, hogy a Csupasz pisztoly sorozatban, legyen bármilyen kellemes kis paródia az, Kennedy csupán egy mellékszereplő.)

A másik, ami számomra vicces volt, hogy a harmadik rész, Brunner ellenére, jobb lett, mint a második. Ezt meg, hogy? Hát úgy, hogy sokkal érdekesebb lett a történet és mivel nem kilencven percben dobták össze, mintha a karakterábrázolásra is maradt volna néhány percecske. Meg az sem utolsó nézőpont, hogy a hatvankilences változatban mintha sikerült volna néhány olyan nevet beszuszakolni, akiket később volt szerencsém más filmekben megismerni. Persze az én szegénységi bizonyítványom az is, hogy egy Monte Markhamot (Forró drót, Neon City) vagy egy Bernie Casey-t (Kémek, mint mi) előnyben tudtam részesíteni egy Warren Oates-szel vagy Fernando Ray-jel (aki legalább ismét megkapta a pap szerepét). Aki számomra kicsit kilógott a sorból, az Slater (Joe Don Baker) figurája volt, a fél kezével, mert korábban Chris vigyázott arra, hogy "használható" embereket vigyen a halálba, Slater pedig, önhibáján kívül, de a fél karjával elég messze állt ettől a karaktertől. félkarú ember, könyörgöm, még tölteni sem tudja rendesen a fegyverét!!! Chris, hogy megalázta Chico-t az első részben, mert nem elég gyors. Erre Slater pusztán egy dolgot tudott gyorsan csinálni: elejteni a fegyverét. De ezen felülemelkedem, gavallérosan.

A harmadik rész kb. olyan, mint a Piszkos 12. sorozat harmadik része. Aki miatt érdemes lenne nézni, az már nem volt használható, ezért a koncepció maradt és verbuváltak hozzá néhány alkalmas színészt. A párhuzam a két filmnél abban is megegyezett, hogy a harmadik részre teljesen sikerült eltávolodni az elsőtől. A tét pedig egyre emelkedik. Hol van Calvera bandája és Lorca csapata? Itt már egy egész börtönkomplexumot kell felaprítani, közel kétszázas személyzettel. Azért, hogy Chris-ék ne tűnjenek hidegvérű mészárosnak a film gyorsan ellenszenvessé teszi a börtönigazgatót - egy kivégzéssel - és a teljes személyzetet - egy toronyőr szavain keresztül - , hogy az egyszeri néző ne akarjon a munkáját végző személyzet oldalára állni. Mondjuk a lovas, földbe ásós kivégzés tényleg elég gore lett (Pedig semmit nem mutatnak, és ennek ellenére is, ami a képzeletünkre lett bízva, az valami eszméletlen kemény) és tökéletesen megértem Chris reakcióját rá. Gyakorlatilag ott lesz meggyőzve arról, hogy bevállalt feladatuknak van létjogosultsága. Ezek után már nem nehéz a hét bátor oldalára állva azért izgulni, hogy menjenek be az erődbe és miközben kimentik a helyi forradalom vezetőjét, lőjék szarrá, akit érnek.

A történet tehát egyértelműen alig változott - nem is hiszem, hogy nagyon lenne mit variálni az alapszituáción, nemde? - ezért úgy vélem, az első rész után sorozattá terebélyesíteni a projectet teljesen felesleges volt. Persze, ha van valami, amiből pénzt lehet húzni, akkor azért meg kell tenni mindent - Majmok bolygója filmek, Péntek 13. sorozat, stb. - lehet az egy szög vagy ék egyszerű western sorozat is akár.

Paul Wendkos 74 éves koráig 114 filmes produkciót rendezett meg. Hogy a neve ma nem mondd nekem és feltételezem neked sem semmit, azt jelenti, hogy lehet, hogy szapora iparos volt, de ezen kívül semmi kiemelkedő. A zömében televíziós produkciókból szerintem nem láttam kettőt összesen. Ennek ellenére az figyelemre méltó, hogy a bátor fegyverforgatók kalandjából sikerült egy többé kevésbé szórakoztató mozit összedobnia.

Nem volt teljesen világos számomra, hogy Chris miért kel Keno (Monte Markham) védelmére, amikor az egy piti lótolvaj, de végül, miután az elnyeri méltó "jutalmát" a börtön rohamozása közben, valamennyire helyre állt a rend.

Elmer Bernstein igyekezett némi újdonságot is belevinni a filmzenébe, ugyanakkor azok a zenei motívumok a legjobbak, amelyeket már az első részben megismerhettünk. Azok a melódiák már akkor olyan jól sikerültek, hogy felesleges rajtuk változtatni.

60%

Ha megnéznéd: A  H É T  M E S T E R L Ö V É S Z  T E L I B E  T A L Á L