2015. június 22., hétfő

Diliház - The Asylum (Backmask, Exeter) (2015)

Diliház - The Asylum (Backmask, Exeter) (2015)


Rendezte: Marcus Nispel

A film Mafab adatlapja: Exeter (2015)

Megtekintés: Társasággal, sörrel szórakoztató.

Mindig is úgy gondoltam, hogy ha egy elkészült filmet több címen akarnak bemutatni, vagy több címváltozat közül egyik sem az igazi, ellenben bármelyik alatt találkozhatunk egy adott filmmel, ott gondok vannak. Nem feltétlenül komolyak, csak valószínűleg, volt egy munkacím, meg piszkoskodtak a producerek, a kiadó, forgalmazó, míg végül már senki nem emlékszik, mi is a film valódi címe. Jelen darabnak van egy főcíme, ami a látott változaton megjelenik "The Asylum". Ettől függetlenül Exeter címen akadtam rá és ha ez nem elég, az imdb még Backmask néven is hivatkozik rá.
Marcus Nispel rendező, aki amúgy kellemesen véres darabokat szokott ránk zúdítani, mostanra biztosan kiégett, vagy a két forgatókönyvíró társa, a Kirsten-ek csavarták el a fejét a nem megfelelő irányba a kamera objektívjéről, hogy ezt a hozzá mérten méltatlan darabot kiadta a kezéből. Sehol nincs az a brutális képi világ, ami a "Texas-i láncfűrészes" Remake-ben tetten érhető, vagy a két barbáros mozijában (Conan a barbár, A barbár), bár abból az egyik inkább nyomkeresős... Nem tudom, mi lett azzal a Nispellel, aki okádja a hangulatot és vért, de ebben a munkájában alig érni tetten nyomokban azt, amit szeretni lehet tőle.

Az egyetlen számomra ismer színész benne Stephen Lang, aki az Avatar előtti és utáni 5-10 évben minden vackot bevállal. (Mondjuk volt az a sci-fi sorozata - Terra Nova - , ami első évad után bukott, az tetszett...) Elvileg még fogjuk az Avatar sorozatban látni, így a hatvan feletti színésznek ismét meg kell kicsit preparálni majd CGI-vel a felső testét, hogy kinézzen annak az izmos, robusztus katonának, akit alakítani fog. Persze, mivel nem Lang a film főszereplője, alig látjuk, szinte csak mellékesen jelenik meg.

Egy csapat fiatal gondolja úgy, hogy a helyi vallási közösség által felújításra megvásárolt egykori diliházban kellene csinálni egy jó kis bulit, mielőtt kihordják a szemetet és nekiállnak kiskorúak menhelyét fabrikálni belőle. A buli fergeteges és másnapra még ott ragad a kemény mag. (Mondjuk nehezen hiszem, hogy egy több száz fős ereszd el a hajam után másnap alig pár ember maradjon a helyszínen az eseményekre, arról nem beszélve, hogy van zenekar, sör rogyásig, kurva nagy kupleráj, de arról szó nem esik - ilyen filmekben nem szokott - hogy kiállja a buli költségeit és ki fog eltakarítani utána.)

Akik maradnak, azok pedig belekeverednek egy elszigetelős, ördög által megszállós horrorba. Persze van Internet kapcsolat, meg youtube segítség, de annyi eszük már nincs, hogy az egyik ágyat faltörő kosnak használva kimeneküljenek illetve az Interneten keresztül segítséget hívjanak, amikor elszabadul a pokol. Viszont teljesen logikusan, percek alatt összedobnak egy Quija táblát, amelybe késsel még a megfelelő jelöléseket is belekaparják. Hihetetlen, hogy Amerikában mennyire előre haladottak a technika órák famegmunkálási részeivel!


Brad (Brett Dier) az atyának segít az épület pucolásánál. aznapra végeznek, holnap lehet folytatni. Teszem hozzá, alig pár ember lézeng az épület körül, pedig több tucat konténernyi szemetet kell belőle kihordani. Brad délutánra már a haverjaival lógna, de egyikük nagyon bölcsen kitalálja, hogy milyen bulit lehetne rendezni a bezárt objektumban. Nosza estére már megy is a tivornya. Brad öccse, Rory (Michael Ormsby) is képviselteti a fiatalos lendületet és megjelenik egy fekete kiscsaj is, Reign (Brittany Curran), hogy Brad-nek legyen kivel összeszűrni a levet, ha lesz rá idő.
Másnap meg elszabadul a pokol.
Meg van kötelező csavar is, de nagyon nem lepődsz meg.
Nem ez a jó irány, Mr. Nispel! Eddig Remake-ket és feldolgozásokat készített és az első saját ötlet sajnálatosan unalmas darab lett.
Majdnem egy órának kell eltelnie, hogy újra erőt vegyen magán, ám akkor rendesen kinyílik és Lang is előkerül.


A filmhez sokat hozzá tesz a szép fényképezés, viszont sokat ront rajta, hogy kissé összecsapottak a gore effektek - Nispelre ez nem jellemző - és a film minden félelmetes jelenetére jut egy angol humorba oltott válasz. Szóval, horrornak nem lehet eléggé komolyan venni, komédiának viszont rettentően vérszegény, hogy egyfajta képzavarral éljek.
Sok a kamu ijesztő momentum. Hogy egy példát írjak, két szereplő keresgél valamit az épületben és az egyik lépcsőről eléjük esik egy tekercs toalett-papír, de mivel a papír alapjában véve nem túl ijesztő, megtámogatják egy kis hangeffekttel is, biztos, ami biztos. Ez viszont szerintem a horror filmek legalja. Kb. mint amikor a Sikoly filmben a gyilkos a levegőben suhint a késsel, aminek markáns fém csúszik a fémen hangja van. Aha.
Amúgy mindig elgondolkodtat az ilyen műfajú filmekben, hogy amikor valakit megszállnak, azt ha rokon, vagy gyerek, igyekeznek nem legyilkolni - itt pl. Rory-t nem verik agyon, amikor megszállja a démoni Devon, pedig azért csak kitöri egy pacák nyakát - viszont, mikor átmegy a szöszibe, Brad már nem olyan finnyás, amikor meg akarja fékezni és simán beleszúrja a szemébe az injekciós tűket. Oké, de ha elmegy a démon, akkor ott marad egy vak csaj és Brad meg fizetheti a járadékot élete végéig...
Az épület látszik, hogy nem kicsi, de még így is meglepő, mennyi felé elbolyonganak a szereplők és ha már a hetvenhármas Ördögűzőben jól lehetett sokkolni a hídban, pókként közlekedő kislánnyal, a trendnek megfelelően, amit mostanában sok tucat hasonló filmben láthatunk, itt is van kicsavart pózolás. Azért van apró öniróniai is, mert a macskás jelenetben - melyik horrorban nincs macskás jelenet? - Brad megjegyzi, hogy mennyire klisés az egész.
Ez jellemző az egész filmre.
Sajnos.

50%

2015. június 21., vasárnap

Újjászületés - Spring (2014)

Újjászületés - Spring (2014)


Rendezte: Justin Benson, Aaron Moorhead

A film Mafab adatlapja: Spring (2014)

Megtekintés: Kissé nyögve nyelős, a végére leül, de egynek elmegy.

Evan (Lou Taylor Pucci) jelen esetben közel sem mindenható. Anyukája örökre elhagyja, a munkahelyi zaklatás kikészíti a rendőrség pedig beszélgetni szeretne vele. ehhez annyira nincs kedve, hogy barátja tanácsára, minden mindegy alapon, nyúlcipőt húz, hogy idegenbe utazva, Olaszország legkiesebb, legkiesőbb szegletében új életet kezdjen egy titokzatos helyi kisasszonnyal (Nadia Hilker), aki nem az, aminek látszik. Történet, amely valahol Lovecraft és a Rómeó és Júlia határán egyensúlyozik, viszálykodó rokonok nélkül, viszonylag kevés vérrel.
A cím pedig mindkét főszereplőnkre igaz...

Nem egy tökéletes film, ellenben gyönyörűen van fényképezve és van benne némi optimizmus, ami a sok pesszimista hasonló darab között kicsit eltereli a néző figyelmét róla, hogy mindezt rövidebben is el lehetett volna mesélni, vagy izgalmasabban.
A film első 10-20 perce nehezen talál magára, viszont amikor megjelenik a női főszereplő, onnantól már sínen vagyunk. Gondolom, a film eleje pusztán azért kellett, hogy ne egy rövidfilmet kelljen végignézni, hiszen a két angol srác karaktere és helye a filmben, pusztán időkitöltő szkéna.

Azután kellő rejtélyt kapunk, nem elég vért és horrort és egy korrektül felépített eredettörténetet, mely egy kicsit giccses szerelmes drámában csúcsosodik ki.
Nem rossz film, de nagyon egyenetlen, néhol kapkodó, máshol szinte unalomig leül.

50%

Ha szívesen megnéznéd a filmet, egyik kedvenc oldalamon simán rá tudsz bukkanni!
Klikk ide, mert az neked jó!


2015. június 19., péntek

Boldog születésnapot: Mia Sara!

1986 Meglógtam a Ferrarival. A képen Matthew Broderick fülét láthatjuk...


Mia Sara hamar kedvencem lett gyerekkoromban. Tiszta, üde jelenség, törékeny alkat. Első filmje, a Legenda egy dark-fantasy, melyet a legendás (szóismétlés) Ridley Scott készített és habár legalább annyira igényes műfaji film, mint az Alien vagy a Szárnyas fejvadász, valahogy nem találta meg a közönségét. Ettől függetlenül Sara első filmszerepében, mint a törékeny Lili hercegnő, aki csodálatával kergeti a pusztulás szélére varászlatos birodalmát - megsimogatja az egyszarvút, pedig nem kéne piszkálni! - sok tini fiú álma lehetett, akár az enyém és még Tom Cruise is érte epekedik az erdei legény, Jack szerepében.
A film, hiába a tökéletese környezet vagy a remek filmzene (Amerikában a Tangerine Dream formáció akusztikusabb, Európában pedig Jerry Goldsmith klasszikus nagy-zenekari műve) és szép fényképezés, a film a pénztáraknál valószínűleg bukhatott, mert valahogy sosem éreztem a neten kialakult kultikus imádatot iránta, ami egy ilyen filmnél elengedhetetlen.
Sara második filmjével pedig belegyalogolt az amerikai tinik örökös panteonjában, mint Ferris Bueller enyhén koravén gondolkodású barátosnéja, akivel együtt Meglógtak egy Ferrarival. (Meglógtam a Ferrarival)
Fura, de ez a két film elég volt hozzá, hogy a színésznő nevét csont nélkül megjegyezzem. Meg talán az is, hogy olyan könnyen megjegyezhető.
Ezek után a sikerek után viszont valami félresiklott, mert apró mellékszerepek és tévés produkciók sora következett.
A csupa B film között még egy sikere volt, ami szélesebb körben ismerhetünk: Jean-Claude Van Damme akció sci-fije az Időzsaru.
Sajnos azóta Sara eléggé eltűnt a filmvilágból. Talán a tehetsége nem volt elég, vagy az ártatlan szépsége kopott meg (2006-ban egy igen komolytalanul apró szerepet játszott egy Stephen King rövidfilmben, mint a "gyönyörű utas" egy repülőgépen.)
Mia Sara egy be nem váltott biankó csekk a filmbizniszben, de mégis úgy érzem, megérdemli, hogy boldog születésnapot kívánjunk neki!

Boldog 48-at!

2015. június 17., szerda

Liza, a rókatündér - Liza, a rókatündér (2015)

Liza, a rókatündér - Liza, a rókatündér (2015)




Rendezte: Ujj Mészáros Károly

Írta: Ujj Mészáros Károly, Hegedűs Bálint

A film Mafab adatlapja: Liza, a rókatündér (2015)

Megtekintés: Már a marketinges felhajtás miatt is eleve várós volt nálam a film. Megérte. Szórakoztató, érdekes, profi munka.

Vélemény:
A Liza, egy enyhén horrorba hajló komédia. Ezt a két műfajt nagyon nehéz megfelelően vegyíteni, ezért elég komoly bravúr, hogy ebben a filmben mégis tökéletesen sikerült. A nézőnek csak enyhén lehet kínos, hogy tud mosolyogni, miközben, szereplők halnak meg, egy ártó, gonosz szellem átka miatt.
Az utolsó, hasonlóan műfaj idegen produkció, amit láttam, volt mondanivalója, profi volt a megvalósítása és keverte a humort a vérrel, "A hangok" című Ryan Reynolds film volt. De ott valami félre siklott és összességében nem tetszett a kész mű.
A Liza viszont végig ügyesen kerülgeti azokat a csapdákat, amibe a magyar közönségfilmek bele szoktak sétálgatni. A film humora sem egyértelműen "magyar", hogy csak mi értsük meg. (Sőt, az utóbbi évek egyik legjobb j-horror filmes paródia pillanatot ehhez a filmhez merem kötni.)

Vannak feleslegesebb pillanatok, nem túl erős jelenetek vagy kissé elnagyolt karakterek. Talán nem is feltétlenül követhető teljesen mindig, hogy mit is látunk, ami persze azért is lehetséges, mert a szellemvilág és keleti kultúra ilyetén bedolgozása hazai filmbe számunkra szokatlan, nem része hiedelemvilágunknak. A végére azonban egy többé-kevésbé megbízható és nyugodt lezárást kapunk, elég színvonalas trükkökkel felturbózva.
A film remek!
A főszereplőnk remek!
A filmzene remek!
A képi világ, fényképezés, vágás, hangulat, környezet, mind remek!
A film másik komoly erénye, amiben nagyon sok munka lehetett az a poénok és információk elrejtése illetve összekötése az időzítéssel. Két példa csak:
A narrátor már majdnem elszólja magát Tomy Tani-val kapcsolatban, amikor a szellem képen kívülre jelezve leállítja a monológot, mielőtt valószínűsíthetően megtudnánk valami fontosat a történet kimeneteléből. Másik, amikor Károly falatozik és megkérdezi Lizát, hogy a lány tudja e, Károly miért kultiválja ezeket az ízharmóniában az átlagostól teljesen eltérő fogásokat, majd, mielőtt a nézőket is foglalkoztató kérdést megfejelné, félrenyeli a szálkát. Ezek az apróságok mutatják meg, mennyire precíz munka lehet egy forgatókönyv, ha a mesélő jól kufárkodik a törénettel.


A Liza egyáltalán nem kelt olcsó benyomást, vagy, hogy nálunk készült. Bármikor felveszi a versenyt a külföldi, kevesebb pénzből összehozott produkciókkal.
Nem szeretem a büszkeséget, mint fogalmat, de a Lizára büszke lehet mindenki, aki részt vett benne.
Szerencsére, az a melankolikus hozzáállás sem érhető benne annyira tetten, ami oly jellemző a hazai filmtermésre.
Kivéve...

Kivéve, magát a főszereplőt, hiszen Liza, hiába egy imádni való harmincas hölgy, ha nehezen hagyja el a komfortzónáját kitöltő képzelt álomvilágát. Liza az a szingli, aki nem azért szerelmes, mert megszereti a kiválasztott férfit, hanem azért választja ki a férfit, mert úgy érzi, ideje, hogy szerelmes legyen.
Talán ez az egyetlen hibája a filmnek, ha hibának tekintjük, hogy vannak nők és férfiak, akik sajnos, szinte bárki karjaiban képesek keresgélni a boldogságot, ha éppen egyedül vannak.

Vannak szarkalábak, mégis, ez egy gyönyörű nő. Azután felveszi a függönyt és kész...

Balsai Mónika egyszerűen imádni való. Mind gesztusai, mind arcmimikája, rezdülései, hangja, komoly hangsúlyt kap a moziban, hiszen ő a címszereplő. Erre azért is szükség van, mert ha nem értünk egyet szerelemhajszolásával, akkor is meg kell szeretnünk a karaktert, hiszen a történet lényege, hogy szorítsunk érte és az esetleg megjelenő megfelelő férfiért, és, hogy megtörje az átkot, melyet nem érdemel meg.
(Másrészt, lehet, hogy pont az átok az, amelyre szüksége van a karakternek ahhoz, hogy kiszakadjon a képzelgésből és észrevegye a valódi világot, szerelmet.)
És nem utolsó sorban kifejezetten csinos nőről van szó.
Balsai Mónika kap is lehetőséget rá, hogy megmutassa magát a kamerának, hogy ne csak a férfi szereplők, de a férfi nézők is kicsit belezúgjanak a magányos, szeretetéhes lányba.
Balsai Mónika pedig eléri ezt.
Férfi legyen a talpán, aki nem csábul el a hölgy játékát nézve.

Tomy Tani (David Sakurai) a szellem motivációi megkérdőjelezhetőek, hiszen ha valóban szerelmes lenne a lányba, miért keseríteni még az életét? Mert féltékeny? Ezek szerint a szellemek legalább annyira kisstílűek, mint egy ember? Ezen lehetne moralizálgatni... Viszont a Koppenhágai születésű színész jól hozza a karaktert és üdítő egy nem olyan ismert, fontos szerepben látni a filmben. Meg azért, reklám célok miatt sem mellékes, hogy nemzetközi legyen kicsit a stáb. Meg szükséges is volt a történet szempontjából, hogy egy keleti arc alakítsa a démoni erőt. A "kémia" pedig működik a két szereplő között.

Rengeteg remek jelenetet tettek bele nektek!

A halottakat alakító színészeink meg többnyire extravagáns, nem átlagos karakterek. Néhányuknál legalább kicsit igyekszik a forgatókönyv valami pluszt hozzátenni, hogy lássuk, mennyire nincs Lizának szüksége rájuk. Pl. Cserna Antal, aki egy igazi lúzer, úgy eszik, akár egy disznó és egyszerűen nem képes kiszakadni az előző kapcsolatából. És azok a kaják. Atyaisten...
Sajnos Molnár Piroskának egy sokkal hálátlanabb szerep jutott, ami teljesen megszokott színész világban, ahogy az évek rátelepednek az emberre. Tanaka néni szerepében egy ágyhoz kötött matrónaként kell élveznünk, amit rá rótt a forgatókönyv. Még az oly jellegzetes és kellemes hangját sem nagyon tudjuk élvezni, annál sokkal hamarabb elköszönünk tőle. Viszont, legalább látható a vásznon és egy igazán remek filmben, aminek örülni kell. Nekem mégis a gyermekkorom kedvenc meselemezeim hallgatása közben maradt meg, a néni, akinek olyan kellemes a hangja.

A film másik fontos férfi figurája pedig a burleszk filmek világából érkező Zoltán zászlós (Bede Fazekas Szabolcs), aki talán elsőre nem tűnik egy hősszerelmes típusnak, a film végére mégis el tudjuk fogadni, mint az átok megtörőjét. Szív is vele eleget. Nála végig nem lehet tudni, hogy akkor most vagy szerelemes első pillanattól Lizába, vagy ennyire szerencsétlen, vagy ennyire szerencsés, hisz túléli a filmet. Azért, a legjobb Tarantinos B pillanatokat idézi, amikor sikeresen átlövi a saját tenyerét.

A finn western kultúra üti a japán szellem világot?

Figyeld:
- Liza el van átkozva. Zokog a rendőrségen, majd benne találjuk magunkat egy "Átok" szintű filmben... vagy nem?
- A film zenéje nagyon kellemes és Tony és Liza duettje szeretni való.
- Korrekt a rókatündéres átkot bemutató szál.

85%

Néhány mondat a rókatündérek mítoszáról!  (boldognapot.hu)

2015. június 15., hétfő

Baki: Kingsman - A teleportáló telefon

Tökit magára hagyják a teremben, hogy telefonálhasson egyet. Készülék egészen a vágásig nincs az asztalon...

...amikor végül egy másik szögből előkerül egy mobil, ami addig nem is létezett.

Fika: Betolakodók - The Intruders (2015)

Betolakodók - The Intruders (2015)


Rendezte: Adam Massey

Írta: Jason Juravic

A film Mafab adatlapja: The Intruders (2015)

Megtekintés: Észre sem veszed, ha észre sem veszed...

Vélemény:
Az ezredik a költözünk az új házba és ott rémisztő események történnek, erre bekattan a főszereplő, de senki nem hisz neki, miközben a szomszéd furcsán viselkedik, az apja furcsán viselkedik és a lehetséges barátja is furcsán viselkedik, amiből persze azonnal rájövünk, hogy csak igaza lehet a kiscsajnak és még a néző is félre van vezetve...
A valóság sokkal szürkébb. A Betolakodók - cím félrevezetés, hiszen végül egy betolakodóról van szó, a többihez meg nem elég költői a forgatókönyv - című film kiszámítható és totál érdektelen. Annyira unalmas, hogy az első pillanat, amikor kicsit felriadtam, amikor a szereposztás alatt felcsendült a Menalon és Robyn Dell'Unto közös kooperációja a +Megölsz engem" című nóta. (Amelyet még véletlenül sem találtam meg a neten)
A bajom, hogy unásig koptatták ezeket a paneleket.

Történet, nagy vonalakban:
Rose (Miranda Cosgrove) és apja, Jerry (Donal Logue) Rose anyukájának halála után kiköltözik egy kisvárosba, hogy nyugodtabb életük legyen. Sikerül is egy olyan házat szerezniük, amelyben titokzatos és rémisztő események történtek. Szokás szerint. Mindezt úgy, hogy Amerikában az ingatlanközvetítőt kötelezi a törvény, hogy felhívja ilyesmire a vásárló figyelmét. A filmekben mégis, újra meg újra áthágják ezt a szabályt, azt sugallva, hogy az ingatlanközvetítés egy igazi troll szakma. Leszámítva Leo Getz-et, aki viszont mindenre felhívja vásárlói figyelmét és még ő a troll. (Lásd Halálos fegyver sokadik része, mikor Getz árulja Murtaugh házát.)
Rose szinte azonnal érzékeli a "jelenlétet" a házban. Úgy is reagál, ahogy elvárható: szép lassan becsavarodik és még a környezetét is elmarja maga mellől, hogy véletlenül se legyen senki, aki hisz neki.
Jerry, műfajon belül maradva, nem hisz a lányának, temetné a múltat, feledné az asszonyt és az orvosi kezelés csodáiban bízik, ha lánya lelki üdvéről van szó.
Jerry amúgy építész és SPOJLER ALERT!!! - és ennek ellenére sem veszi észre, hogy az épület, amelybe beköltöztek, mintha kicsit több lehetőséget rejtene magában - szó szerint - mint elsőre az látszik. Ejj, Jerry, hol szerezted a diplomád, ha még egy átlagos kecóról sem vágod le azonnal, hogy tele van meglepetésekkel???
Rose megismerkedik a szomszédokkal, akik egyértelműen azért lettek beleírva a forgatókönyvbe, hogy a nem létező rejtélyeket bővítsék és a gyanúnkat növeljék. Aki viszont tapasztalt néző, pontosan tudja, hogy a szomszédságban történő események nem vezetnek sehova. Igaz, kissé sután, de sehová. Persze, lehet, hogy sikeresebb lett volna inkább kedvessé tenni a szomszéd apukát, akkor jobban lehetett volna rájuk építeni a filmben, de ez kihagyott ziccer. Így Tom Sizemore szerepeltetése alig lép túl a cameo fogalmán. Mindhárom mondatával és a végén elfelejtett lezárással. Biztos kell a zsé kokainra, hogy jobban pörögjön a házi-mozis, felnőtt-filmes biznisz.

Az egyetlen fürdéses jelenet vérszegény. A medencés buli nem számít...

Az ügyeletes barátnő és haversrác szál is elnagyolt, erőltetett. Ennek ellenére még Noah (Austin Butler) karaktere a legérdekesebb és őt keverik a legjobban gyanúba. Ezért is tudjuk, hogy nem ő a "megoldás".
Jerry aput is igyekeznek befeketíteni, ami mondjuk, egy jó magyarázattal még érdekes lezárás is lehetett volna. Elképzelhető, hogy volt a forgatókönyvnek egy ilyen sötétebb tónusú befejezése is, hiszen a sorozatoknál bevett klisé szerint - azaz egy mellékes esemény később kiderül, hogy jelentős információ volt - tucatszor nézhetünk végi egy videó részletet, anyuról, melyben a párbeszéd szerint, ha ő nem lenne apa és lánya valószínűleg kinyírnák egymást. De a PG-13 nem bírta el a görög drámát.

- Szóval a te apád a leggyanúsabb az utcában? - Igen, de ez csak azért van, mert egyébként húsz perccel rövidebb lenne a játékidő, ha nem kevernénk bele a filmbe.

A film az egyik leggyengébb a témán belül. Unalmas másfél óra. Kerüld el ha teheted.
Rose karaktere meg egyáltalán nem érdekes fiatal nő, hiszen első perctől érezni, hogy van baja. Ilyen filmeknél jobban szeretem, ha a szereplő kedves és imádni valóból, lassan süllyed elviselhetetlenbe és paranoiásba.
Donal Logue titkos kedvenc, mégis, csak mellékszerepekben lehet látni filmekben, sokszor teljesen felesleges és méltatlan szerepekben (pl. Szellemlovas, ahol szinte mellékesen ölik meg a figuráját). Végre kapott egy második szerepet egy thrillerben, ám nem tud vele mit kezdeni, mert karaktere nem kerül közel a nézőhöz, sőt, igazán megkedvelni sem lehet. A kontraszt miatt is írhatták ilyenre a szerepet, de manapság szerintem ennél már több kellene.
Ha egyik főszereplő sem igazán szerethető, miért izgulnánk értük?
Hacsak akkor nem, ha amúgy a befejezés is annyira unalmas, hogy az izgalom szót nem is kapcsoljuk a filmhez.

Részemről nem kérek többet Jason Juravic ötlettelen agymenéseiből.
40%

Sose adj egy önjelölt tollnok szavaira, hanem dönts magad! Ha megtekintenéd a filmet, egyik kedvenc oldalam segít ebben: Életedbe feleslegesen Betolakodó című film helye és ha már ott vagy, akkor sok minden más is van itt!

A filmet egy másik kedvenc oldalamon is megtalálod, ha úgy érzed, kétszer is megnéznéd: Betolakodó című film egy másik oldalon.

2015. június 9., kedd

Blog: Irigység a blogos társadalomban?

Ma már bárki blogolhat. Teheted ezt igazi tudás birtokában, színesen, szórakoztatóan vagy csak mert szereted a filmeket és szeretnél róluk írni pár sort, a magad kis suta módján. Ez lennék én pl. sok más blogolóhoz hasonlóan.
Azután, ha sikerül összerittyenteni egy viszonylag elfogadható vélemény szerűséget, úgy gondolod, hogy azért azt ahol lehet, ingyenes médiumokon keresztül, igyekszel terjeszteni.
Gyakorlatilag Internetes kiskapukat kihasználva "reklámozod" az oldaladat, más oldalak fórumában.
Hogy elítélhető ez?
Nem hiszem, hiszen minden link egy vélemény és a legtöbb oldal arra sarkalja olvasóit, hogy írjanak véleményt.
Megtettem én is, szórtam is a szemetem a világhálóra és már két helyről is kaptam visszajelzést, hogy nem kéne...
Az egyik udvariasan megkért rá, bár, jeleztem neki, hogy egy ingyenes facebook modult használ a fórumnál és mivel a facebook nem korlátozza a blogok linkkel való reklámozását, és ők is használják azt, elég visszás, hogy engem ebben kérés útján akadályozni kívánnak. Válasz nem jött azóta, egy héttel később még fent volt a linkem, de azért igyekszem a továbbiakban kerülni ezt az oldalt, mind reklámozásban, mind követésben. Nem lesz aktivitásom hiánya nagy érvágás oldalukon, mint ahogy reklámom sem hiszem, hogy elszipkázta volna olvasóik tömkelegét...

A másik oldal, melynek nevét nem fogom kiírni a továbbiakban, hiszen a kölcsönösség elve alapján nem érdemlik meg, a filmdroid volt.
Egy régebbi cikkükhöz kapcsoltam egy frissebb írásomat, mire hamarosan egy kioktató üzenetet kaptam az oldalam aljához csatolva, amire a továbbiakban semmilyen módon nem tudtam reagálni, mert az ügyeletes "főnök" nem tette számomra lehetővé.

Finoman megkérdezte, hogy ha ő is kitenné a linkjét az én oldalamon, az nekem, hogyan esne?
Természetesen azt írtam neki, hogy szívesen kiteszem a linket akár a cikkemben is, mert én, részemről nem vagyok irigy más oldalakra és szeretem a kölcsönösséget ha már egy ilyen nagy piacra dolgozunk hobbiból. Meg egyáltalán, ha már én felrakom az ő oldalukra a linkem, akkor miért ne tehetnék fel ők is hozzám?
Szerintem ennek így kellene helyesen működnie.
Teszem hozzá, az oldal a cikkek alá gondosan odabiggyeszti: Minden vélemény számít!
Nos, ezek szerint ez egyértelmű hazugság.
Bár, nem tudom, valójában miért fájt az illetőnek, hogy reklámozom magam az oldalukon, hiszen úgy vélem, minden média egymást támogatja nem közvetve az Interneten, ami egy nagy, közös játszótér.
A filmdroid pedig kizárt a saját kis homokozójából, mert nem úgy reagáltam, ahogy szerették volna. Az én véleményem nyilván nem számít nekik és a kölcsönösség elvében sem hisznek.
Biztos, zavaró volt, hogy ők sok pénzt tolnak oldaluk munkájába, míg én a kis forintot nem érő, ingyenes blogspotomon játszom az agyam.

Néhány virtuális "ajtót" bezártak előttem...

Mivel nem bírtam válaszolni koimbra úr kérdésére a cikk alá helyezett linkekről, gondoltam, rájuk keresek a facebookon és majd ott reagálok valamit, ha már olyan kurtán-furcsán belém lett fojtva a szó.
Egy régebbi cikkemet linkeltem be a facebook oldaluk aktuális cikkéhez, lévén, ugyanarról a filmről van szó és, hogy megmutassam, részemről mi a kölcsönösség elve, feltettem a cikkük linkjét az én véleményem alá. Nehezemre nem esett és ha csak egy valaki megy át tőlem hozzájuk, már megérte.
A filmdroid grafomán vezetője pár nap késéssel letörölte linkemet a facebookról és azt is észrevettem, hogy a továbbiakban csak lájkolni vagy megosztani tudok az oldalon.
Köszönöm szépen!
Kedves koimbra, ön akart kioktatni engem valamiből, de levizsgázott emberségből.
Kívánok önnek jó munkát, de itt jegyzem meg, hogy a továbbiakban semmilyen formában nem fogom önöket reklámozni, olvasni és követni.
Tudom, kis hal vagyok a nagy zavarosban ön meg több ezer cikket tett már le az asztalra, szóval maga a nagy filmes médiacézár.
Az oldalukat letiltottam a facebookon, hiszen ha a véleményem nem számít önnek, annak ellenére, hogy képmutatóan ezt hirdetik oldalukon, akkor én sem vagyok önökre kíváncsi, még említés szintjén sem. Nem akarom, hogy oldalukat, nevüket bármilyen formában látnom kelljen, mert minek.
Ahogy írtam, nagy az Internet, sok oldal van. Ismertebbek, kevésbé ismertebbek meg olyan alacsony követésűek, mint az enyém is.
Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek mag van a helye és piaca.
Én olyanok között érzem jól magamat, akik nem irigyek, hanem támogatják egymást, nem támadnak rögtön, hanem kölcsönösen segítik egymás munkáját.

Szóval, megkérem minden ismerősömet, hogy ha engem kedvelnek - mindhárman! - akkor a továbbiakban nem látogatjátok a filmdroid oldalt.
Köszönöm!
Még akkor is, ha most hallotok róla először.
Nem ezek azok a droidok, akiket keresünk...

Valójában nem is tudom, mi nem volt annyira szimpatikus a filmes oldal gazdájának. Talán zavarta a reklám, talán érezte a konkurenciát, esetleg úgy vélte, hogy ha ő pénzt fektetett az oldalába, más, aki nem fizetős oldalról érkezik, minek kapjon teret rajta keresztül. Talán csak elolvasta az adott cikkemet és olyan szarnak találta, hogy még.

Volt már egyszer hasonló tapasztalatom egy filmes oldallal, de az ő nevükre már nem is emlékszem. Ott is rengeteg filmről volt adatlap, minimális információval. Volt, ahová belinkeltem a saját kritikámoat, pár helyen jeleztem, ha elírás illetve poszter elcserélés volt. Azután kiderült, hogy a linkeket automatikusan törlik a filmek alól.
Kérdeztem is, hogy mi szükség akkor az oldalra, ha az olvasók nem tudnak egyfajta fórumként tekinteni rá és megosztani véleményeiket, akár linkeken keresztül is?
Valami olyasmi választ kaptam, hogy a linkek törlésével a vírusokat igyekeznek szűrni.
Meg is köszöntem az oldal állhatatos munkáját, de még megjegyeztem nekik, hogy ha a linkek szűrését elsődleges célnak tekintik, akkor az egyszeri netezőnek semmilyen pluszt nem adnak olyan oldalakkal szemben, mint a már megszokott és ismert imdb, így meg akkor mi szüksége lenne rá az embernek, hogy egy sokkal kisebb adatbázisú, kevesebb információval működő oldalt látogassunk?
Ma már az oldal nevére sem emlékszem és helyette továbbra is az imdb-t használom.

Nem fenyegetésként, de az iwiw-nek is írtam egyszer, hogy rengeteg kamu adatlapjuk van. Nem reagáltak és tudjuk, hol van ma az iwiw...
Egyszer Damu Roland beszólt nekem, hogy forró a leves... pár napra rá ment a börtönbe...
Hát így megy ez.