Fotóalbum: Lacika és Schwarzenegger

Anyám öccse külföldön dolgozik, jó helyen. Szakács és kiválóan főz, ezért sokszor a sztárokat is rá tudja venni egy közös fotóra.
Lehet, hogy Schwarzi már kiöregedett a szakmából, de még jó fej.

A magasság is kb. stimmel. Lacika majd két méter magas.
Schwarzi pedig kapott enni.

Blog: Hol keressek logikát? - Zombie-hörgés

Szóval, van ez a Walking Dead. Tele zombikkal, de ezt a filmben nem mondjuk ki.

Ezek a zombie-k meg ugye, hörögnek nekem.

Nem kicsit.

Amikor jönnek, morognak, hörögnek, kaffognak.

Pedig ez kb. olyan akusztikai problémát vet fel, mint a sci-fi filmek űrjelenetei, amelyekben hangokat hallunk.

Az űrben, ugye, nincs levegő. Légüres tér.

Hang nem terjed benne.

(Csak filmesztétikai szempontból sokkal ütősebb egy robbanást aláeffektezni a hangsávon - lásd. Armageddon - mintha kussban történne az akció.)

A zombiek ugyanez.

Vérkeringés smafu.

Tüdő kapacitás - mivel rothad - nothing. Nem lélegeznek.

A hangszalagok szintén elrohadnak, felbomlanak.

Ennek ellenére az összes zombie morog, mint éhes kutya a kerítés túloldalán!

Miért?

(Hát azért, hogy rám, a nézőre, ráhozzák a büdös frászt!)

De ne keressünk ott logikát, ahol nincs...

Ha csak a kerítés nyikorgását hallanánk, akkor vajon mekkora feszültséget generálna a képi anyag? :)

A cipőbűvölő - The Cobbler (2014)

A cipőbűvölő - The Cobbler (2014)

Rendezte: Thomas McCarthy

Megtekintés: Nem a szokásos Sandler móka. Ennek függvényében döntsd el te.

Nem rajongok Adam Sandler munkásságáért. Biztosan nagy arc az amerikai Stand Up történetében, biztosan nagyon vicces ember, biztos szarrá röhögi az ember magát, amikor elhúzza a száját és infantilis hangon motyog, csak én erre nem vagyok kíváncsi. Számomra az egész Sandler brand egy blöffre épül, mégpedig arra, hogy ez a srác kurva vicces. Azután nézem a vígjátékait és inkább a fárasztó, kínos, röhejes szavak ugranak be róla elsőre, nem a komoly tehetség.
Ha a fércműveiről van szó.
Mert nem felejtem el, hogy azért néha ő is megmutatta, hogy van benne valami, kicsit több, mint elsőre, a mainstream filmjei alapján gondolhatnánk. Hébe-hóba bevállal egy-egy drámát, félművész filmet, ahol saját határait vagy feszegeti, vagy simán visszafogja magát és nem emeli fel a fél seggét a fotelből, hogy kitörhessen belőle a megelőlegezett vaskos fing. Kellemes meglepetés volt tőle a "Kótyagos szerelem - Punch-Drunk Love" melynek befogadása még ma sem sikerült számomra maradéktalanul, csupán érzem, hogy ez nem az átlagos zsebben turkálós, onnan utolsó centet kihúzós mozi, hanem igényes és morbid szórakoztatás. Azután ott volt "Az 50 első randi - 50 First Date", amely azon kívül, hogy rávilágított egy nagyon komoly betegségre és annak szövődményeire, még a klasszikus jó értelemben vett hollywoodi komédiát is öregbítette. Azt meg igyekszem elfelejteni, hogy a film első tíz percében Casanovának ábrázolt fickó hirtelen monogám udvarlóvá vedlik. A "Spangol - Magamat sem értem - Spanglish" ismét egy drámára hajazó keserédes, amelyben Sandler szinte csupán ismert háttérdíszként funkcionált, alájátszva Paz Vegának a show-hoz, de szerethetően.
Stb.

Ám, Sajnos Sandler sorozatban gyártja azt a kategóriát, amit én haveri bebaszós fostalicskának hívok. T.I. amikor összeállnak a komák és elbasznak egy halom pénzt egy szarra, ami utána többnyire - és általam érthetetlen módon - még több pénzt fial a mozikban, hogy legyen majd megint pénz néhány ilyen szarra. Ördögi kör, hogy rohadjon meg én meg kurva irigy vagyok a sikereire... :D
A minőségi fos kategóriájában olyan művek sorakoznak - nálam! Neked lehet, hogy nagy kedvenced! - mint pl. Vizesnyolcas - Waterboy, Ne szórakozz Zohannal! - You Don't Mess with the Zohan, Jack és Jill - Jack and Jill, Nagyfiúk 2 - Grown Ups 2, Kavarás - Blended, stb.
Nem azt mondom, hogy ezek a filmek nézhetetlenek - én is láttam őket egyszer - csupán azt, hogy semmi logikus oka nincs, hogy ezekkel a darabokkal annyi pénzt keressen és annyira sikeres legyen.

Az unalmas kisember, unalmas munkája.

Ha ezekből indulok ki, mint az út, Sandler karakteréhez, akkor:
a.) Vonzódik az idősebb nőkhöz.
b.) Szeret kiváló színészeket a filmjeiben szerepeltetni, néha tré karakterben, hogy ez által ő kicsit erősebbnek tűnjön, szakmailag.
c.) Állandóan dumál, de a legtöbb szövege - legalábbis magyar szinkronban - kimerül a darálós, semmit mondó mondatokban. Van neked is olyan ismerősöd, akinek be nem áll a szája, kommentál mindent, de azt humor nélkül teszi, vagy unalmasan, lerágott poénokkal?
d.) Ha sérelem éri, azt erőszakkal torolja meg.
e.) Szeret a szomszéd fiú karakterben tetszelegni.
f.) Bazári a humora. Sokszor olyasmiken kellene nevetnem a filmjeiben, amik kapcsolatba hozhatóak az emberi szervezet által kitermelt váladékokkal, nedvekkel és salakanyagokkal. Ez nekem már az oviban sem volt vicces. Ha egy szereplőről annyira emlékszem, hogy mindig elesik, az elég kevés a karakterépítéshez.

Jelen filmünket azonban olyan úr rendezte, aki maga is gyakorló színész (George Clooney barátja, karakterszínész) és amikor filmeket készített, azok végül minőségi munkák lettek, elismert, kritikai sikerrel. (Pl. Az állomásfőnök - The Station Agent , ez a film indította felfelé Peter Dinklage-t Tyrion szerepében a hírnév felé.)
McCarthy talán nem túl ismert név, de legalább nem feltétlenül a gagyi humor világából érkezett Sandler útjába. A filmet az alapötlet és a lezárás is felhúzza a nézhető kategóriába, hiszen először amolyan mesefilmet kapunk, amely emlékeztethet az Alkonyzóna filmek történeteire - csak közel két órában - míg végül, mire összeáll a kép és megkapjuk a lezárást, gyakorlatilag szemtanúi lehetünk egy "szuperhős" mitológia eredettörténetének. Mert gondolj bármit, a lezárás, a titkos búvóhellyel, sofőrrel, megfelelő anyagi háttérrel, előre vetíti egy Batman szintű hős megszületését, aki különleges képességét a városa szolgálatában kamatoztatja.
Ezért végül a film nem rossz szórakozás.

Hasonló esetben kinek ne jutna eszébe közelről megnézni a szomszéd lány idomait? Férfi nézőkben ez a kérdés fel sem merül... mert nem kérdés!

Max Simkin (Adam Sandler) apjától örökölt cipőjavító műhelyében robotol naphosszat. Esténként anyjához siet haza és együtt fecsegnek kicsit a múltról, majd szunya. Másnap kezdődik minden elölről. Max-hoz betér a helyi kis-gengszter, Leon (Method Man), hogy javítsa meg a cipője talpát, gyorstalpaló módban, mert később visszatér és ha nem lesz a talpa alá való, akkor útilaput köt Max lúdtalpa alá. Method Man, aki elsősorban zenei életben van otthon, 95 óta dolgozik színészként és - a film adta kettős szerepléseknek köszönhetően kiderül - nem is rosszul!
Max gyorsan neki is ugrik a feladatnak, azután, mert így szok' lenni, bedöglik a masinája és mivel hétvégén a KDNP nem szorgalmazza a talpaló masinák szervizelését, Max kénytelen felforgatni a pincét az apai ökörségért(örökségért és előbányászni valamit a múltból. Az ósdi masina szerencsére kiválóan működik és egyet fizet, kettőt kap üzemmódba van kapcsolva: mikor Max unalmában felpróbálja a gengszter cipőjét, - mert az zárásig sem érkezett meg, habár jelezte, hogy milyen fontos cipellőről van szó, - és rádöbben, hogy az általa regenerált lábbelik felhúzásával kaméleonként veszi fel az adott tulajdonos "bőrét". Max azzá változik, akinek a cipője a lábán van.
Az első meglepetést felváltja a gyermeki kíváncsiság és öröm, ezért magán szorgalomból átjavítja a boltban található összes, lábának megfelelő méretű trappolót, hogy kicsit más ember legyen.
Persze kicsit ki is kell használni ezt az új lehetőséget, így Max álcázva kicsit más megközelítésből szemlélheti a világot.
Persze előkerül a cipő tulaja és egyéb konfliktushelyzetek alakulnak ki, melynek végére Max úgy lesz a város szegénynegyedének a hőse, hogy a titkába senkit sem avathat be, mert akkor ki tudja, mi lenne a javító masinájának a sorsa.
A történetbe nem mennék bele, hiszen unásig ismert panelekre épül.
Vannak a filmben némi logikátlanságok is és egy pillanatra ismét közel kerülünk egy Sandler idős nő pillanathoz, melyet szerencsére jól kezelnek és nem jutunk el - habár borítékoltam volna - a vérfertőzés határáig...

A film lehet, hogy azért is élvezhetőbb számomra korábbi Sandler blődlikhez képest, mert a történet adottságaiból fakadóan Sandler nem szerepel benne olyan sokat, hiszen technikai szempontból a legtöbbször más színészek alakítják őt illetve inkább saját magukat.
Sandler itt nem harsány, nem erőszakos - bár csak kinyír valakit - csak inkább sótlan.
A többi színész legalább kapott pár percnyi lehetőséget.
A szerelmi szál kissé erőltetett és súlytalan.
Elen Barkin meg-még dögös.
Így sokat nem árultam el a film cselekményéről.

60%

Megjegyzések:
- A cobbler nem csak suszter lehet, hanem egy nagyon finom sütemény fajta is.
- Azért nem bírták teljesen kiirtani a szélsőséges humor: egy travi is bekerül a képbe.
- Dustin Hoffman!
- Steve Buscemi végre nem csak idegesítő mellékszerepet kapott, hanem dramaturgiailag fontos karakter.
- Eddig sem titkolta Sandler a vallását, de ilyen markánsan azt hiszem egy filmjében sem köszönt még vissza.
- Superman kék-piros hacukája most egy zsíros kabát-Freddy sál kombó.

Szeretnéd megnézni a filmet?
Ezen nem múlik, csak klikkelj ide és nyomj a megosztásra a többit meg tudod!

Eszeveszett mesék - Relatos Salvajes (2014)

Eszeveszett mesék - Relatos Salvajes (2014)

Rendezte: Damián Szifrón

Az önfeledt kacagó poszter jó kontraszt a filmmel.

Megtekintés: Kötelező

Nem rajongok annyira szkeccsfilmekért. Egy átbeszélgetett hajnalban arra a következtetésre jutottunk, hogy biztos azért, mert nincs ideje az embernek megszeretnie a fő karaktereket, hogy azonosulhasson velük vagy szimpatizáljon, esetleg kellően megutálja az ember. Ez oké is lenne, de akkor mi van az olyan sorozatokkal, amelyik minden részben mást tesz meg főszereplőjének és a következő részben másért izgulhatunk. (Pl. Alkonyzóna-sorozat) Szóval keresgélnék tovább.
Talán a szkeccsekre épülő filmekkel valójában az lehet a bajom, hogy nem egységes filmként dekódolja az agy, hanem - kerettörténettől függetlenül - külön álló epizódokba szedi és ezért, mint nagy filmet, nehezebben tudja az ember értelmezni. Röviden: Sok esetben nem tetszik neki.
Persze, ennek ellenére lehet, hogy egyes darabjai tetszenek neki, csak az összkép nem feltétlenül, hiszen, nem egyetlen történetet kell feldolgoznia, megértenie és később esetleg beszélni róla, hanem 3-4 (V/H/S-sorozat), kirívó esetekben akár több tízet is. (The ABCs of Death)
Az argentin rendező előtt viszont le a kalappal!

Szifrón filmje hat történetet mesél el, nagyjából egyre hosszabban tálalva, melyek mind valahogy a bosszú tematikája köré épülnek fel. Hol hidegen tálalt, hol hirtelen indulatból fakadó bosszúról szólnak a történetek, melyek többnyire negatív végkifejlettel zárulnak.

A felütés rendesen megalapozza a filmet. A nyugodt beszélgetés, amely egy repülőn folyik, hirtelen már-már misztikus irányba megy el, majd értelmet nyer minden és egy csapat halálfélelmében sikoltozó ember között találjuk magunkat.

Kihalt vidék, csendes - túlságosan is az - autós étterem. Férfi érkezik, pincérnő fogadja, majd felismeri. A múltjának egy sötét árnya kelt ismét életre. A feszültség tapintható és miután a szakácsnő is belecsöppen a jelenetbe, lassan elharapódzik a horror.

Vidéki szerpentinek, drága autó, lepukkant kocsi, leszorítás, bemutatás, majd mindenki menne tovább, ha drága autó nem robbanna le egy defekttel. Vidéki surmó beéri az öltönyöst és elkezdődik a második felvonás, mellyel a legvégső határait feszegetik az elégtétel kivívásának.

Szülinapi tortáért megy apa (Ricardo Darín) és amíg bent fizet, kocsiját elvontatják, szerinte jog nélkül, hiszen felfestés az nem volt. Panaszkodik, de a kutya sem hallgatja meg. Kezd tele lenni a töke. Közbejön minden és a kocsit ismét elviszik. Milyen jó, hogy az ember robbantás-szakértő, aki eddig bontásoknál kamatoztatta szaktudását. Ideje kicsit másfelé orientálódni azzal a sok robbanóanyaggal.

Hajnalban kölyök hazaérkezik a családi autóval. Nem elég a horpadás az elején, de a fiúnak sikerült egy állapotos mamát is elütnie majd távoznia segítségnyújtás nélkül. Mire apuka összeszedné a lehetőségeket, hogyan mentse a fiát, megérkezik az ügyész is és kezdetét veszi egy hosszas alkudozás, melyben elvileg a kertész nem kevés pénzért magára vállalná a bűntényt. De mohó az ügyvéd is, mohó az ügyész is, így az utolsó pillanatig nem tudni, végül kit fognak átadni a törvénynek.

Két kedves harmincas esküvője lesz látványos bulvár-balhé, mikor kiderül, hogy az ifjú férj egyik hódítása is a teremben van. Vajon mindent legyőz az igaz szerelem, vagy helyét átveszi a fájdalom és őrület?

Közel két órás válogatás, erősebb, gyengébb történetekkel, de végig egyenletesen igényesen elkészítve, remek színészi játékokkal, jó arányérzékkel vágva, összerendezve. A történetek végén pedig eldönthetjük, mi is a mondanivaló, levonhatjuk a következtetéseinket.

Nekem is voltak kérdéseim, észrevételeim. Ezeket igyekeztem összerendezgetni, ezért sorban megyek, viszont csak akkor olvasgasd el, ha láttad a filmet, mert erősen szpojleres lehet!!!

1.) Repülőgép - A film legrövidebb felütése jól indul, hangulatos és még fel is csigázza az embert. Kicsit engem félre is vezetett, hiszen olyan remek az eleje, hogy azt hittem, ezen a misztikus, feszült vonalon maradunk. A magyarázat persze közel sem olyan erőteljes, mint a felvetett kérdés, hogy miért vannak ott, de érdekes. Csak nem tudom, mennyire hihető. A főszereplőt, Pasternak-ot - akit nem is látunk - a többi szereplő párbeszédéből ismerjük meg. Ami szerint egy labilis idegrendszerű, problémás, depresszióra hajlamos, sértődékeny emberről van szó. Oké.
Kérdés: Egy ilyen személyiség, valóban képes lehetne egy repülőgépnyi "ősellenséget" összeverbuválni az életéből, hogy azután együtt fúródjon velük a földbe?
Persze, ne felejtsük el, hogy ez fikciós történet és a lényeg a karakter bosszúján van, ami jó ötlet.
Na de, mennyi tanulást igényelhet, hogy valaki repülőgépen dolgozhasson? Azután, míg felkutat mindenkit, akit valaha megutált? Végül, mennyi időbe és pénzbe kerül, mindenkit egyesével, különböző történetekkel, pont akkorra, arra a gépre csalnia? Szerintem ebben a formában egy lehetetlen küldetés. Viszont nagy poén!
Lehetett volna akár egy esküvő is, ahova mindenkit meghív, majd megmérgez egy tortával. Akkor még szép keretbe is foglalta volna a filmet. Bár, nem biztos, hogy üt akkorát, mint az így felhasznált főcím vágókép.

2. Éjszakai kitérő - Nem túl bonyolult cselekmény, erős színészi játék. A film legegyszerűbb története, viszont igényesen van tálalva ez is.
Két kérdés: A maffiózó fia miért nem mesélt valamit a rendőrségnek az eseményekről, miért ül olyan nyugodtan a pincérnő mellett, akinek azért volt szerepe apu halálában?
A szakácsnőről kár, hogy nem tudunk meg többet, akár a rendőrség elejtett félmondataiból, hiszen érdekes lehet, hogyan jut el oda, amit végül tesz. Értem, hogy védte a kolléganőt, de ez így kicsit snassz.
Ja, és sokalltam a vért a padlón.

3. Országúti erőszak - Steven Spielberg örökbecsű "Párbaj"-ának egy új variációja bontakozott ki a szemeim előtt. A kamion nem kapott szerepet, viszont most személyesen ismerhetjük meg magát a suttyó sofőrt, aki nem elég, hogy szórakozásból szívatja embertársát, még utána elégtételt is akar venni, holott csak simán leparasztozták. A suttyó persze mindjárt erőszakkal és sokkal erősebb válasszal készül; összetöri majd lefekáliázza a főszereplő kocsiját.
Másik hősünk a gyáva kisember, aki biztonságban érezvén magát, simán hecceli a másik sofőrt, majd mikor ismét szembesülnek, gyáván kihátrál a konfrontációból, csak már későn. Végül mindkét ember agya elborul és visszavonhatatlan lépéseket tesznek.
A film zenéje kellemes - A Flashdance válogatás albuma képviselteti magát. Gyönyörű a fényképezés és az egész filmet végig kíséri egyfajta morbid humor, amely talán még az utolsó epizódban érhető nagyon tetten.
Csak remélhetjük, hogy a valóságban nem sokszor történnek ilyen atrocitások az úton, bár, a beszerelhető kameráknak köszönhetően már lehet látni egyesmást a világháló.

4.) Koherensen felépített történet, amely megidézte Michael Douglas "Összeomlását". A kisember fellép a rendszer ellen. Végül sikerül neki és mivel a játékidőbe nem fér bele, néhány újságkivágással és montázzsal letudjuk az erkölcsi felemelkedés részt. Kicsit kiszámítható a film, és talán erőltetett a befejezése. Viszont jól elmeséli, milyen az, amikor valakinek minden összejön.

5.) Nagyon feszes bűnügyi történet a korrupcióról és a kielégíthetetlen kapzsiságról. Az apa egészen együttműködő, míg ki nem derül, hogy akiben megbízik, simán lehúzná. Kicsit talán erőltetett, hogy harminc ezren borul a bili, de várható volt az alkudozás buktája, hisz előbb-utóbb előkerül az a pénz, nem igaz? Végül a családfő azt teszi, amit lehet, én is tennék: - Edd meg amit főztél! - és hagyná, hogy a fia bevonuljon. De itt kezd érdekesen fordulni a történet, hiszen az apán kívül már mindenkinek az az érdeke, hogy valamennyit szakítson az ügy kapcsán, leszarva a fiú felelősségét. Ennek köszönhetően az apa furcsa mód jó alku pozícióba kerül és végül, egy kalapácsos apukának köszönhetően, megnyugtatóan le is zárulhat a dolog.
Csak a gyerek lelkiismeretére lennék kíváncsi, hiszen három ember halálában lesz így ludas. Viszont, az ügyvéd és ügyész örülhetnek, hiszen a balhét elvivő - és jobb esetben a legtöbb anyagi kárpótlást érdemlő - kisember, a kertész, végül némán kerül ki a képből.
Vajon - amit nem tudunk meg a kisfilmből - családjának a sorsa mi lesz végül? Kapnak némi pénz apuért, vagy abban a hitben temetik el az öreget, hogy az megölt két ártatlant és elnyerte méltó büntetését? Nehéz, nehéz.

6.) Minden leendő férj rémálma kell ebben a kisfilmben életre: A menyasszony - feleség - balhét rendez. Nem is akármilyent. Igazi gyomorba vágó drámaiság, de ne legyen a férj már olyan hülye, hogy egy olyan nőt is meghív az eseményre, akivel stikában kavart, miközben már fűtötte a feleséget is. A nők jók az ilyesmi kiszagolásában, a retorzió meg kiszámíthatatlan.
Romina (Erica Rivas) külön méltatást érdemel, annyira tetszett a játéka, pedig az érzelmek elég széles skáláján kellett végiglépkednie. Nagyon imádni való kis nő.
A befejezés kicsit itt is borítékolható, talán ez von le kicsit az élvezetből.
Nem tudom, azt a tortát miből csinálták, de szépen fel tudta a férj szedni a földről. :)


Viszont van itt minden, ami totálisan szétcseszhet egy lagzit: félrekúrás, megcsalás, fenyegetés, balhé, örömszülők hajba kapnak, stb. Ha ez sem szakít szét egy fiatal párocskát, akkor vajon ki fog???


Nem hibátlan mozi, néha talán kicsit keveset is mond el, bizonyos helyzetekben, mert többet szeretnénk tudni, de szórakoztató választás.
Megértem, hogy miért merték jelölni 2014-ben Oscar-díjra.
Szkeccsfilm ellenére is egészen jó filmélményt ad vissza a nézőnek és lehet róla beszélgetni.

80%

Egyszerűen egy zseniális darab arról, amikor elszakad a cérna. Most megtekintheted, ha itt keresed!: Eszeveszett mesék!

Blog: Tisztázzuk már, miért érzem fontosnak, hogy néha tüntessünk!

Tisztáznék pár dolgot, ha már tüntetés van, meg szar az élet, stb.

Egyik barátomat, akinek mindenről van véleménye, állandóan dumál emberekkel és egyébként is nagy a szája, ha az élet dolgairól van szó, meginvitáltam, hogy vasárnap együtt nézzünk ki a forradalmi tüntetésre.

Jöttek is az olcsó és ostoba kifogások:

- Minek, hiszen úgy sem változik semmi!

- Ezt először is nem tudhatjuk, másodszor így van rá esély. Azzal nincs, ha az ember otthon a puffon ülve puffog. Ne felejtsük el, mekkora volt a nyomás korábban Gy. F.-re, akit végül egyik nap egy ötvenes nő leköpött az utcán ő pedig másnap lemondott. Nem állítom, hogy van éles összefüggés, de lehet. Másrészt, ezt ma O. V. nem tudod megtenni, hiszen a Tek-kes vérebei közelebb vannak hozzá a tömegben, mint a saját, hasban bő öltönye. Volt egy román diktátor is, aki addig szívta a népe vérét, hogy végül - nagyon helyesen - félre állították. Én nem állítom, hogy humánus megoldás az erőszak, de van, aki annyira görcsösen kapaszkodik a hatalomba, hogy annak csak a halott ujjait lehet lefejteni róla.

- Engem nem érdekel a politika.

- Erre mit lehet mondani, miután annyira buta kijelentés, hogy a vérnyomásom azonnal 500/1000. Ha lehet ennyi, ha nem.: - Te idióta, itt élsz, ide adózol és nem érdekel a politika? Azt hiszed, fejedet dugod a homokba és akkor kikerülsz előle? A politikát viszont te érdekled. Azért kell tüntetni, mert a politikusok a te zsebedben turkálva vesznek maguknak olyan házakat, amelyekben te még vendégként sem járhatsz soha. A te pénzedből fizetnek olyan kurvákat, akik egy alkalomra annyit kérnek, amennyiből te egy hónapig eteted a gyereked. A te pénzedből vesznek olyan karórát, táskát és egyéb drága szarokat, melyekkel egymás előtt villoghatnak. Persze, amikor egy újságíró rákérdez, hogy miért van erre szükségük - mert ez verbális farokméregetés csupán - akkor sértődötten elvonulnak, és fenyegetőznek, átkozódnak, hogy milyen irigy a magyar kisember.

De nem vagyunk irigyek, csak nem azt látjuk a mindennapokban, hogy a pénzt el lehet herdálni és a földből ássuk ki. Mi, akik dolgozunk, néha nagyon kemény munkákat, nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyasmiket vegyünk, amiket szemérmesen vagy szemérmetlenül a pofánkba tolnak. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a munkájuk a mi szolgálásunk, de ez a klikk inkább minket néz rabszolgának.

- Nincs kedvem tüntetni.

- Ez jó. Minél többen gondolkodnak így, annál kevesebb az esélye annak a változásnak, amelyet már akkor leírtál, amikor a segged még ki sem emelted a fotelodból. Nincs kedved? Szerinted a gyerekednek lesz majd kedve 10-14 órát azért gürizni, hogy ez a bagázs, akik elvileg a nép érdekeiben kellene, hogy létezzenek, eleget tehessen zsebre.

- Nincs értelme tüntetni a vasárnapi bezárás ellen, hiszen én hét közben is be tudok vásárolni.

- Ne keverd össze. Nem a vasárnapi bezárás ellen tüntetsz, hiszen az csak egy csepp a tengerben. Több ezer ember, aki kimegy, nem mind ezért lesz kint, hanem azért, hogy ezt a rendszert figyelmeztesse, nem tehetnek meg mindent örökké. Persze, ettől én még kiabálhatom, hogy dögöljenek meg, hogy elbaszták a vasárnapom, de te meg majd kiabálhatsz azért, hogy a körgyűrű is fizetős lett. Ennyire egyszerű. Mindegy, miért tüntetsz, hiszen ők elvileg meg sem hallgatják, csak látnak egy halom birkát, aki béget. De ha elég hangosan béget a nyáj, a pásztor megijedhet. Másodszor pedig nem arról van szó, hogy nem lehet bevásárolni a hét többi napján, hanem arról, hogy egy olyan rendeletet szavaztak meg megint, ami a lakosság nagy részét érinti és inkább negatívan, mint pozitívan. De te is rájössz majd, ha erről beszélgetsz emberekkel, hiszen a tradicionális vásárnap lenullázása nem csak kényelmi szempontokból zavaró, de egyszerű matekkal kiszámolható, hogy gazdaságilag sem előrelépés, a piac erőszakos manipulálásáról már nem is beszélve.

Azt hiszem, hirtelen ennyi. Kiszáradt a szám.

Ne felejtsük el azt sem, hogy amikor az MSZP ellen mentek az utcára az emberek, akkor a Fidesz dörzsölte a tenyerét, meg forradalomról hadovált - holott simán csak változásokat követelő tüntetésről volt szót. Most, amikor a tömeg ellenük tüntet, akkor már nem dobálóznak a hangzatos "tüntetés" szavakkal, helyette olyanokat hallunk inkább vissza a szájukból, hogy "hazaárulás".

holott nem ők a haza, hanem te, én és a nép.

Ők árulnak el minket, minden számunkra előnytelen ötletükkel, amelyet ránk sóznak.

Viszont, ha úgy vesszük, csak tolom itt a demagóg dumámat...

a képek csupán illusztráció, nem a 2015.03.15.-i napon készültek.

Termékméltatás: Bajor mustár

Haas Spicy bajor pikáns édes mustár.

Ez simán kellemes mustár. Felvágottra nyomva, nem teljesen pépesre darált, turmixolt cucc. Kicsit édeskés, nem nagyon csíp. Szendvicsekre kíváló lehet, keverve Piros Arannyal.

Az ára (A Tesco-ban: 2015.03.14. - 449 Ft.-) lehetne barátibb is talán.

Néha szoktam venni, mert felüdülés a sok ismert ízű mustár és erősen csípős cucc között.

Az élők között - Among the Living - Aux Yeux des Vivants (2014)

Az élők között - Among the Living - Aux Yeux des Vivants (2014)

Rendezte: Alexandre Bustillo, Julien Maury

A film posztere kicsit félrevezeti a nézőt.
Anya és pólyása közel sem ennyire fontos a filmben,
mint amennyire sugallják.

Megtekintés: - Ha nem zavar, ha gyerekek az áldozatok. Egyáltalán nem tökéletes horror, de vannak jó pillanatai. A Franciák a sok szar komédia mellett elég ütős horrorfilmeket tudnak összedobni.

Három igazi kis féreg kölyök - más megközelítésből, három eltévedt bárányka kisiskolás - utolsó, szünet előtti kalandjának lehetünk szemtanúi. Franciaországban, éppen tegnap olvastam erről egy cikket (2015.03.14.), az Unióval szembemenően is kiállnak a gyermekverés mellett. Nem így, szó szerint, de a francia népek nagy része még ma is úgy vélik - szerintem helyesen - hogy egy jól irányzott atyai pofon igenis szükséges ha a kölyök takony üzemmódra vált. Részemről nem számít gyermekbántalmazásnak, ha egy gyerek lemerészkedik a járt útról és viselkedésével olyan mintát mutat, melyet szép szavakkal nem lehet korrigálni. Vannak gyerekek, akik annyira magukénak érzik a liberális nevelést, hogy gyakorlatilag a felnőttek ellen fordítják azt - lásd pl. amikor az iskolában a szarházi fattyú megtámadja a tanárát, mert mondjuk, agyhalott dolgozatáért a megfelelő és még talán túl jóindulatú egyest kapta és azzal nem volt maradéktalanul elégedett.
Amikor gyerek voltam és néha kaptam - nem sűrűn - egy maflást a tanáromtól, el sem mertem árulni otthon, hiszen mielőtt apám feltette volna a kérdést a tasli jogosságáról, már indította is a sajátját. Ezzel szemben ma eljutottunk odáig, hogy egyes emberek, mindenféle önkritika nélkül, már akkor tettlegességgel fenyegetik a tanerőt, ha az csak a hangját emeli meg a diák felé. Ezzel nem tudok egyet érteni. A gyerekeket nem kell félteni és már Doktor House is megállapította nagyon találóan, hogy a gyerekek hülyék.

Ebben a francia remekben mindjárt három ilyen remek egyedet kapunk, akiket a forgatókönyv meg sem próbál megszerettetni velünk. Oké, nem kötelező, de egy horrorfilmben nem az a lényeg, hogy az elvileg gyerekkel szimpatizáljak? Itt nem, mert a gyilkosságok élét némileg tompítani kellett. Ha gyilkosunk igazi kis szarháziakat gyilkol halomra, akkor ugyan etikailag nem mentjük fel, de kevésbé basszuk fel magunkat a film megtekintése közben. (Arról nem beszélve, hogy a régi horrorfilmek - mára megszegett szabályai szerint - a néző azok halálát tűri jól esetleg kívánja, akik drogoznak, szexelnek, köcsögök.
Három tizenéves esetében eléggé durva húzás lenne ez, - főleg színészileg ábrázolni (azonnal nyálat fröcskölve jönnének a gyermekvédők) - ezért filmünkben marad az óra alatt nem odafigyelés, szemtelenség és a stikában elszívott, anyutól lopott cigi. Az, meg, hogy unalom űzésként egy pajtát is sikeresen felgyújtanak, közben majdnem megölve a tulajdonost, csak a hab a tortán. Nem fogjuk annyira sajnálni a kölyköket, de azért mivel a vásznon gyerekek leöldöklése a mai napig sem igazán szalonképes - kivételt képeznek a direkt polgárpukkasztónak szánt darabok - ezért szükséges néhány mellékszereplőt is behozni, akik karakterével egyetlen másodpercet nem fog a készítő szarakodni.

Apuci egészen jól bírja, ha a fejét baseball ütővel verik. Gyermeke ezt a tulajdonságát egészen biztosan örökölte tőle.

A film erősen indul, megalapozva az eseményeket.
Az apa, aki elsőre megfelelője a tróger szinonimájának, televíziós műsort néz és úgy tűnik, a téma gyakorlatban is érintette. A műsor szerint valami háborús kísérleti ideggáz kicsit odavágott pár katonának, akikben olyan mutáció alakult ki, amely a gyermekre öröklődött. Apuka nagyon figyeli a műsort, ezért a whiskey-ért ki sem megy a konyhába, csak terhes anyukának rázza a poharat. Ez a mozdulat egy vendéglátós halála. Az igazi parasztság benne van ebben a két másodpercben. Anyuka érzi is, hogy ideje némiképp változtatni a családi röghöz kötés alapjain, ezért rendesen pofán bassza apukát egy baseball ütővel, amely úgy látszik, Európában is kellék a családi viták elsimításához. Azután felmegy a gyerekszobába, hogy a férfi elsőszülöttjét egy késsel méretre igazítsa, mivel szitokáradatából kiderül, hogy ahogy most kinéz, az nem jó. Apa még időben felvánszorog, hogy megtörje anya lendületét, aki ha már az elsőszülött Clarence testét nem tudja felkockázni, magán végez el egy szepukuval egybekötött császármetszést.
Dráma és véres. Apa letiplizik és valahol máshol - történetesen egy elhagyott Etyeknek megfelelő filmes faluban - rendezkedik be a további életre.
Persze cseperedő fia, aki alig hét évesen kb. két méter magas, színizom monstrummá fejlődött, hölgyeket visz haza szabadidejében, hogy... nem derül ki, hogy milyen célból, de a hölgy viselkedése arra enged következtetni, hogy nem kíván anyukaként funkcionálni.
A három szarházi, suliból ellógva ide keveredik. Látják az elrabolt nőt, sőt, személyesen botlanak apába és fiába, hogy utána a rendőrség - amely két balfaszból áll egész film alatt - végül azt mondja, a gyerekek csak képzelődnek és ezért jegelik az ügyet.
A gyerekek hazaérnek, Clarence apukája pedig kiadja a feladatot: - Öld meg őket!
És a néző már tudja, hogy Clarence, aki bár elvileg még hat éves kölyök, mindenféle guglis segítség nélkül kiszagolja a három nála sokkal kevésbé ördögfiókát és egyesével, a környezetükben található egyéb egyedekkel, levadássza a kölyköket. (Fura véletlen, hogy nagyjából hasonló témában ez a második film, amit egy héten belül méltatok: Kölyök - Welp. teszem hozzá abban is elég prűden közelítették meg a gyerekgyilkosságok témáját!)

A film hangulatos. A képi világ erős közepes, a zenének vannak jó pillanatai. Az egész film valahol a Halloween filmek körül sündörög, mind megvalósításban, mind témában.
Rendezőink szeretnek együtt dolgozni és nem ez az első kirándulásuk a horror műfajában.

Hol vannak már a gyermekfilmek ártatlan hősei? Ezt a három suttyót magad vernéd cipóra.

Különvélemény:
- Nos, a srácokat magam vertem volna szarrá, azok után, amit az istállóban művelnek, különös tekintettel a baltára.
- Ennek a filmnek is komoly hibája, hogy:
a.) a rendőrök impotensek.
b.) a szereplők egyszerűen nem tudnak kitakarodni a házból, legyen bármilyen baj.
c.) a főszereplő srácék lakása - berendezés, felépítés - valahogy nem áll összhangban a család bemutatott anyagi helyzetével. Értsd, sokkal drágábbnak tűnik, mint amit megengedhetnek maguknak.
- A második - baltás - kölyök karaktere, főleg, amikor a pisztollyal "játszik", messze túlmutat egy átlagos hülyegyereken. Többet érdemelt volna, ha már amúgy is meghal.
- Túl szemérmes a kamera a két srác megölésénél.
- A bébiszitter melle az nagyon kellett. Anélkül nem alszom...
- Lábfétis rajongóknak az egyik jelenet igazán hangulat romboló lesz. Aki azt kitalálta, az tényleg beteg.
- A "Betty Blue" üdvöskéje, az egykor egy egész férfiklientúra által ismert Béatrice Dalle - még én is ismerem a nevét, pedig a sokat emlegetett filmet nem is láttam a mai napig - ötven évesen is el tudja hitetni velünk, hogy mindenórás anyuka.
- De most tényleg, a gyilkos, hogyan kutatta fel a srácokat?
- Vajon ez lesz majd Etyek sorsa is egyszer? A Blackwood stúdió maradványai hangulatos hátteret biztosítanak a film töredékéhez.

65%
Pedig csak egy horror.