Rendezte: Damián Szifrón
 |
| Az önfeledt kacagó poszter jó kontraszt a filmmel. |
Nem rajongok annyira szkeccsfilmekért. Egy átbeszélgetett hajnalban arra a következtetésre jutottunk, hogy biztos azért, mert nincs ideje az embernek megszeretnie a fő karaktereket, hogy azonosulhasson velük vagy szimpatizáljon, esetleg kellően megutálja az ember. Ez oké is lenne, de akkor mi van az olyan sorozatokkal, amelyik minden részben mást tesz meg főszereplőjének és a következő részben másért izgulhatunk. (Pl. Alkonyzóna-sorozat) Szóval keresgélnék tovább.
Talán a szkeccsekre épülő filmekkel valójában az lehet a bajom, hogy nem egységes filmként dekódolja az agy, hanem - kerettörténettől függetlenül - külön álló epizódokba szedi és ezért, mint nagy filmet, nehezebben tudja az ember értelmezni. Röviden: Sok esetben nem tetszik neki.
Persze, ennek ellenére lehet, hogy egyes darabjai tetszenek neki, csak az összkép nem feltétlenül, hiszen, nem egyetlen történetet kell feldolgoznia, megértenie és később esetleg beszélni róla, hanem 3-4 (V/H/S-sorozat), kirívó esetekben akár több tízet is. (The ABCs of Death)
Az argentin rendező előtt viszont le a kalappal!
A felütés rendesen megalapozza a filmet. A nyugodt beszélgetés, amely egy repülőn folyik, hirtelen már-már misztikus irányba megy el, majd értelmet nyer minden és egy csapat halálfélelmében sikoltozó ember között találjuk magunkat.
Kihalt vidék, csendes - túlságosan is az - autós étterem. Férfi érkezik, pincérnő fogadja, majd felismeri. A múltjának egy sötét árnya kelt ismét életre. A feszültség tapintható és miután a szakácsnő is belecsöppen a jelenetbe, lassan elharapódzik a horror.
Vidéki szerpentinek, drága autó, lepukkant kocsi, leszorítás, bemutatás, majd mindenki menne tovább, ha drága autó nem robbanna le egy defekttel. Vidéki surmó beéri az öltönyöst és elkezdődik a második felvonás, mellyel a legvégső határait feszegetik az elégtétel kivívásának.
Hajnalban kölyök hazaérkezik a családi autóval. Nem elég a horpadás az elején, de a fiúnak sikerült egy állapotos mamát is elütnie majd távoznia segítségnyújtás nélkül. Mire apuka összeszedné a lehetőségeket, hogyan mentse a fiát, megérkezik az ügyész is és kezdetét veszi egy hosszas alkudozás, melyben elvileg a kertész nem kevés pénzért magára vállalná a bűntényt. De mohó az ügyvéd is, mohó az ügyész is, így az utolsó pillanatig nem tudni, végül kit fognak átadni a törvénynek.
Közel két órás válogatás, erősebb, gyengébb történetekkel, de végig egyenletesen igényesen elkészítve, remek színészi játékokkal, jó arányérzékkel vágva, összerendezve. A történetek végén pedig eldönthetjük, mi is a mondanivaló, levonhatjuk a következtetéseinket.
Nekem is voltak kérdéseim, észrevételeim. Ezeket igyekeztem összerendezgetni, ezért sorban megyek, viszont csak akkor olvasgasd el, ha láttad a filmet, mert erősen szpojleres lehet!!!
1.) Repülőgép - A film legrövidebb felütése jól indul, hangulatos és még fel is csigázza az embert. Kicsit engem félre is vezetett, hiszen olyan remek az eleje, hogy azt hittem, ezen a misztikus, feszült vonalon maradunk. A magyarázat persze közel sem olyan erőteljes, mint a felvetett kérdés, hogy miért vannak ott, de érdekes. Csak nem tudom, mennyire hihető. A főszereplőt, Pasternak-ot - akit nem is látunk - a többi szereplő párbeszédéből ismerjük meg. Ami szerint egy labilis idegrendszerű, problémás, depresszióra hajlamos, sértődékeny emberről van szó. Oké.
Kérdés: Egy ilyen személyiség, valóban képes lehetne egy repülőgépnyi "ősellenséget" összeverbuválni az életéből, hogy azután együtt fúródjon velük a földbe?
Persze, ne felejtsük el, hogy ez fikciós történet és a lényeg a karakter bosszúján van, ami jó ötlet.
Na de, mennyi tanulást igényelhet, hogy valaki repülőgépen dolgozhasson? Azután, míg felkutat mindenkit, akit valaha megutált? Végül, mennyi időbe és pénzbe kerül, mindenkit egyesével, különböző történetekkel, pont akkorra, arra a gépre csalnia? Szerintem ebben a formában egy lehetetlen küldetés. Viszont nagy poén!
Lehetett volna akár egy esküvő is, ahova mindenkit meghív, majd megmérgez egy tortával. Akkor még szép keretbe is foglalta volna a filmet. Bár, nem biztos, hogy üt akkorát, mint az így felhasznált főcím vágókép.
2. Éjszakai kitérő - Nem túl bonyolult cselekmény, erős színészi játék. A film legegyszerűbb története, viszont igényesen van tálalva ez is.
Két kérdés: A maffiózó fia miért nem mesélt valamit a rendőrségnek az eseményekről, miért ül olyan nyugodtan a pincérnő mellett, akinek azért volt szerepe apu halálában?
A szakácsnőről kár, hogy nem tudunk meg többet, akár a rendőrség elejtett félmondataiból, hiszen érdekes lehet, hogyan jut el oda, amit végül tesz. Értem, hogy védte a kolléganőt, de ez így kicsit snassz.
Ja, és sokalltam a vért a padlón.
3. Országúti erőszak - Steven Spielberg örökbecsű "Párbaj"-ának egy új variációja bontakozott ki a szemeim előtt. A kamion nem kapott szerepet, viszont most személyesen ismerhetjük meg magát a suttyó sofőrt, aki nem elég, hogy szórakozásból szívatja embertársát, még utána elégtételt is akar venni, holott csak simán leparasztozták. A suttyó persze mindjárt erőszakkal és sokkal erősebb válasszal készül; összetöri majd lefekáliázza a főszereplő kocsiját.Másik hősünk a gyáva kisember, aki biztonságban érezvén magát, simán hecceli a másik sofőrt, majd mikor ismét szembesülnek, gyáván kihátrál a konfrontációból, csak már későn. Végül mindkét ember agya elborul és visszavonhatatlan lépéseket tesznek.
A film zenéje kellemes - A Flashdance válogatás albuma képviselteti magát. Gyönyörű a fényképezés és az egész filmet végig kíséri egyfajta morbid humor, amely talán még az utolsó epizódban érhető nagyon tetten.
Csak remélhetjük, hogy a valóságban nem sokszor történnek ilyen atrocitások az úton, bár, a beszerelhető kameráknak köszönhetően már lehet látni egyesmást a világháló.
4.) Koherensen felépített történet, amely megidézte Michael Douglas "Összeomlását". A kisember fellép a rendszer ellen. Végül sikerül neki és mivel a játékidőbe nem fér bele, néhány újságkivágással és montázzsal letudjuk az erkölcsi felemelkedés részt. Kicsit kiszámítható a film, és talán erőltetett a befejezése. Viszont jól elmeséli, milyen az, amikor valakinek minden összejön.
Csak a gyerek lelkiismeretére lennék kíváncsi, hiszen három ember halálában lesz így ludas. Viszont, az ügyvéd és ügyész örülhetnek, hiszen a balhét elvivő - és jobb esetben a legtöbb anyagi kárpótlást érdemlő - kisember, a kertész, végül némán kerül ki a képből.
Vajon - amit nem tudunk meg a kisfilmből - családjának a sorsa mi lesz végül? Kapnak némi pénz apuért, vagy abban a hitben temetik el az öreget, hogy az megölt két ártatlant és elnyerte méltó büntetését? Nehéz, nehéz.
6.) Minden leendő férj rémálma kell ebben a kisfilmben életre: A menyasszony - feleség - balhét rendez. Nem is akármilyent. Igazi gyomorba vágó drámaiság, de ne legyen a férj már olyan hülye, hogy egy olyan nőt is meghív az eseményre, akivel stikában kavart, miközben már fűtötte a feleséget is. A nők jók az ilyesmi kiszagolásában, a retorzió meg kiszámíthatatlan.
Romina (Erica Rivas) külön méltatást érdemel, annyira tetszett a játéka, pedig az érzelmek elég széles skáláján kellett végiglépkednie. Nagyon imádni való kis nő.
A befejezés kicsit itt is borítékolható, talán ez von le kicsit az élvezetből.
Nem tudom, azt a tortát miből csinálták, de szépen fel tudta a férj szedni a földről. :)
Viszont van itt minden, ami totálisan szétcseszhet egy lagzit: félrekúrás, megcsalás, fenyegetés, balhé, örömszülők hajba kapnak, stb. Ha ez sem szakít szét egy fiatal párocskát, akkor vajon ki fog???
Nem hibátlan mozi, néha talán kicsit keveset is mond el, bizonyos helyzetekben, mert többet szeretnénk tudni, de szórakoztató választás.
Megértem, hogy miért merték jelölni 2014-ben Oscar-díjra.
Szkeccsfilm ellenére is egészen jó filmélményt ad vissza a nézőnek és lehet róla beszélgetni.
80%
Egyszerűen egy zseniális darab arról, amikor elszakad a cérna. Most megtekintheted, ha itt keresed!: Eszeveszett mesék!
