2014. március 31., hétfő

Jégvarázs - Frozen (2013)

Jégvarázs - Frozen (2013)

Rendezte: Chris Buck, Jennifer Lee



A "Jégvarázs" egyrészt tanmese a szeretetről és a családi kötelékek fontosságáról, másrészt pedig egy x-men spin off, amiről eddig nem beszélt senki... (jah)

Anna és Elza két árván maradt kislány, akik a királyság, emberektől elzárt kastélyában cseperednek felfelé. Elzának van egy sötét titka, amelyet egészségügyi okokból el kell kendőznie/kesztyűznie húga elől: képes manipulálni a jeget, ennél fogva sosem issza melegen a koktélokat és ha nem figyel oda, azonnal odabasz a jégkereskedésnek.

Kristoff történetesen jégtömbök eladásával foglalkozik, ebből él meg, addig, míg Elza a királynővé koronázásának napján ki nem borul és elszabadítja a jeges poklot a bálon, amolyan Carrie White - Stephen King pirokinézissel foglalkozó tinédzsere - ellentéteként, fagyot hozva. Ebben mondjuk kicsit benne van Anna keze is, hiszen pont a koronázási ünnepre időzíti, hogy bejelentse nővérének, hogy első látásra beleszeretett egy jöttment fiúba és, hogy teljesen tönkre tegye az életét, hozzá is akar menni. Okos! Very smart! Ebből tudjuk, hogy mesét nézünk. Néhány perc beszélgetés után az éretlen agyú fiatal lány azonnal hozzámenne bárkihez, aki végighallgatja sületlenségeit. A valóságban ki kell dobnod egy slusszkulcsot az asztalra, azután mehet a móka...
Elza 18 év alatt sem volt képes maradéktalanul kordában tartani különleges képességét, de amikor kimenekül a városból és remetének áll, egy dalbetét alatt csodálatos részletességű új kastélyt varázsol magának a semmiből.

Anna érzi, hogy ha mint kisebb tesó nem tesz semmit, szép lassan befagy az egész ország segge. Elszalad az erdőbe, hogy előkerítse elbujdosott nővérét. Ez elég komplikált feladat, hiszen a nővérke egy hatalmas szikrázó kristálypalotában csücsül a legnagyobb hegy tetején-oldalán, alig pár órányira az élettől.
Közben Anna mellé csapódik Kristoff és jávorszarvasa, hogy legyen aki majd elfelejteti Anna első szerelmét. Mert az első választás bár tökéletesen idilli lenne - legalábbis a forgatókönyv írói tesznek róla, hogy elhiggyük - azért a konfrontáció és intrika miatt kiderül, hogy az első választás nem éppen a legjobb.
Kötelező szószátyár karakternek behoznak egy beszélő hóembert, aki alig marad le Eddie Murphy Shrek-es szamaránál.
Azután kapunk még némi kalandozást, harcokat, stb.
Összességében a filmben kevés a humor és kikacsintás, ezért felnőttek számára nem teljes szórakozás. Gyerekeknek elmegy.

Egy poént azért tartogat a befejezés:

szpojler

Már nem feltétlenül kell egy hercegi csók, hogy megtörjön az átok. Sőt... pasi sem kell.
Elég, ha a testvérek szeretik egymást és minden rendben lesz.


Pozitívum:
- Az Oscar-díjas betétdal, a "Let it Go, Let it Go" és még egy másik tényleg jó dal.
- Elza jelenete, amikor felhúzza új otthonát, gyönyörűen van animálva, felépítve.

Negatívum:
- Annyi mese után már nem tűnik elégnek. Sem nem elég a kaland, sem nem elég az elgondolkozás.
- Sajnos a jégvarázs csodája csak tárgyként van bemutatva: van és kész. Szinte semmit nem tudunk meg a képességről. Sem, hogy miért van, sem, hogy volt e jele a családban, stb. Pár szóban lerendezik. Elza is végig fél tőle, azután meg már nem... Tényleg meglepő, hogy kezdetben nem tudja uralni, azután meg felhúzza a Notre Dame-ot. :)

55%



Remake: Elpuskázva - Delivery Man (2013)

Elpuskázva - Delivery Man (2013)

Rendezte: Ken Scott

Végre egy nem teljesen unalmas és érdektelen vígjáték Vince Vaughn főszereplésével, mely inkább a keserédes műfajra hajaz, és sok ziccert kihagy, mégis szórakoztató.

Különösebben nem rajongok Vince Vaughn-ért. Talán mert túl magas... túl laza... vagy mert nála is azt érzem, mint Owen Wilson-nál, hogy nem tud színészkedni, csak beleugrik a filmbe. Pedig ez nem teljesen igaz. Vaughn néha bevállal komolyabb filmeket, szerepeket, csak mire elhinné róla az ember, hogy jó színész, kijön valami olcsó, bazári portékával. De nem vészes.

Legújabb komédiájának a témája elgondolkodtató: Mi történik, ha az ember valamikori sperma-donorként megtudja, hogy túl sikeres volt és kb. félezer gyermek biológiai apukája, és a gyerekek negyede személyesen is nagyon kíváncsi az apukára?





A történet, értő kezekben, akár egy tévé sorozat alapjaihoz is elég lett volna, hiszen, kicsi elvontsággal, David Wozniak (Vince Vaughn) története majdnem egy szuperhős történet. Egy férfi, akinek hirtelen hatalmas felelősség szakad a nyakába és meg kell vele birkóznia. Közel 150 gyerek szeretné megtudni, ki ő, mivel foglalkozik, honnan jött. A gyermekek éntudata miatt, hiszen amíg nem tudják, ki az apjuk, magukkal sem biztos, hogy teljesen tisztában vannak. Nem mintha egy apa nélkül felnőtt ember ne lehetne tökéletes egyéniség, mégis, bent a fejben, randalírozhat egy kis manó, aki terelheti az embert bizonyos irányokba, mint például különleges vonzódás valamihez, hobbi, viselkedés, stb.


Szerencsére David nem egy tökéletes seggfej, csak valamikor pénzre volt szüksége és abból lett a bonyodalom. Jelenleg sem seggfej, csak rosszul mérte fel a lehetőségeit és kicsit elúszott anyagilag. Történetesen jókor jönne számára egy pereskedés a spermabankkal, hiszen kitöltötte a formanyomtatványt, amely szerint örök életére anonim fog maradni. Igen, de mi van, ha 150 fiatal felnőtt pedig tudni akarja, ki ő?
150 az 1 ellen.
Vannak felmerülő morális és etikai kérdések.

Azután David gondol egyet és mielőtt az ügynek komoly sajtó visszhangja lenne, elindul, hogy csokorba gyűjtse a kölykeit. Sajnos, a film játékideje nem nagyon ad lehetőséget rá, hogy a főszereplő remek fickó valamennyi magzatát megismerjük.
Másrészt érthetetlen számomra, hogy a gyerekek mitől olyan "normálisak". Oké, egy kis kábítószeres kilengés még belefér, meg egy túlzóan ragaszkodó enyhéd pszicho egyed, de többségében a kölykök csinosak, értelmesek és sikeresek. Kevés az igazi konfliktus. Az igazán drámai terület meg szinte a levegőban marad lógva. Ryan, a tolókocsis beteg fiúcska története pl. lehetett volna érdekesebb, teljesebb, ha bevállalósabb a forgatókönyv, de megjelenése túlságosan felületes.

Cobie Smulders nem illett bele a képbe... Robin Scherbatsky-nak oké az "Így jártam anyátokkal" című sitcom-ban, de itt valahogy kicsit kilógott számomra.
David (Vaughn) éppen a gyerekek papírjait rendezgeti a falon, akár egy
speciális adventi naptárat. Minden találkozás után egy újabb találkozás.


Másrészt hiányolom az anyukákat.
Hol vannak az anyukák?
Ezek a kölykök már mind leváltak a tojáshéjról? Sehol egy aggódó mama? Már eleve kizártnak tartom, hiszen a mesterséges megtermékenyítést vállaló nők pont mivel utolsó mentsváruk egy ismeretlen donor, nagyon tudnak ragaszkodni a gyermekeikhez. Ehhez képest a film nemhogy felületesen mutatja be őket - ne felejtsük el, a gyerekekkel anyuka is jár - hanem egyszerűen nem vesz róluk tudomást.
Mintha igazából csak az apuka lenne fontos.
Pedig azért megnéztünk volna egy csokrot azokról a karakterekről, akik a filmbeli gyerekeknek életet adtak. Bennük is lett volna lehetőség.
Azért David számára sikerült a filmbe beszuszakolni egy elég erőtlen szerelmi szálat. Végig azt éreztem, hogy túl erőltetett.
Mennyivel érdekesebb és feszültebb helyzeteket teremtett volna, ha valamelyik gyermekének az anyukájával hozza össze a sors. Akár még azelőtt, hogy kiderülne, ő az apa.


Talán, ha kicsit erősebb a forgatókönyv és beletesznek még húsz percet, jobban megismerjük a karaktereket. Pl. A Wozniak családot, akikről nem sokat tudunk meg. Kárpótlásul legalább David ügyvéd barátjának, Brett-nek (Chris Pratt) van pár jó jelenete.

A történetben sokkal több humor és dráma rejtőzött szerintem. Ken Scott és Martin Petit forgatókönyve inkább amolyan skicc, mint a kész festmény.

60 %

A film egyetlen hibája, hogy szögegyenes koppintása - Remake-je - egy Kanadai produkciónak, így sajnos nem eredeti ötlet. Ellenben egészen hűek maradtak az eredetihez.: Starbuck (2011)





Figyeld:
Oké, van amelyik pl. részegségig issza magát, de vele sincs gond.
- Taxi!!!
- A gyerekek túl "szépek".
- Vaughn magához képest visszafogott.

2014. március 30., vasárnap

Vörös sarok - Red Corner (1997)

Vörös sarok - Red Corner (1997)

Rendezte: Jon Avnet

Habár a történet egy gyilkossági üggyel kezdődik és utána gyakorlatilag egy tárgyalótermi dráma részesei lehetünk, a film nem egy bravúros nyomozásról mesél, tele apró fordulatokkal, bizonyítékok aprólékos felőrölésével, mint mondjuk a "12 dühös ember" című remekműben - vagy csak nagyon kis részben - inkább a kultúrák közötti ellentétekről, szembenállásáról szól.

Jack Moore (Richard Gere), szakmájának legjobbja, ha televíziós csatornák csomagjainak értékesítéséről van szó. Ahogyan a filmben is utalnak rá; az amerikai értékrendet árulja a keletnek, tudván, hogy az nem mutat tökéletes képet társadalmáról, ellenben fonák módon, pont a "fertőzött" amerikai kultúra az, amivel talán az elnyomott kínai népet fel lehet kicsit rázni, mondván: - Nézd, mennyi erőszak és szabadosság ömlik át Amerikából! Hát van erre szükségünk?

Jack éppen az évszázad üzletét igyekszik tető alá hozni. Szerződéseket még nem írtak ugyan alá, de már megkezdődött a kölcsönös édesgetés. Jack természetesen mint vendég egy idegen országban, sokkal többet tud profitálni az üzleti találkozóból, melynek megkoronázásaként mindjárt szállodai szobájába tud vinni egy csinos modellt, aki közben művész is. Meg valami fontos ember lánya...

A forró éjszakából hideg zuhany ébreszti hősünket. A szállodai szoba ajtaját szó szerint rátörik és alkoholos álmából felrázva közlik vele, hogy a csinos modell nem csinos többé. A másik szobában fekszik holtan és a jelek mind azt igyekszenek mutatni, hogy bizony Jack-kel szaladt el a ló. Azonban Richard Gere charme-ja miatt, mi, a nézők, azonnal tudjuk, hogy ez bizony egy tőrbe csalás volt. Az indokok még nem tisztázottak, de egyértelmű, valaki vagy valakik be akarták sározni a média kereskedőt.

A történet fonáksága akkor kezdődik, amikor kiderül, Kína és Amerika hiába található meg egy bolygón, keresve sem találni két különbözőbb jogrendszert. Jack egy Kafka-i rémálomban találja magát, ahol egyenes útja vezet a kivégzéshez, amely egy golyó lenne a tarkójába, amit a kínai állam kiszámláz a családnak. (Milyen "szerencse", hogy Jack-nek nincs már családja...) (Vagy mégsem?)

Az amerikai konzulátus tehetetlen, az ügy pedig lehetne precedens értékű is, ha a kínai törvénykezés nem burkolná be az egészet egy átláthatatlan, áthallhatatlan lepelbe, ahová végül egy nyitott és intelligens ügyvédnő, Shen Yuelin (Bai Ling) képes beszivárogni és segíteni Jack-nek, hogy az valahogy kikecmeregjen a gyilkossági ügyből. Kezdetben ugyan a nő sem áll ki mellette teljese mellszélességgel - illetve Jack számára tűnik úgy - ám később, ahogy a férfit a börtön falai között is támadások érik, el kell gondolkodni, hogy vajon ki áll az egész ügy mögött és miért akarják elhallgattatni a férfit.

"- Azt mondtam, hogy megsérti a bíróságot!"
Richard Gere feszülten figyel. Az élete a tét.
 - Elhiszi, hogy szarok rá? Mivel büntet? Hogy kétszer végeznek ki?"

A film, mivel nem Kínában élünk, nem tudom, mennyire adja vissza hűen az ott uralkodó állapotokat. A filmhez néhány külső jelenetet gerilla módszerrel rögzítettek, engedélyek nélkül, más részeket pedig a felépített díszletek között, melyhez több ezer darab kiegészítőt szállítottak át a kommunista Kínából.

A fényképezés komor. Ezzel közelebb hozva hangulatilag a miliőt, melyben fogant. A zene, Thomas Newman munkája, kevésbé hangsúlyos, mint más filmjeiben. Itt inkább csak szolgai módon alásegít a leforgatott képeknek, alig lép előtérbe. Egyedül talán csak a vége főcím előtti búcsúnál érezhető "tolakodónak".

Richard Gere a film elején szinte már nyálasan kedves, behízelgő. Talán szükség volt a karakter ilyentén megformálására, hogy a későbbi tortúrák során élesebb legyen a kétségbeesett, rettegő karakter közötti kontraszt. Gere egyik legjobb szerepében.
Bai Ling pedig érzékenyen és gyönyörű. Kár, hogy később szinte bedarálta a hollywoodi gépezet és csak sztereotip figurák mellékszerepeire kárhoztatta.
Egy igazán jól elkapott pillanat: Itt úgy tűnik, az ügyvédnő
kineveti a vádlottat. (Bai Ling)
A filmben még olyan nevek tűnnek fel, mint James Hong, Bradley Whitford és Tzi Ma. Kár, hogy szerepeiket a forgatókönyv csak álcából veszi elő.

65%

Figyeld:
- A film első fele néha már-már művészieskedő, egészen az ébredésig.
- Nem a nyomozás részletessége az izgalmas, hanem az, mennyire más lehet két jogrendszer.
- A bírónő játéka nagyon kiemelkedő.
- A valódi indítékok egyszerűen és kiszámíthatóak, bár, ha belegondolunk, csak, hogy egy üzlet meghiúsuljon, kicsit véres a megoldás...

Ha ez tetszett:
- 12 dühös ember (A régi, Henry Fonda szereplésével)
- Gyilkos nap (Sean Connery, Wesley Snipes)