Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Teljesen véletlen, hogy egy rendezőnek két filmjét pár héten belül, egymás után néztem meg. Az első a Tarkó-pacsi (szamár-tasli) volt, 2008-ból, ez a másik azonban teljesen friss alkotás.
A "Kristy" rögtön holmi erőltetett, Krisztus irányú magyarázattal -feliratok képében - és egy gyilkossággal indít. Néhány maszkos fiatal meggyilkol egy tizenéves lányt. Az indok homályos, a tett brutális. A szabályos kivégzésről felvételt készítenek, amely egy titkos társaság oldalára kerül. A társaságról nem sokat tudunk meg. Bejátszott híradó felvételekről kapunk árnyaltabb képet, emberrablásokról, eltűnésekről, véres gyilkosságokról.
Ugrunk az időben. Egyetemi városban járunk, hálaadás előtt. A hétvégére gyakorlatilag mindenki hazamegy. Csupán Justine Wills (Haley Bennett) dönt úgy, hogy az ünnepeket a campus-on tölti, mert a jegy borzalmasan drága, édesanyja nem tudja szponzorálni. A terv szerint legjobb barátnője vele maradt volna, hogy együtt ökörködjenek a szinte üres egyetemi városban, viszont annak édesapja az utolsó pillanatban bedobja egy Aspen-i telelés lehetőségét, így Justine, mint diák, egyedül marad. (Itt jegyzem meg, hogy nehéz elképzelnem, hogy annyira kiürüljön egy egyetemi város egy hétvégére, hogy csupán alig pár ember - két biztonsági őr, egy gondnok féle és egy kislány maradjon benne - hiszen, olyan objektumokról beszélünk, amik kitesznek egy kisvárost és ezért folyamatos ellenőrzésre szorulnak. Ettől függetlenül nincs bepillantásom a campus életébe; lehet, hogy Amerikában ez teljesen reális állapot hálaadás ideje alatt.)
Justine kiélvezi magányát, mint Kevin a "Reszkessetek, betörők!-ben". Ténfereg a folyosókon, görkorizik, úszkál a medencében, sétál a parkban. Csoda, hogy annyi mindenhez van hozzáférése, hiszen elvárható lenne, hogy ilyen alkalmakkor azért szinte mindent kulcsra zárnak. Végül, késő este, mielőtt bezárna a város főbejárata, ahol egy biztonsági őr kilencre tervezte a nagy kulcsra zárást, a lány még kisiet barátnője itt hagyott kocsiján a legközelebbi benzinkúthoz. (Már a benzinkút is azt sejteti, hogy bizony, a környéken komoly lehet a sürgés forgás, leszámítva ezt a hétvégét. Justine belebotlik egy enyhén diszfunkcionálisan viselkedő, szarrá ékszerezett lányba, aki sikeresen ráhozza a frászt. Justine visszaindul a suli területére, miközben a kapucnis csaj és társai, kocsijukkal kicsit fenyegetően lépnek fel ellene. Justine visszasiet és jelzi a két őr közül a nagyobb testűnek - aki elvileg védelmet is nyújthat - hogy valakik ijesztgetik. A többi esemény meg az ilyenkor szokásos: A mellékszereplők lassan, egyenletes tempóban elhullanak, megkezdődik a hangeffektekkel és beállításokkal a rémisztgetés. Justine nem érti, miért történik vele mindez és, hogy kik a támadói, csak folyamatosan menekül, helységről-helységre, épületből épületbe, míg végül rájön, hogy csupán akkor élheti túl az éjszakát, ha áldozatból átfejlődik támadóba.
Kísértetiesen hasonló felépítésű és megvalósítású az "F - Elégtelen" című horrorfilm.
Itt egy kicsit meginog a történet hitelessége, hiszen szinte semmi előképünk nincs arról, hogy Justine egy valóban tökös csaj. Annyit tudunk, hogy van pasija - persze, hogy áldozatnak való mellékszereplő - szeret tanulni, a campus-on van munkája is és sok helyre tud bejutni. Azt, hogy krízis helyzetben erős lehet, nem tudjuk meg, amíg végül ellentámadásba nem vált át.
A képek szépek. Blackburn stílusának része a szép bevilágítás. Már a Tarkó-pacsiban is látható volt a hajó belsők tökéletes bevilágítása, a külső felvételek vízen csillogó jeleneteivel a kontraszt. Itt ugyancsak nagyon szépek a beállítások, az operatőri munka. A játék a térrel, helyszínekkel, a köddel, a reflektorokkal. Szép, elsőrangú munka. Crille Forsberg munkáját dicséri.
Sajnos, egyes szereplők érezhetően csak azért vannak a filmben, hogy legyen kit lemészárolni. Haley Bennett szemeit viszont imádom.
A történet erősen emlékeztet és beillik a manapság divatos horror áramlatba, melyben helye van olyan műveknek is mint a torture horror "Motel" sorozat vagy a kisebb közösségek megtámadásáról szóló, olyan filmek, mint a "Kín - Torment" vagy "You're Next". Manapság nagy divat a támadók arcát fura maszkok mögé rejteni - manapság? Már Michael Myers és Jason Voorhes is elrejtette pofázmányát - ezért felidéződhetnek olyan filmek, mint pl. "Hívatlanok" vagy a "Purge - A bűn éjszakája". Szóval, hogy a film egyedi és teljesen új történet lenne, az tévedés. Egyszerű horrorfilmes ujjgyakorlat, ami viszont szépen halad előre, kellő mennyiségű és ütemű a feszültség valamint nagyon jó az atmoszférateremtő zene.
Haley Bennett-et eddig kislányként láttam a "Zene és szövegben" ahol egy feltört, fiatal énekesnőt játszott. Már akkor beleszerettem a szemeibe. Szexis. Ebben a filmben egészen jó színésznőként mutatkozik be. A film logikátlanságaira meg baszni rá... (pl. A gondnok és kutyájának megölése eléggé valószerűtlennek tűnik, a telefon kereséséről nem is beszélve, a biztonsági őrök szokás szerint csak megölni való kellékek, a lány hirtelen támadt gyilkos "képességei", ahogy vízbe fojtja áldozatát. a campus üressége és nyitottsága.)
Vajon kiket rejt az álarc? Iskolatársak? Barátok? Idegenek?
Aaron (Lucas Till) pedig kb. annyit ér megjelenésével, mint az öreg szakács a Kubrick féle "A ragyogásban". Jön oszt vége... Ennél még az X-men filmekben is több volt a mellékszerepe. Majd idővel... (Csak azért nem írtam, hogy szpojlerezek, mert a film cselekménye végig kiszámítható, szinte semmi olyan nincs benne, amire ne számíthatnánk.)
A vígjáték műfaja a legnehezebb műfaj. Nem véletlen, hogy a sitcom sorozatok közül azok a legsikeresebbek, amiket nem egy-két ember, hanem tucatnyi forgatókönyvíró, ötletelő rak össze. Ahhoz, hogy egyetlen ember munkája fergeteges nevetéshullámot generáljon, vagy folyamatos mosolyt varázsoljon az ember arcára, ahhoz minimum zseninek kell lenni. Woody Allen-nek pl.
A "Megdönteni Hajnal Tímeát" alapötlete nem sok párhuzamot mutat a valósággal, ami nem feltétlenül baj egy vígjáték esetében. Férfi félrelép esküvő előtt a rég nem látott sulis barátnőjével, és a sikeres aktust pont az rögzíti telefonjával - full HD, persze - aki utána saját malmára hajtva megzsarolja, hogy ha nem segít ugyanazt a nőt megdönteni, akkor megy a felvétel a leendő asszonykának. A szituációt nehezíti, hogy a volt osztálytárs közben híres modellé cseperedett.
Túl csinált. Mindegy, a komédia alapja az akció, arra pedig mehet a reakció.
Főszereplőnk, a szürke Horváth Dani (Simon Kornél), maga a megtestesült átlagos hapsi (tapsi). Mégis a világ szerencsése, hiszen nem elég, hogy a főnöke lányát készül elvenni, aki egy jó csaj, még egy magyar viszonylatban topmodellnek számító csajt, Hajnal Tímeát (Osvárt Andrea) is személyesen ismer iskolai éveiből, mi több, a modell valamiért vonzódik hozzá. Ez elég hamar világossá válik számunkra, hiszen a tizenöt éves osztálytalálkozón, főhősünk és a csini lány igen hamar egy ruhatárban találja magát, egymás karjában. Ekkor a film főszereplője, Bögöcs Feri (Szabó Simon) - két Simon egy filmben... - rajtakapja őket és hidegvérű erőlátásának köszönhetően, rögzíti a légyott lényegi részét. Bögöcs mellesleg egyértelműen a főszereplője a filmnek, hiába igyekszik a figyelmet elterelni magáról. Az ő karaktere a legharsányabb, a legmotiváltabb, légélettélibb és nem mellesleg, ha ő nem lenne, nem indulna be az akció sem, hiszen Bögöcs fixa ideája miatt - megdönteni a Timit - létezik egyáltalán a film is. Kár, hogy amilyen vehemenciával veti bele magát a történetbe, hogy zsaroljon és intrikáljon, a forgatókönyv nézőt pofátlanul hülyének néző fordulata miatt végül kihátráljon az egészből és hőssé magasztosuljon. Én meg nyelek egyet és elfogadom, Bögöcs karakterét, mert tapló olcsójános mivolta ellenére, szerethető karakter, mint Stifler az Amerikai pitéből. (Nem véletlen, hogy a karaktert játszó színész - Seann William Scott - vitte nagyjából a legtöbbre a kezdő színészekből verbuvált csapatból)
A türhő karakter. Ha Simonnak nem lenne ilyen jellegzetesen nyegle hangja, egészen szerethető lenne a figura. Az első perctől.
Dani, a vőlegény, aki még az esküvő előtt félrelép, sajnos eléggé semmilyen. Még csak igazán haragudni sem tudtam rá, hogy amint lehetősége van, azonnal megcsalja "szerelmét", mert a forgatókönyvíró gondosan megágyazott az asszonyka karakterének. A tortaválasztó jelentben már egyértelmű, hogy nem a kémia az, ami miatt e két ember egybe kíván kell. Egyszerűen, csak kell valami drámai elemnek lennie, hogy a Bögöcs tudjon működni a filmben. Ha Dani csak simán egy kapcsolatban vegetál, azt egyetlen kézlegyintéssel elintézzük, hogy; oké, bebukott, szakítanak és járhat a nagy szerelmével. Így viszont elvileg szurkolhatunk, hogy ne bukjon le otthon. Azonban nem fogunk, annyira nincs élet ebben a mellékszálban(vágányban).
A film végi, szokásos, szétbarmolok egy esküvőt...
Tímea karaktere is érdekes, hiszen elvileg keresett modell, aktuális bikája (Kamarás Iván) sztárriporter, mégis képes egy osztálytalálkozó alatt odáig ittasodni, hogy a volt szimpatikus "szomszéd sráccal" végül egy numero one numerában vegyen részt. Oké, hogy volt szikra, meg kémia, csak akkor nem értem, miért nem vehemensebb, ha érdekli a fiú. Másrészt, a szupermodell és sztárriporter szál semmilyen allűrrel, plusszal nem jelenik meg a filmben, pedig, volt film, ami pont arra épült, hogy mennyivel másabb egy (mondjuk) színésznő élete, mint (pl.) egy könyvesbolt tulajdonosé. Itt nyoma sincs annak a fellengzős világnak, ami körül vehetné a karaktert és a film végi esküvő is inkább fest csendes buli képet, mint "világra" szóló esküvőt.
Tímea pasija sajnos túl klisés. Hozza az unásig ismert panelt; megcsalja a modellt. (Mert minden nőt un valahol, valaki.) Legalább lettek volna bevállalósabbak. Mondjuk, hogy titokban meleg. Az úgy is "menő" téma mostanság, színészileg is adott volna pluszt az Ivánnak, és a történet is színesebb lett volna kicsit.
Valahogy az első perctől borítékolható, hogy abból a megdöntésből nem lesz semmi... ami kicsi negatívum.
Bögöcs karaktere mellett egyértelműen a legjobb figura még Dani országos cimborája, a volt osztálytárs, akivel ma is összejárogat piálni és megoldani a problémákat, Cseke Gabi (Lengyel Tamás). Laza természetességgel van jelen a vásznon Lengyel Tomi. Nagyon tehetséges aktor. Bögöcs mellett ő a második poénforrás és beköpései. Kár, hogy nincs belőlük elég. (Pedig egy vígjátékban hemzsegnie kellene a vicces, váratlan és idézhető beszólásoknak. A nézők szeretik az ilyesmit. Ha egy film tele van idézhető, a mindennapokban jól alkalmazható idézetekkel, azt megjegyzik, használják: Ki nem emlékszik a "Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!" - szösszenetre?)
Gabi még kihasználtsága ellenére is mozgásban tartja a filmet, hiszen ő segít Daninak valahogy kijátszani Bögöcsöt és annak éhező farkát. Hogy nem sikerülne, az más kérdés. Jelen van.
Gábor karaktere ágyaz meg a film egy másik érdekes női figurájának (a forgatókönyvíró férfi, ezért meg sem lepődöm, hogy a női figurák vagy negatívak, vagy kurvák, vagy csak kicsavarodott érzésekkel rendelkeznek), Szentesi Virágnak (Jordán Adél), aki tizenöt éve a sulibál után odadobta magát Gabinak, majd az lelépett az életéből. Virág azóta is szeretlek-haragszom játékot játszva érzéseivel, kezdetben beszólogat a srácnak, majd fene tudja miért, hirtelen megenyhül és ismét a karjaiba dobja magát, hogy azután egy elszólás miatt megint tudjon lázadni. Kedveske a két harmincas évődése és összemelegedése, csak valahogy túl mesterkélt, erőltetett. Nem mondom, hogy klisés, mert férfiként fel nem foghatom, hogy Virág miért nem önti ki a szívét első - tizenöt évvel későbbi - találkozásukon és önt tiszta vizet a pohárba, a régi, egy éjszakás szexről. Biztos, hogy legyen plusz 10 perc játékidő, amiben lehet boncolgatni a kapcsolatok ilyen szegmensét.
A kedves, ám valószerűtlen szerelmi szál.
Összegezzünk:
- A magyar modellek közel sem élnek olyan fényűző életet, mint külföldi társaik.
- A nők laza erkölcsűek, bosszúállóak és kiszámíthatatlanok, ha szexről van szó.
- A negyvenes pincér, nőgyűlölő.
- A kutyás kisgyerek gáz.
- A pornóproducerek csórók.
- A suli közutálatnak örvendő "kemény legénye" több kompromittáló anyagot őriz a telefonján, mint egy sztárriporter.
- Ha valakit nem tudunk megdugni, legalább segítsünk abban, hogy valaki más megdughassa.
- Ha lelépsz a szex után egy idegen csajtól, soha többé ne keresd. Ha egy osztálytársadról van szó, akivel évekig koptattad az iskolapadot, akkor sem, bár elvileg az kivitelezhetetlen...
- A modellek is akarhatnak pár pohár pezsgő után dugni egy ruhatárban. Csak.
- A kurvának arany szíve van.
- A főnök lánya meg (Réti Adrienn) tisztára olyan, mint Ben Stiller arája az "Apádra ütök" szösszenetből. Kissé hűvös külső, lenyalt haj, nagy, kék szemek. Szinte vártam, hogy bemutatása után megjelenik De Niro egy epizód szerepben és rámutat Danira; - Figyellek!!!
- Ahhoz képest, anno mennyire rá voltak izgulva az osztálytársak annak idején a Hajnal Timire, eléggé soványka férfikoszorú rajongja körbe a találkozón.
Szerintem nagyon sok ziccert hagy ki a film. Talán, ha szűkítik a játékidőt, úgy nyolcvan-kilencven percre. Nem tudhatom, hányan vettek részt a film brainstorming-ján, vagy, hogy volt e ilyen, vagy Csurgó Csaba, forgatókönyvíró teljesen egyedül ötlötte ki a történetét. Sajnos, ambiciózus forgatókönyvírók beleesnek abba a hibába, hogy nagyon ragaszkodjanak "gyermekükhöz" és ne engedjenek bele külsős ötleteket, nehogy valaki jogot formálhasson a munkájukra. Néha, egy jó film halála lehet, hogy egyetlen ember felelős a megírásért és benne minden poénért. Emlékszünk még az S.O.S. Love című hulladékra? Az tökéletes példája annak, hogy mi van akkor, ha egy ötvenes nő írja a filmet, akinek történetesen a rendező a kedvese és ők ketten szinte semmilyen ötletet nem fogadnak el a stábtól, mert a saját fejük után mennek. Született is belőle egy logikátlan és bugyuta baromság.
A Jézus és a "szűz".
A "Megdönteni Hajnal Tímeát" majdnem hasonló hibába esett, annyira speciális az alapszituáció és annyira kevés a jól elhelyezett humor bon-bon. Kicsit több ember részvételével, agymenéseivel, egészen biztosan be tudtak volna még csúsztatni pár szöveges vagy képi humort, ami megdobja a mozit.
A főcím viszont ötletes a bagzást imitáló nyuszkóval. Ha már Bögöcs a narrátor, legalább láthatjuk, hogyan képzeli el a Timi megdöntését: Nyúlba...
Pohár víz film. Szintelen, szagtalan, de mivel szomjasak vagyunk, meg fogjuk inni. Pohár, száraz víz film.
Megjegyzés: Erős pozitívum, hogy a rémhírterjesztések ellenére a filmben nem véltem felfedezni a Vajna úr feleségét.
Mi, férfiak, nem vagyunk szerelmes típus. Ezt meghagyjuk a csajoknak. Olvasgassák csak azokat a női magazinokat, meg a Júliát, meg a Romana-t. Mi pasik, nem hiszünk az ilyesmiben.
Meg a filmekben, amiben van a nő, meg van a pasi, meg van a szerelem.
Tökéletesen elhatárolódunk az ilyesmitől.
Romantika?
Azt is csak azért találták ki, hogy némi feminizmust varrjanak a nyakunkba. Gyertya... illatos, meg vörös kendő a lámpaburára. Meg csokika, egy kis plüss lófasz az ágyra. Andalító zene.
Hát mi ez?
Mi pasik nem vagyunk szerelmes típus. Nem hiányzik ez a napi robot, meg a sör mellé. Nem fér bele.
Meg kagyló és zeller, hogy álljon a dorong. Meg egy kibélelt bilincs, vagy egy nagy libatoll, amit húzogathatunk a nő hátán.
Meg az a töménytelen mécses. Lehetőleg eltérő illatanyaggal, hogy öt perc után hánynom kelljen.
Meg a ciróka és maróka. Nyakba lihi - mentolos szájjal, hogy ne borzadjon el.
Reggelire kalács, kakaó, amerikai pinkék.
Nehogy már!!!
Mi nem vagyunk az a szerelmes típus.
Csak azt tudnám, hogy amikor meg meglátom őt, miért kezd a szám mosolyra húzodni és miért lesz a két szemem könyörgő kutya tekintet?
Miért akarom megsimogatni?
Miért akarok olyasmiket mondani, amiket hallva azt mondja magába: - Hú, ez a pasi kell nekem! Ez egy romantikus pasi!Ez tudja mitől döglik a légy!
Holott, szerintem nem tudom... csak makogok, ha meglátom, idétlenül vigyorgok és arra gondolok, hogy nincs másik nő a földön, csak ő...
csak ő...
csak ő...
Pedig - azt hiszem - mi pasik nem vagyunk az a szerelmes típus!
Én ezt nem értem. Akartunk egy rendszer váltást, mert úgy éreztük, vannak, kik fejünkre nőttek. Vannak, kik belőlünk éltek. Jól. Vannak, kik képet mutattak. Mikor milyen kellett. Váltottunk és örültünk, hogy ANNAK már vége. Aztán teltek az évek és az ígéretek, mint megannyi, be nem váltott biankó csekk. Én ezt nem értem, csak azt érzem, hogy vannak, akik most ismét belőlünk élnek. Jól. És vannak, akik forgatják a színes köpönyeget. És vannak, akik dolgoznak, és nem jó nekik. És vannak, akik nem dolgoznak és jó nekik. És látom, hogy mint hatalmas bárkák, úgy épülnek stadionok, és én látom, hogy az nem jó... mert látom, hogy közben az egészségügy és az oktatásügy nem épül, nem szépül. És úgy gondolom, hogy ma többen betegek és többen éheznek, mint ahányan fociznak, vagy szeretik a focit nézni. Nem értem, mi történik. Hallom az ígéreteket, hallom a nagy szavakat. Fentről. De én lent vagyok. Csak azt látom, amit láthatok. Úgy érzem, apró vagyok, egy hangya. Sok here és királynő között.
Először is leszögezném, hogy nem vagyok egy nagy sportember. Még az Európai sportokban sem vagyok otthon, hát még akkor egy kifejezetten amerikai sportág világában... Persze, négyévente belecsúszom a labdarúgó világbajnokságba, és az utolsó meccset ha tehetem, meg is tekintem, de egy hét múlva sem arra nem emlékszem ki játszott, sem, hogy mennyi lett a végeredmény. Nem vagyok ebben jó. A Forma 1 sem tud lekötni. Nekem csak drága autók mennek körbe,-körbe. Ha nincs egy nagyobb csatt, részemről dögunalom az egész. A pankráció elszórakoztat, de az meg ugye az amerikai nép ópiuma. Míg Európában színházba járunk és drámákat nézünk meg (Kedves Shakespeare tett érte eleget), addig az új hazában nem basszák el az időt ilyesmire. Ott a népek arra ülnek be, hogy két, vagy több tagbaszakadt Conan a barbár, letépje egymás tökét. (Sarkítottam kicsit) Közben zabálják a hot dogot és elégedetten üvöltenek.
A Draft Day (Először azt hittem valami autós marhaságot fogok látni, azután rájöttem, hogy a Draft kifejezést kurvára összekevertem a Drift szóval. Nem vagyok egy nagy sportman, na!) az amerikai rögbi játék egy olyan szegmensét mutatja be, közérthetően, amiről eddig fogalmam sem volt. Meglettem volna ezen információ nélkül szerint
em, ha Reitman filmje a végére nem lett volna ennyire szórakoztató, pedig bevallom az első negyven percben csak azt igyekeztem felfogni, hogy a rengeteg szereplőből ki-kicsoda és milyen függőségi viszonyban állnak egymással. Aztán csak összeállt a kép és a végére még izgulni is tudtam, hogy a nagy Kevin Costner, aki anno olyan remek filmeket tudott a retinámba tolni, mint egy "Farkasokkal táncoló" vagy egy "A jövő hírnöke" és közben lassan kiöregedett abból a státuszból, amikor a neve garancia a minőségi szórakoztatásra, még egy nagyot robbantson.
Szerintem ez nagyjából sikerült is.
A film nem fogja elszórakoztatni azt, akit még nálam is kevésbé érdekel a sport. (Engem csak a sport nem érdekel. A sportfilmeket szívesen nézem meg, főleg, ha jó karakterek mesélnek nekem egy sportról. Tetszett pl. az "Emlékezz a titánokra" vagy a "Rocky" (Ami Stallone egyik legjobb munkája és egyben az egyik legjobb boksz témájú film). láttam a "Buldózert" is, ha már rögbi. Vagy Oliver Stone videóklippes meséje a "Minden héten háború". STB. Mert sok érdekes, izgalmas és kötelezően megtekintős sportfilm van.
A Draft Day-t akár ki lehet hagyni, hiszen a sport csak az álca, a tartalom az emberi drámák, a piac és gazdálkodás. Az eladás és vásárlás. És sok benne a duma.
Ha tehát nem szereted a szöveg és karakter központú sportfilmeket, ez nem a te filmed.
Érdekelni sem fog, érteni sem fogod.
De ha szereted...
A Draft Day, - már amennyire én, az egyszeri néző megértettem - az a nap, amikor a következő szezonra, az ország iskoláiból kiöregedő legtehetségesebb diákokból, akik már a suliban is a rögbire tették fel az életüket, a legnagyobb sport-klubok rátehetik a kezüket. Ez kb. úgy néz ki, mint a virágpiac, vagy egy aukción a licitálás... és mégsem teljesen. A játékosoknak, hiszen még "amatőrök", nincs szabott ára. Befejezték a sulit, de már közben, míg élték világukat, rengeteg "tehetségkutató" más néven fejvadász, nézte meg őket játék közben. Azután, mikor a sulinak vége és élni kéne kezdeni, sok egyetemista (vagy középiskolás? mit tudom én) szeretne sportkarriert befutni. Ezeket a diákokat - akik ki lettek választva, hisz csak mert valaki szereti felrúgni a társait a pályán, lehet, hogy köze nincs a sporthoz - az év egy napján berendelik a "piacra", ahol nem ők választanak csapatot, hanem a csapatok menedzserei egyfajta kialakított rendszer és sorrend szerint, kiválasztják, kire van szükségük. Mint amikor két csapatkapitány felváltva választja ki a gyerekek közül, ki legyen a csapatában. A különbség annyi, hogy nagyon sok csapat van, amelyik benne van a válogatásban és nagyon sok a lehetséges és választható játékos. A legjobbakat persze - akiket a fejvadászok már előre felértékeltek és beajánlottak a klubokhoz - elsőként igyekszik mindenki kiválasztani, míg a kevésbé tehetségesek lehet, hogy lecsúsznak a végére és akiért nem kapkodnak annyira, az később, ha már befutott játékos lesz, nem biztos, hogy olyan jó szerződéseket tud majd kijárni magának. Ergó a csapatoknak is érdekük, hogy lecsapjanak a jobbakra és a jó játékosoknak is érdekük, hogy minél előbb legyen egy csapat, aki rájuk veti ki a hálóját!
Világos?
Nézd meg a filmet és nagyjából - talán - érteni fogod a szisztémát.
A száraz tények:
256 fiatal tehetség közül választhat 32 csapat, 7 körben. A körök elvileg sorban következnek egymás után, ezért üzlet tárgya lehet eladni az elsőséget, pl. egy első választást egy másik csapatnak. De nem kell ezt magyarázni, hiszen evidens. Aki elsőnek választ, lecsaphat a legtehetségesebbre.
Nem feltétlenül az a jó játékos, akinek kiválóak az eredményei, ha közben erkölcsileg egy nulla...
Sonny Weaver jr. (Kevin Costner) Cleveland-i Browns csapat menedzsere - vagy mifene - minden esetre sem nem a vezetőedző, mert az Penn (Denis Leary) és sem a tulajdonos, mert az meg Anthony Molina (Frank Langella). Weaver az, aki a csapatot állítja össze a következő szezonra. Az edzőt is ő alkalmazza, viszont ő felel a tulajdonos felé, így ha olyan döntést hoz, ami a tulajnak nem tetszik, simán repülhet. Weaver-nek a rendelkezésre álló keretből a lehető legfrissebb és legügyesebb tehetségeket kell összevásárolnia, hogy legyen némi vérfrissítés a csapatban. A Brownra ez főleg ráfér, hiszen hosszú évek óta nem tudtak értékelhető rögbis eredményeket felmutatni, annak ellenére sem, hogy idősebb Sonny Weaver volt korábban a vezető edző és a rögbis világban mindenki csak elismeréssel szólt az öreg Weaver munkásságáról. Ennek árnyékában kell az ifjabb Weaver-nek helyt állnia. (Miközben az az ifjabb jelző elég vicces, hiszen a Costner alakította figura erősen ötvenes) Az ifjabb Weaver pedig igyekszik is, annak ellenére, hogy közel sem szereti a sportot és a csapatot annyira, mint az örege. Még a barátnője is sokkal lelkesebb, ha a rögbiről van szó. Ali (Jennifer Garner) a csapat kasszása. Az ő vállán nyugszik az anyagi helyzet maximális kihasználása. Ali imádja amit csinál és jó benne. Sonny sem rossz a szakmájában, csak belőle hiányzik a tűz. Ez az egyetlen dolog, ami megzavarhatja kettőjük kapcsolatát. Meg Sonny öszvér szintű makacssága.
A Browns is megkapja a drótot a legtehetségesebb diákokról. Az egyik legnagyobb reménység egy Bo Callahan (Josh Pence) nevű fehér fiú, akiért már látatlanban minden csapat harcol. Sonny főnökétől megkapja az ukázt, hogy mivel elsőként választhatnak majd, tegye mancsát a fiúra és kaparintsa meg. Sonny azonban nem az eredmények alapján akarja következő reménységét megszerezni, hanem személyesebb okok miatt. Ebbe azonban Bo, úgy néz ki, nem passzol bele.
A Draft pedig elkezdődik és Sonny-nak valahogy mindenkit megnyugtató döntéseket kell hoznia. Sikerül-e?
Erről szól ez a film.
Ivan Reitman-t mindig kedveltem, mert jó rendező és szórakoztató filmeket készít, szórakoztató témákból. Aki azoban azt a fajta humort várja, amiben szellemeket kapnak el furcsa figurák, vagy egy ikerpár nem olyan, mint két tojás, sőt, vagy azt várja, amit megszokott, hogy szinte végig röhögi a filmet, az kösse fel a gatyáját, mert Reitman eddigi filmjeihez képest itt a humor háttérbe szorul. Van... akad..., ám nagyon finoman adagolják. Talán, mert a téma nem teszi lehetővé. Több a dráma, az érzések, a párbeszéd.
Costner jó színész, a többiek is mind a helyükön vannak.
A fényképezés nagyon szép, a zene nem tolakodó, szinte észre sem venni.
A Draft Day korrekt film. Kicsit sok a szöveg.
Mint jelen írásomban.
70%
Figyeld:
- A Draft szabályaira. Nem egyszerű.
- Costner játékára.
- Ellen Burstyn, aki már benne van a korban.
Ó, már megint sikerült belenyúlnom - köszönet érte kedvenc filmes oldalamnak a trashbmoviehorrorbloodydeathgoremassacre-nek!
Napi rendszerességgel nézek fel ide, mert hol minőségi, hol mennyiségi néznivalót találok itt. Néha belenyúlok, mint most is, egy jó történetbe.
A "donkey Punch" (magyarításom röhejes, de kb. megfelel a lényegnek) egy szex közben elkövetett kisebb testi "fenyítés". A hölgyet hátulról abajgatjuk, majd amikor már fent vagyunk a csúcson, a nyakszirtre csapunk egy kedveset, amitől partnernőnk backdoor-ja heves rángásba kezd és mi ennek nagyon örülünk.
Nos, sejtésem szerint, aki ezt a módszert kitalálta, nem nagyon tisztelte a nőket, vagy a forgatókönyv agyszüleménye egy átfüvezett forgatási meeting-en. Megkockáztatom, hogy a magyar nők vannak annyira emancipancik, hogy hasonló akció esetén egy emberes visszakézből indított sallerral honorálnák szexuális kísérletünket. Megérdemelnénk.
- Most komoly? Én vetkőzöm először és én is halok meg???
Három angol csajszi világ körüli turnén nyomja. Belebotlanak néhány hasonszőrű hapsiba, akik feldobják a vakációt egy kis hajókázással, nem kevés droggal és annak lehetőségével, hogy később a csajok a tükörbe nézve köphessenek egyet; hiszen a nagy bulizás hamarosan meztelen orgiába fullad, kamerával, izzadtságszaggal.
Már Murphy is megmondta: ami elszaródhat, el is szaródik. A társaság egyik tagja, Bluey (Tom Burke) még az ismerkedős fázisban, frivol történetmesélgetések közben feldobta a tarkó-pacsit, mint lehetséges biológiai kísérletet, ám akkor a bagázs csak röhögött a sztorin. A nagy kefélés közben azonban az egyik fiú - kis ráhatással - alkalmazza a társaság egyetlen igazi szőke nőjén a kínai akkupunktúrás pont ököllel való izgatását, amelynek hatására a szöszi nyaka nyeklik-nyaklik és a bulinak vége.
A szereplők egymásra mutogatnak, hiszen ki vállalná be szívesen, hogy gyilkosságban bűnrészes? Ahogy megszokhattuk a hasonló tematikájú filmektől, innentől kezdve a paranoia és erőszak folyamatosan kúszik a képzeletbeli barométer csúcsáig, míg végül elszabadul a pokol.
- Ha ide jössz, én odabaszok!
A lányok félnek persze, hiszen a fiúk a holttest éltüntetése mellett voksolnak. Szöszi mehet szirén üzemmódba, abroszba csavarva a mély vízbe, oszt jól van. Ezzel persze nincs megoldva az ügy, hiszen van fél tucat szemtanúnk, meg lelkiismeret is, elvileg.
A bulifilm drámából pedig átvált horrorba.
Színészeink lehetnének kicsit erősebbek. Jó érzékkel a legkevésbé kifinomult színészi játékkal rendelkező hölgyet pont addig tartják játékban, ameddig a kamera szükségét érzi. A szöszi teste rendben volt, a mimika már hiányos, lehet szépen kiírni a filmből. A többiek valahol az erős közepes tájékán nyomulnak. Az összhatás rendben van. Sajnos, viszont elég egyszer nézős. Spanyolország meg ettől függetlenül vonzó turistalátványosság...
- A bulinak lőttek!
60%
Enyhén "Ronda ügy - Very Bad Thing" (1998) utánérzés, csak egy helyszínnel.
Nanu-nanu... mondta Mork.
Carpe Diem! - mondta John Keating!
Te voltál az a szép gondolat! - szólt Peter Banning
63 éves korában - feltételezhetően fulladás következtében, elhunyt a világhírű humorista és színész, Robin Williams.
Tíz kedvenc filmjével búcsúzom tőle:
Négy éven keresztül, 1978-tól, 1982 ig volt adásban Mork és Mindy. Mork egy idegen bolygóról jött a földre, míg Mindy pedig egy amerikai fiatal nő volt. Mork, egy kisgyermek lelkesedésével vetette bele magát a világ dolgaiba és Mindy segített neki eligazodni a számára fura dolgok között. A sorozatot nálunk is bemutatták és a korábbi Stand-up-os fiatalembert megismerte a szakma.
