A gyereknepper - Life With Mikey (1993)

A gyereknepper - Life With Mikey (1993)

Rendezte: James Lapine

A film Mafab adatlapja: Life With Mikey (1993)

Megtekintés: Ha nem Michael J. Fox a főszereplő, a kutya sem nézte volna meg ezt az unásig koptatott történetet.

"- Mik ezek a rettenetes hangsúlyok?
- Nézd haver, én Brooklynból jöttem, úgyhogy örülj, hogy egyáltalán tudok beszélni!"

Ha megmarad az eredeti cím - "Élet Mikey-vel" - az közel sem lenne olyan érdekes, mint az enyhén kétértelmű magyar megfogalmazás. Az "Élet Mikey-vel" egy sorozat címe, míg a gyereknepper feltételez némi szexuális felhangot is. Nagyjából a cím ezért érdekesebb is, mint a kész produkció.

Michael Chapman (Michael J. Fox) egykor egy televíziós sorozat kedvenc kis tököseként lassan megkopó hírnévre tett szert, amit nem kamatoztatott elég jól az évek során. Bátyja, Ed (Nathan Lane) ellenben igen és öccse sikerét meglovagolva egy gyerek színészeket foglalkoztató ügynökséget üzemeltet, aminek reklámarca az egykori kedvenc, Michael. Az üzlet azonban közel sem megy olyan jól, mint kellene és szükségük lenne már egy húzónévre, akinek sikereit az ügynökség kamatoztathatná, hiszen jelenleg csupa olyan gyerkőccel dolgoznak, akikben több a kedv, mint tehetség.

Michael az utcán botlik bele a nem túl ügyes tolvajlányba, Angie Vega-ba (Christina Vidal), aki ellenben tehetséges hazudozó, ahonnan egyetlen lépés csupán a színjátszás. Michael érzi, hogy Angie roppant tehetséges, bár, kamerák előtt szüksége van még kezdő lökésre. Szerencséjükre, a viharos megismerkedésüket hamarosan egy komoly reklámszerződés megkötése tetőzi be és hiába megbízhatatlan üzlettárs Michael és hazudós kis méregzsák Angie, rá kell döbbenniük, hogy ellentétes habitusuk ellenére szükségük van egymásra, ha boldogulni akarnak az üzleti életben.

Ha ismerősnek tűnik a történet, az azért van, mert kisebb-nagyobb eltérésekkel ezer hasonló film készült, amiben egy gyerek és egy felnőtt igyekszik vagy kénytelen összecsiszolódni, egy közös cél érdekében, legyen az bármilyen banális, vagy egyenesen élet-halál kérdés. Már Chaplin híres "A kölyök - The Kid (1921)" című mozijában is az a kémia volt a történet mozgatórugója, hogyan képes egy felnőtt és egy csibész közösen előnyökhöz jutni, egymásra utalva. A gyereknepper ennek sokkal modernebb, ugyanakkor kevésbé maradandó feldolgozása. Mert sajnos, a film kevés pozitívummal rendelkezik: Michael J. Fox az egyik és az elsőfilmes Christina Vidal a másik.
Közöttük működik a kémia és Fox betegsége sem ütközött még ki a viselkedésén. Nathan Lane hozza szokásos mellékalakot, amely skatulyából már majdnem kitört, mikor Robin Williams oldalán megformálta a meleg élettársat a "Madárfészekben - The Birdcage (1996)", ám végül nem sikerült neki a nagy áttörés, amit talán kevésbé sztár alkatának is köszönhet.

Christina Vidal, Cindy Lauper

Lapine filmje egyetlen igazán eredeti pillanatot nem tud felmutatni és ebben főleg Marc Lawrence eredetiséget nélkülöző forgatókönyve a ludas. Még azt az ütőkártyát sem tudják rendesen kijátszani, hogy a Chapman testvérek keze alatt tucatnyi fiatal sztárpalánta fordul meg. Egy ötletesebb forgatókönyvbe simán beépítették volna a srácokat és nem csupán néhány bemutatkozó szereplés erejéig, rövid montázsokba. Szerencsére, legalább egyikükre azért nagyjából odafigyelt az író, így nem egyedül Angie-nek kell elvinnie a showt, hanem pár vicces jelenetben megismerhetjük David Krumholtz-ot, aki egy Barry nevű, elkényeztetett de éppen nagyon jól kereső gyereksztárt alakít és szintén ez az első filmes munkája, mint Vidal kisasszonynak. ebben a tekintetben legalább nem rossz a film, mert a két főszereplő gyereket sikerült tényleg tehetséges emberkékre osztani.

A mellékszerepekre sikerült megszerezni pl. Cindy Laupert, aki a nyolcvanas években próbált betörni a filmes piacra, ám ez nem sikerült, de azért rendre elfogadott kisebb-nagyobb mellékszerepeket. Egy rivális menedzser apró szerepében feltűnik Victor Garber, aki inkább színházi és karakterszínész és a Titanic moziból vagy az Alias sorozatból lehet ismerős. Még kevesebb lehetőséget kap Rubén Blades, és mintha az ő karakterét nem is sikerült volna rendesen megmagyarázni a film végére, csupán kellett egy mondvacsinált indok, amivel dramaturgiailag "nincs útban" a film során. Egy apró cameo szerepben pedig szintén itt mutatkozik be mozifilmben először Kevin Zegers, aki azóta azért elég jól kinőtte magát, főleg drámai alkotások fontos szerepeiben. (Transamerica, Ira - Sétáló hullák)
A szokásos befolyásos ember szerepkőrben pedig az idén elhunyt David Huddleston jelenik meg, aki a kultikus rangra emelkedett "A nagy Lebowski - The Big Lebowski (1998) címszerepében lett ismert rajongói körökben.

Michael J. Fox, Christina Vidal, Nathan Lane

A téma nem rossz és a film is kedves a szokásos körökkel megspékelve - félreértés, sértődés, elszakadás, könnyes kibékülés, végül mindenki happy. Ettől függetlenül szerintem ez Fox kevésbé érdekes és sikeres filmjeinek sorát bővíti és inkább hétvégi matiné szekcióban érdemes vele foglalkozni, mert egy felnőttnek nem elég érdekes. Tipikus Disney családi mozis marhaság. Talán azért sem talált nálam utat a film a szívemhez, mert nálunk nincs akkora múltja a gyereksztároknak, mint odakint. (Néhány kivételtől eltekintve.)
Mindenesetre három évvel később készült a "Jerry Maguire - Jerry Maguire (1996)", ami a sportmenedzserek életébe enged bepillantást és ha a fekete Angie-t átfordítjuk a gyerekes és fekete Rod Tidwell-re, akkor egy igen hasonló történetet kapunk. Csak abban sokkal jobban bemutatják a karaktereket és valahogy összeszedetettebb a végeredmény is.

45%

Ha megnéznéd: A gyereknepper (1993)

Töfi:
- Más címen is futott a film: "Felejts el!" - Give Me A Break
- Eddie Murphy is esélyes volt a főszerepre, de végül inkább a "Dzsentlemanust - The Distinguished Gentleman (1992) választotta.

A film soundtrackja - soundtracks and you

31 - 31 (2016)

31 - 31 (2016)

Rendezte: Rob Zombie

A film Mafab adatlapja: 31 (2016)

Megtekintés: Még mindig igyekszik művészi lenni, de most nem áll jól neki.

Rob Zombie azt nyilatkozta, hogy ez a legvéresebb filmje. Még szép, mert ez nem igaz. Valahogy rá kell venni a sok léha horrorfilmfogyasztót, hogy kidobjanak pénzt egy totálisan középszerű gyilokhorrorért, amelyben szebb napokat is látott B-C kategóriás színészek nyíratják ki magukat centekért. Még, hogy a legvéresebb. Az a Halloween Remake két része volt. Valahogy nincs szívem két, különálló filmként kezelni őket, annyira "egyben" vannak. Az véres volt. Ahogy a csávónak Michael Myers az arcába lép, pl. Az zsigeri volt, gusztustalan és visszavonhatatlan.

Itt semmi olyat nem kaptam, amit ne láthattam volna már unásig, ismeretlen nevű direktoroktól. De nem a nagy Rob Zombie-tól! A rendező, aki kedves nejét, Sheri Moon Zombie-t tologatja az összes mozijába, (Meg gondolom, szabadidejében is.) mert vagy annyira szerelmes belé, vagy annyira olcsó munkaerő, vagy annyira jó színésznő. (De nem az. Ha az lenne, nem 14 munkából állna össze a filmográfiája, tizenhét év alatt.)
A szokásos brigád utazik a hetvenes évek végén a kisbuszban, csak most az átlagéletkor nem húsz, hanem negyven, meg egy kicsi. Szívják a füvet, ótvar erőltetett szöveggel butítják egymást, csecset és foghíjas mosolyt villantanak és körbeutazzák Amerikát, hogy bazári szórakozásban részeltessék a kisvárosi vagy még annál is kisebb közösségek beltenyészet tagjait. Szerencsétlenségükre sikerül egy igen gazdag pasas útjába kerülniük, aki évente egyszer áldoz rá, hogy másokat feláldozzon egy maga által szervezett menekülős játékban. (Nagyon ígéretesen hangzik, ráadásul, kielégíti azon fogyasztók igényeit, akiknek korábban olyan kedvenceik voltak, mint Menekülő ember, Battle Royale vagy A kockázat ára. - Észrevetted, hogy amúgy ez a téma a horrorfilmeken kívül főleg anti és egyéb negatív jelzős utópiákban fordul elő, főleg népszórakoztató modulként, amolyan jövőbeni "Kenyeret és cirkuszt!" részeként?)

Simán összekapkodják a csapatot. A felesleg torkánt reflexből elvágják, a maradék pedig kap egy esély a túlélésre. Ha képesek tizenkét órán keresztül túlélni a feltehetően valami hatalmas kastély vagy/és gyártelep alatt elterülő kazamata rendszerben, szabadon távozhatnak. Embereink menekülnek és káromkodnak. Az üldözők szintén. Aztán elszabadul a pokol és mindenki mindenki ellen. Ez lehetett volna szórakoztató is, de nem az. Még az első ellenség, a törpe tényleg egy érdekes karakter, addig a többiek már fárasztóak.
Az áldozatok közül egyedül a mostanra összeaszalódott Meg Foster-nek tudtam kicsit drukkolni, de pusztán azért, mert valamikor egy jó nőnek tartottam - igen, a jéghideg kék szemei ellenére - és ritka filmes megjelenéseit számomra kedves filmekhez tudtam kötni: Elpusztíthatatlanok - They Live (1988), He-Man - az univerzum mestere - Masters of the Universe (1987). Igen, jól érzed, hogy a szegény Foster néni kb. harminc éve volt a csúcson. Mostanra rendesen elveszítette báját és szomorú látni, hogy az egykor a hűvösen szexis nőből mostanra egy kókadt virágszál lett. No, nem telhetetlenkedem, csak örülök, hogy ismét láttam.

A másik, aki egykor komoly favorit volt drámai színész szakon, mostanra meg úgy jellemezhetem, hogy a remek színész, aki minden szart bevállal; Malcolm McDowell. A 73 éves aktor 250 (!) produkcióban mutatta meg magát, ami nem egy rossz karrier. Vele kapcsolatban csak az fáj, hogy mostanra teljesen elkopott az a nimbusz, amit komoly alakításaival sikerült felépítenie és egyértelműen megélhetési színészként tudok rá tekinteni. Hogy mikor láttam utoljára szerethető karakterként? A Hősök sorozatban, ám ott is rossz fiút alakított. Mondjuk, ami jó benne, hogy azért 5-10 szarra jut egy-egy nívós munka.
Van kb. két perce a filmben Tracey Walter-nek is, aki, mikor még voltak lehetőségei és nem trágyákban égette magát, bagóért, akkor épp Conan (Schwarzenegger) társaságában forgatta a kést vagy Jóker jobbkezeként intézte az üzletet, míg Nicholson ráunt és egy hiba után visszakézből lelövi. (Conan, a pusztító, Batman - A denevérember) Lucky Leo szerepe egy kb. egy órás munka és egyetlen pozitívuma, hogy Sheri Moon Zombie simogatja meg a farkát, vagy legalábbis annak a helyét.

A cím jelentőségére nem jöttem rá, miért pont 31, hiszen Sheri éveinek száma ennél több és a játk ideje is megáll tizenkét óránál. Biztos, nem figyeltem eléggé, ezért maradtam le a 31 lényegéről.
Ami viszont zavart, hogy hasra-ütés szerűen dobálódzik a szervező, Father Murder (McDowell) a játékosok odd-szaival, miközben egyáltalán nincs rá semmilyen utalás, hogyan is képesek követni a játékosok cselekvéseit, hiszen kamerát, kamera képet nem mutatnak és a film során még véletlenül sem kerül elő technikai személyzet, aki végigkíséri az akciók lefolyását, őrült szervezőnk és bájos vén kurva tettestársai mégis tökéletesen percre készek az infókból, hogy épp ki halt meg, ami minimum egy zárt láncú kamerarendszert feltételez.
Ebből kimaradunk.
A másik, ami zavart, hogy nem derül ki pontosan, hol is vagyunk helyileg. Szereplőink tizenkét órát kapnak a menekülésre, ami idő alatt gyakorlatilag végigbukdácsolnak egy kazamatarendszeren, egy teljes gyárkomplexumon és néhány kellemesen bereflektorozott helyiségen. Mindenesetre feltételezhető, hogy nem egy vidéki farm alatt összehordott két szalmabála és három hordó között kell keresztülnyomakodniuk. Tizenkét óra! Ebből kb. ha egyet töltenek az ellenség kiiktatásával, a többi idő alatt szerintem nagyjából eljutunk a fővárosból a Velencei tóra. Itt meg végig sikerül házon belül maradniuk, holott folyamatosan mozgásban vannak. Szóval, az arányok kicsit el vannak mérve.

Az ellenségek nagyon kitaláltak. (Ilyen névvel, hogy Sex és Halál. Hát, fantasztikus. Azért visszasírtam a Mad Max Master Blastert. Vagy a Menekülő emberes pankrátorokat.) Nem is lehet őket komolyan venni, az egyetlen Richard Brake kivételével, akinek mindig olyan az arca, mintha az utcán élt volna hosszú évekig, napfényen és kannás boron. Mondjuk, lestrapált külseje ellenére csipázom a faszit és ha felülemelkedem a ripacskodásán, akkor még mindig ő volt a legjobb színész a stáblistán. Nem is csoda, hiszen csak jó színész lehet, aki magára öltötte a Trónok harcának egyik legbaljósabb figurájának a szerepét: The Night's King. Azért sokat tompít a figura hitelességén a sok agyzsibbasztó monológja, amelyekbe vegyíti a konyha-filozófiát a nyálköpködős haraggal.
Az is necces, hogy összesen hárman - McDowell meg két öreglány - állnak a játék mögötti fogadások hátterében és mindhárom személy bőven benne van a hetvenben. Azért elvárná az ember, hogy ilyenkor egy egész kis kompánia legyen élet-halál ura, akik pergő montázsban cserélgetik a sorsjegyeiket. Itt meg McDowell benyög valamit, a másik kettő meg bólogat rá.
Volt hiányérzetem és Rob Zombie-tól ez számomra nagyon kevés.

Ezt a témát - emberek belekényszerítése egy túlélős játékba, gazdag emberek a háttérben, küzdelmes elhalálozások - már sokan és sokféleképpen feldolgozták. Nem érzem, hogy rendezőnk bármit hozzá tudott volna tenni a témához, amit amúgy meg kedvelek. Csak nem így.

40%

Ha szeretnéd látni: 31 (2016)

Ha valaki rájön, mit akar jelenteni a 31, kérem írja meg kommentben.

Ha hasonló filmek érdekelnek:
- Menekülő ember
- Battle Royale
- A kockázat ára

Szellemirtók - Ghostbusters (2016)

Szellemirtók - Ghostbusters (2016)

Rendezte: Paul Feig

A film Mafab adatlapja: Ghostbusters (2016)

Megtekintés: Nem állítom, hogy vártam rá, mint egy falat kenyérre, de annak ellenére, hogy nem egy maradandó darab, egyszer nézhető.

A problémám egyes újrahasznosított ötletekkel, hogy az eredetiség minimalizálása miatt nem nagyon vágyom többször megnézni az adott filmet. Emlékszem a régi Szellemirtókra. Talán, mert sokszor láttam és nagyon kedveltem az egész show-t. Közben felnőttem, öregedtem és az életem sem úgy alakult, hogy egyetlen örömöm a filmek megnézése legyen, talán ezért sem vágyom rá, hogy a 2016-os változatot rongyosra nézzem és ez nem egyértelműen a csajok hibája, akik játszanak benne, bár tény, nem érzem őket annyira hangsúlyosan jó karakternek, mint az első két rész, vagy eredeti mozik férfi karaktereit. Valahogy az a kémia, ami megvolt a férfibarátságban az első részekben, nekem itt kissé hiányzik és olyan szedett-vetett az egész produkció. A közellenség (Neil Casey) motivációja sincs rendesen a számba rágva, pedig érdekelt volna, hogy mitől lett az, aki és, hogyan volt képes arra, amit véghezvisz, bár, igyekeztek a karaktert felépíteni, néhány perc azonban erre nem volt szerintem elég. (Mondjuk amikor besétál a koncertre vagy az étteremben ülve látjuk, azért ott viszonylag sokat megtudhatunk róla.)

A film két legemlékezetesebb karaktere számomra a Thor srác (Chris Hemsworth) és az enyhén leszbikus beütésű technikus bébi (Kate McKinnon). Pedig a főszereplők pont nem ők. Ez azért gáz.

A Szellemirtóknak már a kilencvenes években be volt tervezve egy folytatása, csak Dan Aykroyd ötlete annyiba került volna már akkor, amennyit most sem költöttek rá a harmadik illetve inkább Reboot epizódra, pedig az sem volt kevés. Engem érdekelt is volna egy harmadik etap, hiszen az elsőt nagyon kedveltem és a második is viszonylag szerethető lett, plusz érdekelt volna, hogy a karakterek sorsa merre halad tovább, mondjuk tíz évvel az első rész után. Mennyire lett volna rutin feladat egy szellem befogása, kivel jön össze Louis Tully (Rick Moranis) karaktere és Dana gyermeke, ha már kissrác, látja e a halott embereket. A tervek azonban túl impozánsak voltak - vagyis kurva sokba kerültek volna - és a brigád lassan letett a harmadik részről.

Közben eltelt közel harminc év és akadt producer, aki úgy vélte, ha beleöl valamennyit a filmbe, az megtérül és hozhat is valamit a konyhára. Mivel már férfiak harcoltak a szellemekkel, a koncepció azt lett, hogy most csajszikat kéne a plazma köpő rémségek után küldeni, de nem voltak elég bátrak, mert, hogy a női nézőknek ne csak cickókat meg seggeket kelljen röhögve bámulni, betettek egy félisten férfiszínészt, hogy az elviccelje saját tehetségét és mutasson valamit a gyengébb nemnek. Nem véletlen az a fotó a szaxofonnal...

Ha a négy bige nem lenne elég - és bevallom, férfi nézőként tényleg nem azok, hiszen egyik sem testesíti meg a szexi tünci, ágyba rángatásra alkalmas eye-candy-t - a csinos csajok mellett, ami a férfi nézőket megmozgatja, az vagy a menő kocsik vagy a szentimentális múltba révedés. Mivel a filmben sok kocsit nem használnak - nem indokolt - de volt korábban két rész, még a jelenlegi negyvenesek gyerekkorából, marad a szentimentális visszatekintés. Hát akkor ha lehetséges, hozzuk be egy-egy cameo és mellékszerep erejéig az első két rész fontosabb színészeit. Mivel rebootról van szó, egyértelmű, hogy utalást nem lehetett tenni arra, hogy korábban már volt néhány szellemeket vadászó pacák, ezért a régi aktorok most teljesen új figurák bőrébe bújhattak. Nagyjából mindenkinek lehetőséget adtak egy esetleges folytatásban való megjelenésre is (Ernie Hudson simán visszatérhet, mivel rokoni szál fűzi a kvartett legnagyobb testű tagjához, míg Bill Murray szerintem direkt vállalta, hogy már az első újrában pórul jár, bár karaktere nem hal meg, csak sokáig élvezi a kórház vendégszeretetét, de talán így nem kell ismét megjelennie a történetben. Teszem hozzá, ha jobban megnézitek az első két részt, Murray már abban sem rajongott azokért a taknyokért, amiket a nyakukba zúdítottak a forgatás alatt, nem véletlen, hogy az első rész végén alig lett habos - a többiek rá is kérdeznek, hogy csinálta - és a második részben inkább elmegy randizni Dana-val (Sigourney Weaver), ahelyett, hogy a társaival a metró szerelvények sínjei alatt csordogáló ektoplazmikus üledékbe ugrana fejest.) Sajnos a szemüveges tudóst megformáló Harold Ramis 2014-ben maga is átsétált a fénybe, így ő már nem vehetett részt ebben a moziban és Rick Moranis is eléggé visszavonult a filmvilágtól, miután felesége elhunyt és nem kapott kellő támogatást a környezetétől. 1997 óta csak hangként jelenik meg produkciókban, vagy esetleg dokumentumfilmben szólal meg és ehhez annyira tartja magát, hogy a harmadik/remake/reboot részhez sem sikerült elcsábítani, ami viszont szerintem nettó hülyeség a részéről, de tiszteletben tartom.
Sigoruney Weavert is sikerült bedobni, de rá egészen a stáblistáig kell várni, viszont ő is visszahozható karakter. A stáblista másik finomsága a női nézőknek kedvez, mert Chris Hemsworth végigtáncikálja, hogy nedves legyen a bugyi.
Dan Aykroyd mint sokat látott taxis ugrott be egy percre, hogy monológjába beépítse az eredeti főcímdal szellemekre vonatkozó sorát és a blazírt egykori titkárnő és telefonos kisasszony, Annie Potts is tiszteletét teszi egy szálloda recepciós minőségben. Aykroyd mondjuk sosem távolodott el a produkciótól teljesen: most is benne volt, mint executive producer.
Az egyetlen, akit hiányoltam, az állandó seggfej és kellemetlen ember karakterében brillírozó William Atherton, aki az első részben igyekszik megkeseríteni hőseink életét. Sebaj, helyette behozták rövid időre Charles Dance-ot, és Ed Begley Jr.-t de mindkettőnek fájóan alulírt szerep jutott. Dance mintha mostanában a mennyiséget preferálná minőség helyett.
Andy Garcia pedig számomra WTF, hogy mit keres ebben a moziban. Oké, öregszik és nem jönnek a szerepek (Ami meg nem igaz), de ez neki méreten aluli megmérettetés, mint enyhén pöcs polgármester. A jobbkezét alakító Cecily Strong meg összeteheti a kezét, mert a többi mellékszereplőhöz képest kifejezetten hálás szerepet kapott.

Melissa McCarthy ugyanazt tette hozzá, mint eddigi filmjeihez és kezd olyan lenni számomra, mint egy női Adam Sandler. Az egyértelmű főszereplő pedig Kristen Wiig, aki elég jól táncol és kedvelem is. McKinnon a titkos favoritom, mint már írtam, Leslie Jones, a negyedik tag volt a legkevésbé szimpatikus, mert a figurája az a tipikus hollywoodi klisés negga drabális csajszi, aki állandóan pofázik, mindentől rovázik és bármi baj éri, előkerül, hogy ő fekete. Lassan a filmekben a korrektség jegyében a feketéket le lehetne cseréni vágott szeműekre.

A történet nem bonyolultabb, mint az első kettő. a humor kiszámítható - poénosnak szánt blőd szövegek, esés, kelés, rombolás. Már most alig emlékszem valamire a filmből.
Azért, nem csak a színészek terén igyekeznek rájátszani a nosztalgiára:
Előkerül a híressé vált logó, kicsit kreatívabb formában kitalálva. Megkapjuk az ikonikus autót, bejutunk a védjeggyé vált épületbe. A zöld zabagép is visszatér, ám nem erőltetik túl jelenlétét és még az egykori Stay Puff habcsókember is tiszteletét teszi, bár a bicskanyitogató pusztulása számomra érthetetlen forgatókönyvi húzás, amelyet beáldoztak egy olcsó svájci bicskás poén miatt, igaz, itt nem habcsókként találkozunk vele, hanem hatalmas balonként, de gondolom, ha már szellem, ugyanúgy trutyivá robban, ha viszont meg az a finom, vastag anyag, amiből egy ilyen hatalmas balon készül, az nem szakad atomjaira, ha megszúrják egy bicskával. Nem tudom, mi ez a svájci bicska mánia ott az USA-ban, de most jött ki egy egész film, amely egy holttest svájci bicskaként való felhasználásról mesél, és az egykori Harry Potter a főszereplője: Az ember, aki mindent tudott - Swiss Army Man (2016).
A stáblista után pedig - amit te azért nem tudsz, mert olyankor már kimenekültél, hogy feléleszd elült seggedet - még Zuul-ra is marad egy másodpercnyi idő, hogy legyen egy magkezdeménye a folytatásnak.

Nos, most várok egy prequelt, amelyben gyerekek - fiú gyerekek - mesélik el az eredeti szellemirtók gyermekkorát és rajongását a kísértetekhez. Mert miért ne, ha a Stranger Things olyan ügyesen megidézte a témát.

50%

Ha megnéznéd: G H O S T B U S T E R S  (2016)

Töfi:
- Kristen Wiig már játszott együtt sci-fiben Weaver-rel: Paul - Paul (2011)
- Charles Dance már játszott együtt Weaver-rel, A végső megoldás a halálban - Alien 3 (1992) és ott volt közös jelenetük. Viszont mindkét film egyfajta harmadik rész.
- Chris Hemsworth már játszott együtt Weaver-rel a "Ház az erdő mélyén - The Cabin in the Woods (2012) című filmben, bár közös jelenetük nem volt.
- A hang amelyik főgonoszunkat felzavarja, hogy a fürdőszobában tegyen rendet, a rendezőé.
- Kate McKinnon, a négyes legtökösebb tagja abban az évben született, amikor a mozikban bemutatták a legelső részt!!! Atyaisten, de öreg vagyok!
- Kristin Wiig filmbeli nevét - Erin Gilbert - két korábbi Julia Roberts karakterből vonták össze: Erin Brockovich, Eat, Prey, Love
- A filmben töménytelen utalás van a háttérben a korábbi részekre vagy barátokra, színészekre.
- ghostsfromourpast.com