Patthelyzet - Standoff (2016)

Patthelyzet - Standoff (2016)

Rendezte: Adam Alleca

A film Mafab adatlapja: Standoff (2016)

Megtekintés: Azért elmegy az a másfél óra. Még ha kicsit döcögősen is.

A film erénye és hátránya, hogy roppant költségkímélő a történet. Kamaradarab, három színészre. Két öreg róka és egy zabálni való kislány közös munkája. Elég gyorsan belecsöppenünk a történetbe, alig húzzák azt magyarázattal. A jellemrajzok maguktól kirajzolódnak - már amennyire - a játékidő alatt. A film előnye, hogy a hangsúlyt a drámára és a két férfi színész közötti interakcióra lehet helyezni, így a film hagy helyet a színészi játéknak, ami sok akciófilmről nem mondható el. A hátránya viszont az, hogy a karakter-központúság sokaknak álmosító lehet, hiszen a közel másfél óra alatt bizonyos szempontból nem történik semmi. Mert kb. ez a patthelyzet lényege.

Bird (Ella Ballentine) édesanyjának (Elírtam a családi kapcsolatot, amit unknown felhasználó találóan jelzett nekem. Feliratos filmnél ezért nem szabad felállni és kimenni a vécére ! ) aktuális barátjával elkeveredik egy temetőbe. Történetesen egy üzletasszony itt búcsúzik el a férjétől, amikor a könyörtelen bérgyilkos, Sade - enyhe utalás lehetne de Sade márkira, aki jeles volt anarchizmusból és szadizmusból, de a karakterre valójában egyik sem jellemző - (Laurence Fishburne) lemészárolja a teljes megjelenteket. Egyedül Bird tud nyakába szedett lábacskákkal és egy fényképezőgéppel elmenekülni, amellyel azért korábban tökéletesen rögzítette Sade arcát, aki késve vette észre a kislány terápiás kattintását, ugyanis Bird a fényképezőgépen keresztül dolgozza fel a számára félelmetes világot.

A kislány menekülni kezd, Sade a nyomában. Végül Bird egészen Carter (Thomas Jane) tornácáig szalad, aki ugyan nincs a legjobb formában egy családját érintő tragédia miatt, viszont komoly katonai múlttal rendelkezik. A kislány és a jelenleg egyedül élő férfi gyorsan felmenekül az emeletre, míg Sade az alsó szinten veszi fel a lőállást. A direkt támadás és a kifüstölés egyéb okok miatt nem nagyon jöhet szóba, hiszen Sade szeretné az ügyet olyan gyorsan és olyan csöndesen lezárni, amennyire lehet. Elvileg Carter is gyorsan pontot tehetne az ügy végére... ha nem egyetlen lövedéke lenne beleszorulva az otthon tárolt fegyverébe.
A patthelyzet kialakul és a két férfi pszichológiai harcot kezd egymás ellen, amelybe az érvelés, fenyegetés, könyörgés és zsarolás jól megfér. Alleca igyekszik jól kufárkodni a történettel és egészen tűrhetően teljesít. A film nem lesz teljesen unalmas, igaz, biztos lesznek olyanok, akiknek ennyi izgalom kevés lehet.

Thomas Jane kezd öregedni. Sajnálom, hogy olyan filmek után, mint a bűnös élvezet "Háborgó mélység" vagy a közepes képregény akció "A megtorló"-n keresztül - nem is említve a rengeteg jó film nyúlfarknyi mellékszerepét - Stephen King "A köd"-jét és "Álomcsapdáját" bezáróan, főleg másodvonalbeli filmekben szerepel. Azokban sem feltétlenül főszerepet. Szóval, hiába kedvelem a színészt, előfordulhat, hogy friss munkái elkerülik a hazai kiadást és nem kerül filmje a kezembe. (Bár, ez egyre nehezebb az Internetnek köszönhetően.)

Fishburne is inkább a televíziót preferálja mostanában, az igazán nagy mozikat inkább csak sokadik karakterként erősíti - pl. Acélember főszerkesztője. Jó színész és amit lehet, kihoz az eléggé egysíkúnak tűnő, vérszomjas bérgyilkosból és csak a film második felében kezd árnyalódni a karakter kissé. Egészen odáig leginkább egy fekete Terminátort láthatunk. Később a kezdeti magabiztosság és könyörtelenség elkezd lemállani a figuráról és onnan lesz érdekesebb az alakítás.

Ella Ballentine pedig felnő a két férfiszínészhez a néha gyermeknek, máskor koravénnek tűnő Bird-i szerepében. A film a legkevesebbet talán belőle hozza ki, viszont ez azért lehetséges, mert ő a kellék a két férfi színész interakciójában.

A Standoff sima western felállás, melynek két végén van a fehér cowboy és a fekete, akik egyetlen kisasszony kegyeiért harcolnak.
A trailer átveri a nézőt, hiszen azonnal egy gyönyörű hegy látképét mutatja és utána az első percbe tömöríti a temetői jelenetet, hogy ne tudjuk, valójában egy zárt térben fog játszódni szinte az egész következő hetven perc.

A fényképezés szép, akárcsak a színek. Nincs minden agyon szűrve szürkére, kékre. Bird vörös ruhája simán Piroska metafora: a kis ártatlan lány menekül a gonosz farkas elől, csak nagymama helyett véletlenül a vadász házába sikerül menekülnie. A vadászéba, aki nincs a toppon. Másrészt a piros lufi is egy metafora, amelynek a szerepe átvezetés Carter halott fiáról a később ugyanolyan vörös ruhában megjelenő kislányra. Ezzel hangsúlyozva, hogy bár korábban nem tudta a saját gyermekét megmenteni, most kap egy második esélyt, hogy megvédjen valakit, aki rá van szorulva.

60%

Zombi apokalipszis kisokos, cserkészeknek - Scouts Guide to the Zombie Apocalypse (2015)

Zombi apokalipszis kisokos, cserkészeknek - Scouts Guide to the Zombie Apocalypse (2015)

Rendezte: Christopher Landon

A film Mafab adatlapja: Scouts Guide to the Zombie Apocalypse (2015)

A poszter nem véletlenül idézi meg a '80-as évek kalandfilmjeit stílusában.

Megtekintés: Gyorsan átment rajtam, mint kacsán a traktor.

Egyre-másra készülnek a gyerekekkel és egyéb szörnyekkel operáló horror-komédiák, melyek színvonala erősen ingadozik, akár Frankenstein szörnye. Landon már első forgatókönyvírói munkájával komoly kritikai sikereket ért el, - "Még egy nap a paradicsomban - Another Day in Paradise (1998)" - hogy azután elnyelje a kritikailag silányabb horrorfilm dömping a Parajelenségek sorozat néhány epizódjával. Gondolom, ezek az erősen közepes minőségű Found Footage mozik nem elégítették ki maradéktalanul, ezért párosította a gyerekfilmet a horrorral, hogy történjen valami. Néhány kisvárosi srác viszonylag jól érzik magukat a cserkész csapatukban és tanult rafinériáik jó segítséget nyújtanak nekik, mikor a közeli kutatólaboratóriumból kiszabadul az aktuális zombie kórság és annak áldozatai.

A film nem túl logikus - értem ez alatt, hogy míg egyéb szereplők röhejesen ostoba módon esnek áldozatul, addig főszereplőink néha hihetetlenül szerencsésen botladoznak keresztül törmeléken, beleken és játékidőn, hogy végül kapjunk egy közepes lezárást, megtoldva hepienddel.

Amikor a kövér srác összekulázza magát... Kötelező jelenet.

Van kötelező dagadt gyerek, filozofálgatás barátságról, kitartásról. Van kamaszszerelem, komikus felnőtt karakter - David Koetcher mostanában válogatás nélkül mindenben benne van. Meglepett, hogy itt hajjal látom... de kiderült, paróka. Vannak gyalogáldozatok, jó nő, köcsög aktuális pasi. Van összeveszés, összeborulás. Meg felkészülős montázs, Schwarzenegger módra. (Amikor magukra aggatnak minden szart csatába indulás előtt, mint a Kommandó című filmben.)
Az egész film olyasmi, mintha a "Kincsvadászok - The Goonies" kölykeit belerángatták volna egy zombie-s, túlélő horrorkomédiába, annak előnyeivel - könnyebb izgulni a főszereplőkért, mivel gyerekek - és hátrányaival - a film így kicsit bugyutább is, mintha eleve felnőtt film lenne, hiszen a célközönség az átlagtini. A felemlegetett gyermek-kalandfilmnek amúgy 2015-ben volt a harmincadik évfordulója, ezért a film amolyan tiszteletadás is lehetne a kisvárosi fiúbarátság előtt.

A film előnye, hogy egyszer szórakoztató. A hátránya, hogy pár hete láttam és csak homályos emlékeim maradtak róla.

55%

Csetlő-botló kamaszfiú (Tye Sheridan) és dögös nő (Sarah Dumont). Természetesen elcsattan a tanítónénis első csók is.

Megtekintés: S C O U T S  G U I D E
Több lejátszó jelenik meg majd ha a megfelelő feliratra klikkelsz. Válaszd azt, amelyiket a legtöbben használták.

Sakáltanya - Coyote Ugly (2000)

Sakáltanya - Coyote Ugly (2000)

Rendezte: David McNally

A film Mafab adatlapja: Coyote Ugly (2000)

Megtekintés: Szirupos, amcsi, hepiendes és bűnös élvezet.

Gondoltam, ráhangolódom a filmre, amit évente egyszer megnézek annak pozitív hajrá-optimizmusa miatt, amit végig sugall magából és nem volt nehéz dolgom. Leültem és már az első percekben elmorzsoltam egy könnycseppet, amikor Violet-et (Piper Perabo) egy jókívánsággal ereszti apja (John Goodman) az útjára, annak ellenére, hogy valamennyi porcikája ódzkodik tőle, hogy a lányát a nagyvárosba - New York - engedje. Megjegyzem, eredeti lakhelyük sem egy egyutcás putri, ez kiderül abból, ahogyan Violet-et búcsúztatják. Van ott élet rendesen.
Egy cseppet sem eredeti az ötlet, hogy a legkisebb hercegkisasszony elhagyja a vidéki életet, hogy a nagy városban próbáljon szerencsét és végül megdicsőülve, nyertesként, vörös szőnyegen vonuljon vissza a kis porfészekbe, ahol mindenki szerette vagy más esetekben, senki nem hitt a sikerében. Akkora klisé, mint a ház. Hogy akkor mégis miért olyan élvezet nézni ezt a filmet?
Nem tudtam megfejteni, de pl. az a jelenet nagy kedvencem, amikor a balhé elszabadul a kocsmában és Violet, félénk kislányként, együtt énekel a zenegéppel, hogy az őrjöngő tömeg lassan elcsituljon és a kedves hangra figyeljen. Vagy amikor Violet a két veszekedő férfi közé lép és egy mondattal és tíz dollárral elejét veszi egy verekedésnek, majd a főnöknője (Maria Bello) ad neki még egy esélyt a pult mögött. Mind kedves jelenet a vendéglátás egyik arcáról, ami a valóságban ugyan nem létezik, de ha dolgoztál ilyen helyen és végül otthagytad, azért az emlékeidet ilyen rózsaszín vattapamacsos emlékek lengik be és magad is elhiszed, hogy előfordulhat.

Azért van a filmnek egy másik oldala is. Először is, Violet végül bedobja a pincérköntöst. Ez oké, hiszen többre vágyik, ideje indulni. A valóságban azonban elég szemét húzás azt munkaidő közben, random megtenni, mintegy megunva az utolsó vendég hülyeségét. Ez nem jellemző a későbbi Violet karakterére, és azt se felejtsük el, hogy ezer éve él a városkájában, szereti mindenki - amennyire látszik az első percek eseményeiből - ezért menekülése nem szükségszerű.
Aztán, az a negyven mérföld amit a nagyvárosig megtesz, nem véletlenül nem lett megmutatva, mint road-movie, hiszen amekkora távolságok vannak Amerikában, ahhoz képest az a kb. 55 kilométeres távolság lófasz. Mégis azt akarja elhitetni velünk a film, hogy ez a lány most kiszakad az eddigi életéből, holott, csak inkább kissé átköltözik. Sokkal érdekesebb vagy történetileg drámaibb lett volna, ha a fél kontinensen átutazik, csak akkor olyan dramaturgiai húzásokat nem tud a film meglépni, amiket a kötelező drámai, zsebkendős jelenetek miatt kitaláltak, hiszen így még apu épp ellátogathat leánykájához, hogy szemrehányóan szembesüljön vele, milyen fertőben keresi önmagát a gyermeke a pult másik oldalán.

Violet egyébként sem gondolta ezt végig, hiszen dalt szerezni otthon is tudna és nem kopogna át a szomszéd lakó három másodpercre rá, hogy hagyja abba. Persze, amikor később már a tetőn billentyűzik, akkor a kutya nem jön fől hozzá és küldi el a picsába onnan, ami megint nem logikus. Meg az sem, hogy az otthoni ismert környezet helyett bepróbálkozik egy olyan szórakozóhelyen, amilyet életében nem látott még. Pont pincérnő nem akart kis városkájában többé lenni, ha jól emlékszem, erre végül csak az lett, egy másik formában. Csak kevesebb az étel, több a pia és a fárasztó vendégek. (De ez sem igaz, mert a Coyote Ugly bár vendégköre ritka válogatott figurákból áll, akik nyugodtan veszik, ha pofán öntik őket, letépik ruhájukat vagy lecsippentik a hajkoronájuk egy részét.)

Hát nem csupa mókás álomjelenet?
Még szerencse, hogy azután megérkezik a drámai szál a fiatalember, Kevin O'Donnell (Adam Garcia) képében. Ja, nem is. Ő egy igazán kedves srác, aki csak ilyen filmekben létezik. Az sem baj, hogy egy hölgy kettőszáz ötven dollárért hazaviszi és ebből nem lesz szex, csak egy nagy beszélgetés - fordított esetben hatos karton óvszer fogyna el, az tuti, mert a férfiember csak akkor ad direktben nőnek pénzt, ha utána...
Meg az a két eset, amikor félreértésből végre a két szerelmes között kialakulhatna némi komoly feszültség, túlságosan gyorsan lesz lecsapva, kihagyott ziccer. Az első esetben másodpercek alatt derül ki, hogy a titokzatos zacskó mélyén nem krack vagy fű lapul, hanem egy képregény. Ilyen cuki srác nincs.
Meg olyan sem, aki random megy halat válogatni készpénzért vagy juttatja be kedvesét egy amúgy már-már múzeum jellegű terembe, amelyben azután lehet zenélni, pszichologizálni és szeretkezni is.
Annyira minden klappol!

A kolléganők is mind jó fejek. Oké, kicsit megcsipkedi a hely keménykötésű jó csaja (Bridget Moynahan), de kb. ez is csak percekig tartó rivalizálás és ahogy hasonló filmektől megszokhattuk, elmélyül barátságként.

Jó fej az apuka (Olyannyira, hogy a tesztközönség ragaszkodott hozzá, hogy még írjanak a filmbe plusz jelenetet Goodman-nek, amit a végső vágásnál illesztettek a filmbe!), jó fej a gyermekkori barátnő, jó fejek a kollégák és a szerelem. Egyedül azok a seggfejek nem jó fejek, akikhez a lány megpróbálja bejuttatni tehetségét, mert a kísérletek már a recepción megbuknak. Szerencsére, a filmben maradt annyi vér, hogy ne az első percekben találjon magának Violet producert, mert akkor semmi izgalom nem maradt volna a filmben és nem lett volna kiket utálni. De még ezeket a kishalakat sem tudtam megutálni, mert pár másodperces megjelenésükbe is sikerült a forgatókönyvnek annyit bemutatnia, hogy bizony, valamikor ők is emberek voltak, akik itt ragadtak a pokol eme bugyrában és ezért inkább szánni valóak, nem utálni.

Szóval azért szeretem a filmet, mert egyszerűen alig van benne konfrontáció, gyakorlatilag egy kedves film arról, hogy merj álmodni és kevés szerencsével sikeres lehetsz. Pont nem úgy, mint a való életben.

Érdekességek:
A film zenei albuma több, mint három millió példányban fogyott el és a filmben Perabo énekhangját végig LeAnn Rimes szolgáltatta.
Első kőrben a főszerepet Jessica Simpsonnak ajánlották fel, de ő nem vállalta azt a sok szexjelenet miatt. A sors fintora, hogy a végső változat erősen meg lett fosztva a Perabo-val leforgatott szexjelenetektől.
A film címe abból a mondásból ered, amikor reggel felkelsz valaki mellett, akivel este ittál és kiderül, hogy inkább lennél akár egy sakáltanyán. Valójában a mondás inkább olyasmit jelent, hogy reggel kelve a partneredről kiderül, hogy olyan csúnya, hogy inkább lerágnád akár a végtagodat is, csak, hogy úgy tudj lelépni tőle, hogy ne vegye észre a szökésed. (Sakál-ronda) Nálunk a mondás valószínűleg a rókákra lenne kivetítve, hiszen a hiedelemben az terjedt el, hogy ez a kis állat képes a vadász csapdájából úgy menekülni, hogy lerágja a fogságba esett végtagját. Szóval a film magyar címe lehetne akár Róka csapda is... Tudtam, hogy a filmes magyarázat valahogy sántít Maria Bello szájából.
Violet szerepére szóba került: Izabella Miko, de ő végül Cammie figuráját kapta meg, January Jones, Britney Spears, Jewel Kilcher.
Zoe (Tyra Banks) karaktere rendesen fel van rakva a mozi posztereire, miközben a filmnek csak az elején és a végén láthatjuk, hiszen pont az ő kilépése miatt üresedik meg a munka Violet számára.
A film készülésének évében még egy filmben játszott együtt Goodman és Perabo: Rocky és Bakacsin kalandjai - The Adventures of Rocky and Bullwinkle (2000)

Ha szeretnéd te is látni ezt a kedves kis mozit: S A K Á L T A N Y A

75%
Engem magával tud ragadni, annak ellenére, hogy egy pillanatig nem tudom komolyan venni. Talán ezért nem tudom a drámai műfaj skatulyát ráhúzni.