2014. március 30., vasárnap

Vörös sarok - Red Corner (1997)

Vörös sarok - Red Corner (1997)

Rendezte: Jon Avnet

Habár a történet egy gyilkossági üggyel kezdődik és utána gyakorlatilag egy tárgyalótermi dráma részesei lehetünk, a film nem egy bravúros nyomozásról mesél, tele apró fordulatokkal, bizonyítékok aprólékos felőrölésével, mint mondjuk a "12 dühös ember" című remekműben - vagy csak nagyon kis részben - inkább a kultúrák közötti ellentétekről, szembenállásáról szól.

Jack Moore (Richard Gere), szakmájának legjobbja, ha televíziós csatornák csomagjainak értékesítéséről van szó. Ahogyan a filmben is utalnak rá; az amerikai értékrendet árulja a keletnek, tudván, hogy az nem mutat tökéletes képet társadalmáról, ellenben fonák módon, pont a "fertőzött" amerikai kultúra az, amivel talán az elnyomott kínai népet fel lehet kicsit rázni, mondván: - Nézd, mennyi erőszak és szabadosság ömlik át Amerikából! Hát van erre szükségünk?

Jack éppen az évszázad üzletét igyekszik tető alá hozni. Szerződéseket még nem írtak ugyan alá, de már megkezdődött a kölcsönös édesgetés. Jack természetesen mint vendég egy idegen országban, sokkal többet tud profitálni az üzleti találkozóból, melynek megkoronázásaként mindjárt szállodai szobájába tud vinni egy csinos modellt, aki közben művész is. Meg valami fontos ember lánya...

A forró éjszakából hideg zuhany ébreszti hősünket. A szállodai szoba ajtaját szó szerint rátörik és alkoholos álmából felrázva közlik vele, hogy a csinos modell nem csinos többé. A másik szobában fekszik holtan és a jelek mind azt igyekszenek mutatni, hogy bizony Jack-kel szaladt el a ló. Azonban Richard Gere charme-ja miatt, mi, a nézők, azonnal tudjuk, hogy ez bizony egy tőrbe csalás volt. Az indokok még nem tisztázottak, de egyértelmű, valaki vagy valakik be akarták sározni a média kereskedőt.

A történet fonáksága akkor kezdődik, amikor kiderül, Kína és Amerika hiába található meg egy bolygón, keresve sem találni két különbözőbb jogrendszert. Jack egy Kafka-i rémálomban találja magát, ahol egyenes útja vezet a kivégzéshez, amely egy golyó lenne a tarkójába, amit a kínai állam kiszámláz a családnak. (Milyen "szerencse", hogy Jack-nek nincs már családja...) (Vagy mégsem?)

Az amerikai konzulátus tehetetlen, az ügy pedig lehetne precedens értékű is, ha a kínai törvénykezés nem burkolná be az egészet egy átláthatatlan, áthallhatatlan lepelbe, ahová végül egy nyitott és intelligens ügyvédnő, Shen Yuelin (Bai Ling) képes beszivárogni és segíteni Jack-nek, hogy az valahogy kikecmeregjen a gyilkossági ügyből. Kezdetben ugyan a nő sem áll ki mellette teljese mellszélességgel - illetve Jack számára tűnik úgy - ám később, ahogy a férfit a börtön falai között is támadások érik, el kell gondolkodni, hogy vajon ki áll az egész ügy mögött és miért akarják elhallgattatni a férfit.

"- Azt mondtam, hogy megsérti a bíróságot!"
Richard Gere feszülten figyel. Az élete a tét.
 - Elhiszi, hogy szarok rá? Mivel büntet? Hogy kétszer végeznek ki?"

A film, mivel nem Kínában élünk, nem tudom, mennyire adja vissza hűen az ott uralkodó állapotokat. A filmhez néhány külső jelenetet gerilla módszerrel rögzítettek, engedélyek nélkül, más részeket pedig a felépített díszletek között, melyhez több ezer darab kiegészítőt szállítottak át a kommunista Kínából.

A fényképezés komor. Ezzel közelebb hozva hangulatilag a miliőt, melyben fogant. A zene, Thomas Newman munkája, kevésbé hangsúlyos, mint más filmjeiben. Itt inkább csak szolgai módon alásegít a leforgatott képeknek, alig lép előtérbe. Egyedül talán csak a vége főcím előtti búcsúnál érezhető "tolakodónak".

Richard Gere a film elején szinte már nyálasan kedves, behízelgő. Talán szükség volt a karakter ilyentén megformálására, hogy a későbbi tortúrák során élesebb legyen a kétségbeesett, rettegő karakter közötti kontraszt. Gere egyik legjobb szerepében.
Bai Ling pedig érzékenyen és gyönyörű. Kár, hogy később szinte bedarálta a hollywoodi gépezet és csak sztereotip figurák mellékszerepeire kárhoztatta.
Egy igazán jól elkapott pillanat: Itt úgy tűnik, az ügyvédnő
kineveti a vádlottat. (Bai Ling)
A filmben még olyan nevek tűnnek fel, mint James Hong, Bradley Whitford és Tzi Ma. Kár, hogy szerepeiket a forgatókönyv csak álcából veszi elő.

65%

Figyeld:
- A film első fele néha már-már művészieskedő, egészen az ébredésig.
- Nem a nyomozás részletessége az izgalmas, hanem az, mennyire más lehet két jogrendszer.
- A bírónő játéka nagyon kiemelkedő.
- A valódi indítékok egyszerűen és kiszámíthatóak, bár, ha belegondolunk, csak, hogy egy üzlet meghiúsuljon, kicsit véres a megoldás...

Ha ez tetszett:
- 12 dühös ember (A régi, Henry Fonda szereplésével)
- Gyilkos nap (Sean Connery, Wesley Snipes)

2014. március 24., hétfő

Ryan közlegény megmentése - Saving Private Ryan (1998)

Ryan közlegény megmentése - Saving Private Ryan (1998)

Rendezte: Steven Spielberg

Egyértelműen Top10-es Spielberg film a háború brutalitásáról. Azon belül pedig elfilozofál egy érdekes kérdésen: Egyetlen ember élete többet érhet e, mint mondjuk egy szakaszé?





A film keretes felépítésű. Először a jelenben vagyunk, ahol megismerünk egy idős férfit, aki családjával a második világháborús elhunyt katonák temetőjében egy sír felé igyekszik, hogy lerója kegyeletét.
A keresztek fehérek és átvált a kép a fekete tankelhárító csapdákra, melyek ellepi Omaha beach-et, ahol történetünk indul, 1944. június 6.-án., egyenesen a Normandiai partraszállással.



Vin Diesel, mint Caparzo
Miller százados (Tom Hanks) szemén keresztül, őt követve figyelhetjük meg a háború poklát. Az egyik pillanatban még egy lélegző, gondolkodó katona, a másikban pedig deformált, élettelen húscsomó. Embertelen képek, melyből kiölték a háború pátoszát, hősiességét. Olyan drasztikusak a képek, hogy több országban igyekeztek megcenzúrázni a mészárlást. Volt, ahol Spielberg személyes közbenjárására volt szükség - pl. Indiában - hogy végül mégis bemutatták a teljes változatot.


Ha láttad az első 25 percet, nincs többé illúziód arról, hogy a háborúskodás jó móka. A 60-as évek háborús filmjeinek hamis képeit a "Ryan" tökéletesen
felül írja. A "Piszkos 12", "Kelly hősei" és társai remek filmek, de sehol nincsenek, ha a brutális öldöklés hű megfestéséről van szó.




Miller csapata tetemes veszteségek árán beveszi a partszakasz rájuk eső részét. Hamarosan új, lehetetlennek tűnő feladatot kapnak. A hadsereg parancsnokságról érkezik a feladat: Miután egy Ryan nevű család három fiúgyermeke közel egy időben hunyt el a második világháború harcaiban, Marshall tábornok (Harve Presnell) személyes ügyének tekinti, hogy hazahozassa a negyedik, legkisebb Ryan fiút, James Francis Ryan-t (Matt Damon) az édesanyjához.


A kényes és életveszélyes missziót pedig a veterán Miller nyakába varrják. Kap némi szabad kezet és félinformációkból megtudja, hogy akit keresnek, azok valahol az ellenséges vonalak senki földjén ragadhatott. Miller magához veszi a legjobb embereit - illetve akik inkább megmaradt a keze alatt - és egy tolmácsot, aki sosem látott háborút és megkezdik a road movie-t.
Jeremy Davies, mint Upham




A film közepe tehát egyfajta háborús road movie. Éles helyzetek, egy tévedés - másik Ryanre bukkannak rá - néhány pokoli szituáció, míg végül eljutnak a szétlőtt francia faluba, Rienne-be, amely egy fontos katonai logisztikai célpontra épült, egy hídra, melyet meg kell védeni az ellenséges csapatoktól. Ryan történetesen a szedett-vetett csapat egyik tagja és etikai kérdést csinál a parancsból, mely szerint hazamehet; a testvérei már meghaltak, azon változtatni nem lehet, de az itteni "testvérei" még élnek és amíg nem érkezik meg az erősítés, nem hagyja őket hátra.


Edward Burns, mint Reiben


Egyrészt érthető, hogy a vezérkari főnök miért akarja haza hozatni a fiút. Másrészt érthető, hogy Ryan miért mond ellent a parancsnak. Senkinek nincs igaza... vagy mégis? Ryan szimpatikus karakter lesz azáltal, hogy nem akarja hátra hagyni társait, ugyanakkor ambivalens az érzésünk, hiszen az utána küldöttek miatta "kénytelenek" maradni a csatában és gyakorlatilag, önkéntelenül feláldozzák az életüket, érte.
A film szereplői is boncolgatják ezeket a kérdéseket és nincs fehér vagy fekete, jó vagy rossz döntés.

A film vége egy a partraszálláshoz hasonló város ostrom és végül, egy szép váltással átsiklunk a jelenbe, a sírnál álló Ryan-be, aki Miller százados sírja előtt kéri meg a feleségét, hogy erősítse meg; nem hiába hoztak érte áldozatot.








Giovanni Ribisi, mint Wade a felcser
Gyönyörű fényképezés, remek színészek. Egy részük befutott, a többség a független filmek világában érvényesült, ki sorozatban. A zene John Williams munkája, nem tolakodó és amikor megszólal - viszonylag ritkán - akkor szépen aláfesti a látottakat.

Érdekességek:
- A keretes szerkezetet megerősíti, hogy Miller százados a film eleji és végi csatában mindkétszer megsüketül rövid időre, kb. azonos időben.
- Spielberg nem vezeti félre a nézőit; habár Miller megjelenésével arra asszociálhatunk, hogy ő állt a film elején a sír mellett, a vágás nem használja ki az öreg alteregót, hanem a keresztekről vált át az Omaha Beach-re, míg a film végén viszont egyértelműen Ryan arca öregedik hozzá a sír mellett forgatott jelenethez. Szóval a "tévedés", akinél jelentkezett - mint nálam is - a néző "hibája".
- A szereplőket a filmben apró szerepet kapó Dale Dye készítette fel a filmszereplésre. Tom Hanks már ismerte egy másik forgatás kapcsán, de a többi, fiatal reménységnek, emberpróbáló volt a rövid, de intenzív kiképzés. Egyedül Matt Damon-t kímélték meg a procedúrától, hogy a többi színész és közötte még érezhetőbb legyen a feszültség.
- Horvath őrmester (Tom Sizemore) eredetileg felajánlották Michael Madsen-nek. Ő maga helyett hozta a cimboráját, Sizemore-t.
- A film végi város és ostrom a forgatókönyv fikciója.


Tom Hanks, mint Miller százados
- James Doohan, a Star Trek filmek Scotty-ja és világháborús veterán, személyesen gratulált Spielberg-nek, amiért olyan élethűen ábrázolta a D-Day napi partraszállást. James Doohan a háborúban elveszítette a jobb kezének középső ujját.
- A film eseményeit megtörtént eset inspirálta, habár kicsit másképpen. A filmben példaként felhozott levéllel ellentétben a valóságban csak két testvér halt meg, a többiről kiderült, hogy élnek.
- Apró szerepekben feltűnnek ma már sokkal ismertebb nevek: Dennis Farina, Paul Giamatti, Leland Orser, Ted Danson, Nathan Fillion.

100%

wikipédia: Ryan

2014. március 21., péntek

Cyborg - A robotnő (1989)

Cyborg - A robotnő (1989)


Rendezte: Albert Pyun


De jó volt ez a film abban az időben, amikor még fekete műanyag dobozokon tároltuk a néznivaló filmeket, amiken a minőség a tűrhető és a fos között ingadozott. Néha sikerült egyik-másik filmet szinkronosan megcsípni, volt amit narrátorosan. Attól függ, milyen gyorsan jutott el hozzánk, legális vagy fekete csatornákon. A Cyborg pl. nálam sosem volt a robotnő, már csak azért sem, mert ha egy robotnak emberi a formája és megtévesztésig nőt formáz, akkor az szerintem android és nem robot. Apró kifejezési különbség, de annyi baj legyen. A cyborg meg valami, ami valamikor emberi volt és egy részét géppel helyettesítették. De lehet, hogy rosszul tudom. Meg nem fontos...





Szóval, még Jean-Claude Van Damme be sem futott igazán, a Golan-Globus Productions meg éppen becsődölt. A legjobb pillanatban találkoztak.
Menahem Golan és Yoram Globus (állandóan azt hittem, köze van hozzájuk a mustárgyártó cégnek, de nem) két Tiberias-i úr, akik között ugyan volt 12 év korkülönbség, ám ennek ellenére rendesen összekovácsolta őket a filmipar szeretete, melyet abban tudtak legjobban kiélni, hogy több tucatnyi B filmet szponzoráltak, producereltek. Közben néha becsődölt egy-egy cégük, mégis, újra és újra talpra bírtak állni. Egyik jellegzetes üzletpolitikájuk az volt, hogy húzó nevű színészeket "vásároltak fel", mondjuk 5-10 évre és ezalatt az idő alatt, orrba-szájba dobálták moziba az adott színész filmjeit. Charles Bronson tudna mesélni erről a feszített tempóról, amelynek köszönhetően a filmjei a minőségből átcsúsztak a mennyiségbe. Ennek ellenére G-G rengeteg ma már nagy nevet indítottak el a pályán, vagy tartottak a vászon közelében. A filmjeik minősége meg ugyan megkérdőjelezhető, de a többsége ezeknek a produkcióknak, szórakoztató, kellemes időtöltés volt.



Egyik legendás darabjuk a Cyborg, melyet Albert Pyun rendezett, aki az alacsony költségvetésű akciófilmek egyik királya. Ha lenne ilyen titulus. Pyun első filmje egyáltalán nem vetítette előre, hogy a direktor később fércmunkákba fog temetkezni. A nálunk kevéssé ismert - pedig bemutatták - "Talen kardja" című fantasy nem váltotta meg a világot, sőt, mára szinte nyomtalanul eltűnt. Ettől még egy szórakoztató darab volt. A második filmje enyhén kultikus státuszba emelkedett: Rádióaktív álmok.
Ezután meg jött a sok agyatlan lövöldözés és hentelés. Pyun kamerájához fűződik a "Captain America" 1990-es megfilmesítése. Nos, arról elég ennyi...

"Nem örülnél, ha beköltözne a szomszédba..."
A Cyborg valamikor a közeli jövőben játszódik. A világ egy nagy rakás kartondoboz és autóroncs. A díszlet egy része felhasználásra került volna a He-Man 2.-ben, csak mivel gyengén muzsikált az első rész és Dolph Lundgren sem erőltette a szerepet, így mielőtt a sok elő-munka füstbe ment volna, G-G kimentette amit lehet és leforgatták ezt a fél trash, akció szemetet.
A He-Man szál eltűnt a fenébe, maradt egy poszt-apokaliptikus világ, melyben gyilkos hordák tartják rettegésben a túlélők még kisebb csoportjait és fizetett szabad szerencsevadász harcosok vágnak utat az utazó helyett, ha el kell jutni A-ból, B-be. Ilyen megfizethető zsoldos Gibson, akit egy android nő, felkér, hogy vigye el Atlantába, ahol a benne rejlő információk kinyerése után elkészíthetnek egy ellenszert az adott világ legveszélyesebb vírusos halálos járványa ellen. Gibson motivációja a pénzről nagyon gyorsan átvált a bosszúra, hiszen pár flashback elárulja, van közös múltja a kalózok névre hallgató pribékekkel és az nem kellemes. Gibson Duracell nyuszi üzemmódba kapcsolva lohol az ellen után, egy nagy csöcsű barnával az oldalán, akit állandóan leütnek akció közben, így még őt is védenie kell. Hogy végül egyszemélyes harcát siker koronázza, abban sokat segít, hogy a kalózok vannak olyan hülyék, hogy mikor végre egyetlen tör döféssel elintézhetnék, inkább Jézust faragnak belőle és felhúzzák egy keresztre. Azután meg pislognak, mikor Gibson valahogy elébük kerül és felkészülten, harcra készen várja őket a célállomáson.
Mindezt szép lassításokkal és zavaróan gyors és sok vágásokkal vászonra festve.

Vál lövés.  Csak két vágásnyi időt fáj.
Érdekességek:
A karakterek nagyjának hangszer vagy hangszergyártó cég a neve.
A "Gibson" név egyértelmű főhajtás a "Mad Max" trilógia előtt. Hasonló a két főszereplő múltja.
Ralf Moeller első mozifilmje. Vaskos német ajkúsága miatt kénytelenek voltak szinkronizálni a színészt.
Albert Pyun a főszerepre Chuck Norrist szerette volna, ami tudjuk, hogy hülyeség, hiszen Norris az első jelenetben hazavág mindenkit és személyesen az ölében viszi a célállomásra az androidnőt.
A film első perceiben leleplezik az androidnőt, amit ma már valószínűleg meglepetésként a film végére időzítenének. A kilencvenes évek még nem volt olyan fifikás.
Nem hagyták kiteljesedni Pyun művészi vénáit a film elkészítése közben, mert a rendező egy szarrá lassított, fekete-fehér, töredékes félművész filmben gondolkodott.
Ami megmaradt a He-Man forgatásából és elkészült az esetleges folytatáshoz, sőt, egy előkészítés alatt álló Pók-ember film jelmezeit szintén felhasználták ehhez a filmhez.
A büdzsé hozzávetőlegesen millió alatti összeg, amit a bemutató hétvégéjén visszahoztak, hiszen nagyjából 3 milliót fialt az első hétvége.

Deborah Richter: Kacsaszáj, nagy cici, puha popsi.
A film még mai szemmel is szórakoztató. Sok egyéb akciófilmhez képest annyit nem romlott az összkép. Ellentétben azzal a sok olasz produkcióval, amelyek ebben az időben jöttek ki - nyolcvanas évek - és igyekeztek a Mad Max sikerét meglovagolni.

60%

Figyeld:
- A zene. Később sok Magyarországon bemutatott film alá bekeverték a szinkronstúdiók.
- Deborah Richter segge, ahogy fityeg, miközben, Nady a tengerbe rohan. Kiábrándító. A melle az nem rossz.
- A film enyhén megelőlegezi az "Ember gyermekét", bár közel sem annyira, mint a "2019", ami szintén nagy poszt-ap kedvenc.
- Pyun nagy nőgyűlölő.

Valahol a neten találtam egy videókazetta borító gyűjteményt, sok ritkasággal. Ezúton is köszönöm a feltöltőnek!!! A VICO kiadó az egyik legnagyobb lopós cég volt Magyarországon. Rengeteg filmet adtak ki videón, élvezhetetlen szinkronnal. Volt jogi problémájuk rendesen, mert nem minden esetben volt biztos, hogy fizettek a jogdíjakért.
Ha megnéznéd a filmet, ugorj át ide: C Y B O R G