A hangya - Ant-Man (2015)

A hangya - Ant-Man (2015)

Rendezte: Peyton Reed

A film Mafab adatlapja: Ant-Man (2015)

Megtekintés: A hangya szegről-végről az egyik legkevésbé kvalifikált képregény hős, akivel még én sem találkoztam, pedig gyerekkoromban forgattam képregényt csokitól ragacsos mancsaimban. Csoda, ha jó filmanyag lenne. A csoda megtörtént.

A hangya zűrös körülmények között született meg. Eredetileg Edgar Wright, a "Cornetto-trilógia " rendezője hozta volna tető alá, ám elképzelései nem mindenben találkoztak a Marvel fejeseinek terveivel, így végül menesztették és egy jóval alacsonyabban jegyzett rendezőt hoztak a képbe. A végeredmény? Még így is sokkal jobb, mint gondolnánk! Vagy gondoltam volna.

Peyton Reed kezdetben hollywoodi újrahasznosítóként ügyködött. Részt vett a kultikus "Vissza a jövőbe" rajzfilmsorozat változatának elkészítésében és régebbi Disney produkciók életre keltésében, mint a Kurt Russell féle "Komputer teniszcipőben" vagy "A kicsi kocsi újra a régi". Utána pedig nyálas romantikus filmek és átlagos komédiákban dirigálta a stábot. Senki nem gondolta volna - főleg a rajongók reakciói voltak elítélőek a világhálón - ,hogy Reed képes lesz ledirigálni megfelelően egy szuperhősös filmet. A végeredmény meg olyan lett, hogy az ember arra gondol, talán legközelebb is neki kellene a Hangya kalandjait levezényelnie, mert bár biztos, hogy Edgar Wright egyedi látásmódjával a film erősebb is lehetett volna, viszont Reed valahogy nagyon eltalálta az arányokat és egy szerethető képregényfilmet pakolt össze. Persze, nem vagyok úgy elájulva tőle, mint amilyen a hype lett körülötte, hiszen, sok képregényfilm hibája van - sematikus és súlytalan főgonosz, útból eltett ellenlábasok, kiképzés, a baráti társaság, akiket végül be kell vonni, stb. - ami így együtt egy közös és nagy marhuláshoz elég. A hangya, mondjunk róla bármit, egy mesefilm.

Van az öreg király, akinek van hatalma, ám nem akar visszaélni vele. Viszont háború készül és a király már öreg, viszont csatába nem küldheti a lányát, így kiszemel egy megfelelő fiatalembert, aki majd helyette levezényli a csatát. A legmegfelelőbb persze egy tolvaj lesz, akinek viszont hatalmas a szíve. A háborúnak vége, győznek a jók és a tolvaj fiú elnyeri a királylány kezét... csókolom. Ennyi a film nagy vonalakban és nem több.

További részekkel tudja szórakoztatni a film azokat a nézőit, akik tisztában vannak az eredettörténettel, hogy ki honnan érkezett. Ha úgy vesszük, mindjárt két szuperhőst is megismerünk a filmből, kicsit hézagosan ugyan, mert Dr. Hank Pym (Michael Douglas) kalandozásaira, ha érintőlegesen is, de tesz utalást a film. Viszont, az eredettörténet gavallérosan átugorja az első Hangya életét, hogy a második, elvileg kívülállóként a történetbe csöppent és talán szerethetőbb Hangyával ismerkedhessünk meg, Scott Lang-gel (Paul Rudd), az aranyszívű betörővel.
Nem tudom, Stan Lee figurái milyenek voltak, de a filmben felvázolt karakterek nálam bejöttek. Még a vicces haverokból álló brigád is, bár voltak némi Déja Vu érzéseim a fiúkkal kapcsolatban; lásd. X-akták sorozat kockái.

Futottak még a feltaláló géniusz jó helyre, az ellenség karmai közé beépített lánya - mondjuk én egy percig sem bíznék meg benne, de ennyi logikai baki belefér a filmbe. Hope Van Dyne (Evangeline Lilly) széles mosolyával nekem nem volt eléggé dögös karakter, akiért fülig epedeztem volna, de talán majd a folytatáshoz felnő. Dyne karaktere az, akinek szemén keresztül Hank Pym a mai napig felügyelheti, vajon milyen irányba tartanak kutatásai, mellyel sok mindezt kezdhetne a világ, egyedül háborúra nem szeretné, ha használnák. Viszont maga a találmány egyértelműen hadászati célokra alkalmas elsődlegesen (ha a gyógyászatot nem számítom, sem a logisztikát), ezért a mentor korábbi asszisztense, Pym távozása után maradt a laborban, és életét arra tette fel, hogy lenyűgözze és túlnője elődjét és mesterét, akit valahol fogadott apjának is tekint. Darren Cross (Corey Stoll) figurája a tipikus ellenségkép; felül akarja múlni a korábbi gondolkodókat, bárkit félreállít céljai elérése érdekében és még pénzért akár magát vagy találmányát is eladja. A legrosszabb antagonista.

A három jó barát pedig - bár Paul Rudd szerintem egyedül is elég lenne hozzá - plusz humor faktort csempészik a filmbe és természetes, hogy amikor kell, még segítségül is lehet őket hívni. Ilyen barát kell mindenkinek. :)

Luis (Michael Peña) egyértelműen a verőember. Különös szuper képessége, hogy jobb egyenese nagyjából bárkit leküld a padlóra! Scott Lang már a börtönéveiből megismerte a csupa-szív mexikói srácot, akivel együtt vészelték át a börtönévek nagyját. Egyértelműen az egyik legszerethetőbb karakter, akinek még arra is maradt gondja a film végén, hogy egyik általa kiütött testőrt kimenekítse az épületből, mielőtt az összedőlne. Apró, de fontos részlet, hogy jobban árnyalják a figurát.
Kurt (David Dastmalchian) akinek neve németes, akcentusa orosz, ujjai pedig aranyat érnek, ha egy számítógép billentyűzetről van szó. Dastmalchian arca ha ismerős neked, de nem tudod hova tenni; ő alakította Jóker egyik nem kicsit elmebeteg emberét a Nolan féle "A sötét lovagban". Már ott jól hozta az agybeteg karaktert. Ideje volt, hogy szerethetőbb irányba induljon el, ha nem akar örökre beleragadni a pszichopata mellékszereplő kategóriájába.
Dave (T.I.) pedig, ha szarkasztikus akarok lenni, akkor a kötelező fekete. Másrészt viszont a csapat fontos tagja, hiszen autók között maga a király. Ha vinni kell vagy szerelni vagy vezetni valamit, Dave a csúcs.
Fontosabb mellékkarakterek még Lang kislánya, aki egy tündér és a két rendőr, akik ott tesznek főhősünknek keresztbe, ahol tudnak. Kezdetben. Azután pedig, kialakul közöttük egy függőséget sem nélkülöző baráti kapcsolat, csak ehhez annyi kell, hogy Lang ex-feleségének élettársa, a rendőr, Paxton (Bobby Cannavale), ráeszméljen, hogy Scott nem is akkora seggfej, mint amekkorának elkönyvelte korábban. Igaz, ehhez kellett egy csata is a házukban, melynek során Thomas a gőzmozdony új értelmet adjon a vonatos terepasztal használatának.

A közel kétórás produkció nem tud az összes karakternek elég teret adni, hogy igazán megszerethessük őket, így a film két vesztese ebből a szempontból egyértelműen az ex-nejet alakító Judy Greer, aki valahogy mostanában mintha beleragadt volna az enyhén idegesítő feleség szerepkörébe; Jurassic World-ben is ő az alig szereplő anyuka és ott is megjelenik a drámai hatást fokozandó válás motívum...
A másik pedig, aki jobban érdekelt volna, Gale rendőr (Wood Harris). Harris-t utoljára kölyökként láttam az "Emlékezz a titánokra" című remek sportdrámában és őrültem, hogy felismertem, de annak nem, hogy kettőse Paxtonnal, szinte burleszkfilmes keretek között mozgott.
A film egyik legviccesebb akciójelenetében pedig cameo szintű szerephez jutott az egyik Bosszúálló is, de ez maradjon a film humorforrása és nézd meg.

Ha megnéznéd, akkor csak nézd meg itt a lehetőségeket: Egy picuri hangyaember itt van?

75%

Érdekességek, melyeket főleg az imdb-ről mazsoláztam:

- Paul Rudd hangyafarmot vett, hogy megfigyelhesse az apró állatok világát. Megtartotta!
- Ahogy feljebb írtam, Pym negatív karakterjegyei miatt választották a sokkal szerethetőbb második hangyát a főszereplőnek.
- Edgar Wright már 2003 óta lobbizott a Hangya filmért, mivel nagy rajongója a képregénynek, hogy végül csak forgatókönyvíró kreditet kaphasson.
- Michael Douglas ugyanúgy az unokái miatt vállalt szerepet a Marvel filmben, mint sok más kollégája, aki benne van a korba; hogy a gyerekek szóba álljanak vele továbbra is, mert manapság ciki színészként nem szerepelni vagy képregényfilmben vagy valami világsikerű könyvből készült produkcióban :) Ezért fogadta el John Rhys-Davies is Gimli szerepét "A gyűrűk urában"

- Douglas-nak tetszett a CGI, amellyel megfiatalították. Elképesztőnek találta, ahogy lenézett a vászonról önmaga, harminc évvel fiatalabban.
- Volt róla szó, hogy Steve Buscemi alakítja majd Hank Pym-et. Ütemezési gondok miatt nem vállalta. Rajta kívül szóba került még Pierce Brosnan, Sean Bean és Gary Oldman.
- Filmes poén, hogy Scott javasolja, hogy hívják segítségül a Bosszúállókat, miközben a képregényben eredetileg alapítótag.
- Míg Paul Rudd és kaszkadőre kapott Hangyajelmezt, addig szegény Corey Stoll-nak be kellett érnie agy Motion Capture gúnyával, mivel az ő testpáncélját nem tudták megfelelően megépíteni a film kedvéért.
- Akik nem kapták meg végül Scott Lang szerepét: Ewan McGregor, Adrien Brody, Joseph Gordon-Levitt.

X-Men: Az eljövendő múlt napjai - X-Men: Days of Future Past (2014)

X-Men: Az eljövendő múlt napjai - X-Men: Days of Future Past (2014)

Rendezte: Bryan Singer




Előre bocsátom:
Az írás hiányosságaiban szerepet játszik, hogy nem volt szerencsém a legtöbb X-Men képregényhez.



































Singer visszatért a Marvel univerzumhoz és eddigi filmjeit tekintve, itt a helye. Promóciózni már nem tudta a filmjét, egy gusztustalan szexuális botránynak köszönhetően, de nekem, mint nézőnek, ezt igazából nem kéne tudnom...

Singer egy képregényhez nyúlt hozzá, igaz eléggé megváltoztatta az eredeti koncepciót, mi pedig örülünk ennek, hiszen Logan-Rozsomák-Farkas megint főszerepet kapott egy remek akciófilmben. Érdekes, hogy ha Logan saját történeteit nézzük, azok valahogy sokkal súlytalanabbak lettek a többiek nélkül. Hiába, egy jó X-Men történethez réteges építkezés szükséges. A rajongók hiába lojálisak, nem örömködnek, ha csak két óra zúzást és karmokat látnak. Egy rajongó kielégítéséhez összetett cselekmény szükséges. (A képregények közül is azoknak van nagyobb sikere, amelyek története az érdekes, nem az, amelyikben alig akad szövegbuborék, csak szépen megrajzolt fázisrajzok. Nem véletlen, hogy a rendkívül bonyolult, fizikai mélységekbe alámerülő Watchmennek olyan masszív olvasói rajongótábora alakult ki.

A mese felütése a sötét, komor és vállalhatatlanul pesszimista jövő, amelyben egy speciális fejlesztésű robothadsereg szisztematikusan és könyörtelenül levadássza az X-Men-eket. Azt gondolnánk, hogy kedvenc mutánsaink bármilyen támadást képesek kivédeni génjeiknek köszönhetően, azonban a hetvenes években fejlesztésnek indított őrrobotok kifognak rajtuk. A robotok atyja, Dr. Bolivar Trask (Peter Dinklage) maga is mutáns, ha a törpe növést ide számítjuk. Nem mellesleg szuper intelligens tudós, aki kísérletezik a veszélyes mutánsokon és képességeiket beleépíti modern Gólemeibe. Trask saját félelmei miatt dolgozik a robotok fejlesztésén, lévén, hogy retteg a mutánsoktól és, bár nem térnek ki rá, nagyon nem kedveli a következő generációs embereket. Ettől gonosz lenne? Nem hinném. Trask tökéletesen átlátja a lehetséges jövőben rejlő veszélyeket, amelyek az emberiségre nézve kötelezőek, hiszen a történelem őt igazolja. A következő fejlettségi szint miatt az előző elkorcsosul, az enyészetté lesz. Szóval, mint ember, Trask álláspontját kellene védenem, viszont az X-Men történetek, nem kevés jellemrajz és karakter bemutatásával sikeresen a mutánsok felé dönti a kedvelési mutatót. Ezért az átlag néző nekik drukkol, velük rokonszenvezik.

Egy gyönyörű - Mátrix-ot és "Túl a sövényen-t" idéző jelenet elkezdődik...

Az őrrobotok már csupán egy tucatnyi mutáns hagytak életben. Őket keresik, hogy megtisztítsák a bolygót a következő evolúciós lépcsőfoktól. A maroknyi x elrejtőzik a föld gyomrában és Kitty Pryde (Ellen Page) segítségével (nem tudom, hogy ez a képessége miért csak most került elő a filmekben) felvillan számukra egy halvány reménysugár, melynek segítségével megszabadulhatnának gyilkosaiktól. Érezhető azért, hogy az x-ek felszámolása felér egy futurisztikus Holocausttal. Ellen Page színésznő pedig nem régen vallott szexuális identitásáról egy fellépésén, ahol beismerte, hogy saját neméhez vonzódik. Bejelentése jól reflektál a filmre, hiszen a másságot még most is kevesen tolerálják, jelenleg ez a témakör, amely a föld népességét a vallás és abortusz mellett a legjobban megosztja. A neve, hogy Pryde természetesen nem szójáték az évente megrendezett melegfelvonulásokra, hiszen a képregény karaktere nem leszbikus...

Amikor az erő már nem velük van...

Szóval, Kitty a jövő kulcsa. Új képessége - amely a képregény olvasók előtt biztos nem titok - hogy egy személy tudatát képes visszajuttatni annak saját testébe, de időben korábbra. Így az ember kiváltja magát a testében és képessé válik megváltoztatni a múltat. Elegáns megoldás, csak felvet pár problémát: akit visszaküldenek, az az időnek megfelelően a fiatalabb testébe ér vissza. Ezzel szinte a mutánsok nagyját ki is lőttük, hiszen Trask kísérleteinek idején még fiatalok, cselekvésképtelenek. Némi hezitálás után csak Logan (Hugh Jackman) marad, aki mint tudjuk, legalább kétszáz éves, így a hetvenes években az ereje teljében találja majd az idősebb egója. Viszont sietnie kell, mert az "oroszok" már a spájzban vannak.

És ez még csak az első húsz perc.
Jane Goldman ötlete és Simon Kinberg forgatókönyve pörgős, fifikás. Első megtekintés után a benyomásom, hogy egészen jól illeszkedik az eddigi részek közé, ha nem foglalkozunk olyasmivel, hogy Xavier professzor miért él a jövőben, mikor Jane Grey már atomizálta... Másrészt, felülírták az X-men 3. Piócájának véréből készült szérumot is, hiszen Magneto visszanyerte a képességét, hiába szólt a film arról, hogy a szérum végleges gyógymód. Egy képregény filmben eléggé lazán kezelik a linearitást és én, mint képregényfilm kedvelő, hasonlóan lazán veszek ilyen kisebb-nagyobb logikátlanságokat. Főleg, hogy ismerve a képregények világát - már amennyire - tudom, hogy szinte bármi megtörténhet illetve újra definiálható. Nem véletlen, hogy Nick Fury hol fehér, hol fekete, hogy Pókember egyik filmben a csuklójából a másikban meg apró gépezetből lövi a hálót, vagy, hogy filmgyártó vállalattok szerződései alapján ugyanazt a karakter több színész is eljátszhatja. Ezek felett át kell siklani, hiszen fantasztikumot nézünk - enyhe tudományos beütéssel. Bármi megtörténhet.

Logan pedig visszamegy a gyönyörűen megidézett hetvenes évekbe, hogy megakadályozza a másik kedvelt karaktert, Raven, (Jennifer Lawrence) első gyilkosságának elkövetésében, hogy átlépve egy határt, a könyörtelen Mystique-é változzon. Ez persze nem egyszerű, így fel kell keresnie a tíz évvel korábbi kubai válság miatt összekülönböző Xavier-t (James McAvoy) és Magneto-t (Michael Fassbender), hogy együttes erővel, egymást kiegészítve írják át a sötét jövőt, ami nem egyszerű, hiszen mindig lesznek tudós Trask-kek, Kelly szenátorok vagy Stryker őrnagyok, akik ilyen-olyan indokok - lehet irigység, frusztráció, közösségi érdekek vagy bosszú - miatt kötelességüknek érzik a mutáns kérdés nem túl lojális megoldását. Amúgy ki róhatja ezt fel nekik? A félelem és kellő információk hiánya néha drasztikus lépésre ragadtat befolyásos embereket. Nem véletlen, hogy Magneto egyenesen egy zsidó haláltáborból kerül ki bontakozó képességeinek birtokában. Ennél egyértelműbb utalás talán nincs is az x-men univerzumban és ez legalább egy komoly érv a karakter mellett, hogy miért gyűlöli annyira az "embereket".

Logan a hetvenes években szembesül azzal a problémával, hogy az adamantium vázat még nem kapta meg. Balhézni azonban a csontkinövés is bőven elég.

A film két órácskája maga szintén időutazás. Alig egy órának éreztem...
A legtöbb karakterre nem jut elegendő játékidő. Az öreg Xavier (Patrick Stewart) és Magneto (Ian McKellen) fájóan keveset van vásznon, az új mutánsok csak a díszlet legyilkolható kellékeivé silányulnak, de legalább itt van nekünk Logan, Raven és a fiatal Xavier és Magneto. Mellettük még viszonylag sokat szerepel a Bestia és egy etap erejéig behozzák a fiatal Quicksilvert (Evan Peters), akinek viszont a film legjobb akció jelenetét köszönhetjük, amely sokkal drasztikusabb példát mutat a "Túl a sövényen" mókusának energiaital fogyasztós ámokfutására. Ennél a résznél szó szerint végig röhögtem. Még Quicksilvert!!!

A fanyalgásra tényleg csak az adhat okot, hogy remek színészek szinte csak cameozni tudnak a játékidő alatt. Rengeteg utalás van a korábbi részekhez igazítva és Singer ebben a filmben stílusilag sokkal közelebb mozog a Matthew Vaughn féle X-Men elsőkhöz, mint saját két X-men filmjéhez.
Megtekintésre csak ajánlani tudom. Mindenképpen a sikerültebb mutáns kalandok közé sorolnám.

75%

Figyeld:
- Quicksilver fergeteges akciója a Pentagonban.
- Jennifer Lawrence egészen jó. Egyedül is elvinne a hátán egy Mystique filmet.
- A mutánsok levadászása. Túl jó az ellenfél, van benne para-szint.
- A rengeteg cameo, amikor a régi karakterek feltűnnek, sokszor pillanatokra.
- Trask a törpe óriás szerepében. Színészzseni.

Thor: A sötét világ - Thor: The Dark World (2013)

Thor: A sötét világ - Thor: The Dark World (2013)

Rendezte: Alan Taylor

Gyerekkoromban szerettem a képregényeket. Nem állítom, hogy minden(v)evő voltam, azt sem, hogy széles ismerettel rendelkeztem róluk, csak vettem, ahogy pénzem volt. Vagy vettem, ha olyan borítót láttam, ami tetszett. Persze azért hallottam a különleges nyugati csemegékről, néha még kezünkbe is került pár példány, kissé félre nyomott érdekességet, mint Hulk, Tarzan, esetleg Thor.

Olyan jól bírja a verést Thor, hogy egy idő után már nem izgulunk érte.

Nem ismerem Thor-t. A képregényben egy szarrá gyúrt, skandináv figura, széles állal és más öltözetben, mint He-Man (akit szintén nem nagyon ismertem.). Thornak volt egy hatalmas pöröly kalapácsa és azt forgatta. Kb. ennyi maradt meg bennem a nyolcvanas évek egyik kultikus képregényéből. Mármint úgy értem, hogy nálunk a nyolcvanas évek volt, amikor találkoztam vele.

A filmgyártás fejlődött. Már nem ciki szuperhősöket ábrázolni színes bugyikban, mert beért rá a trükktechnika és a néző. Ma már Batman nem csak egy farsangi ruhás vicc, Superman sem egy meleg bár fellépője, és Pókember sem egy hülyegyerek, akinek látványán sírva felröhögsz.

Tom Hiddleston nagyjából ellopja a show-t.

A kilencvenes évek elején néhány dinoszaurusz tipegett a vászonra és az 1-esek és 0-ák képessé tettek minket bármit ábrázolni, amit csak elképzelünk. A képregényfilmek is szépen fejlődtek, olyannyira, hogy mára már komoly rajongótáboruk lett akik milliókat hagynak a mozipénztárakban. Ha kijön egy új komik, hatalmas várakozás előzi meg, vagy pörgős filmes fórumokon alázzák porig, megelőlegezve, hogy nem lesz sikeres. Aztán van, amelyik kasszát robbant (Pókember), míg másik meg szépen eltűnik a süllyesztőben (Green Hornet). Nehéz kiismerni a nézők igényeit. Néha teljesen váratlanul robbannak be filmek (Blade), máskor, meg hiába a nagy név, a masszív rajongókon kívül teljes érdektelenség fogadja (Hellboy). Vagy értetlenség (The Watchmen).

Thor (Chris Hemsworth) és csapata parkolópályára állította Loki-t (Tom Hiddleton), aki bár tudja, hogy vér szerint nem járna neki, mégis erősen ragaszkodni álmához, hogy ő örökli Odin (Anthony Hopkins) után a trónt, Szerencsére Thor-t annyira nem izgatja az uralkodás, inkább csak verné az ellent és a földre látogatna, hogy újra lássa emberi szerelmét, Jane Foster-t (Natalie Portman).
Loki sitten rohad, Thor pedig figyelmetlenkedik. Közben a sötét Elfek, akiket valahogy nem vesz be a gyomrom, igyekeznek leigázni több világot is, amiben segítségükre van egy Aether nevű sötét anyag. Sötét Elfek... látszik, hogy ne vagyok rajongó.

Az egyetlen, ami nálam kicsit lehúzza a filmet, a sötét Elfek.

Történetesen a sötét anyag némi fizikai kísérletnek köszönhetően kézközelbe kerül Jane Fos
terrel, aki sikeresen magába szippantja ezt a halálos energiát. Thor pedig idejében érkezik hozzánk, hogy a halálosan megsérült nőt magával vonszolja Asgard-ba, hogy ott meg tudják majd védeni.
Ez nem egyszerű, mert a sötét elfek legalább olyan emberfeletti lények, mint Thor-ék. Megy is az adok kapok, melynek egyik áldozata Thor mamája és Loki nevelőanyja, Frigga (Rene Russo). Loki pedig hiába gyűlöli az egész univerzumot, Frigga szeretete kicsit visszarángatja Thor mellé, hiszen a gyűlöleténél erősebb motiváció ereje van a bosszúnak.

A Thor 2. tökéletes képregényfilm. Látványos, vicces, vannak benne kikacsintások, jó zene, remek színészek, jó alakítások, történeti csavarok és kellő mennyiségű akció. Ha kicsit is szereted a képregény műfaját és a képregény filmeket, nem fogsz unatkozni a filmen. Többször nézős.

A stáblista után is maradj ülve...

80%

Figyeld:
- Mijnir röpködése, amikor Thor-t keresi a világok között.
- Benicio del Toro cameoja.
- Loki játéka.

Red 2. (2013)

Red 2. (2013)
imdb adatlap

A szereplők nevei nem sorrendben olvashatóak!

Rend.: Dean Parisot

Fősz.:
Frank - Bruce Willis
Marvin - John Malkovich
Sarah - Mary-Louise Parker
Victoria - Helen Mirren
Bailey - Anthony Hopkins

A második rész több izgalmat ígér, mint az első - hiszen a második részekre általában össze szedik magukat a készítők, ha már nekiláttak - mégsem lett nagyobb durranás, mint az első etap. Habár a történet folyása egy sokkal durvább veszély irányába halad homlokegyenest, mivel hőseink jól szerepelnek a világ megmentésében, összességében a Red 2. végül sokkal haloványabb lesz akcióügyileg, mint idősebb testvére.
Frank és Sarah kezdenek komolyan összecsiszolódni. Sarah élvezi az ex-ügynök pasija tesztoszteron szintjét, csüng minden szaván. Tudja jól, amíg együtt vannak Frank-kel, semmi baja nem történhet az égvilágon. És az milyen uncsi már?!

Láttunk már ilyet máshol: pl. Az utolsó akcióhős

Kapóra jön Marvin megjelenése, aki persze még benne van a "világ megmentése" bizniszben és természetes, hogy olyasmibe keveredik, amiből csak Frank segítségével tudna kikecmeregni.
Frank már fáradt, a lúdtalpa sajog, szívesebben teázna otthon, Sarah oldalán, belefeledkezve a teába és édes süteménybe. Sarah azonban Marvin megjelenésének pillanatától olyan, akár a sütőbe tett lepényhal; be van sózva. Szép dolog a középkorú szerelem, ám a viagra fogyóban, így a hálószobai akciókat valami "kézzelfoghatóbb" izgalomra cserélné az eddig inkább Cosmoplotan-en szocializálódott amerikai ex-szingli diszpécserhölgy.

Láttunk már ilyet máshol: pl. Kardhal 

2:1 arányban Franket leszavazzák és kezdődhet a móka.
Persze kell némi ellen:
Egy keleti (Byung-hun Lee) és egy nyugati bérgyilkos (Neal McDonough). Mindkettő profi a szakmájában. Frank egyiküket még ismeri is, és ami tőle idegen, kiveri a víz. Sarah bőszen törölgeti gyöngyöző homlokát.
A feladat; Megmenteni az enyhén őrült tudóst (Anthony Hopkins), majd segítségével kiiktatni egy korábbi találmányát, amely képes a térképek zöld területeit hamuszürkévé változtatni.
Közben jönnek a már ismert mellékszereplők, akikre sok idő nem jut, hiszen nem négy órás a film, csak alig kettő. Épp ezért pár remek jeleneten kívül nem sokáig élvezhetjük sem a "Béka" (David Thewlis) kulináris élvezkedését, sem Ivan, az egykori orosz kém (Brian Cox) akcentusát.
Persze egy jó kémfilm nem működik árulás és pálfordulás nélkül. Kapunk ebből is, abból is. Hogy Sarah vérnyomása a plafonig szökjön, még megismerjük Frank múltjának egyik homályos g-pontját, az orosz ügynöknőt (Catherine Zeta-Jones), de Frank egy jellem, így a töltött-káposzta felmelegítésére nem jut elég idő.

- Frank, ez most komoly? Mellém ültetted ezt a dasenykát?

Sajnos a Red 2. semmiben nem tud ráverni az első részre. Míg, az egyben, ha a töltelék leszámítjuk, egy bérgyilkos követte Frank munkásságát és igyekezett lenullázni öregedő hősünket, Karl Urban személyében, addig most két megbízható színész ered a nyomába. Azonban hiába a Han-t játszó Byung-hun Lee akrobatikus ügyessége és Neal McDonough megbízhatóan jeges, szürke szemű mosolya, szerintem nem veszik fel a versenyt a Karl Urban által hozott, laza, macskaszerű terminátoros kisugárzással. Ketten együtt sem olyan hidegek, mint Urban volt egyedül, pedig McDonough esetében még belevittek egy csúnya gyilkosságot is, hogy nagyon utáljuk a karaktert, mégis, amikor végül elfogyott a dialógusa a filmből, kicsit megsajnáltam.
Sarah karaktere sokat fejlődött az első rész óta. Már nem az a tehetetlen, árral sodródó nőci, akit megismertünk. Figurája, amolyan kabalaként funkciónál. Amíg Frank a "nyakában" tudja, biztos lehet a sikerben, főleg, hogy Sarah már nem passzív üzemmódban nyomja, hanem Marvin gondoskodásának köszönhetően, mind jobban kijön belőle az asszonyállat. (Talán a harmadik részben már ő fogja belevinni Franket a tutiba.)

- Mi oroszok ezt adjuk borravaló helyett...!

Női oldalról Mary-Louise Parker simán elviszi a showt kolleginái elől, ezért Helen Mirren karaktere sokkal súlytalanabb lett, míg Catherine Zeta-Jones egyenesen a lepkesúlyba avanzsált. Talán majd a folytatásban többet domboríthatnak. (Ige, hiába tettek meg mindent az írók, hogy elhitessék velünk, egyikük nem partiképes a folytatásra, hiszen tudjuk, a kémek akár a macska, kilenc élettel rendelkeznek.) Hiába vitték többre amerikai kolléganőjüknél (Oscar-díj, blockbuster, jó házasság), itt csak asszisztálnak az események alá.
Akinek alakítását keveselltem és fontosságát megkérdőjelezem, az a "Béka". Nagyon kedvelem Thewlis egyértelműen tenyérbemászó pofáját, de itt, bár tudtam, ő amolyan James Bond mellék-gonosz, amit belőle kaptam, nekem nem volt elég. Annyira életszagú a borkóstolgató figurája, annyira vászonról lemászó, hogy őt például kifejezetten üdvözölném egy folytatásban.
Az enyhén lökött tudóst pedig Hopkins biztos kézzel hozza. Eszméletlen színész. Ahogy motyog maga elé, ahogy beszél, emlékeztet Hannibal Lecter kissé megborult unokatestvérére, akit eddig nem ismerhettünk meg - mivel Thomas Harris, a Lecter könyvek írója nem mesélt róla. Igazából meg sem lepődtem rajta, amikor kiderültek a motivációi.

Nem bírom a kötöttséget!

Ennek ellenére a film puskaropogás faktora számomra alatta maradt az első résznek. Hopkins karizmatikusabb, mint Richard Dreyfuss volt, korábban, mégis, pont mivel magányos farkas, a végső leszámolás így sokkal vértelenebb lett, mint Malkovich és Mirren ámokfutása volt, pár éve. Morgan Freeman hiánya csak azért nem annyira szembeötlő, mert valahogy a második részben is érzem a szellemét, hogy jelen van. Komolyan!
A történet ugyan kicsit bonyolultabbnak tűnik, de ez sem vált előnyére. Túl sok helyszín, túl sok szereplő, kevesebb tűzijáték.
Ettől függetlenül Dean Parisot akció-képregény-komédiája élvezetes szórakozás, egyszer feltétlenül látnod kell.
A befejezés klisés, könnyen kiszámítható, de még ez sem rontja el az előtte végigült közel két órát.
Ja, és játszik benne Bruce Willis...

Figyeld:
- Parker orálisan adakozóbb
- Hogyan kell a rendőrséget egy hűtőajtóval leamortizálni.
- Hopkins. Az az ember egy zseni.
- Az első részben tetszett, amikor Willis kilép a pörgő autóból? Nos, kapsz valami hasonlót. (Kár, hogy tucatnyi film, köztük a Wanted, már bemutatta)

Néhány érdekesség:
- Ernest Borgnine szerepét csak 2012.-ben bekövetkezett halála akadályozta meg.
- Három szereplő is játszott már Lecter filmben; Hopkins-t ugye nem kell bemutatni, de Brian Cox, aki itt Ivan, már előbb eljátszotta a Hannibalt "A vörös sárkány" első megfilmesítésében, az 1986-os "Embervadász"-ban. Parker pedig "A vörös sárkányban" játszotta Molly-t.
- A filmben Mirren megjegyzést tesz magára, hogy ő a királynő. Ez igaz, hiszen több filmben eljátszotta ezt a szerepet. :)
- Mary-Lousie Parkernek nagy napja volt a film a bemutatója, hisz sok országban együtt mutatták be másik filmjével, a R.I.P.D.-del, amit véletlenül nem az első Red rendezője forgatott le, Robert Schwentke? De!

Thor (2011)

Thor (2011)
Thor

Thor szó szerint odabasz az asztalra, ha elege van...

Rend.: Kenneth Branagh, Joss Whedon

Fősz.:
Thor - Chris Hemsworth (Cabin in the Wood, Bosszúállók)
Jane Foster - Natalie Portman (Leon, a profi, Fekete hattyú)
Loki - Tom Hiddleston (Hadak útján, Éjfélkor Párizsban)
Odin - Anthony Hopkins (A bárányok hallgatnak, Hannibal)
Erik Selvig - Stellan Skarsgard (Good Will Hunting, Ronin)
Coulson ügynök - Clark Gregg

- Emelem kalap...ácsom a statisztákra.

Előkészítés:
Kenneth Branagh gyermekkora óta nagy rajongója volt a Thor képregényeknek, így nem volt kérdés, hogy vállalja e, legalábbis részéről. Az teljesen mellékes, hogy főleg Shakespeare feldolgozásokat készített vagy nem túl sikeres drámákat, thrillereket. Miután a Marvel stúdió letette mellette a voksát, meglepték egy hatalmas csomaggal, amely tartalmazta az összes Thor képregényt, hogy a rendező felelevenítse emlékeit és naprakész legyen a mítoszból. Kenneth Branagh végül azért is vállalta el a film készítését, mert amellett, hogy kipróbálhatta magát a blockbuster filmek világában, pontosan tudta, hogy Thor története teljesen olyan, akár Shakespeare V. Henrikje. Ez persze nem lett volna elég, az amúgy viszonylag kevés CGI-vel dolgozó rendezőnek, hiszen eddigi legnagyobb dobása a Frankenstein volt, ezért segítségnek még beszállt mellé Joss Whedon (Firefly), aki a sci-fi műfaj egyik kortárs fenegyereke és a Marvel studió támogatását élvezte.

Stan Lee, Jack Kirby és Larry Lieber voltak az eredeti képregény szerzői. A forgatókönyvet hárman dobták össze - Ashley Miller, Don Payne, Zack Stentz - J. Michael Straczynski és Mark Protesevich ötletei alapján. Szóval dolgoztak rajta páran.
Néhány apró problémát meg kellett oldaniuk, mint például a Bifrost híd külsejét, amely a képregényben leginkább tényleg az emlegetett szivárványra hajazott. A filmben a híd inkább emlékeztet a jégtáblák és áttetsző kristályok keverékére.
Natalie Portman-t csupán a rendező nevével tudták megnyerni a produkcióhoz. Natalie amúgy nem rajong a blockbuster filmekért, szeret a független filmes világban mozogni.
Tom Hiddleston, Branagh-hoz hasonlóan áttanulmányozta a képregénysorozatot, hogy többet tudjon meg Loki karakteréről. Loki figurája drámai karakter, belső vívódásokkal.
Mind a képregény és mind a film rengeteg momentumot emelt át a skandináv mitológiából.
Ezek mellett még arra is nagyon figyelni kellett, hogy a készülő egyéb Marvel filmekkel jól harmonizáljon a mozi. Bizonyos helyszínek pl. visszaköszönhetnek más, új képregényfilmekből.

Történet:
Áll a bál Asgard-ban. Néhány jégóriás belopakodik Odin palotájába és kegytárgyat próbálnak lopni. A lopást ugyan meghiúsítja az őrség, de Thor, Odin idősebb fia, néhány barátjával átmegy a jégóriások földjére Jotunheim-be, hogy megleckéztesse őket. A támadás nem túl sikeres és Odin megharagszik a forrófejű gyermekére, akinek köszönhetően ismét háború veszélyébe sodródik világuk. A végső atyai döntés: száműzetés a földre. Hatalmas dirrel-durral ez megtörténik.
Thor, miután hatalmas csinnadrattával földet ér, néhány kutatóba botlik, akik a furcsa fiatalember közelében maradnak, mert talán választ tud adni kérdéseikre, melyek felmerültek kutatásaik során. Közben Thor igyekszik visszaszerezni isteni fegyverét a Mölnirt, amely akár Arthur király legendás Excaliburje, csak annak a kezében használható, aki kiérdemelte. Ellenkező esetben képtelenség felemelni, így gyakorlatilag, amíg nincs gazdája, ez a világ legnagyobb papírnehezéke.

Loki, az öcsi, közben keveri a szart, csakhogy Thor-t a földön maradásra bírja. Gyorsan bebukik, mivel ostoba hazugságai könnyen lelepleződnek. Thor feláldozza magát, ami persze megtöri az "átkot", így erősebben, mint valaha, félisten szupermenként indulhat csatába a Jégóriások seregei ellen.

Látványos képregényfilm, de számomra nem volt túl izgalmas. Loki szarkeverése nem túl bonyolult, hamar bukik le. Thor pedig félisten; Mi baja lehet? Portman szép dekoráció. Az akciók nem túl eredetiek. CGI orgia, sok villámmal és füsttel. A színhelyek szépek, a zene remek.
Nekem ennek ellenére közepes szórakozás volt a film.

Miért?
- Talán mert nem vagyok otthon a skandináv mitológiában. Pl. Heimdall honnan kapja állítólagos hatalmát és ha olyan nagyon hatalmas, Loki hogyan tudja egy pillanat alatt lefagyasztani? Most akkor nagy hatalmú, vagy szerencsés kapuőr a srác, hogy eddig nem verték össze. És mi ez a kapu egyáltalán? Ha egyszer megnyitotta valaki, miért ne lehetne a pusztulása után ismét megnyitni?
Loki mitől lesz olyan mint Anakin Skywalker - azaz, miért lesz végletekig ellensége testvérének? Miért nem fogadja el, hogy ő egy mostohatestvér, de szeretik? Ülne le a seggére és falja a vadkant... Persze, ha nem lenne Loki, ki lenne az ellenség?
A végén a támadó robotot milyen energia hajtja? Vajon az "Álomháború"-ban Baby Doll ugyanannak a gyárnak a termékei ellen harcol a japán templomban, mint Thor-ék a kisváros főutcáján? Épp csak másik széria?
De mindegy is, hiszen Thor, elvileg egy isten fia. Akkor meg ki lehet neki ellenfél???
Szóval nem rágtam tövig a körmöm és nem is kötött le nagyon a mozi.

- Nézd, Sir Hopkins ránk nézett!!!

50%

Ha megnéznéd: T H O R