Kilences kód - Triple 9 (2016)

Kilences kód - Triple 9 (2016)

Rendezte: John Hillcoat

A film Mafab adatlapja: Triple 9 (2016)

Megtekintés: Szikár filmdráma, bűnözőkkel, rendőrökkel.

Hillcoat durván négyévente összedob egy mozit - nem számoljuk ilyenkor az egyéb kis melókat - amik, ha nem is lesznek mondjuk kiemelt filmes események, azért okoznak némi szakmai visszhangot. A szó, amivel legjobban tudnám jellemezni, azok fényében, amit eddig láttam tőle - ezért nem reprezentatív - hogy szikár a végeredmény.
Az ajánlat is lassan csordogáló mozi volt, Az út szintén. A témája mindkettőnek erős, a megvalósítás hangulatban, stílusban ugyan erős, szórakoztatásban talán nem annyira. A Fékezhetetlen már jobban elérte a nézők ingerküszöbét, de még mindig nem a tipikus randifilm. Ezek a filmek nem jelenidőben játszódtak, hanem vagy a múltban, vagy egy lehetséges jövőben.
A Kilences kód azonban mai film, mai helyszíneken. Jobb e, mint az elődök? Kommerszebb.

Egy bankrablást izgulhatunk végig, amelynek elkövetői hamarosan egy zűrös zsarolási történetben találják magukat főszereplőként. Több szálon folynak az események, hogy az érdeklődésünk végig fenn legyen tartva. Kőkemény krimi, dráma és akció elegyet látunk, melyben egy idő után bármi megtörténhet, ezért kapunk csavarokat is, igaz, ne várjunk ezektől csodát, hiszen illeszkednek a műfaj keretei közé.
A történetről nem kívánok írni, a maradékról meg nem olvasni kell. :)

Kate Winslet remek és már nem emlékeztet a korábbi fiatal önmagára. Talán a legerősebb karaktere a filmnek a rengeteg férfi mellett.
Nálam a főszereplőnek Casey Affleck tűnt, a frissen az osztályra került rendőr szerepében. Ez a film is bizonyította számomra, hogy mennyivel hitelesebb drámai színész, mint bátyja, Ben. Rágógumi rágása, szótlan tekintete többet árul el a figuráról, mint egy esetleges monológ, amely flashback-eli a múltját.
A másik főszereplő az öregedő Chiwetel Ejiofor, akinek sikerült olyan helyre gyermeket pottyantania, ahova nem szabadott volna. Függetlenül attól, hogy a film összességében mennyire jó, azért elég furának éreztem a figura hátterét, amelyet félmondatokból kell összerakosgatnunk.
Anthony Mackie számomra sokkal hitelesebb szuperhős filmekben. Azért sorsa tudott meglepetést okozni a filmben és talán a legkedvelhetőbb karakter a káoszban.
Woody Harrelson tájszólása megér egy mondatot. Mostanában nem nagyon hallottam eredeti nyelven a színészt, de gondolom, nem így beszél a valóságban, mert ezzel a hanggal, akcentussal az életben nem futott volna be ekkora karriert, kivétel, ha a negyvenes évek cowboy filmjeiben játszhat.
A film létezéséről először Norman Reedus instagram oldalán hallottam először és főleg miatta voltam kíváncsi rá, hiszen szívesen láttam volna végre valami másban is a The Walking Dead-on kívül. Ez a kívánságom nem teljesült maradéktalanul. Még az első trailer is megvezetett kicsit vele kapcsolatban.
Aki külön kedvencem és fontos karakter, az Clifton Collins Jr. Szokás szerint elég mellékes figuraként láthatjuk a vásznon, viszont ez csak az álca. A film végére erőre kap.
Ha homályosnak tűnt eddig, amit olvastál, az nem véletlen. A filmre történő konkrét utalások sokat ronthatnak annak teljes élvezetében.

Elmélázgatás:
A következő sorok amolyan belső gondolattöredékek, amelyeket feltettem magamnak a filmmel kapcsolatban. Nem biztos, hogy igazam van bennük, meg persze, ebben a formában, amit látunk, mind erősíti a drámaiságot, meg volt, amelyik dramaturgiailag lehet, hogy szükséges volt - nem feltétlenül érzem ezt - ennek ellenére, némi szpojlergyanú esedékes.
Michael, aki rendőr, hogyan tudott egy olyan befolyásos hátterű fiatal nőnek gyereket csinálni, akinek a nővére gyakorlatilag a város maffia főnöke? Már amikor kialakult a kapcsolatuk, akkor meg kellett volna, hogy akadályozzák azt a bennfentesek, akár Michael halálával. Vagy Irina azért hunyt szemet az egész felett, mert ennyire szerette a húgát vagy előre gondolkodott, hátha később szüksége lesz a fekete rendőrre?
Egyik sem feltétlenül erős indok, ha beleszámoljuk, hogy Irina gyakorlatilag később az unokaöccsének életével zsarolja Michaelt.
Michael miért volt olyan hülye, hogy benne maradt egy ilyen erősen kétes kapcsolati hálóban?

Gabe (Aaron Paul) miért fogadja olyan "jól", hogy elveszíti a bátyját? A karakter múltját tekintve illetve, hogy milyen állapotban van a jelenben, elvártam volna egy sokkal kiszámíthatatlanabb húzást tőle, amiben bosszút áll. Ami a filmben a sorsa lesz túl direkt számomra. Ettől még nem rossz, csak nem erre számítottam.

A rendőrség tényleg ennyire impotens lesz egy nagyvárosban, ha valahol beérkezik a triple 9 kód? Nos, ha ez hasonlóan működne a valóságban, én nem hoznám nyilvánosságra, még filmben sem. Nem kell ötleteket adni a bűnözőknek! :)

Végig olyan érzésem volt, mintha egy David Michód filmet néznék. Hangulatban a mozi erősen emlékeztetett az Animal Kingdome-ra és az Országúti bosszúra.

65%

Ha szeretnéd látni: T R I P L E  9

Töfi:
- A szereposztás így is impozáns, de akik kiestek, azok sem voltak semmik; Cate Blanchett, Charlie Hunnam, Chris Pine, Christoph Waltz, Jeff Bridges, Shia LaBeouf, Michael B. Jordan

Egy ártatlan ember - An Innocent Man (1989)

Egy ártatlan ember - An Innocent Man (1989)

Rendezte: Peter Yates

A film Mafab adatlapja: An Innocent Man (1989)

Megtekintés: Ne zavarjon, hogy a film "régi" és Tom Selleck mondjuk nem a kedvenced. Ez egy remek dráma, börtönfilmbe oltva.

Szeretem ezt a filmet. Vagy inkább kedvelem? Egyik pozitívuma, hogy pár évente érdemes újra nézni a másik, hogy ha most nem is nézem meg, azért nagyjából emlékszem rá, hogy pár sort írjak róla. Yates rendezői munkásságából amúgy számomra a legélvezetesebb a mai szemmel már elég gagyi "Támadás a Krull bolygó ellen - Krull" című fantasy blődli. A film sok emlékezetes pillanattal örvendeztette meg a gyermekkorú nézőket - néhány jelenetére ma is élénken emlékszem. Felsorolni nem kezdem, de egy film erénye, ha nem csak a zenéjére emlékszünk, hanem nagyjából az egész filmre. A zene amúgy a napokban elhunyt James Horner szerzeménye és az egyik legjobb filmzenei munkája.
Yates ezen kívül sok műfajban kipróbálta magát és az egyik élvezetesebb munkája az "Egy ártatlan ember". Első sorban dráma és fejlődéstörténet, igaz, annak nem a szokványos formája, sőt, kicsit kicsavarja a műfajt. Miért? Mert a főszereplő, Jimmie Rainwood (Tom Selleck), már alapból kiforrt egyéniség, nem lenne szüksége karakterfejlődésre, ha mondjuk egy romantikus filmről beszélünk. Jimmie szereti a barátnőjét, kedvelik és elismerik munkáját a munkatársai és élete a nagy amerikai álom. Aztán, egy nap, két túlbuzgó és korrupt zsaru, sikeresen félrehall egy információt és kábítószert kezd keresni Jimmie lakásán. A baj, hogy Jimmie éppen otthon van, beléjük botlik és meglövik. Persze, mire kiérkezik az erősítés és a mentők, kiderül a tévedés, és ha már rendőreink olyan korruptak, igyekeznek tévedésüket Jimmie nyakába varrni. Köszike!
Szarkeverésüknek eredménye, hogy Jimmie sok év letöltendőt kap és ártatlanul olyan közegbe kerül, ahol a karakterfejlődés minden, csak nem pozitív. Jimmie nem rossz ember, csupán a körülmények áldozata, akinek végül olyan útra kell térnie, ahonnan nincs vissza út. Ennek ellenére, ha úgy vesszük, megtisztulva és megerősödve kerül ki a falak mögül.
Közben, két rendőrünk, meg ahelyett, hogy elmenne a kurva anyjába - két igazi tenyérbemászó arrogáns karakterről van szó - Jimmie barátnőjét fenyegetik és Jimmiere is rászállnak a szabadulása után. Nem tudom, a valóságban is így működik ez, de ha én bemószerolnék valaki és az az én hülyeségemből éveket ülne, igyekeznék az életben többet nem az útjába kerülni. Mert az ördög nem alszik. Biztos, ami biztos.
Meg egyáltalán: Lehet én egy korrupt, kábítószereseket kiraboló gyökér zsaru, de legyen már bennem annyi zsiványbecsület, hogy ha elbasztam valaki életét véletlenül, nem szívom a vérét utána is.
Nos, két zsarunk nem így gondolkodik és meg is lesz a jutalmuk, hiszen a négy fal közül már nem az a címben is szereplő ártatlan ember lép ismét a városi élet körforgásába, hanem egy lélekben és testben megerősödött, igazi ellenfél.
Jimmie pedig kis segítséggel revánsot vesz, ahogy a néző végig drukkolt neki.
Jó főszereplő, jó alakítás. Elfogadható mellékszereplők, egy erős F. Murray Abrahammel, Virgil Cane szerepében, akinek ez az egyik legjobb mellékszerepe, de teszem hozzá, munkásságát annyira nem ismerem. (Tudom, hogy Oscar-díjas az Amadeus Salieri megformálásáért, de ettől még nem állítanám, hogy ismerem, mint színészt!)
A két rohadék zsaru másod-élvonalbeli színészek munkája: Richard Young, aki gyakorlatilag Indiana Jones titkos példaképe. Tőle kapta a kalapot a harmadik részben! Más munkái számomra nem ismertek. David Rasche pedig kicsit túl is játssza a robbanásig feszült zsaru figuráját. Igazi elmebeteg. Volt a nyolcvanas évek legvégén egy pár tucat részt megért, igen fárasztó humorú krimi sorozat, amelyben a címszereplőt alakította. Talán hallottál a Sledge Hammer!-ről... Nem a Peter Gabriel szám.

A film szinte végig karcolgatja a tévéfilmes kereteket. Nem érződik, hogy sok pénzt öltek bele és mai szemmel kissé meg is kopott. Viszont, egy próbát megér, mert Tom Selleck tényleg remek a szerepben, jól hozza a kétségbeesett kisembert, akit elragad a fogaskerék és szinte csak magában bízhat, ha túl akarja élni.
Egyáltalán nem nehéz a főszereplővel azonosulni, még azok ellenére sem, amibe belekényszerítik, a túlélésért.
Kellemes nosztalgiával ajánlom ezt a filmet mindenkinek.

70%

Szerencsére van egy hely, ahonnan mindjárt le is töltheted és megnézheted, igazam van e.
Te mennyit adnál erre a filmre egy tízes skálán?

online pont: Egy ártatlan ember

Hiéna - Hyena (2014)

Hiéna - Hyena (2014)

Rendezte: Gerard Johnson

A film Mafab adatlapja: Hyena (2014)

Megtekintés: Erősen javasolt!

Sokat - két napot - gondolkodtam, hogy mitől érzem másabbnak az Európai bűnfilmeket az Amerikai felhozatalhoz képest, míg hajnal kettőkor rádöbbentem, hogy szerintem az USA főleg akció orientált rendőr-rabló drámákat dobál ki a mozihálózatba, míg az Európai filmek sokkal inkább karakter-központúak, az akció szinte csak mellékesen van jelen. Ezzel nem mondtam persze teljesen, minden filmre ráhúzható igazságot, ám szerintem közel járok.
Azt a zsigeri lepusztultságot, amit ezen a műfajon belül látok az angol filmeknél, annyira nem érem tetten a tengeren túli produkciókban vagy csak nyomokban.
Az elmúlt pár évben volt szerencsém északi népek filmjeibe belenyúlnom, mint angol, svéd, dán, finn, stb. de még a közelebbi nációk, német, francia produkciói is sokkal nyomasztóbbak, mint amit a producerekhez jobban igazodó amerikai filmesek készítenek.

Gerard Johnson "Hiénája" elgondolkodtató, erős dráma, amely egy félig beépülő kábítószeres - minden értelemben az! - zsaru néhány napját meséli el, amikor összecsapnak feje felett a hullámok. Ezt rángatózó, intim közelségbe helyezett optikával, sok arc közelivel éri el. Az akció szinte alig érezhető, mégis, végig izgalmas és feszült filmet látunk, hogy a végén még szurkolunk is az amúgy nem nagyon szerethető főszereplőnek. Igyekszik a film végig a realitás talaján megmaradni - néha észrevenni apróbb logikátlanságokat, mégis, együtt a film hatásos és életszerűnek tűnik.

Michael (Peter Ferdinando) jó barátságot ápol egy török másodrangú gengszterrel és nem kevés pénzt invesztál be a tuti balhéba, amelynek lényege egy védett kábítószer beszállító útvonal, melyet a rendőrség nem ismer, viszont hosszabb ideig lehet majd a csatornát használni. Michael épp a következő lépéseket beszéli meg "társával", amikor megjelenik a konkurencia és néhány machete csapással lerendezik a törököt, míg Michael, féltve inkognitóját, a raktár egyik szegletében rejtőzik el és végignézi a gyilkosságot. Már itt elindul a lejtőn, lefelé, pedig még sikerül meglépnie, visszavéve az alig pár perce leadott, korábbi razzia alatt elcsent drogból egy csomagnyit. Nyakát behúzva inal a tetthelyről, hiszen tilosban járt.

Stephen Graham, kicsi de fontos szerepben.

A konkurencia megjelenése azonban komoly gondot jelent, hiszen presztízs kérdést csinálnak belőle, hogy lehetőleg ne nagyon tejeljenek a rendőröknek, azok meg - Michael bandája, mert az is van neki a kapitányságon belül - mivel mohóak és korruptak, inkább lehúznák a százalékot a gyilkos-kurvás albánokról, mintsem hagyva az egészet a picsába, inkább bilincsbe verve elvinnék őket. Mi már tudjuk, hogy aki az ördöggel üzletel, az megégeti magát.
Michael nyakában liheg a belső ellenőrzés, előkerül egy volt társ, akivel nem szépen váltak el és mert semmi nem megy simán, az egykori haver, mára fél-ellenség és annak a csoportnak a vezetője, akinek az albánok elkapása a feladata.
Michael magánélete sem túl nyugodt, hiszen barátnője nyugalmat szeretne és letelepedni, esetleg gyereket szülni.
Hogy kerek legyen a történet, Michael jelenlegi társai, a kábítószeres csoport fenegyerekei meg igazi gyermeki lélekkel megvert idióták, akik a film szerint roppant sikeres nyomozók a munkájukban, ám a nézők többnyire annyit látnak belőlük, hogy dedós poénokkal ugratják egymást és annyi port szívnak fel, mint egy háztartási gép a vasárnapi nagytakarításkor.
A bili pedig egyszerre borul ki. Ami szar csak lehetséges, rendőrünk nyakába ömlik.

Az albánok kezdenek bekeményíteni: mondjuk, ha vagyok annyira korrupt, mint Michael-ék, szerintem egy rajtaütést eszközöltem volna rajtuk és telelőttem volna a mocskos pofájukat...
A belső ellenőr még arra is képes, hogy pusztán mert "tudja", hogy Michael fekete bárány, akár törvénytelen eszközökkel is, de ráverné a török meggyilkolását: ami viszont nem túl korrekt egy olyan embertől, akinek elvileg pont a korrupció mentes vizsgálat lenne a feladata. Amit ezért cserébe a forgatókönyv kioszt neki, az megjósolható.
Az albánoktól pedig, ki tudja milyen megfontolásból, Michael kimenekít egy könyvelő lányt, akinek beígérték, hogyha susog a rendőrnek, kiirtják a családját.
Szóval több szálon komorodik a történet, a végső fináléig, aminek kimenetelét nem látjuk előre.

Jó a fényképezés, a zene kellően nyomasztó.
A színészek meglepően jók. Még azok a színészek is, akiknek ez az első filmjük. Még ők is hitelesek.

70%

A címben megemlített hiéna pedig szinte bárki lehet a filmben...
A befejezés pedig nem nyújt feloldozást.

Őrületföldje - Animal Kingdom (2010)

Őrületföldje - Animal Kingdom (2010)

Rendezte: David Michôd

Megjegyzem a rendező nevét. Jobban teszem. Filmje egy kiszámítható dráma és mégis, annak ellenére, hogy elvileg meg sem lepődhetnénk rajta, csattanója véreset üt a végén.

A család elvileg azon emberek gyülevész hordája, melyhez magunk vérségi kötelék révén tartozunk. De a vér néha kevés és nem marad más, mint hideg számítás, egymástól függés és közös érdekek. A Cody család pontosan ilyen. Adva van egy anyuka, Janine (Jacki Weaver) aki a felszín alatt vezetgeti matriarchális társadalmát, melyben helye van a különböző apáktól született fiainak. A fiúk öntörvényűek, vadak és le-letérnek a járt útról, azt gondolván, hogy ők irányítanak, ám Janine szorosan fogja őket és ha el is galoppoznak, akarata felettük lebeg. Másrészt Janine sokat markol és keveset fog. Szeretne fiainak normális éltet biztosítani, ami nem megy, ha a kölykök mind bűnözők, akikre a rendőrség vadászik. Ezért kotlóstyúk módjára pörög a szoba közepén és követeli a puszikat, pufogtatja a kedves, anyáskodó bókjait, miközben valami régen elromlott és ez a családot, bele értve a járulékokat is, a szakadék felé sodródik.

Pope még J. fiatal barátnőjében sem bízik.

J. (James Frescheville) szinte katatón állapotban éli mindennapjait. Anyja halálával lépni kényszerül és az egyetlen hely, ahol otthonra lelhet, az a nagymama, Janine háza, ahol viszont J. egy olyan közegbe kerül, amit harmadik generációsként sosem érthet meg. A nagybácsik örömmel fogadják a fiatalembert, aki unott arccal, ám belül feszült figyelemmel követi a családi élet ezen formáját. Nem tudjuk, tetszik e neki, viszont elfogadja és igyekszik beilleszkedni.

A Cody kölykök azonban mind rablók, akik bankrablásból tartják fenn magukat és a rabolt pénz bizony elfogy egyszer. Azonban még idejük sincs kiterveli következő nagy dobásukat, amikor a rendőrség velük foglalkozó osztályának nyomozói, talán megelégelve az irodai munkák és körmönfont ügyvédek jogi csűrés-csavarását, nemes egyszerűséggel kivégzik a Cody fiúk legszimpatikusabb tagját, Barry-t (Joel Edgerton) egy bevásárlóközpont parkolójában.

A rendőrség elítélhető módszerekkel igyekszik a Cody fiúkat megregulázni.

Erre megbomlik a családi idill kényes egyensúlya és a fekete bárány, Pope (Ben Mendelsohn) lép akcióba, melynek folyományaként két rendőr veszíti életét. J. ekkor kezdi sejteni, hogy olyan úton jár, melyről később nehéz letérnie. Ebben megerősíti az is, hogy a rendőrség benne látja a csalit és koronatanút, egyszerre. A Cody család hiába hiszi magát olyan okosnak, a rendőrség stiklis módszereik bogarat ültetnek a fülükbe: Vajon J. köpött?

Ha köpött, akkor "mennie" kell, hiába rokon. Hiába unoka.
Janine, ha a fiairól van szó, olyan könnyedén dobná oda unokáját a dögkútba, hogy elgondolkozik az ember: A Cody család fiúgyermekei kitől örökölték a pszichopátiás tüneteket?
J. pedig tanácstalanul vergődik kétségei között, míg Pope szemet nem vet barátnőjére és olyan lépésre szánja el magát, melynek kimenetele végre J.-t is kirángatja az életét betöltő sztoikus semmilyen létből.
A rendőrség és a Cody család macska-egér harca hamarosan átvált J. és a Cody család harcává.
Végül J. megteszi azt, amit meg kell tennie és átveszi helyét a család őt megillető, ebédlő asztalához húzott székénél.

Guy Pearce a behízelgő modorú zsaru, aki igyekszik J.-t spiclivé tenni.

90%

Lassú vágás, kellemes zenei aláfestés, kiváló színészek.
Az Animal Kingdom egy gyorsan beérő, kultikus bűnügyi-családi dráma

Megjegyzés:
Hogy mennyire gonosztevők a Cody család, azt csupán abból tudja meg a néző, hogy a film elején, a montázs-főcím alatt, bankrablások fotóit látjuk. Az egész film során nem látjuk a fiúkat semmilyen, a "munkájukra" utaló tevékenység közben. A néző kb. ugyanannyi tudással lép a képbe, mint J. miután meghalt az anyja. Apró jelei persze vannak, hogy a Cody fiúk nem kismiskák, de egészen a rendőrségi túlkapásig gondolhatnánk, hogy csak amolyan helyi kemény csávók, akiket szeretnek megszorongatni a rend derék őrei.
Fokozatosan derül ki a Cody fiúk jelleme. Nem feltétlenül a legveszélyesebbnek tűnő arc az igazi vérmedve...