A pláza ásza Vegasban - Paul Bart: Mall Cop 2 (2015)

A pláza ásza Vegasban - Paul Bart: Mall Cop 2 (2015)

Rendezte: Andy Fickman

A film Mafab adatlapja: Paul Bart: Mall Cop 2 (2015)

Megtekintés: Ne röhögtess!

Tudom, hogy amikor annak idején kijött, láttam az első részt. És nagyjából ez minden, amit fel tudtam idézni, miközben meló után, hajnalban nekiláttunk. Kilencven perc: mit veszíthetünk? Hát, azt a kilencven percet.

Megint meg ütköztem rajta, hogy az amerikai filmesek vajon az ilyen darabokat milyen célközönségnek lövik be? Ezeket a humorbon-bonokat, amiket kínos még nézni is, nemhogy reagálni rá arcmimikával, a nyolc és tizenöt év közötti fiatal fiúknak szánják? Mert garantált, hogy tisztességben megőszült, dolgozó ember ezen nem tud őszintén szórakozni. Lehetetlen. Ezt a fajta bárgyú humort mikor sikerül kiirtani a komédiákból?

Kevin James azért alakított már jobb filmekben is, ezért itt hiába ő a főszereplő, tiszta visszaesésnek érzem a pályája ezen pontján ezt a pontot. Pont itt. Persze, eddig nem nagyon bizonyította színészünk, hogy mackós teste mellé - amiből jócskán leadott és mintha a filmben is nagyrészt inkább mesterségesen lenne kipárnázva - örökölt szüleitől némi bárgyú arcberendezést, a hozzá applikált mimikával, ettől még nehéz elképzelnem, hogy színészként fogok tekinteni rá. Talán, egyszer kap egy drámai szerepet - ha kapott, bocsi, lemaradtam - amiben megmutatja, hogy igazi színész, addig nálam a hakni-ripacs kategória.

Hogy ezzel a kategóriával lehet élvezhető filmet csinálni? Lehet, hiszen "A maflás - Here Comes the Boom (2012)" már mutatott egy irányt. Csak mintha az ős Doug Heffernan (A férjek gyöngye szerethető maci karaktere) nem akarna kitakarodni a komfortzónájából. A pláza ásza kettő, pedig, mivel ráadásul már egy elsőre is bárgyú film folytatása, úgy vélem, ripacsunk még mélyebbre süllyedt.

A pofánkba tolt vicceskedő grimaszok elég hamar elvesztik hatásukat.

Néhány trehánysági bizonyíték:
Eleve utálom, amikor a szereplő viccesnek szánt, ámde szánalmas egysorosokkal igyekszik lereagálni szituációkat. A röhej, hogy Woody Allen és Hugh Grant esetében az ön-ironikus beszólások teljesen spontán röhögési ingert tudnak belőlem kiváltani, addig egy ilyen filmben, ha hősünk az égbe kiáltja, hogy "Még nincs itt az időm! Viszlát, kaszás!", azt nem fogom viccesnek tartani. Nem azért, mert a film kezdésén feltűnő Adam Sandler neve miatt eleve behúznám a mosolyfüggönyt, hanem mert egyszerűen nem vicces. Ez valamikor vicces volt, amikor Kevin (Nem James...) McCallister belekiabálta a kamerába, miután családja magára hagyta, hogy "Szabad vagyok! Szabad vagyok!" mert volt benne némi kulturális felhang, stb. de itt csak simán felesleges szócséplés.

A másik, pedig, amikor karakterünk vércukra lemegy "akció" közben és simán kidől, hogy egy perccel később egy kislány csöpögő fagyi tölcsére alá hengeredve feligya, ami arcába csöpög, így nyerve némi plusz manát a további harcokhoz. Oké, tök vicces 3-4 másodpercig a jelenet, de itt 16 másodpercig nyeli a ragacsot, ami érezhetően sok vágástechnikailag. Ugyanakkor, a karakter baromsága, hogyha tudja, hogy mi történik vele cukor leesés közben, akkor lenne nála mindig egy szelet csoki, amivel legalább ilyen vicces jelenetet lehetett volna összehozni, csak kevésbé erőltetett.
Ja, arról nem beszélve, hogy bár jól láthatóan már folyik a cucc lefelé a kis pracliból, azért rendőrünk egy makulátlan tisztaságú padlószeletre küzdi el magát, ahol egy petty fagyi sem foltozza a mozaikkockákat.

- Főnök, meddig leszünk a filmben? - Amíg felmarkoljuk a dohányt!

Vagy még a barna banán jelenet. Egyik öklendezik, másik meg halál unottan rágcsálja este a déli gyümölcsöt, mely már jócskán túl van gyümölcse delén, azt is indokolatlanul sokáig, arról nem is beszélve, hogy a film szempontjából egy teljesen felesleges jelenetsor betoldás, amire dramaturgiailag sincs szükség. Nem azt mondom, hogy nincs szükség spontán poénokra, de ez nem az. Ez erőltetett és fárasztó.

A női főszereplők közül a hotelportás karaktere meg trehányul van megírva, pedig jó a nő (Daniella Alonso) csak komolytalan az egész figura, főleg, mikor hirtelen, egy beszéd hatására - mintha az agyát mosták volna - átmegy vak szerelmesbe.

Pozitívumok:
A rossz embert alakító Neal McDonough már megjelenésével megdobja a mozi élvezetét, kár, hogy cselekedeteinek nagy része, végül logikátlanba csap át, pusztán azért, hogy a főszereplő megmutathassa, milyen tökös.

Szép a fényképezés.

Hú, mi volt még, ami tetszett..?
Volt két poén, amin felröhögtünk. Egyik esetben kínunkban.

Ja, és a végén, amikor a két brigád összecsap, a lassításokban feloldódó akciójelenetek egészen tetszetősek. Ellentétben Paul Bart korábbi és egyéb harcaival, amiket ebben a részben prezentál. Mert azok valahogy gagyik.
Van egy másik univerzum, ahol Kevin James áruházi ásza lehet, hogy ennyire blőd humorral operál, de az akciójelenetek szinte már megközelítik a Die Hard világát... Erre várok. Most nem jött be.

A teljesen felesleges és hiteltelen szerelmi szál szerűség, amelyiknél annyira kilóg a lóláb, hogy szinte szót sem érdemel... a filmben.

Érdemes még megemlíteni Raini Rodriguez nevét, aki kedves komika és jelenleg a főhősünk kislánya. Még óvatos távolságtartással sem lehetne csinoskának nevezni és ebből adódóan elég nehéz a mellékszálként behozott túszdrámájáért igazán izgulni, viszont annyiban legalább eredeti, hogy a filmekben ritkán látunk ennyire valódi kis bumfordi barnaságot. Kár, hogy alig tudnak mit kezdeni vele a forgatókönyvírók, hiszen a menjek, ne menjek frázist pufogtatják oda-vissza. Persze, hiszen a végén kell némi karakterfejlődés, hogy apu végül elengedhesse szeme fényének a kezét. Vagy fordítva.

Remélem, nem lesz második (Durva elírás, mert itt harmadik részt kellett volna írnom, viszont sajnálatos módon ezt senki nem tette szóvá, pedig majdnem 12 órára leléptem dolgozni. Hát nem is olvassátok amit írok? Forró könnyek marják orcámat...) :) rész, mert már most alig bírok felidézni egy jó dumát és hirtelen azt a két jelenetet sem, amin felröhögtem.
Andy Fickman "Gyerekjáték - The Game Plan (2007)" című vígjátéka sokkal jobban dolgozta fel az apa-lánya kapcsolatokat. Miért nem lehet ezen a vonalon haladni, direktor úr?
Kinek kell ez a blődség?

30%

Ha szeretnéd látni, és miért ne szeretnéd, nem igaz, akkor itt: A pláza ásza 2.
Látnod kell és írd meg, neked miért tetszett!

A szomszéd fiú - The Boy Next Door (2015)

A szomszéd fiú - The Boy Next Door (2015)

Rendezte: Rob Cohen

A film Mafab adatlapja: The Boy Next Door (2015)

Megtekintés: Csak ha nem bírod ki, hogy ne lásd J-Lo-t a vásznon. Egyébként felesleges időrablás.

Rob Cohen közepes rendező. Vagy rosszabb. 1996 volt Rob Cohen zsenijének forrpontja, azóta csak csúszik lefelé egy nem létező filmes-rendezői ranglétrán és nem érzem, hogy valaha is vissza akar mászni rajta. 1996-ban, bravúrosan két egészen kiváló filmet juttatott a vásznakra: Sárkányszív, Daylight - Alagút a halálba és azóta folyamatos minőségi mélyrepülést folytat. Nem állíthatom ez a két film klisé mentes lett volna - főleg nem a Stallone film, amelyben Sly kivételesen direkt senkivel szemben nem követett el valamilyen erőszakot - mégis, mindkettő jó szórakozást nyújtott a mozikban. A Daylight-ot például kétszer is megtekintettem moziban, annyira elkapott a katasztrófafilm hangulata és később videókazettán is rongyossá tudtam ezeket a filmeket nézni, mert mindkettőt megvettem, legálisan, ahogy illik. Akkor még meg voltam győződve Rob Cohen zsenijéről.


Azután jött a többi, egyre gyengébb és olcsóbb mozi és ebbe beleértem a Halálos iramban első részét is, amely szerintem csak a szerencsének köszönhetően és a jó helyről való lopásnak (Holtpont) köszönhetően lett egy később megizmosodó franchise első etapja. De Cohen csak útjára engedte, a nagy zsét később már nem az ő rendezésébe ölték bele. Cohen, mintha megfáradt volna, jó témákhoz nyúlkált azóta is, ám rosszul. Valami nem működik már a túl korán kikiáltott zseninél... megfáradt az ember és 2015-ben úgy kb. 4 millió dollárt adtak a keze alá, hogy elkészítsen egy a thriller műfajon belül unásig koptatott témát: a családi idillt fenyegető idegenét, aki megjelenik és bármilyen okból, kipécézi egyik szereplőnket, hogy halálos fenyegetésként nőjön a fejére, miközben a környezetben lézengő többi karaktert, ha szükséges, félreállítsa az útból.

Láttunk már ilyet. A műfaj a thriller és a horror mezsgyéjén kering, néha belesétálva a drámába is. Hogy csak néhány címet említsek, amiket érdemes megnézned, ha ez a film is tetszett - van ilyen ember? - A kéz, amely a bölcsőt ringatja..., A mostohaapa, amely sorozattá teljesedett, az Egyedülálló nő megosztaná..., egy tucat még, aminek a címe sem jut eszembe, mert nem láttam valójában, csak hallottam, olvastam róla, vagy "A vendég - The Guest" című, amely tavaly került mozikba és nálunk alig volt visszhangja, de írtam róla itt: A vendég vélemény.

- Ne haragudj, de túl fiatal vagy hozzám! 

A film az unásig ismert történetet variálja, unalmasan, kiszámíthatóan, vérszegényen. (Az egyetlen ami meglepett benne a szemkinyomás két másodperce, mert arra a korábbi nyolcvan perc ismeretében nem számíthattunk.)
Claire Peterson (Jennifer Lopez) fiával él kettesben, mióta férjének kiadta útját egy félrelépés sorozatnak köszönhetően. Értsd: Folyamatosan csalta egy szőkével az asszonyt. Mivel a társadalom elnéző a csapodár férjekkel, Claire is hajlik afelé, hogy visszaengedje életébe és ágyába a férfit, mégsem olyan könnyű elfogadni, ha a negyvenes korú nőt felcserélik egy hamvas húszasra. Hiába, apu kapuzárási és apuzárási pánikban volt, amikor a titkárnő bokáit marokra fogta. Viszont, mivel szereti nejét is és a fia is csajozás érett, azért visszatenné székhelyét az ágyba.
Mi épp a béküléses résznél csöppenünk a filmbe, pont, mint a szomszéd fiú, Noah (Ryan Guzman) akinek hasizma feszesebb, mint az egész Peterson családé, ezért Claire, annak ellenére, hogy tudja, hogy a srác, aki életükbe toppant, napok múlva a tanítványa is lehet az iskolában, hagyja magát egy magányos este elcsábítani és finoman szólva, a gyenge tiltakozás ellenére, megerőszakolás közeli szeretkezésbe hajszolni.
Másnap reggel az egyik félnek hirtelen lelkiismereti rohamai lesznek a másik fél meg az alig húsz éves kis csávó, aki egyébként láthatóan annyi idős, amennyi valójában is, mert vagy harmincnak néz ki a cula.
Tanár néni már semmissé tenné az egész erotikus jelenetet, míg a felhergelt ifjú szerető belelovalta magát a nem létező kapcsolat csúfos kudarca felett érzett bosszú-hadjáratába, melyben lassan már semmilyen fegyvert sem riad bevetni, hogy elérje, a forgatókönyv által is homályosan felépített célját.
A végeredmény egy unalmas, macska-egér játék, mely egy unalmas végső ütközetben csúcsosodik ki, miközben az egyetlen viszonylag józan gondolkodású szereplő halálozik el, tehát még a body count is unalmas.
Ez pedig, be kell látnom, borzalmasan kevés manapság.

Jennifer Lopez védjegye a feneke és a kamera ezt igyekszik is kihasználva felhasználni. Az összképen azonban sokat ront, hogy ha viszont a művésznő arcát mutatják, mintha túl sok lenne hirtelen a "fényezés", és szűrő a képernyőn. Lopez jelenleg 46 éves és lassan neki is be kell látnia, hogy vannak természeti törvények, amikkel nem lehet szembe menni. Sokkal szimpatikusabb számomra, ha egy nő nem akar istennő lenni úgy, hogy ehhez külső segítséget használ - kamera trükkök - mert akkor azt érzem, nincs magával kibékülve és elódázná az elkerülhetetlent. De a J-Lo filmek nem nekem készülnek, hanem olyan férfiaknak, akik az istennőre kíváncsiak és lehetőleg úgy, ahogy vagy huszonöt éve először botlottak bele.

Az éves filmtermés egyik legvértelenebb szexjelenete.

Ami a film előnyére szólhat, hogy a színésznő, bármilyen cikisnek is érezték a jelenet leforgatását, de saját maga "játszotta" a szeretkezős jelenetet. A film hátránya viszont, hogy ez a jelenet nem igazán lett erotikus, inkább izzadtság szagú és kötelező menet jellegű. Ha Lopez kisasszony kicsit több érzést visz bele, vagy szenvedélyesebb csókokat produkál, talán elhiszem, hogy egy kontrollt vesztett háziasszony elgyengülését látom. Így viszont egy mesterkélt szexjelenettel lettem gazdagabb, amiben kb. annyi finomságot éreztem, mint egy videóra forgatott, hat perces pornó jelenetben, amelyben megjelenik a szerelő, köszön, megkérdezi, hol a problémás készülék, majd a készülék tetején hágja meg a ledér háziasszonyt, aki előre fizet testével a szolgáltatásért és később még a szerelésre váró masinát is elfelejti a "forgatókönyv".

Ryan Guzman se nem húzónév, sem nem elég charme-os, bár az egyik jelenetben igyekszik nagyon szexisen, száját nyeglén félre húzva vigyorogni. Akkor néztem utána és megdöbbenve tapasztaltam, hogy valami táncos sorozatban nedvesítette eddig a bugyit. Szerintem csupán azért vállalta el a sármőr szociopata szerepét, hogy végre lerángassa magáról a több ezer kislány rajongóját, bízva abban, ha egy anyukát dönget a vásznon, megsértődnek a tinik és legközelebb nem zavarják meg, ha egy étteremben szeretne nyugodtan vacsorázni. Nem tudom miért, de nekem, ezek a mostanában, filmekben megjelenő fiatalemberek, akik húsz és harminc között hajtják a celebritás szekerét, mintha egy család fiú rokonai lennének. Alig tudom megkülönböztetni őket.

John Corbett meg mintha sportot űzne abból, hogy totál mellékes pasi figurákat alakítson, totál mellékes szerepekben. Egyszer bulizott egy bazi nagy görög lagziban és akkor úgy kitáncolta magát, hogy azóta csak akkor érzi jól magát, ha egy film játékidejében maximum tíz percet szerepel.

Az egyetlen, aki tényleg szimpatikus figura, az anyu fiacskája. Beszéljünk Kevinről, akit Ian Nelson formáz meg. Tipikus thriller fiú. Zrikálják néhányan a suliból, nem meri elhívni randira álmai nőjét és kezdetben a gonosz hatása alatt áll, mígnem ráébred, hogy komoly baj van. Akkor meg már majdnem késő.

Még jó, hogy nem pitét mondd, mert akkor azonnal levágja apu is, az öcsi is, hogy mi történt a hétvégén...

Lopez hasonló témát, teljesen hasonló képi világgal már elmesélt a "Most már elég" című moziban, amelyben bántalmazott anyukaként végül felveszi a harcot erőszakoskodó férje ellen. Az tízen-pár évvel korábban készült film, de ehhez képest műremek.

A szomszéd fiú hemzseg a logikai bakiktól, a legtöbb szereplő még véletlenül sem úgy reagál az eseményekre, ahogy a valóságban tennénk. Claire egyetlen egyszer fordul a rendőrséghez, ám akkor is csak a múltat kutatja kissé. Az okos barinő, szokás szerint, ad jó tanácsokat, ám ezzel szerepe ki is merül. Apukát anyuka véletlenül sem vonja be a fenyegető veszély kitárgyalásába, még egy balul sikerült "gyilkossági" kísérlet után sem, pedig akkor már erősen lóg a lóláb. Noah pedig nem kerül sittre, még akkor sem, amikor kis híján agyonveri Kevin nemezisét, a deszkás majmot.

Ha szeretsz intelligens filmeken szórakozni, akkor ezen nem fogsz.
Unásig ismert panelekből építettek össze egy ezerszer látott történetet.
Motiváció nem sok. Őrület meg indokolatlanul nagy. Persze, egy szociopatának nem kell sok indok, ám itt, mintha valami nagyobb dolog állna a háttérben. És nem.
A pincében például félelmetes az adattár...
És az is érdekelne, hogy a valóságban egy fotókkal feldíszített osztálytermet mennyi idő alatt lehet kitakarítani, mert abban a formában, ahogy a filmben látjuk, nem fogadom el.
És mi lett a fiú vécében falra mázolt felirat sorsa?
Elbambulhattam, de ha nem lett lemosva, hétfőre az egész iskola tisztában lesz Claire tanárnéni vérbő kiteljesedésével!
Arról nem is beszélve, hogy a befejezés elég kérdést hagy maga után, amit majd a rendőröknek viszonylag összeszedetten kéne tálalni.
Szóval, nem érzem, hogy tanárnőnk megérdemli azt, amit a stáblista után még kapni fog.


30%
Rajtam nem fog Lopez kerek feneke.
Mintha fogyott volna...

A sejt 2. - The Cell 2. (2009)

A sejt 2. - The Cell 2. (2009)

Rendezte: Tim Iacofano

Megtekintés? - Nem ajánlott. Kihagyható.

Sejtettem, hogy mire számítsak. Volt első rész. Mozi változat, széles vászon, húzó név: Jennifer Lopez. Egy rémálom látomásokat elénk varázsló rendező. Monumentális díszletek, helyszínek, komoly videó technika, vágás és jelmezbázis. Egy percet sem láttam a második részből, amikor már tudtam, hogy nem fog meghatni.

Eleve videóra szánták. A főszereplő tök ismeretlen; Tessie Santiago. Még videós berkeken belül sincs halvány fogalmam sem róla, ki ő. Filmjeinek listája rövid és ez benne a legmarkánsabbnak tűnő produkció. Viszont a teste lenyűgöző, bár játéka megfelel egy pornós cica eszköztárával rendelkező színésznőével. (Nevezhetjük a pornófilmekben dugó nőket "színésznőnek"???)
A rendezőnek pedig ezidáig ez az egyetlen filmje, hiszen ezen kívül csupán tévés feladatokat látott el. Azokból említésre méltó csupán a 24 néhány epizódja.

Sosem értettem, hogy egy viszonylag kultikus státuszba emelkedő filmnek miért van szüksége egy igénytelen folytatásra. Talán nem bíztak abban, hogy a mozivásznakon jól működne a második rész és eleve a tékák polcaira gyártják le? Talán inkább a videós és tévés forgalom biztos harminc-negyven milliója, mint egy esetleges mozis százas álomhatár? A Sejt egy jól funkcionáló, mégis eléggé réteg zsánerű thriller lett, hiszen akik borzongani vágynak egy sorozatgyilkos munkássága közben, nem feltétlenül kíváncsiak a film által kínált költőiességre.
Az első rész elvont fantázia világa itt csupán olcsó videós trükkfilm, komoly tartalom, finoman hangolt munka nélkül. Nem véletlen, hogy az első rész készítői közül egyetlen névvel sem találkozunk, aki számítana. Míg az első rész forgatókönyvéért egyetlen ember felelt, itt négy emberre volt szükség, hogy egy értékelhetetlen produktumra gyűjtsék össze a pénzt. Vicc, csak nem nevetek.

Az első részben tudtuk, ki a gyilkos, mert a hangsúly valójában a pszichében tett utazásról szólt. A gyilkos énképének kicsomagolásáról, hogy megértsük, mi késztet egy embert arra, hogy állatként viselkedjen.
A második rész ebben sem partner, hiszen ezeket a szálakat félre teszi és a gyilkos személyének titokzatosságára koncentrál. Nem véletlen, hogy a figura végig takarásban van, eltorzított hanggal. Mert itt a poén nem a belső világ, hanem a személy kiléte. Ócska húzás. Ezért a Sejt 2. egy egyszer nézős, tucat krimi szintjére süllyed, melyben van egy kicsi paranormális szál, Maya-nak köszönhetően, aki egyfajta médiumként látogat emberek emlékeibe, azok tárgyainak megérintésével. (Kicsit emlékeztet Stephen King Holtsávjára, melyben Johnny Smith tárgyak megérintésével képessé vált az azt birtokló személyek életébe pillantani.) Meg van ott még valami a DNS-sel is... Micsoda véletlen, hogy a Regényből készült filmsorozatban játszott Chris Bruno egy franciás kitételű - 69 - epizódban, hogy ebben pedig ő legyen a férfi főszereplő. Frank Whaley szintén, de ő csak 7 részben.

Maya képessége persze nem egzakt, ezért simán elsikkadnak fontos momentumok, miközben "dolgozik". Van persze kötelező gyanúsított, akire lehet gyanakodni. És a végén a kötelező csavar, amelynek megoldása kb. a huszadik percben esett le nekem. (Így van ez, ha egy ismertebb arcot is leszerződtetnek a filmhez. Csak az lehet a gyilkos!!!) Jelen pillanatban még a harmincadik percnél járok, ezért nagyon remélem, hogy a tippem igaznak bizonyul.

Miután ezt leírtam, gondoltam egyszerűbb, ha ugrok egyet a filmmel és előre tekertem.
Igazam volt. A gyilkos az, akire az első pillanatban gyanakodtam, miután megláttam.
Eredeti film ez a Sejt 2. Azért a negyvenedik perc környékén már megmutatják emberünket, így az egyetlen aduját is leleplezi a film. (Tudom, tudom; ha mutatják, az a baj, ha nem mutatják az a baj...)

Dicsérni nem tudom. Hol vannak azok a csodálatos díszletek? Hol vannak azok a beteg víziók?
Itt alig kapunk többet egy folyosónál és néhány monitornál.
Ezerszer látott klisék. Unalmas rendezés.
Autós üldözés, melyben csepp feszkó sincs.
És egy kínai lezárás. Kici-oco.

- Gyere te néző. Látnod kell! (Hazudik!)

30%

(Nem hiszem el. Megnéztem az imdb-n, csupán 2,9-en áll jelenleg: 2015.03.08. Eléggé közel lőttem be hozzá a véleményem. Akkor kb. jól éreztem...)

Megjegyzés: Kiírhatnám ki a gyilkos. Csak, mert a film nem érdemel többet. De hátha neked pont az ízlésed.
Azt kérdezed: - Hogy mi?
-Igen, igen... - felelem.

Ouija - Ouija (2014)

Ouija - Ouija (2014)

Rendezte: Stiles White 

Megtekintés? - Teljesen felesleges.

White egy rakat filmben dolgozott már (Képlet, Démoni doboz, Jurassic park III., Bigyó felügyelő) íróként és effektusok háttérmunkásaként, ennek ellenére is csak annyit tud felmutatni, hogy filmje egy unalmas és közhelyes produkció legyen. Az Ouija legnagyobb hibája, hogy olyan, mintha már láttuk volna valahol és sokszor és egy hét múlva már nem is emlékszünk rá.

A főszereplők aranyos fiatalok, semmi kisugárzással. Ismert név egyedül talán Lin Shaye, a félőrült testvért játszó színésznő, aki kihozza magából a legtöbbet.

A történet unásig ismert, vagy csak én láttam sok ilyen filmet: Előkerül egy démoni Ouija tábla, amely használat után halálos erőket szabadít a szereplőkre, hogy módszeresen, egymás után elhalálozzanak. Ennél több szót kár is a filmre fecsérelni.

A film 5 millióból készült és viszonylag sokat hozott, mikor bemutatták. A több mint kétszáz HASBRO produkció közül ez az első horror, amennyire visszanéztem. De nagyon sovány. Furcsa, hogy 2016-re beígérték a folytatást.

30%
Mert néhány CGI pofásan sikerült.

Kérdés:

Ha hülye vagy, ne csodálkozz később!

Ha a főszereplő és a szöszi, aki elsőnek hal meg, akkora nagy barátnők, akkor a főszereplő miért később szinte found footage-nak számító, számára addig titkos felvételekből tudja meg, hogy barátnője talált egy Ouija táblát? Az országos cimbi csajok az ilyesmit egyetlen percig sem tudnák eltitkolni egymás elől.

A befejezés meg a szokásos: már azt hitted megúszta, de...

A kevés hatásos ijesztő jelenet egyike.

A Seth.hu Ouija tábláról szóló része: itt olvashatod!

Gingerclown - Gingerclown (2013)

Gingerclown - Gingerclown (2013)

Rendezte: Hatvani Balázs

A poszter egészen szép.

Szeretni akartam ezt a filmet. Szeretni, mert egy magyar fiatalember rittyentette össze, amolyan low-budget módra. Szeretni, mert magyar és horror, ami ugye, nem egy megszokott párosítás. Szeretni azért is, mert ugyan amerikai stílusban készült. (Suli sportolói, régi, uszonyos verdák, angolul beszélnek.) Szeretni, mert a gonosz szerepekre a B filmek és a nyolcvanas évek ismert neveiből verbuváltak (más körülmények között biztos) ütőképes színész stábot. Szeretni, mert a Budapesti elhanyagolt vidámparkban forgatták, mellyel akár még új löketet is adhattak volna a látogatottságnak. Nem rajtam múlt, hogy végül csalódottan értem az első 3D-s magyar-amerikai horror végére. Mentségemre szóljon, hogy becsülettel végignéztem, habár már a felénél tudtam, nem éri meg a ráfordított időt. Bár, voltak fórumok, ahol azt olvastam, Hatvani Balázs egyfajta horrorkomédiának szánta a filmjét, ahhoz viszont túl kevés a poén benne. Sem szövegi, sem képi. Az a néhány filmes idézet pedig ide kevés.

A hullámvasút, mint díszlet...

A film roppant hangulatosan indult. Háttérben elborult, de ötletes montázs, előtérben néha olvashatatlan feliratok. Sokszor, mire kisilabizáltam volna egy-egy nevet, már jött a következő. Alatta másodvonalbeli filmzenéknél árnyalatnyival alig jobb eredeti score szólt. (Az én kényes filmzenéhez szokott fülem hallását vettem mérvadónak.)  Gulya Róbert amúgy egészen pofás munkája. Nem féltem a fiatalembert, hiszen már több tucat produkció zenéjének elkészítésében vett rész, köztük nem kevés amerikai filmében. Fogunk róla hallani, ha így folytatja. Másrészt az elmúlt évek nem egy magyar sikerfilmjének komponált muzsikát. Pl. S.O.S. Szerelem!, Made in Hungaria, és Megdönteni Hajnal Tímeát, hogy mást ne mondjak! )

A felütés, hol is indulhatna máshol, mint a csillagos ég alatt, valahol a Hollywood felirat mögött, négy, egyébként szép old timer szerű amerikai kocsival, melyek segítenek belőni a történet idejét, valahova a nyolcvanas évekbe. Sajnos, hamar kiderül, hogy a alkotói kedv kimerül az átlagos amerikai tini horrorfilmekben unásig látott klisék abszolút szellemtelen visszaböfögésében.

Ennyi nagy névvel nem lehet hibázni...

Biff (Michael Cannell-Griffiths) kiköpött kistestvére a Vissza a jövőbe filmek Biff és egyéb neveken illetett Tannenjének. Arrogáns, barátnőjét kigúnyoló, sportkabátos majom, akinek viselkedése amúgy predesztinálná, hogy senki ne keresse a társaságát. Itt azonban, ahogyan más amerikai filmekben megszoktuk, ő a suli sztárja. A baráti társaság meg gyakorlatilag egyetlen bólogató tömeg, önálló akarat és személyiség nélkül. Amíg Biff elsőre, hombár nagyságú fejének köszönhetően tényleg elmenne egy ostoba csatárnak, addig a néha bevillantott barátai még véletlenül sem úgy néznek ki, mint akik elbírnák a labdát. Barátnőiket még kevesebbet mutatja a kamera, pedig amennyire látszik, a ruhájuk és a frizurájuk egészen jól sikerült. Kár, hogy a kamera nem nagyon dolgozik totál plánokkal, hogy a csinos arcokat jobban megnézhessük.
Biff folyamatosan osztja az észt. Már egy perc után elgondolkodtam, hogy a történet szerint a nője miért viseli el ezt a seggfejet? Oké, minden hasonló tematikájú történetben van egy kötelező köcsög, de itt hatványozottan jelenik meg az "Éjjel-Nappal Budapest!" színészeinek eszköztárát hiányosan felvonultató karakternek. A barátnő, Jenny (Erin Hayes) hiteles paródiája a lenézett barátnőnek, aki csak vergődik elnyomó párja mellett. Néha lázad, odamondogat pár becsmérlő szót, de foganatja semmi.
Harmadik fontos szereplőként megjelenik Sam Tully (Ashley Lloyd), a szomszéd srác, aki persze kötelezően vonzódik Jenny-hez, pedig a párbeszédekből azt lehet sejteni, hogy Sam még csak egy osztályba sem jár senkivel a brigádból, annyira más világ. Mondjuk azt sem értem, mit keres ott éjjel, a Hollywood felirat mögött egy kerékpárral, miközben akik a suliban a legtöbbet vegzálják, reflektorokkal világítják meg a kerékpár nyomvonalát. Ja, ilyen, amikor egy szereplő kihívja maga ellen a sorsot és belép egyedül egy elátkozott helyre. (Aha, amit később meg is tesznek, hiszen erről szól a film.)

Persze a románc létrejön...

Biff, bekóstolja "hősünket" és meglebegteti előtte, hogy ha az elátkozott vidámparkból hoz valami ereklyét neki, akkor Jenny automatikusan csinál vele valamit. Ez a rész elég homályos így számomra, mert ilyen felajánlást normális ember csak akkor tenne, ha már kész rá, hogy megunt babájával szakítson. A film szerint Biff szimplán hülye. Sam némi nyomásra (Biff tenyere a tarkóján és a többiek becsmérlő nevetgélése) végül megembereli magát és rááll az alkura. A társaság ezek után átteszi székhelyét a vidámpark egyik nem éppen főbejáratához és Biff lefekteti - nem a csajt - a szabályait. Sam kap két órát éjfélig, hogy előrukkoljon valami értékessel a lezárt terültről. Közben a társaság elejtett beszólásaiból körvonalazódik egy elátkozott vidámpark sötét múltja. Ennek ellenére Sam átmászik a kerítésen. Kis idő múlva, teljesen ésszerűen és logikusan, Jenny követi. Kicsit később Biff is utánuk megy, aminek sok értelme megint nincs, hiszen ő választotta ki a két órás limitet, de egye fene. Amin meglepődtem, hogy a többi fiatal kint maradt, pedig egy horrorfilmnél elvárja az ember, hogy ha már sötét, félelmetes helyszín, akkor azt tele kell rakni mellékszereplőkkel, akiket fel lehet koncolni. A film ezt a ziccert is kihagyja. (Igaz, így nem olyan klisés, mint amikor mindenki beszabadul oszt indulhat a menet.)






Hatalmas pofonokat osztogat innentől a film. A "szörnyek" kb. az Andrássy úti bábszínház szellemiségében készültek. A párbeszédek a két fiatal között majdnem csak a "menjünk innen el"-ig terjednek, ennek ellenére nem légvonalban takarodnak ki a helyről, hanem szépen bejárják minden zegét és zugát. A képek szépek, arra nem nagyon panaszkodnék, bár azért, amikor Biff osztja az észt Sam-nek az elején és az arca árnyékba kerülve szinte láthatatlan a néző számára, azt a rosszul bevilágított helyszín rovására írnám. Másrészt, egy olyan helyről van szó a filmben, amelyet halálesetek miatt közel húsz éve bezártak. Ennek ellenére elég tisztességes fénytechnika világítja be a tereket és a legtöbb vásári móka is működik. Ez számomra elfogadhatatlan egy olyan vidámpark esetében, amelyet nyilván a város nem lát el árammal.

Nem kicsit átverős poszter, ami pofátlanul azt sugallja, hogy Stephen King
Pennywise bohóca visszatért a 25 éves szendergésből...

A szörnyek nagyon gázak. Persze, az amerikai filmgyártás a nyolcvanas évek körül kitermelte a saját szar szörnyeiből álló filmjeit - hogy mást ne mondjak: The Goblin - és gondolom, túl sok pénzt sem lehetett felkanalazni a támogatók zsebéből, mégis, egy horrorfilmnél, ha szörnyes, sok múlik a mumus megjelenésén. Itt a mumus addig működik, amíg a kezeit látjuk, vagy esetleg az árnyékát. A rémek megjelenése a pókasszonyt és a bicikliző zombi (?) kislányt leszámítva a trash kategóriába illik. Velük kapcsolatban, ami viszont erős pozitívum, hogy olyan A lista kapirgáló színészek szólaltatják meg őket, mint Lance Henriksen a Bolygó neve: a halál-ból, vagy Sean Young a Szárnyas fejvadászból. Még kötelező megemlítenem személyes kedvenc B színészemet, Brad Dourif nevét, aki a létező összes horrorszerűségben képes volt megjelenni. (Több mint 150 filmje van és ezek tetemes része sci-fi, horror, vagy hasonló nyalánkság.) Dourif részt vett a Gyerekjáték című horrorsorozatban, mint a gyilkos baba, Chucky eredeti hangja. Sőt, lánya tovább vitte a staféta botot, hiszen a sorozat hatodik epizódjában a lánya játssza az egyik főszereplőt. A másik színészlegenda Tim Curry, akinek a nevét sokan nem ismerik, de ha azt mondom, ő az angolnyelv-tanár az Oscar című Stallone filmben, beugrik a csóka arca. (Kár, hogy olyan kultikus filmekben dolgozott szinte észrevétlenül, mint a Legenda, Vadászat a Vörös Októberre vagy Stephen King A valami-je, ahol szintén gyilkos bohócot formált meg. Legnagyobb szerepe viszont a Rocky Horror Picture Show transzvesztita tudósa. Michael Winslow, a Rendőrakadémia hangutánzó zsarujának hab a tortán, igaz, hogy hangképző tehetsége itt silány humorforrásként szeretne funkcionálni. Hatás nélkül...

Tehát van egy rakat nem rossz színészünk - sőt - és a szájukba adtak egy rakat olyan szar dumát, amely se nem érdekes, se nem vicces, se nem... semmi. A legtöbb, amit így hozzátettek a filmhez, az annyi, hogy a szörnyek képesek beszélni. Ha a film egy kicsit is igyekezett megidézni a Fantasztikus labirintus manó világát, akkor az nem sikerült maradandóan. Amúgy pozitívum, hogy van néhány kikacsintás jobb filmekre. Csak, hogy egyet lelőjek, előkerül Sam hátizsákjából a Grays sport almanach. Hogy nem tudod hova tenni? Hát, barátom, vedd elő a Vissza a jövőbe második részét és pótold hiányos ismeretedet.






Összegzés és tömörítés:
Pozitívum:
Nagy nevek, hangulatos képek, elfogadható zenei világ.
Negatívum:
Szar színészi játék - már ha beszélhetünk ilyesmiről, ék egyszerűségű és kiszámítható történet, pongyola párbeszédek, logikátlanságok, borzalmas bábok.

30%
Két dolog miatt merem ajánlani: Tiszteletből, hogy összehozták a fiúk és tapasztalatszerzésből, hogy ha te hozod össze, ne így tedd!

Kérdés a végére:
Biff végül miért is hal így meg???
Lerázta a bőrét a gyors autópálya???
Vagy leette közben valami a húsát???
WTF???

Különvélemény:
Ha ezt a filmet egyfajta tiszteletadásként vagy műfaji, zsánerkomédiának szánták, akkor viszont azért nem működik, mert erre a nézőt a film nem vezeti rá. Ahhoz, hogy egy film humorosan mutasson tükröt az általa megidézett filmeknek, ahhoz a tükörképet torzítani kell. Rengeteg apró ötlettel, akár angol humorba oltott jelenetekkel sikeres lett volna ez a transzfúzió, így viszont a film simán beáll abba a sorba, amelyben azok az amerikai horrorfilmek kapaszkodnak össze, amit az ember egyszer ha végi bír nézni, majd automatikusan törlődik az ember agyából. (Nem annyira, hogy véletlenül újra belefusson, mert a címére talán emlékezni fog: Hú, ezt láttam és soha többet nem nézem meg!)

Girls Gone Dead (2012)

Girls Gone Dead - Hull, a nő (2012)

Rend.: Michael Hoffman Jr. és Aaron T. Wells












Két rendezőnk neve szinte hosszabb, mint munkásságuk. Általában nincs idegem/időm végignézni a bugyuta horrorfilmeket, még akkor sem ha ez a kedvenc műfajom. Az első pár percben eldöntöm, hogy a nézett film le tud kötni vagy nem. A "Girls Gone Dead" erősen határeset. Ha egyedül vagyok, szerintem rossz szokásomhoz híven átpörgetem, de mivel volt társaságom... együtt néztük meg. Nem kínlódtunk végig, mert a film összességében egynek elmegy. Ami sokat hozzátesz, az a cicik és a gore. Ezekből sosem lehet kinőni.
Katie Peterson (Rebecca Foster szerepében) és néhány barátnője, akik itt diákok a valóságban meg pár filmes színésznőcskék, egyikük apjának hétvégi házába utaznak. A luxusvilla nyaralási célokat szolgál, de mivel apucinak volt a naptárban egy üres hétvégéje amit nem nyaralókra szánt, átengedi a helyszínt lányának, mert megérdemli.

Ismét egy sorozat vagy tömeggyilkos, aki csuklyát és maszkot visel...

A csajok birtokba veszik mind a haciendát, mind a környék egyetlen és unalmas szórakoztató komplexumát, hogy egy görbe hétvégét dobjanak össze maguknak. Sikerül. Berúgnak közepesen és felszednek egy csupa csinos fiúból álló forgató csoportot, akik félretéve a munkát, belevetik magukat az élvezetekbe. Közben szokás szerint megjelenik egy álarcos, köpenyes gyilkos, számomra új fegyverrel és aprítani kezdi a fiatalokat.

"Nézd, nekem ez az első... filmem!"

A forgatókönyv gyenguska, a csajok erős közepes. Kinek a melle jó, kinek a segge, kinek az arca. Személyes kedvencem Brandy Whitford, akinél nagyjából minden rendben van, bár kicsit kolbász. (Nem túl vékony) Viszont picike, szép a cicije és az arca és megőrjít a copfjaival!
Ami elég jó lett az a gore: A balta csapások után látható sérülések ügyes munka.
A film röpke nyolcvan perc. Sok új ötlet nincs benne, bár meglepő a végén, hogy a rendőrök nem teljesen seggfejek.
Két legenda is megjelenik a filmben: Ron Jeremy a pornószínész, mint Ron Jeremy és Jerry O'Neil Lawler, a pankrátor király. Ő egy ügyes húzással még bemutatót is tart munkásságából. Esküszöm, Lawler jobban néz ki, mint a majdnem 15 éve forgatott "Ember a holdban" című Jim Carrey életrajzfilm készülésének idején.
A főszereplők közül senkit nem emelnék ki. Nem is tudnék. A főszereplő barátosnéját alakító színésznő feje viszont kiélt rendesen...

Spojler!!!

A vége pedig tartogat vagy 3 másodpercnyi izgalmat és csavart, de aki hozzáedződött az ilyen filmekhez, az már rég tudja majd, honnan fúj a szél.

30%

Figyeld:
- Vannak cicik és csöcsök
- A gyenge színészi játék
- Néhány csajszit talán már láttad pornóban...