2015. szeptember 18., péntek

A pláza ásza Vegasban - Paul Bart: Mall Cop 2 (2015)

A pláza ásza Vegasban - Paul Bart: Mall Cop 2 (2015)


Rendezte: Andy Fickman

A film Mafab adatlapja: Paul Bart: Mall Cop 2 (2015)

Megtekintés: Ne röhögtess!

Tudom, hogy amikor annak idején kijött, láttam az első részt. És nagyjából ez minden, amit fel tudtam idézni, miközben meló után, hajnalban nekiláttunk. Kilencven perc: mit veszíthetünk? Hát, azt a kilencven percet.

Megint meg ütköztem rajta, hogy az amerikai filmesek vajon az ilyen darabokat milyen célközönségnek lövik be? Ezeket a humorbon-bonokat, amiket kínos még nézni is, nemhogy reagálni rá arcmimikával, a nyolc és tizenöt év közötti fiatal fiúknak szánják? Mert garantált, hogy tisztességben megőszült, dolgozó ember ezen nem tud őszintén szórakozni. Lehetetlen. Ezt a fajta bárgyú humort mikor sikerül kiirtani a komédiákból?

Kevin James azért alakított már jobb filmekben is, ezért itt hiába ő a főszereplő, tiszta visszaesésnek érzem a pályája ezen pontján ezt a pontot. Pont itt. Persze, eddig nem nagyon bizonyította színészünk, hogy mackós teste mellé - amiből jócskán leadott és mintha a filmben is nagyrészt inkább mesterségesen lenne kipárnázva - örökölt szüleitől némi bárgyú arcberendezést, a hozzá applikált mimikával, ettől még nehéz elképzelnem, hogy színészként fogok tekinteni rá. Talán, egyszer kap egy drámai szerepet - ha kapott, bocsi, lemaradtam - amiben megmutatja, hogy igazi színész, addig nálam a hakni-ripacs kategória.

Hogy ezzel a kategóriával lehet élvezhető filmet csinálni? Lehet, hiszen "A maflás - Here Comes the Boom (2012)" már mutatott egy irányt. Csak mintha az ős Doug Heffernan (A férjek gyöngye szerethető maci karaktere) nem akarna kitakarodni a komfortzónájából. A pláza ásza kettő, pedig, mivel ráadásul már egy elsőre is bárgyú film folytatása, úgy vélem, ripacsunk még mélyebbre süllyedt.

A pofánkba tolt vicceskedő grimaszok elég hamar elvesztik hatásukat.

Néhány trehánysági bizonyíték:
Eleve utálom, amikor a szereplő viccesnek szánt, ámde szánalmas egysorosokkal igyekszik lereagálni szituációkat. A röhej, hogy Woody Allen és Hugh Grant esetében az ön-ironikus beszólások teljesen spontán röhögési ingert tudnak belőlem kiváltani, addig egy ilyen filmben, ha hősünk az égbe kiáltja, hogy "Még nincs itt az időm! Viszlát, kaszás!", azt nem fogom viccesnek tartani. Nem azért, mert a film kezdésén feltűnő Adam Sandler neve miatt eleve behúznám a mosolyfüggönyt, hanem mert egyszerűen nem vicces. Ez valamikor vicces volt, amikor Kevin (Nem James...) McCallister belekiabálta a kamerába, miután családja magára hagyta, hogy "Szabad vagyok! Szabad vagyok!" mert volt benne némi kulturális felhang, stb. de itt csak simán felesleges szócséplés.

A másik, pedig, amikor karakterünk vércukra lemegy "akció" közben és simán kidől, hogy egy perccel később egy kislány csöpögő fagyi tölcsére alá hengeredve feligya, ami arcába csöpög, így nyerve némi plusz manát a további harcokhoz. Oké, tök vicces 3-4 másodpercig a jelenet, de itt 16 másodpercig nyeli a ragacsot, ami érezhetően sok vágástechnikailag. Ugyanakkor, a karakter baromsága, hogyha tudja, hogy mi történik vele cukor leesés közben, akkor lenne nála mindig egy szelet csoki, amivel legalább ilyen vicces jelenetet lehetett volna összehozni, csak kevésbé erőltetett.
Ja, arról nem beszélve, hogy bár jól láthatóan már folyik a cucc lefelé a kis pracliból, azért rendőrünk egy makulátlan tisztaságú padlószeletre küzdi el magát, ahol egy petty fagyi sem foltozza a mozaikkockákat.

- Főnök, meddig leszünk a filmben? - Amíg felmarkoljuk a dohányt!

Vagy még a barna banán jelenet. Egyik öklendezik, másik meg halál unottan rágcsálja este a déli gyümölcsöt, mely már jócskán túl van gyümölcse delén, azt is indokolatlanul sokáig, arról nem is beszélve, hogy a film szempontjából egy teljesen felesleges jelenetsor betoldás, amire dramaturgiailag sincs szükség. Nem azt mondom, hogy nincs szükség spontán poénokra, de ez nem az. Ez erőltetett és fárasztó.

A női főszereplők közül a hotelportás karaktere meg trehányul van megírva, pedig jó a nő (Daniella Alonso) csak komolytalan az egész figura, főleg, mikor hirtelen, egy beszéd hatására - mintha az agyát mosták volna - átmegy vak szerelmesbe.

Pozitívumok:
A rossz embert alakító Neal McDonough már megjelenésével megdobja a mozi élvezetét, kár, hogy cselekedeteinek nagy része, végül logikátlanba csap át, pusztán azért, hogy a főszereplő megmutathassa, milyen tökös.

Szép a fényképezés.

Hú, mi volt még, ami tetszett..?
Volt két poén, amin felröhögtünk. Egyik esetben kínunkban.

Ja, és a végén, amikor a két brigád összecsap, a lassításokban feloldódó akciójelenetek egészen tetszetősek. Ellentétben Paul Bart korábbi és egyéb harcaival, amiket ebben a részben prezentál. Mert azok valahogy gagyik.
Van egy másik univerzum, ahol Kevin James áruházi ásza lehet, hogy ennyire blőd humorral operál, de az akciójelenetek szinte már megközelítik a Die Hard világát... Erre várok. Most nem jött be.

A teljesen felesleges és hiteltelen szerelmi szál szerűség, amelyiknél annyira kilóg a lóláb, hogy szinte szót sem érdemel... a filmben.

Érdemes még megemlíteni Raini Rodriguez nevét, aki kedves komika és jelenleg a főhősünk kislánya. Még óvatos távolságtartással sem lehetne csinoskának nevezni és ebből adódóan elég nehéz a mellékszálként behozott túszdrámájáért igazán izgulni, viszont annyiban legalább eredeti, hogy a filmekben ritkán látunk ennyire valódi kis bumfordi barnaságot. Kár, hogy alig tudnak mit kezdeni vele a forgatókönyvírók, hiszen a menjek, ne menjek frázist pufogtatják oda-vissza. Persze, hiszen a végén kell némi karakterfejlődés, hogy apu végül elengedhesse szeme fényének a kezét. Vagy fordítva.

Remélem, nem lesz második (Durva elírás, mert itt harmadik részt kellett volna írnom, viszont sajnálatos módon ezt senki nem tette szóvá, pedig majdnem 12 órára leléptem dolgozni. Hát nem is olvassátok amit írok? Forró könnyek marják orcámat...) :) rész, mert már most alig bírok felidézni egy jó dumát és hirtelen azt a két jelenetet sem, amin felröhögtem.
Andy Fickman "Gyerekjáték - The Game Plan (2007)" című vígjátéka sokkal jobban dolgozta fel az apa-lánya kapcsolatokat. Miért nem lehet ezen a vonalon haladni, direktor úr?
Kinek kell ez a blődség?

30%

Ha szeretnéd látni, és miért ne szeretnéd, nem igaz, akkor itt: A pláza ásza 2.
Látnod kell és írd meg, neked miért tetszett!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ide tessék írni, ha van mit: