Csáposok - Grabbers (2012)

Csáposok - Grabbers (2012)

Rendezte: Jon Wright


"Igyunk, az életünkre! - Az életünkért!"

Furcsa volt tök véletlenül egymás után megnézni két olyan filmet, amelyben Ruth Bradley a főszereplő. Az egyik ugye ez a film, a másik pedig a tegnap a kezem ügyébe került "A bőrödbe bújva" című duko-dráma. A két film alatti három évecskében Bradley előnyére változott - a ducmó kiscsajból egy telt, de csinos nővé érett és még a műfaj ellenére is nagyon jól helytállt a horror-komédiában.

A Grabbers ugyanis egy klisékre épülő, azokat direkt egymásra rakosgató horror komédia, amely az "Ahová lépek, szörny terem" ír-sörözős-nyálkás-
szörnyes megfelelője. Se több, se kevesebb.

A film kellemesen, sörként lecsorgó másfél órácska. Nem akarja megváltani a világot, nem is fog maradandó élményt okozni, kihagy néhány ziccert is, vér sincs benne elég, mégis, egészen jól működik, szórakoztat.

Valahol Írországban található az Erin sziget - kerestem a gugli map-ban, és nem jártam sikerrel - ahol két hetes szünidő kezdődik. A szigetet elhagyják a családosok és gyerekesek, a rendőrfőnökkel egyetemben, ám mivel helyettese, Ciarán O'Shea (Richard Coyle) egyébként is állandóan ünnepel, ezért vagy részeg, vagy másnapos, tetszőleges sorrendben, a góré kéret egy segéderőt a túlpartról, hogy legyen valaki a falu lakosai közül, aki lehetőleg színjózan. Ez a hálás feladat az enyhén karót nyelt Lisa Nolan-nek (Ruth Bradley) jut, aki habitusában teljesen O'Shea ellentéte. Amik általában vonzzák egymást...

Pár nappal korábban meteor csapódott a tengerbe és ezzel egy időben, a néző számára láthatatlan lények mészárolták le egy halászhajó legénységét, akik véletlenül túl közel voltak a becsapódás helyéhez. A parton közben hatalmas haltetemeket sodor partra a víz, amelyek ismeretlen állat támadásának eshettek áldozatul. Ebbe a szituba csöppen Lisa és Ciarán. Egyikük nagyjából leszar mindent, a másiknak viszont kevés a tapasztalata. Egyetlen tudós fiút leszámítva csak Paddy, a sziget legrészegesebb figurája tud információkkal szolgálni a nyomozás ügyében és az eredményeik nem olyan irányba haladnak, amerre szívesen mennének.

Néhányan elhaláloznak a sötét éjszakában, mire végül megvilágosodnak rendőreink: ha már úgyis itt a világvége, legalább basszunk be, másrészt, a pelyhes állú tudós is arra a következtetésre jutott, sörrel lehet védekezni a szörnyek ellen. Azok imádják a vizet, szürcsölik a vért, ám az alkohol kikészíti őket, akár egy taknyos iskolás fiút. Milyen szerencse, hogy Írország legrészegesebb közösségébe kötöttek bele. A helyiek minden alkalmat megragadnak, hogy megragadjanak egy söröskorsót. Az egyetlen kocsma pedig tárt karokkal várja őket. Csak tessék szépen becsordogálni és fogyasztani. A szörny meg majd elhúzza a csápjait...

A film, ha komolyan vesszük, csalódás lehet. Annyira kiszámítható, unásig látott panelekből épül fel, viszont, jól mondja fel a leckét, amit olyan társaitól tanulhatott, mint Hitchcock "Madarakja", Spielberg "Cápája" vagy Underwood "Ahová lépek, szörny terem"-je. Kellő ritmusban és mértékben adagolja a feszültséget, egészen a végkifejletig, amelynél azért kicsit megtörik a lendület. A trükkök és a zene egészen korrekt. Nem videós, mesterségesen szar beállításokkal operál. A film mozi szerű, nem tűnik olcsónak és a környezet, a sziget képei kellemesek a szemnek. Az angol-ír humor (szétválasztható ez egy Európai nézőnek?) egészen jól működik. Semmi harsányság, csak jópofa beszólogatások, színészi reakciók. Nem egy térdcsapkodós darab, ettől függetlenül lehet rajta mosolyogni is, borzongani is. Szerencsére a CGI nagyon szépen van megcsinálva a büdzséhez képest. Amerikai filmek szoktak itt elvérezni, ahol ez a kis költségvetésű mozi talpon maradt. Igaz, nem vágják arcunkba a szörnyek - csápok - folyamatos jelenlétét, sőt, ha már vérengzés, kicsit talán több vért is elbírt volna a film, mégis, vállalható darab, amely elé odaülhetnek a haverok és megihatnak pár sört. Annyit nem fognak tudni úgy sem, amennyit a vásznon isznak...

Ruth Bradley meg amennyire irritáló volt "A bőrödbe bújva" drámában, itt annyira szerethető.
Csak nem értem, miért nem úszott a kis tudósunk a végén a partra?
Oké, elszállt a picsába, de az ilyen filmek nem feledkeznek meg a mellékszereplőkről.
Ja, és Paddy szerepében Lalor Roddy eszméletlen figura.

 55%

Fék nélkül - Premium Rush (2012)

Fék nélkül - Premium Rush (2012)

Rendezte: David Koepp



David Koepp a filmezésen belül sok mindenben kipróbálta magát. Eddigi legnagyobb teljesítménye egy szerencsétlen fickó kb. 5 másodperces szerepe a Jurassic Park második részében, amikor is a T-Rex bes(zaba)dulván (érted: zaba) a városba, őt kapja el egy benzinkút közelében.
Hazudtam.

Koepp ennél sokkal komolyabb munkákat tett le az asztalra. Az ominózus jelenet pusztán haveri szívesség volt csupán. Forgatókönyveket írt, ötleteket gyártott, filmeket rendezett.
A "Fék nélkül" a nyolcadik filmje. Akciófilm a javából, kis zsánerfüggő hibával.
Ugyanis a film elröppenő másfél órája olyan karaktereket tesz meg a film főszereplőivé, akikkel ha a városban találkozunk, nagyon nehezen tudunk azonosulni: a kerékpáros futárt.

Azokat a figurákat, akik a KRESZ-t felrúgva cikk-cakkoznak a kocsik között. Akik a piros lámpát nem látják, mert színvakok. Akik suhanás közben simán lehúzzák a kocsi oldaláról a fényezést, majd eltűnnek egy sikátorban a felelősségre vonás elől. Tudom, mert ismertem futárt, mesélt róluk.
Ettől függetlenül a film a kerékpározásról is szól, a szélről, ahogy süvít a hónod alatt. A pillanatnyi szabadság érzéséről mesél, amikor te irányíthatod a sorsod. Arról, amikor kirántod magad egy éles helyzetből. Például, amikor rád rántanák az autó ajtaját, ám te felmérted előre a lehetőséget és elkerülöd a balesetet.
A film a csoportba tartozás élményéről is mesél. Milyen egy olyan közösségbe tartozni, ami kiáll a tagjaiért, ha szakad a kötél. Lehet versengeni egymással. Lehet elküldeni a másikat a 'csába vagy épp ráhajtani a nőjére, viszont amikor baj van, ott állsz a másik mellett, mert ti vagytok és mindenki más.
Ja és van egy rossz zsaru is, jó zsaru pár nélkül, meg egy fontos cetli, amit A-ból B-be kéne vinni kurva gyorsan, meg embercsempészet, gyilkosság és bosszú. Ami mellékes, mert olyan gyorsan pörögnek a kerekek és az események - néha fordított időrendben - hogy kapkodod a fejed. Mire unalmas lehetne a film, hirtelen vége is.

Ami nincs:
Logikus történet.
Jellemfejlődés.
Vér.
Túl sok pénz.

Ettől függetlenül a "Fék nélkül" elég jó kis esti szórakozás, ha nem várunk túl sokat és szeretjük a pergő kaszkadőr munkát. Mert a CGI mellett akad az is, rendesen, hiszen másfél óra tömény kerékpározást és ami vele jár, kapunk.

Spojleres megjegyzések!

Wilee (Joseph Gordon-Levitt) fiatal bringafutár. Sokat nem tudunk meg róla, de kiderül, hogy aranyszívű, munkájában nem ismer tréfát, eszméletlen jól teker és néha a másodperc tört része alatt kapcsol az agya turbó fokozatba. (Nem csak a lehetséges útvonalak kiszámításáról van szó, hanem pl. amikor keresztül borul a rendőr kocsiján és alig ér földet, máris közeliket csinál a rendszámról, hogy le tudja nyomozni a kocsi gazdáját. Szóval tökös legény.
Barátnője, Vanessa (Dania Ramirez) ebből a tökösségből hiányol valamennyit, ezért lagymatag mód szakítani készül Wilee-vel. Nem túl komolyan persze, hogy Wilee ne az esetleges kapcsolati zsákutcán rágódjon a film alatt, hanem azért a küldetésre is maradjon figyelme. Vagy ennyire veszi komolyan a leányzót.
Vanessa szobatársa - sokmilliós városról beszélünk, ám forgatókönyvileg kellett némi plusz motiváció is a karakternek - egy csinos keleti gyöngy, belekeveredik valamibe, amelynek egyik állomása egy üzenet eljuttatása a kínai negyedbe. (A telefon kurvára nem elég, sem a fax, stb.) Wilee pedig átveszi a melót. Ami nála van, az célhoz ér.
Ugyanakkor előkerül egy korrupt és morálisan erősen ingadozó zsaru is, Bobby (Michael Shannon) akinek túl nagy tartozásai vannak, ezért kompenzáláskép be kell vállalnia, hogy az üzenetet cetlit ő maga szerzi meg és szállítja le valakinek. (Abba ne menjünk bele, hogy milyen fontos a cetli, meg, hogy miért akarja egy maffiózó megszerezni, amikor nyilván más módon is hozzá tudna jutni, vagy el tudná azt intézni, amihez a cetli szükséges. Mindegy.)
Wilee menekül, Bobby a nyomában és még a többi klisé, amire az első percek után számítani lehetséges.
Pl. Rendőrség, intrikus kolléga, határidő, balesetek.

A "Fék nélkül" nem akarja megváltani a világot és nem is tudná, hiszen főszereplői hús-vér karakterek - igaz, eléggé elnagyoltak - nem akcióhősök vagy x-menek. Van pár necces jelenet a filmben, ettől függetlenül a valóságtól nem rugaszkodtak el teljes mértékben. A képi és dramaturgiai megoldások néha elterelik a figyelmet a forgatókönyv és logika felismerhető hibáiról.

Kilencven perc zúzda.
Erős 50%
Kiemelném a zenét, ami nagyon tetszett: David Sardy munkája.

Ha tetszett:

- Ezüstkerék - Quicksilver (1986) Kevin Bacon lecsövesedik és eldobva öltönyeit beáll futárnak.
- BMX Banditák - BMX Bandits (1983) Fiatal kerékpárosok belekeverednek valami bűnügybe.
- Pee Wee nagy kalandja - Pee Wee's Big Adventure (1985)
- Start két keréken - Breaking Away (1979)
- Vagy az E.T. végén amikor a skacok elkerekeznek.

A cikkben szereplő ostoba szóviccekért az író elnézést kér.

Blog: A terhes mama felzabál mindent...

avagy hogyan lehet leszokni a pattogatott kukoricáról!

Rövid leszek...

Laura, kolléganőm, amikor terhes volt - kellemetlen szó, cseréljük is le egy sokkal pozitívabb kicsengésűre - szóval, amikor állapotos volt, úgy dolgozott a PB-ben, hogy automatikusan és szisztematikusan is átváltott porszívó üzemmódba. Ez abból állt, hogy azon kívül, hogy bármit megevett a konyháról (ezért is vezették végül be a limitált étkezést a személyzet részére - míg a szakácsok stikában esznek, addig a felszolgálók már behordják a kaját.) Laura azt is magába szippantotta, amit a többiek vásároltak össze. Néha engedélyt kért erre, néha csak simán... megtörtént. Finomságok, csokoládék, édességek tűntek el egy többiek számára ismeretlen fekete lyukba... nevezzük Zoénak.
Laura anyuka szépen gyarapodott és bizony a kis fekete lyuk egy ragyogó szépséggé kerekedett!
Ha valamid eltűnt a hűtőből és rákérdeztél Lauránál - kizárásos alapon csak ő jött szóba - a válasza is megvolt a történésre: - Nem én ettem meg, hanem a Zoé!
Ez egyszerre volt vicces és bántó, hiszen Zoét még csak le sem lehet baszni, hiszen anyja hasában tökéletes védettséget élvezett az elmarasztaló véleményektől.

Egyik napon vettem egy zacsi diákcsemegét. Ritkán kívánom meg, évente talán egyszer. Ez az egyszeri megkívánás egybe esett azzal az idővel, amikor Laura bármilyen, emberi fogyasztásra alkalmas bármit magába szippantott.
A zacsi tasi mogyi magi bent maradt melóban és gondoltam, majd másnap élvezem ki az akciós termék örömeit. Csoda, hogy nem volt avas, mert sajnos előfordul az ilyesmi a leértékelt csonthéjasok között. Hogy nem volt avas, azt abból tudtam meg, hogy másnap, mire délután beértem, az, ami avas lehetett volna, már nem volt többé a zacskóban. Szőrén-szárán eltűnt. Mind egy szálig. Ami viszont megmaradt, az a diákcsemege másik összetevője: a mazsola.
Az egy zacsi tasiból maradt nekem egy fél tasi mazsi.
- Laura? Te etted meg a diákcsemegét?
- Nem én, hanem a Zoé... de a fele megmaradt!
- Az nem a fele, hanem csak a mazsola!
- Azt nem szeretem... mármint a Zoé!

Ennyi kellett hozzá, hogy bosszúm iszonyatos orkán erejű széllé dagadjon és tudjam, ezt a kellemes mazsi zacsit meg fogom valamilyen formában hálálni. Nem azért, mert irigylem, hanem mert úgy lettem nevelve, hogy ha már veszek magamnak valamit, abból szeretek én is fogyasztani. (Zoli, a kesudióért még jövök neked eggyel!!! Figyelj a hátad mögé.)

Mellesleg a viszonylag olcsó, leakciózott diákcsemege, mivel csak mazsolát tartalmazott, átvedlett nem olcsó kategóriás zacskó mazsolává. Ami félig üres...

Pár héttel később egy pár moziból jött, söröztek és miután távoztak, otthagyták a használt mozijegyeket, üres poharaikat, pénzt és borravalót, meg egy nagy doboz pattogatott kukoricát.
Nem szeretem különösebben, így beraktuk a pultba, néha csíptünk belőle és mikor késő este 'Drás megérkezett Cherry nevű vizslájával, aki arra van betanítva, hogy vacsora előtt szép és kifejező barna szemeinek csáberejét kihasználva összekoldulja  a gazdája által végigjárt valamennyi kocsmából a vacsorájának egyik felét, úgy gondoltuk, a kutyusnak adjuk a kukorica nagyját.

Cherry vizsla busa fejecskéje buzgón járt a dobozban, de 'Drás hamar leállította, mert a vizslák székletét erősen fogja a pop corn. Egy-két sör után távozott, mi meg bent hagytuk a maradékot a pult végében, hiszen holnap is van nap. Amit ma nem tud az eb megenni, majd holnap lesz szuperebb...

Másnap szintén dolgoztam és hát, mire megérkeztem, Laura bent volt. Mert nappalos műszakban dolgozott. A számunkra lényegtelen pop corn pedig előkelő helyet foglalt el abban a táplálkozási láncban, melynek csúcsán jelenleg Laura és egy leendő állampolgár, Zoé csücsült.
Meglepődtem, amikor Laura szorgosan pottyantotta a szájába a fehér és amorf, táplálkozástani szempontból felesleges nasit.
- Te eszed a kukoricát???
- Nem én, hanem a Zoé!
- De hát ebből a dobozból tegnap a Cherry zabálta a kukoricát!

Mint amikor nyár elején hirtelen felhő borítja be az eget, úgy szürkült el Laura arca. Az éppen a szájába ugrani készülő szem megállt az állától húsz centire.
- Ne már, komolyan?!
- Laura, szerinted? Valaki behozta a mozi után a kukoricát és itt hagyta. Miért ennék mi meg az idegenét?

Ildike még hozzátette, ritka éleslátásról téve tanúbizonyságot:
- Laura, mi nem is árulunk pop cornt. Sejthetted volna, hogy nem a miénk.

Nem tudom, milyen gondolatok futottak át Laura agyán, ám csak annyit mondott: - Ne már, mindjárt elhányom magam! (Szerintem egyébként, mivel Laura száján többnyire az volt, amit éppen gondolt, szerintem amikor azt mondta, mindjárt elhányja magát, akkor éppen arra is gondolt.)
- Laura, kutya után eszel kukoricát? - kérdeztem, hangos, hangsúlyozva, hogy a hányást, ha tényleg ki akar kívánkozni, még jobban elősegítsem. Az ördög, a kis köcsög, dolgozott bennem.
- Ez majdnem olyan, mintha kutyaeledelt ennél...

Soha olyan gyorsan nem került pattogatott kukorica a szemetesbe, mint akkor, pedig állítólag, egy új-mexikói denevérbarlangban talált barlangrajz szerint közel 3600 éves a pop corn története!
Ha érdekel mélyebben a pattogatott kukorica története, olvass bele itt! (külső link - nem linkelek!)

Laura valójában az eset óta bizonytalan, hogy a Cherry evett e előtte a zacskóból vagy nem, de mi váltig állítjuk, hogy nem, hogy ne legyen rosszul a szentem.
Zoé gyorsan cseperedő, egészséges kislány, még akkor is, ha édesanyja néha "kutyaeledellel" igyekszik pótolni szervezete felépítését...

(Utóirat: Cherry soha nem dugta bele fejét a zacskóba. Ha így tett volna, mi sem eszünk a kukoricából és nem is hagyjuk a pultban, hogy más egyen belőle. Az egyetlen ok, amiért a poént elsütöttem, az az alkalom szülte szituáció volt. Másrészt, meg, hogy iszonyú gyorsan kapcsolok, ha hülyeségről van szó, és mikor megláttam Laurát, falatozva, azonnal eszembe jutott a tréfa.

Laura két éve nem evett kukoricát. Semmilyent...

Most próbálom továbbfejleszteni magamat, hogy emberek ezreit hasonló módszerrel szoktassam le a dohányzásról. Még nem tudom, hogyan kapcsolom össze a két dolgot...

A.C.A.B. - Minden zsaru rohadék - A.C.A.B. - All Cops Are Bastard (2012)

A.C.A.B. - Minden zsaru rohadék - A.C.A.B. - All Cops Are Bastard (2012)

Rendezte: Stefano Sollima






2012 egyik legerősebb filmdrámája. Csupán azért nem krimi a műfaj, vagy bűnügyi film, mert ebben a darabban nem egy nyomozás lineáris végigvezetése a mondanivaló, hanem a készenléti rendőrök mindennapjai, személyes drámái adják a történet vázát.

Röviden: A nagy öregek közé, mint Cobra (Pierfrancesco Favino), Negro (Filippo Nigro) és Mazinga (Marco Giallini) sorai közé bekerül a tapasztalatlan és túlkapásai ellenére is naiv és törvényeket nagyjából tisztelő Adriano (Domenico Diele), aki ugyanakkor forrófejű és kompromisszumra szinte képtelen, lázadó fiatalember. Az öregek látnak benne potenciált - hogy részesévé tegyék, a csoporton belüli, erőszaktól sem visszariadó banda tagjának - ezért először beavatják, mint az egyetemi gólyákat, majd szárnyaik alá veszik. Adriano magának való, de azért igyekszik megfelelni társai elvárásainak, egészen addig, míg nem érzi úgy, hogy azok bizonyos határokat átlépnek, a jelvényük biztonsága mögé bújva. Akkor el kell döntenie, hogy beáll a sorba és korrumpálja magát, vagy hátba döfve társait, "patkánnyá" változik.

Néha egy meccs elég ahhoz, hogy végül háborús helyzet alakuljon ki: Melyik oldalon állnál?

A film cselekményének fő váza ez lenne. Ezek mellett pedig megismerjük a többieket és, hogy miért lettek olyanok, amilyenek. Belelátunk kicsit a politikába, hogyan taposnak azok fején, akik az életüket kockáztatják, ha arról van szó. Megismerjük, mindazt a frusztrációt, ami a készenléti rendőröket nap, mint nap éri. Az erős forgatókönyv így próbálja közelebb hozni a karaktereket a nézőhöz, hogy végül nekik drukkoljon. Ez pedig nagyon nehéz feladat, mert elsőre Cobra és társainak "túlkapásai" az átlagos polgárbó (nézőből) ellenérzést vált ki és bizonytalan fejbólintásokat. Érezzük, hogy a köz érdekében néha disznóságokat kell cselekedniük és amit tesznek, azt a kisebbik rossz miatt követik el, ugyanakkor, végig ott motoszkál a nézőben, hogy bizony, akár mi is lehetünk a gumibot másik oldalán, olykor talán nem is jogosan.

Sollima filmje komoly témát feszeget és 2012 egyik legjobb filmje lett. Ha a címe kevésbé provokatív, talán előbb találkozom vele. Megtekintés előtt azt hittem, valami foci drukkeres, klános marhaság, de tévedtem.
Ha belebotlassz, azonnal nézd meg egyszer.

Rendőrként nyakon vágnád e a huligánt, akinek tarkóját egy rendőrellenes tetoválás díszíti? (Miért nem?)

Figyeld:
- Az egyes karakterek személyes drámája, amely egyenesen viszi őket a végső összecsapásba, ahol szinte már minden mindegy: a háború elől nem fognak kitérni.
- Adriano furcsa karaktere. Azt hinné az ember, hogy forrófejűsége miatt sok baromságba bele lehet vinni, azonban a fiúnak vannak elvei. Erre basznak rá a többiek.
- A karakterekkel lehet szimpatizálni, de vajon meg fogod őket kedvelni?

80%

Ha megnéznéd:
- Minden zsaru rohadék (2012)

Elvileg ők értünk vannak, ám nagyon keskeny a határvonal, amely átlépésével végül nehéz eldönteni, hogy kinek van igaza, ha ütni kezdik a jó népet. 

Found Footage: Konspiráció - The Conspiracy (2012)

Konspiráció - The Conspiracy (2012)

Rendezte: Christopher MacBride

A found footage egy viszonylag fiatal filmes műfaj és elég sok al-műfajt tudhat magának. És azokat szintén lehet variálni.
A Konspiráció azonban egy nagyon érdekes témával foglalkozik és két részre tagolható. A film első fele egy komolynak tűnő dokumentum film elkészítéséről szól, míg a második, kommerszebb része pedig átmegy "kézi kamerás" horrorba.

Közel egy órán keresztül épül fel a film - számomra elég gyorsan kiszámítható vég felé - amelyben bemutatnak egy titkos társaságot, amely az emberiség felett áll. Nem földönkívüliek, vagy mutánsok, sem egyéb mumusok, csupán üzletemberek zárt közössége, akik pénzükkel kiváltott hatalmukkal irányítják a föld teljes lakosságát. Nem egyénenként, hanem globálisan, alakítva a közvéleményt, a világgazdaságot, médiát.

Két fiatal rendező, Aaron (Aaron Poole) és Jim (James Gilbert) véletlenül botlanak a témájuk egyik főszereplőjébe a világhálón. Egy youtube videón látnak egy utcai prókátort, aki egy felsőbb hatalomról kiabálja véleményét a levegőbe. A fiúk meghallgatják történetét és szépen lassan megismerik egy bonyolult összeesküvési elmélet homályos szálait. A titokzatos hatalomról bizonyítékokat szállító Terrance (Alan C. Peterson) végül nem sokkal a forgatás megkezdése után eltűnik, de előtte bogarat ültet a fiúk fülébe, olyannyira, hogy Aaron valósággal betege lesz, hogy kibogozza mindazt, amire Terrance-nek nem volt ideje.
Munkáját hamarosan siker koronázza, így végül Jim beadja a derekát, hogy folytassák a forgatást, habár ő nincs meggyőződve, hogy szükséges az egész balhé.
Aaron kulcsfontosságú figurákat talál meg, felgöngyölíti a szálakat egy gyakorlatilag nyilvános fórumokon meg sem jelenő társaság létezéséről, a Tarsus-ról.
A Tarsus, főleg közvetett bizonyítékok alapján, mindig gyűlést tartott, mielőtt a földön valami hatalmas változás történt volna. Általában a gyűlések után olyan események sorozata ment végbe, amely alakította a politikát, világgazdaságot.
A legutolsó ilyen gyűlés után megtörtént a 9.11.
Jim belemegy, hogy Aaron-t kövesse egy megrendezésre kerülő gyűlésre, miután Aaron előkerít valakit, aki be tudja őket juttatni.
Itt a dokumentum film átbillen found footage irányába. A fiúkra szerelt kamerán követhetjük nyomon az eseményeket a bizonytalan és megborzongató végig.

A Konspiráció hideg fejjel, logikusan felépített darab. Jól adagolják az apró feszültségkeltő eszközöket, ami folyamatosan növeli a nézőben a paranoiát.
Csak dicsérni tudom.
90%

Kicsit ront a végeredményen az utolsó húsz perc kiszámítható és olcsó hatásvadászossága, ám a lezárás visszaránt minket a felépített mű tartózkodó világába. (A kérdéses rész, akár a V/H/S 3. részében is elfért volna, mint rövid szegmens; az első kettő már le van forgatva.)
A Konspiráció egy intelligens darab a műfajon belül.
Nem néhány fiatal szédeleg egy erdőben, hogy végül a falhoz állítsák őket (Ideglelés)
A Konspiráció teljesen hihető koncepció. Sokkal közelebb áll a valósághoz, mint sok hatásvadász dokumentum film. Igaz, egy elképzelt valósághoz.
A színészek játéka sokat hozzátesz. Főleg, miután már tudjuk, hogy "mi történt". Vagy mi nem.
Amúgy meg ki tudja?

Minden ott van a táblán, csak helyesen kell értelmezni...

Nem pörgetős darab. Ha beletekersz, simán átugorhatsz később fontossá váló részleteket. Másfél óra, azoknak, akik szeretik az agytornát és a konspirációs elméleteket.

A körülöttünk látható világ pedig mind ráerősít a felvetésre: vannak, akik felettünk állnak és tervük van velünk. Gondoljunk csak a bankok által előidézett adósrabszolgaságra, vagy a politikai erők összefonódásaira. Én, az átlagnéző oda sem tudok ehhez szagolni.
Még akkor sem, ha valaki az utcán, megafonba üvölti az igazságot.

Found Footage: V/H/S (2012)

V/H/S (2012)

Rendezte: Sokan... Megtekinthető az imdb oldalán...

A Found-Footage speciális filmes műfaj. A legtöbb esetben, amatőr felvételekből összeállított, dokumentumfilmre emlékeztető jellegű elmesélése egy általában hihetetlen, valóságosnak mondott - pl. a reklámokban azt sejtetik, hogy amit látsz, megtörtént - de hamis történés. Ezért a rövidítése nálam csak simán FF, ami nem azt jelenti, hogy found-footage, hanem Fake Fuck, ami kb. nálam egyenlő a kamu-baszással, ami annyit tesz, felizgatnak, de átvernek... Fake Fuck!

Mert az FF filmek átverések. Mesterségesen elkészített képsorok, többnyire mesterien megszerkesztve, patikamérlegen adagolva az információt, amelyből összeáll végül egy hihetetlen esemény, látnivaló, történet.
Az FF filmek főleg kézi kamerával készülnek, a szereplők által. Valaki fogja a kezében, esetleg a homlokára, gomblyukba szerelt kamerán rögzíti a tartalmat. Azután van FF, ahol már ezt variálják egyéb kamerák felvételeivel, pl. térfigyelő rendszer, autóba telepített kém kamera, stb.
A lényeg, hogy elvileg valóságos eseményeket látunk. Ebből építenek fel egy fiktív történetet.
Az FF éppen ezért, a nézőt erőszakosan az eseményekbe rángató mivolta miatt - mert olyan, mintha tanúi lennénk valaminek - többnyire a horror és a sci-fi, az abszurd világába viszi a nézőt.
A kamera rángatózik... hirtelen vágások... szemcsés kép... töredezett időrend... esetleg egyéb maradék felvétel, amely "véletlenül" láthatóvá válik... bizonytalan lezárás. Ezek mind jellemzői lehetnek az FF-nek.

Found-Footage filmek a wikipédián. Angol szószedet, ettől függetlenül segít elmélyedni a témában. Ha végiglapozunk a címek között, kitűnik, hogy ezek a filmek zömükben a fantázia világába kalauzolják a nézőt. Ez különbözteti meg őket a dokumentum filmektől. Szóval a jelleg hasonló, épp csak a tartalom más. Az FF filmek lehetnek áldokumentum filmek. Ilyenkor a "megtalált" felvételeket összevegyítik egyéb felvételekkel, amelyeken esetleg fekete doboz felvételt hallhatunk, vagy egy a filmben fellépő témában szakértő személy szól hozzá az eseményekhez, melyeket látunk. Van FF film, amely végig csak az eseményt rögzítő képsorokat mutatja, lineárisan (Ideglelés), de van olyan is, amit "sorrendbe vágtak", felduzzasztottak egyéb, témához kapcsolódó képsorokkal, visszatekintésekkel (The Bay).

Az egyik első, jegyzett FF film a "Büntetés Park", melyben egy csapat hippit kergetnek meg a rend őrei egy sivatag közepén. Történetében már ez a film is elrugaszkodott a valóságtól, pedig speciális effektet nem tartalmaz. Egy évtized múlva az olasz realisztikus horror egyik legismertebb darabja, Cannibal Holocaust, használja fel a FF-et, egyfajta film a filmben koncepció keretein belül: Egy dokumentumfilm készítő csoport felvételeit találják meg a dzsungelben, amely megtekintése után megtudjuk, mi történt az eltűnt forgatócsoporttal. A fél elkészülte után rengeteg botrány főszereplője lett, a jól kezelt FF miatt. Az akkori, egyszeri néző nem készült fel az új stílus befogadására, rosszul értelmezte a látottakat, ezért elfogadta a látványt. A rendező, Ruggero Deodato tudna erről mesélni; ami azt illeti, a film rendezői kommentárjában mesél róla, milyen támadásoknak lett később kitéve a mozija miatt.

A V/H/S az FF műfajon belül szkeccsfilmnek tekinthető, mivel a film több, egymástól élesen különálló történetből áll, kevés kapcsolódási ponttal. Az egyik, a kerettörténet, ami összefogja a látottakat, a másik, hogy az összes FF epizód, egyetlen "gyűjteményből" kerül ki. Mintha egy ilyen kisfilmeket gyűjtő, egyfajta mozi fetisiszta válogatásából szemezgetnénk.

Van itt fiús bulit taccsra vágó női szeráf, leszbikus szerelmespár, gyilkossági hajlammal, vagy egy áldozati szertartásba botló részeg csürhe.
A történetek koherensen építkeznek, ezért sokszor mellékesnek tűnő bevillanások, apró részletek később, az egész megértésében fontosak lehetnek.
A V/H/S-t különálló filmélményként tagolt, töredezett mivolta miatt nem lehet nagyfilmként értékelni, ám mivel a legtöbb FF történetben tényleg nincs több szufla rövidfilm epizódnál, a szegmensek egyébként élvezhetőek, szórakoztatóak. A rendezők - voltak nyolcan - igyekeztek színesíteni a látottakat azzal, hogy kihasználva a technika adta lehetőségeket, többféle perspektívát használtak fel: szemüvegbe épített kamera, webkamera, stb. így igyekeztek ébren tartani az érdeklődést. A képsorok egyetlen komoly hátránya talán a realitás közeliség miatt ideges kamerarángások lehetnek.

Sajnos ez azonban az FF filmek egyik idegesítő velejárója. Igaz, ahogyan fejlődik a technika és a magánszférában található kamerák, felvevők minősége, lassan elhagyjuk az ilyen témájú filmekből ezeket a gyerekbetegségeket, mint a remegő kép. El is kell, hiszen a néző egy idő után immunitást fejleszt ki magában, a látottak miatt. Pont úgy, ahogy a modern világban már felszisszenünk, ha egy horrorfilm azzal az amatőr fogással él, hogy a szereplők azért nem tudnak segítséget hívni a telefonjukon, mert nincs térerő. A legtöbb esetben ezt már nem hisszük el. Az FF filmeknél a helyzet ugyanez; ha túl sok a "lényeget" nem mutató képsor, nem leszünk vevők a filmre, mert a néző, ha már "dokumentumról" van szó, látni akarja azt. Különös tekintettel arra, amit a rendező nem akar láttatni. (És ilyenkor szokták igénybe venni az utómunkát, a számítógép trükköket.

Mindenképpen látnod kell a filmet, ha szereted a műfajt. 2013-ban jött a folytatás és mivel van még benne kraft, várhatóak további részek.

A V/H/S azonban jól lavíroz...
70%

Alant videodrome véleménye, videóban:

Airborne (2012)

Airborne (2012)

Az Airborne poszterei sokkal komolyabb szórakozással kecsegtetnek, mint amit később tapasztalunk. De nem sikerült megfejtenem a sokat használt kéz motívumot... 

Rendezte: Dominic Burns

Aludtam Burns filmjére vagy két napot és alig emlékszem belőle valamire, csak a hangulata fogott meg, a szép fényképezés és, hogy vannak, aki filmszerepet adnak Mark Hamill-nak, hogy az egykori Luke Skywalker úgy érezhesse, színész. Mondjuk az ő alkalmazása filmben egyfajta barter, hiszen a sok Star Wars rajongó közül csak akad néhány, akiket behúz a sötét moziterembe a legendás név. De legalább nem aludtam el rajta, ami azért jó pont.

A filmre aludni mérhetetlen kár volt, mert mostanra - igaz, közben dolgoztam két napot és az szintén lefárasztott - alig emlékszem valamire ebből a gyengécske horrorfilmből.
Van egy repülőtér, megismerjük a karaktereket, akik a gépre várnak. Késői járat, minimális terjedelmű az utaslista. A közel tucat szereplő között megjelenik a rendező is, rövid szerepben. Talán természetes narcizmusa miatt, vagy így kívánt tisztelegni Alfred Hitchcock előtt, aki szintén emelte filmjei fényét azzal, hogy megjelent bennük, töredék pillanatra, amolyan babona gyanánt. Burns terve bármi legyen, nem jött be. Cameonak hosszú a szerepe, alakításnak meg nem nagyon lehet nevezni.

A film egyik komoly hibája, hogy a színészek nagyja egészen csapnivaló. Ne sértegessük őket: gyengék.
A legismertebb arc a filmben a titokzatos fegyvergyáros, Max Korgen (Alan Ford), aki áthozta karakterét a Blöff-ből, igaz, jóval gyengébb kiadásban. Vagy csak a helyszín miatt nincs sok kifutása szerepnek.
A többiek erős közepesek, vagy alatta. Ki sem térnék senkire.

A csapat gépre száll, bóbiskol... ketten dugnak. A gépen egy MacGuffen közeli ládába csomagolt titok van elhelyezve, de sajnos ellövik a puskaport, a történet megkívánja, hogy megtudjuk, mi van a ládában. A szereplőket közben módszeresen legyilkolja valaki. A ládáról kiderül, hogy átok ül a tartalmán. Ez keveredik a mohósággal és így kapunk másfél óra utas kiirtást.

Mark Hamill pedig nem az események közepében csücsül, hisz ő sajnálatos módon egy irányítótorony visszavonulás előtt álló operátora, ezért gyakorlatilag alig jut számára fontos pillanat. Bárki helyettesíthette volna, de tényleg. Talán a film végi, kiszámítható és unásig koptatott befejezés arcunkba baszásához volt szükség a húzónévre. Hátha akkor még nagyobbat üt.

De nem fog.
Nem baj, hogy aludtam erre a filmre, így talán sokkal objektívebben értékelhetem kb. 40%-ra. Annál nem ér többet.
De nézhető kategória. Nem moziban... Hiába sikerült jól a trailer, ne dőlj be neki. Az Airborne egy olcsó film, olcsó ijesztgetéssel, szétszórt történetvezetéssel.

Detention of the Dead (2012)

Tartósan, halottan - Detention of the Dead (2012)

Rendezte: Alex Craig Mann

Kiszámítható, uncsi zombie komédia. Vígjátéknak eléggé humortalan. Ami meg van, azt már máshol láttuk.

1985-ben készült egy iskolásokról szóló kultikus tini mozi; The Breakfast club - A nulladik óra. Ebben a filmben az akkori idő szerint - nyolcvanas évek - épp legnagyobb reményekkel a jövőbe tekintő sztárpalántákat tették össze, hogy ilyen-olyan kisiklásaik miatt kicsit bűnhődjenek a suli után, egymással összezárva. Az a film jól működött: több különböző karakter nyílik meg egymásnak, hogy végül kiderüljön a sokféle élet és életszemlélet ellenére nem ők egy generáció és nem egymásban kell keresniük az "ellenséget". John Hughes ebben a filmben még karakterközpontú filmet rendezett, nem az akció felé tolta el a mesét, mint később pl a "Reszkessetek, betörők!"-nél. Nem véletlen, hogy az egyébként egyszerű film simán besöpört 8 csillagot az imdb-n.


Mann filmjében hasonló a felütés és nem sokat szarakodik sem magyarázattal, sem időhúzással. Már az ötödik percben elszabadul a pokol és a horrorfilmes klisék összes figurája elkezdi unalmas harcát a túlélésért. Sok meglepi nincs a filmben...

Eddie (Jacob Zachar) az okos lúzer. Hülye blézer, vastag, műanyag keretes szemüveg, félszegség. Eddie titkon vonzódik az iskola szépéhez, Janet-hez (Christa B. Allen), de az meg a suli kanegerével kavar, Brad-del (Jayson Blair), aki viszont legszívesebben Eddie-t alázza. Mellettük még megismerjük a gót - emós - zombiefilm imádó Willow-t (Alexa Nikolas), aki természetesen titokban a hasonló érdeklődésű Eddie-re kattant rá. Van kötelező drogos ferde szemű humorsrác, Ash (Justin Chon), és nagydarab, lassú verőember, Jimmy (Max Adler).

- Ne baszd meg, a forgatókönyv csak két oldal??? 

Egyetlen bajom velük, hogy senki sem eléggé "önmaga". A vicces srác nem elég vicces és elborult, a verőember nem egy buldózer és még csak nem is szarja magát össze krízishelyzetben - mert az is humorforrás, ha a kemény legényről kiderül, hogy a légytől is fosik.

A suli szépe bár kedves arcú és hágható, nem egy igazi csöcsös dög, a sportos fiú pedig vetkőzhetne lánybúcsún, de nem olyan irritáló, mint várnánk és nem is olyan sportos.

A gót csaj viszont megfelel a filmek sugallta kívánalmaknak: az emós csajok kicsit kövérek, combjuk vastag, hajukban rózsaszín tincs és belül törékeny, szerelmes rózsák.
Egyedül Eddie az, akinek van lehetősége jellemfejlődésre, hiszen két nő között őrlődik, ami a film egyetlen minimális feszültségforrása. A zombiek nem azok.







A zombiek eléggé közepesek, mozgásuk egyénenként változó... Kinek mi jutott eszébe.
Willow, mint színésznő, a film "meglepetése". 2012-ben a "The Walking Dead"-ben szintén volt szerepe, de míg ott egy dögös és vékony fruskát hozott, jelen tárgyalt műben már Robert De Niro kaméleon színészbravúrját megszégyenítve húzott a lány magára legalább 5-10 kiló pluszt. Nagyobb segg, vastagabb comb, hörcsögibb arc. Ilyet, amennyire emlékszem, Mary Elizabeth Winstead tudott hozni a "Die Hard 5.-ben".

 Frank most tudta meg, hogy mennyi lett a diákhitele...

Nem tudom, Alex Craig Mann teljesen odatette e magát, amikor a filmet forgatta. Színészként már előfordult itt-ott, de ez a marháskodás az első rendezése. Nem vállalhatatlan, de azért mellet verni meg kevés.
Akció jelenet forgatásból azonban van még mit tanulnia, mert pont a drasztikus pillanatok megvalósítása a leggyengébb. Mondok példákat: Amikor leszakad a szellőző járat, elég gagyi megoldás rángatni a kamerát majd gyors vágással a földön fekvő szereplőkre váltani, miközben körülöttük alig látszik törmelék a földön, sőt, por sem kavarog. Ez így gagyi és olcsó. Vagy amikor valakit kidobnak az ablakon, azt szándékosan nem mutatják, vagy nem végig. Mintha a kaszkadőrökön spóroltak volna. Ha megnézed a filmet, fel fog tűnni, az ilyen jeleneteket milyen szarul oldották meg.
A befejezés is pongyola - szpojler - A felütés in medias res a befejezés hasonlóan. Emlékeztet pl. a "Haláli hullák hajnala" végére, csak az ezerszer viccesebben állt a témához. Oké, van ebben is legalább egy érdekes hitvallás - miért lesz valaki az iskola szépe, de ez kevés, hogy a film érdekfeszítő legyen.
Pozitívum, hogy a másfél óra hamar elrepül. Még mielőtt komolyan unatkozni kezdenénk.
40%

Figyeld:
- Kevés ötlet. Kevés humor. Kiszámíthatóság
- Még a végefőcím utáni jelenet is unalmas, ötlettelen.
- A tanárnő "szerepe", mint fej, biztos komoly szakmai kihívás volt a színésznőnek. Ciki.

Apa ég! - That's My Boy (2012)

Apa ég! - That's My Boy (2012)

Rendezte: Sean Anders
Todd - Andy Samberg
Donny - Adam Sandler

Nem fogok magammal harcolni, hogy jót írjak Sandler 2012-es faszságáról, mert nem értenék egyet azzal, hogy ebben a filmben bármi jó. Pedig de, csak azoknak az illetőknek semmi közük Sandlerhez.
James Caan, Susan Sarandon és Milo Ventimiglia.
Őket bármikor szívesen látom, ha filmről van szó. Sandlerrel együtt csak arra jók, hogy az amúgy trágya mozit kicsit feljebb emeljék fényükkel.

Donny Berger (Adam Sandler) 13 évesen olyan ótvar dumával környékezi meg bombázó tanárnőjét - Eva Amurri Martino, aki egyébként Susan Sarandon lánya - ,hogy az természetesen ráizgul a kölyökre és hagyja, hogy a pöcsös becsempéssze neki a lompost. Már itt elment a filmtől a kedvem, - nem az irigység miatt, persze - mert a pedofília és gerontológia témájának szerintem nem nagyon van helye komédiában, ilyen könnyed formában. Oké, van egy népcsoport, amelyik gerjed az ilyesmire és emlékszem, 13 évesen nekem is voltak romantikus képzelgéseim tanárnőkről, ettől még ezt filmben, vicceskedve ábrázolni, ízléstelen. Ennek ellenére vissza-visszaköszön a téma a hollywoodi filmgyárak darálói által kiköpött vígjátékoknak nevezett trágyákból.

Mondjuk ennek a tanárnéninek nem sok kisdiák akarna, merne, tudna ellenállni.

Egy túl energikus kefélés közben felszalad a színházi függöny és furcsa párosunk lebukik. Bíróság, tanárnéninek harminc év sitt. A dolgot tetézi, hogy kis lovagjától gyermeket vár. Miután szül, a kölyök apuhoz kerül, aki egy ideig nevelgeti, majd a srác öntudatra ébredés után elhagyja a családi koszfészket, nevet változtat és bedolgozza magát a vagyonos üzletemberek világába.

Donny hosszú évekig megélhetési celebként abból a pár kósza numerából próbál pénzt csinálni, amit gyerekként elkövetett. Mennek a talk show-k, celeb műsorok, de azért közben eltelt 25 év, megismertük Parish Hilton-t, az Internet ontja a sztárok home videóit, bármilyen perverzióba bele lehet futni, ezért Donny, az amorózó, mint hírforrás, elveszíti érdekességét. Az amcsi APEH pedig követeli a bevételek után neki járó jussát. Kb. 50 ficcs.

A kis Donny igaz Donny Juan de Marco.

  Donnynak pénze nincs csak egy egyszerű, pumpoló ötlete; fia házasodni készül és mivel egy pedofil botrány szerelemgyereke, el lehet adni a kiéhezett hiéna médiának. Donny csomagol és inkognitóban, hogy fiának ne okozzon túl nagy kellemetlenséget, bemutatkozik az apóséknál, mint legjobb cimbi. Fiacskája, alias Han Solo Berger, aki közben üzleti életben jobban használható nevet választott magának, nem nagyon örül. Nincs is miért, hiszen Donny sosem volt megfelelő társaság.
Most sem hazudtolja meg magát. Iszik, mint állat, ontja magából a szarabbnál szarabb "poénokat" és amit lehet, csípőből elbasz. Lehetne beilleszkedéséről vicces filmet készíteni, de ahhoz kellett volna némi munka. A forgatókönyvre sok mindent mondhatunk, de nem fifikás darab. Kiszámítható klisék, ameddig a szem ellát. Alpári poénok, ripacskodás határán egyensúlyozó alakítások, fárasztó mellékszereplők.
A végén pedig egy családi botrány majd hepiend.
Fantasztikus!

Adam Sandler jó ideje nem tartom humorosnak. Készített szórakoztató és értékelhető filmeket, ám mostanában valamiért Eddie Murphy félresiklott karrierje jut róla eszembe. Az eddigi mélypont a "Jack és Jill" című hulladék volt a "Nagyfiúk 2." című baromsággal megtámogatva. Azután láttam ezt a szart.
Sandler valamikor nevetésre tudott ingerelni egy egész klubot, amikor fellépett politikailag inkorrekt fellépéseivel, maszturbációról szóló haknijaival. Azután filmezni kezdett és bármilyen gyökér karaktert alakított is, valamiért az amerikai közönség zabálta a filmjeit, még akkor is, ha tudták, ez nem az igényes szórakozás. Nagyon nem az.

- Igen, mi jobban szórakoztunk a forgatáson, mint ti fogtok a nézőtéren!!! - What's up!, Yeah!

Sandler néha bevállalt pár komolyabb mozit is, hogy megmutassa, nem pojáca, hanem színész és el kell ismerni, akkor egészen fogyasztható produkciókban tud valamit nyújtani. Ettől függetlenül, az a sok fos, amit kihány magából a nevébe csomagolt egyszeri fogyasztású, mikrózható gyorskajaként dobozolt, hollywoodi gépezet, az értékelhetetlen. Eddig nem tudott meggyőzni róla, hogy jó színész, csupán elvan a kamera előtt és ökörködik. Meglepő számomra, hogy az imdb 5.6-ot adott jelen filmjére. Nem tudom, mi tetszett a nézőknek ennyire; vagy a rejszolás a nagymama fotóira - ebből az egyik jelenidejű, brrr - vagy a négycsöcsű rúdtáncos, vagy a kb. háromszor elsütött üveggel leütés poén, vagy a hotelszobában csúcspontként működő incest szex. Bocsánat, hogy szpojlerezek, de leszarom, másrészt, meg aki akarta és kedveli Sandlert, már látta a filmet. Aki meg nem, az ne olvasgasson mielőtt filmet néz, hanem tapasztaljon és csak utána kezdjen bele a kritikák tanulmányozásába. Hisz mi lenne, ha lehúzós véleményem hatására nem néznéd meg eme remekművet???
A puding próbája az evés, ebből a filmből meg elég a kevés...

Amit nem értek, hogy Sandler mennyit fizet a filmművészet még élő legendáinak, hogy lejárassák magukat ócska produkcióiban? Mivel veszi rá az igazi színészeket, hogy megkopott nimbuszukat tovább fakítsák?
A msáik, hogy Milo Ventimiglia ripacskodós 5 perce szórakoztatóbb volt számomra, mint a film összes többi része. Ez az ifjú színész, legyen bármilyen filmben - akár futurisztikus kamaradráma, vagy sci-fi sorozat, esetleg B krimi - élvezet figyelni. Azt azonban nem gondoltam, hogy ilyen sok humor van a gyerekben. Sandler biztos jól lökte a dumát, ám mostanában, ha a szövegelését figyelem egy filmben, az kimerül lagymatag poénkodásban és vicceskedésben, trágársággal körítve. Milo pedig pofákat vág, gizdul, ripacskodik és még így is jobb.

Valami hasonló poént már elsütöttek többek között a "Tökös tekés"-ben és a "Másnaposok 2."-ben is. Köszi, de eredeti. Azt hiszem, még a "Farkas - A kezdet" is dolgozott ezzel a poénnal.

Remélem, Sandler hamarosan eladhatatlan lesz, hiába van rá igény a tizenéves fiatal srácok és éretlen felnőtt férfiak körében. A lányok eleve nem hiszem, hogy célcsoportja a csávónak, olyan tiszteletlen a női szereplőivel. Többnyire. Itt teljesen.

20%, mert legalább kétszer felröhögtem - egyszer sem Sandleren - és a mellékszereplők között vannak kellemes csalódások. Vanilla Ice pl. Sokat nem tett hozzá, de legalább ön-ironikus és vicces.

Figyeld:
- A katona úr
- A pap úr
- A Sarandon lányok

Berberian Sound Studio (2012)

Berberian Sound Studio (2012)

Rendezte: Peter Strickland
Főszereplők:
Toby Jones - Gilderoy
Cosimo Fusco - Francesco Coraggio

Próbáltam szeretni Peter Strickland hangulatos, némi werkfilm beütésű, sötét hangvételű munkáját, mégsem sikerült. Nálam a szórakozást nem az jelenti, hogy egy órán keresztül úgy érzem, épül valami, majd az utolsó percekre csak kérdéseim és tanácstalanságom marad.

Tobey Jones, törpeszerű külsejével, tökéletes választás az átlagemberek számára idegen, és ismeretlen filmes szakma, a hangmérnök szerepére. Jones 1992 óta forgolódik a filmes szakmában, jómagam mégis kb. 5 éve figyeltem fel a munkásságára - valójában Stephen King: A köd című filmjében nyújtott alakítása szerettette meg velem a töpszli angolt - de azóta szívesen látom őt, bármiben is. Nem is az ő karakterével, Gilderoy-jal van gondom. Sőt, a szereplők egytől egyik remekek, felidézik a hetvenes-nyolcvanas évek olasz giallo és horror műfajának impulzív, kissé komor figuráit.

A káposzta emberi testnek is megteszi... ha késsel csapkodják.

A film azért volt számomra csalódás, mert nem szeretem, ha valaminek vége van és nemhogy érteném, amit láttam, de még össze is zavar, belök egy sötét szobába, ahol csak tapogatózva tudok előre bukdácsolni és közben a hangulatot és benyomásokat vihettem magammal. Én szeretem, amikor a film elkezdődik, van közepe és viszonylag megnyugtató lezárása. Lehet persze csavargatni a filmes relatív idő folyását, hogy meg legyek zavarva, de ha valami holmi Lynch-i agymenésbe megy át, arra nem vagyok kíváncsi. "Ha nem értem!" - azt meg azért nehéz...

Gilderoy, angol anyanyelvű hangvágó, effektes és audio-technikus művész, átrepül Európa egyik latinosabb szegletébe, hogy eleget tegyen néhány olasz producer és rendező meghívásának. Már az első pillanatokban kiderül, hogy nem lesz könnyű a munka, mert nagy a hang, de kicsi a zseb. Gilderoy meg nem csak a mérete okán nyámnyila, vagy inkább "kívülálló" figura. Valami más áll a viselkedése mögött. De mi?

Ha a vörös felirat ég az ajtó felett, akkor KUSS legyen!

A Berberian sokat tesz hozzá filmes ismereteinkhez. A film révén megtudjuk, mivel kell imitálni hangsávon a vérengzést, ablakból kizuhanást és vaginába izzó piszkavas feltolást. Szerencsére a filmnek nem érdeke az explicit undorkodás, ezért teljesen kihagyják a filmet a filmből, csupán egy fake főcímet mutatva meg a nézőnek. A többi néma csend - míg Gilderoy és néhány másik hangtechnikus, fel nem kezdik tölteni a hézagokat. A hézagok kitöltésével pedig egyre többet veszítünk el mi nézők a film értelméből, mert... mert...
...mert valahol áttévedünk a bizonytalanságba.

Szögezzük le: Bármilyen filmes stílusjegy ellenére azt állítani a filmről, hogy horror; vicc. Nyomasztó thrillernek sem merném bélyegezni, mert kicsit félelmetes, oké, de a rejtély nem ilyen irányú. Nem egy nyomozás után leleplezős mozi, hiába látunk ismeretlen, bőrkesztyűs munkatársat, akinek csak kezét láthatjuk akcióban, hiába néhány közeli, sikító barna hajú nők barna szemére, hiába néhány pergő nyelvű, megnyerő arcú olasz szépfiú, hiába suhan be a képbe néhány Fellinis mellékszereplőre hasonlító, egyedi statiszta, ettől a film még nem karcolgatja a műfajt.

A Berberian egy hangulatfilm. Annak kiváló, csak mi van, ha nem vagyok túl fogékony hangulatban?
Akkor egyértelműen átverés.

A hangulat, környezet miatt egy 50%.

Figyeld:
- Mikor tetted fel magadnak a film során először a kérdést? Aha, akkor most mi is van?
Én, amikor a könyvelő a repülőjegy kifizetését megtagadja, mondván, az aktuális napon nem indult megfelelő járat. (Ha látod a filmet, érteni fogod)
- Tobey Jones átmegy olaszba...
- Még ma is lehet olyan nőket "beszerezni", akik olyanok, mintha valami Argento horror-ból léptek volna ki elénk.
- Nem is olyan könnyű ám sikítani!

Ha szeretnéd látni: B E R B E R I A N  S O U N D  S T U D I O