A.C.A.B. - Minden zsaru rohadék - A.C.A.B. - All Cops Are Bastard (2012)

A.C.A.B. - Minden zsaru rohadék - A.C.A.B. - All Cops Are Bastard (2012)

Rendezte: Stefano Sollima






2012 egyik legerősebb filmdrámája. Csupán azért nem krimi a műfaj, vagy bűnügyi film, mert ebben a darabban nem egy nyomozás lineáris végigvezetése a mondanivaló, hanem a készenléti rendőrök mindennapjai, személyes drámái adják a történet vázát.

Röviden: A nagy öregek közé, mint Cobra (Pierfrancesco Favino), Negro (Filippo Nigro) és Mazinga (Marco Giallini) sorai közé bekerül a tapasztalatlan és túlkapásai ellenére is naiv és törvényeket nagyjából tisztelő Adriano (Domenico Diele), aki ugyanakkor forrófejű és kompromisszumra szinte képtelen, lázadó fiatalember. Az öregek látnak benne potenciált - hogy részesévé tegyék, a csoporton belüli, erőszaktól sem visszariadó banda tagjának - ezért először beavatják, mint az egyetemi gólyákat, majd szárnyaik alá veszik. Adriano magának való, de azért igyekszik megfelelni társai elvárásainak, egészen addig, míg nem érzi úgy, hogy azok bizonyos határokat átlépnek, a jelvényük biztonsága mögé bújva. Akkor el kell döntenie, hogy beáll a sorba és korrumpálja magát, vagy hátba döfve társait, "patkánnyá" változik.

Néha egy meccs elég ahhoz, hogy végül háborús helyzet alakuljon ki: Melyik oldalon állnál?

A film cselekményének fő váza ez lenne. Ezek mellett pedig megismerjük a többieket és, hogy miért lettek olyanok, amilyenek. Belelátunk kicsit a politikába, hogyan taposnak azok fején, akik az életüket kockáztatják, ha arról van szó. Megismerjük, mindazt a frusztrációt, ami a készenléti rendőröket nap, mint nap éri. Az erős forgatókönyv így próbálja közelebb hozni a karaktereket a nézőhöz, hogy végül nekik drukkoljon. Ez pedig nagyon nehéz feladat, mert elsőre Cobra és társainak "túlkapásai" az átlagos polgárbó (nézőből) ellenérzést vált ki és bizonytalan fejbólintásokat. Érezzük, hogy a köz érdekében néha disznóságokat kell cselekedniük és amit tesznek, azt a kisebbik rossz miatt követik el, ugyanakkor, végig ott motoszkál a nézőben, hogy bizony, akár mi is lehetünk a gumibot másik oldalán, olykor talán nem is jogosan.

Sollima filmje komoly témát feszeget és 2012 egyik legjobb filmje lett. Ha a címe kevésbé provokatív, talán előbb találkozom vele. Megtekintés előtt azt hittem, valami foci drukkeres, klános marhaság, de tévedtem.
Ha belebotlassz, azonnal nézd meg egyszer.

Rendőrként nyakon vágnád e a huligánt, akinek tarkóját egy rendőrellenes tetoválás díszíti? (Miért nem?)

Figyeld:
- Az egyes karakterek személyes drámája, amely egyenesen viszi őket a végső összecsapásba, ahol szinte már minden mindegy: a háború elől nem fognak kitérni.
- Adriano furcsa karaktere. Azt hinné az ember, hogy forrófejűsége miatt sok baromságba bele lehet vinni, azonban a fiúnak vannak elvei. Erre basznak rá a többiek.
- A karakterekkel lehet szimpatizálni, de vajon meg fogod őket kedvelni?

80%

Ha megnéznéd:
- Minden zsaru rohadék (2012)

Elvileg ők értünk vannak, ám nagyon keskeny a határvonal, amely átlépésével végül nehéz eldönteni, hogy kinek van igaza, ha ütni kezdik a jó népet.