Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Ha kedveled Nick Hornby munkásságát (Pop, csajok, stöbbi, Egy fiúról), előbb-utóbb bele fogsz botlani ebbe a rendhagyó könyvébe, amely gyakorlatilag 31 dal ajánlója, amit Hornby az életének a részének tekint. Dalok, melyek valamikor fontosak voltak neki, melyek nem hagyták nyugodni.
Az alig 170 oldalnyi munka tehát közelebb áll a zenekritikához, mint egy regényhez. Ezek után tényleg várható Stephen King bevásárló-listája.
Nincs kedved elolvasni Hornby könyvét?
Nem kötelező, de ajánlott.
Ettől függetlenül a dalokat összeguberáltam, mert engem érdekelt, mire izgul a szerző. A könyv magyar forgalmazásban kapható.
Mellékelem a dalok címét és ahol megtaláltam, ott a klippet is:
1. "Your Love Is The Place Where I Come From" - Teenage Fanclub
2. "Thunder Road" - Bruce Springsteen
3. "I'm Like A Bird" - Nelly Furtado
4. "Heartbreaker" - Led Zeppelin
5. "One Man Guy" - Rufus Wainwright
6. "Samba Pa Ti - Santana
7. "Mama You Been On My Mind" - Rod Stewart
8. "Can You Please Crawl Out Your Window?" - Bob Dylan
9. "Rain" - The Beatles
10. "You Had Time" - Ani DiFranco
11. "I've Had It" - Aimee Mann
12. "Born For Me" - Paul Westerberg
13. "Frankie Teardrop" - Suicide
14. "Ain't That Enough" - Teenage Fanclub
15. "First I Look At The Purse" - J. Geils Band
16. "Smoke" - Ben Folds Five
17. "A Minor Incident" - Badly Drawn Boy
18. "Glorybound" - The Bible
19. " Caravan" - Van Morrison
20. "So I'll Run" - Butch Hancock and Marce La Couture
Van Druten munkája nem vehető szigorúan horrorfilmnek. Bár az imdb előkelően horrornak aposztrofálja ezt a fekáliát, attól még ez nem horror. Nem is film. Inkább csak egy dilettáns youtube video, ami másfél órára duzzadt.
A történet... ennyi.
A színészi játék... mi van?
A gore... hagyjuk.
Valami ami zombie lenne... vagy bármi más, amitől felröhögsz.
A vágást pedig nem is tehetem az említett három mellé. A hentes, aki a filmet vágta, minő véletlen, maga a rendező! Nyilvánvalóan a vágástechnikát rajzlapon, bárddal gyakorolta, mert a linearitásban hatalmas hézagok tátonganak. Meg úgy mindenben, mindenen, aminek köze van a filmhez. Az egyetlen pozitívuma a Druten projectnek, hogy nem készített e gyöngyszem óta másik filmet.
Gyöngyszem?
Az!
Ez a film nem horror, nem is akció film, nem dráma, hanem színtiszta műfajparódia. Szándékán kívül mutatja meg a rendezés és vágástechnika összes bakiját és tévedését. Egy gyilkosság nincs ami működne. A párbeszédek annyira ostobák, hogy... semmi nincs ilyen ostoba. A cselekmény halad valami felé.
A főszereplő egyszer közel 3 percig zabál valami szendvicset a kocsiban, úgy, ahogy ember nem eszik. Vígjátékban sem. Azután van néhány olyan gyilkosság, amikor az áldozat gyakorlatilag üvöltve marad egy helyben, míg ölik. Ilyet sem láttam még.
Egy másik jelenetben pedig valakit szarrá lőnek gépkarabéllyal, de becsapódási pont nincs a testen, ehelyett szépen ugrál a szereplő, kiabálva, csapkodva, néha piros nyálat köpve, de a tökéletesen pongyola vágásnak köszönhetően még az is kiderül, hogy a fegyver szinte minden irányba tüzel, csak a "haldokló" felé nem.
A fasztudja ki, valami szart mutat a kamerának. Te meg kajolod!
Nem lehet haragudni erre a fi... majdnem filmet írtam! :)
Az imdb 4.2-re taksája, de gondolom, mint horrort. Ha figyelembe vesszük a "Török Rambo"-t és a tízes éveket megszégyenítően gyatra vágást, egy simán nyolcas blődli paródiát kapunk.
Mesélni ugyan sokat nem tudunk másnap róla a haveroknak, csak olyasmit, mint; a csávó vadul tüzel és vágásonként másképp áll a kezében a stuki, meg vadul szurkálja a másikat karddal, míg az pofákat vág, majd elszalad (akit megszurkáltak!!!), meg ilyesmit.
A szereplőkről írni max. annyit tudok, hogy valamennyien a rendező ismerősei és ingyen csinálták a filmet. (Mert gondolom, ezért nem fizettek nekik. Nem tehették!) Ha lehetett volna, gondolom Druten maga játszik minden szerepet, de akkor nincs, aki a kamerát rángatja. Jó, színészeink egyike már előfordult máshol is, de a legtöbb esetben nem jelent meg a neve a stáblistán.
Bármi is volt a Zombiegore leforgatásával a terv, aki nem Maarten van Druten, az nem tudhatja. Ha azonban a cél a világ legszarabb filmjének leforgatása volt, akkor elbaszták, mert ez olyan szar, fos, szar, hogy az már jó!
Figyeld:
- Ha elkezdődött, onnan már mindent.
- A zenei aláfestés néha még a vágásra is rátromfol.
- A vágás folytonosságait. Szinte egyetlen nincs, ami korrektül kapcsolódna a másikhoz.
Igen... komolyan ilyen egy szétrohadt fej a filmben. A zöld meg egy szemgolyó. Sírj velem...!
80%, ha szereted a fos, szenny, fost. Amúgy meg ehhez képest Uwe Boll egy Orson Welles!
John Grisham, "A cég" írója, a kilencvenes években robbant be a filmbizniszbe. "Tárgyalótermi" műfajon belül. Ezt könnyen megtehette, hiszen mielőtt sikeres bestseller-író lett belőle, ügyvédként kereste a kenyerét. Szerencsénk, hogy volt írói vénája és amit megtapasztalt munkája során, sikeresen tudta könyveiben kamatoztatni. Történetei pergőek, szereplői életszagúak, párbeszédei világosak, könnyűek, és a regényei csattanói néha egyszerűek, akár a pofon, mégis, kívülállóként izgalmasak, érdekesek.
Sidney Pollack lecsapott az 1991-ben megjelent regényre. Rendezői stílusába tökéletesen simult bele Grisham regénye. Kisember, végletekig feszült helyzetben, megoldást keres és talál. (Ebből a szempontból emlékeztet Pollack feszült thrillerére, a "Keselyű három napja" című Robert Redford filmre. Annak kicsit lágyabb változata.
Két színészgeneráció, egy vászon
Mitch McDeere (Tom Cruise testhezálló szerepben) kezdő ügyvéd, feleségével elfogadja egy híres és sikeres ügyvédi iroda kiemelkedő ajánlatát. McDeere beleugrik, hiszen az ajánlatuk elutasíthatatlan. Fokozatosan kerül a pók hálójába, de mivel fiatalsága mellé egyfajta tiszta hit is társul, fokozatosan ráébred, hogy amit tesz, hosszú távon felemésztené. Azonban a cégből kilépni nem egyszerű. Akár egy szekta esetében, a tagok, ha elfogadták amit kínálnak neki, nem léphetnek ki többé. Mitch ebbe nem tud beletörődni ezért felesége és néhány "barát" segítségével kiutat keres ebből a nem mindennapi helyzetből.
Grisham könyve olvastatja magát. Semmi felesleges flanc, leírás, több oldalas felfestése a tájnak és egyéb "felesleges" szövegelés. Lényegre törő munka. A könyv megfilmesítésért kiált. A forgatókönyvet szinte egy az egyben át lehet írni a regényből...
Külön erőssége a feldolgozásnak a remek szereposztás. A fontosabb karaktereket Hollywood színe-java alakítja. Néhány mellékszereplő is komoly színészi múltra tekinthet vissza.
Tom Cruise mellett a főszereplő mentora és a métely ördöge, Gene Hackman, Avery Tolar szerepében. Rajtuk kívül még feltűnik Gary Busey, David Strathairn, Jeanne Triplehorn, Hal Holbrook, Ed Harris és Holly Hunter. És még sokan mások.
Csak ajánlani tudom.
Még nem egy Mission: Impossible, de már menekül!
Egyetlen hiányossága a filmnek, hogy túl "Hollywood-i".
De ettől függetlenül simán 90%!
Az ügyvédes filmek Top 10-ében dobogós a helye.
Manapság ritkán látok olyan pörgős és izgalmas horrorfilmet, mint a "You're next". Végig a székhez szegezett, ami nagy szó, a videóklippesre vágott, agyon effektezett mezőnyben. Viszonylag későn kaparintottam meg a filmet, sokat nem tudtam róla, közepes elvárással kezdtem bele. Felülmúlta. Jócskán.
Úgy kezdődik, mint bármelyik szokványos tucat horror; Pasi és csajszi görbe este elé néznek. Mindentől távoli ház. Szól a zene, folyik a bor. Álarcos ember pedig megjelenik. Szépen felépített jelenetsorban ki is végzi a párocskát. A falon egy félelmetes üzenettel búcsúzik: "Te következel"
Hogy kik ők, később tudjuk meg. (Már, hogy ki az áldozat és ki következik még.)
Akit a gyilkos kinézett magának, azt benézte...
Világvége helyszín. Tél van, kihaltság. Nem olcsó ház, apa új szerzeménye. Nagyon jól tartja magát, anyuval együtt, de nem titkolt vággyal vették meg az európai szemmel palotának beillő építményt. Öregkorukra ide kívánnak letelepedni. A berendezések egy része nem érkezett meg. A gyermekeik szintén. De jönnek. Három fiúkat és egy lányukat várják a hétvégére, családi ünnepségre, hogy együtt legyen a nagy család. A gyerekek - akik szintén felnőtt emberek már és az ország több pontjáról érkeznek - sorban befutnak, mííg teljes a csapat. Öt pár. Tíz ember.
Elérkezik a vacsora ideje, azután egy nyíllövés töri meg mind az ablakot, mind a hangulatos étkezést. Egyiküket megölik és a jelek bizony arra mutatnak, hogy nincs vége a mészárlásnak. Innentől túlélőjáték lesz az egész.
Vannak csavarok, kisebb meglepetések. Összességében kiszámítható a történet, de szórakoztató.
A női főszerep egy igazi Dean R. Koontz figura: Nem esik kétségbe, összeszedi magát és visszavág. Okos, gyors, kiszámíthatatlan és erős. Végre.
Szeretem az olyan horrorfilmet, amelyben az áldozat fordít a szerepén és felveszi a harcot. A "You're next"-ben erre van is lehetőség, hiszen az ellenségről hamar kiderül, hogy nem egyedül van. Szabályos ostromállapot alakul ki.
A film kérdése a miért és, hogy ki éri meg a másnap reggelt.
Szerencsére kapunk válaszokat és a lezárás nem teszi szükségessé egy esetleges folytatás lehetőségét, bár...
Sharni Virson dögös, csinos, szép. Ahhoz képest, hogy eddig sorozatokban szerepelt és egy Step Up filmet tud a háta mögött, nem rossz a játéka. A többiek szépen asszisztálnak a mókához.
A főszereplők, balról-jobbra...
Spojler veszély:
Azért arra kíváncsi lettem volna, hogy mi vitte rá néhány alakot a cselekedetre, mi volt a motiváció, ami miatt erre vetemedtek. Ezt a részét jobban kifejthették volna.
Figyeld:
- Figyelmetlenség a köbön, pedig már elkezdődött a horror.
- Fuss ki az éjszakába jelenet. Erre figyelni fogok, ha ilyesmibe történik velem.
- Mikor megismerkedünk valakivel, nem tudhatjuk, mi történt a múltjában. Ez baj lehet!
Két rendezőnk neve szinte hosszabb, mint munkásságuk. Általában nincs idegem/időm végignézni a bugyuta horrorfilmeket, még akkor sem ha ez a kedvenc műfajom. Az első pár percben eldöntöm, hogy a nézett film le tud kötni vagy nem. A "Girls Gone Dead" erősen határeset. Ha egyedül vagyok, szerintem rossz szokásomhoz híven átpörgetem, de mivel volt társaságom... együtt néztük meg. Nem kínlódtunk végig, mert a film összességében egynek elmegy. Ami sokat hozzátesz, az a cicik és a gore. Ezekből sosem lehet kinőni. Katie Peterson (Rebecca Foster szerepében) és néhány barátnője, akik itt diákok a valóságban meg pár filmes színésznőcskék, egyikük apjának hétvégi házába utaznak. A luxusvilla nyaralási célokat szolgál, de mivel apucinak volt a naptárban egy üres hétvégéje amit nem nyaralókra szánt, átengedi a helyszínt lányának, mert megérdemli.
Ismét egy sorozat vagy tömeggyilkos, aki csuklyát és maszkot visel...
A csajok birtokba veszik mind a haciendát, mind a környék egyetlen és unalmas szórakoztató komplexumát, hogy egy görbe hétvégét dobjanak össze maguknak. Sikerül. Berúgnak közepesen és felszednek egy csupa csinos fiúból álló forgató csoportot, akik félretéve a munkát, belevetik magukat az élvezetekbe. Közben szokás szerint megjelenik egy álarcos, köpenyes gyilkos, számomra új fegyverrel és aprítani kezdi a fiatalokat.
"Nézd, nekem ez az első... filmem!"
A forgatókönyv gyenguska, a csajok erős közepes. Kinek a melle jó, kinek a segge, kinek az arca. Személyes kedvencem Brandy Whitford, akinél nagyjából minden rendben van, bár kicsit kolbász. (Nem túl vékony) Viszont picike, szép a cicije és az arca és megőrjít a copfjaival!
Ami elég jó lett az a gore: A balta csapások után látható sérülések ügyes munka.
A film röpke nyolcvan perc. Sok új ötlet nincs benne, bár meglepő a végén, hogy a rendőrök nem teljesen seggfejek.
Két legenda is megjelenik a filmben: Ron Jeremy a pornószínész, mint Ron Jeremy és Jerry O'Neil Lawler, a pankrátor király. Ő egy ügyes húzással még bemutatót is tart munkásságából. Esküszöm, Lawler jobban néz ki, mint a majdnem 15 éve forgatott "Ember a holdban" című Jim Carrey életrajzfilm készülésének idején.
A főszereplők közül senkit nem emelnék ki. Nem is tudnék. A főszereplő barátosnéját alakító színésznő feje viszont kiélt rendesen...
Spojler!!!
A vége pedig tartogat vagy 3 másodpercnyi izgalmat és csavart, de aki hozzáedződött az ilyen filmekhez, az már rég tudja majd, honnan fúj a szél.
30%
Figyeld:
- Vannak cicik és csöcsök
- A gyenge színészi játék
- Néhány csajszit talán már láttad pornóban...
Nicolas Cage ha éppen nem valami nézhetetlen szart csinál, meglepetésre bevállal egy szinkron szerepet. (enyhe túlzás) Milyen jól tette!
Cage és Grug
A Croodék nem bonyolult mese. A-ból haladás B-be, pontosabban folyamatos menekülés. Közben kalandok és családi analízis, kapcsolatrendszerről és a szeretetről. Ez az egyetlen komoly negatívuma a filmnek. Egy felnőtt számára kissé talán egyszerű szerkezet és még a vicces kikacsintások is elmaradnak - leszámítva egy pillanatot, amely talány enyhén Mission: Impossible 2. gyanús - ami hátrány, viszont szerethetőek a karakterek és a felütés olyan zseniális - tojáslopás és reggeli torna-futás - hogy ezt a szintet már nem tudja hozni a továbbiakban.
A történet persze arra van kárhoztatva, hogy ne legyen bonyolult, hiszen az őskorban játszódik, amikor az élet egyszerű volt, akár egy faék; ettél vagy megettek.
A Croodék épp ezért nem veheti fel a versenyt az olyan összetett történetű mesékkel, mint a "Hihetetlen család" vagy az eszméletlenül színes és ötletes "Verdák". Ennek ellenére kötelező darab.
Akadnak poénok, tanulság, móka, szerelem, hepiend.
Ugyan minket nem nagyon érint, hisz ha mese, akkor szinkron, ám az eredeti változat karaktereinek olyan sztárok kölcsönzik hangjukat, mint a már említett Nicholas Cage, a felkapott Emma Stone, vagy a kölyökképű és filmjei színvonalát tekintve ide-oda cikk-cakkozó Ryan Reynolds.
Eep sokkal csinosabb a sziklafalon, mint Tom Cruise
A 135 milliós film már Amerikában visszahozta a belefektetett pénzt, ezért előzetes tervek szerint 2019 körül várható a folytatás. Remélem, összetettebb történettel.
Akiről még külön szólnék, az a zenéért felelős Alan Silvestri, aki nálam simán benne van a Top10-es filmzeneszerző listámban. A score talán nem a legkiemelkedőbb Silvestri munka, ám a film eleji tojáslopásos scene alatti muzsika simán zseniális - a képekkel megtámogatva, persze!
6/10
Megjegyzés: A "Dinó" emberszereplős változata.
Tök véletlen, hogy egymás után két filmet néztem meg, amiben a főszereplő neve, kimondva Ip. Itt a főhősnőt nevezik Eep-nek, meg egy 2008-as harcművészi drámában a Sifu/mester neve volt Ip Man.
De mindegy...
A 80 perc legizgalmasabb pillanata számomra a befejezésen túl az volt, amikor a film vége felé a nagy száguldás közben felismertem a háttérben a MOL benzinkút zöld-fehér-piros logóját.
Karácsonyi mozi... Ethan Hawke filmje a megszámlálhatatlan autós törés ellenére is low-budget-től szaglik, Selena Gomez pofija meg feldobna egy pornófilmet, viszont színésznőként nem, hogy nem állja meg a helyét, de csak üli. (Érted? Szinte végig egy kocsiban ülnek...eh.)
Solomon patikamérleggel (nem olyan kevés, hanem szépen be van osztva a filmidő alatt) adagolja a rendőrautók összetörését, amivel szerintem dobogós ebben a témában, rögtön a Blues Brothers után.
A lazaságot jelképező szájszéli fogpiszkáló egyszerű kellék, de a filmből szerencsére kimaradt, veszélyessége okán.
Történet:
Klisé, mint állat.
A főszereplő barátnőjét elrabolják és belekényszerítik (pl. Holtidő) egy videójáték szituációba. Előbb lopjon el egy autót, majd Különböző feladatokat végezzen el időre, vagy asszonytárs meghal. Közben bejön egy gombszemű Disney hercegnő, aki az autó jogos tulajdonosa és így tettestárssá avanzsál, egy enyhén "Nekem 8" jelenetben. Milyen szerencse, hogy unatkozó csemete és hacker egyben. Jobban keni a számítógép témát, mint egy tucat informatika tanár.
Gomez lázadó tini karakterének külseje már csak akkor lenne közhelyesebb, ha a kapucni és baseball-sapka mellé orrpiercinget is kapott volna, némi szem körüli árnyékolással.
Végig csörtetnek Szófia városán, rengeteg melót adva ezzel a kaszkadőr unitnak.
A film hiába igyekszik izgalmasan tálalni a nyaktörő mutatványokat, üldözéseket, ha a videóklippes vágás ellenére is ötlettelen és unalmas.
Próbáltam szeretni, Hawke miatt, de a "Gattaca" színésze árnyéka önmagának. Tehetsége nem kap elég teret. Ez, mondjuk felróható a forgatókönyvnek is, hiszen a mimika és érzelmek helyét átveszi a fémcsikorgás és gázpedál-váltó kombó.
Hiába erőlködtek és tettek bele egy kiöregedő legendát (Jon Voight) és egy karakteres rosszfiút (Bruce Payne), ha az elvileg moziba szánt After Dark studió produkciója képtelen ébren tartani a nézőt. Solomon producerként több mint két tucat produkció felett bábáskodott. Ez a harmadik rendezése, elég nagy szórással. Első munkája a nálunk "alig" bemutatott "Sárkányok háborúja", amelyből csak annyit tanultunk meg, hogy Marlon Wayans ha meghal egy filmben, az attól csak jobb lesz és Jeremy Irons lehet ugyan egy színészzseni, van az a pénz, amiért ő is elkurvul és átmegy ripacsba...
Amire figyelned kell:
- Selena Gomez színész kelléktárát.
- A kopott westerncsizma orrát.
- Mol kút!
- A nem túl eredeti vége csavar, melyben egy percen belül két öreg rosszfiú is cameozik.
A film szinte élvezhetetlenre van vágva, a végén meg kapunk egy indokolatlanul hosszú autós videót, hogy már-már azt hittem, valamikor átkapcsoltam a youtube-ra.
A magyar televíziózás egyik legszórakoztatóbb műsora, négy remek színésszel, néha vendégművészekkel, rengeteg ötletes játékkal. Nem ismered?
Pótold.
Rudolf Péter eszméletlen humora sokat tett a produkcióhoz. Többet lehetett röhögni rajta, mint a "Gálvölgyi-show-n".
Én kérek elnézést.
Köszönet Tutyilának, aki feltette az epizódokat a youtube-ra! :)
Két dolog jutott eszembe a közel két órás film megtekintése után. A tartalmon kívül ezekről szólnék.
1. A "Touchback - Játékidő" Nem szigorúan vett értelemben vett időutazásos sci-fi. Bár a főszereplőnk egy öngyilkossági kísérlet miatt visszakerül a múltba, ez a múltidézés simán írható egy halál előtti/helyetti trip számlájára.
2. A főszereplő kálváriája kísértetiesen emlékeztet George Bailey (James Stewart) történetére Frank Capra csodálatos "Az élet csodaszép" című örökbecsű darabjából. Itt is bank szorongatja a főhőst, itt is semmi nem jön össze, itt is van szerető családja, odaadó feleséggel és imádni való gyerekekkel, itt van határidő és dráma, és végül itt is van összefogás és szeretet.
Mindezt két órában, tévéfilmes hangulattal. Handfield filmje nem éri meg a mozijegyet, még akkor sem ha kellemes szórakozás. Húsz perccel hosszabb az élvezhetőnél, néhány karakter nincs kellőképpen kidolgozva, a múltban történő kalandozás nincs eléggé megbolygatva, felturbózva, a lezárás pedig nem olyan katartikus, mint 1946-ban volt Jimmy Stewart esetében.
A film ettől még nézhető, a maszkolás sikeres. Magam is meglepődtem, Kurt Russell fizimiskáján - ilyen öreg már az öreg? - majd talán Capra klasszikusának bennem erősen élő hatására derengeni kezdett, hogy merre tart a történet.
Mondhatjuk, plágiumgyanús a film, mert Handfield a stáblistában semmilyen formában nem utal a híres elődre, a filmben nem tesz rá nyomokban sem utalást, vagy én nem találtam rá ezekre.
Így egynek elmegy, de ha már olyan korrektül felmondja a leckét, lehetett volna kicsit elsöprőbb is akár.
A színészek közül senkit nem emelnék ki. Russell egyenesen elsikkad a szerepében, a főszereplő (Brian Presley - Borderland/Határvidék) meg hozza, amit kell. Macy szerepében egy nem túl felkapott női karakterszínésznő édeskedik, mint jóravaló, odaadó feleség; Melanie Lynskey.
Lynskey 17 évesen kapott lehetőséget "A gyűrűk ura" rendezőjétől, Peter Jackson-tól a különös hangvételű drámában, a "Mennyei teremtményekben", ahol Kate Winslet "párját" alakította, majd tucatnyi közepes mozifilmben kapott felejthető, de bájos mellékszerepeket. Néhány cím, a teljesség igénye nélkül: Törjön ki a frász!, Örökkön-örökké, Sakáltanya, Mindenütt nő. Ha láttad ezeket a filmeket, akkor sem biztos, hogy emlékszel szegényre...
50%
Az erős tévéfilmes érzés miatt. Don Handfield harmadik munkája, egyben első nagyfilmje. A 120 perces játékidő sok.
Másrészt meg a főszereplő annyira szerethető, szinte nincs sötét oldala. A legnagyobb káoszban is alig emeli fel a hangját, pedig már nyakig ér a szar. Dustin Hoffman kisebb kellemetlenségekért is nagyobb műsort csinált a "Kramer kontra Kramer"-ben.
Nagy ölelés apunak! Ugyan a probléma még nem oldódott meg, de a szeretet mindennél fontosabb.
Időutazás a sci-fi műfaj karcolgatása nélkül. Ahhoz kevés. Sportfilmként sem funkcionál. Együtt tűrhető dráma lett belőle.
Egy szerintem eltalált, zseniális filmzene a Croodék című, ősemberes animációs filmből. Alan Silvestri már megmutatta, hogy tud felejthetetlen lenni, olyan zenékkel, mint a Predator vagy a Vissza a jövőbe zenei anyaga.
A "Smash and Grab" a "The Croods" album legerősebb tétele. A film képeivel együtt eszméletlen jelenetsor, ahogy a család egy tojást igyekszik biztonságosa ellopni, hogy meglegyen a napi betevő.
Ha láttad a filmet, erre emlékszel, az biztos.
Ha még nem, keresd!
Most pedig élvezd!
Ree (Jennifer Lawrence - X-Men: Az elsők, Éhezők viadala) a hideg Ozark-i hegyek között meghúzódó szürke tanyavilágban él ideg-összeroppanásos anyjával és két kisebb testvérével. Kábítószer készítésével gyanúsított apja óvadék ellenében kiszabadul a börtönből, de a zálog, amit felkínált a szabadulásért, a családi ház, melyben Ree jelenleg él. Mindenki tudja, mivel foglalkozik az apa és az is nyílt titok, hogy nem hajlandó visszamenni a sittre. Ree körbejárja a rokonságot, hogy ráakadjon és rávegye, jelenjen meg a tárgyaláson, de a redneck közösség homályos, főleg rokoni és sötétebb okok miatt, nem segíti elő a találkozót. Megfenyegetik Ree-t, hogy ne kutasson az apja után. Ree képtelen leállni, hiszen testvérei és anyja élete lehet a tétje annak, hogy Jessup előkerüljön.
Már 2010-ben dicsérték Jennifert, pedig...
Érdekes filmdráma, amely szöges ellentétben áll a nyálas Hollywood-i vígjátékok és romkomok tömkelegével. Itt nincs shoppingolás, rózsaszín flitter, csak köd, romos viskók és elnyűtt emberek. Nem tartom Jennifer Lawrence-t a legjobb választásnak, mert ugyan kellemes a szemnek - nekem töltött galambnak tűnik, talán pufók pofija miatt - de nem hitette el velem, hogy igazi vidéki lány. Szinte végig egykedvű, bizalmatlan arccal játssza a figurát. A krumplit úgy pucolta, hogy fájt a szemnek - ilyet utoljára Lenke néni csinált a "Szomszédok" teleregényben. Amikor meg vadászni tanítja öccsét, felmondja a leckét, amit tudni kell a fegyverről, de mikor végül a puska elsül, jobban összerezzen, mint a két kiskorú színészkolléga. Cuki. De legalább a dühös kamaszt jól hozza.
Ez lenne a nagy amerikai álom? Biztos nem - erről a becsúszott magyar zászló is gondoskodik. (Vagy olasz...)
Megemlíteném még Teardrops szerepében John Hawkes-t, aki kiöregedett a suta mellékszereplő kategóriából és belebújt a markáns arcú karakterszínész bőrébe. Eddig olyan filmekben láttam mellékszerepben, mint "Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron", "Viharzóna" vagy mondjuk az "Azonosság".
A filmbe belepakoltak némi feszültséget, amit akkor fogunk igazán érezni, ha meg tudtuk szeretni Ree figuráját. Akkor tudunk érte izgulni. Sajnos a film ebben nem sokat segít. Kapunk pár pillanatot a sivár hétköznapokból, mégsem fogjuk szívünkbe zárni a figurákat. Valamennyien morcosak, idegesek, feszültek. Az ember még keresztül hajtani sem szeretne ezen a vidéken.
Apu eltűnt, anyu csak ül a székben. A három gyerek gyakorlatilag már árva.
Debra Granik számomra ismeretlen rendezőnő második nagyfilmje kellemes filmdrámai élmény volt számomra. Kicsit szétszórt ugyan a forgatókönyv - értem itt ezalatt, hogy annak ellenére, hogy Ree a keresendő konfliktus forrás lánya, úgy viselkedik vele mindenki, mintha valami veszélyes vírus volna, a másik, meg, hogy Ree viszonylag sokat "keménykedik", de amikor negatív hatás éri, pl. Teardrops a hajába markol, jobban megijed, mint vártam volna (de ezt meg betudhatjuk annak, hogy Ree 17 éves kislány) - de a végére összeáll a kép és valamennyire megértjük, hogy bár a senki földjén szinte mindenki rokon, mégis elidegenedhetnek egymástól az emberek, pusztán, mert homályosan látják a jövőt, nem tudják, mit hoz a holnap. Ez a félelem - éhezéstől, szegénységtől, a lehetséges börtöntől - ami miatt olyan élhetetlennek tűnik az Ozark-i hegység.
Gondolom, balra ami lelóg, egy szélhárfa,
de a magyar szinkronban teljesen eltűnt a hangja.
A lepusztult hangulathoz hozzátesz azért, köszönet a díszleteseknek.
Végül kapunk válaszokat, katarzis nélkül. Jessup a rendszer miatt hal meg. Olyan helyzetbe kényszerítik, hogy fel kellene adnia azokat, akikkel együtt él. Mielőtt ez bekövetkezne, ... lépni kell. A hatóság kontra kallódó emberek. A közösség pedig képtelen a hatósággal szembeszállni, így az marad, hogy azt hallgattatják el, aki közülük való.
60%
Társoldal, Soundtracks and You! Winter's Bone (2010)
Mostanában feltűnt, hogy mi, magyarok, nem vagyunk túl erősek horrorfilmgyártásban. Készül horror a tengerentúlon, Európa szegleteiben, az elvileg csóró keleti blokkban és Indiában is, de nálunk nem.
Miért?
Elvileg 1921-ben nálunk készült az első Draculás film, amely sajnos később a háború alatt füstbe ment, de a film száz éve alatt talán egy tucatnyi műre mondhatjuk rá, hogy a horrorfilm műfaján belül lavíroz. A független videómunkákat is beleértve.
Vajon mi az oka, hogy ez a rétegműfaj, melynek amúgy vannak rajongói hazánkban is, nem hódít?
Talán mert nincs rá pénz. A horror rétegfilm. Ha nincs elég néző - márpedig egy tízmilliós ország nem számít nagy piacnak - üzleti szempontból értelmetlen foglalkozni vele. Mivel Európa közepén vagyunk, egyedi kultúrával, saját szájízzel, még a környező piacra sem tudnánk betörni, nemhogy a világ távolabbi pontjain.
Gondolom ez az egyik ok.
A másik pedig... :)
A magyar mentalitás olyan "negatív", hogy már nem is készítünk ilyen témában filmet. Minek nekünk horror, ha az életünk mindennapjaiban azt érezzük, hogy benne vagyunk egyben.
Nekünk a szar sem elég keserű!
