A következő címkéjű bejegyzések mutatása: adam wingard. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: adam wingard. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 23., kedd

A vendég - The Guest (2014)

A vendég - The Guest (2014)


Rendezte: Adam Wingard

Miközben néztem a filmet és éreztem egyfajta guilty pleasure-t, amit mint kifejezés sorozatos blogokban olvastam és szerintem, itt is van helye, olyan filmek jutottak eszembe, amik hasonló témát dolgoztak fel. Először az "Egyedül álló nő megosztaná... - Single White Female", amelyben egy dilis fiatal nő költözik be lakótársnak egy apartmanba, majd fokozatosan kezdi átvenni a társbérlője személyiségét, míg végül eldöntendő kérdés lesz belőle, hogy ki maradjon életben. A másik film, ami bevillant, a Dean R. Koontz művéből készült, majd sorozattá terebélyesedett és végül vakvágányra vezetett "A leselkedők (másik cím: Gyilkos kísérlet) - The Watchers", melyben egy gyönyörű kóbor kutya csatlakozik a tipikus amerikai kissrác mellé, hogy a nyomokban a halál fusson versenyt, mert a kutyáról kiderül, hogy egy véres kimenetelű katonai kísérlet egyik terméke; arra fejlesztették ki, hogy amolyan élő jelölő lézerként beszivárogjon a célterületre, hogy odacsalogathassa a nyomában járó, öldöklő szörnyeteget, aminek egyetlen feladata, hogy aki a kutya közelében van, azt az ebbel együtt kivégezze. A film egyszerű horror, a végére pedig egy kis csavar is jutott. A harmadik film, amiben fel véltem fedezni kevés hasonlóságot, a nyolcvanas évek egyik Remake-ig jutott horror sorozata, "A mostohaapa - The Stepfather", melyben pszichopata sorozatgyilkosunk egyedülálló anyákhoz csapódik, apapótlékként átveszi a hatalmat a család felett, hogy ha ne működjön a családmodell, gyilkosságok árán igyekezzen a saját maga számára oly fontos látszatot fenntartani.

Számomra nem volt teljesen világos, David mennyire volt az elhunyt fiú múltjának része. Kapunk azért némi információ morzsát erről, csak engem nem elégített ki teljesen.

Ennyiből sejtheted, mire számíts ebben a csupán azért csak "B" filmben, mert a főszerepet nem Bradley Cooper játssza. (Habár, Dan Stevens fizimiskája erősen emlékeztet a tipikus filmsztár pofira.) Ha Cooper vállalta volna a főszerepet, simán lehetett volna a film mozisiker. Vagy fekete folt, Cooper filmográfiájában. A rendező, Wingard a kétezres évek tipikus fiatal filmese. Munkáiban korrektül keverednek ügyes és érdekes ötletek a bevált klisékkel. A végtermék pedig nem feltétlenül felejthetetlen szórakozás, viszont megtekintés közben leköti az embert. Nem nagyon szaladgálsz ki a konyhába. Kicsit olyan a fickó, mint Joss Whedon, akire, amolyan sci-fi guruként tekintek, csak még nem forrta ki magát. Viszont a megszokott paneleket fel tudja dobni néhány nem feltétlenül elkoptatott megoldással.

"A vendég" úgy indít, ahogyan hasonló filmeknél megszokhattuk. Jön a főszereplő és egy számára idegen környezetbe igyekszik beépülni. David (Dan Stevens), elvileg katona volt és a Peterson család legidősebb elhunyt gyermekének a bajtársa. Múltidézés miatt látogat el a kisvárosba a családhoz, mivel, "megígérte" a halott fiúnak, hogy tiszteletét teszi a családjánál. Kicsit kilóg persze a lóláb, hiszen egy frissen gyászoló család nem feltétlenül akar sót önteni a sebbe, hogy emlékeket, egy számukra idegen személlyel idézzenek meg, ugyanakkor, a gyászoló emberek érzéseit nehéz kitapogatni, ezért épp belefér, hogy vendégül lássák a férfit, aki szeretett rokonukkal ellentétben épségben és egészségben hazatért. (Magamból kiindulva, nem biztos, hogy nagyon erőltetném az ilyesmit, hogy egy idegennel osszam meg a fájdalmamat.)

A gyerekek viszonylag hamar nyomozni kezdenek David után.

Ráadásul, a baljós hangulat folyamatosan jelen van. Talán egy jól eltalált, kedves aláfestő zene elaltatja a nézőt és nem gondol rögtön arra, hogy nincs minden rendben David körül. Az ilyen tematikájú filmeknél szerintem fontos, hogy gyanútlanul induljon és lassan, a szereplők és a néző fokozatosan döbbenjen rá, hogy a kívülálló veszélyes lehet, takargathat valamit. Itt ez annyira nem sikerült. David már első megjelenésénél kicsit fenyegető, hiába a fogpaszta reklám mosolyú fogsor és a topmodell szemek igéző acélossága. Ettől függetlenül az anyuka, Laura Peterson (Sheila Kelley) elég gyorsan "szárnyai alá" veszi a fiút, bemutatva a családnak. Az apuka, Spencer (Leland Orser) sokkal tartózkodóbb. Hevenyészett módon felhozza, hogy talán nem a legjobb ötlet a vacsoraasztalhoz ültetni egy fiút, a gyász időszakában, ám végül ez a filozofikus rész teljesen elsikkad és sörözésbe torkollik. A gyerekeik, a két véglet szerint reagálnak a hívatlan látogatóra. A kisfiú (Brendan Meyer) hamar megbarátkozik vele, amikor megvédi őt erősebb, egzecíroztató iskolatársaitól - óhatatlanul eszembe jut a "Kéz, ami a bölcsőt ringatja - The Hand That Rocks the Cradle" idevágó iskolaudvari jelenete, mikor Peyton kicsavarja egy idősebb fiú karját, mert az bántalmazza a célpont család egy tagját - míg a nagylány (Maika Monroe) viszont túl hevesen ágál az érkező ellen, szinte paranoiásan. Igen, a forgatókönyv kicsit elnagyolt, az érzelmek ábrázolásában, ettől függetlenül hibátlanul mondja fel a leckét.

David először beédesgeti magát a gyászoló családhoz, majd módszeresen elhárítja az akadályokat a környezetéből. Persze a gyerekek megint sokkal előbb kapcsolnak, mint a felnőttek, másrészt, a mellékszereplők pedig precíz beosztás szerint keverednek a történetbe és esnek ki belőle.

Mikor végül kibújik a szög a zsákból, kezdhetünk izgulni a Peterson családért.

"A vendég" egy izgalmas thriller, kicsit horrorba hajlik, feléleszti egy mélyben gyökerező belső félelmet: akit a házamba engedek a vesztemet okozhatja. Van benne valamennyi akció és pl. az étterem likvidálása pedig emelt szintre helyezi a terrort. Nagyon kevéssel csúszott le a film arról, hogy nagy vásznon nézhető produkció lehessen. (Nem állítom, hogy nem mutatták be moziban, csak arra célzok, hogy azért hogy mozijegyet vegyek rá, még egy kicsit "nagyobbnak", "mozisabbnak" kell lennie. De élveztem.

65%

Személyes:
Leland Orser-t kifejezetten kedvelem. Sajnálom, hogy az a tehetséges színész ilyesmiket tud mostanában megcsípni. Habár, egész pályafutása tele van ilyen hézag betöltő alakításokkal. Sőt, megkockáztatom, hogy már előbb kedveltem, mint rendes szerepben láttam volna. Címeket nem írok. Ráklikkelsz és látod az imdb-n, mennyi filmben volt jelen. A legtöbbször csupán percekre, azonban fizimiskája miatt lehet, hogy egy idő után emlékszel rá, csak nem tudod hova tenni...
A film befejezése - gondolok az utolsó másodpercekre - sokat ront a film értékén, annyira unásig koptatott közhely. Kivétel, ha lesz második rész, mert akkor viszont jó felvezetés lehetne.

2013. október 1., kedd

You're Next - Te következel (2011)

You're Next - Te következel (2011)

- Én készen vagyok, ha ti is, motherf***ers!


Rend.: Adam Wingard

Manapság ritkán látok olyan pörgős és izgalmas horrorfilmet, mint a "You're next". Végig a székhez szegezett, ami nagy szó, a videóklippesre vágott, agyon effektezett mezőnyben. Viszonylag későn kaparintottam meg a filmet, sokat nem tudtam róla, közepes elvárással kezdtem bele. Felülmúlta. Jócskán.




Úgy kezdődik, mint bármelyik szokványos tucat horror; Pasi és csajszi görbe este elé néznek. Mindentől távoli ház. Szól a zene, folyik a bor. Álarcos ember pedig megjelenik. Szépen felépített jelenetsorban ki is végzi a párocskát. A falon egy félelmetes üzenettel búcsúzik: "Te következel"
Hogy kik ők, később tudjuk meg. (Már, hogy ki az áldozat és ki következik még.)

Akit a gyilkos kinézett magának, azt benézte...


Világvége helyszín. Tél van, kihaltság. Nem olcsó ház, apa új szerzeménye. Nagyon jól tartja magát, anyuval együtt, de nem titkolt vággyal vették meg az európai szemmel palotának beillő építményt. Öregkorukra ide kívánnak letelepedni. A berendezések egy része nem érkezett meg. A gyermekeik szintén. De jönnek. Három fiúkat és egy lányukat várják a hétvégére, családi ünnepségre, hogy együtt legyen a nagy család. A gyerekek - akik szintén felnőtt emberek már és az ország több pontjáról érkeznek - sorban befutnak, mííg teljes a csapat. Öt pár. Tíz ember.
Elérkezik a vacsora ideje, azután egy nyíllövés töri meg mind az ablakot, mind a hangulatos étkezést. Egyiküket megölik és a jelek bizony arra mutatnak, hogy nincs vége a mészárlásnak. Innentől túlélőjáték lesz az egész.
Vannak csavarok, kisebb meglepetések. Összességében kiszámítható a történet, de szórakoztató.
A női főszerep egy igazi Dean R. Koontz figura: Nem esik kétségbe, összeszedi magát és visszavág. Okos, gyors, kiszámíthatatlan és erős. Végre.
Szeretem az olyan horrorfilmet, amelyben az áldozat fordít a szerepén és felveszi a harcot. A "You're next"-ben erre van is lehetőség, hiszen az ellenségről hamar kiderül, hogy nem egyedül van. Szabályos ostromállapot alakul ki.
A film kérdése a miért és, hogy ki éri meg a másnap reggelt.
Szerencsére kapunk válaszokat és a lezárás nem teszi szükségessé egy esetleges folytatás lehetőségét, bár...

Sharni Virson dögös, csinos, szép. Ahhoz képest, hogy eddig sorozatokban szerepelt és egy Step Up filmet tud a háta mögött, nem rossz a játéka. A többiek szépen asszisztálnak a mókához.

A főszereplők, balról-jobbra...


Spojler veszély:
Azért arra kíváncsi lettem volna, hogy mi vitte rá néhány alakot a cselekedetre, mi volt a motiváció, ami miatt erre vetemedtek. Ezt a részét jobban kifejthették volna.

Nálam 70%, sőt!

Ezt érdemes megnézned: Y O U ' R E  N E X T

Figyeld:
- Figyelmetlenség a köbön, pedig már elkezdődött a horror.
- Fuss ki az éjszakába jelenet. Erre figyelni fogok, ha ilyesmibe történik velem.
- Mikor megismerkedünk valakivel, nem tudhatjuk, mi történt a múltjában. Ez baj lehet!