Rendezte: Jodie Foster
A film Mafab adatlapja: Money Monster (2016)
...amely azért ennél sokkal többről szól. Alapjában nem állítom, hogy nagy rajongója vagyok a túsztörténeteknek, viszont az is igaz, hogy jó néhány filmet láttam, amiben előjött a téma és egyik-másik egészen remek kis filmnek bizonyult. A "Kánikulai délután - Dog Day Afternoon (1975)" például természetesen alap, de olyan rég láttam, hogy nem is emlékszem rá. A film műfajon belül a bankos drámákhoz tartozott, de ugye, túszejtéses szituációk nem csak ehhez az intézményhez köthetőek, bár igaz, hogy a legtöbb esetben alap kiinduló pontja a műfaji leágazásnak a bankban rekedt gazfickók és az épp ott tartózkodó átlagemberek közötti feszült bezártság. Jodie Foster ismeri a szituációt, hiszen maga is játszott már ilyen moziban: A belső ember - Inside Man (2006). Egészen biztos vagyok benne, hogy a három forgatókönyvíró mellett a tíz éve a film forgatása szerzett tapasztalatai is segítettek a film végső formába öntésében. Ha a kedvenceimet kellene a témában bemutatnom, akkor Top nálam a "Nincs alku - The Negotiator (1998)" és mondjuk a "Végszükség - John Q (2002)".
Vannak filmek, amelyek egész tucatnyi karakterrel dolgoznak, itt viszont, annak ellenére, hogy egy filmstúdióban játszódik a film java, nem feltétlenül kell túl sok karakterre fókuszálnunk, hiszen nagyjából egy trió alkotja a filmszereplők derékhadát, a többiek hozzájuk képest asszisztálnak: Lee Gates (George Clooney) egy pénzügyi tippeket megosztó televíziós műsor - kb. olyan, mint a betelefonálós vásárlós adások, csak itt a tranzakciót a néző magának bonyolítja részvényeken keresztül, Gates közvetett segítségével - bájgúnár műsorvezetője, aki a tévés technikákat a végsőkig kihasználva vezeti műsorát, gyakran a ripacskodás határát súrolva. Tettestársa a műsor művészeti rendezője és koordinátora, Patty Fenn (Julia Roberts), aki nagy testvérként mindenen rajta tartja a szemét és gyakorlatilag, ha úgy vesszük, rangsorban Gates főnöke, hiszen Gates a befolyása ellenére az arc, míg az elme Fenn a színfalak mögött.
Nagyon jól működik a kettősük és egy csapat ember dolgozik a kezük alá, hogy friss és naprakész információkkal lássák el Amerika pénzéhes lakosságát. a probléma ott kezdődik, hogy a műsor bizonyos jogi következmények miatt elvileg egy szintig felelősséget vállal azért, amit a nézőkkel közöl, viszont egy korábbi tippjük során több ezer ember veszítette el kis pénzét a tőzsdén és kereken 800 millió ropogós dollár vált kámforrá tevékenységük közreműködésével.
A film harmadik főszereplője Kyle Budwell (Jack O'Connell), aki teljes örökségét, azaz hatvanezer dollárt tett fel erre az ajánlatra gondolkodás nélkül és mikor a tipp nem jött be, szinte földönfutóvá lett a születendő gyermekével és annak állapotos anyukájával. Kyle elkeseredésében beszivárog a stúdióba és pisztollyal illetve Lee Gates-re szerelt házilag összeeszkábált robbanó mellénnyel tartja sakkban a tévéseket, miközben arra akarja kicsikarni a választ, hogy ki is a hibás az elveszített tökéért.
A film többek között azon is elmoralizál, hogy ki tehető felelőssé, ha egy ilyen műsorban tett pénzügyi ajánlatok nem működnek megfelelően, mert ahogy el is hangzik, amikor bejön a befektetés, akkor a részvényes királynak hiszi magát, de amikor nem, akkor meg keresi a bűnöst. - és ez tényleg így van.
Azután ott van annak a kérdése, hogy a média meddig köteles vállalni a felelősséget azért, amelyet a kameráin keresztül eljuttat a nézőihez és mekkora közösségi ereje van, hogy akár egy ember életét is megváltoztassa, akár szó szerint is, egyetlen perc alatt.
Aztán szóba kerül az is, hogy a nagy cégek mit tehetnek meg a profit eléréséért és a befektetőknek erről mennyiről van fogalmuk, illetve, ha lenne beleszólásuk, vajon egy jobb világ épülne vagy az önzés és harácsolás még inkább elharapózna?
Szóba kerül az is, hogy egy kisember milyen eszközökkel tud fellépni a hatalmas mega és giga cégek ellen, amelyek előtt egy ember nem más, csupán néhány szám és adat.
Meg sok hasonló okosság.
A film tehát a felszínen túsztörténet és akció film, a mélyben társadalmi dráma, amit mi sem példáz jobban, mint egy apró jelenetsor, amelynek végén valaki a csócsóban sikeresen gólt juttat a kapuba. (Ennek megértéséhez látnod kell a filmet.) A hirtelen beállt csöndet és pillanatnyi lefagyást felváltja a közöny és az élet megy tovább, anélkül, hogy az egyén sorsa esetleg megváltoztatná a közösség világképét és sorsát. Mert bűnösök és áldozatok buknak el, de ha nem vagy érintett, te ugyanúgy lefekszel, mint minden nap és másnap kezded megint a mókuskerekedet.
Foster nem rossz rendező és a Pénzes cápa egy kifejezetten erős filmdráma. Azért a show-t csak ellopja a fiatal Jack O'Connell, akihez Clooney alig bír felérni, de azért többé kevésbé sikerül. Robertset Clooney javasolta a filmhez, de végül nem sok közös forgatási jelenetük volt együtt, mivel Roberts többnyire egy irányító fülkében dolgozott, főleg zöld háttér előtt.
Figyeld:
- A producer élete sem könnyű.
- Amikor a szerepek végül már-már megcserélődnek, az eszméletlen jó forgatókönyvi húzás.
- Clooney ripacskodásai.
- Kyle barátnőjének "monológja" mindent visz. A film egyik legjobb jelenete.
75%
Ha szeretnéd látni: P É N Z E S C Á P A
