Rendezte: Gil Kenan
A film Mafab adatlapja: Poltergeist (2015)
Első változat, amit láttam, naná, hogy egy igénytelen kalóz változat volt, valahonnan. A kép szélei elveszve, homályos, a hang doboz, recseg, hirtelen fényeknél a kép élessége elköszönt. Nem is írtam semmit a filmről, mert így a véleményem nem lett volna túl pozitív. Végül kölcsön kaptam dvd-n és újra néztem, hogy először lássam. Mert van olyan, hogy egy kalózkópia után a film megtekintve jó minőségben, olyan, mint egy új film.
Az eredeti 1982-es változat egy igazi pokoli futam volt Tobe Hooper rendezőnek, hiszen Spielberg, a producer, gyakorlatilag rámászott a hátára és olyan erősen kapaszkodott a rendezőbe, hogy végül nem is tudni, ki készítette el a végső vágást. A film mindenesetre alig emlékeztet Hooper stílusára, viszont egyértelműen Spielberg hatást mutat, fényképezésben, vágásban, zeneiségbe, stb. Nem hiszed? Nézd meg a bohóc támadásos jelenetet és te is felismered a stílusjegyeket.
Gil Kenan nem tudom mennyire számít jó rendezőnek. Az első filmje animációs, ami ugye teljesen más metodika szerint épül fel, mint az élőszereplős darabok. A második meg egy könyv adaptációs mesefilm, aminél szintén lehet "hülyéskedni". Nem voltak rossz darabok, csak nem maradtak meg bennem. A Poltergeist viszont egyértelműen a rendező első filmjét majmolja, a "Rém rom - Monster House (2006) címűt. A röhej, hogy az készült gyerekeknek, de amennyire emlékszem, ebben több a poén, mint abban a műben. Biztos nincs ebben igazam, hiszen az gyerekeknek készült, viszont így érzem. Láttam anno a filmet és a legkevésbé sem szórakoztatott. A főszereplők alig voltak szerethetőek, de mintha a mese fiú hőse itt megelevenedve alakítaná a család középső gyermekét...
1982-ben érezhetően a kislányé volt a főszerep - sőt, a további részekben már hozzá kapcsolták a szellemek érkezését, itt, mintha a kissrác felé tolódna el a történet gerince. Ő van a legtöbbet a képben, az ő karakterét ismerjük meg legjobban és talán a nagylányét a legkevésbé.
A szülők közül számomra Sam Rockwell az ismertebb arc és bár zseniális színésznek tartom és a film egyik legviccesebb jelenete is hozzá köthető, ennek ellenére, fizimiskája miatt nehezen hangolódtam rá, hogy ő egy apuka, álláskeresés közben, több gyerekkel.
Ettől függetlenül a film hozta, amit vártam. Vagy amit nem. Nincs üresjárat, szinte végig rohamtempóban haladnak az események előre és a befejezés is egészen kerek. Ennek ellenére, remélem, nem akarnak folytatást csinálni neki. Nincs rá szükség. Így kerek.
A Bowen család beköltözik a festői környezetű Westvale városába, amely teljesen szokványos városka, azt leszámítva, hogy egy temetőre épült. Ez nem nagyon számít szpojlernek, hiszen már az eredetiben is ez okozta a konfliktust élők és holtak között. Persze elvileg a holttesteket előtte átköltöztették pár száz méterrel, vagy legalábbis ez lett volna a terv, ehelyett azonban inkább csak tessék-lássék áthurcolták a sírköveket és utána beépítették a a korábbi temetőt. Ez tök jól hangzik, ám az olyan stílusú épületeket, amelyek ekkora pincével rendelkeznek, viszonylag nehéz úgy felhúzni, hogy előtte nem ürítették ki a földet, hiszen az alap ásásánál előkerülnének a koporsók. Ezen emelkedjünk nagyvonalúan felül. Bár, nem nagyon derül ki, valójában a szellemek miért pont egy kislányt ragadnak el magukkal, később, Madison eltűnése után a házba invitálnak egy szellemkutató csoportot és szerintük a kislányt elragadták és valahogy vissza kell őt hozni abból a dimenzióból, ahol a holtak szinte egységes masszaként léteznek. Bármilyen temető volt ott korábban, feltételezem, hogy akadnia kellett volna ott még egy tömegsírnak is, amennyi lélek odaát izmoskodik.
Mikor már mindenki feladná, a közeli egyetem tanszékén dolgozó szellemkutató hölgy volt férjét hívja segítségül aki egy főleg fiatalok által ismert sorozatban üldözi a szellemeket, kísértet járta házakban. Carrigan Burke (Jared Harris) meg is érkezik, hogy egyéni humorával és szakértelmével oldja a helyzetet. Harris aki remek karakterszínész és szeret főleg negatív szerepekben lubickolni, most a humoros oldalát hozza, ami szintén jól áll neki. Pillanatok alatt sikerül megkedvelni a figuráját. Legutóbb, mikor láttam, akkor is egy kísértetházban akciózott; a jóval unalmasabb és profánabb "Az elnémultak - The Quiet Ones (2014)"-ben hozta a szellemkutatót.
Ez a Remake sokat nem tesz hozzá az eredeti filmhez, mégis érdemes adni neki egy esélyt, hiszen korrekt munka. Amit nem a régiből emelték át, azt Kenan korábbi munkáiból épített a filmbe. Összességében kellemes másfél óra és még annak is tetszhet, aki annyira nincs oda a családokat zaklató kísértetes mozikért.
Ha szeretnéd látni, uccu neki: Kopogó szellemek!
70%
