Sandra Bullock 50 éves!

Mivel Sandra Bullock egyik kedvenc színésznőm - általában ő az első, akinek nevét be szoktam dobni egy ezzel kapcsolatos kérdésre - és a születésnapja is most volt esedékes, gondoltam, összegyűjtöm a 10 kedvenc Bullock filmemet. Én lepődtem meg a legjobban, amikor rá kellett döbbennem, hogy nem a filmjei fogtak meg, hanem inkább a szomszéd lányos kisugárzása és nem a munkássága miatt tartom vonzónak, hanem mert magamban kialakítottam egy szerethető, pozitív képet és ahhoz ragaszkodom. Lehet, köszönhető ez első két találkozásomnak vele, amikor is rögzült, hogy meg tudnám zabálni...

Szóval, az 1964, július 26.-án, a Virginiai Arlingtonban született Sandra Annette Bullock 10 filmjét szedtem össze, amiket jobban kedvelek a többinél.

1. Féktelenül - Speed (1994)

Azért sokat elárul Bullock hírnevéről,
hogy itt még sok poszter variációra nem került fel.

Annie Porter (Bullock) történetesen éppen akkor ül fel egy távolsági buszjáratra, amikor a csalódott Howard Payne (Dennis Hopper), azt kiválasztja egy zsarolási kísérlethez és bombát szerel rá. A buszra... A feladat, hogy a túszok életét megóvja, Jack Traven (Keanu Reeves) rendőrtisztre hárul és a veszélyes akció közben nagy segítség neki a melegszívű, fiatal Annie, aki szerencsére megbirkózik a buszvezetéssel, miután a sofőr megsebesül. A Speed egy pörgős és izgalmas akciófilm, amiben Bullock bemutatkozott a nézőknek. Előtte is készültek filmjei, amikre addig a kutya sem volt kíváncsi. Sőt, némelyikre utána sem.

A Féktelenül kritikája itt!
















2. A pusztító - Demolition Man (1993)

1993-ban elképzelhetetlen volt,
hogy Bullock arca a poszterre kerüljön.

Bullock egy évvel korábban eljátszotta a filmtörténet legédesebb rendőrét, Lenina Huxley-t (akinek filmbeli neve nem véletlenül csengett össze a brit íróéval, Aldous Huxley-val, aki megírta a "Szép új világ" című disztópiát.) aki unalmas mindennapjait szeretné feldobni némi akcióval, holmi filmek nézegetése helyett. Szerencsére a szuper-börtönből megszökik egy XX. századi, igazi kemény tökű sittes, akivel az elpuhult jövő rendfenntartói és polgárai nem tudnak mit kezdeni. Milyen szerencse, hogy annak idején a bűnözőt elfogó zsarut is hidegre tették. Olvasztás után kezdődhet a leszámolás, melyben tevékenyen Huxley kisasszony is kiveheti a részét. Stallone és Snipes kettőse mellé bőven befért a humor, Bullock személyében. Sokaknak az ő testhez álló szerelése és bádogtákolmányt a fejre szexjelenete örökre beégett az agyba. Pont, ahogy a jövő szex.









3. Aludj csak, én álmodom - While You Were Sleeping (1995)

Erről már teli szájjal nevetve mosolyog ránk a színésznő.

Igazi limonádé, melyet talán a kutya sem látott volna, ha nem a feltörekvő kedvenc a női főszereplő és az akkor még húzónév Bill Pullman. Jon Turteltaub ekkor még kevés pénzből dolgozott. Lucy metró pénztáros és teljesen véletlenül úgy hozza a sors, hogy álmai pasiját kell kirángatnia a sínről, miután az elájult és beesett az érkező szerelvény elé. Miután az álompasi kómába esett, adja magát az ötlet, hogy a családnak Lucy beadja, ő a jövendőbelije a fiatalembernek. Erre rásegít, hogy miután a férfi felébred a kómából nem emlékszik semmire és sodródik a Lucy általgerjesztett árral. Kicsit csinált történet, nyálas befejezés, szerethető karakterek.










4. Ha ölni kell - A Time to Kill (1996)

A kilencvenes években nagyon elindult John Grisham írói karrierje. Minden megjelenő ügyvédes tematikájú regényét felvásárolta a filmipar és híres színészekkel, minimum tehetséges rendezőkkel, azonnal meg is filmesítette a könyveket. Ebbe a szórásba esett bele Bullock, aki egy déli államban, fehérek kárára elkövetett gyilkossági kísérlet miatt, elítélésre váró fekete férfi védői oldalán jelenik meg, az akkor még másodvonalbeli Matthew McConaughey oldalán. Az ítéletre váró fekete pedig Samuel L. Jackson. Az egyéb szerepekben is csupa ismert arc jelenik meg. Ellen Roark, aktivista szerepe nem túl nagy kihívás és nem is egyértelműen főszerep. A filmet nem a csavaros történet menti meg - Grisham egyébként is általában egy "poénra" építi fel a könyveit - hanem a rendkívül impozáns színész gárda.









5. Majd elválik - Hope Floats (1998)

A poszter több változatánál vigyáztak,
hogy Bullock arca több hangsúlyt kapjon, mint Cronnick Jr.-é.

Végtelenül szentimentális és ezért csöpögősre sikerült romantikus dráma egy amerikai átlagos háziasszonyról, akinek élete romba dől egy leleplezős műsorban, amikor megtudja, hogy a férje a legjobb barátnőjével csalja. Birdee elmenekül a nagyvárosból, vissza édesanyjához, hogy újra építse az életét. Szerencséjére Justin (Harry Cronnick Jr.) aki amolyan ezermester és édesanyja jó ismerőse, kéznél van, hogy átsegítse a nehéz időszakon, mivel már kislány korában beleszeretett a hóbortos nőbe. Forest Whitaker nem termékeny, mint rendező, viszont nagyon jól irányítja színészeit és sok hangsúlyt fektet a karakterek jellemfejlődésére. Ez az, ami miatt szerethető ez az amúgy szirupos mese. Ez volt az első Fortis film, amelyet Bullock produkciós cége készített, a Twentieh Century Fox-szal közösen.











6. Ház a tónál - The Lake House (2006)

A "Majd elválik" után elég ötlettelennek tűnő poszter.

Ez nálam azért került a listába, mert ismét együtt a két Speedes kedvenc, egy romantikus-fantasztikus filmben. Igaz, egy dél-Koreai Remake-ről van szó, a Siworae című drámáról, ami sokat elvesz az eredetiségből, viszont nagyon hangulatos és szépen van fényképezve, a történet pedig hátborzongató és érdekes felvetés. Alex Wyler kivesz egy tóparti, enyhén lepukkant házat. Felújítja és közben üzenetet talál az előző lakótól  és viccesen válaszol rá, majd beteszi a postaládába. Válasz érkezik. Mire észbe kap, belebonyolódik egy idősíkokat átlépő, varázslatos kapcsolatba. A film egyik jó poénja, hogy az egyik szereplő szájából tökéletes kivonatát kapjuk meg Dosztojevszkij "Bűn és bűnhődésének"
Másrészt, aki fogékony a romantikára, annak simán bebőgetős.











7. A megérzés - Premonition (2007)

Linda Hanson (Bullock) tök átlagos feleségek mindennapjait éli, míg azután az egy nap nem az a nap jön el életében, aminek kellene. Hamarosan rádöbben, hogy valahogy az időben ugrál, egy hét eseményein belül. Közben élete ezek mellett fenekestül felfordul és nehéz döntések előtt áll, hogy vajon hogyan tovább. Nálam a sci-fibe, fantasztikumba hajló történetek előnnyel indulnak, ha érdekes kérdéseket vetnek fel. z a nem tökéletes darab, hibái ellenére is olyan kérdésekkel játszadozik el, amiken a film megtekintése után magunk is elrágódhatunk.












8. A szív bajnokai - The Blind Side (2009)

Egy fehér háziasszony elhatározza, hogy segít egy hátrányos helyzetű fekete diákon. Szép dráma vagy demagógia? Nehéz eldönteni, viszont Bullock érdekes figurát hoz és a történet sem unalmas. Meg valami díjat is ért... Nem egy sokszor nézős darab. Nem is a kedvencem. Viszont legalább Bullock sokat van a vásznon. Talán itt vettem észre először rajta, hogy kezd rajta nyomot hagyni a kor.















9. Gravitáció - Gravity (2013)

Fórumokat olvasgatva észre vettem, hogy megoszlanak a vélemények Bullock és Clooney kettősére építő űrhajós forgókerékről. Nem csodálom. Bullock tényleg odatette magát, a látvány elképesztően... elképesztő. Ugyanakkor nem látunk mást, mint másfél óra szerencsétlenkedést és menekülést, melynek végén, a főhős, akinek őrangyala nem a vállán pihen, egyenesen felbújt a seggébe - szpojler - megmenekül! A történet éppen ezért nem túl izgalmas számomra. Oké, meg van csinálva, Alfonso Cuarón elképesztően zseniális rendező, akinek markáns kézlenyomata a képkockák sarkában virít, mégis, csak egy másfél órás inalást látunk.











És itt látszik, milyen nehéz 10 filmet összekaparni egy kedvelt színésznőtől, amit jó szívvel tudnék ajánlani megtekintésre, így a végére tettem egy kakukktojást, amit mindenképp kerülj el!

+1

Ő a megoldás - All About Steve (2009)

Amit a poszteren látunk Sandra-tól, nos, azt a filmben is hozza...

Hiába, nem jelent semmit, hogy valaki Oscar-díjas színésznő. Még a legnagyobb nevek is bevállalnak egy-egy hisztérika szerepet. Sajnos, nem tudom, mi járt Sandra Bullock fejében, amikor bevállalta ezt a szerepet - vagy a pénz, vagy, hogy megfekteti Bradley Cooper? - az azonban biztos, hogy Mary Horovitz nem szerethető karakter, hanem szimplán idegesítő. De mint az állat. Cooper valami riporter, Mary meg valami rajongója és örökké a nyomában lohol. Már nem emlékszem, mi lett a vége... nem nekem ciki. Megért egy arany málna díjat és Bullockban volt humorérzék: átvette!

Van néhány cím, ami kimaradt, tudom.
Csak egy paraszthajszállal.

Csáposok - Grabbers (2012)

Csáposok - Grabbers (2012)

Rendezte: Jon Wright


"Igyunk, az életünkre! - Az életünkért!"

Furcsa volt tök véletlenül egymás után megnézni két olyan filmet, amelyben Ruth Bradley a főszereplő. Az egyik ugye ez a film, a másik pedig a tegnap a kezem ügyébe került "A bőrödbe bújva" című duko-dráma. A két film alatti három évecskében Bradley előnyére változott - a ducmó kiscsajból egy telt, de csinos nővé érett és még a műfaj ellenére is nagyon jól helytállt a horror-komédiában.

A Grabbers ugyanis egy klisékre épülő, azokat direkt egymásra rakosgató horror komédia, amely az "Ahová lépek, szörny terem" ír-sörözős-nyálkás-
szörnyes megfelelője. Se több, se kevesebb.

A film kellemesen, sörként lecsorgó másfél órácska. Nem akarja megváltani a világot, nem is fog maradandó élményt okozni, kihagy néhány ziccert is, vér sincs benne elég, mégis, egészen jól működik, szórakoztat.

Valahol Írországban található az Erin sziget - kerestem a gugli map-ban, és nem jártam sikerrel - ahol két hetes szünidő kezdődik. A szigetet elhagyják a családosok és gyerekesek, a rendőrfőnökkel egyetemben, ám mivel helyettese, Ciarán O'Shea (Richard Coyle) egyébként is állandóan ünnepel, ezért vagy részeg, vagy másnapos, tetszőleges sorrendben, a góré kéret egy segéderőt a túlpartról, hogy legyen valaki a falu lakosai közül, aki lehetőleg színjózan. Ez a hálás feladat az enyhén karót nyelt Lisa Nolan-nek (Ruth Bradley) jut, aki habitusában teljesen O'Shea ellentéte. Amik általában vonzzák egymást...

Pár nappal korábban meteor csapódott a tengerbe és ezzel egy időben, a néző számára láthatatlan lények mészárolták le egy halászhajó legénységét, akik véletlenül túl közel voltak a becsapódás helyéhez. A parton közben hatalmas haltetemeket sodor partra a víz, amelyek ismeretlen állat támadásának eshettek áldozatul. Ebbe a szituba csöppen Lisa és Ciarán. Egyikük nagyjából leszar mindent, a másiknak viszont kevés a tapasztalata. Egyetlen tudós fiút leszámítva csak Paddy, a sziget legrészegesebb figurája tud információkkal szolgálni a nyomozás ügyében és az eredményeik nem olyan irányba haladnak, amerre szívesen mennének.

Néhányan elhaláloznak a sötét éjszakában, mire végül megvilágosodnak rendőreink: ha már úgyis itt a világvége, legalább basszunk be, másrészt, a pelyhes állú tudós is arra a következtetésre jutott, sörrel lehet védekezni a szörnyek ellen. Azok imádják a vizet, szürcsölik a vért, ám az alkohol kikészíti őket, akár egy taknyos iskolás fiút. Milyen szerencse, hogy Írország legrészegesebb közösségébe kötöttek bele. A helyiek minden alkalmat megragadnak, hogy megragadjanak egy söröskorsót. Az egyetlen kocsma pedig tárt karokkal várja őket. Csak tessék szépen becsordogálni és fogyasztani. A szörny meg majd elhúzza a csápjait...

A film, ha komolyan vesszük, csalódás lehet. Annyira kiszámítható, unásig látott panelekből épül fel, viszont, jól mondja fel a leckét, amit olyan társaitól tanulhatott, mint Hitchcock "Madarakja", Spielberg "Cápája" vagy Underwood "Ahová lépek, szörny terem"-je. Kellő ritmusban és mértékben adagolja a feszültséget, egészen a végkifejletig, amelynél azért kicsit megtörik a lendület. A trükkök és a zene egészen korrekt. Nem videós, mesterségesen szar beállításokkal operál. A film mozi szerű, nem tűnik olcsónak és a környezet, a sziget képei kellemesek a szemnek. Az angol-ír humor (szétválasztható ez egy Európai nézőnek?) egészen jól működik. Semmi harsányság, csak jópofa beszólogatások, színészi reakciók. Nem egy térdcsapkodós darab, ettől függetlenül lehet rajta mosolyogni is, borzongani is. Szerencsére a CGI nagyon szépen van megcsinálva a büdzséhez képest. Amerikai filmek szoktak itt elvérezni, ahol ez a kis költségvetésű mozi talpon maradt. Igaz, nem vágják arcunkba a szörnyek - csápok - folyamatos jelenlétét, sőt, ha már vérengzés, kicsit talán több vért is elbírt volna a film, mégis, vállalható darab, amely elé odaülhetnek a haverok és megihatnak pár sört. Annyit nem fognak tudni úgy sem, amennyit a vásznon isznak...

Ruth Bradley meg amennyire irritáló volt "A bőrödbe bújva" drámában, itt annyira szerethető.
Csak nem értem, miért nem úszott a kis tudósunk a végén a partra?
Oké, elszállt a picsába, de az ilyen filmek nem feledkeznek meg a mellékszereplőkről.
Ja, és Paddy szerepében Lalor Roddy eszméletlen figura.

 55%

Vajon ki ő?

Nézzük csak ezt a tüneményes kislányt.
Vajon ki ő?

Nincs meg?

A hölgy nem más, mint Forest Gump mamája, azaz Sally Field színésznő.
Igen, valamikor ő is kislány volt.

Blog: Amerikában egy 80 éves férfi agyon lőtte a hozzá betörő, elvileg terhes nőt

A cikk egyik elérhetősége.
Tudom ajánlani a kommentek elolvasását. Milyen kevesen álltak a "terhes" nő oldalára.
Agyonlőtte a nőt.

De gondoljunk bele, hogy a betörésre induló nőket esetleg kiképezik egy ilyen esetre...

- Örülök, hogy mind itt vagyunk. Két hete találkoztunk utoljára. Üljetek le. Ti is ott az ablak mellett. Bizonyára emlékeztek, legutóbbi "Hogyan törjünk be terhes nőként!" szemináriumunkra. Ott folytatnám, ahol abba hagytuk. De vannak új arcok is... Szia. Megtudhatjuk a neved és hogy hányadik hónapban vagy?
- A nevem Kolompár Rozál és három napos vagyok. Három napja az uram rendesen alám vágott, azóta minden nap hányok és...
- Köszönöm, ennyi elég lesz. Szóval, mi itt tanácsokat adunk terhes hölgyeknek, hogyan járjanak lopni. Hogyan ne veszélyeztessék a magzatot, stb. A tolvajlás, rablás veszélyekkel járhat a magzatra, babára nézve. A mi feladatunk, hogy gyakorlati tanácsainkkal megkönnyítsük a mindennapokat, amikor lopni jártok. Az első pont, bizonyára emlékeztek, hogy a lehetséges áldozat szokásait jól fel kell térképezni. Mivel a betörésre kiválasztott házat valószínűleg először kívülről tudjuk megvizsgálni, nem árt odafigyelni a következőkre:
a.) a ház forgalma. Okos terhes betörő nem dolgozik olyan környezetben, ahol átjáróház van. Bejárónő, sok unoka, kíváncsi szomszédok, öreg barátok, stb. Csak olyan nyugdíjashoz érdemes betörni, akinek se kutyája, se macskája. Akihez nem jár a postás, a körzeti orvos. Aki lehetőleg a periférián él, vagy a prérin, de számítható nála némi bevétel. Ez a pont tehát a feltérképezés része.
b.)

és így tovább.

A bőrödbe bújva - In Her Skin (2009)

A bőrödbe bújva - In Her Skin (2009)

Rendezte: Simone North

Simone North filmdrámája egy valós történetet dolgoz fel. Ez a legszomorúbb az egészben.
Sajnos, társadalmunk egyik rákfenéje, hogy ahány ember, annyi problémával él. Ezek egy része mentális, lelki "betegség", amely gyerekeket, kiskorúakat érinthet. Értelmetlen és megmásíthatatlan erőszak, melyet hasonlóan fiatalok követnek el, vélt, vagy valós sérelmeikért. Lehet más véleményed, de szerintem, amikor egy gyerek vagy fiatalkorú erőszakhoz folyamodik, melynek vége egy - vagy több - élet kioltása, ott az agyban vannak komoly bajok. Mindig történtek ilyen esetek, nem feltétlenül az elmúlt évszázad "találmánya", csak egyszerűen jobb az információáramlás, így bárki értesülhet ezekről a kirívó esetekről.







Pár évente készülnek filmek a témában, melyek hasonló témát és megtörtént eseteket dolgoznak fel. Például a Columbine-i mészárlás, melyben két középiskolás kezdett lövöldözni az iskolájukban, megölve sok gyereket, tanárt és végül magukkal is végeztek. (Elefánt, Kóla, puska, sültkrumpli) Vagy a két fiatal lány, akik kifacsart szerelmüket egyik édesanyjának meggyilkolásával szentesítették. (Mennyei teremtmények)

Ez a fajta út, melynek a vége akár a halál is lehet, komoly társadalmi probléma. Hosszú út vezet odáig, míg végül egy fiatal eljuthat oda, hogy mások vagy saját életét kioltsa. Vannak jelei, amit viszont legtöbbször a környezet nem észlel, nem tud dekódolni. Miért van így? Talán, mert legtöbbször ezekkel a fiatalokkal nem foglalkozik a környezetük megfelelően. Leszakadtnak érzik magukat a társadalomtól, amire a válaszuk olyan durva lehet, hogy amitől féltek - tudniillik kívülállók lesznek - az bekövetkezik.
Azután a média ujjal mutogat a filmek hatására, a videójátékok durvaságára, az iskolák felelősségére. Címlapra kerülnek az esetek, azután telnek a napok és amíg nem történik hasonló eset, mindenki elégedetten fekszik le aludni.










Vannak fiatalok, akik ellenőrizhetetlen érzéseiket stílus mögé rejtik, mint pl. az emo. Mások számára fura zenéket hallgatnak, egységesen viselik hajukat, jellegzetesen öltöznek, együtt érzik jól - vagy rosszul - magukat. Lázadnak a konvenciók, az elvárások ellen. Keseregnek az életről, halálról. Véleményük van mindenről, viszont sokkal kevesebb igazi tapasztalatuk. Ezzel még nincs is gond. Viszont vannak olyan elszigetelt esetek, amikor az illető énképe olyan mértékben roncsolódhat, akár külső, akár belső hatásokra, hogy személyiségük eltorzul, majd eljutnak egy pontra, melyet átlépve esélyük sincs többé normális életet élni. Pedig, környezetük szerint addig ők normálisan éltek, csak valamiért ezek a gyerekek, fiatalok érzik úgy, hogy az az élet nekik nem elég, nem normális.
Gyűlölhetnek feladatokat, egy családtagot, az iskolát, akár saját magukat. Problémáikat végül kivetítik egy vélt vagy valós ellenségre - valós lehet a folyton kegyetlenkedő szomszéd fiú, aki suli után elveri őket - és robbannak, akár egy bomba.
Az esetek többségében a robbanó bomba ereje önmagukra terjed ki. Ilyenkor elszökhetnek otthonról, vagy legrosszabb esetben öngyilkosságot követhetnek el. Máskor érdekszövetséget kötnek hasonló fiatalokkal és együtt igyekeznek feldolgozni a problémáikat. Ez kimerülhet abban, hogy feldúlnak elhagyott házakat, felfedezik a szexualitásukat, állatokkal kegyetlenkednek, idegenekre támadnak. Máskor csak összegyűlnek valahol és körbeadnak némi kábítószert.

Vannak fiatalok, akiknek mindez nem kecsegtet megoldással. Kivetítik valakire a bennük tomboló dühöt és lépnek.

Ez a film az 1999-ben meggyilkolt ausztrál kislányról és gyilkosáról szól. A 15 éves Rachel Barber-t (Kate Bell) korábbi babysittere, az önképzavaros Caroline Reed Robertson (Ruth Bradley) fojtotta meg. Miért?
A tragikus eset után megjelent, tényeket tárgyilagosan feldolgozó regényhez képest mindenképpen szegényes magyarázatokat kapunk, ám még így is nyilvánvaló, hogy Caroline egy beteg lány, akin talán lehetett volna segíteni... ha ő is akarja. Nem akarja. Megoldja magától.
Ebbe hal bele a kislány és kerül Caroline börtönbe.
A film a felszínt karcolgatja. Csak apró szeleteket láthatunk a környezet reakcióiból. A család reménykedik, hogy előkerül a kislány. A rendőrség csak töketlenkedik. A szomszédok pedig értetlenkednek. Mindenkinek van valamilyen elmélete: - Biztos csak lelépett itthonról! Kivett pár napot. Nyaralgat...

Mindeközben egy lány súlyos titkát és hasonlóan súlyos csomagot ás el a család egyik földjén.
Caroline elpusztította az ellenséget. Az ellenség - szerinte - a gyönyörű Rachel Barber. Miért?
Mert szép.
Mert van fiúja.
Mert imádja a családja.
Mert élvezi az életét.
Szóval miért?
Mert mindaz, ami Caroline nem.

Ez Rachel hibája?
Nem...
Caroline huzalaival van a baj.
Nincs megelégedve az életével, önmagával és mivel ezen nehéz változtatni, lerombol valamit, ami szerinte nála és életénél jobban működik

Kis mértékben megérthetjük Caroline tetteinek mozgatórugóit, talán kicsit sajnálhatjuk is, azonban ennek ellenére egy normálisan - mi a normális, ugye? - gondolkodó ember mindentől függetlenül el kell hogy ítélje, a cselekedetiért. Soha nem lehet megoldás a problémáinkra egy másik ember elnyomása, legrosszabb esetben a halála. Ne menjünk most bele a filozófiai mélységekbe, meg abba, hogy ennek ellenére egész üzletágak, társadalmak zsákmányolják ki a gyengéket és a gyerekeket is akár. (Gyermekmunka, gyerekhadsereg, gyerekpornó. Abba sem mennék bele, hogy elvétve előfordulhat, hogy egy gyerek megöl valakit önvédelemből. Ez a ritkább. Emlékezzünk vissza Simek Kittire, aki nevelőapját gyilkolta meg álmában. wikipédia. Nincs idő az Asperger szindróma kifejtésére sem.)

Caroline gondolatain kívül kapunk szeletet a család kétségbeesett kísérleteiből, hogy előkerítsék a lányukat. Nem sokat, csak annyit, hogy jusson néhány jó jelenet a felkért karakterszínészeknek, Guy Pearce és Miranda Otto tolmácsolásában.
Kőkemény filmdráma. Éppen ezért ne várjunk megnyugtató befejezést.

Figyeld:
- Caroline kifakad az apjának
- Rachel meggyilkolása.
- A belső monológok.

80%

De nehéz lesz végignézned.
Ha vállalkozol rá:
- A bőrödbe bújva (2009)

Hasonló filmek:

- Genya (Bully, 2001)
- Kilenc áldozat (Heart of America, 2002)
- Hívatlanok (The Strangers, 2008)
- Gyilkos kilátások (Eden Lake, 2008)
- Elefánt (Elephant, 2003)
- Ken Park (Ken Park, 2002)
- Mennyei teremtmények (Heavenly Creatures, 1994)
- Gyerekgyilkosságok 1993

És hogy mennyire időszerű volt a cikk?
Tessék, megírtam és másnap ebbe a cikkbe botlottam a neten: lefejezte társát.

A feláldozhatók 3. - The Expendables (2014)

A feláldozhatók 3. - The Expendables (2014)

Rendezte: Patrick Hughes

Ők benne vannak.

A címével ellentétben, egyre inkább úgy érzem, hogy a film a nem feláldozhatókról szól. A forgatókönyv írói egyszerűen nem merték meglépni, hogy valakit hidegre tegyenek, csupán csak félre... Legalábbis a főszereplőink közül. Sajnos, a karizmatikus ellenség meg lassan egyetlen személyben képviselteti magát, míg csatlósai arctalan és levadászható masszává olvadnak össze. Ez lesz végül talán a franchise legnagyobb hibája: egyszerű és izgalom mentes agyaggalamb lövészetté silányul a tesztoszteron mozi. Ezen még az sem segít, hogy friss arcokat hívnak a kötelékbe, hiszen a film azt sugallja, hogy harcosaink érinthetetlenek. Akkor meg kinek szurkoljunk?

Farokméregetés, késsel...

Mindenesetre Stallone promóciós videóját párba állítva Schwarzenegger pár cikkel alább tárgyalt akció-drámájával párba állítva, kijelenthetem, hogy Stallone - talán mérete miatt - jobban mutat a vásznon, hihetőbb, hogy fékezhetetlen akcióhős. Schwarzi már túl darabos.

Rögtön, első körben egy szerencsés és nem túl látványos szöktetéssel indul a film. Az adócsalásért sittre jutott Wesley Snipes-ot menti ki a brigád, egy Denzali börtönből. Próbáltam a helynek nyomára akadni a neten, de gugli barátom számára ismeretlen tartománynak bizonyult. Mire a végére jutnak a fiúk a mentőakciónak, legyaknak egy komplett börtönvonatot és a hozzá tartozó teljes komplexumot. (Body count nem lehetséges, mivel a CGI robbanás nem teszi lehetővé, hogy összeszámoljuk a kis apró, mesterségesen generált figurákat.)
A srácok mindjárt, menekülés közben összemérik a farkukat, de nem tudjuk meg, kié a nagyobb.
Ezután Mogadishu, Szomália a célállomás, ahol öregjeink belefutnak egykori társukba és az azóta rossz útra tért Conrad Stonebanks-be (Mel Gibson). Sosem tartottam Gibson-t Shakespeare-i magasságú színésznek - nem, még a Franco Zeffirelli féle Hamlet ellenére sem - mégis kisujjból lejátszik mindenkit a stábból. Ezért is sajnálatos, hogy tudjuk, valószínűleg ő már nem lesz ott a folytatásban. Gibson karrierjét figyelve, teljesen érthető, miért vett részt ebben a marháskodásban. Komolyan ugyanis nem nagyon lehet venni a filmet.

Az apró Banderas a film titkos fegyvere.

Eddig sem voltak egyszerűek a leszámolások, hullott az ellen, ám mostanra, mire kifut a kaland, valóságos háborút vívnak hőseink az ellenséggel. Ha közben páran bekapkodnának golyókat, még izgulnék kicsit. Így semmi dolgom nincs, mint hátradölve, bárgyú mosollyal nyugtázni, hogy Antonio Banderas testhelyettesítője ellopja a show-t, és Ronda Rousey, egykori judó bajnok és MMA harcos egyáltalán nem ronda. Az ő párosuk a legnagyobb poén a filmben. Banderas pedig olyan öniróniávl rendelkezik, hogy aki eddig nem szerette, most kedvelni fogja. Teszem hozzá, simán átemelte a Csizmás a kandúr karakterét a Shrek című animációs sorozatból. Némi Zorro beütéssel.

A mozit nézve az ember kikapcsolhatja az agyát és fogadásokat köthet, legközelebb kiket fognak behozni még az akció mozik csillagai közül.
Néhány tipp: Cynthia Rothrock, Gina Carano - egyértelműen rossz oldal, Kurt Russell - stílusosan, kalóz szemkötővel -, Tony Jaa - Jet Li ellenében, Jesse Ventura - vicces cameoban, The Rock - mint Stallone elveszett fia, Vin Diesel - összecsaphat Statham-mel, Jason Momoa, Fekete László, Vinnie Jones -
 felöltöztetve a Juggernaut-nak, Hugh Jackman, Chris Evans, Al Pacino, mint háttérből szálakat irányító sötét alak, stb.
Szóval lassan mindenki.
Az akciók egyre elborultabbak, az ellenség egyre több és sajnálatos módon a főellenség jobb-kezeiben egyre kevesebb a karizma. Nem a karizom. Harrison

Ford megjelenése után várható Jabba feltűnése és Jet Lee rajongók kedvére kis kedvencünk is kapott két percnyi humort. Amit Schwarzi-val művelnek, azon sírva röhögtem.
A történet a tipikus leszámolós, bosszú és bajtársiasság témakör. Egy rakat zöldfülű csatlakozik kivénhedt ebeinkhez - akik saját környezetükben már nagy névnek számítanak - de senki nem esik ki. Pedig sokkal drámaibb lett volna egy igazán erős ellenféllel szemben társakat veszíteni. Eh, majd talán legközelebb.
Stallone már vagy mindenkit kiirtott, vagy maga mellé állított a sorozatban. Pletyka szinten legközelebb Pierce Brosnan-t láthatjuk kellemetlenkedni, de az még jövő zenéje. A humor és szentimentalizmus azonban egyre erősebben van jelen, ami segít

emészthetővé tenni a vászonról lecsurgó tesztoszteront.
A magyar előzetesben valami utolsó menetről hablatyolnak. Tévednek. Van még kraft a sorozatban. Ebbe a részbe annyi a sablon, hogy egy negyedik részhez biztos lenne pár új ötlet.

70%

Figyeld:
- Banderas kb. ugyanazt hozza, mint csizmás kandúrként.
- Schwarzi ikonikus "Get in/to the Chopper!" felkiáltása ismét elhangzik.
- Harrison Ford nagyon öregszik.


Három fake poszter, amit a filmhez készítettek a rajongók. Bármelyiküket szívesen láttam volna a filmben, de kimaradtak...

Floki a papírkutya

Flokit egy kisfiú teremtette.
Balázs, volt az a gyermek, és azzal múlatta az időt, hogy origami segítségével készített magának barátokat.

Balázs egy speciális kórház ˝vendége˝ volt. Olyan gyerekek osztályán lakott lassan egy hónapja, akik ilyen-olyan tüzesetekben megégtek.

A kis Balázs jó gyerek volt. Nem az ő hibája miatt gyulladt ki a lakásuk, de történetesen ő lett a tűz szenvedő alanya.

Apró testének csaknem a fele égett meg a ráeső, égő függöny alatt. Belegondolni is rossz, mi történik a gyermekkel, ha nincs otthon a szomszéd bácsi, a mellettük lakó Suhanc úr.

A jó öreg megérezte a füst kellemetlen és összetéveszthetetlen szagát és elindult, hogy megkeresse annak forrását.
Balázs édesen aludt, amikor egy felettük lakó hanyag fiú cigarettacsikkje meggyújtotta az a fránya függönyt.

Anyuka közben mélyen aludt a másik szobában, egészen addig, amíg a bejárati ajtót be nem rúgta a szomszéd. Hiába, a túl sok bor mély álmot sző.

A tűzoltók is furcsállták az esetet, de hát, csodák is vannak, meg Kába-kő.
(Azt persze senki nem tudta, hogy Balázs anyukája a baleset előtt egy nappal egy csúnya festékfoltot hígítóval próbált eltávolítani a függönyből és még nem vette le az anyagot, hogy kimossa, de tervezte. Balázs anyukája roppant figyelmetlen anyuka volt.)
A csikk leesett, egyenesen…

De hagyjuk is a mese fonalát itt cérnaként lógni.
A kellemetlen eset megesett, Balázs, mivel aludt, nem emlékezik, nekünk sem kell hát. Ne szórakozzunk az apró gyermek kínjain.

Balázs az egy hónap alatt megbarátkozott a személyzettel és kis társaival, akik tőle jobbra is, balra is hasonló okokból kaptak ágyat.
Egyikük, egy máskülönben szőke, de most tar kopasz kislány, megmutatta Balázsnak az origami rejtélyeit.
Balázs gyorsan tanult.
Pár nap múltán már egész kis állatseregletet terelt az éjjeliszekrényére.
Akár egy kiskorú Noé.
Az állatsereglet közepén pedig egy nagyfülű eb állt őrt a terem valamennyi lakójának álma fölött; Floki, a papírkutya.

Ha akarod egyszer mesélek neked Flokiról.
De addig elég annyit tudni róla, hogy Floki egy papírkutya és Balázs hű társa lett.