Saigon - a tiltott zóna - Off Limits (1988)

Saigon - a tiltott zóna - Off Limits (1988)

Rendezte: Christopher Crowe

Bizonyos szempontból nálam a Saigon - a tiltott zóna megfelel a Lángoló Mississippi testvérfilmjének. Több okból is, amelyeket hevenyészett módon fogok felskiccelni neked:
Mindkét film egy nyomozásról szól, melyet leginkább "fentről" próbálnak megakadályozni, nem vallási értelemben. Gyilkossági ügy áll a történet középpontjában, ám a felszín alatt a filmek a fajgyűlölet, rasszizmus kérdéseit is erősen boncolgatják. Mindkét film az amerikai történelem egyik csúfos időszakának idővonalán helyezkedik el. A főszereplők itt is, ott is, két nyomozó, akik valamiért szakmájukon belül eredményesek. (Különbség, hogy a másik filmben a tapasztalt róka vs. elméleti szakember, míg itt két dörzsölt és izgága szereplőnk van.)
Az áldozatok mindkét filmben egy elnyomott közösség tagjai, akiket agyon lőnek, mindkét film 1988-ban készült, hatvanas években játszódik, szuggesztív zenét használ (bizonyos jeleneteknél nagyon jól aláfesti a történést, a feszültséget) és sok konfliktust mutat be a két rassz között. Egyikben a fekete és fehér közösség, másikban az amerikai katonák és a vietnami lakosok. És persze Willem Dafoe!


Kell ennél több hasonlóság a két filmhez? Nem hinném...
Mindkét filmet megszoktam pár évente nézni. Érdemes, mert nagyon jó a régi, eredeti szinkron - nem tudom, készült e friss, de ha igen, ennél nem lehet jobb. (Az eredeti szinkronban a Lime Green nevű thai biztonsági főnököt csak simán takonyként szólítják meg, ami jól mutatja, mennyire sértőek tudtak lenni az amerikaiak, ha akartak.) Tetszik a miliő, amit felfest a vászonra. A főszereplők és mellékszereplők. A dráma és az érzések, amelyeket felébreszt bennem a két film.

Támadás utáni sokk-hatás.

Nem akarok visszatekintést írni, milyen volt a Vietnami háború. Nem vagyok hiteles történelem tanár, amit tudok, főleg filmekből "szedtem össze". Aki meg akar, utána olvashat a neten, hiszen gugli a barátunk. Egy biztos; mint említettem, ez az amerikai történelem egyik lemoshatatlan szégyenfoltja.
A végére gyakorlatilag olyan nagy volt a paranoia az amerikai katonák között, hogy már csak azért is ki kellett őket vonni a térségből, mert félő volt, hogy kárt tesznek mindenkiben.

Történet:
1968, Saigon: Gregory Hines) kapja az ügyet és nem azért, mert annyira együttműködőek, vagy ügyesek, hanem mert nem nagyon van más a térségben, aki alkalmas lehet az eset felderítésére. Neki is látnak, ám az egyetlen szemtanút, aki képes lenne azonosítani a gyilkost, szabályosan kivégzi egy banda, és mivel az áldozat és a mellé rendelt védőőrizet is amerikai katonákból áll, kissé felbolydul a hadigépezet. Az idő hirtelen luxuscikké lesz; gyors eredményeket kell felmutatni, mert ha híre megy, hogy egy magas rangú, katonai tiszt sorozatgyilkosként tizedeli az őslakos nőket, az nagyon rossz hírét vihetné a hadseregnek. (Nem mintha, maga a háborús tevékenység nem lett volna rossz reklám a hadseregnek... nemde?)
Valaki öli a bangkoki, a piros lámpás negyed kurváit. Szex után az illető agyonlövi a lányokat. Két tapasztalt katonai nyomozó kapja a kevés nyommal kecsegtető ügyet, mer a gyanú szerint egy katona tiszt lehet az elkövető. Buck McGriff (Willem Dafoe) nyomozó és társa, Albaby Perkins (

Buck és Albaby mind mélyebbre ásnak, ahol már az erőszak és az őrület az úr. Maguk sem tudják, tippjük sincs, ki lehet olyan magas rangú, hogy kivégzéseket rendeljen meg, vagy kellő befolyással bír politikai erőkre, hogy embereket mozdítson el, akik esetleg tudnak valamit. A puzzle darabkákból nagyon lassan alakul ki a kész válasz, nem kevés meglepetéssel. Egyetlen segítségük a hátukat néha bevédő felettesük, Dix (Fred Ward), akinek van annyira jó a pozíciója, hogy ne kelljen megtorlástól félnie, ha kiborul a nyomozati-bili.

Érdekesség:
Dafoe volt az első, aki leszerződött a stábhoz, míg Gregory Hines-nak lobbiznia kellett a szerepért.
Az alacsony költségvetés miatt heti hat napot, sokszor 16-18 órákat forgattak.
A piros lámpás negyed felvételeit eredeti helyszíneken forgatták.
Hines sokszor improvizált a jeleneteiben. Pl. a bemutatás középső ujjal, vagy a farokletépés megkezdése hirtelen "jött".
A helikopterből bábukat dobáltak ki. Együtt a rendező, Christopher Crowe, a színész, Scott Glenn-nel. (Scott Glenn munkásságát rengeteg hasonló, nem egyszerű karakter jellemzi.)
Amanda Pays - egy időben valami hajsampon reklámban vagy hasonlóban név szerint említik a művésznőt a magyar tévében - kevés mozis munkáinak egyike.

Szereted a filmzenéket? - Hallgass bele a film soundtrackjába oldalt!

75%

Egy kicsit kommerszebb, mint a korábban tárgyalt Lángoló Mississippi

Ha megnéznéd:
- Saigon (1988)

Lángoló Mississippi - Mississippi Burning (1988)

Lángoló Mississippi - Mississippi Burning (1988)

Rendezte: Alan Parker

Sok film készül/készült már az amerikai rasszizmusról. Volt, amelyik giccsesre sikerült, volt, amelyik száraz és realista. Jelen darab egészen jól egyensúlyozik a dráma és történelmi betekintés kötelén. Valóban ilyen volt akkor az élet? Talán. Talán tényleg voltak városok, megyék, ahol hétvégi program volt a négereket megfélemlíteni. Sőt, talán ma is találunk ilyen, eldugott városkákat. Ezt Európai szemmel nehéz megérteni, feldolgozni, hiszen a fajgyűlölet ilyen formáját, átlagos európai ember nem ismerheti. És addig jó neki. Volt egyszer egy diktátor, aki saját népét uszította egy vallási csoport ellen, de ott egybefonódott egy háborúval, így elég nehéz külön szedni az eseményeket. Amerika más tészta. Ott egyik bevándorló népcsoport nyomott el egy másik bevándorló, behurcolt népcsoportot. Az őslakosokról már nem is beszélve. (Ők tudnának még mesélni, milyen is amikor az embert saját földjeiről üldözik el, mészárolják halomra.

Alan Parker filmje azonban nem akar nagyot markolni. A hatvanas évek rasszizmusát tálalja egy gyilkossági nyomozás mögé bújtatva. Nem lehet azonban eldugni. A gyilkossági ügy igazából mellékes, a lényeg a két oldal és a közöttük meghúzódó demarkációs vonal, amely valójában, a politikától megtámogatva, harcol ez ellen.

1964. Három polgárjogi aktivista rossz helyen kezdi terjeszteni nézeteit. Miközben elhagynák Jessup megyét, néhány fehér csuhás férfi - ki más, mint a Klu-Klux-Klán - megállítja őket és rövid úton lemészárolja. Mivel aktivisták, komoly felelősségük van és szigorú ütemtervük. Nem jelentkeznek be idejében, hogy jól vannak. Utolsó ismert tartózkodási helyük a magnólia virágáról híre Jessup megye. Rövid úton két FBI ügynököt eresztenek a forró nyomra, hiszen elvileg a fiúk még valahol a megyében lehetnek. Valószínűleg holtan.

Frances McDormand fontos mellékszerepben

A két nyomozó tökéletesen megfelel a rendőrös buddie filmek karaktereiknek. Egyikük az öreg róka, a tökös "helybéli", Rupert Anderson (Gene Hackman), aki már mindent látott és pontosan ismeri, hogyan működik a világ az isten háta mögött. Társa az ambiciózus, de végletekig előírás követő, nyalka és kissé nyálas Alan Ward (Willem Dafoe) detektív. Két világ.



Még rendesen összeszokni sem volt idejük. Tudják, amit tudnak és, hogy hova mennek. Anderson kicsit nagyobb rálátással rendelkezik az ilyen ügyekre, valamiért mégis a hozzá képest zöldfülű Ward a megbízott főnök. Ennek köszönhető, hogy a film folyamatosan egyfajta tanítási folyamat. Anderson végig tanítja, okítja fiatalabb társát, míg az egyfajta erkölcsi iránymutatóként fogalmazza meg a néző számára a necces kérdéseket. Anderson álláspontja fokozatosan elnyomja Ward-ét, hiszen ő "van otthon" ezen a terepen. Ward végül eljut arra a pontra, mikor már nincs több kérdése, és így alárendeli magát tapasztalt társának. Ez jó, mert így végül eredményeket is tudnak elérni.

Nagy kedvencem, Brad Dourif a nyegle seriffhelyettes

Az egy helyben topogást megnehezíti a városka felső vezetése és a teljes büntetés végrehajtás. Mivel a dramaturgia nem sokáig hagyja a nézőt kétségek között, hogy kik a tettesek és kik állnak mögöttük, inkább rágyúr a feketék és fehérek közötti feszültséggel terhes hangulat megfestéséhez. Parker fokozatosan adagolja a gyűlöletet és erőszakot és már-már a csúcsig járatja. Éppen csak elkerüli a giccses hatásvadászat szélét. Azért megkapirgálja. Olyan jelenetekkel, mint pl. amikor a főcím alatt láthatjuk, hogyan is oldották meg annak idején a nyilvános csapok használatát. Aki nem élt benne nem tudhatja, ám vannak, akik még emlékeznek a boltokra felfüggesztett plakátokra: "Zsidóknak belépni tilos!" - mert így megy/ment ez.

Jessup megye maga a pokol a feketék számára. Mint néző, felvetődött bennem a kérdés, hogy ez a sok megfélemlített ember vajon miért nem költözött kevésbé viszontagságos területre, hiszen '64-ben azért már nem mindenhol lehetett tetten érni ezt a fajta gyűlöletet.

Michael Rooker már pályája elején jól hozta a köcsögöt.

A nyomozás sosem hozna eredményt, csak bizonyítékok gyűjtésével. Ehhez szerencse kell, meg fifika. Anderson pedig hozza az öreg zsaru trükköket.

Precíz film. Szépen felépítve, kevés üresjárattal. Talán, ha pár erőszakosabb jelenetet összevonnak, rövidebb lehetett volna.
Gene Hackman még egy enyhe romantikus szál is jutott. Ő a főszereplő. Willem Dafoe meg tökéletes partner.
A zene Trevor Jones feszült munkája.

80%

Ha tetszett, nézd meg:
- Amistad - Amistad
- 12 év rabszolgaság - 12 Years A Slave
- Saigon, a tiltott zóna - Off Limits
(Mert ezekben is van rasszizmus és erőszak)

Blog: Társkeresés felsőfokon, avagy a Badoo rákfenéje 1. nekifutás

A Badoo egy egyszerű alkalmazás társkeresésre. Vannak alapszabályok, amiket be kell tartani és akkor lehet szépen használni. Facebook aloldalként is működik.
Ilyenkor megnyitjuk és szépen klikkelhetünk a hölgyek fotói mellé tett piktogrammra: szívecske vagy kereszt.
Kell vagy nem.
Ha a másik oldalon a hölgy is klikkel, akkor egyezés áll fenn és lehet kezdeni ismerkedni. Eléggé lebutított egy lehetőség, de minek is több, hiszen...
...kurvára nem működik helyesen.

Egyre többször vettem észre, hogy ismerősök is fent vannak - természetesen a nőismerősökről tudok nyilatkozni, mivel beállított keresőm miatt őket látom - anélkül, hogy tudnának róla. Ami, egy társkereső esetében elég komoly gasoline...

A cikkben látható fényképeket mind a badoo, facebookon keresztül elérhető applikációjából mentettem le és valamennyi esetben jeleztem az ismerősöm felé, hogy fent van.
Az ismerősök pedig, valamennyi esetben visszaírtak, hogy az LEHETETLEN, mivel a.) nem ismerik az alkalmazást b.) nem használják az alkalmazást c.) már törölték magukat az alkalmazásról.

A feltett képek csupán illusztrációk. A rajta szereplők nem élnek a badoo adta lehetőséggel.

A fent látható adatlap "gazdája" kb. egy hete már törölte magát a badoo-ról. Szerintem sikerült neki, mert ez egy másik adatlap, mint amit korábban láttam. Csupán egyetlen fotója van fent rajta és az adatlap nem jelöli, hogy lenne közös ismerősünk, holott van vagy 2 tucat. A hölgy már jelezte nekem, hogy egyszer, régen kipróbálta az oldalt, azután levette a regisztrációt, amely két változatban fent maradt idáig. Ez a puritánabb, egyetlen fotós.

Azért látni, hogy sok lehetőségünk nincs.
Tudunk szívecskézni vagy tovább lépni. A badoo sajnos más módot nem kínál, hogy jelezzük az adatlapon megjelenő hölgynek, hogy bizony itt van. Személyesen kell ismernünk az illetőt, mert a Márk, név sokat nem segít egy idegennek.

Van olyan nőismerősöm, akinek sommás véleménye egy mondatban ennyi volt, mikor megtudta, hogy valaki egy fényképét felhasználja az oldalon: "a kurvannyát". - csak így, sallangmentesen. De igaza van.

Egy másik probléma:

A képen látható hölgy úgy került egyetlen fotójával a badoo adattárába, hogy a kisasszony életében nem hallott róla, hogy van ilyen. Mikor meg kellett volna keresnie, hogy ellenőrizze, miért van rajta, beírta: badu.
Szóval, valaki, vagy valami - mondjuk egy kifinomult kereső robot - elcsente oldaláról a fényképet és katalogizálta a társkeresőbe. Erről a fiatal hölgy nem tudott, nem is tudhatott, hiszen koránál fogva sincs keresni valója ezen az elvileg már érett felnőtteknek kínált felületen.

Írtam is badoo kapcsolatának, hiszen személyesen ismertem a kislányt és anyukáját. Írtam, hogy az adatlapját szüntessék meg.

Kaptam is egy levelet a Hot or Not funkció nevében:

"

Válasz a kérdésére

Kedves Tamás! Köszönjük, hogy megkeresett minket. Ha úgy érzi, egy másik Badoo-tag vétett Közösségi Irányelveink ellen (http://badoo.com/guidelines/), jelentse őt nekünk. Utánajárunk az ügynek, és eldöntjük, milyen további lépések szükségesek. Kérjük vegye figyelembe, hogy döntésünkről nem áll módunkban Önnek tájékoztatást adni. Visszaélés bejelentéséhez lépjen a kérdéses felhasználó adatlapjára, és a név alatti gombok közül kattintson a sor végén található „vagy”-ra. A lenyíló listából válassza a „Jelentem!” opciót, és írja le röviden a bejelentés okát. Az ügyet a lehető leggyorsabban kivizsgáljuk. A vizsgálat eredményét sajnos nem tehetjük közzé, de minden esetet komolyan veszünk. Köszönjük, hogy tájékoztat minket. Kérjük vegye figyelembe, hogy amennyiben indokolatlanul jelentett fel valakit, fenntartjuk a jogot, hogy profilját töröljük. Írjon bátran, ha további kérdése van.

Kérjük ne válaszoljon erre az e-mailre. Ha további kérdése van a témában, kattintson a linkre:https://hotornot.com/support.phtml?rid=8413097:29h21rDoS2xEdMLs

Válszoltunk a kérdésére? Igen - Nem

Üdvözlettel, Zsuzsa - Hot or Not Ügyfélszolgálat"

Szóval, még lehet, hogy engem törölnek.

Erre elküldtem nekik anyuka telefonszámát és facebook elérhetőségét, hogy esetleg egyeztessenek vele, mivel anyukát bosszantja, hogy gyermekének fényképével visszaélnek és esetleg, ha nem történik érdemi lépés, hivatalos síkra tereli az ügyet.

Azóta eltelt két hét és a hölgyet, valamiért, nem hívta fel a badoo ügyfélszolgálata.

Szerintem így elég nehéz leellenőrizni valamelyik adatlap hitelességét.

Nos, lehet, hogy a badoo persze törölte a sérelmezett adatlapot, de ez még nem nagy segítség, hiszen azóta is, nap, mint nap botlok bele adatlapokba, melyeken ismerőseimet látom és akik miután rákérdezek, nem értik, mit keresnek fent a rendszerben.

A badoo-nak meg így nem sok értelme van, mint társkereső, hiszen én boldogan nyomathatom a kis piros szíveket, ha azokat olyan adatlapokra küldöm el, melyekről a rajtuk szereplő hölgyek mit sem tudnak!

Egyelőre itt tartunk...

Folyamatosan nyomkodom a gombot, mert kíváncsi vagyok, Zsuzsi adatlapját leszedték e. Mivel névre nem lehet a badoon belül keresni és Zsuzsi adatlapjához még kor sincs megadva a szűkítéshez, ez a módszer marad, ami viszont lassú és időigényes.

Kedves facebook-os hölgyismerőseim:

Ne legyen illúziótok!

Fent vagytok, csak még nem találtalak meg.

Azt sajnos nem tudom - mivel a programozáshoz nem értek annyira - hogy egy adathalász program gyűjti csokorba a csajokat, vagy valaki ezzel szórakozik. Az emberi tényezőt annyiban kizárnám, hogy egy facebook fiókhoz egyetlen badoo-s belépés rendelhető hozzá, így nem hiszem, hogy valaki azért csinál csak facebook adatlapokat, hogy tele szemetelje az oldalt. (Másrészt az iwiw-nél történt hasonló jó-pofaság, csak az iwiw adminisztrátorai magasról leszartak, amikor megírtam nekik az észrevételemet.)

Ha viszont a badoo készítői basztak el valamit és ezért az oldalukra valami módon átteleportálnak fényképek, hozzájuk azért köthető névvel a társkeresőbe, az gáz.

A badoo másik irányelve, hogy ne tegyünk fel gyerekes fotókat. Ennek ellenére minden harmadik adatlapon van kölök.

Bátorkodtam közel száz fényképnél jelenteni az irányelv sérelmeket. Na, az is érdekes lesz, ha azzal foglalkoznak.

Blog: Sérv?

Hát nem vagyok éppen 100%-os.
Pár napja, miközben felültem, nem tudtam nem észrevenni, hogy a pocakom nem úgy feszül meg, mint máskor/régebben. Középen bizony egy kis alien igyekezett kitörni belőlem. Nem fájt, oké, de, hogy nem is normálisan dudorodott, az biztos.

Volt, akinek szóba hoztam. Főleg egy ismerősnőnek, akinek hülye szokása volt, hogy gyomron basszon. (Talán be kéne perelnem...) Esténként a kutyájával járja körbe a környéket, eljut hozzánk, és néha beszélgetni kezd...ünk. Ilyenkor van, hogy csiklandozni akarja az embert, vagy barátságosan gyomron bassza. Én viszont most kurvára nem akarom, hogy a szeretet legcsekélyebb jelére se basszanak gyomron. Van elég bajom.
Persze, az ilyen utcai ismerősök a legkeményebbek, ha lelki erőt kell a másikba tölteni. Rá is kezdett:
- Hú, bazzeg, sérv? Az nagyon szar! Felvágnak, és beültetnek egy gyomorhálót...
Innentől már nem érdekelt a vigasztalása. Valahogy, vannak emberek, akiknek kurvára nincs hozzá érzékük. Mint nekem az udvarláshoz.

Később 'Drás megnyugtatott, hogy bár a sérv tényleg szar, én még messze vagyok tőle. Előbb vizsgálat, stb. Azután lehet, hogy sérvkötővel és megfelelő terápiával visszahúzódik, begyógyul.
Legyen így! (Negyven évesen inkább sehogy se legyen.)

Hétfőn nem volt orvos.
Kedden, természetesen a híres Semmelweis napot tartották kis hazánkban, így azért nem indultam el, kivizsgáltatni magamat.
Szerintem holnap, be fogok szorulni a liftbe...
Mindig így van...

Blog: Média ember - Friderikusz

Olvasd el a cikket. A fórumban is véleményeztem, de úgy érzem, tovább marad meg a történet, ha blogolom.

http://www.origo.hu/teve/20140626-friderikusz-sandor-levelet-irt.html

A cikkel kapcsolatban két eset is eszembe jutott, ami szerintem a hitelességét csorbítja, mint pl. Frei Tamás és a statiszta bérgyilkosa, aki arccal vállalt egy interjút, melyben gyilkosságokról és bérekről beszélt. (Aztán persze kiderült, hogy csak bérelt színész a véreskezű gyilkos.)

Tehát, ha Friderikusz fikázza a bulvársajtót, nem felejtem el, hogy ennek a fajta, olcsó stílusnak ő is részese.

Első eset:
Tévés tehetségkutató.
Harmincas énekesnő. Énekel.
Fiderikusz, mint ítész, eléggé otromba módon megsérti a jelentkezőt, hogy ha ennyi idősen nem ért el valamit a választott "szakmájában", akkor nincs benne helye.
A hölgy persze igyekezett védeni magát, de Friderikusz cinikusan leoltotta.

Kérdés: Egy tehetség kutató műsorban, ahol 18-tól 100 éves korig lehet jelentkezni és ezt a reklámblokkok is megerősítik, miért véleményezi a zsűri bármely tagja a jelentkező korát? Hogyan lehet az téma, bármilyen formában?

Érted mit akarok ezzel???

Második eset, és ez a kedvencem:
Nagyon régen, mikor Szász Marci, az ország csodagyereke kb. 12-14 éves lehetett, (azért ő a példa, mert szerves része a történetnek) Fiderikusz egyik műsorában vendég volt a kis fürjtojás, egy politikusunk, azt hiszem a Horn Gyula és egy csapat kisgyerek, akik valamilyen keleti számológépes matematikai játék (nem számítógépes!!!) bemutatójának okán kerültek műsorba. A gyerekek produkálták magukat, majd szünet, reklám.
Visszatértünk.
Friderikusz megkérdezte a politikust, szerinte milyen elven működik a játék?
Találgatott.
Azután megkérdezte Friderikusz az okostojás Szász Marcit, aki rendkívül tudálékosan és precízen elkezdte felvázolni a logikai, matematikai játék összefüggéseit és szabályait, rengeteg "szerintem-mel" és "úgy gondolom-mal" tarkítva.
A válasz persze helyes lehetett és Friderikusz odafordult a gyerekekhez, hogy megkérdezze, mit gondolnak róla, hogy Marci így kitalálta az egészet?
Sosem fogom elfelejteni, ahogy az egyik kisgyerek megrántotta a vállát:
- Persze, hogy tudja, hiszen a szünetben elmagyaráztuk neki...
Mire Friderikusz nevetgélve megsimogatta a kissrác buksiját és mentve a helyzetet, beszólt: - Ejj, gyerekszáj! (Később ilyen címmel sikeres műsort is készített)

Szóval, SZERINTEM, én úgy GONDOLOM, hogy ha egy Friderikusz műsorba belefér az, hogy az átlagnézőt azzal hecceljék, hogy van egy tizenpár éves, 195-ös IQ.-val rendelkező kis csodagyerekünk, aki egy mindenki másnak, elsőre megoldhatatlan matematikai feladványos játékot képes kisujjból kirázni, akkor elvárom, hogy ez ne kacsa legyen, hanem a csodagyerek tényleg magától fejtse meg a "rejtélyt". Különben minek nézegessem, mint csodagyereket, vagy miért azt a "produkcióját - megmagyarázás", amelyhez nem volt semmi köze, éppen csak odafigyelt, mikor egy perccel korábban kioktatták.

Szóval, arra akartam kilyukadni, hogy a médiában mindenki elkurvulhat. Aki benne dolgozik, ne kárhoztassa...

Szász, az ász!

Szász Marci, te meg nyald ki a seggem... szerintem!

A szarvasvadász - The Deer Hunter (1978)

A szarvasvadász - The Deer Hunter (1978)

Rendezte: Michael Cimino

Pszichológiai látlelet a Vietnami háború, amerikai munkásközösségre gyakorolt hatásáról.

Cimino filmje egy három órás betekintést nyújt néhány Pennsylvania-i fiatalember életébe, akik szoros barátságot ápolnak, egészen a háború pokláig, amikor is a köztük lévő kötelék, különböző okokból meglazul és elszakad. Mert a háború megöli a lelket és semmi nem lesz már ugyanaz, mint azelőtt. Ehhez remek színészek asszisztálnak, akiknek azóta (ne felejtsük, a film 78-as) neve van a szakmában, sőt, sokan már itt hagytak minket.

Cimino maximalizmusát ennél a filmnél kezdte beépíteni rendezési stílusába (második rendezése a film, sok díjat kapott), hogy e stílus később a bukásra ítélt "A mennyország kapujában" csúcsosodjon ki. A filmről elmondtunk mindent egy mondatban, ami érdekes lehet, az Cimino és a színészek vesszőfutása a film elkészültéig.

A filmben forgatott orosz-rulett jeleneteknél De Niro javaslatára (a másik elmebeteg) igazi golyót tettek a fegyverbe, hogy a színészek feszültsége jobban átjöjjön a vásznon. Igaz, nagyon gondosan ellenőrizték elsütés előtt a fegyvereket, hogy még véletlenül se kerüljön a golyó a kakas alá..

Másik jelenet:
John Savage retteg a patkányoktól. Ez nem akadályozta meg a rendezőt, hogy annál a jelenetnél, amikor Savage fogoly egy vízbe állított ketrecben, bedobjon mellé egy dögöt.

Egy másik jelenetben:
Amikor Robert De Niro visszamegy Vietnam-ba Christopher Walken-ért, és a lelkére beszél, a rendező instruálta Walken-t, hogy köpje arcon De Niro-t. De Niro nagyon meglepődött, de benne maradt a szerepben, igaz, később fenyegetőzött azzal, hogy lelép a forgatásról. A jelenet az egyik változat szerint, amit néztem, a 2 óra 55 perces változatban kb. 2 óra 38 percnél látható. Cimino a felvétel után elismerését fejezte Walken-nek a bátorságáért.

John Cazale (aki De Niroval egy filmben játszott a Keresztapa 2.-ben bár közös jelenetük nem volt.) már nagyon gyenge volt a forgatás kezdetén, miután rákbetegségben haldoklott. Cimino tudott erről, azonban a stúdió fejesei a forgatás kezdete után jöttek rá és igyekeztek lecserélni a színészt. Ekkor Meryl Streep lépett közbe, aki simán megzsarolta a stúdiót: vagy Cazale marad, vagy ő is kiszáll. De Niro pedig zsebből fizette az ilyenkor szokásos biztosítási díjakat, hiszen kérdéses volt Cazale jelenléte a forgatás végéig. Természetesen azokat a jeleneteket forgatták le legelőször, amelyekben Cazale jelen volt. Sajnos, a fiatal művész a bemutatót már nem élhette meg.

Christopher Walken, hogy hitelesen játszhassa el a szinte csont és bőr orosz-rulett versenyzőt, hetekig csak rizst és banánt evett.
Axel szerepét Chuck Aspegren kapta. Róla azt érdemes tudni, hogy a forgatási helyszínen, a városban dolgozott egy gyárban, művezetőként, és miközben Cimino és De Niro kerestek forgatási helyszíneket, belebotlottak. A figura annyira tetszett nekik, hogy bekerült a filmbe. Nem forgatott több filmet.

De Niro fél évre a városba költözött a szerep kedvéért. 

Cimino mind a hat fontos karakternek a forgatás előtt szerzett egy-egy "családi" fotót, melyet a zsebükben hordtak és megfelelő Pennsylvania-i azonosítókat, jogosítványt, hogy jobban érezzék a kötődést.

Brad Dourif jelölt volt Steven szerepére akárcsak Roy Scheider.

Christopher Walken, Nick szerepében. A katona, aki később bekattan.

A filmben több olyan dal hangzik el, ami a történet idején még nem készült el... baki.

A filmet sokan támadták erőszakossága és történelmi hamisítással. Volt fesztivál, ahol a külföldi kritikusok simán kijöttek a filmről. Később sok országban nehéz volt eladni a vetítési jogokat. A politika azóta enyhült és a "Szarvasvadász" egy remek háború ellenes mozivá nőtte ki magát.

75%

Ha tetszett:
- Cimino más filmjei.
- Terrence Malick filmjei.

A visszatérők - The Returned (2013)

A visszatérők - The Returned (2013)

Rendezte: Manuel Carballo













Annyi vacak horrorfilm mellé csak becsúszik néha néhány szerethetőbb darab, al-műfajtól függetlenül. "A visszatérők" egy a jobban sikerült, igényesebb zombie-s munkák közül. Nem túl pörgős, nem túl véres, nem ugrik le a képernyőről a CGI, mert nem ez a lényeg, hanem a személyes dráma, amibe a végére csak bele tudod élni magad. Mire megszereted a szereplőket. Mire, lehet, hogy már késő...

Manuel Carballo spanyol ajkú rendező, ezzel a filmjével fog betörni az angol nyelvterületre. "A visszatérők" kicsit döcögősen indul, flashback-kel, melyben egy családi tragédiának lehetünk tanúi. Apuka zombul, támad, vannak áldozatok, végül sokkos kislány fejvesztve menekül keresztül mindenen (Becstelen brygantik, Shossana jelenete köszön vissza). Sok évvel később, Kate (Emily Hampshire) kórházban dolgozik és a zombi kórt úgy ahogy kordában tartják. Ez úgy történik, hogy a bezombult emberek gerinccsatornájából fehérjét különítenek el, amelyből beinjekciózható szérumot különítenek el, ami megakadályozza a fertőzöttek átalakulását. Az viszont a hátulütője, hogy a szérum hatása pusztán 35 óra, mindemellett pedig, mivel kordában tartják a fertőzést, a kivonható fehérje rohamosan fogy. A kormány és az egészségügy rohamtempóban keresi a végleges gyógyulás módszereit, illetve egy szintetikus fehérje kifejlesztésén fáradoznak, ami lehet, hogy későn készül el, hiszen a szérum utolsó adagjait osztogatják el a rászorulók között.

Kate benne dolgozik az egészségügyben, de még neki sem tiszta, mire számítson ő és fertőzött barátja, Alex (Kris Holden-Reid). Kate álomvilágban él, hiszi, hogy rendben lesz minden, és béke, és szeretet. A gondjaira bízott fertőzött gyerekek szüleit épp úgy becsapja rossz jóslataival, mint saját magát, amikor szemellenzősen ragaszkodik hozzá, hogy rendben van az ellátás. Kate azonban igyekszik eltitkolni az idegenek elől, hogy párja szintén fertőzött, aki ha nem kapja meg az adagját, átlépi a határt, és vérre szomjazó halottként tér vissza. Hogy ezt megakadályozza, Kate illegális úton szerez szérumot, betárazva a jövőre nézve.

Alex igyekszik fertőzés előtti életét élni. Legjobb barátjával is megosztja a titkát, hogy hat éve megharapta egy zombie. Ekkor ismerkedett össze Kate-tel, akinek figurája élő példája annak, miért nem szabad beteg és orvos között... na mindegy. A legjobb barát azonban szintén titkol valamit, ami később visszaüt rájuk. A cseresznye a tortán az a radikális politikai hátszéllel bíró, terrorista csoport, amely nem akarja kivárni semmilyen gyógymód elkészültét; simán pokolra küldenék azokat, akik visszatértek. Szomorú, de a közvélemény nagyja is lassan őket támogatja. A csoport támadásainak legjobb színhelye pedig mi lenne más, mint egy kórház, ahol visszatérőket kezelnek. Kate pedig a lőporos hordó tetején gubbaszt, miközben a szeme mind jobban felnyílik.

A kormány pedig mielőtt feladná a gyógymód kutatását, ami temérdek pénzt használ el, elkezdi begyűjteni a fertőzötteket, hogy ha elfogyna a szérum, alternatív megoldással állítsák meg a fertőzést...

75%

Nincsenek nagy és széles vászonra kívánkozó megoldások, mégis, valahogy minden szempontból szórakoztatóbb mozi, mint a legutóbb tárgyalt "Az elnémultak".

Azért egy cikis jelenet benne maradt, bár ez a karakter számlájára írható. Szpojler:
Miután Alex rejtett tartalékait legjobb barátja lenyúlja, mert neki is van kinek adnia, Jacob (Shawn Doyle) a legjobb cimbora felhívja Alexet, hogy elnézést kérjen a tettéért, ugyanakkor, amikor Alex legalább néhány adagot kér a szérumból, Jacob megtagadja a kérést és leteszi a telefont. A ciki, hogy elsőre nincs értelme, hogy felhívja a barátját, ha figyelmetlenül nézzük a filmet, de a lényeg a sorok között van. Jacob, az igazi féreg, leszarja, mi történik Alex-szel, pusztán csak azért telefonált és azért rebegi el a sajnálatát Alexnek, mert így kívánja magát elítélhető tette alól feloldozni. Ergó: szeretne a lopás és így közvetve Alex halálának okozása után nyugodt szívvel aludni. Nem Alex-től várja a feloldozást, hanem saját magától.
A köcsög...

Remek hangulatú, szépen fényképezett mozi.
A zombies témakört egy új, nem feltétlenül eredeti, de érdekes szemszögből dolgozza fel.