15-ös eseményszint - Event 15 (2013)

15-ös eseményszint - Event 15 (alternatív cím: Alpha Alert) (2013)

Rendezte: Matthew Thompson

Pár cikkel odébb méltattam egy kamara darabot, a Cheap Thrills című thrillert, hogy milyen jó lenne, ha több ilyen filmet látnék. A 15-ös eseményszint ezen a nyomvonalon halad. Nem állítom, hogy nem tévedt el többször... kígyózott fel-alá, míg végül egy érdektelen drámát kaptunk, melynek csavarjait - nem a lift tetejéből kiszedett csavarokat - könnyen kiforgatjuk, ha sok hasonló filmet láttunk már.

Van három katonánk, aki pszichológushoz járnak, különböző problémák miatt. A problémák számomra homályban maradtak, csak az volt biztos, hogy poszt-traumatikus stressz lehet. Valami harctéri idegesség szerű. Egy nő, legmagasabb rangban és két férfi, akik közül egyikük rendkívül destruktív és mintha többet tudna a nőről, mint kellene.

White, (Jennifer Morrison) anya, aki haza szeretne jutni lányához. Morrison a legismertebb a három katonát játszó színész közül. Láthattuk a Dr. House sorozatban, a kezdő csapatot erősítve, a Star Trek-ben megszülte Kirk kapitányt és cukiskodott a "Kegyenc fegyenc" című baromságban. Többek között.

Diego, (Stephen Rider) egy katonatársáért érez aránytalanul nagy felelősséget, hiszen az illetőt kimentette a harckocsijukból, ám eközben olyan sérüléseket kapott be a társa, hogy rá van utalva a férfire, aki mint barát és sorstárs, otthon gondozza. Rider a produkció legkevésbé ismert tagja, habár olyan filmekben jelent meg, mint "A burok", vagy a "Védhetetlen". A nagy kiugrás nem ez a film.

Oldsman, (Josh Stewart) a leginkább kezelhetetlen. Téveszméinek köszönhetően több tucatnyi ártatlan nőt és gyermeket ölt meg egy elvileg el nem hangzott parancs mögé bújva. Neki főleg a saját démonaival kellene megküzdenie. Stewart titkos favoritom. Eddig kevés filmben láttam, de szomorú szemei és karakteres arca nagyon jól eladja a figuráit. Számomra szimpatikus, mióta a "The collector" című horrorfilmben szembe szállt a tömeg és sorozat gyilkossal. a nagy kiugrása még várat magára, ám nevét érdemes megjegyezni.

Ők hárman szorulnak egy liftbe, amely megreked valahol, hogy azután kényszerűen összezárva szereplőinket beleerőszakolja egy olyan szituációba, melyben ha helyt állnak, mondhatjuk, hogy gyógyuló félben vannak.
Vagy valami más van az egész mögött?
Nyolcvan perc klausztrofóbia, remek fényképezés - hiszen a kamerát a sok tükör ellenére sem vettem észre.
Morrison arcán nem sok sminket fedeztem fel. Bátor nő, mer "csúnya" lenni. A koránál kicsit többnek néz ki, pedig ha odateszi magát, tud dögös lenni. Gondolom, a karakter koncepciója volt, hogy katona lévén, minimális smink legyen rajta. A díszlet egészen pöpec, bár egy liftről beszélünk. Viszont az eredeti ötleteket és megoldásokat hiányoltam, rendesen.

Ezért hiába akartam szeretni, max. 40%.
De mint kamara-dráma, egynek jó.
Nem kétszer nézős...

Ha tetszett, vagy nem, tessék néhány liftes mozi:

- Ördög - Devil (2010) Hat utas egy liftben, egyikük maga az ördög.
- Szilveszter éjjel - New Year's Eve (2011) Több szálon futó érzelgősség, ebből egyik egy énekesnő és egy életművész, akik bent szorulnak a liftben.
- Elevator - Elevator (2011)
- A felvonó - Blackout (2008)

Sorozat: Mob City (2013) második méltatás...

Mob City (2013) Első évad. 1.-6. Rész

Frank Darabont szeret jó filmeket kiadni a kezei közül és szeret olyan témákba belenyúlni, melyekről úgy gondolja, jó filmanyagot adnak.
Készített már több sikeres Stephen King adaptációt, útjára engedte a kultikus zombie-dráma képregényt a televízióban és most ez.
Saját összeesküvés elméletem, de szerintem a Mob City azért rekedt meg csupán a hatodik epizódnál, mert Darabont emlékezett, mi történt a Walking Dead-del, hogyan túrták ki belőle és nem akart ismét abba a hibába esni, hogy elkezdi a sikeres sorozatot, majd a főnökök kirántják alóla a produkciót. Ezért lett olyan a Mob City, amilyen. Ez a saját szubjektív véleményem.

John Buntin regényéből Darabont rakta össze a tervezett első évad hat epizódját. A negyvenes évek Amerikájában játszódik a történet, amikor a Los Angeles-i rendőrség már nagyon szeretné lekapcsolni Bugsy Siegelt a rafinált és könyörtelen maffiózót. Néhány csavart leszámítva a sorozat tipikus bűnügyi filmes jegyeket visel magán. Van itt jó zsaru, rossza zsaru, szürke zsaru, zsarolás, bérgyilkosok, femme fatale, leszámolások, nyakkendős bűnözők, szocipaták, vér és halál. A sorozat erőssége pedig elsősorban a Darabont féle precizitás és finomságok. A hat rész megfelel egy hosszabb mozifilmnek. Egy hajnal alatt le lehet és érdemes darálni. Az első rész a ráhangolódás. Sokan nem szeretik a lassú, noir stílusú filmeket. Az első ötven perc az ilyen nézőket szűri meg. Aki itt feladja, egy remek filmélménytől kímélte meg magát. Aki viszont túl van az első ötven - és talán legvontatottabb ötven percet, míg megismerjük a főbb karaktereket - percen, jól fog szórakozni. Darabont főleg a kedvenc színészeivel dolgozik, sokukat egyenesen a Walking Dead stábjából emelte át, ám vendég sztárokat szintén foglalkoztat, így szinte mind a hat részre jut valami húzónév. Jó, nem De Niro, Pacino szintű aktorokról van szó, de Edward Burns, Simon Pegg és Ernie Hudson megjelenése kellemes pozitívum. Robert Knepper-ről már nem beszélve, aki sokaknak már csak örökre T-Bag marad a "Szökés" sorozatból.

Darabont biztonsági játékot játszott. Az első hat rész nagyjából egy kerek egész. A néző nem lesz bosszús, ha nincs folytatás, hiszen a fő történetszálat eléggé sikeresen elvarrták, és a megpedzegetett folytatást, ha nem kapnak támogatót a folytatáshoz - nem folytatták - akár el is lehet hagyni.

A főszerepre sikerült a Walking Dead feltörekvő sztárját, Jon Bernthal-t átemelni. Bernthal ott is zsarut játszik, megkérdőjelezhető morális és etikai hozzáállással. Amíg ott a nézők többsége ellene szurkolt, addig itt szimpatikusan hozza a szürke egyenruhást, aki a kavargó folyóban evickél, több part között, ahonnan kapja az áldást. Múltja homályos, vannak benne titkok, amiket lassan bont ki a sorozat. Azért hamar kiderül, hogy a kőkemény zsarunak a szíve puhább a vajnál, ha exnejére kell gondolnia. Mozgatórugójának a lényege a hűvös szépség, Alexa Davalos.

A történetről nem írok. Látni kell.
A díszletek tökéletesek, a városkép gyönyörű, a jazz néha kicsit sok, de atmoszférateremtő hatása van. Sok aktor jelent majd a rutinos sorozatnézőnek kellemes pillanatot. A film eléggé hozza a mozis hatást, amolyan "Gengszterosztag" stílusban.

Miló barátommal hajnalban ugrottunk neki a sorozatnak, mert korán értem haza, volt idő filmezésre. Miló nehezen hangolódott rá, sőt, az első rész végére némi bóbiskolást mutatott a monitor előtt, ám a második résztől figyelmesen követte a filmeket és nem kérdezett hülyeségeket. Illetve egyszer, hogy ehet e a süteményből, amit egy kedves barátosném sütött, de ez nem tartozik a filmhez.

80%

A filmről már írtam korábban itt: Mob City

Második megtekintésre is 80%-os nálam.

Kedvenc rész:
Amikor a szemtanút elkapják és a két zsaru is kap a golyókból, a védett házban.

Leggagyibb jelenet:
Ebben megegyeztünk Milóval; a banános ánusz bünti. Nem azért mert sok, hanem mert kicsit... gagyi.

Különvélemény:
Nem baj, hogy nem tudták folytatni a sorozatot. Magam nem rajongok a bünügyi noir műfajáért, hiszen amit el lehetett a témában mondani, azt számomra már elmesélték olyan filmek, mint a "Volt egyszer egy Amerika", a "Szigorúan bizalmas" és a "Gengszterkorzó" sorozat. Egy jó sorozatot a csúcson kell abbahagyni, hiszen utána már csak a hanyatlás várható. Annak ellenére mondom ezt, hogy bízok Darabont zsenijébe, ám úgy érzem, a sorozat, ha tovább nyújtják, hamar önismétlő és klisés lett volna. Legalább nem estek abba a hibába, mint "A szökés" készítői.

Top 10 Will Ferrell film, amit még meg bírtam nézni.

Utálom Will Ferrell-t. Nem tetszik, mint színész. Kis disznó szemei vannak, túl magas, mégis férfiatlan. A humorát az amerikaiak zabálják, de engem csak a legritkább esetben tud nevetésre ingerelni. Többnyire értetlenül nézem a baromságait és ha egy-egy film tetszik is, amiben benne van, az nem miatta szokott megtörténni, hanem valaki más húzónév miatt.
Összekaparok 10 filmet, ami még elmegy.

1. Diszkópatkányok - A Night At the Roxbury (1998)

A Butabi fiúk a kilencvenes évek legnagyobb bulikirályai. Csak a buli általában bent van, ők meg kint ragadnak, mert vállalhatatlan seggfejek és sehova nem engedik be őket. Végül csak szerencséjük lesz. Ikonikus diszkó zene, ikonikus mozgással
- Figyu, vidékről jöttél? - Kéne a testem, mi?
Két nyomoronc, akiket még a mentőben is ütnél.
A páros szimpatikusabb tagja Chris Kattan, akinek mozgása erősen megszégyenítene egy pantomimest is, mégis, valahogy a magas seggfej Ferrell lett az ismertebb, míg Kattan alig tűnik fel értékelhető szerepben.






2. Jay és néma Bob visszavág - Jay and Silent Bob Strike Back (2001)

Kevin Smith szerzői filmje a két füves csókáról, akik a bolt oldalát támasztják és filozófiájukkal terhelik azt, aki véletlenül odatéved. Azután megtudják, hogy képregényfilm készül az életükből és mivel a neten csak negatív kritikát nyomatnak,mind a képregényükről, mind a készülő filmről, annyira felbasszák magukat, hogy elhatározzák: beveszik Hollywood-ot és megakadályozzák a forgatást. Ferrell pedig egy blőd vadőr, aki végig a nyomukban lohol.






3. Zoolander, a trendkívüli - Zoolander (2001)

Ben Stiller szerintem kifejezetten ügyes rendező. Jó, a stílusa nem mindenki számára befogadható, én kedvelem. A Zoolander egy férfi modell sekélyes és dekadens világába enged bepillantást, melynek egyik szereplője a divatmogul, akit Ferrell alakít. Már itt utáltam.









4. Starsky és Hutch - Starsky and Hutch (2004)

Luke Wilson - akit szintén nem jegyzek a komoly színészek között, legyen bármilyen sikeres - és Ben Stiller a kultikus tévésorozat két nyomozóját hozta vissza az életbe egy remek rendőrfilm komédiája és persze beletuszkolták a haverokat is, így jutott szerephez egy rövid sittes alakítás képében az általam nem kedvelt művész.







5. Ünneprontók ünnepe - Wedding Crashers (2005)

Luke Wilson és a sokkal tehetségesebb Vince Vaughn két bulikirály, akik vadászterülete a gazdag és pénzes esküvők. Isznak, hangulatot csinálnak és akit lehet, megdöntenek. De még az ilyen nagymenőknek is van példaképük, akit történetesen Ferrell személyesít meg, szerencsére a neve már nem került fel a stáblistára. Kapott pár percet a fárasztásra.







6. Felforgatókönyv - Stranger Than Fiction (2006)

Marc Forster látott fantáziát Ferrell komolyabb oldalában és megtette főszereplőjének egy érdekes alapötletű keserédesben. Harold Crick egy nap felébredvén narrátor szövegként hallja, hogy mit csinál, mi történik vele. Első rémülete után pedig nyomozni kezd, hogy vajon mi történik vele. Ferrell kevés "komoly" szerepeinek egyike. Megmutatta, hogy nem csak egy szerencsés sík hülye celeb, hanem játszani is tud... komolyan. A film pedig 7.7-en áll az imdb-n, ami egyáltalán nem rossz értékelés.






7. Pancser Police - The Other Guys (2010)

Rendőrös marhaság, két zsaruról, akik ketten ütőképes és habitusban tökéletesen ellentétes párost alkotnak. Míg egyikük, Mark Wahlberg szeretne végre igazi akciókban részt venni, addig társa, Ferrell inkább tologatná az aktákat, de mivel senki nem kíváncsi rájuk, egymást támogatva kezdenek felgöngyölíteni egy nagy horderejű rablási ügyet. Szerintem Wahlberg figurája izgalmasabb és humorosabb is, ettől függetlenül a film nézhető darab.







8. Megaagy - Megamind (2010)

A Megaagy egy szerethető animációs mozi, melyben a fő gonosz, hogy ne legyen gonoszságával egyedül, előállítja az ellentétes pólusát, hogy legyen kivel harcolgatnia. Sajnos, a legyártott jó fiú, nem egészen a tervnek megfelelően végzi a tiszta melót, így Megaagynak végül jót kell cselekednie. A mese aranyos és külön jó pont, hogy mivel a színészek csak a hangjukat adták a darabhoz, Ferrell pofáját nem kell látnunk!!!






9. A Lego-kaland - The Lego Movie (2014)

Ismét egy animációs mozi, egyenesen lego falváról, ahol minden szupi-szuper és egy kis senki lego emberke lehet a kulcsa, hogy megszabaduljanak a gonosz és megalomán Lord Business-től, aki természetesen mindenki felett át akarja venni a hatalmat. A film nagy siker lett, várható folytatás és itt sem látjuk Ferrell-t, csak halljuk. Szerencsémre.







A 10. filmet meg még keresem...

X-Men: Az eljövendő múlt napjai - X-Men: Days of Future Past (2014)

X-Men: Az eljövendő múlt napjai - X-Men: Days of Future Past (2014)

Rendezte: Bryan Singer




Előre bocsátom:
Az írás hiányosságaiban szerepet játszik, hogy nem volt szerencsém a legtöbb X-Men képregényhez.



































Singer visszatért a Marvel univerzumhoz és eddigi filmjeit tekintve, itt a helye. Promóciózni már nem tudta a filmjét, egy gusztustalan szexuális botránynak köszönhetően, de nekem, mint nézőnek, ezt igazából nem kéne tudnom...

Singer egy képregényhez nyúlt hozzá, igaz eléggé megváltoztatta az eredeti koncepciót, mi pedig örülünk ennek, hiszen Logan-Rozsomák-Farkas megint főszerepet kapott egy remek akciófilmben. Érdekes, hogy ha Logan saját történeteit nézzük, azok valahogy sokkal súlytalanabbak lettek a többiek nélkül. Hiába, egy jó X-Men történethez réteges építkezés szükséges. A rajongók hiába lojálisak, nem örömködnek, ha csak két óra zúzást és karmokat látnak. Egy rajongó kielégítéséhez összetett cselekmény szükséges. (A képregények közül is azoknak van nagyobb sikere, amelyek története az érdekes, nem az, amelyikben alig akad szövegbuborék, csak szépen megrajzolt fázisrajzok. Nem véletlen, hogy a rendkívül bonyolult, fizikai mélységekbe alámerülő Watchmennek olyan masszív olvasói rajongótábora alakult ki.

A mese felütése a sötét, komor és vállalhatatlanul pesszimista jövő, amelyben egy speciális fejlesztésű robothadsereg szisztematikusan és könyörtelenül levadássza az X-Men-eket. Azt gondolnánk, hogy kedvenc mutánsaink bármilyen támadást képesek kivédeni génjeiknek köszönhetően, azonban a hetvenes években fejlesztésnek indított őrrobotok kifognak rajtuk. A robotok atyja, Dr. Bolivar Trask (Peter Dinklage) maga is mutáns, ha a törpe növést ide számítjuk. Nem mellesleg szuper intelligens tudós, aki kísérletezik a veszélyes mutánsokon és képességeiket beleépíti modern Gólemeibe. Trask saját félelmei miatt dolgozik a robotok fejlesztésén, lévén, hogy retteg a mutánsoktól és, bár nem térnek ki rá, nagyon nem kedveli a következő generációs embereket. Ettől gonosz lenne? Nem hinném. Trask tökéletesen átlátja a lehetséges jövőben rejlő veszélyeket, amelyek az emberiségre nézve kötelezőek, hiszen a történelem őt igazolja. A következő fejlettségi szint miatt az előző elkorcsosul, az enyészetté lesz. Szóval, mint ember, Trask álláspontját kellene védenem, viszont az X-Men történetek, nem kevés jellemrajz és karakter bemutatásával sikeresen a mutánsok felé dönti a kedvelési mutatót. Ezért az átlag néző nekik drukkol, velük rokonszenvezik.

Egy gyönyörű - Mátrix-ot és "Túl a sövényen-t" idéző jelenet elkezdődik...

Az őrrobotok már csupán egy tucatnyi mutáns hagytak életben. Őket keresik, hogy megtisztítsák a bolygót a következő evolúciós lépcsőfoktól. A maroknyi x elrejtőzik a föld gyomrában és Kitty Pryde (Ellen Page) segítségével (nem tudom, hogy ez a képessége miért csak most került elő a filmekben) felvillan számukra egy halvány reménysugár, melynek segítségével megszabadulhatnának gyilkosaiktól. Érezhető azért, hogy az x-ek felszámolása felér egy futurisztikus Holocausttal. Ellen Page színésznő pedig nem régen vallott szexuális identitásáról egy fellépésén, ahol beismerte, hogy saját neméhez vonzódik. Bejelentése jól reflektál a filmre, hiszen a másságot még most is kevesen tolerálják, jelenleg ez a témakör, amely a föld népességét a vallás és abortusz mellett a legjobban megosztja. A neve, hogy Pryde természetesen nem szójáték az évente megrendezett melegfelvonulásokra, hiszen a képregény karaktere nem leszbikus...

Amikor az erő már nem velük van...

Szóval, Kitty a jövő kulcsa. Új képessége - amely a képregény olvasók előtt biztos nem titok - hogy egy személy tudatát képes visszajuttatni annak saját testébe, de időben korábbra. Így az ember kiváltja magát a testében és képessé válik megváltoztatni a múltat. Elegáns megoldás, csak felvet pár problémát: akit visszaküldenek, az az időnek megfelelően a fiatalabb testébe ér vissza. Ezzel szinte a mutánsok nagyját ki is lőttük, hiszen Trask kísérleteinek idején még fiatalok, cselekvésképtelenek. Némi hezitálás után csak Logan (Hugh Jackman) marad, aki mint tudjuk, legalább kétszáz éves, így a hetvenes években az ereje teljében találja majd az idősebb egója. Viszont sietnie kell, mert az "oroszok" már a spájzban vannak.

És ez még csak az első húsz perc.
Jane Goldman ötlete és Simon Kinberg forgatókönyve pörgős, fifikás. Első megtekintés után a benyomásom, hogy egészen jól illeszkedik az eddigi részek közé, ha nem foglalkozunk olyasmivel, hogy Xavier professzor miért él a jövőben, mikor Jane Grey már atomizálta... Másrészt, felülírták az X-men 3. Piócájának véréből készült szérumot is, hiszen Magneto visszanyerte a képességét, hiába szólt a film arról, hogy a szérum végleges gyógymód. Egy képregény filmben eléggé lazán kezelik a linearitást és én, mint képregényfilm kedvelő, hasonlóan lazán veszek ilyen kisebb-nagyobb logikátlanságokat. Főleg, hogy ismerve a képregények világát - már amennyire - tudom, hogy szinte bármi megtörténhet illetve újra definiálható. Nem véletlen, hogy Nick Fury hol fehér, hol fekete, hogy Pókember egyik filmben a csuklójából a másikban meg apró gépezetből lövi a hálót, vagy, hogy filmgyártó vállalattok szerződései alapján ugyanazt a karakter több színész is eljátszhatja. Ezek felett át kell siklani, hiszen fantasztikumot nézünk - enyhe tudományos beütéssel. Bármi megtörténhet.

Logan pedig visszamegy a gyönyörűen megidézett hetvenes évekbe, hogy megakadályozza a másik kedvelt karaktert, Raven, (Jennifer Lawrence) első gyilkosságának elkövetésében, hogy átlépve egy határt, a könyörtelen Mystique-é változzon. Ez persze nem egyszerű, így fel kell keresnie a tíz évvel korábbi kubai válság miatt összekülönböző Xavier-t (James McAvoy) és Magneto-t (Michael Fassbender), hogy együttes erővel, egymást kiegészítve írják át a sötét jövőt, ami nem egyszerű, hiszen mindig lesznek tudós Trask-kek, Kelly szenátorok vagy Stryker őrnagyok, akik ilyen-olyan indokok - lehet irigység, frusztráció, közösségi érdekek vagy bosszú - miatt kötelességüknek érzik a mutáns kérdés nem túl lojális megoldását. Amúgy ki róhatja ezt fel nekik? A félelem és kellő információk hiánya néha drasztikus lépésre ragadtat befolyásos embereket. Nem véletlen, hogy Magneto egyenesen egy zsidó haláltáborból kerül ki bontakozó képességeinek birtokában. Ennél egyértelműbb utalás talán nincs is az x-men univerzumban és ez legalább egy komoly érv a karakter mellett, hogy miért gyűlöli annyira az "embereket".

Logan a hetvenes években szembesül azzal a problémával, hogy az adamantium vázat még nem kapta meg. Balhézni azonban a csontkinövés is bőven elég.

A film két órácskája maga szintén időutazás. Alig egy órának éreztem...
A legtöbb karakterre nem jut elegendő játékidő. Az öreg Xavier (Patrick Stewart) és Magneto (Ian McKellen) fájóan keveset van vásznon, az új mutánsok csak a díszlet legyilkolható kellékeivé silányulnak, de legalább itt van nekünk Logan, Raven és a fiatal Xavier és Magneto. Mellettük még viszonylag sokat szerepel a Bestia és egy etap erejéig behozzák a fiatal Quicksilvert (Evan Peters), akinek viszont a film legjobb akció jelenetét köszönhetjük, amely sokkal drasztikusabb példát mutat a "Túl a sövényen" mókusának energiaital fogyasztós ámokfutására. Ennél a résznél szó szerint végig röhögtem. Még Quicksilvert!!!

A fanyalgásra tényleg csak az adhat okot, hogy remek színészek szinte csak cameozni tudnak a játékidő alatt. Rengeteg utalás van a korábbi részekhez igazítva és Singer ebben a filmben stílusilag sokkal közelebb mozog a Matthew Vaughn féle X-Men elsőkhöz, mint saját két X-men filmjéhez.
Megtekintésre csak ajánlani tudom. Mindenképpen a sikerültebb mutáns kalandok közé sorolnám.

75%

Figyeld:
- Quicksilver fergeteges akciója a Pentagonban.
- Jennifer Lawrence egészen jó. Egyedül is elvinne a hátán egy Mystique filmet.
- A mutánsok levadászása. Túl jó az ellenfél, van benne para-szint.
- A rengeteg cameo, amikor a régi karakterek feltűnnek, sokszor pillanatokra.
- Trask a törpe óriás szerepében. Színészzseni.

Olcsó játék - Cheap Thrills (2013)

Olcsó játék - Cheap Thrills (2013)

Rendezte: E.L. Katz

Az "Olcsó játék" egy kamaradarab a jobbik fajtából. Kevés helyszín, kellő feszültség, viszonylag okés szituáció. Miért adtam neki a címet? Mert a történetben felvázolt játék, olcsó játék, hülye gyerekeknek. Egy ideig.

Katz munkássága eddig főleg horrorokban merült ki, erős drámai beütéssel. Most inkább a drámán van a hangsúly és mire a végére érünk, erős lesz benne a horror faktor.

Craig (Pat Healy) totális csőd és le van csövesedve. Otthon az asszony és a gyerek sír, a munkahelyéről leépítés miatt kirúgják - nagyon finoman, hogy per ne legyen - és a végrehajtó papírja is a bejárati ajtón. Sürgősen kellene több ezer dollár. Egyetlen sörre ül be a törzshelyére, hogy kieressze a gőzt, amikor belebotlik egy volt iskolatársa, a hasonlóan legatyásodott Vince (Ethan Embry) és meghívja pár körre és múltidézésre. Javában lapogatják egymás hátát, hogy milyen fasza gyerekek, mikor hozzájuk csapódik egy elég valószínűtlen házaspár, akik kezdetben az italokat fizetik, majd elég gyorsan átveszik az este felett az irányítást.
Colin (David Koechner) és eléggé leszedáltnak tűnő asszonykája, Violet (Sara Paxton) unatkozó milliomosok, akik abban lelik szórakozásukat, hogy mindenre fogadnak, ami él és mozog. Szarul éreznék magukat egy eszkimó közösségben... Sok támpontot velük kapcsolatban nem ad a forgatókönyv, azt leszámítva, hogy nem félősek, nincsenek morális lelki kavargásaik, meg tudják védeni magukat és ha valamit mondanak, abban korrektek és következetesek. Ja, és tele vannak pénzzel.
Colin felhívja magához a két jómadarat és különféle fogadásokkal pénzt tol a zsebükbe. Kezdetben Jackass szintű marhulásokkal múlatják az időt, majd átsétálnak Morbid földjére, Mordor után, hogy megtudjuk, éj fekete a lelkük, ha feszültségkeltésről és adrenalinról van szó. A zöldhasúak marékszámra szórása után végleges és halálos játékba terelik az egykori két iskolás cimborát.

A forgatókönyv azonban egyértelműen megmutatja az irányt, hogy kinek kell szurkolnunk, végig tereli szimpátiánkat Craig irányába. Szükséges is, hiszen ha mindkét balféket megkedveli a néző, kevésbé tudja elfogadni a befejezést, vagy nem "jó oldalra" drukkol. Craig tipikus szerencsétlen karakter. Erősíti ezt olcsó inge és vastag, fekete keretes szemüvege. Enyhén emlékeztetett Gyuszi Bácsira (Koltai Róbert a "Sose halunk meg-ból" csak Gyuszi bácsi meg pont az ellentéte, a jég hátán is megélő típus.)
Vince a nagy dumás, balhés ficsúr forma - fiatalabbnak tűnik Craignél - olyan szisztematikusan vezeti bele egykori barátját a hülyeségbe, hogy egy időben a néző már gyanakodik, hogy nincs e benne a furcsa versengést kitaláló házaspár sleppjébe, és nem részese e Craig pokoljárását kikövező út egyik építőjeként.
De nem.





Colin és Violet valószerűtlen kettőse meg egy ideig irritálja az embert, annyira elütnek egymástól a karakterek, majd amikor Vince egy kis magánakcióra buzdítja Craiget, hogy lopják el a gazadagok pénzét, kiderül, hogy lehet, hogy egy dekadens párocskáról van szó, de azért képesek megvédeni magukat és minden téren jóval a főszereplőink felett állnak a társadalmi ranglétrán.

A film kellemes másfél óra. Jól, fokozatosan csepegtetik a feszültséget és fér a történetbe némi abszurd humor. Több ilyen, precízen felépített drámát kellene gyártani. A fényképezés pedig, a zárt terek ellenére, elég szépen sikerült.
Az "Olcsó játék" olcsó forgatás lehetett, ám ezzel ellentétben a film tartalmas, van benne mondani való és társadalom kritika, és futotta egy viszonylagos csattanóra is belőle.

65%

Figyeld:
- A Craiget játszó színészt. Pat Healy nagyon jó színész. (Debütálása a "Reszkessetek betörők 3. részéhez köthető, azután sokáig sorozatokban és rövid filmekben, független darabokban tűnt fel. Mostanra olyan produkciókban is feltűnik, mint az új Captain America mozi.)

Blog: A Felcsúti Stadionról

Csapongani fogok.

Sokat gondolkoztam - ne kérdezd miért - azon, hogy miért lett volna inkább fontos egy rehabilitációs egészségügyi központot létrehozni Felcsúton a mostani, majd alig kihasznált Stadion helyett.

Hirtelen - kamu, mert sokat gondolkoztam rajta - ne kérdezd miért... - két jó ok is eszembe jut:

1.) Sok futballistából lehet még beteg, de viszonylag kevés betegből lesz futballista. ergo tudjuk, melyik létesítményre van kevésbé szükség.

2.) Magyar politikusainknak nem kellene külföldre járni nyugtató kezelésekért, hanem csak leugranának a miniszterelnök falujába és ha már ott vannak, a gyógyulás alatt megbeszélhetnék az ország bajait. Mernék rá fogadni, ha egy wellness gyógypark lett volna, Vityesz most nem külföldre járna regenerálódni, mint ahogy gonosz pletykalapok terjesztik.

Blog: Felelősség a partnerkapcsolatokban

Csapongani fogok.

(A történetben elhangzott szituációkat és neveket a békesség jegyében minden alkalommal megváltoztatom.)

J. a napokban megsértődött rám, hogy sosem keresem, nem hívom buliba. Ez így persze nem igaz, de magyarázd el J.-nek ezt, ha van benne 2-3 sör. Olyankor ő a megmondóember, még akkor is, ha sem logikailag, sem érvekkel, sem etikailag, emocionálisan, sem sehogy nem tudja észrevételeit alátámasztani.
Nem is szeretek vele vitatkozni, ha piás. Szerintem a vitát jó érvekkel lehet megnyerni, nem hangerővel.

Szóval J. lebaszott, hogy nem vagyok a barátja mivel nem szólok neki ha buli van.
Szóltam.
Jött.
Bulizott.
Semmi extra, de világos volt, mire hazaértünk.

A folyosóra lépve már várt minket - inkább J.-t - a barátosnéja.
Ment a fejmosás a felelősségről, stb.
Ha van csajod, hallottál ilyet.
Ha nincs, akkor meg nem vagy rá kíváncsi.
J. megkapta az ukázt, bement, de az asszonyka még odajött hozzám, - egy ismerősöm felugrott pisilni, szintén bulitárs, őt kísértem a lifthez - mikor mentem vissza a lakásba és lebaszott gyors iramban, hogy ilyen buli többet nem lesz, meg, hogy nincs bennünk felelősség, meg az ilyen dolgok.

Nem mondhatnám, hogy ez engem érdekelt volna, hiszen:
1.) Az ő kapcsolatukban a hatalmi játszmákat és egyéb összezördüléseket tartsák meg maguknak. Nem rám tartozik. Nem szólhat bele senki. De ugyanezt én is elvárom. Nekem se szóljon be senki, kivel bulizok, mikor, stb. Mert: 2. pont...
2.) Én részemről szabadnapos voltam másnap, így tudtam, hogy én mit bírok, mások időbeosztásához sok közöm nincs. Mert 3. pont...
3.) Egy 35 év körüli felnőtt emberről beszélünk, aki szerinte és szerintem is, el tudja dönteni, mit akar.
4.) Ha valami gáz van, nem a kapcsolaton kívül kell a felelőst keresni, szerintem. Ha az ember elment bulizni, akkor nem a többi bulitárs a hunyó, hanem az ember, mert az ő döntése volt.
5.) Ha nem szólok az embernek, nem vagyok a barátja, de ha meg szólok, akkor meg az asszonytól kell hallgatnom? Most akkor, hogy is van ez?
Én, mint kívülálló miért is csak hibás lehetek? (Tény, egyszerűbb a harmadik félt hibáztatni.)
És még sok egyéb apróság, ami bizergálja az agyam.

Nyílvánvaló, hogy az otthoni összezördüléseket könnyebb elkenni, ha egy külsőst teszünk meg bűnbaknak.
Persze, lehetek én az ellenség... de leszarom, mert nem fogok két embernek tudni megfelelni, ha a két ember érdekei nem egyeznek meg egy adott kérdésben.

Példa:
A házaspár feltesz neked, a barátnak egy kérdést, amiben vitáznak:
- Lakást vegyünk az albérlet helyett.
- Nem... új kocsi kell!
Ekkor jössz te, hogy dönts helyettük.

- Nem szeretnék beleszólni!
- Hát milyen barát vagy, hogy nem állsz ki mellettem?
(Érzelmi zsarolás...)
Ha kiállsz, az is baj, ha nem, az is baj.
De majd megnyugszanak.

Másrészt, nem értem a kirohanást, mert bár igaz, hogy J. ma nem lesz a toppon a melóhelyén - ami miatt bébi annyira izgul - de gondoljuk már végig logikusan:
Nem lesz a toppon, fáradt lesz, nyűgös és legközelebb nem lesz kedve az ilyen kiruccanáshoz!

- Jössz bulizni?
- Hülye vagy! A múltkor is kész voltam egész nap...
Én pedig vagyok olyan jó fej, hogy nem folyamodom érzelmi zsaroláshoz: "- Ha nem jössz velem bulizni, nem is vagy a barátom."

Szóval, tegyük hozzá, hogy emberünk az elmúlt hosszú években - tudtommal - nem csinált ilyen reggelig kimaradós bulit, és szerintem, ebből tanulva, nem is fog.
De miért kell az asszonykának rögtön támadnia és azt mondani: - Ilyen többet nem lesz!

Miért akar két fél egy kapcsolatban a másik főlé nyomakodni? Nem hiszem,, hogy megoldja a problémákat, ha simán kötőféket próbálunk a másikra tenni. Ehhez jogunk nincs...
Persze megbeszélhetjük az esetet higgadtan és bízunk abban, hogy az érvek - logikus, józan érvek - hatással lesznek a partnerre, de tiltani valamit?
Hoppá?

Egy ismerősöm úgy járt, hogy a barátnője elvetette vele magát.
Azután eltelt vagy tíz év és a feleség rájött, hogy emberünk nem fog megváltozni, ezért beadta a válópert és lelépett.
Érted: Nem fog változni!!!

De miért kéne változnia?
Az ember már akkor kész egyéniség volt, amikor a nő hozzáment. Miért várná el, hogy a pasas változtassa meg magát, ha egyszer már a nőnek úgy kellett, ahogy.

Ez a baj veletek, csajok!
Kitaláltok valamit és majd a pasi:
- Ki kéne festeni a gyerekszobát! Megcsinálod?
- De egy hete festettem ki rózsaszínre...
- Oké, de nem tetszik.
- Nos, akkor... baszd meg! Nekem sem tetszett az ötlet, de vinnyogtál, most meg megint vinnyogsz. Miért nem nyúlsz a gatyámba, húzod ki a farkam és nyomod bele abba a kurva kaktuszba a verandán? Vagy tudok egy jobbat. Elmegyek a Praktikerbe, veszek hét különböző festéket és a hét összes napján más színűre festem neked azt a rohadt gyerekszobát. És addig teszem ezt, amíg az agyadba bevésődik, hogy melyik tetszik és akkor azt úgy hagyjuk... egy hétig, amíg az agyad nem rebootolja magát és nem találsz ki valami másik faszságot, amivel majd én szopok.

Szóval van baj elég.
Hát csoda, ha annyi házastársi perpatvar valami véres eseménnyel végződik? Két hatalmas ego összecsap és amikor elfogytak az érvek, ideje jön a vérnek... Előkerül egy konyhakés és K. B. Károly, Budapesti lakos harminc késszúrással indította el H. F. Rozált az utolsó útjára, a senki földjére.

És mindezt miért?
Mert Rozi szerint Károly nem a megfelelő időben vitte ki a szemetet...
Károly nem hunyt szemet felette, csak a Rozi... alatta... örökre.