Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Peter Hyams nevét már ismerem a nyolcvanas évek óta, pedig sem azt nem lehet mondani rá, hogy termékeny, sem azt, hogy felismerhető stílusjegyei lennének. Kezdetben legalább volt némi mozis hatás a filmjeiben - széles vászon, szép fényképezés, jó vágások - később azonban ezeket feltette egy polcra és hanyagolható, felejthető B filmeket kezdett gyártani, annak ellenére, hogy többnyire sikerült ismert neveket megfűznie filmjeihez.
A legnézhetőbb filmjei '77-től '99-ig bezáróan lefutottak, azóta meg amit csinált, egyszerűen a közepes alatti kategóriába süllyedt.
Első mozija, amit a tévében láttam és kamasz fejjel elég komoly paranoiás hatással volt rám a "Földi űrutazás" volt, amelyben három űrhajóst rávesznek, hogy játsszák el a holdra szállást, megtévesztve ezzel amerikaiak, sőt a föld teljes lakosságának milliárdjait. Kezdetben hajlanak is a dologra - komoly ráhatással persze - de a projectet vezető cég a teljes titoktartás reményében eldönti, hogy kivégzi mindhárom pilótáját. A fiúk megszöknek és a halál töke sivatagában bolyongva igyekeznek élő embert találni, hogy leleplezzék a szemfényvesztést.
A német moziplakát
Azután bele-belebotlottam Hyams nevébe és a filmjei - videóskorszak - egészen kellemes másfél órákat nyújtottak.
Egyik "gyöngyszeme", amit néha megnézek és csak kommersz és olcsó kiállítása miatt nem tudom klasszikus névvel illetni, egy 81-es sci-fi, melyben az akkor csúcson lévő Sean Connery izmozik, mint kirendelt Marshall - seriff - egy Io nevű kisbolygó, ahol komoly kitermelés folyik és befigyel egy kicsi kábítószer használat.
Hyams egészen a western filmek egyik alapművéhez nyúl vissza, megbolondítva a történetet háttérrel, karakterekkel, akcióval.
A marshall, William T. O'Niel (Sean Connery) családjával vándormadárkodik. Ahol éppen feladat van, oda költöznek, azzal az ígérettel, hogy a következő munka ideiglenesen az utolsó és végre hazamehetnek a földre, mert mióta gyermekük megszületett, nem jártak az anyabolygón és a gyökértelen életmód szítja a családon belüli feszültséget. (Másrészt nem értem, hogy ha ebbe született a gyerek és amúgy a lakosság nagy része ebben a szituációban él, miért az a fene nagy honvágy, ami miatt a földre kell sietni...)
O'Niel-ről azt is tudni kell, hogy végletekig becsületes, a korrupciót akkor sem nézi el, ha logikus magyarázat van rá és egy nagyobb, egységes ügy részeként szükséges a jelenléte. Az Io-n O'Niel érkezése előtt megszaporodtak a megmagyarázhatatlan öngyilkosságok, dühkitörések, így ő már egy kész helyzetbe csöppen bele. Kezdetben sodródik az árral és igyekszik megfékezni a problémás bányászokat, ám hamar rájön, hogy a cellákba zárt dühöngő fickók felületi kezelés csupán, a szálakat a sötétből mozgatja valaki. A nyomozásban segíti egy idős és pikírt doktornő, Dr. Lazarus (Frances Sternhagen) akivel hamar megkedvelik egymást annak ellenére, hogy elsőre úgy tűnik, egymás agyára fognak menni. Sternhagentől ez az egyik kedvenc szerepem. Kötözködik, de amikor kell, kérdés nélkül nyomja a segítséget. A színésznő esetleg a "Vészhelyzet" kórház sorozatból lehet ismerős, ahol Carter doki nagymamáját alakította.
A filmnek készült képregényváltozata is.
Mivel az Io bolygón a populáció ötezer fő alatt van, azért elég komoly bajok származhatnak abból, ha havonta több bányász nyitja magára a zsilipet. (Gondoljunk csak a pletykára, ami azért hamar körbejárhat egy ilyen kicsi állomást) O'Niel jó nyomozó és az "ellenség" is hamar előkerül, némi lefizetéssel kecsegtetve. O'Niel hajthatatlan, ezért a telep vezetője, Mark Sheppard (Peter Boyle) végleges döntésre szánja el magát: a bányásztársaság segítségét kéri, hogy állítsák félre a lefizettethetetlen Marshall-t, mire a cég simán kiküld a terepre néhány bérgyilkost. O'Niel azonban kap információt a tervről és van ideje felkészülni rá, csupán egyetlen baj van: a helyi rendőri erőket is beleértve, senki sem akar az oldalára állni és az igazáért harcolni. (Ami meg azért furcsa, mert a filmből kiderül, hogy a drog, ami körül az egész balhé kavarog, kifejezetten veszélyes anyag. Nem értem, hogy a bányászoknak miért jó az, ha némi plusz termelési emelkedésért pár hónap múlva akár fejest ugorhatnak egy zúzógépbe, hiszen a drognak vannak ilyen pszichotikus mellékhatásai.)
A film nem hibátlan, ennek ellenére hangulatos szórakozás. A helyszínek szépen fel vannak építve, a zene pedig jól illeszkedik a környezetbe. Jerry Goldsmith munkája.
A fényképezést Stephen Goldblatt végezte, de állítólag a végső döntés kamera fronton Hyams privilégiuma volt. Goldblatt-ot gyakorlatilag csak azért alkalmazta a rendező, hogy ha esetleg nem végez képileg jó munkát, legyen kire ujjal mutogatni. Soha többet nem dolgoztak együtt!
Érdekesség: A filmben használtak először egy olyan technikát, melyben egyszer látható ember, hozzá viszonyított makett és vetített háttér.
Másrészt egy speciális hangtechnikát is kidolgoztak a film miatt, így amikor a filmet a filmszínházakba küldték, új hangfalakt kellett telepíteni, hogy az effektek és zörejek jobban átjöjjenek a nézőtéren.
A főcím emlékeztet az "Alien" főcímére. Nem véletlen.
Festett moziplakát.
60%
Ha tetszett:
- Hajszál híján - Narrow Margin
- Délidő - High Noon (Csak azért nem Remake, mert a film első fele teljesen másról szól, mint az 1952-es westernfilm.
Tegnap, láttam, mindent megtettél, hogy munkánk kollégámmal, teljesen hiábavaló legyen. Már munkába menet láttam, hogy szorgalmasan igyekszel tevékenységünket megnehezíteni, hiszen ha te tombolsz, nekünk nem megy a teraszunk, nincsen kint vendég.
Bent meg - ha tombolsz - megáll a levegő és izzadni kezdünk, mint kurva a templomban.
Rossz idő... az egyetlen, aminek örültem veled kapcsolatban, hogy legalább nem árultál zsákbamacskát. Mivel már a munkahelyemre érkezéskor javában adtad magad, tudtam, hogy az asztalra való apró reklámokat, a párnákat a székre és a rongyokat a padokra nem kell kivinnem. Köszönöm. Köszönöm, hogy jeleztél előre, hogy ha figyelmetlen vagyok, szarrá áztatsz mindent, amit kiviszek, így nem tettem meg.
Haha!
Rossz idő, mivel korábban keltél, mint én, ezt elbasztad!
Ismerlek már. Tudom, milyen kéjesen áztatsz szarrá mindent, ha teheted és ne felejtsük el, a kiaggatott virágokkal ezt meg is tudtad tenni. De azt felejtsd el, hogy az újonnan vásárolt párnáinkat tönkreteszed, szmogos esőcseppjeiddel, amellyel amúgy egyenletes szürkeséggel vontad be a várost.
Kedves rossz idő!
Nem tudom mire számítottál a vasárnappal kapcsolatban. Szerintem azt gondoltad, hogy majd jól alánk dörgölöd fellegeid és mi ez
ért egyetlen vendéget sem fogunk látni.
Hát ezt beszoptad!
Volt vendégünk!
Több vendégünk volt, mint egy hete, amikor a jó idő tette nálunk tiszteletét.
El kell áruljam, hogy amíg te a város felett gyűjtögetted erődet, hogy könnyeiddel a közlekedést tedd próbára, ahogy szoktad, addig mi dolgoztunk, mert sokan eljöttek, hogy nálunk ebédeljenek!
Remélem olvasod a soraimat és tanulsz belőle!
Hiába vagy te a rossz idő, hiába van felettünk, emberek felett akkora hatalmad, ha mi éhesek vagyunk. Mert az éhes ember megeszi a vasszöget is! Az éhes embert nem ijeszti meg némi csapadék, ha gyomra korog. A konyhánk meg egyébként is egyre jobban fejlődik!
Rossz idő.
Amíg te a port mostad a kanálisba, mi tányér nagyságú rántott szeleteket tettünk asztalra és balzsamos ecetben megforgatott salátákat. Igen, ment némi hamburger is a pocakokba és azért, néhány aranyszínűre barnult pizza is. Mert mi dolgoztunk, habár, te pofátlanul igyekeztél belekavarni a napunkba.
Rossz idő.
Mi, a városi emberek, ismerünk téged!
Ismerjük, alattomos rosszindulatodat.
Ismerjük, hogy mekkora boldogságot okoz neked, ha elereszted krokodil könnyeid és bedugul a forgalom, autók futnak egymásba.
Ismerjük már, milyen az, hogy víztől csöpögő loboncodat megrázod és akkor mi, kis porszemek, félve a víztől, nyirkosságtól és náthától, ki sem mozdulunk a szobáinkból.
Hát ezt benézted!
Engedd meg, hogy nevessek rajtad.
Ez a vasárnapunk mozgalmas volt!
Voltak vendégeink!
Igaz, neked köszönhetően nem sokan vállalkoztak, hogy a teraszon költsék el ebédjüket, ám odabent, azért ment a móka.
Kedves rossz idő!
Legközelebb megint vasárnap dolgozom! Ezt jó, ha tudod, mert aznap ismét szívesen látlak!
Gyere nyugodtan, taknyozd csak össze az utcát, mi meg bent dolgozunk!
Ha jól viselkedsz, bekukkanthatsz az ablakon, mi meg bentről mosolygunk rád!
Jó vasárnapot adtál nekünk!
Mi szeretünk, rossz idő!
"Chris: - Az öregnek igaza volt. Csak a parasztok nyernek. Mi mindig csak veszítünk."
Az amerikai gyerekek fantáziája, ha a történelmi időkbe szeretne visszanyúlni egy kis játék keretében, a hancúrozás kimerül az indiánok és cowboyok közötti "véres" harcokban. Mert nekik szinte nincs más. Tekintsünk el azoktól a kölyköktől, akik katona kontra Vietkong-ot nyomatnak. Amikor filmünk készült (1960), akkor még Amerika főleg a belső ellenségekre fordított figyelmet. A világháborúba is inkább belerángatták, mintsem meggyőződésből cselekedtek volna. Amerika az ártatlanságát pont a hatvanas években veszítette el, amikor már egyértelművé vált, hogy boldogulását csak akkor tudja fenntartani, ha határain kívül is folytatja erőszakos, nyomakodós hozzáállását.
De amikor a filmkészítés kialakult, majd teret hódított, az egyik legfontosabb témájuk a bevándorlók és őslakosok közötti feszültségekről szóltak, aminek műfaji neve a western lett, és sikere egészen a hatvanas évek végéig töretlen volt, amikor is a politikai helyzet változott annyiban, hogy többé nem a belső ellenség volt érdekes, hanem az, aki határon kívülről érkezett, vagy harcolt.
Sturges "Hét mesterlövésze" egyértelmű és hivatalos Remake-je Akira Kuroszava szamurájos harcos filmjének, "A hét szamurájnak". Ugyanakkor a kígyó a farkába harapott, hiszen Kuroszava viszont a történet ötletét John Ford westernfilmes munkásságából örökítette át a japán feudális rendszerbe.
"A hét mesterlövész" egyik legfontosabb érdekessége, hogy a konvencionális westernt felrúgva, a történetben egyetlen indián sem szerepel. (Illetve mégis, hiszen egy halott indián temetése körüli huzavona miatt ismerjük meg a film első felében Chris-t (Yul Brynner), a pisztolyhőst.)
A western másik fontos összetevője, a bérelhető fegyverforgató, azonban fontos szereplő, sőt, mindjárt hetet is kapunk belőlük. Hét különböző habitusú, más környezetből, különféle okokból a csapathoz csapódó ember.
Chris keménykezű, komoly, de igazságos ember, aki vándorlásai közben oda csapódik, ahol segíteni tud. Gyakorlatilag abból él, hogy problémás - főleg fegyverrel megoldható - helyzeteket vállal. Szerencsevadász, aki ismeri a hasonszőrű társait, sokukat névről, és kisugárzása miatt, hasonló hozzáállású ismerőseit egységes csoporttá tudja kovácsolni. Talán nem véletlen, hogy a neve is Chris (Krisztus?) és a többiek az "apostolok", akik követik. Bár, másrészről ez blaszfémia... A történet árulója pedig nem a követők, hanem a megvédendő falu lakosai közül kerül ki.
Vin Tanner (Steve McQueen) Chris egyik legfrissebb ismeretsége és máris elnyeri a bizalmát, mivel egy éles helyzetben a férfi szó nélkül a segítségére siet. Vic hasonló elveket vall, mint Chris, ezért félszavakból megértik egymást.
Bernardo O'Reilly (Charles Bronson) a harmadik társuk, fanyar humorú, szófukar vándormadár. Nem csak fegyvert igénylő munkákat vállal. Kedveli a gyerekeket és bármilyen, ház körüli munkát elvégez, akár egy tál levesért. Múltjáról sokat nem tudunk meg, de veszélyes harcosnak tűnhet, ha Chris név szerint ismeri. Bronson ázsióján sokat emelt ez a film.
Britt (James Coburn) szinte már néma karakter, viszont halálosan gyors és pontos. A többiek akkor futnak bele, amikor egy marhahajcsár éppen gyorsasági párbajra hívja ki. Vesztére. Britt első blikkre nem érdeklődik a feladat iránt, azután mégis meggondolja magát. Talán vezekelni akar sötét tetteiért.
Lee (Robert Vaughn) piperkőc bérgyilkos, aki néha tilosban jár és pénzügyi problémái vannak. Nem megy jól a sora, ezért csapódik hozzá a bandához. Amit a többiek nem tudnak róla, hogy Lee teljesen megfáradt az öldöklésben, szinte pánikbeteg, ha lövöldözésről van szó. Persze nem szeretné, ha ez kiderülne, ezért igyekszik háttérben maradni, amikor elszabadul a pokol.
Harry Luck (Brad Dexter) saját tévképzeteinek áldozata. Mivel Chris elvállalja a falusiak védelmét, Harry a fejébe veszi, hogy azt csakis elrejtett kincsekért vállalhatja, így ő is csatlakozik hozzájuk. Talán az ő karaktere hal meg legfájdalmasabban, amikor végül hősiesen visszatér a többiek megsegítésére és szinte egy eltévedt golyó teríti le, mielőtt igazából szabadjára engedné a fegyverhasználó kezeit. Persze halála előtt még megesketi Christ-t, hogy a falusiaknak voltak kincsei, hogy ne hiába lovagoljon bele végül az utolsó naplementéjébe. Chris megszánja és megerősíti képzelgéseiben.
Chico (Horst Buchholz) az utolsó "mesterlövész". Paraszti sorból, valószínűleg saját magát kivakaró, forrófejű fiatalember, akinek jó érzéke van a drámaisághoz, de még nagyon sokat kell tanulnia. Chris elsőre nem vinné magával a kiszámíthatóan öngyilkos küldetésre és ezért gyorsasági próbának veti alá a fiút, amin az sikeresen elbukik, viszont később kiderül, hogy Chico ügyes felderítő és lelkes tanítvány, ezért a hat marcona pisztolyhős mosolyogva veszi maga mellé.
A film első felében megismerjük a falu és Calvera (Eli Wallach) bandája közötti feszültséget, majd a parasztok utolsó kétségbeesett kapálózását, hogy fegyvereket vásároljanak a védelmükre, amiből végül a sokkal ésszerűbb fegyveres toborzás lesz. A második rész pedig a hét mesterlövész beilleszkedését a falu életébe és a megvívandó csatákról mesél, jól kettébontva a filmet.
Calvera egyrészt természetesen egy gusztustalan, majdnem velejéig romlott gonosztevő, mégis, van benne némi zsivány becsület, amikor a fogságba ejtett hőseinket egy önfényező monológ után szabadon ereszti, bízva abban, hogy Chris-ék csoportja távozik, ő pedig tovább folytathatja tevékenységét a falu kárára. Calvera itt saját maga alatt vágja a fát, hiszen meg van győződve róla, hogy alapjában ő és Chris egyforma értékrendű ember. Ez azonban nem így van, még ha némi átfedés felismerhető is a karakterek között. Calvera így saját értékítéletének az áldozata lesz. Ennek ellenére van már annyi a rovásán, hogy saját értékrendjén belül morálisan megkérdőjelezhető döntése után - szabadon engedi a heteket - se kedveljük meg jobban. Azért lehet sajnálni kicsit, mikor végül a hetek végeznek vele.
Sturges filmje lineárisan egyszerű, követhető, könnyen megszerethető figurákkal, izgalmas történettel.
80%
Ha tetszett, hasonló filmek:
- A hét szamuráj - Shichinin no samurai (1954) - fekete-fehér szamurájfilm
- A 13. harcos - The 13th Warrior (1999) - A történet átültetése a Viking mondakörbe
- Mad Max 2. - Mad Max 2. (1981) - poszt-apokaliptikus változat
- Egy bogár élete - The Bug's Life (1998) - animációs feldolgozás, gyerekeknek
- A három amigó - ¡Three Amigos! (1986)
Érdekességek:
- Steve McQueen betegszabadsága alatt volt kénytelen leforgatni a filmet, mivel szerződése egy sorozathoz kötötte. Közbe jött egy autó baleset, így amíg lábadozott, bevállalta az egyik hetet.
- Brynner és McQueen folyamatosan rivalizált egymással a forgatás alatt. Addig mentek egymás "piszkálásában", hogy Brynner végül asszisztenst fogadott, hogy figyelje McQueen magánakcióit a vásznon, amivel ellophatná a néző figyelmét. (Egyik ilyen jelenet, melyben felülnek a halottas kocsira és McQueen a szélirányt a kalapja mozgatásával ellenőrzi.)
- A film zeneszerzője, Elmer Bernstein, később a film paródiájának, "A három amigó-nak" is elkészítette a zenéjét. A zongoránál pedig egy másik legenda ült a zenekarban: John Williams.
- Bármilyen furcsának tűnhet mai szemmel, a Mexikói cenzorok ráhatása miatt a filmbeli Mexikói parasztoknak mindig tiszta ruhában kellett szerepelniük!!!
- Eli Wallach minden forgatási napon egy órát lovagolt azokkal a színészekkel és kaszkadőrökkel, akik a bandájának tagjait alkották, hogy jobban összecsiszolódjanak.
- A Remake ötletét - A hét szamurájból - Yul Brynner kezdeményezte és ő választotta ki a második főszerepre Steve McQueen-t. Később, megbánta ezt a döntését, a már említett okból.
- James Coburn és Robert Vaughn ötven év alatt ezt az egy közös filmet készítette, annak ellenére, hogy az életben közeli barátok!
- A filmben játszódó események korát a rajongók valahová az 1880-as és az 1900-as évek elejére lövik be. Pontosan nem lehet tudni, mert különböző korok ütköznek mind a díszletekben, mind a viselt jelmezekben.
- A filmet rohamsebességben forgatták le egy meghirdetett színészsztrájk miatt.
- A sors iróniája, hogy a filmbeli gonoszt alakító színész, Eli Wallach, habár idősebb karaktert játszott, mint a hetek és ráadásul ő született legkorábban, gyakorlatilag túlélte a többieket, kivéve Robert Vaughn-t, aki viszont 17 évvel!!! fiatalabb, mint Wallach! Hajrá fiúk!
