Kedves rossz idő!
Tegnap, láttam, mindent megtettél, hogy munkánk kollégámmal, teljesen hiábavaló legyen. Már munkába menet láttam, hogy szorgalmasan igyekszel tevékenységünket megnehezíteni, hiszen ha te tombolsz, nekünk nem megy a teraszunk, nincsen kint vendég.
Bent meg - ha tombolsz - megáll a levegő és izzadni kezdünk, mint kurva a templomban.
Rossz idő... az egyetlen, aminek örültem veled kapcsolatban, hogy legalább nem árultál zsákbamacskát. Mivel már a munkahelyemre érkezéskor javában adtad magad, tudtam, hogy az asztalra való apró reklámokat, a párnákat a székre és a rongyokat a padokra nem kell kivinnem. Köszönöm. Köszönöm, hogy jeleztél előre, hogy ha figyelmetlen vagyok, szarrá áztatsz mindent, amit kiviszek, így nem tettem meg.
Haha!
Rossz idő, mivel korábban keltél, mint én, ezt elbasztad!Ismerlek már. Tudom, milyen kéjesen áztatsz szarrá mindent, ha teheted és ne felejtsük el, a kiaggatott virágokkal ezt meg is tudtad tenni. De azt felejtsd el, hogy az újonnan vásárolt párnáinkat tönkreteszed, szmogos esőcseppjeiddel, amellyel amúgy egyenletes szürkeséggel vontad be a várost.
Kedves rossz idő!
Nem tudom mire számítottál a vasárnappal kapcsolatban. Szerintem azt gondoltad, hogy majd jól alánk dörgölöd fellegeid és mi ez
ért egyetlen vendéget sem fogunk látni.
Hát ezt beszoptad!
Volt vendégünk!
Több vendégünk volt, mint egy hete, amikor a jó idő tette nálunk tiszteletét.
El kell áruljam, hogy amíg te a város felett gyűjtögetted erődet, hogy könnyeiddel a közlekedést tedd próbára, ahogy szoktad, addig mi dolgoztunk, mert sokan eljöttek, hogy nálunk ebédeljenek!
Remélem olvasod a soraimat és tanulsz belőle!
Hiába vagy te a rossz idő, hiába van felettünk, emberek felett akkora hatalmad, ha mi éhesek vagyunk. Mert az éhes ember megeszi a vasszöget is! Az éhes embert nem ijeszti meg némi csapadék, ha gyomra korog. A konyhánk meg egyébként is egyre jobban fejlődik!
Rossz idő.
Amíg te a port mostad a kanálisba, mi tányér nagyságú rántott szeleteket tettünk asztalra és balzsamos ecetben megforgatott salátákat. Igen, ment némi hamburger is a pocakokba és azért, néhány aranyszínűre barnult pizza is. Mert mi dolgoztunk, habár, te pofátlanul igyekeztél belekavarni a napunkba.
Rossz idő.
Mi, a városi emberek, ismerünk téged!
Ismerjük, alattomos rosszindulatodat.
Ismerjük, hogy mekkora boldogságot okoz neked, ha elereszted krokodil könnyeid és bedugul a forgalom, autók futnak egymásba.
Ismerjük már, milyen az, hogy víztől csöpögő loboncodat megrázod és akkor mi, kis porszemek, félve a víztől, nyirkosságtól és náthától, ki sem mozdulunk a szobáinkból.
Hát ezt benézted!
Engedd meg, hogy nevessek rajtad.
Ez a vasárnapunk mozgalmas volt!
Voltak vendégeink!
Igaz, neked köszönhetően nem sokan vállalkoztak, hogy a teraszon költsék el ebédjüket, ám odabent, azért ment a móka.
Kedves rossz idő!
Legközelebb megint vasárnap dolgozom! Ezt jó, ha tudod, mert aznap ismét szívesen látlak!
Gyere nyugodtan, taknyozd csak össze az utcát, mi meg bent dolgozunk!
Ha jól viselkedsz, bekukkanthatsz az ablakon, mi meg bentről mosolygunk rád!
Jó vasárnapot adtál nekünk!
Mi szeretünk, rossz idő!
 |
| Tim Robbins "A remény rabjai" című filmből |
