Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Nem csak blockbustereket és agyon hype-olt filmeket szoktam megnézni. És nem csak horrort. Lasse Hallström filmjébe tök véletlenül botlottam bele. Néha nézegetem a kedvenc zeneszerzőim munkáit, amiket összegyűjtöttem a gépemen. Azután ellenőrzöm az imdb-t, hogy van e olyan, amiről lemaradtam. Azután megpróbálom megszerezni. Nem rendelem meg, hanem "levadászom", ami csúnya dolog, ellenben nem kerül annyiba, mintha minden filmzenét eredeti cd-n birtokolnék. Oké, szemét vagyok.
Másrészt meg filmekre is vadászom és ha van olyan, amelyikben minimum kellő számú híresség szerepel, vagy egyéb okból érdeklődésemre tart számot, azt szintén megnézem.
Így botlottam bele a magyarságban két címfordítással büszkélkedő "Once Around" című keserédes filmdrámába. Inkább dráma, mint komédia, hiszen főleg a karaktereken van a hangsúly és a szituáción. Lasse Hallström egyébként sem a harsány kacagásos mozik rendezőjeként ismert. A filmet fél szemmel kísértem, de azért lehetett követni.
Holly Hunter, Richard Dreyfuss
Renata Bella (Holly Hunter), nem kis család sarja, így amikor kiderül, hogy udvarolja, aki hosszú időn keresztül járt mézes bödönjére végül nem akarja magának az állandó éléstárat, sokan támogatják, hogy valósítsa meg önmagát. Bellának ez olyan jól sikerül, hogy munka helyett végül egy nála vagy kétszer öregebb udvarlóval tér haza. A család kezdetben viszonylag türelmesen fogadja a túlpörgetett és ezért néha irritáló Sam Sharpe-ot (Richard Dreyfuss), de mivel a milliomos közelebb áll korban a szülőkhöz, mint az édes kislányhoz, nem kevés feszültség gyűlik össze a családtagokban, hogy végül megvárna a megfelelő pillanatot, kirobbanjon. Sam pedig partner abba, hogy ez így legyen, még akkor is, ha isteníti Bellát, nem csak prédát lát benne, hanem az igazi szerelmet.
- Látod, az a vén kecske hajtott a lányunkra!!!
(Danny Aiello, Gena Rowlands)
Apu (Danny Aiello) és anyu (Gena Rowlands) nagyon sokáig viseltetnek türelemmel a lányuk nem éppen hétköznapi választottja ellen. Kezdetben a család többi tagja szintén nemtetszését fejezi ki Renata-nak, de ő tárgyilagosan és szenvedélyesen védi szerelmét. Azután egy végső konfliktus után a Bella család rájön, mi a fontosabb nekik: nyugalom a lányuk nélkül vagy extrém szituációk megfejelve egy őrült vővel, és hirtelen szent lesz a béke. Sajnos, üröm az örömben, hogy közben Sam egészsége nem teszi lehetővé a filmek romantikus hosszú távú holtodiglan-holtomiglan-ját. Renata egy csöppséggel és pár millióval gazdagabban, de egyedül kell, hogy folytassa életét. Vajon megéri e neki? Mikor lesz újra kész odaadni a szívét egy másik férfinak?
Nem tudjuk meg, mert addigra a film magára hagyja a nézőt, egy végső, kissé giccses képsorral, mely emléket állít az elhunyt férjnek. Ha Renata élete kicsit érdekesebb lett volna, simán megér a film egy folytatást, amiben láthatjuk, mivé fejlődött szerelmük apró gyümölcse és merre tart Renata és családja. Nem ez történik.
Sam Harpe figuráját azonban nem lehet csupán annyival leírni, hogy ő egy túlpörgetett és irritáló milliomos. Sam bár élete delén jár, kicsit átlépve azt, belül egy szentimentális, magányos kisfiú, aki új családot szeretne magának. Nem csak egyetlen feleséget és egy babát, aki tovább viszi a génjeit, hanem egy komplett családot, annak összes rákfenéjével. Nem csak azért akar megfelelni Renata családjának, hogy áldást kapjon frigyükre, hanem azért is, mert bár üzleti tevékenységei révén hatalmas vagyont halmozott fel, nincs ezt kivel megosztania. Nem csak a feleségével szeretné, hanem annak hozzátartozóival egyetemben. Samhez türelem kell, de ha megérti az ember a motivációit, sokkal szerethetőbb karakterként emlékezünk majd rá, mint ami első nézésre számunkra kitűnik.
Renata pedig partner abban, hogy kiegészítse a nála idősebb férfi szeretethiányát. Nem által akár a családjának hátat fordítani, ha úgy érzi, kettőjük boldogsága legalább olyan erős kötelék lesz, mint ami eddig füzte családjához, testvéreihez.
Átlagos filmet kapunk, televíziós eszközökkel elmesélve, így szórakozásunk nem lesz tökéletes. Legalább a színészi játék kárpótol minket a szegényes kivitelezésért.
Nem ez Lasse Hallström legjobb filmje.
50%
Figyeld:
- A filmben fontos szerepet kap egy lágy nóta, a "Flying on the moon" Danny Aiello tolmácsolásában
Ha tetszett a film, látnod kell: "Kőkemény család" - hasonló beilleszkedési keserédes, hasonlóan halálesettel a végén, de még szerethetőbb karakterekkel!
A ritkán látott Laura San Giacomo, mint kishúg.
A filmhez "Az igaz" magyar cím sokkal jobban illik, mint a számomra értelmezhetetlen "Egyszer fent..." - Hacsak nem a főszereplő, Renata lelki állapotára akartak utalni vele. De annak meg nem sok értelme.
Az Airborne poszterei sokkal komolyabb szórakozással kecsegtetnek, mint amit később tapasztalunk. De nem sikerült megfejtenem a sokat használt kéz motívumot...
Aludtam Burns filmjére vagy két napot és alig emlékszem belőle valamire, csak a hangulata fogott meg, a szép fényképezés és, hogy vannak, aki filmszerepet adnak Mark Hamill-nak, hogy az egykori Luke Skywalker úgy érezhesse, színész. Mondjuk az ő alkalmazása filmben egyfajta barter, hiszen a sok Star Wars rajongó közül csak akad néhány, akiket behúz a sötét moziterembe a legendás név. De legalább nem aludtam el rajta, ami azért jó pont.
A filmre aludni mérhetetlen kár volt, mert mostanra - igaz, közben dolgoztam két napot és az szintén lefárasztott - alig emlékszem valamire ebből a gyengécske horrorfilmből.
Van egy repülőtér, megismerjük a karaktereket, akik a gépre várnak. Késői járat, minimális terjedelmű az utaslista. A közel tucat szereplő között megjelenik a rendező is, rövid szerepben. Talán természetes narcizmusa miatt, vagy így kívánt tisztelegni Alfred Hitchcock előtt, aki szintén emelte filmjei fényét azzal, hogy megjelent bennük, töredék pillanatra, amolyan babona gyanánt. Burns terve bármi legyen, nem jött be. Cameonak hosszú a szerepe, alakításnak meg nem nagyon lehet nevezni.
A film egyik komoly hibája, hogy a színészek nagyja egészen csapnivaló. Ne sértegessük őket: gyengék.
A legismertebb arc a filmben a titokzatos fegyvergyáros, Max Korgen (Alan Ford), aki áthozta karakterét a Blöff-ből, igaz, jóval gyengébb kiadásban. Vagy csak a helyszín miatt nincs sok kifutása szerepnek.
A többiek erős közepesek, vagy alatta. Ki sem térnék senkire.
A csapat gépre száll, bóbiskol... ketten dugnak. A gépen egy MacGuffen közeli ládába csomagolt titok van elhelyezve, de sajnos ellövik a puskaport, a történet megkívánja, hogy megtudjuk, mi van a ládában. A szereplőket közben módszeresen legyilkolja valaki. A ládáról kiderül, hogy átok ül a tartalmán. Ez keveredik a mohósággal és így kapunk másfél óra utas kiirtást.
Mark Hamill pedig nem az események közepében csücsül, hisz ő sajnálatos módon egy irányítótorony visszavonulás előtt álló operátora, ezért gyakorlatilag alig jut számára fontos pillanat. Bárki helyettesíthette volna, de tényleg. Talán a film végi, kiszámítható és unásig koptatott befejezés arcunkba baszásához volt szükség a húzónévre. Hátha akkor még nagyobbat üt.
De nem fog.
Nem baj, hogy aludtam erre a filmre, így talán sokkal objektívebben értékelhetem kb. 40%-ra. Annál nem ér többet.
De nézhető kategória. Nem moziban... Hiába sikerült jól a trailer, ne dőlj be neki. Az Airborne egy olcsó film, olcsó ijesztgetéssel, szétszórt történetvezetéssel.
