Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Nem csak blockbustereket és agyon hype-olt filmeket szoktam megnézni. És nem csak horrort. Lasse Hallström filmjébe tök véletlenül botlottam bele. Néha nézegetem a kedvenc zeneszerzőim munkáit, amiket összegyűjtöttem a gépemen. Azután ellenőrzöm az imdb-t, hogy van e olyan, amiről lemaradtam. Azután megpróbálom megszerezni. Nem rendelem meg, hanem "levadászom", ami csúnya dolog, ellenben nem kerül annyiba, mintha minden filmzenét eredeti cd-n birtokolnék. Oké, szemét vagyok.
Másrészt meg filmekre is vadászom és ha van olyan, amelyikben minimum kellő számú híresség szerepel, vagy egyéb okból érdeklődésemre tart számot, azt szintén megnézem.
Így botlottam bele a magyarságban két címfordítással büszkélkedő "Once Around" című keserédes filmdrámába. Inkább dráma, mint komédia, hiszen főleg a karaktereken van a hangsúly és a szituáción. Lasse Hallström egyébként sem a harsány kacagásos mozik rendezőjeként ismert. A filmet fél szemmel kísértem, de azért lehetett követni.
Holly Hunter, Richard Dreyfuss
Renata Bella (Holly Hunter), nem kis család sarja, így amikor kiderül, hogy udvarolja, aki hosszú időn keresztül járt mézes bödönjére végül nem akarja magának az állandó éléstárat, sokan támogatják, hogy valósítsa meg önmagát. Bellának ez olyan jól sikerül, hogy munka helyett végül egy nála vagy kétszer öregebb udvarlóval tér haza. A család kezdetben viszonylag türelmesen fogadja a túlpörgetett és ezért néha irritáló Sam Sharpe-ot (Richard Dreyfuss), de mivel a milliomos közelebb áll korban a szülőkhöz, mint az édes kislányhoz, nem kevés feszültség gyűlik össze a családtagokban, hogy végül megvárna a megfelelő pillanatot, kirobbanjon. Sam pedig partner abba, hogy ez így legyen, még akkor is, ha isteníti Bellát, nem csak prédát lát benne, hanem az igazi szerelmet.
- Látod, az a vén kecske hajtott a lányunkra!!!
(Danny Aiello, Gena Rowlands)
Apu (Danny Aiello) és anyu (Gena Rowlands) nagyon sokáig viseltetnek türelemmel a lányuk nem éppen hétköznapi választottja ellen. Kezdetben a család többi tagja szintén nemtetszését fejezi ki Renata-nak, de ő tárgyilagosan és szenvedélyesen védi szerelmét. Azután egy végső konfliktus után a Bella család rájön, mi a fontosabb nekik: nyugalom a lányuk nélkül vagy extrém szituációk megfejelve egy őrült vővel, és hirtelen szent lesz a béke. Sajnos, üröm az örömben, hogy közben Sam egészsége nem teszi lehetővé a filmek romantikus hosszú távú holtodiglan-holtomiglan-ját. Renata egy csöppséggel és pár millióval gazdagabban, de egyedül kell, hogy folytassa életét. Vajon megéri e neki? Mikor lesz újra kész odaadni a szívét egy másik férfinak?
Nem tudjuk meg, mert addigra a film magára hagyja a nézőt, egy végső, kissé giccses képsorral, mely emléket állít az elhunyt férjnek. Ha Renata élete kicsit érdekesebb lett volna, simán megér a film egy folytatást, amiben láthatjuk, mivé fejlődött szerelmük apró gyümölcse és merre tart Renata és családja. Nem ez történik.
Sam Harpe figuráját azonban nem lehet csupán annyival leírni, hogy ő egy túlpörgetett és irritáló milliomos. Sam bár élete delén jár, kicsit átlépve azt, belül egy szentimentális, magányos kisfiú, aki új családot szeretne magának. Nem csak egyetlen feleséget és egy babát, aki tovább viszi a génjeit, hanem egy komplett családot, annak összes rákfenéjével. Nem csak azért akar megfelelni Renata családjának, hogy áldást kapjon frigyükre, hanem azért is, mert bár üzleti tevékenységei révén hatalmas vagyont halmozott fel, nincs ezt kivel megosztania. Nem csak a feleségével szeretné, hanem annak hozzátartozóival egyetemben. Samhez türelem kell, de ha megérti az ember a motivációit, sokkal szerethetőbb karakterként emlékezünk majd rá, mint ami első nézésre számunkra kitűnik.
Renata pedig partner abban, hogy kiegészítse a nála idősebb férfi szeretethiányát. Nem által akár a családjának hátat fordítani, ha úgy érzi, kettőjük boldogsága legalább olyan erős kötelék lesz, mint ami eddig füzte családjához, testvéreihez.
Átlagos filmet kapunk, televíziós eszközökkel elmesélve, így szórakozásunk nem lesz tökéletes. Legalább a színészi játék kárpótol minket a szegényes kivitelezésért.
Nem ez Lasse Hallström legjobb filmje.
50%
Figyeld:
- A filmben fontos szerepet kap egy lágy nóta, a "Flying on the moon" Danny Aiello tolmácsolásában
Ha tetszett a film, látnod kell: "Kőkemény család" - hasonló beilleszkedési keserédes, hasonlóan halálesettel a végén, de még szerethetőbb karakterekkel!
A ritkán látott Laura San Giacomo, mint kishúg.
A filmhez "Az igaz" magyar cím sokkal jobban illik, mint a számomra értelmezhetetlen "Egyszer fent..." - Hacsak nem a főszereplő, Renata lelki állapotára akartak utalni vele. De annak meg nem sok értelme.
