Harc a szabadságért - Free State of Jones (2016)

Harc a szabadságért - Free State of Jones (2016)

Rendezte: Gary Ross

A film Mafab adatlapja: Free State of Jones (2016)

Megtekintés: Nem egy tökéletes történelmi tabló, habár vannak erős pillanatai.

Gary Ross filmje talán úgy jellemezhető, hogy korrekt. Ettől eltekintve száraz alkotás, hézagos is kicsit, töredezett és még a néha megjelenő feliratok ellenére sem feltétlenül teljesen érthető egy Európai embernek, hiszen nem a mi történelmünk része volt mindaz, amiről mesél: Észak és Dél háborúját, hogy felszabadítsák és szavazati jogot adjanak a korábban Afrikából és a világ egyéb tájairól behurcolt és elnyomott fekete lakosságnak, akiket korábban csupán rabszolgának tekintették. Sok helyen olvastam már össze erről a háborúról és egyik legérdekesebb hozadékának azt tartom, hogy valójában nem feltétlenül eldönthető, hogy az egész háború kirobbantása valóban felebaráti szeretet vagy inkább politikai és gazdasági sakklépés volt, amelybe százezrek - a legkevésbé felelősek - haltak bele.

Az elképzelés tehát morálisan rendben volt, de a megvalósítás, azaz az odafelé vezető út vállalhatatlan. Nem tudom, Newton Knight filmbeli kalandjai mennyiben felelnek meg a valóságnak, így azt nem is kívánom boncolgatni. Elég az hozzá, hogy megcsömörlik a háború poklában és hátrahagyja az egészet, hogy egy rokonfiúnak, aki a karjai közt halt meg, lerója a végtisztességet és hazajuttassa az édesanyjához. Persze, aki engedély nélkül elhagyja a hadszínteret, az dezertőrnek számít, akit a hátrahagyott konföderációs erők azonnal kivégezhettek.
Nos, ez egy másik szép kis szegmense Amerika történelmének, amitől kiráz a hideg és amit már mind a Hazafi című film, mind pedig a "Hideghegy - Cold Mountain (2003)" című dráma boncolgatott.
Miről is van szó:
Tehát, én elmegyek vígan és dalolva a háborúba, hogy megvédjem az ideológiát, amit gazdagék rám tukmáltak. Teszem azt, besokallok egy év után, mert épp elég halált láttam és igyekeznék hazamenni. Mivel kell a végtelen emberanyag, a parancsnokaim nem fognak elengedni, ezért, ha valóban elegem volt, fogom magam és lelépek a balfenéken. Ezer veszély között hazaérek a feltehetően közben lelakott és kirabolt otthonomba - mondjuk földművelő voltam, egy feleséggel, két gyerekkel és tucatnyi háziállattal - és nem elég, hogy elszartak nekem mindent és akiket hátrahagytam, közben megsarcolták és terrorizálták, de még rám is vadásznak, ha kiderül, hogy otthon vagyok. Nem mások, mint olyan emberek, akik a háborút személyesen meg sem tapasztalták, mert amíg az zajlott és embereket öltem, ők csupán ittak, mint a kefekötő és zaklatták azokat a nőket, akiket nekünk el kellett hagynunk.
Elsőre úgy tűnik, mintha azért ontottam volna a vérem, hogy egy csapatnyi rohadék közben otthon élvezkedjen a koncon.
Miután én, aki már megtettem a hazáért, amit lehetett - minimum öltem - felelnem kellett ezeknek a szarháziaknak, hogy miért is vagyok otthon, ahelyett, hogy megdöglöm a családomtól távol.
Elég sarkított, de Newton Knight (Matthew McConaughey), kb. így érez, mikor végül hazatér és dacolni kezd a konföderációval.

A pont, amikor besokallhatsz a háborúban, ha egy rokon kölyök a kezeid között hal meg.

Ha a film csupán ezekről a harcairól mesélne vadregényesen, egy rossz szavam sem lenne. Azonban Ross filmje sokkal több mindenbe belekap és elindul egy olyan irányba, amelyet a több, mint kétórás játékidő alatt már nem tud érdemben kifejteni, elmagyarázni és ezért, úgy érzem, a tanítás derékba törte a játékidő alatt a szórakoztatást. Maga a téma simán megért volna két, egyenként legalább két órás filmet és akkor nincs az a sokat markol, de keveset fog érzésem.

Tényleg vártam azt, hogy egy Mel Gibsonos akciós kalandfilmet fogok látni - mintha az első trailer is ezt sejtette volna, de lehet, rosszul emlékszem - , ami persze Emmerich műve után ("A hazafi - The Patriot 2000") lerágott csont lenne, viszont szórakoztató. Erre gondolhatott Ross is, mikor Leonard Hartman ötletét végül átdolgozta forgatókönyvvé és a végeredmény egy szájbarágós és a második felére sajnos unalomba fulladó életrajzi tabló lett a kevésbé jó fajtából.
Még akkor is így érzem, ha Newton szemén keresztül bepillantást nyerhetünk a KKK áldatlan tevékenykedéseinek kezdeti szakaszába, hiszen 1865-ben alakult meg az azóta már szitokszóként is aposztrofált illegális szervezet. Nem tudom, hogy Knight-nak voltak e személyes konfliktusai ezekkel az emberekkel, azonban a filmben tesznek rá utalást, hogy lett volna miért a körmükre néznie és ebben hathatós segítsége is lett volna, valahogy ezt a leágazást azonban már a film nem tudja kifejteni, hiszen, mire kezdhetné az egész elemezgetését, egyszerűen véget ér a mozi. Jobb esetben, mikor barátját meglincselik, akkor kezdődött volna a második fejezet.
Ismerve azonban, hogy a KKK mennyire gyűlölte a feketéken kívül azokat is, akik segítettek nekik, fájdalmas kimarad ez Knight történetéből.

Lehet, hogy nem túl etikus, amikor Knight rákényszeríti az özvegyet és kiskorú lányait a fegyveres erőszakra, de szükséges és arányos azzal, amit a konföderációs tisztek tennének velük.

Ha esetleg nem lenne eléggé hiányos és mély a film, még kapunk néhány jelenetet a későbbi jövőből - ami mostanra régi múlt - amiben Knight egyik leszármazottját bíróságon cincálják meg, pusztán azért, mert bár külső jegyekben nem látszik a férfin, de vérségi örökség okán van benne fekete vér, ami miatt az akkori törvények szabályozási rendszere szerint nem léphet házasságra egy fehér nővel. Isten áldja Amerikát!!!
Azonban ez a történeti leágazás még soványabb és alig tesz hozzá a mozihoz. Részemről felesleges szócséplés és inkább figyeltem volna Knight életét a két "felesége" között, illetve reakcióit a KKK további fejlődésére.
Szóval, voltak érdekes lehetőségek, kérdések a filmben, amik elemezgetése, filozofálgatása érdekes lett volna számomra. (A lincselések és a konföderációs visszaélések számomra eléggé visszataszító fejezetei az emberiség fejlődésének történetében.)

Matthew McConaughey egészen kiváló alakítást nyújt, habár nekem már hiányzik a szépfiús arca és valami kis tökös akciómarhaság, amiben láthatnám. Elhiszem, hogy jó színész, de mintha erről az egész világot meg akarná győzni. Akinek örültem, mikor felismertem, az Christopher Berry volt. Ha nem ugrik be az ürge arca, akkor lehet, hogy nem vagy nagy TWD rajongó, hiszen Berry Negan egyik első csatlósaként jelent meg a sorozatban és érdemtelenül rövid sorozatbeli "pályafutása" alatt sikerült az egyik legemlékezetesebb monológot elsütnie - Harapsz, rágsz, nyelsz és harapsz! - mielőtt Daryl-nek meg egy páncéltörőt sikerült.
Pofátlanság lenne kifelejteni a fekete színészek közül a tragikus sorsú Moses-t, akit Mahershala Ali kelt életre és Knight szíve hölgyét, Rachel-t (Gugu Mbatha Raw). Alakításaik erőteljesek, habár Rachel figurájából keveset tudunk meg. Engem még érdekelt volna az ő és Knight romantikus közeledésének mélyebb ábrázolása.

Olvastam itt-ott, hogy ezzel a filmmel az Oscar gálára hajtanak, ám úgy vélem, ahhoz a végeredmény még felületesebb a hasonló témájú "12 év rabszolgaságnál - 12 Years A Slave (2013)" is.

60%

Ha szeretnéd látni: H A R C  A  S Z A B A D S Á G É R T 

Gary Ross elmagyarázza a színészeinek, hogyan is éltek akkor a lázadozó törvényen kívüliek.

Videodrome kritikája, mert szeretem hallgatni, amiket mond és mindketten 60%-ra taksáltuk a mozit.
Utózönge: A filmre abszolút nem emlékszem! Ez azért, szerintem egy Oscar várományos film esetében elég ciki. (Még határozott jelenetek is alig ugranak be.)

Sajnos a videót a youtube törölte!!!

Sorozat: Stranger Things (2016)

Sorozat: Stranger Things (2016)

Rendezte: Matt Duffer, Ross Duffer

A film Mafab adatlapja: Stranger Things (2016)

Megtekintés: Visszahozott valamit a gyermekkorom videós élményeiből...

...amikor olyan filmekért rajongtunk - nyolcvanas évek, ne felejtsük ezt el - amelyekben a hősök bekalandozták a bolygónkat, gyerekek vették fel a harcot a felnőttekkel illetve a gonosszal, és egész kisvárosokat kebeleztek be rémisztő és/vagy vicces teremtmények. A Duffer fivérek jó érzékkel nyúltak bele a tutiba, hogy az egyszeri átlagnézőt, - aki legalább akkora rajongó kell legyen, mint ők, - beleszögezzék a fotelba. Nálam célt értek, mert a Stranger Things végig lekötött és néhány apróságot leszámítva - amiből igazából csak egy baszta fel az agyam - csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti, ha a központi szál gyerekekre fókuszál, míg rajtuk kívül is van miért izgulni, stb.
A Netflix előtt pedig le a kalappal és csak azt tudom kívánni, mindig legyen elég pénzük a jó elképzeléseket megvalósítani, még akkor is, ha kis képernyőről van szó, amíg ilyen minőségben teszik azt.

Gyerekkoromban volt egy remek kis sorozat, amelyben egy kislány kerül földünkre és néhány tini barátkozik vele össze és igyekszik hazajuttatni. Azt hiszem, még valamikor az E.T. előtt, de erre nem esküdnék meg. A lány neve Majka volt és bár az arany festés alatt nem egy igazi kis szépség bujkált, azért bele tudtam zúgni rendesen a figurába. A sorozat tényleg megelőzte 4 évvel az E.T. című klasszikust, 13 rész készült el belőle és megtalálható az eredeti szinkronnal a youtube-on: Csillagok küldötte. (Szomorú adalék, hogy a Majkát alakító gyerekszínész legalább ugyanúgy megjárta a poklot, mint az agyon sztárolt amerikai pályatársai; Zuzana Pravnanská rászokott a heroinra, egy ideig élt az utcán és fiatal korában még egyik barátja is megerőszakolta. Mostanra közel ötven éves, két kislány édesanyja és a filmes karrierrel örökre felhagyott.)
Ezeket csak azért írtam le, mert szegről-végről pont az ilyen filmek és sorozatok miatt volt bennem olyan erős nosztalgikus érzés, amíg ezt a nyolc részes - már készül a folytatás - sorozatot néztem.

A sorozat húzóneve Winona Ryder, aki az egyik főszereplő srác anyukája. Ettől függetlenül a sorozatban nagyon vigyáznak, hogy nagyjából minden történetszál egyszerre haladjon és egymáshoz viszonyítva arányosan senki se kapjon több figyelmet. Ennek ellenére, hiába Ryder az, akinek nevével reklámozzák a sorozatot - a gyerekekével nehéz lenne, hiszen ki figyelne fel egy csapat korábban szinte ismeretlen taknyosra? - ha az első nyolc rész felében egy hisztérikát kell alakítania, aki jó úton halad az őrület felé. Nem túl hálás.

A srácok viszont - nem sorolom fel őket -  egytől-egyik remek karakterek. Pont, ahogy egy gyereksorozatnál elvárható. Mind külön karakter, egyik sem irritáló alapból, amikor meg igen, az a figurából adódik, nem a játékstílusból. Jól végszavaznak egymásnak, tökéletes a harmónia, ami elvárható, hiszen a két rendező - akinek mellesleg saját terve volt a sorozat - gondosan válogatta ki azt a néhány kölyköt, akik végigviszik hátukon a showt. Nem véletlen, hogy jó az összhang, hiszen pont a srácok közötti kémia az, ami miatt olyan sokáig tartott a megfelelő színészeket összeszedegetni.
Akit még érdemes kiemelni, az a seriffet remekül alakító, lassan a helyzetet kezelni tudó és azt részben megoldó Jim Hopper (David Harbour) aki pont olyan tökös, mint amilyennek elvártuk a hasonló filmekben a seriffet - és többnyire egyfajta apafigura is - vagy valamelyik tanárt, esetleg a helyi lelkészt vagy szatócsboltost (South Parkban pl. a séf bácsi) aki a gyereket vezetni szokta vagy csak figyel rájuk.

Aztán van egy kislányunk is, aki miatt a fiúk között kialakulhat némi feszültség és aki körül az egész eseménysor forog. Nem volt véletlen a lengyel ifjúsági sorozat megemlítése. Eleven (Millie Bobby Brown) titokzatos képességekkel rendelkezik, képes magát megvédeni, mégis szüksége van a fiúkra, hiszen nélkülük egyszerűen elveszne. Brown nem éppen egy tipikus tündéri kislány - erre még rá is játszanak a frizurájával, amelynek köszönhetően egy ideig tényleg akár fiú is lehetne és nekem állandóan a Pitch Black jutott eszembe, ahol egy elsőre tök ugyanilyen karakter hitette el velünk, hogy nem az, akinek látszik - egy idő után azonban meg lehet kedvelni a karakterét, de ehhez kell, hogy a fiúkkal együtt jelenjen meg.
A rosszfiú meg Matthew Modine, de az ő szerepe egyelőre eléggé klisés lett. Bízok benne, hogy több teret kap majd a folytatásban, még akkor is, ha egyelőre azt sejtetik, hogy erre nincs esély.

Ha sok film eszünkbe jut a ST megtekintése közben, az nem véletlen, hiszen a Duffer fiúk nyíltan vállalták fel, hogy a sorozathoz rengeteg helyről "loptak", ezért lesz sok deja vu meg utánérzés. Haragudni még sem fogunk rájuk, mert az első évad egy méltó múltidézés.
A zenéje szintén kiváló szintiscore, ami emlékeztet kicsit Carpenterre is, de sok egyéb nyolcvanas évekbeli munkára. Kyle Dixon és Michael Stern értő kézzel idézi fel a korszakot és a képek alá is remek hangulatot varázsol.

90%

Az Interneten nagyon sok jó kritikát kapott a sorozat és eszméletlen sok és minőségi rajz, poszter, karikatúra készült már hozzá. Az első nyolc részt annak éllenére érdemes megtekinteni, hogy teljesen még nincs lezárva a történet, hiszen a folytatást berendelték. Ettől eltekintve elég kérdésre választ kapunk ahhoz, hogy ne legyen hiányérzetünk.

Malom a pokolban - Windmill in the Hell (1987)

Malom a pokolban - Windmill in the Hell (1987)

Rendezte: Maár Gyula

A film Mafab adatlapja: Malom a pokolban (1987)

Megtekintés: Kőkemény társadalmi dráma egy olyan korból, amelyet el kell felejtenünk.

"- Egyedül fogsz megrohadni! - Jobb, mint veled élni!"

Moldova György 1968-ban megjelent regénye egy igazi pesszimista karriertörténet; felemelkedés (olyan, amilyen) és végül az elkerülhetetlen bukás.

Flandera János (Funtek Frigyes) kiégett egyetemista egész életében a nagy lehetőséget várta. Az már-már elérhető közelségbe kerül egy szovjet ösztöndíj formájában, de a szavazó bizottság névtelen levelet kap, melyben kompromittálják a fiút egy idősebb újságírónővel folytatott viszonnyal kapcsolatban, Nem elég, hogy Flanderát parkolópályára teszik egy egész évre, még munkaszolgálatot is tennie kell, miközben a fizikuma nem alkalmas rá: a tüdejével van gondja.
Mivel fortyog benne a düh az elutasítás miatt és pontosan tudja, hogy szeretője vétózta meg kérelmét a tanácsnokoknál, rövid úton szakít az újságírónővel, Demjén Ildikóval (Moór Marianna) és máris beleveti magát egy másik kapcsolatba egy társadalmilag sokkal alacsonyabb egzisztenciájú kalauznővel, akit akaratlanul teherbe ejt.
Közben megismerkedik egy grófi származású férfival, Károlyival (Rajhona Ádám) a munkatáborban, akivel végre nyíltan tud beszélgetni, mivel Flander valahogy jobban megérti magát a férfiakkal, miközben a nőket inkább ugródeszkának tekinti és szükséges rossznak. Flandera el lehet e ezért ítélni, miközben a világ is képmutató körülötte és romlott, amerre csak néz az ember?

Paranoiás világ volt ez. Értékétől, hitétől függetlenül érte az embert erőszak, verbális vagy fizikai formában. Aki valamiért magasabb pozícióba tudott kerülni, azok rendre visszaéltek hatalmukkal, talmi erkölcsi, morális magyarázatokba csomagolva azt, így élősködve az alárendelteken. Felfelé kapaszkodtak, lefelé tapostak. Ebben a világban Jancsinak ugyanúgy helye van, mint bárki másnak. Mai szemmel elítélhetjük őt - akár a tanácsnokok, akik megvétózták ösztöndíját - de az ötvenes években, amikor a történet játszódik, szinte mindenki így élt, így próbált túlélni. Már az is visszás, hogy ugyanaz a személy szavazati joggal lehetett jelen egy egyetemi dispután egy ösztöndíjjal kapcsolatban, azután mint legfőbb katonai ügyész, tizenöt évet varrhatott egy másik ember - aki talán erkölcsileg sokkal tisztább - nyakába.

Flandera pedig ebben a környezetben igyekszik életben maradni. Hogy ő keresi a nők segítségét, vagy egyszerűen így alakul, az nem tisztázott, hiszen ebben a világban a nők - habár erősen alárendeltek - hasonlóan igyekeznek belekapaszkodni valakibe, aki mellett talán biztonságban érezhetik magukat. Jancsi barátnői is ilyenek és a férfi is kihasználja őket, amíg érdekei engedik. Hosszú oldalakon keresztül lehetne a szereplők viszonyrendszerét elemezgetni, de idő sincs rá. Az azonban biztos, hogy ahogyan a férfi kihasználja a nőket, úgy a nők is legalább annyira igyekeznek a férfitől kapni valamit, amit az nem tud megadni nekik, vagy nem hosszú távon.

Flandera végül egy önzetlen tettével - nem vall Károlyi ellen - elnyeri a katonai ügyész (Garas Dezső) paralízises lányának, Nagyezsdának (Ráckevei Anna) szerelmét és ezzel magasabb körökbe nyer bebocsájtást. Ehhez azonban el kell hagynia korábbi szerelmét, Erzsit (Vlahovics Edit), aki tőle terhes és a férfi pont a magzatelhajtás előtt, a kórház bejáratánál szakít a nővel. Utóbb kiderül, hogy a baba megszületett és lassan cseperedik anyukája mellett, aminek köszönhetően felébred Flanderában a lelkiismeret és ezzel tragikus befejezésbe kergeti önmagát.

A fényképezés sajnos követi a történet hangulatát, ezért sok a sötét és homályos felvétel, amiben nehéz követni, mi folyik a vásznon. A magyar filmgyártás egyik rákfenéje, hogy a régebbi filmek - nem feltétlenül a túl régiek, hanem már a nyolcvanas, kilencvenes években is - képminősége erősen megkérdőjelezhető. Itt sincs másképpen; a tévében vetített kópia minősége kritikán aluli, pedig megérdemelné a film, hogy tökéletes képminőségben élvezhessük.

Flandera alakítója, Funtek Frigyes nem lett számomra ismert színész, de jól hozza a törekvő ficsúrt. Garas Dezső egészen kiváló, bár szerepe visszataszító. A nők közül Ráckevei Anna emelhető ki. Gyönyörű az a nő és neki volt a legnehezebb a karaktere.
A film első fele néha indokolatlanul lassúra van vágva, lehetett volna belőle húzni. A végére felgyorsulnak az események.
Gyerekkorom óta megakartam nézni ezt a filmet, mióta találkoztam vele egy Fazekas Attila képregény feldolgozásban. Annyi magyar film közül nem tudom, miért ezt választotta Fazekas megrajzolásra, de már gyerekként lebilincselt a drámai történet, igaz, akkor a felét sem értettem, miért viselkednek úgy a szereplők egymással, viszont a lezárás hatással volt rám.
Ettől függetlenül, hogy végül kiderül, hogy valójában Flandera szíve hova is húz és, hogy neki is vannak érzései, nem nagyon lehet azonosulni a karakterrel, ami egy drámánál nem feltétlenül előny. A férfi korábbi cselekedeteit és ezzel karakterét az egyetlen helyes döntése sem írja felül. Ne felejtsük el, hogy eleve, mikor megismerjük a film elején, már tilosban jár a figura, mert belopódzik valahová. Nem megbocsáthatatlan bűn, de egyértelműen negatív jellemvonással kezdődik a szereplő felvezetése. A néző igazságérzetét erősen befolyásolja, ha egy karakter etikailag helytelen dolgokat művel. Néhány esetben szinte várjuk, hogy a büntetés utolérje.

Hogy mennyire mostohán bántunk ezzel a filmmel (is) az évek során - pl. eddig nem jelent meg dvd-n és a tévében is úgy kell vadászni rá - mi sem bizonyítja jobban, mint hogy alig lehet megfelelő képeket találni hozzá az interneten.
A filmet meghívták 1987-be Cannes-ba is bemutatásra került a "Rendezők Kéthete" párhuzamos rendezvénysorozat alatt.
A film zenéjéről sokat nem tudnék elmondani, mert bár közreműködőként meg van említve a stáblistán a Bergendy szalon és tánczenekar, a film alatt nem nagyon csendülnek fel emlékezetes dallamok és a lezárásban - eléggé kilógva a film egészéből - a stáblista alatt Vittorio Monti Csárdását hallhatjuk.

80%

Ha szeretnéd látni: M A L O M  A  P O K O L B A N

A képregényváltozat borítója.

Legfontosabb kérdések:
- Ha egy nőnek van egy kb. kétéves fia, miért az utcán beszélget egy férfival, ahelyett, hogy otthon lenne a gyerek mellett, aki egyedül van és a házinéni sincs épp otthon?*
- Mi a fenét esznek Puhapöcs Jancsin a nők? Mivel tudott három nőt is magához édesgetni, hogy azok annyira ragaszkodjanak hozzá?*

*A válaszokért látnod kell a filmet.