Egyiptom istenei - Gods of Egypt (2016)

Egyiptom istenei - Gods of Egypt (2016)

Rendezte: Alex Proyas

A film Mafab adatlapja: Gods of Egypt (2016)

Megtekintés: A nagybetűs popcorn mozi.

Alex Proyas, mikor kezdte, a szerencse istene mellé állt és első két széles körben bemutatott filmjével kiérdemelt egy helyet a komor világlátású, enyhén túlértékelt rendezők között. Ezt talán köszönhette annak is, hogy pont véletlenül az ő filmjének forgatása közben hunyt el Bruce Lee fiúgyermeke, Brandon Lee, amely már a híres apuka halálának összekapcsolásával egy komoly misztikus hátteret biztosított a film reklámkampányához. Szép dolog ez? Nem hinném. A film - A holló - The Crow (1994) -  szerintem egy erősen túlértékelt film egy képregényből, amelyben gyakorlatilag egy a pokolból visszatérő és halhatatlan főhős áll bosszút korábbi gyilkosain. Még csak nagyon izgulni sem tudsz érte, hiszen már halott, így szinte sérthetetlen. (A Holló sorozattá terebélyesedett és igénytelenedett.)
Második nagyfilmje a "Dark City - Dark City (1998)" kultikus státuszba emelkedett a hosszú évek során, mivel korábban amerikai filmesek nem nagyon mosták össze a fantasztikumot és a dark noir-t egy ennyire több rétegű jelentéstartalommal bíró - másrészt innen-onnan "összelopkodott" - moziélménnyé. Egy biztos: amikor először megnéztem moziban, eléggé elvarázsolt ez a szürreális, kifordult világ. (Maga a sötét város kinézete meg mintha megelőlegezte volna jelen filmünk azon jelenetét, amikor Rá (Geoffrey Rush) éjszakába fordítja a nappalt a világon. Mert akkor még úgy képzelték, a föld lapos és leesünk a szélén...)

Amikor Egyiptom történelméről olvasgattam önszorgalomból, nem így képzeltem el. Sőt, nekem már a Múmia filmek flashback-jei is sokszor idegenül hatottak azzal a rengeteg misztikummal és varázslattal, amire persze dramaturgiai szempontból szükség volt; hogy erősebb legyen a kalandfaktor. Proyas mozija még ennél is tovább megy és anakronizmust varázsolt a filmvászonra, amely számomra kb. a Will Smith féle történelemhamisító western sci-fivel egyenértékű, a Wild Wild West-tel. Szóval, kinőttem már ezekből a múltat meghamisító - amennyire utána néztem, még az Egyiptomi mítoszvilágnak is ellentmond néhány történés, így ha valaki ebből a filmből akarja megtanulni ennek a népnek a múltját, hiedelemvilágát, az inkább nyisson ki egy ismeretterjesztő-könyvet.
Ami marad, így egy az egyben egy fikciós fantasy mese, amely ráadásul, szerintem persze, alig fogja megugrani egy felnőtt néző ingerküszöbét. Az enyémet nem sikerült. Miért?
Mert korábban a témában már sokkal jobb filmeket készítettek illetve, mert ezt a fajta kalandfilmet, ha nem is feltétlenül ezzel a történelmi háttérrel, de olyan pár évvel korábbi filmekkel már bőven kimaxolták, mint a Titánok két része, vagy az olyan akció-marhaságok, mint a John Carter vagy a Perzsia hercege, vagy a Herkules filmek. Igaz, azoknak még kevesebb a valóságtartalma, de mind látványban, mind szinopszisban, mind igen közel áll a tárgyalt filmhez. És emlékszem bármelyikre is? Dehogy. Csak foszlányokban. Talán pár akció jelenetre... pillanatra.

Most akkor This is Sparta???

Az Egyiptom istenei is pontosan annyit ér, hogy beszopogatom a kólát, megeszem a zacskó kukoricát és napokon belül elfelejtem, amit láttam, mert a karakterek túl sablonosak, a karakterfejlődés hevenyészetten van kidolgozva - már aki fejlődik - a párbeszédek meg pont olyanok, mint a korábbi filmekben. Erőtlenek, közhelyesek.

Olyan az egész, mint a vattacukor, ami szép, színes, az illata fenséges és belemártod a vízbe és semmi sem marad belőle, csupán egy hurkapálcika, ami egyenes és használhatatlan. Ennél a filmnél a cukor a kiállítás, a zöld háttér nyújtotta lehetőségek, a CGI.
Azonban, ha leáztatjuk a felszínt, egy egyszerű buddie movie marad, amelyben egy halandó és egy isten egymást segítik a megdicsőülés felé. Az Egyiptomi történelem meg, mint háttér, csupán egy lecserélhető blöff.

A CGI meg egy ilyen drága film esetén indokolatlanul csúnya. Egyedül, amivel ki voltam békülve, hogy jól nézett ki, hogy az emberek és istenek között volt méretkülönbség. Azt szépen megoldották, míg gyakorlatilag szinte minden mást - leszámítva néhány kellemes háttérképet - akciókat, istenné válást, lovas menekülést, harc a vízesés szélén, elmaszatoltak. Néha, szó szerint.

B filmeket és a Transformerst idéző átalakulások. Röhej, hogy 2016-ban ennyire cikisen néz ki.

A történet szerint - amely nem felel meg a valóságnak - Set (Gerard Butler) miközben bátyja éppen fiát tenné meg Egyiptom urának, megjelenik a ceremónián és puccsot csinál. Unokaöccsét, Hóruszt (Nikolaj Coster-Waldau) megvakítja és száműzi, az egyéb isteneket meg vagy uralma alá hajtja, vagy megöli, hogy végül újra teremtse a világot, bármit is jelent az számára.
Közben az emberek, bár elvileg fejet hajtottak előtte, titkon sokan még Hóruszhoz imádkoznak, hogy segítsen megszabadulni a rabságból, amelyet nagybátyja hozott Egyiptom földjére.
A másik főszereplő a kölyökképű tolvaj, Bek (Brenton Thwaites), aki, hogy szerelmét elkápráztassa, betör Set kincseskamrájába és megszerzi Hórusz egyik ellopott szemét. De, míg Bek eszméletlenül szerencsés kisember, szerelme már nem annyira, így a menekülő párra egy építész-csatlós (Rufus Sewell) által kilőtt nyílvessző megöli.
Az egyetlen, aki a holtak földjéről elvileg visszahozhatja a hölgyet, maga Hórusz, ezért közte és a tolvajfiú között érdekszövetség alakul ki, amely lassan átalakult mélyebb barátsággá és függőségi viszonnyá.
Ez tök jól hangzik, csak ötlettelenül van megoldva. Vannak filmek, ahol a karakterek összecsiszolását a jól megírt dialógusok magyarázzák meg. Nem feltétlenül odavetett akció utáni poénok, vagy vicces beszólások, hanem párbeszéd, amely mindkét szereplő gondolataiba enged betekintést. Itt ez alig van meg, inkább csak arról beszélnek, mi a következő feladat. Így viszont nehezen győzik meg a nézőt, hogy érzelmi kötődés alakul ki Bek és Hórusz között, pedig pont ez a bajtársi kémia ami eladhatná a fejlődéstörténetüket.
Jó, ettől még van pár jópofa akció - pl. kígyó bérgyilkosok - amibe szorult némi humor is vicces.
Viszont összességében az egész filmből hiányzik valami, amire végül rámondhatnád, hogy "Ez igen!".

A szereplők közötti méretkülönbséget viszont szépen oldották meg.

Geoffrey Rush istenfigurája nem fontos és Rufus Sewell - aki állandóan az intrikust alakítja - sosem volt még ennyire semmilyen, de nem rajta múlik, mert még abban a pár percben is megcsillogtatja tehetségét és a humorhoz való érzékenységét. Tényleg kár, hogy ennyire nem tudtak mit kezdeni az építész karakterével.
Aztán van még a tudás istene, aki fekete is és mintha meleg színekben játszana. Biztos volt ilyen isten, csak vásznon látni ezt a figurát hitelteleníti amit a film az istenekről korábban felépített. Humoros szereplőnek elmegy.
Azért, amikor elgondolkodnak a Szfinx találós kérdésén, az elég gagyinak tűnt, annak függvényében, hogy egyikük elvileg minden kérdésre tudja a választ. Mellesleg a megfejtés, a holnap, sokkal profánabb megfogalmazás, mint a jövő szó, ami szerintem helyes válasz.: "Sohasem voltam, mindig csak leszek, nem látott még senki, hisz nem ismerhet, mégis bennem bízik mind aki csak a földön él. Mi vagyok?"

Végezetül, álljon itt egy Internetező hölgy véleménye a filmről, amelyet, miután a filmet megnéztem és beleolvastam két cikkbe, mindkettőnél megtaláltam. Rögtön utána tudatosan keresni kezdtem a hölgy véleményét a filmről, mert annyira feldicsérte, hogy azt hittem, lesz olyan kritikus, aki válaszolni fog neki, de abban a tíz cikkben, ami alatt megjelent Kósa Ildikó, ott nem reagáltak rá. Én megkönnyítem a dolgát, ideillesztem egyik nyilvános véleményét és te döntsd el, megtekintés után, kinek adsz igazat a filmmel kapcsolatban.

Nem csalás, nem ámítás, nagyjából ugyanezt az "üzenetet" a hölgy legalább tíz filmes oldalhoz bemásolta. Vagy tényleg ennyire tetszett neki a film, vagy fizettek neki, hogy védje a produkciót - mivel sok kritika erősen lehúzta a filmet, szerintem jogosan.

Pozitívum:
- Jó színészek.
- A zene ugyan erősen Múmia koppintásnak tűnt néhányszor, egészen kellemes ott, ahol erőszakosságával felhívja magára a figyelmet.
- Díszletek és kosztümök, ami nem CGI.

Negatívum:
- Minden más.

50%

Ha megnéznéd: E G Y I P T O M  I S T E N E I

Töfi:
- Talán nem hiszed, de az Egyiptom istenei és a Mad Max: Fury Road stábjának közel kétszáz tagja ugyanaz a személy. És mégis, mekkora különbség...
- Az egyik kritika, ami érte a filmet a történelemhamisításon kívül, hogy egyetlen egyiptomi színész sem játszik a filmben. Ezért később a filmkészítők elnézést kértek nyilvános platformokon.
- Proyas szülei egyiptomiak.
- Hórusznak az egyiptomi mitológiában csupán az egyik szemét tépik ki.
- A filmre 140 milliót költöttek el és tervezték, hogy több részes lesz. Szerintem mindkettő fölösleges.

Gyógymód - Cure (1997)

Gyógymód - Cure (1997)

Rendezte: Kiyoshi Kurosawa

A film Mafab adatlapja: Cure (1997)

Megtekintés: Erős filmdráma, de megterhelő. Kihagyható. Milyen lehet szerinted egy olyan film, amire még Martin Scorsese is azt mondta, hogy az egyik legnyomasztóbb mozi volt, amit valaha látott?

Európaiként nem vagyok jól eleresztve, ami a keleti kultúrát illeti. Távol áll tőlem a manga, anime, kísértetek és szellemvilág, a kultúra, kapcsolati rendszerek, morál, stílus, stb. Teljesen idegen. Viszont nem tudok kibújni egyik-másik mozijuk hatása alól, mert sokkal intenzívebbek és karakter-központúbbak a filmjeik, mint mondjuk egy felületes amerikai horror vagy komédia. Ráadásul, a történeteik sok rétegből építkeznek, néha olyan befejezéssel, amely minimum nyugtalanító. A "Gyógymód" pont ilyen mozi és ami érdekes, hogy nem az elmúlt években készült, hanem már közel húsz éve, ami amerikai film esetén azt jelentette volna számomra, kicsit megelőzte a korát, így viszont, hogy egy japán drámáról - enyhén horror vagy fantasy is - beszélünk, csak arra világít rá, hogy mennyire nem ismerem ezt a világot, amelyet bemutat.

Azt tudni kell, hogy ezt a filmet korábban már láttam vagy elkezdtem nézni. Nem emlékszem pontosan, meddig jutottam el vele, első nekifutásra, de nem lepődnék meg azon sem, ha már végig néztem volna, csak nem emlékszem, hiszen a film témája is az agymosás és felejtés. (Meg sok egyéb...)

Két okból írok a filmről, mert valójában nem érzem magamhoz közelinek és ilyenkor nem erőltetem az írást; egy.) Hogy harmadszor ne ugorjak neki. kettő.) Hogy mielőtt elfelejtem, a különvéleményemet megosszam, hátha mások, más szemszögből elemzik és akkor van egy jó kis vitaalap.

Tetszett e?
Nem abban a szórakoztató formában, amilyenben, szerintem, egy mozinak kellene, hogy tetsszen. Mert lassú, monoton, zavaró/zavaros, nehezen befogadható és dekódolható, kétségek között hagy a végén, stb.
Ahhoz, hogy én, egyszeri magyar ezt a filmet jól értsem, esetleg befogadjam, elképzelhető, hogy az írott változatot is ismernem kellene. Nem ártana, hiszen, Kurosawa, bár saját szerelemgyerekét vitte vászonra, egészen biztos sokkal több "megoldó kulcsot" helyezett el az írásos változatban, mint amennyit, nem a keleti közlésrendszerhez szokott néző felfogni, érteni képes.

A történet szerint bizarr gyilkosságok után nyomoznak, miközben párhuzamos szálon megismerjük az "elkövetőt", aki nem saját kezűleg gyilkol, hanem egy 1734-ben született orvos-pszichológus, bizonyos Franz Anton Mesmer tanításait követve, hipnózis útján irányítja az elkövetőket. A főszereplő Takabe nyomozó (Kôji Yakusho), aki a gyilkos nyomában jár, miközben magánéleti válságban van, betegeskedő felesége miatt.
Hogy a történet ne legyen egyszerű - és ezek pl. olyan momentumok, talán egy átlagos európainak eszébe sem jutna, mint plusz jelentéstartalom - Takabe felesége lassan veszíti el az emlékeit, miközben az elkövető elvileg egyáltalán nem emlékszik semmire a múltjából és arra sem tud érdemleges választ adni, miután elfogták, hogy miért hajszol idegeneket gyilkosságba szuggesztó és hipnózis segítségével.

Szpojleres rész:
A film végül egy gyilkossággal zárul le, amelyre a magyarázat, átlagos néző esetében simán lehet az is, hogy Takabe nem tudván kontrollálni a fiatal gyilkos - és mellesleg korábban kutató - erejét, inkább a rövid és egyszerű módszert választja; kiiktatja, hogy ne ölhessen tovább.
Igen, de apró jelek számomra azt sugallják, hogy a megoldás nem ennyire profán, hanem... miután Takabe egyik nyomozó-pszichológus barátjának segítségével rájön, mivel/kivel állnak szemben - gyakorlatilag egy olyan férfivel, akinek hatalma egy mentalistát vagy x-men mutánst megszégyenít - próbálja abba az irányba terelni a férfit, hogy különleges hatalmát ne arra használja fel, hogy idegeneket gyilkol, hanem segítsen a feleségén, akin a "modern" orvostudomány már nem tud, ezért az asszonyka napról napra veszíti el az emlékezetét. Takabe, mivel sokat nem tud az esetek metódusáról, talán úgy véli, hogy egy ilyen rendkívül erős képességgel megáldott/megvert ember képes lehet a betegeskedő nő agyát, úgymond, helyre rázni hipnózis útján, hogy ne romoljon tovább az állapota, vagy javuljon, hiszen bizonyos nyomozati jelek szerint, minden fejben dől el.

Végül, mivel Takabe látja, hogy hiába minden, a remélt segítség nem képes együttműködésre, csalódottságában végez a tehetséges fiatalemberrel. Gondolom, az sem véletlen, hogy a helyszín, ahol a leszámolás megtörténik, nem véletlenül emlékeztet egy elmegyógyintézetre, habár, nincs rá utalás, hogy mind rendőr, mind gyilkos, elmebeteg lenne.
Ez lenne egy komplex-szebb megoldás.
A lezárás, az étteremben, pedig nyugtalanító, hiszen, bár a jelenetsort nem láthatjuk végig, de arra enged következtetni, hogy a gyilkosunk hatalma sokkal nagyobb, ha erőszakról van szó, mint korábban gondolhattuk.
(De nem írnám le az utolsó két percet, mert fedezd fel magadnak.)
Teszem hozzá, állítólag van egy ezzel kapcsolatos, konkrétabb változat is, amiben nem bízzák ennyire a néző fantáziájára a dolgot.

Hogy mit jelent a címben a gyógymód?
Egyrészt azt, amit ugye, nem tud Takabe megszerezni beteg feleségének.
Másrészt pedig az, hogy fejlövéssel "gyógyítja" a gyilkost, hiszen már korábban az amerikai akciófilmben is volt utalás az összefüggésre gyilkos és rendőr között: "Te vagy a betegség, én pedig a gyógymód!"
Amúgy, érdekelne, hogy egy hasonló metódus alapján elkövetett gyilkosságsorozat megoldására a rendőrség mennyi idő után jönne rá? Hány áldozat kellene hozzá, hogy gyanakodni kezdjenek, hogy esetleg egy hipnózisos irányítás áll az eset mögött?

A film hangulatban és történetben erősen hajaz egy Takeshi Kitano mozi alapjára, a "Tűzvirágokra - Hana-bi (1997)", amelyben - rég láttam, nem teljesen emlékszem - egy rendőr keres megoldást feleségének elhatalmasodó betegségére és ott sem megnyugtató a befejezés. Az egyetlen, amiért nem valószínű, hogy a két film egymástól "lopott", hogy egy évben készültek.

Ha szeretnéd látni a filmet: G Y Ó G Y M Ó D 

70% - de nem sokszor nézős darab.

Beépített tudat - Criminal (2016)

Beépített tudat - Criminal (2016)

Rendezte: Ariel Vromen

A film Mafab adatlapja: Criminal (2016)

Megtekintés: Hogyne néznéd meg a filmet, amelyikben Ryan Reynolds és Kevin Costner is játszik?

Természetesen nekiugrassz, hiszen Costnert a Robin Hood idején kedvelted meg, Reynoldsnak meg világéletében kedves kis szomszéd srác arca volt egy Calvin Klein modell testébe bújva, hogy behúzza a női nézőket, neked meg szimplán szimpatikus, mert legszívesebben ilyen bátyót kívánsz magadnak, akivel lehet csajozni, sörözni.

Aztán jön az első saller:
Reynolds néha bevállal tipikusan olyan filmeket, amiket akkor forgat le, amikor két nagyobb szabású projekt között van. A lényeg, hogy ezek a forgatások, számára, ne legyenek többek egy-két hétnél, ami jobb esetben még nem jelenti azt, hogy nem fontos a szerepe, de rosszabb esetben, mint itt is, kimerül annyiban, hogy kap kb. 10 perc játékidőt, meg pár bevágást, hogy a néző nehogy rádöbbenjen, hogy a fiatal sztár valójában csak marketing fogásként van jelen. Nem nyomoztam ki a hátterét, hogy végül miért egy ilyen forgatókönyvre mondott igent, amelyben ugyan ügynököt alakít a srác, de előzetes elvárásaim ellenében Costner nem a mentora, hanem... hanem kiváltja őt a szerepben.
Nem ez az első eset, hogy Reynolds neve közönségcsalogató csupán; megvan a Ryan Reynolds, a képzelt szuperhős - Paper Man (2009) című keserédes dráma? Nos, annál pofátlanabb címválasztást nem nagyon tudtak eddig kiadók meglépni a magyar megjelenések címválasztásainál.

Második saller:
Costner egy bűnözőt alakít, akit gyakorlatilag totál erőszakkal építenek a történetbe, tudatosan, hogy az öregedő sztárt megtartsák, benntartsák a köztudatban. Erre volt jó ez a forgatókönyv, amelyben legalább magához képest brillírozhat, mint rossz fiú, no, nem mintha néha nem alakított volna ütni való gazembereket, ám többnyire inkább igyekezett a charme-os jófiút hozni. (Rosszalkodott ezekben, legalábbis, ezeket láttam: Tökéletes világ - A Perfect World (1993), Milliókért a pokolba - 3000 Miles to Graceland (2001) - ami egy borzalmas csalódás volt számomra, Mr. Brooks - Mr. Brooks (2007) - amelyben a show-t ugye ellopta tőle William Hurt, és a kakukktojás a Nincs kiút - No Way Out (1987) - amely meg elég szpojler gyanús ebben a felsorolásban.
És miért építik a filmbe erőszakkal?
Hát, mert, amennyire értettem, csak...

Ugyanis Reynolds egy ügynök, akinek utolsó munkáját elcseszi az ellene elkövetett gyilkossági kísérlet. Szerencsére "csak" kómába zuhan és persze egyetlen módszer van, hogy emlékeit kinyerje megbízója, mégpedig, hogy az agyában kavargó gondolatokat egy addig nem nagyon publikált eljárással átviszik egy egészséges testbe, hogy azután, ott azok felszínre kerüljenek és az új tulajdonos visszaböfögje a benne megjelenő új információkat. A kísérletet végző öregecske tudós - Tommy Lee Jones alakításában - pedig meggyőzi az ügynökséget, amelyik pénzzel is hajlandó beszállni a kísérletbe, hogy az egyetlen személy, aki alkalmas úgymond "kihordani" Reynolds elméjét, az nem más, mint Jericho Stewart - tetszik ez a név - (Kevin Costner) aki történetesen egy elítélt bűnöző, akinek semmi sem szent és bárkit képes gondolkodás nélkül legyilkolni.
Ki más lehet a donor, nem igaz, mint pont egy veszélyes sittes???
Volt már hasonló szituban Michael Keaton is a Gyilkos donorban vagy Sean Connery a Sziklában, igaz, ott véletlenül a veszélyes múltjának ellenére ő volt a lehetséges legpozitívabb rossz-fiú. Bizonyos áthallással még akár az Ál/Arc-ot is idehúzhatjuk, néhány fontos dramaturgiai pont miatt.

Szóval, a történet nem túl eredeti és a megvalósítás sem az. Az mondjuk elég necces, hogy Reynolds cége nagy csinnadrattával beleugrik ebbe az enyhén szólva is necces kísérleti emlékátültetésbe, hogy utána a megbízást vezető aktuális felettes gyakorlatilag pár perc sikertelenség után le akarja húzni az egészet a vécén. Miért is volt szükség erre az inkompetens dramaturgiai húzásra?
Ki tudod találni: Hogy Costner karaktere lehetőséget kapjon a szökésre és a saját feje - vagy Reynoldsé? - után mehessen, míg végül kihámozza a részinformációkból a válaszokat és mivel kárpótolnának minket az egyetlen igazán pozitív karakter korai halála miatt, így még azt is sikerül elhitetni velünk, hogy Reynolds agya/emlékei teljesen felülírják a bűnöző Costner elméjét, így még egy viszonylagos és hiteltelen hepiendet is kaphatunk.
De nem dőlök be. Costner egy szarházi, aki, hogy mentse irháját, megölt egy autóbalesetet szenvedő vétlen sofőrt is, hogy menekülhessen, holott, ha a végén a forgatókönyv tényleg szimpatikussá akarta volna tenni számomra a figuráját, akkor csak simán eltört volna a vétlen sofőr nyaka a balesetben és máris nem olyan nagy az ellenszenvem Costner iránt, amit a film végére sem tudott letornázni, pedig igyekeztek ebben alászolgálni az írók. (De ezt csak akkor fogod teljesen érteni, ha már láttad a filmet.)

Összességében nem volt egy rossz ötlet ez a film, csak valahogy mást, többet vártam. Ebből a húslevesből bizony hiányzott egy kis farhát, a zsírossághoz és valami fűszer is... talán egy vicces mellékszereplő, vagy mit tudom én.

Azért az a jelent, amikor Costner elveri a három csókát a gyorsétterem parkolójában, majd egyikük gyerekcsináló sapkáját felhúzva, a kirakatból kibámuló döbbent tömegnek odaveti, hogy nagyon fázik a feje, szerintem kurva jó lett és a film egyik legjobb pillanata. Amire emlékszem.
Az egy hete megnézett filmből alig emlékszem másra és ez kiderül cikkemből is, ha olvasod, hiszen, mire ideérsz, rájössz, hogy... nem... is...
...olvastál...
...semmit...

Kihagytam volna Gary Oldman-t is?
Oh, hát ő is benne volt?
Nehem, az nem lehet... Volt valami klisés, üvöltöző, unásig koptatott CIA-s karakter, de...

45%

Ha szeretnéd megnézni: B E É P Í T E T T  T U D A T