Mentőexpedíció - The Martian (2015)

Mentőexpedíció - The Martian (2015)

Rendezte: Ridley Scott

A film Mafab adatlapja: The Martian (2015)

Megtekintés: Talán, annyira nem éreztem a rendezőre jellemző képi hatásokat annyira, ennek ellenére az utóbbi évek legjobb sci-fi-je.

Mi is lehetne más? Pedig "A marsi" nem forradalmian új történet. Hasonló témát boncolgat minden olyan film vagy könyv, amelyben a főszereplő mindentől elszakadva igyekszik életben maradni és lehetőségekhez mérten akár visszajutni a civilizációba. Erről szólt a Robinson Crusoe. Azután, a szereplő, hogy sikeres legyen, kénytelen vagy agykapacitását maximálisan kihasználni és ezt esetleg kombinálhatja izomerővel is. Hol is láttunk olyat, hogy űrhajósok, minimális lehetőségekből, a maximumot hozták ki a túlélésért?
Apollo-13 - Apollo 13 (1995) És ez még ráadásul valóságos alapokra építkezett.

A "Mentőexpedíció" Andy Weir írásain alapul, amiket nem olvastam, viszont erős alaptörténetnek érzek. Magyarul is megjelent, ismerőseim is olvasták, én is fogom. Az alapanyag, amelyből a film készült, nem lehetett fércmunka, hiszen megjelenését követően azonnal elkelt és megírták belőle a forgatókönyvet. Weir "Tojás" című írásából eddig három feldolgozás született! Ebből és Scott filmjéből azt merem leszűrni, hogy Weir(d) egy sci-fi őrült, akinek van érzéke a témához. Kell is legyen, hiszen, ha főszereplőnket áthelyezzük a mars bolygóra és ott jelenidejű kalandokba akarjuk belekeverni, nem írhatunk olyan marhaságokat, mint amik John Carter-rel történtek. (John Carter a Tarzan könyvek írójának, Edgar Rice Burroughs-nak agyszüleménye és főleg a mars bolygó elképzelt vörös világában élte meg meseszerű kalandjait. A történetből készült és franchise-nak szánt moziváltozat, 2012-ben, csúnyán elhasalt a pénztáraknál.)

Scott általában jó érzékkel fog bele filmtervekbe, vagy, ha beletenyerel valami kevésbé élvezhetőbbe, akkor legalább markánsan stílusos műfaji filmet igyekszik készíteni az adott darabból. Itt olyannyira erős maga az alaptörténet és forgatókönyv, hogy pl. a "Nyolcadik utas: a halál-ra jellemző finom hangulatfestő kamerás vonulásokra, hosszú beállítású környezetrajzokra nem is maradt idő. A film végig pörög, mindig történik valami. Szinte idő sem jut az összes fontosabb karakter megformálására, annyira gyorsan történnek események és mintha a film vége is kissé összecsapott lett volna.
A két főszereplőnek azért van ideje megmutatnia magát. Matt Damon és a Jordániában található Wadi Rum sivatag között működik a kémia. Wadi Rum homokja kellően vörös, hogy eljátszhassa a vörös bolygót.
Fontos mellékszereplő még a NASA, akinek segítsége és támogatása nélkül inkább tűnne az egész vállalkozás egy fiktív fantáziálásnak. Így, viszont, hogy zsenijeik tevőlegesen segítettek a végső script formába hozásában, a mozi egyfajta imázsfilmként is felfogható. A NASA tett róla, hogy amilyen megoldásokat látunk a filmben, azok a lehető legrealisztikusabban legyenek megmutatva a vásznon. Az átlagnézőnek még valószínűleg így is inkább lesz a kész mű egyfajta űrhajós marhaság, mint vérbeli dráma és versenyfutás a halállal.
Pedig az űrben jelenleg ez van. Minden perc, amit odafent tölt az ember, az ajándék, ugyanakkor, halálos veszély.

Még együtt.

A filmben kap teret a bajtársiasság is. Megtudhatjuk, hogy mennyire működik a pszichológiája. Odafent - vagy odakint? - másképpen értékelik a fontosságát a kapcsolatok erejének. Van családod? Rokonod? Gyereked, szerelmed? Az mind nem számít, azokkal szemben, akikkel együtt állt helyt az ismeretlenben. Olyan szoros kötelék alakul ki köztetek, hogy néha még az őrültséget is bevállalod, lenyeled önös érdekedet, hogy meghozz egy döntést, amely a földön maradtaknak akár teljesen érthetetlennek tűnhet. És ez benne a gyönyörű. Az űr olyan hatalmas az emberrel szemben, hogy nem lehet magányosan meghódítani.

A fényképezés, a helyszínek, díszletek - már amennyire én, az átlagnéző értek az űrhajózáshoz - mind tökéletesen adják vissza, amit látnom kell. Matt Damon nem a kedvenc színészem, itt viszont jól hozza a figurát és egyenletesen egyensúlyoztatják karakterét a drámai és humoros jelenetek között. A jelmezek amiket az űrhajósok viseltek, mind működtek, beleértve a bonyolult világítási technikákat is. Nem csoda, hiszen Scott ad az apróságokra. A kellékesekkel még burgonyatermesztésbe is bele kellett fogniuk, hogy legyen elég zöldség a különböző növényi fázisok eléréséhez.
A szereposztás is nagyon erős. Sok ismert név kapott szerepet a filmben és pont ezért, nincs mindenkinek a játékára elég idő.
Kristen Wiig-et észre sem vettem... Jeff Daniels megbízhatóan alakítja a NASA főnökét, aki igyekszik minél kevesebb felelősséget magára vállalni, hogy azután pont egy mellékes döntése miatt legyen szinte lehetetlen a mentőexpedíció. Michael Peña ismét egy kedves fickó, aki izgulhat barátjáért - akár legutóbb a Hangyában. az egyik legjobb szerep Sean Bean-nek jutott, aki az űrhajósok vezetője a földön. A legtöbb jelenetben Jeff Daniels-szel ölik egymást. És még egy Gyűrűk Ura poént is végig bírt csinálni röhögés nélkül. Kate Mara szokásos Eyecandy. Tehetségéről még mindig nem vagyok meggyőzve. Sebastian Stan karakteréből alig tudtam meg valamit. Mintha csak állna a háttérben. Vagy átaludtam valamit. Aksel Hennie titkos kedvencem, mióta láttam egy norvég krimiben. Itt németet alakít és sok szerepe nincs, viszont érdemes rá figyelni. Örültem, hogy a Herkules után ismét láthatom amerikai filmben.
Magam nem értem azt a hype-ot, ami Jessica Chastain-t körülveszi. Nekem, mint szexi nő sem mérvadó, mert csontos arcéle, fehér bőre és vörös haja nem hoz tűzbe, lázba. Az űrhajós csapat kapitányaként jól hozza a karaktert, aki lelkiismeret furdalást érez, amiért hátrahagyott valakit.
És még tucatnyi remek mellékszerep. A színészi játékra így nem lehet panasz.

Egyet nem lehet: Feladni!

A filmben látottak akár meg is történhetnek, hiszen a bemutató idején jelentette be a NASA, hogy találtak némi sós vizet a Marson.

Érdekességek:
- A filmet hetven nap alatt forgatták, ebből kb. három hetet a NASA jelenetekkel töltöttek.
- Chiwetel Eijofor azután fogadta el Venkat Kapoor (a filmben Vincent lett) szerepét, hogy a Bollywood-i színész, Irrfan Kahn nem volt elérhető, egyéb kötelezettségek miatt.
- Jessica Chastain és Matt Damon legutóbb egy hasonló űrkalandban szerepeltek együtt - igaz, közös jelenet nélkül, a 2014-es Csillagok közöttben.
- A film egy részét Magyarországon forgatták, költségvetési megfontolásból és mert nálunk található az egyik legnagyobb "hangraktár", ahol megfelelően lehetett rögzíteni a filmhez készülő effektusokat.
- A sivatag, ahol forgattak, már több hasonló filmnek volt helyszíne korábban. Többek között: Arábiai Lawrence, A vörös bolygó, Mars - Az utolsó napok, Prometheus.
- A filmbeli karakter neve egyfajta szójáték. A Mark latin névváltozatának jelentése a Mars.
- Ez a harmadik film, amelyben egy csoport azért kerekedik fel, hogy megmentse Damon seggét. Az első a Ryan közlegény megmentése, a második meg a Csillagok között.

80%

A filmet még ma nézd meg, mert nagyon kellemes: A marsi mentőexpedíció!

Ember nem volt még ennyire egyedül...

Nyomás - Pressure (2015)

Nyomás - Pressure (2015)

Rendezte: Ron Scalpello

A film Mafab adatlapja: Pressure (2015)

Megtekintés: Volt rá kilencven percünk és végül nem úgy álltunk fel, hogy nagyon megbántunk.

Persze, ettől még lehetett volna sokkal érdekesebb ez a kamaradráma. A történet részben katasztrófafilm, követi is annak a műfaji darabjait, csupán az első nagyjelenet lett a néző számára teljesen lebutítva (értem ezalatt, hogy a hajó süllyedését simán kihagyták, nem láthatjuk, hiszen feleslegesen megnövelte volna a gyártási költséget és így talán még drámaibbá tudták tenni az eszmélési jelenetet, mikor rádöbbennek, magukra maradtak) és a maradék játékidőre kellett izgalmasan és lehetőleg arányosan elosztani a kevés szereplő halálát, hiszen az úgy a megszokott klisé egy hasonló filmnél és elvileg, úgy nem fordul teljes unalomba. Húsz percenként valakinek vesznie kell. Ha több a szereplő, akkor tíz percenként.

Itt, a tenger mélyén, kétszáz méterre a vízfelszíntől, az emberek magukra vannak utalva. A fülzúgás mellé a nyomással egyetemben a lelkiismeret az, amivel számolni kell. A főszereplő, Engel (Danny Huston), pedig mire eljön az idő, számot vet múltjával, amelyben persze, ahogyan megszoktuk a hasonló műveknél, akad némi sötét folt. Miért nem tud nagyobbat ütni mégis ez a film az átlagnéző ingerküszöbén?
Hogy csak egy példát említsek nektek: Fehér pokol (The Grey, 2011)
Igen. Igaz, hogy az hómezőkön játszódik és az ellenség egy farkashorda, itt meg a víz alá szorul egy harang kabin, de mindkét film lineárisan ugyanazt a vonalat követi.
Mindkét filmnél férfiak kemény csoportja igyekszik felülkerekedni a természet erején.
Azért, arra van idő, hogy néhány, a kabinnyomással kapcsolatos "tudtad-e" belekerüljön a forgatókönyvbe. Számomra pl. érdekes volt a hirtelen süllyedés közbeni tömött fogas jelenetsor. Egy specifikus témát ilyen apróságokkal lehet érdekesen feldobni.

Kár erről többet írni. Talán még annyi, hogy a befejezés kicsit banális lett és hatásvadász, de nem bántóan.

Danny Huston remek színész, kár, hogy eddig nem ismertem és olyan, nem feltétlenül hírnevét öregbítő filmekben ismertem meg, mint mondjuk a 30 nap sötétség - 30 Days of Night, 2007 - című horror, amit még nem mutattak be nálunk szinkronnal sem, ha jól emlékszem, ellenben gagyibb folytatását már megvehetjük dvd-n. Elég elhibázott marketing húzás...
A másik meg a nem éppen legsikerültebb X-Men Spin Off, a A Farkas első kalandja - X-Men Origins: Wolverine, 2009 - , amely látványos és pörgős, de valamiért nem találkozott annyira a rajongók ízlésével. Biztos köszönhető ez a rengeteg apró logikátlanságnak is, amit sikerült belegyömöszölni.

A másik ismert név Matthew Goode, akit először a The Watchmen-ben - Watchmen, 2009 - láttam szerepelni, illetve itt ismertem meg simulékony modorát és arcát, amely apró változtatásokkal együtt is nehezen volt beazonosítható számomra, annyira jóképűen semmilyen. Mostanra más a helyzet és ha látom valamiben, viszonylag gyorsan felismerem.

A fényképezés remek, ami azért nem rossz, mert a film harmada víz alatti jelenetekből áll. A filmzene lehetne ütősebb is. A játékidő nézőbarát. Erős közepes. Dramaturgiailag semmit nem tesz hozzá a hasonló filmekhez. Ráadásul, a múltból előrángatott drámai hozadék is kicsit erőltetett és mintha hasonló moralizálás már megjelent volna az Én, a robot-ban is.
A film majd fél éves késéssel jutott el hozzám és nem tudom, bemutatják e hivatalosan mostanában.

Innen letöltheted, ha szereted azokat a filmeket, amelyek nagy mélységben játszódnak: Pressure!

50%, mert nem lesz maradandó emlék, nem kiemelkedő produkció.

A világ második legjobb gitárosa - Sweet and Lowdown (1999)

A világ második legjobb gitárosa - Sweet and Lowdown (1999)

Rendezte: Woody Allen

A film Mafab adatlapja: Sweet and Lowdown (1999)

Megtekintés: Ha kedveled Woody Allen-t és Sean Penn-t, akkor alap, viszont Samantha Morton arcjátéka miatt különösen ajánlott.

Woody Allen-t inkább a komédiák királyaként szoktam magamban aposztrofálni, még annak ellenére is, hogy nem egy drámáját volt szerencsém látni, és sok filmje, bár humoros jelenetekben bővelkedik, ettől függetlenül, mondanivalója lehet tragikus. Ez a darab is bővelkedik a humor sok formájában, mégis, az alapja egy fiktív életrajzi film egy zenészről, aki elvileg a világ második legjobb gitárosa.
Allen zsenije szerintem itt főleg abban érhető tetten, hogy kitalálta az alaptörténetet és megírta a forgatókönyvet is egy ennyire nem egyszerű karakterről. A világ legjobb másodikjáról. Hát honnan  jött ez az egész figura?
Egy zenész, aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy ő csak a második. És ezt folyamatosan  hangoztatja is. Django Reinhardt a nemezise, egy Franciaországi gitárművész, aki végigkíséri életét, akit igyekszik lepipálni és akinek jelenlététől gyakorlatilag olyan fóbiája alakult ki, mely miatt nem képes teljesíteni, ha az első kézzelfogható közelségbe kerül.
Borzalmas lehet.

Reinhardt létező személy volt és néhány filmben megjelenik a karaktere. Ezek közül a legmarkánsabban ebben épül rá a történet, miközben maga a figura csupán egyetlen egyszer, teljesen mellékesen jelenik meg a filmben, a zenétől függetlenül. Már ez is vicces húzás.
Egy másik, hogy a főszereplő Emmet Ray (Sean Penn) egy bugris paraszt, aki ha a színpadon gitározni kezd, megváltozik minden. Az addig tenyérbemászó strici zenész hirtelen átvedlik valakivé, akinek ujjai alatt égnek a húrok és megszületik a varázslat, amely elkápráztatja a hallgatóit.
Vajon nem e Emmet a világ legjobb gitárosa? Vajon, nem csak egy buta egoista félelem miatt véli úgy, hogy egy Európai cigány fiatalember simán lejátszhatja őt a színpadról?
Emmet Ray nem képes szembenézni ezzel a nem tudni miért kialakult félelmével.

Emmet Ray, komplexusa mellé még egy olyan hitvallást is kialakított, melyben megmagyarázza, miért él gyökértelen életet. Ugyanis Emmet Ray nem kötődik senkihez. A nők csak jönnek-mennek az életében. Nem akar gyökeret verni - ha csak nem kocsmai bunyóról van szó. Akik véletlenül mégis az útjába akadnak, ideig-óráig, hamar rádöbbennek, hogy legyen bármilyen szuggesztív zenész a fickó, emberként leszerepelt.
Amikor végül Emmet Ray úgy érzi, talán lenne valaki, akihez szíve visszahúzhatná, akkor meg már késő. Végül elfogy belőle a charme, amellyel elkápráztathatja a nőt, mint egyik nagy szenvedélyét és rádöbben, valamit nagyon elrontott korábban.
Tud változtatni?

Samantha Morton a néma lány szerepéért Oscar-díjra nominálták.

Allen filmje először is nagyon kellemes korrajz. Én ugyan nem éltem a harmincas években - gondolom ekkor játszódik kb. a film, hiszen az emlegetett zenész 1910-ben született - ám amit a vásznon látok az tökéletesen olyan, amiként azt elképzeltem. Biztosan nem kevés háttérmunkájuk volt benne, hogy a szórakozóhelyek belsőit és azt a néhány külső jelenetet olyan életszerűen tudták ábrázolni. (És itt nem feltétlenül a vonatsínes részekre gondolok.)

A zene - talán nem ez a kedvenc jazz (Inkább dzsessz, hiszen Django Reinhardt is az volt elsősorban.)  zenei műfajom, mégis élveztem - Allen kedvenc korszakából lett előszedve. Végig kellemes. Még azt is elhiszem, hogy Penn néhány taktust megtanult, hogy amikor néha az ujjait mutatják, hihető legyen a játéka. Mellesleg, annak ellenére, hogy Emmet Ray a film főszereplője, ahogy néhány Allen filmből megszokhattuk, bár lehetne szerethető is a karakter, összességében inkább egy igazi gyökérről a figura, aki már csak akkor eszmél rá saját hibáira, mikor késő rendbe hoznia az életének érzelmi részét. És mikor érzelmileg lenullázódik, akkor lesz a film végső "poénja", hogy ha fölé talán nem is, de egyenrangúvá válik a nemezisével.

A színészi játéka elképesztő. Érthetetlen, mennyire mellőzték díjakkal ezért a szerepért. Samantha Morton-t viszont megérdemelten jelölték. Az angol színésznő bájos arcán zseniálisan ütköznek vissza az érzelmek, amiket meg kíván jeleníteni. Imádtam.

A film bár alapjaiban egy elképzelt életrajzi darab, kicsit elnagyolt. Viszont a főszereplő karakterét nagyon korrektül mutatja meg. A történet pedig a játékidő előrehaladtával fokozatosan áthajlik a drámába. Az ilyen filmek miatt kell megértenünk, hogy Woody Allen nem egy egyszerű komédiás.

70%

A világ második legjobb gitárosa letöltési lehetőség és sok minden más!