Takarodó - Taps (1981)

Takarodó - Taps (1981)

Rendezte: Harold Becker

A film Mafab adatlapja: Taps (1981)

Megtekintés: Film a kitartásról, bajtársiasságról, a fiatal Tom Cruise-zal, amikor még nem róla szólt a film.

Ezzel együtt is, Tom Cruise, második mozifilmjében, csuklóból hozza az ütni való karaktert, habár, ha pszichológiailag a mélyére ásunk, a motivációi ha nem is érthetőek, de viszonylag elfogadhatóak. Becker az a rendező, akinek több filmjét is láttam ám azoknak a stílusa - vagy annak hiánya miatt? - nem nagyon kívántam azokat többször visszanézni. Az imdb oldalán kiemelt négy filmjét pl. mind láttam és egyik sem lett kedvencem. Méltatni így nehéz lesz.

A film elmesél egy lehetőséget, hogy fiatal emberek végül miért ragadtathatják arra magukat, hogy egy épület magas pontjáról emberekre kezdjenek lőni.  Tudom, ez így elég szimpla kijelentés a filmmel kapcsolatban, ami azért ennél jóval mélyebb.
141 év után a Bunker Hill.-i katonai akadémiát a fenntartói be kívánják zárni. A döntést a jelenlegi katonai vezető, Harlan Bache tábornok (George C. Scott) ellenzi, viszont nincs hatalma az események felett és egy szerencsétlen véletlen és halálos áldozattal járó baleset miatt félre is állítják. A frissen kinevezett kadét-őrnagy, Brian (Timothy Hutton), aki bálványozza feljebbvalóját és mentorát, hitében meginogva olyan lépésre ragadtatja magát, amellyel felébreszti az amerikai civil életet, hiszen amit tesznek, az egy valós veszélyre hívja fel a figyelmet: Mi történik akkor, ha egy csapatnyi, megfelelően irányított fiatal fegyverhez jut és passzív vagy akár aktív erőszakkal igyekszik érvényt szerezni bizonyos elképzeléseinek.

Egyrészt, gondolhatjuk, hogy melléjük állunk, hiszen többnyire szimpatikus fiatalokról van szó, de ne felejtsük el azt, hogy egy rossz elképzelés miatt milyen gyorsan felfordulhat a biztonságba vetett hitünk, főleg, ha olyanoktól kell tartanunk, akiknek elvileg, feladata az lenne, - jelen esetben persze miután kikerültek az akadémia falai közül - hogy megvédjék az amerikai civil lakosságot akár idegen vagy belső ellenségtől. Mi van akkor, ha kellő motiváció és fegyelmi hatás híján ezek a fiatalok nem megfelelő "ellenséget" választanak maguknak?
Végignézve a filmet nem véletlen, ha eszedbe jut egy későbbi, erős akciófilm. A Takarodó története kezdetben ugyan nem, de a második szakaszra eléggé emlékeztet "A szikla - The Rock (1996) című akcióorgia alapötletére, csak ott kiképzett elit katonákról van szó, bár a céljuk ugyanaz, csak véresebb elszántsággal: elérni valami olyasmit, amit etikailag és erkölcsileg támogatni illenék. Ehhez képest a Takarodó ifjai persze apró kis anarchisták, saját érdekeikkel, de az alapötlet hasonló. És akár a "Sziklában", végül itt is lesznek, akik a nyílt erőszakot választják, megtagadva a parancsot, engedve saját érdekeiknek, ami elvileg megkülönböztetné a katonát a civiltől és végül itt is kard által vesznek el azok, akik kardot ragadnak. Közben pedig két órán keresztül építik azt a hidat, amely végül, akárcsak a Kwai folyón átemelt készség, összeomlik, maga alá temetve néhány tiltakozót.
Brian sötét és világos oldalát a barátai jelképezik, aki végig kitartanak mellette, más megfontolásból. Az egyik a vérmes David (Tom Cruise) a másik a nyugodtabb habitusú Alex (Sean Penn).

Amikor a fiúnak elgurul a gyógyszere.

A Takarodó mind Cruise, mind Hutton második mozis megmérettetése (Penn-nek az első!). Hutton már első mozis szerepével kitűnt szakmailag, de tudjuk, hogy kettejük közül végül ki lett a sikeresebb. Ha ma rákeresel a filmre, akkor a fényképek alapján egyértelműen egy korai Tom Cruise zsengének tűnik a film, holott az abszolút főszereplő Hutton. Sean Penn meg alig kerül szóba. (Ha csak a címet írod be...)
Ronny Cox eredetileg Brian apjának viszonylag kisebb szerepét kapta volna, végül az a katona lett, akinek a feladata, hogy véget vessen a kínos és veszélyes helyzetnek. Cox-ot egyébként film-mániákusok a Schwarzenegger féle Total Recall-ból és a Robotzsaru első részéből ismerhetik. (Vagy a Gyilkos túrából és a Beverly Hills-i zsaru sorozatból.) A kadétok közül sokan nem futottak be nagyobb karriert, viszont két fiú ma már viszonylag ismert televíziós személyiséggé nőtte ki magát.
Az egyikük titkos kedvenc, a Kaliforgia kopasz menedzsere, Evan Handler, a másik pedig a fekete sorozatszínész, Giancarlo Esposito.
A színészek intenzív, negyvenöt napos katonai kiképzést kaptak, kivétel Cruise, aki akkor kezdte érezni, hogy akár sztár is lehet a továbbiakban és a karaktere önfejű kívülállósságát hangsúlyozandó, inkább egy hotelban vett ki szobát a forgatás előtt és ideje alatt, mintsem a többi színésszel lakjon együtt egy erre a célra kialakított táborban. Ennek ellenére igyekezett maximálisan elsajátítani a katonák viselkedését, főleg a díszszemlés jelenetek miatt.
A filmben látható színészeket több ezer jelentkezőből választották ki. Cruise filmográfiájában David a kevés negatív karakterek egyike. A jelenet, amelyikben a végén az ablakból lő a tömegre és visszaszól Hutton-nak, aki azért jön, hogy egyszerre megfékezze és megvédje, a film egyik emblematikus jelenete.
David karaktere olyan fiataloknak is emléket állít, akik az amerikai történelem során megmagyarázhatatlan erőszakos tetteket követtek el a közösség ellen, mint pl. az egyetemisták, akik lövöldözni kezdenek az iskolatársaikra, hogy vélt vagy valós sérelmeikért elégtételt vegyenek.

A film két óra alatt építi fel az ostromállapot és végső leszámolás történetét, közben hagyva időt, hogy megismerjük a szituáció pszichológiáját és, hogy hogyan is igyekszik a hatóság kezelni ezt a kényes szituációt, kezdve az alkudozástól egészen a zsarolásig és a szülők felhasználásáig. Ennek ellenére, mivel a filmben látható mikróközösség életét kevés ember ismerheti meg belülről, végig érezhető egyfajta távolságtartás, ami nehezíti a szereplőkkel az azonosulást, még annak ellenére is, ha céljaikat világosan értjük. A mondanivaló ellenére vagy épp annak durvasága miatt a "Takarodó" nem lett annyira ismert mozi - én csak most láttam, igaz, nem magamhoz mértem, hanem, hogy mennyi mindent találtam róla a keresgélés közben.

Azért is roppant nehéz erkölcsileg "felmenteni" vagy épp a szereplők mellé állni, mert a sok karakter mellett elsikkad, hogy a forgatókönyv jobban bemutassa őket. David-ről pl. alig tudunk meg valamit, azon kívül, hogy végig eléggé ellenséges Alex-szel és ő a legforróbb fejű fickó a csapatból, pedig az ő motivációi lennének a mozi kimenetele miatt a legfontosabbak. Talán Hutton esetében is belefért volna még némi karakterépítés, habár, vele próbálkoztak a forgatókönyvírók. Pl. amikor láthatjuk, hogy mentorának filmfelvételét nézi homályos szemekkel.

65%

Ha látni szeretnéd: T A K A R O D Ó

A világ második legjobb gitárosa - Sweet and Lowdown (1999)

A világ második legjobb gitárosa - Sweet and Lowdown (1999)

Rendezte: Woody Allen

A film Mafab adatlapja: Sweet and Lowdown (1999)

Megtekintés: Ha kedveled Woody Allen-t és Sean Penn-t, akkor alap, viszont Samantha Morton arcjátéka miatt különösen ajánlott.

Woody Allen-t inkább a komédiák királyaként szoktam magamban aposztrofálni, még annak ellenére is, hogy nem egy drámáját volt szerencsém látni, és sok filmje, bár humoros jelenetekben bővelkedik, ettől függetlenül, mondanivalója lehet tragikus. Ez a darab is bővelkedik a humor sok formájában, mégis, az alapja egy fiktív életrajzi film egy zenészről, aki elvileg a világ második legjobb gitárosa.
Allen zsenije szerintem itt főleg abban érhető tetten, hogy kitalálta az alaptörténetet és megírta a forgatókönyvet is egy ennyire nem egyszerű karakterről. A világ legjobb másodikjáról. Hát honnan  jött ez az egész figura?
Egy zenész, aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy ő csak a második. És ezt folyamatosan  hangoztatja is. Django Reinhardt a nemezise, egy Franciaországi gitárművész, aki végigkíséri életét, akit igyekszik lepipálni és akinek jelenlététől gyakorlatilag olyan fóbiája alakult ki, mely miatt nem képes teljesíteni, ha az első kézzelfogható közelségbe kerül.
Borzalmas lehet.

Reinhardt létező személy volt és néhány filmben megjelenik a karaktere. Ezek közül a legmarkánsabban ebben épül rá a történet, miközben maga a figura csupán egyetlen egyszer, teljesen mellékesen jelenik meg a filmben, a zenétől függetlenül. Már ez is vicces húzás.
Egy másik, hogy a főszereplő Emmet Ray (Sean Penn) egy bugris paraszt, aki ha a színpadon gitározni kezd, megváltozik minden. Az addig tenyérbemászó strici zenész hirtelen átvedlik valakivé, akinek ujjai alatt égnek a húrok és megszületik a varázslat, amely elkápráztatja a hallgatóit.
Vajon nem e Emmet a világ legjobb gitárosa? Vajon, nem csak egy buta egoista félelem miatt véli úgy, hogy egy Európai cigány fiatalember simán lejátszhatja őt a színpadról?
Emmet Ray nem képes szembenézni ezzel a nem tudni miért kialakult félelmével.

Emmet Ray, komplexusa mellé még egy olyan hitvallást is kialakított, melyben megmagyarázza, miért él gyökértelen életet. Ugyanis Emmet Ray nem kötődik senkihez. A nők csak jönnek-mennek az életében. Nem akar gyökeret verni - ha csak nem kocsmai bunyóról van szó. Akik véletlenül mégis az útjába akadnak, ideig-óráig, hamar rádöbbennek, hogy legyen bármilyen szuggesztív zenész a fickó, emberként leszerepelt.
Amikor végül Emmet Ray úgy érzi, talán lenne valaki, akihez szíve visszahúzhatná, akkor meg már késő. Végül elfogy belőle a charme, amellyel elkápráztathatja a nőt, mint egyik nagy szenvedélyét és rádöbben, valamit nagyon elrontott korábban.
Tud változtatni?

Samantha Morton a néma lány szerepéért Oscar-díjra nominálták.

Allen filmje először is nagyon kellemes korrajz. Én ugyan nem éltem a harmincas években - gondolom ekkor játszódik kb. a film, hiszen az emlegetett zenész 1910-ben született - ám amit a vásznon látok az tökéletesen olyan, amiként azt elképzeltem. Biztosan nem kevés háttérmunkájuk volt benne, hogy a szórakozóhelyek belsőit és azt a néhány külső jelenetet olyan életszerűen tudták ábrázolni. (És itt nem feltétlenül a vonatsínes részekre gondolok.)

A zene - talán nem ez a kedvenc jazz (Inkább dzsessz, hiszen Django Reinhardt is az volt elsősorban.)  zenei műfajom, mégis élveztem - Allen kedvenc korszakából lett előszedve. Végig kellemes. Még azt is elhiszem, hogy Penn néhány taktust megtanult, hogy amikor néha az ujjait mutatják, hihető legyen a játéka. Mellesleg, annak ellenére, hogy Emmet Ray a film főszereplője, ahogy néhány Allen filmből megszokhattuk, bár lehetne szerethető is a karakter, összességében inkább egy igazi gyökérről a figura, aki már csak akkor eszmél rá saját hibáira, mikor késő rendbe hoznia az életének érzelmi részét. És mikor érzelmileg lenullázódik, akkor lesz a film végső "poénja", hogy ha fölé talán nem is, de egyenrangúvá válik a nemezisével.

A színészi játéka elképesztő. Érthetetlen, mennyire mellőzték díjakkal ezért a szerepért. Samantha Morton-t viszont megérdemelten jelölték. Az angol színésznő bájos arcán zseniálisan ütköznek vissza az érzelmek, amiket meg kíván jeleníteni. Imádtam.

A film bár alapjaiban egy elképzelt életrajzi darab, kicsit elnagyolt. Viszont a főszereplő karakterét nagyon korrektül mutatja meg. A történet pedig a játékidő előrehaladtával fokozatosan áthajlik a drámába. Az ilyen filmek miatt kell megértenünk, hogy Woody Allen nem egy egyszerű komédiás.

70%

A világ második legjobb gitárosa letöltési lehetőség és sok minden más!

Remake: Walter Mitty titkos élete - The Secret Life of Walter Mitty (2013)

Walter Mitty titkos élete - The Secret Life of Walter Mitty (2013)

Rendezte: Ben Stiller

A filmet Walter Mitty valóban ebben a szürke, kisegér külsőben kezdi el, de ahogyan halad előre a cselekmény, szépen kivetkőzik magából és átvált "színesbe".

Féltem megnézni Ben Stiller legújabb agymenését, mert a trailer és az, hogy nem ismertem az 1947-es "eredeti" filmet arra engedett következtetni, hogy a "Walter Mitty" egy szimpla keserédes komédia a férfiról, aki igazán csak az ábrándjaiban él, míg a valóságban félénk, gátlásos és talán a film végén övé lesz a nő. Stiller filmjének bemutatója félrevezetett. Nagyon.

A "Walter Mitty" egy szerethető mesefilm Dorothy férfi megfelelőjéről, aki nem egy tornádó hátán, de végül kalandos utazásra indul, hogy felfedezze magában mindazt, amit álmaiban már megtalált. Walter Mitty egy férfi Dorothy, aki nem Óz, a nagy varázsló elé igyekszik járulni, hanem egy legendás fotóst keres fel, terepen, hogy a megszűnés előtt álló magazinjának előkerítsen egy utolsó fényképet, melynek negatívja "elveszett", mielőtt a fontos fotó címlapra kerülhetett volna.

Ben Stiller jófiús nézése

Walter Mitty a "Life" magazin - a folyóirat a valóságban is megváltozott média formátumban folytatta tevékenységét - egyik negatívokkal foglalkozó fotótechnikai szerkesztő szakembere. Munkája veszélybe kerül, amikor a lap sztárfotósának, Sean O'Connell-nek (Sean Penn) a munkáját, a 25. képkockát nem tudják az új vezetőségnek átadni. A magazin standokra kerülő utolsó lapszámának megjelenése kérdésessé válik. Walter-t kirúgják. Abba ugyan még belenyugszik, hogy önhibáján kívül menesztik, ám 16 év szorgos munka után úgy véli, nem hagyja annyiban, megszerzi az értékes anyagot, még azon az áron is, hogy biztonságos közegéből kilép és felkutatja a sztárfényképészt.

Mielőtt azonban kalandos útjára elkísérnénk, még megismerjük az unalmas Walter Mitty-t, aki már akkor görcsöl, ha egy nőre lájkot kellene nyomnia a társkeresőn, vagy egy lifttel megy fel a lehetséges új főnökével. A film első felében tehát megismerjük Walter fantáziáit, melyek erősen elrugaszkodnak a valóságtól - megidézve más, híres amerikai filmeket - és kezünket tördelhetjük, hogy a film nem arról fog szólni e a további egy órában, hogy egy felnőtt férfi képzelődik. Szerencsére nem. Stiller, mint rendező, jól adagolja a történetet, alig hagy üresjáratot és mi szépen követjük őt a fantázia birodalmából a csodálatos földünk varázslatai közé.

Sean Penn annak idején sok paparazzót vert szarrá, míg végül hasonló munkakörben láthatjuk viszont...

A film sokat köszönhet Stuart Dryburgh  csodálatosan fényképezett látásmódjának. Nem tudom, mennyit tett hozzá Stiller a képekhez, amit a természetből kiragadtak, hogy azokat a tájakat elhozzák a néző elé, de Dryburgh egészen biztosan markánsan benne volt a látványvilágban. Ennek köszönhetően a film egy megelevenedő turisztikai képeslap, mely elkalauzol minket oda, ahova sokan sosem jutunk el. Ennek köszönhetően például láthattam Nepál hegyeit, melyek grandiózusan tornyosultak fölém, még ha a nagyját számítógép generálta vagy máshol vették fel. Az összkép nagyon szép lett. Külön tetszetős a sok totál plán, melyekben különböző járművek - melyeket Mitty a kalandozások során igénybe vesz - szépen keresztülhajtanak az amúgy nyugodt és szemet gyönyörködtető természetben. Mintha hatalmas festmények keltek volna életre. A fényképezés ezért sokat tesz a filmhez. (megért volna egy Oscar jelölést...)

Külön öröm a még nyolcvan évesen is szép Shirley MacLaine-t Walter Mitty mamájának a szerepében látni, bár szerepe sajnos sokkal kevesebb, mint a 47-es változatban volt. A hölgy fél évszázada van jelen a filmiparban, és ugyan ezalatt nem mutatott fel hetven filmnél többet, azért filmográfiájában találunk pár izgalmas, értékes darabot. Meg Oscar-díjat... (Becéző szavak plusz 5 jelölés!)

Mit lehet még elmondani a filmről?
A 25 képkocka titka végül megoldódik és egyszerre volt számomra giccses és könnyeztető, mert ... ha leírnám egyéb gondolataimat, az enyhén lenne szpojler.
Azért 16 év munka egy helyen, az nem kevés...

70%

Nem sci-fi, nem akciófilm, nem vígjáték. Stiller filmje keserédes történet. Egy finom desszert, vacsora után.
Olvasni a neten, hogy sokáig Jim Carrey és Will Ferrer szintén esélyes volt a szerepre, de örülök, hogy Stiller csinálta meg. Jó, talán Carrey hasonlókép megfelelő Walter Mitty lett volna, de Will Ferrer... ne már. Az ő humorát nem szeretem.

Azért ne felejtsük el, hogy a Walter Mitty egy Remake!


1947-ben Norman Z. McLeod elkészítette "Walter Mitty titkos életét", Danny Kaye-jel a főszerepben, aki akkor sikeres komikus volt. Azért Danny Kaye zsenialitás visszaköszön a filmből, nem hagyatkozik, nem tudott a számítógép generálta trükkfelvételekre hagyatkozni, ezért fantáziái "földhözragadtabbak". Ettől függetlenül amikor egy kantinban egy zeneszerzőt kelt életre, az zseniális jelenetsor. Ilyen magasságba sajnos Ben Stiller "zsenije" nem tud felkapaszkodni. Neki maradt a Himalája...