2014. június 17., kedd

Időváltoztató - Time Changer (2002)

Időváltoztató - Time Changer (2002)

Rendezte: Rich Christiano

Rich Christiano filmje érdekes egy mutatvány. Nem állítanám, hogy menthetetlenül unalmas leágazása a műfaji sci-finek, azon belül az időutazásos történeteknek, de, hogy nem lesz belőle olyan kult-film, mint a kb. akkor készült, egy szobás, "Az őslakó"-ból, az egészen biztos.

Russell Carlisle (D. David Morin), új, vallásos művét készül megjelentetni, amihez hiányzik egy értéknövelő fülszöveg, amivel a kiadás utáni eladást lehetne megduplázni, triplázni. A könyvre a zsíros tudományos társaság tagjai, - akik mind egy iskolán belül tanárok és jól ismerik egymást - egy tag kivételével igent mondtak. Viszont Norris Anderson (Gavin MacLeod) még szeretne egy apró észrevételt megosztani a szerzővel a könyv témáján belül, valamikor a jövőben. Szó szerint.

A film posztere sok izgalmat ígér.
Norris ugyanis egy garázsfeltaláló. Nem a garázst találta fel...
Russell lázad az ellenvélemény ellen, igyekszik Norris-t megkerülni, ám arra meg a társaság nem teljesen nyitott, hiszen elvileg mind egyenlőek, ha tudományos kérdésben kell dönteni. Nem is megy simán. Russell lassabban áll rá, hogy figyelembe vegye Norris érveit és véleményét, mint szűzlány az első szexre. Végül, -nem derül ki, minek hatására gondolja meg magát - csak rászánja magát, hogy késő esti időpontban belátogasson Norris pajtájába, ahol már minden készen áll egy a könyvben rosszul bemutatott teória megcáfolására. Russell a kalapját morzsolgatva lázad, ahogy eddig, menni készül, mivel Norris azon állítása, hogy a válasz a jövőben található, Russell egyenesen badarságnak tartja. Igazi tudós hozzáállás. Állít valamit egy hasonlóan magasan kvalifikált társunk, mi meg simán: - Hülyeség!
Nos, amíg ez tudományos berkekben így működik, mit várunk? Szerintem valahogy így kellene:
- Bizonyítsd!

Norris pedig beizzítja az időgépet, amely főszereplőnket átutaztatja a jelen korba - valamikor 2000 körülire - hogy személyesen tapasztalhassa a könyvében kivesézett tanítások hiányosságát.

Nem fogott meg?
Nem nagyon tud, ami nem csoda.

Az "Időváltoztató" a címével ellentétben nem változtatja meg az időt. Sem az időjárást, sem a jövőt, sem a múltat. Egyszerű szemlélőként láthatja, hogy kétezerben a tízparancsolat mennyire nem része az emberek életének. Igaz, a bemutatásból kimarad a gyilkosság és a többi kérdés is igen lanyhán van érintve. Russell erkölcsi vonalon igyekszik megismerni a jövő lakosságát, és...
...ez az a rész, ami egy olyan embert, mint én, kurvára nem érdekel. Nem vagyok vallásos. Nem hiszek a Biblia történeteiben, hiszen a polcon ott lenne a helye a hasonló könyvek, Talmud, Korán, stb. mellett. Ha meg ott van mellettük, ki dönti el, melyik is az "igazi", az egyetlen elfogadható vallás.
Nem kívánok ebbe belemenni és véletlenül blaszfémiát elkövetni.

Richard Riehle (bal oldalt) háromszáz filmes munkában vett részt. Volt ennél fontosabb szerepe is, pl. a cikkben már említett, "Az őslakó" című kamara-sci-fiben.

Az Időváltoztató kiszámítható, laza történetvezetésű, unalmas darab, amit a főszereplő figurája ment meg a teljes unalomtól. Akció a filmben nincs és az első fél óra - amikor a tanács tagjai gyakorlatilag körbe szopkodják egymás faszát, a könyv megjelenésének apropójából, illetve míg Norris ráveszi Russell-t, hogy vegye a kurva kalapját és menjen át hozzá a bizonyítás végett az este folyamán, - kifejezetten nyögve nyelős.

A jelenben kalandozás, Russell rácsodálkozása a világunkra kissé naivan lett ábrázolva, kevés ötlettel, amik megmenthették volna a filmet, sőt, emelhettek volna az értékén. Így Christiano szájbarágós és lassan döcögős forgatókönyve végül egy középszerű, egyszeri megtekintésre elég tévéfilmben kulminált. Kár érte, mert időutazásos filmet, ilyen szegényesen kihasznált ziccerekkel, még nem láttam.

35% - 40%

Figyeld:
- Eddie Martinez (Paul Rodrigez) figuráját, akit szinte láthatóan tuszkolnak bele a forgatókönyvbe, hogy Russell-nek legyen egy visszatérő "barátja" a jövőben. Sajnos, ez így kevés. A kb. három, szájbarágós párbeszédük nem teszi érdekessé a mellékszálat. Talán, ha Eddie mintegy túravezetőként kicsit bevezetné a jelenben tapasztalatlan Russell-t...
- A két hívő rendőr, akik nyomoznak. Édesem, de uncsi szál.
- Michelle Bain (Jennifer O'Neill), a vallásos könyvtárosnő, sehova sem futó szerepe. Még el sem tudnak búcsúzni... legalább kialakult volna köztük egy enyhe szerelmi szál, egy szorosabb kapocs, amit mondjuk Russell úgy dolgoz fel, hogy a könyvét a nőnek ajánlja, hogy az a jövőben olvashassa.

Annyi apró ötlettel lehetett volna feldobni a filmet, amik kimaradtak.
Így csak egy viszonylag sótlan papolást kapunk arról, hogy Jézus helyettünk szenvedett a keresztfán.
Ne már.
Ki adott erre, így pénzt?
Végig vártam valamire. Ezért is néztem végig.

Szeretnéd te is végignézni?
Itt megteheted!


2014. június 16., hétfő

Hogyan rohanj a veszTedbe - A Million Ways to Die in the West (2014)

Hogyan rohanj a veszTedbe - A Million Ways to Die in the West (2014)

Rendezte: Seth MacFarlane

Az "Amerikai fater" kiötlője rendezett egy macis filmet, ami telitalálat volt. Még nagyobb fejszébe vágta a fát, vagy át... mert megtette magát a főszereplőnek. Nem mondom, hogy tehetségtelen csepűrágó, csak sajnos főszerepre erőtlen. Itt. Máshol még remek lehet. Bár, ha a koncepció része, hogy főhősünk, a birkapásztor, Albert (Seth MacFarlane) teljesen kilógjon a miliőből, akkor célt értek, és mindent értek.


Albert egy töketlen srác, tele bizonytalansággal és félelemmel, sőt, barátnője is épp faképen hagyta. Albert baráti támogatást kap két lúzertől, kik szerelmesek, de nem szexelnek, mert egyik szűz a másik kurva, ami durva, meg egy femme fatale-tól, kinek férje áhít a vérre, bandita és gyilkos, és nem túl okos. Albert szemén keresztül közben megtapasztalhatjuk, milyen gyilkos is a vad nyugat, nyugtot nem hagy. Fröcsög a vér, ropog a tűz, pisztoly se kell a halálhoz, az házhoz jön. Közben Albert szerelmes lesz vagy csak beüt egy falat füves süti, mi kiüti. Indiánok és repülő birkák, cameó hegyek, hogy én is boldog legyek.

A film vicces, középen azonban leül és alig akar felállni. Charlize Theron egyenesen egy divatlapból lépett ki és a gonoszok is viszonylag skatulyából léptek elő. Nem elég mocskos a film egy westernhez, paródiának kevés az idézet, vígjátéknak pedig nem elég a poén, ami inkább az első fél órában tornyosodik fel, majd átmegyünk romantikusba. Vannak szarós, böfögős viccek, vagy annak leágazásai, utalások nagy westernekre - amiket európai néző szemünk nem fog felismerni. Vannak jó dumák, némi pisztolypárbaj, de ami a western lényege, az kicsit elsikkad.

Neil Patrick Harris, Amanda Seyfried, Charlize Theron, Seth MacFarlane
A por, kosz, ördögszekér és verejték szinte teljesen kiirtva ebből a képeslap filmből. A konklúzió szájba rágós, a negatív figura nem elég hangsúlyosan köcsög - leszámítva az öreg aranyásót. Nem mondom, hogy csalódás a film, mégis, inkább többen nézzük, sörözgetve, akkor jobban ütnek a poénok. Egyedül eléggé láttam, egynek oké kategória.

A magyar címválasztás meg egyértelmű és erőltetett utalás a Tedre, csak felesleges, mert akik ismerik MacFarlane munkásságát, annak elég a poszterre egy "Az Amerikai fater" alkotójától. akik meg nem, azoknak teljesen értelmetlen. Szükségtelen az eredeti cím totális kiforgatása, habár Albert néha tényleg kissé öngyilkos módra ugrik bele a párbajba. Egybe.

Egy birka a sok bárány között...

A halálesetek emlékeztetnek a Zombieland random gyilkosságaira és néhány ismert arc behozása kellemes pillanatokat okozhat. A filmet amúgy nem viszik el a hátukon és bár Seth néha egészen jól szól a western korszak visszásságairól, nem elég, hogy végig ébren tartsa a figyelmünket.

A kamera mozgás is inkább tévéfilmes, mint széles vásznú, a zene viszont, igaz, nem tartogat nagy pillanatokat, ám a gonosz motívuma, rövidségében is jól eltalált, egy klasszikus trillát meg behoznak egy vicces cameo jelenetig.

A trailer túl sok poént süt el.
Giovanni Ribisi nem kapott elég szerepet, belőle többet is szerettem volna látni.

55%


Remake: Elátkozottak faluja - Village of the Damned (1995)

Elátkozottak faluja - Village of the Damned (1995)


Rendezte: John Carpenter

Szeretem Carpenter munkásságát. Annak ellenére, hogy nem tartom különösebben jó rendezőnek. Néha sikerült belenyúlnia a tutiba, egy jól visszaadott hangulattal (A dolog), vagy egy önmaga paródiájába hajló őrülettel (Nagy zűr kis Kínában) esetleg izgalmas témát választott a videózás aranykorában, amivel az átlagnézőt meg tudta fogni (Menekülés New Yorkból). De sajnos a legremekebb munkái a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években készültek. Azóta bármit csinált, középszerű lett, átlagos. Nem ő lett rosszabb. Sőt. Carpenter egyszerűen semmit sem változott az évek folyamán, míg a nézői elvárások kinőtték őt és valahogy steril filmjeit. Mert Carpenter filmjei valahogyan sterilek. Nála még a kosz és a graffiti a falon is olyan... színházas.




Az "Elátkozottak faluja" már bőven a kilencvenes évek, amikor Carpenter képtelen volt frissülni stílusán. A film korrekt munka, ám közepes horror. Az alapötlet John Wyndham* elgondolkodtató regényéből készült, melyet a hatvanas években kétszer is feldolgoztak. Egy kisvárosban, a föld sok hasonló összetételű városával egyetemben, a teljes lakosság elájul, hosszú órákra. Nem elég, hogy az eset alatt sokan meghalnak, hamarosan kiderül, hogy a fogamzás képes nők, egytől-egyik terhesek lettek az ájulás ideje alatt. Magyarázat nincs az esetre, hiába érkezik egy orvos csoport többek között a helyszínre, csak mind rejtélyesebb esetek. A gyerekek gyorsabban fejlődnek a többi, normális kölyöknél, és különleges képességeik vannak. Ezek a képességek meg valahogy a többi ember halálát képesek okozni. Szóval, bármi is termékenyítette meg a hölgyeket, logikus, hogy nem barátságos.




Wyndham mindig valahol a paranoiás hangulatban érezte jól magát. Másik többször feldolgozott története a "Triffidek napja" enyhén hasonló cselekményvázra épül. Ott a föld majdnem teljes lakossága vakul meg egy meteorzivatar megtekintése után (vagy üstökös átvonulása - nem emlékszem pontosa, ha utánanéznék, az meg olyan lenne, mintha átvernélek, olvasó) és ha a vakság nem lenne elég probléma, még egy emberevő növény is kifejlődik a sugárzásnak köszönhetően, hogy a maradék 10 százalék populáció se érezhesse jól magát. Nyomokban jelen tárgyalt filmünkre emlékeztet...

Szóval a regényből film készült 1960-ban "Elátkozottak faluja" és mellesleg ez volt az első Wyndham regény megfilmesítés, majd alig négy évre rá, ki tudja milyen indíttatásból, már készült egy Remake vagy átdolgozás "Elátkozottak gyermekei" címmel, 1964-ben. Viszonylag ritka, hogy ugyanazt a történetet ilyen rövid idő után újra rendezik. Mellesleg valamiért Wyndham könyvének a címét egy esetben sem vették át a filmek készítői, holott keresve sem lehetne jobb választásuk, hogy azzal felidézzék a mondanivalót; The Midwich Cuckoos.
Azaz a Midwich-i kakukkfiókák. Ha tudjuk, milyen elven "neveli" fiókáját a kakukk, a címválasztás azonnal értelmet nyer. A slusszpoén, hogy a könyv magyarul "Szemünk fényei" címmel jelent meg. Nem értem, mi a baj az eredeti címmel... John Wyndhamról bővebbet a Galaktika oldalán itt olvashatsz: Wyndhamról.

Nagyot néznek!

Carpenter összeszedett pár nevet akik nem sokkal korábban még húzó névnek számítottak, ám a kilencvenes évekre ázsiójuk erősen csökkent: A főszerepben Christopher Reeve, aki Superman eljátszása után főleg tévéfilmekben kapott szerepeket, egészen tragikus balesetéig. Sosem tudjuk meg, milyen hírnevet szerezhetett volna magának a mozi történelmében, nekünk már csak örökre a Superman marad. (Négy epizódban röpködött kék-pirosban)
A másik ismert arc Kirstie Alley aki épp a csúcsról készült leesni (Nicsak ki beszél sorozat) erőteljes súlyproblémáinak köszönhetően. Ennek ellenére máig filmezik, főleg televíziós sorozatokban tűnik fel.
Bekerült még a stábba Linda Kozlowski, akinek a Krokodil Dundee című ausztrál-amerikai kalandfilmsorozaton kívül alig találunk értékelhető darabot a filmográfiájában. Nagyjából hasonló karriert futott be Alley-vel, szóval ő sem túl szerencsés.
Totálisan fölösleges a nyolcvanas évek szépfiúját, Michael Paré-t betenni (pedig Carpenter beletette) a szereposztásba, főleg, azzal a három perccel. Paré kb. itt már mindent elvállalt, hogy "képben" legyen, ami odáig fajult, hogy ő lett az antirendező, Uwe Boll egyik személyes kedvence.
Akit még megemlíthetünk, a Star Wars filmek által világhírű, majd egyéb munkái miatt mind komolytalanabb filmszínészi státuszt kivívó Mark Hamill. Sajnos, ez is csak egy olyan szerep volt számára, amivel annyit közvetített rajongói felé: még élek!!! (Akik néznek Batman rajzfilmeket, eredeti nyelven, viszonylag sokat találkozhatnak a hangjával. Hamill egy balesetben csúnyán összetörte az arcát, ami miatt Luke ikonikus szerepe is veszélybe került, talán ezért is nyergelt át a szinkronizálás műfajába.) Hamill filmográfiája a legtermékenyebb a stábból, igaz a 250 munkájának nagy része szinkron hang animációs filmekben. Elvileg ő is feltűnik majd a már nagyon várt új Star Wars mozikban.

A felnőttek eldobták magukat...

A gyerekek közül számomra egyedül Thomas Dekker neve ismerős, aki később eljátszotta John Connor szerepét egy nem túl sikeres sorozatban, a Sarah Connor krónikájában.

50%

Kicsit teátrális darab, kicsit döcögős.
Ha szereted Carpentert, ezt is megnézed, igaz, ez már a mester hanyatlásának idején készült.

* John Wyndham életrajzára mutató linkért köszönet a galaktikaboltnak, amely a cikk frissítésének idején részletesebbnek bizonyult, mint a magyar nyelvű wikipédia idevágó linkje. Köszönet RV-nek, és a fictionkult.hu-nak.