Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Zene: Proclaimers - I'm Gonna Be (500 Miles) (1988)
Nem feltétlenül szeretek bele betétdalokba, de vannak kivételes esetek.
Egyik ilyen a Proclaimers - I'm Gonna Be (500 Miles) című dala, amely egy dal az összetartozásról.
Történetesen ez a klip első filmes megjelenése 1993-ra datálható, a Benny és Joon című romantikus komédiában. Főszereplők Johnny Depp és Winona Ryder.
Az együttes dala videoklipként 1988.08.16.-án mutatkozott be és John Booth rendezte.
Egy másik nagyon jó filmes feldolgozás, flash mob beütéssel pedig Dexter Fletcher romantikus filmjéből lett kiemelve, a "Sunshine on Leith"-ből. Fletcher inkább színészként lehet ismerős, olyan darabokból, mint "A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső" vagy az új "A három testőr".
Ha viszont rendezőként ilyen hangulatos darabokat tud összehozni, akkor kívánom, hogy inkább csak rendezzen!
Rich Christiano filmje érdekes egy mutatvány. Nem állítanám, hogy menthetetlenül unalmas leágazása a műfaji sci-finek, azon belül az időutazásos történeteknek, de, hogy nem lesz belőle olyan kult-film, mint a kb. akkor készült, egy szobás, "Az őslakó"-ból, az egészen biztos.
Russell Carlisle (D. David Morin), új, vallásos művét készül megjelentetni, amihez hiányzik egy értéknövelő fülszöveg, amivel a kiadás utáni eladást lehetne megduplázni, triplázni. A könyvre a zsíros tudományos társaság tagjai, - akik mind egy iskolán belül tanárok és jól ismerik egymást - egy tag kivételével igent mondtak. Viszont Norris Anderson (Gavin MacLeod) még szeretne egy apró észrevételt megosztani a szerzővel a könyv témáján belül, valamikor a jövőben. Szó szerint.
A film posztere sok izgalmat ígér.
Norris ugyanis egy garázsfeltaláló. Nem a garázst találta fel...
Russell lázad az ellenvélemény ellen, igyekszik Norris-t megkerülni, ám arra meg a társaság nem teljesen nyitott, hiszen elvileg mind egyenlőek, ha tudományos kérdésben kell dönteni. Nem is megy simán. Russell lassabban áll rá, hogy figyelembe vegye Norris érveit és véleményét, mint szűzlány az első szexre. Végül, -nem derül ki, minek hatására gondolja meg magát - csak rászánja magát, hogy késő esti időpontban belátogasson Norris pajtájába, ahol már minden készen áll egy a könyvben rosszul bemutatott teória megcáfolására. Russell a kalapját morzsolgatva lázad, ahogy eddig, menni készül, mivel Norris azon állítása, hogy a válasz a jövőben található, Russell egyenesen badarságnak tartja. Igazi tudós hozzáállás. Állít valamit egy hasonlóan magasan kvalifikált társunk, mi meg simán: - Hülyeség!
Nos, amíg ez tudományos berkekben így működik, mit várunk? Szerintem valahogy így kellene:
- Bizonyítsd!
Norris pedig beizzítja az időgépet, amely főszereplőnket átutaztatja a jelen korba - valamikor 2000 körülire - hogy személyesen tapasztalhassa a könyvében kivesézett tanítások hiányosságát.
Nem fogott meg?
Nem nagyon tud, ami nem csoda.
Az "Időváltoztató" a címével ellentétben nem változtatja meg az időt. Sem az időjárást, sem a jövőt, sem a múltat. Egyszerű szemlélőként láthatja, hogy kétezerben a tízparancsolat mennyire nem része az emberek életének. Igaz, a bemutatásból kimarad a gyilkosság és a többi kérdés is igen lanyhán van érintve. Russell erkölcsi vonalon igyekszik megismerni a jövő lakosságát, és...
...ez az a rész, ami egy olyan embert, mint én, kurvára nem érdekel. Nem vagyok vallásos. Nem hiszek a Biblia történeteiben, hiszen a polcon ott lenne a helye a hasonló könyvek, Talmud, Korán, stb. mellett. Ha meg ott van mellettük, ki dönti el, melyik is az "igazi", az egyetlen elfogadható vallás.
Nem kívánok ebbe belemenni és véletlenül blaszfémiát elkövetni.
Richard Riehle (bal oldalt) háromszáz filmes munkában vett részt. Volt ennél fontosabb szerepe is, pl. a cikkben már említett, "Az őslakó" című kamara-sci-fiben.
Az Időváltoztató kiszámítható, laza történetvezetésű, unalmas darab, amit a főszereplő figurája ment meg a teljes unalomtól. Akció a filmben nincs és az első fél óra - amikor a tanács tagjai gyakorlatilag körbe szopkodják egymás faszát, a könyv megjelenésének apropójából, illetve míg Norris ráveszi Russell-t, hogy vegye a kurva kalapját és menjen át hozzá a bizonyítás végett az este folyamán, - kifejezetten nyögve nyelős.
A jelenben kalandozás, Russell rácsodálkozása a világunkra kissé naivan lett ábrázolva, kevés ötlettel, amik megmenthették volna a filmet, sőt, emelhettek volna az értékén. Így Christiano szájbarágós és lassan döcögős forgatókönyve végül egy középszerű, egyszeri megtekintésre elég tévéfilmben kulminált. Kár érte, mert időutazásos filmet, ilyen szegényesen kihasznált ziccerekkel, még nem láttam.
35% - 40%
Figyeld:
- Eddie Martinez (Paul Rodrigez) figuráját, akit szinte láthatóan tuszkolnak bele a forgatókönyvbe, hogy Russell-nek legyen egy visszatérő "barátja" a jövőben. Sajnos, ez így kevés. A kb. három, szájbarágós párbeszédük nem teszi érdekessé a mellékszálat. Talán, ha Eddie mintegy túravezetőként kicsit bevezetné a jelenben tapasztalatlan Russell-t...
- A két hívő rendőr, akik nyomoznak. Édesem, de uncsi szál.
- Michelle Bain (Jennifer O'Neill), a vallásos könyvtárosnő, sehova sem futó szerepe. Még el sem tudnak búcsúzni... legalább kialakult volna köztük egy enyhe szerelmi szál, egy szorosabb kapocs, amit mondjuk Russell úgy dolgoz fel, hogy a könyvét a nőnek ajánlja, hogy az a jövőben olvashassa.
Annyi apró ötlettel lehetett volna feldobni a filmet, amik kimaradtak.
Így csak egy viszonylag sótlan papolást kapunk arról, hogy Jézus helyettünk szenvedett a keresztfán.
Ne már.
Ki adott erre, így pénzt?
Végig vártam valamire. Ezért is néztem végig.
Egyik kedvenc filmzeneszerzőm Jerry Goldsmith, aki 2004-ben, 75 éves korában hunyt el, azaz már tíz éve! Hiánya pótolhatatlan a filmes zene, a score univerzumában. Goldsmith használt nagy zenekart, szintetizátort, készített dalokat, és karmester is volt. Tanult Rózsa Miklóstól, aki szintén filmzenei legenda. Egyik fia, Joel Goldsmith apja nyomdokaiba lépett. Védjegye a lófarka volt. (de ez mellékes)
Goldsmith kedvenc munkájának a Total Recall-t tartotta, pedig ezen kívül még temérdek, 250 filmnek, sorozatnak készítette el a zenéjét, ezzel az egyik legtermékenyebb zeneszerzőnek számít. 18! alkalommal jelölték Oscar díjra és egy alkalommal megkapta azt a sikeres Ómen című horrorfilmért. Rengeteg egyéb díjra jelölték munkássága során és furcsa, hogy ezeknek nagy részét nem nyerte meg. (Leszámítva a BMI Film és TV díját, amelyet ahányszor jelölték, annyiszor meg is szerzett: 12 alkalom!)
Felsorolni is nehéz lenne, mennyi műfajban alkotott maradandót, az akciótól a westernen át a rajzfilmekig. Stílusjegyei felismerhetőek, munkáit néhányan koppintották.
Most 10 score-ját szedegetem össze, amik nálam a favoritok és van egy sejtésem, hogy ahogy haladok, ez a lista bőven bővülhetne.
A filmet Ridley Scott hozta össze a "Szárnyas fejvadász" és a "Testőrbőrben" között, a fiatal Tom Cruise-zal és a mára teljesen mellőzött Mia Sara-val (Időzsaru, Meglógtam a Ferrarival). A forgatókönyvet William Hjortsberg írta és ha neve nem ismerős, azt tudni kell róla, hogy az ő regényéből készült a kultikus "Angyalszív" című dráma. ennek ellenére nem sok munkáját filmesítették meg.
A Legenda egy fantasy, melyben Jack, az erdő önjelölt lovagja szerelmét azzal bizonyítja a szertelen Lili hercegnőnek, hogy megengedi, hogy megsimogasson egy egyszarvút, amely a tiszta világosságért, ártatlan szeretetért felel és emberi halandó elvileg nem érintheti. Lili megfogdossa a pacit és e nyugodt pillanatot kihasználva a gonosz Sötét nagyúr (Tim Curry) csatlósai mérgezett nyíllal sebzik halálra az utolsó egyszarvú pár egyik tagját. A másikat később elrabolják, Lili hercegnővel egyetemben, így Jackre és erdei barátaira hárul a kiszabadításuk, különben a világok Frozen szerű állapotba kerül.
A zenei anyag szerintem az egyik legcsodálatosabb score, amit valaha készítettek és érdekes, hogy az Európai változatban hallhatjuk, mivel az Amerikai piacra egy olyan változat készült, amelyet a nem kevésbé ismert formáció, a Tangerine Dream készített.
A fent megnyitható youtube elérésen belehallgathatsz a zenei anyagba.
Steve Miner rendező munkássága igazi hullámvasút, bár túl magas csúcsokat nem találunk benne. Horrorfilmekkel kezdte és szép lassan átcsúszott a tévésorozatok világába. Ez a fantasy és horrorelemeket felvonultató film még a korai, jobb munkéi közül való. A Warlocknak később készültek elhanyagolható folytatásai, de azokban még kevésbé ismert rendezők és zeneszerzők dolgoztak. Goldsmith egy nagyon finom score-t készített a boszorkányt (Julian Sands) üldöző vadász (Richard E. Grant egyik legjobb alakítása a kommerszen belül) és a fiatal, véletlenül a hajszába keveredő, jelenkori szingli csaj (Lori Singer) köré, kísérteties motívumokat felhasználva. A főmotívum remek, a feszültség érezhető, élvezetes.
3. A sorrend a Legenda után variálható, ezért legyen a harmadik kedvenc a mester kedvence is egyben.
Philip K. Dick összeesküvés-elméletekben és paranoiás regényekben utazó írónak egyik erős történetéből készült ez az akció sci-fi, mely elsőre véres darálásnak tűnhet, de kis odafigyeléssel egy rendkívül összetett elmejáték, melynek a befejezése sem teljesen megnyugtató.
Douglas Quaid (Arnold Schwarzenegger) unalmas nyárspolgár melós életet él gyönyörű felesége (Sharon Stone) oldalán, érezve, hogy ennél többet szánt neki a sors. Egy menőnek számító agyászati beavatkozásnak köszönhetően a mókuskerék rohangálás közbe be tudna iktatni egy kis fantázia vakációt, de az eljárás lefolytatása közben beüt valami gebasz és onnantól kezdve Quaid élete állandó menekülés lesz, mert valamiért mindenki rá vadászik, beleértve a feleségét is. Quaid válasz keresés közben eljut egy külső gyarmatra a Marson, ahol kiderül, hogy a múltjában sötét események, erők bújnak meg és végül már ő sem tudja, kinek higgyen a felkínált válaszok közül. Paul Verhoeven rendezte ezt a pörgős sci-fit és Goldsmith zenéje tömény akciómuzsika, nagyon kevés időt hagyva a pihenésre.
Gyermekkorom egyik kedvenc "gyermekfilmje", amelyben apuka stikában édes kis kedvencet vásárol kamasz fiának a kínai negyedben, ám nem figyel eléggé a felhasználási feltételekre, aminek köszönhetően a kis kedvenc ivadékai vérengző manókká lesznek, frászt hozva az egész kisvárosi közösségre. Ennyi bőven elég is erről a klasszikus rémmeséről, és Goldsmith pár évvel később elvállalta a folytatás zenéjét is. A Gremlins témája egyszerű és nagyszerű. Ha egyszer megjegyezted, kitörölhetetlen lesz az emlékezetedből. Joe Dante rendező Spielberg produceri felügyelete alatt készítette el filmjét, amely eredetileg sokkal komorabb hangvételű lett volna, sok vérrel. a készítők véleményei nem egyeztek, végül egy sokkal család barátabb moziban állapodtak meg és lehet, hogy ennek is köszönhető a film kultikus szeretete. A folytatás már sokkal színesebb és komolytalanabb, ezért az igazi rajongók nem is nagyon vesznek róla tudomást.
A Star Trek sikeres sorozat volt - viszonylag sikeres - a hatvanas években, majd masszív rajongói bázisa lett, ami ugyan a sorozat felélesztésére a tévében nem volt elég, de meglovagolva a Star Wars sikereit, egy mozifilmre való pénzt össze tudtak neki grundolni. A mozis változat sorozattá terebélyesedett, annak sikere pedig egyéb, Star Trek univerzumban játszódó szériákat keltett életre. Nekem nem a kedvencem, -talán mert az akció helyett sokkal inkább a filozofálgatás mérvadó ebben a történetben - de ha már Goldsmith fantasy, sci-fi válogatás, mindenképpen itt a helye. A főmotívum azonban nem Goldsmith munkája, hiszen azt a tévésorozatban már kitalálták.
A filmtörténet egyik legfontosabb sci-fis témáját feldolgozó - az evolució változásai, az ember kontra törzsfejlődés - film írója a francia Pierre Boulle, akinek tarsolyába még belefért egy másik klasszikus darab, "A híd a Kwai folyón" című háborús dráma. A Charlton Heston nevét felhasználó elvileg ponyvának készült sci-fi dráma kultikus szintre emelkedett és a sci-fi filmtörténet szerves részévé vált a folytatásoknak és egyéb változatoknak köszönhetően. Egyelőre mégis a sorozat legemblematikusabb jelenet az első rész vége, amikor a főhős rádöbben, hogy hol van... (Ha nem láttad, nem szpojlerezünk)
Néhány űrhajós "eltéved" a világűrben és egy eléggé primitívnek tűnő bolygón kényszerül leszállni. Első találkozásuk az őslakosokkal azt sejteti, hogy az emberi faj még itt nem érte el a civilizáció csúcsát, ám ekkor ruhába bújt majmok jelennek meg, így felborul minden, amit űrhajósaink hittek. Az emberek azok, akik ezen a bolygón megrekedtek egy szinten és a majmok szárnyalták túl őket.
Goldsmith kissé eklektikus zenét komponált a filmhez, néha kifejezetten embert próbáló darab. Nem véletlenül, hiszen a téma miatt nyomasztóra kellett készíteni. sikerült.
7. Ómen - The Omen (1976)
Richard Donner nagyon színes filmes tablót állított fel, mint rendező és ebbe belefért egy kőkemény horror, amelyhez Goldsmith szerzett őrjítő zenét, mely elhozta neki a legjobb filmzene Oscar-díját. A Gregory Peck alakította nagykövet titokzatos és baljóslatú körülmények között adoptál egy csecsemőt, saját elhunyt babája helyett és erről senkinek nem szól. Csakhogy, ahogy a gyermek cseperedik, egyre több haláleset történik körülötte, míg végül kiderül a néző és az apa számára, hogy maga az antikrisztus az, akit igyekszik felnevelni és hatalmával a világra szabadítani. Vajon képes e meggátolni, hogy maga a gonosz uralja majd a világunkat?
A filmből a két legemlékezetesebb momentum a brutális halálesetek és a latin szavakat kántáló karének, amely Goldsmith egyik legerősebb munkája.
Csak akkor hallgasd meg, ha jó a szíved. Azért kapcsold fel a villanyt.
Bár Goldsmith más animációs filmeken is dolgozott, ez a darab, ami a fanatsy témakörét kimeríti és mint felnőtt film is megállja a helyét. A szereplők kisállatok, főleg egerek és sajnos olyan rég láttam, hogy már nem emlékszem, mi is az a NIMH, viszont kedvet kaptam hozzá, hogy újra nézzem és ebben a gyönyörű muzsikának is van szerepe. Don Bluth első nagyfilmje, megelőzve a kedves "Az őslények országát" és a musical beütésű "Anasztáziát".
Ridley Scott horror-sci-fi-je köré mára teljes univerzum épült és ennek a filmnek köszönhetően lett egy időre Sigourney Weaver akciósztár. A filmet bizonyára ismered. Goldsmith zenéje nyomasztó, félelmetes és elég sok változatban készült el, hogy a dvd változaton még alternatív hangsávra is fussa. Talán nem nagyon lehet dudólható darabot kiemelni az eredeti zenéből, viszont a filmet tökéletesen kiegészíti és magában hallgatva rád hozza a frászt. Bizonyos motívumok később visszaköszönnek a "Gyilkos bolygóból", melyről itt írtam: Outland.
Annyi más címet írhattam volna, míg végül tizediknek ezt a kalandfilmet választottam, mert a zenei motívumok elég erősek és ha szereted a filmzenét, valószínűleg erre emlékszel és ha meghallod, már a motívumokból felismered: ez bizony a Múmia!!!
A második részre nem hívták vissza a zeneszerzőt, ami szerintem öreg hiba.
Azt hiszem, Goldsmith simán megér majd egy másik tízes listát, hiszen elég műfaji film maradt még, amihez zenét szerzett. Talán nem ilyen emlékezetesek, de jellegzetesen Goldsmith munkák.
A 2012-ben készült nagy sikerű - underground körökben persze... - V/H/S-nek készült egy második része és már a világhálón a harmadik előzetese. Elég jól sikerült, ezért várom.
Az első rész néhány jól összeválogatott szituáció, a második már kissé nagyobb lélegzetvételű, hosszabb jelenetekkel operált, de a harmadikat nézve, már teljesen elszabadult a rendezők fantáziája.
Afterparty (2013) Feltörekvő sorozatsztár és tucatnyi rajongója benn szorul egy hermetikusan lezárt környezetben. Ifjú színészünknek van miért izgulni, mert a sorozat folytatását még nem rendelték be - lehet, hogy kaszálják - és ha ez nem lenne elég, valaki módszeresen irtani kezdi a csápoló csajokat. A film egyetlen pozitívuma a spanyol nyelv finom gördülékenysége. Ebben az évben egy másik film is készült ezzel a címmel... de az dráma. Alig nyolcvan perces vérengzés, semmi eredetiséggel. Harminc perc alatt végig lehet pörgetni. 20%
The Nut Job - A mogyoró-meló (2014) Leginkább talán az "Olasz melóra" emlékeztető mogyoró lopásos állattörténet. A figurák aranyosa, kedvesek, ellenben a történet bugyuta, egyszerű, unalmas és humortalan. Tökéletesen hiányoznak belőle a felnőtteket szórakoztató kikacsintások, utalások más, ismert filmekre. A figurák pedig mintha úgy lettek volna összekapirgálva az elmúlt tíz év mesefilmjeiből (A Lecsó főszereplője pl.). Ha hasonló történet, akkor a "Túl az sövényen", mindenképpen kenterbe veri ezt a hamvas próbálkozást. A röhej, hogy sikeres volt és elvileg 2016-ban jöhet a folytatás. Kár. Akkor inkább "A Túl az sövényen 2."
20%
Diana (2013) Diana, angol hercegnő miután lekattant a fehér répáról és kirepült a királyi családi fészekből, valahogy a karamellásabb árnyalatokhoz kezdett vonzódni. Életének egy ismeretlen szeletébe enged a film bepillantást, Charles herceg után, de még Dodi Al Fayed előtt, amikor Diana kereste a saját útját. A filmben felvázolt események elvileg megtörténtek, de a másik főszereplő, aki jelenleg a film miatt szülőhazájába költözött Angliából, nem erősítette meg, mivel úriember. Naomi Watts meg remek színésznő. 50%
Elment egy legenda.
No, talán nem éppen nálunk számított annak, de az egyetemes filmtörténetben azért nyoma fog maradni. Mickey Rooney - wikipédia Mickey Rooney - imdb
Rooney Joe Jule Jr. néven látta meg a napvilágot, New York, Brooklyn negyedében, 1920. szeptemberének végén, 23.-án. Gyerekszínészként kezdte - sőt, nem nagyképűség kijelenteni, hogy ő volt a filmgyártás első gyereksztárja. 93 éve alatt végigkísérte a mozi világát a húszas évek némafilmjeitől, egészen az új évezred CGI világáig. Ha mozi, akkor ő mindent látott.
Olyan sztárokkal dolgozott együtt, hogy felsorolásuk kitenne egy filmes könyvet. A második világháborúban tevékenyen részt vett, két évig volt a fronton, majd visszatért a film bizniszbe és szerencséje volt, mert benne tudott maradni.
Amerikai filmek mellett néha vállalt Európai mozikban is szerepet. Egyik kedvenc mozim tőle a "Belfagor a pokolból", melyet Ettore Scola rendezett és Vittorio Gassman mellett alakíthatta a minden lében kanál, gonosz kis ördögöt, Adramalek-et. Rooney nyolcszor kötött házasságot és hétszer vált el. Filmjeivel megkeresett hatalmas vagyona (1965-ben kb. 3 milliárd dolláros vagyona volt!!!) ráment a válásokra.
Leghíresebb neje Ava Gardner és kilenc gyermek apukája.
1944-ben együtt játszhatott a gyermek Elizabeth Taylor-ral a "A nagy derbi" című filmben.
Legszomorúbb és legaktívabb házassága Carolyn Mitchell-el zajlott, mert bár alig hat évük volt a fiatal színésznővel, négy gyermeket kapott tőle.
19 évesen Ifjúsági Oscar-díjra jelölték, melyet megkapott Deanna Durbin-nal megosztva. Még négy esetben jelölték szerepért a díjra, míg végül 1983-ban életmű díjat kapott a munkásságáért.
Még Laurence Olivier is elismerőn nyilatkozott munkásságáról, tehetségéről.
Egy arccal kevesebb a vásznakon és egy arccal több a mennyek gyöngyvásznain.
Isten veled, Adramalek!
Egészen biztos nem a pokolban vagy most!
Csinos, fiatal lánynak tele a töke a világgal, holott saját maga a bajának forrása; egy átmulatott éjszakán hazafelé balesetet szenved barátaival. Mivel ő vezetett, ő lenne a felelős, csak nem akarja magára vállalni. Másik vonalon egy nem kicsit pszicho család kaparintja meg a lányt és családi kastélyuk falai mögött bizarr játékot játszanak vele. Míg lineárisan halad az egyszerű történet, megismerjük a motivációkat. Nem túl erős befejezés. Másrészt utálom a torture horror műfaját - tudod, amelyikben embereket kínoznak kegyetlenül - ezért különösebben nem tetszett. Olcsó és üres. 20%
A "Trónok harca" Kisujja egy orvost játszik aki két emberrel benn szorul egy felújítás alatt álló toronyház liftjében. Visszaemlékezésekből összerakhatjuk mindhárom szereplő utolsó napjait, ami miatt akkor és ott vannak a liftben. Sötét titkokra derül fény és arra, hogy lehet, hogy az a legkevésbé veszélyes a többiekre nézve, aki annak látszik. Nem nagy meglepik, enyhe művészi beütés, jó színészi játékok. Végigülhető. 40%
Azért egy baki is becsúszott a filmbe:
A film első perceiben Karl (Aidan Gillen) a felesége sírjánál ücsörög és a sírkövön jól látható, hogy a családnevet így írták: Madox.
Percekkel később az autóban láthatjuk Karl orvosi belépő kártyáját, amelyen a vezetéknév már így olvasható: Maddox.
A kellékesek nem végeztek túl jó munkát, de a többiek sem, hogy nem szúrták ki...
Dal: Alice csodaországban (Tim Burton, Danny Elfman)
Ó, Alice, kedves hol jártál? Oly közel, távol, hol voltál? Mit hallottál, és mit láttál? Alice, Alice, kérlek, Alice! Ó, mondd el apró vagy vagy nagy? Egyet próbálj, és mindent majd! Bár hosszú, járd be az utad! Alice, Alice, ó, Alice
Hogy tudhatnád, hogy ez nem az? Te válassz ajtót és utat, Tán érdemes lesz eljönnöd Egy másik nap, másik nap!
S mind mit látsz csak káprázat, Az álmokban mást nem láthatsz, ó, Alice?
Ó, találsz-e majd kiutat? Ó, találsz-e majd kiutat?
Nincs idő a könnyekre! Nincs idő a könnyekre!
Nincs idő a könnyekre! Nincs idő a könnyekre!
Száz ajtó van - Hogy válasszál! Sokat nyertél, de veszthetsz már! Ezer felé látsz kiutat, Idő lejárt, idő lejárt! Vigyázz, ne veszítsd el fejed, Tudod, Doormouse mondta neked… Alice!
Ki fogja húzni a kezét? Wonderland milyen messze még? Megérti majd e tanmesét? Alice… Alice… Ó, Alice
Ó, találok e kiutat? Ó, találok e kiutat?
Megjegyzés: (Az Alice csodaországban című Tim Burton film főcímdalának - szerezte Danny Elfman - magyar szövegre ültetése, lehetőség szerint megtartva az eredeti dal értelmét és szótagszámát.)
Évekig nem volt szerencsém a filmjeihez, azután, tök véletlenül, barangolásaim közben, hirtelen többet is láttam egymás után. Volt, amit már régebben láttam, volt amibe most futottam bele először. Csak szeretném méltatni színészi munkásságát, hogy pár szót írnék ezekről a filmekről.
1927-ben tetszett születni és fél évszázadosan tetszett itt hagyni minket, alig 56 filmszereppel a filmográfiájában. Sajnos, mondhatjuk, kevéssel... 1978-ban, 51 évesen... Mégis, néha olyan érzésem van, ön meghatározó alakja lett az amerikai filmnek. A tökös, kemény vágású, kőszikla arcú, macsó pasas. És az is volt. A kornak megfelelően macsó.
Ha úgy vesszük, egy James Bond filmben a gonosz jobbkezének lenni, nem nagyon szórakoztató, hiszen a főhős még a film vége előtt lealázza az embert. Ön Grant szerepét kapta, a hatalmas, szőke bérgyilkosét, akit Lotte Lenya, a Spectre apró termetű, szadista, feltehetően leszbikus mumusa simán bordán csap egy bokszerrel. Ön pedig állta, hiszen a James Bond gonoszok nem átlagos fizikumú figurák. Kicsit karikatúra szerűek. Azután ahogy sejteni lehet, ön és Sean Connery összefutottak egy vonat kupéjában és addig verték egymást, míg valahogy a Bond maradt felül. Pedig ő nem bírta volna ki a bokszeres hasi-pacsit. Na mindegy. Nem volt főszerep, de emlékezetes. Egyet megtanultunk: megfelelő húshoz, megfelelő bort kell rendelni.
Sosem fogjuk megtudni, hogy lett a "Fullánk" című filmből a magyar keresztségben "A nagy balhé". Biztos, mert két világsztár tobzódott benne és átverték önt, mint a szart. Hát igen, Paul Newman és Robert Redford mellett önnek nem sok esélye maradt. Igaz, nem ölték meg, de lehúzták anyagilag, rendesen. Talán ha kevésbé lett volna olyan mohó. Hiába, a maffiózók, akik pénzt szagolnak, könnyen becsaphatóak. Itt bejött. Ettől függetlenül szerethető a film. Talán majd máskor több szerencséje lesz.
Nem tetszik tudni, de ebben az évben születtem! Ugyanakkor ön pedig részt vett ennek a remek kriminek, sőt, akciófilmnek az elkészítésében. Persze megint bűnöző játszott! De legalább csupa zseniális színésszel dolgozott együtt. Már ezért és a remek párbeszédekért érdemes megnézni ezt a mára sem sokat kopott filmet. Tudja, hogy Quentin Tarantino ebből a filmjéből lopikálta el a színek szerinti karakterek megnevezését? Igen! Olyan remek emberekkel mókázta végig ezt a metrós túszdrámát, mint Walter Matthau, Martin Balsam, Hector Elizondo vagy Ben Stiller apukája, Jerry Stiller! Később Remake-je készült az önök filmjének, de Shaw bácsi, szerintem a maguké jobb! Csak azt nem értettem, miért kellett végül megrázatnia magát az árammal??? Hát megérte azért a kevés pénzért... amit még el is bukott???
1975: A cápa - Jaws Az állkapcsokból itt meg cápa lett a magyarítás, hogy fenyegetőbb legyen. Ön ebben a filmben simán ellopta a "Shaw"-t, érti... show-t, mint Quint, az öntörvényű, véres múltú cápavadász. De tényleg. Amikor először megjelenik a filmben és körmeit végighúzza a táblán. Atyaég! Azután, ahogyan nyomja a shawdert, Roy Scheider-nek és Richard Dreyfuss-nek. A monológ, amit a bomba ledobásos akciójukról és cápákról mesélt. És mindezt improvizálta! Le a kalappal. Milyen kár, hogy a film végén felfalta önt a nagy fehér. Valakinek mennie kellett és hármójuk közül ez volt a várható... Sajnáltam!
Nem rossz ez a háborús filmje, Shaw bácsi és még a fiatal Harrison Ford-ot is megkapta maga mellé. Az külön vicces, hogy egy James Bond mozi két szereplője szintén tiszteletét tette maga mellett. Barbara Bach és Richard Kiel egy évvel korábban egymás ellen harcoltak "A kém, aki szeretett engem" című Bond filmben. Igaz, hogy a filmje elvileg a Navarone ágyúinak a folytatása, de sok köze nem volt hozzá, leszámítva, hogy háborús akciófilm. És végre ön a főszereplő! És túlélte!!! Ez a filmje szintén tetszett! Szerencsés vagyok, hogy egy hónapon belül 5 jó filmjébe botlottam bele. Ismerem a nevét!
Tudom, hogy ennél sokkal több és egyik-másiknál jobb vagy fontosabb filmje is van. Mindent meg fogok tenni azért, hogy amennyit lehet, megnézzek. Komolyan!
10 filmet szedtem ki a 2005-ös termésből, amik nekem tetszettek. Többet láttam, sőt, volt, amelyik sikeresebb is volt, mint amiket csokorba szedtem, de nekem ezek tetszettek a legjobban. Nincs százalékolás, mert lehet, hogy adott film kevesebb csillagot kapna tőlem, mint a sikerfilmek, de lehet, hgy azokat nem szeretem újra nézni, amit meg itt felsorolok, szívesen indítom el.
Tessék, beszámozva, de sorszám nélkül:
Igazi sci-fi-képregény-akció baromkodás. Stan Lee zsebe dagad, a négy szuperhős pedig megküzd a sith lovaggá avanzsált ötödik szuperhőssel. Jessica Alba szőke és kék szemű, az ité pedig elveszítette egy ujját. Ja, ahhoz, hogy tüzeskedj, nem árt ha kiabálsz: "Tűz be!" - úgy látszik, hangkapcsolós a képesség, nem mentális...
Joss Whedon sci-fi western sorozata egy évad után kifújt - sokan nem értették, nem érezték a koncepciót - de az évek múlásával masszív rajongótábora lett a történetnek. Egy moziváltozatra még éppen futotta a Han Solóba oltott űrhajós kapitánynak és elcseszett legénységének. Kedvenc Summer Glau-val, aki egyedül kipakol egy kocsmát vagy lekaszabol egy rakat marcangolót. Folytatást akarok!!!
Lehetne a címe mondjuk: Serenity: The Dark Identity... Majd később megírom az ötleteimet.
Négy örökbefogadott, öntörvényű őstulok hazatér a téli kisváros hóforgatagába, hogy kivégzett mostoha anyunak igazságot szolgáltasson. Nem szaroznak, lőnek akit érnek, közben fityiszt mutatnak rendőrnek, ellennek, vérnek. Mark Wahlberg kurva laza és Chiwetel Ejiofor a Serenity után másodszor alakít egy éveb belül pofán baszni való karaktert. Csipázom az ürgét! A végén kiöntik...
4. Világok harca - War of the Worlds
Ambivalens érzéseket keltő sci-fi posztap. akció movie, legendás filmrendezőtől, színész-árucikktől, tele bakikkal, következetlenségekkel, hülyeséggel, de mégis hangulatos. John Williams leggyengébb filmzenéinek egyike. Spielberg leggyengébb rendezéseinek egyike. Tom Cruise legnagyobb faszságainak egyike - hiába a vallás... Mégis szeretem nézni. Ennyit számít a hangulat és a stílus.
5. Match Point - Match Point
Az egyre inkább pedofil Woody Allen "Tehetséges Mr. Ripley"-be hajló szinte már horror filmje, egy feltörekvő kis geciről, aki eléri célját, csak közben kinyírja a stáb nagyját. Woody Allen forgatókönyve leginkább Patricia Highsmith "Ripley" regényeire emlékeztet. Akár beismeri a mester, akár nem. Nincs hepiend és ez jó!
Nicolas Cage kétféle filmet csinál: szar vagy jó. Ez jó! Fegyverkereskedés trollkodással, költségcsökkentés, családcsökkentés, és agy eszméletlenül kitalált és kivitelezett főcím. Ami a szerencsejátéknak a "Casino" az a fegyverkereskedelemnek a "Fegyvernepper".
Russell Crowe félálmos bokszoló. Családja éhezik, amíg ő újra nem verekszik. Kell a pénz, mert beütött a gazdasági válság. Nincs munka, nincs élelem, nincs gáz. Ez gáz... A történelmi hűséggel csínján bánó múltidézés, későn érkezik, amúgy viszont megelőzi "korát", és Rocky Balboát.
Eszméletlenül hangulatos kamara horror. Néhány csajszi alászáll a barlang mélyébe, hogy megküzdjön érzéseivel és egy csapat undorító lénnyel, akik ki tudja miként és mióta mutálódtak a hegy gyomrába. Egy második részt még megért a koncepció, de sajnos, azóta semmi.
David Cronenberg kultikus hírnevű kanadai bio-horror rendező talán leginkább közönségbarát, képregényből tallózott erőszakos drámája egy önmagát "tanúvédelmi-program" alá helyező nem átlagos csirkefogóról, akinek addig jár a múltja a kútra, míg el nem törik a mécses. Két család közül melyiket választja? Egyetlen dolgot nem tudtam csak meg a filmből: Miért is lépett ki az egészből, mi elől menekült és miért?
Samuel L. Jackson megirigyelte Denzel Washington szerepét az "Emlékezz a titánokra" című sportfilmben, amely a játék helyett inkább a toleranciáról és barátságról szólt és megcsinálta a saját változatát. A "187" című dráma után megint egy erős jellemű tanár ember, megint izgága fiatalok, de belül a lelkek mélyén még van némi remény a változásra.
Hát ez az első 10 film, ami eszembe jutott 2005 kapcsán. Tudom, készült egy Nolan féle Batman film is, meg egy tucat sikeresebb, látványosabb film, de nekem ezek a kedvenceim, tetszőleges sorrendben. Ez változhat.
Amik nem kerültek be, de eszembe jutottak:
Sin City - mert annyira azért nem kápráztatott el
A sziget - mert összecsapottnak érzem
King Kong - mert csak látványos, de sok újat nem mesélt el
Cukorfalat - mert eszméletlen dráma, de egyszer nézős
München - mert kicsit kommersz a végeredmény
Ha igaz volna - mert túl limonádé, hiába szeretem
Capote - mert az íróról nem tudtam meg sokat, csak azt, hogy Seymour Hoffman zseniálisan alakítja R.I.P.
Kőkemény család - mert karácsonyi filmnek majdnem kiváló, csak kicsit komor
Kőkemény Minnesota - kicsit száraz lett, Jenkis monológja a végén eszméletlen
A "Within the Woods" hozzáférhető a youtube-on. Sajnos a minősége erősen kalózvideós. 31 perc, de innen eredeztethető Ash kálváriája.
Sam Raimi valamikor 1978-ban megteremtette a gonosz halott mítoszt, amikor megrendezte a "Within the Woods" című fél órás videó szösszenetet és ezzel útjára engedett néhány démont, hogy filmes horror kultikust teremtsenek. Szerintem sikerült.
Pár évvel később, 1981-ben némi harácsolás után együtt volt a pénz, hogy leforgassa a közben egész estéssé terebélyesedett történetet, a már "A gonosz halott" - nálunk a videós kalóz korszak keresztségében "Erdő szelleme" - címmel.
Aki gyerekkorában látta ezeket a jeleneteket, sosem fogja elfelejteni... két ágyba hugyozás között.
A kritikusok - már akinek zsánerébe és elevenébe vágott - áradoztak az ifjú tehetségről, még Stephen King is dicsérő szavakkal méltatta a friss, nem kevés gore-t, de egyben sok groteszk és fekete humort felvonultató filmet. Több országban betiltották, van ahol csak ocsmány módon - a film áldozataihoz hasonló módon - megcsonkított változatot mutattak be.
A kalózkópiák beterítették a piacot, élvezhetetlen narrátor hanggal és erősen villódzó, kékes árnyalatú színekkel együtt tarolt a film. Horrorrajongók emelték képletesen vállukra a direktort és kollégiumi tettestársát, a lassan sorozattá nőtt filmek ikonikus démonvadászát - aki kezdetben csak sodródik az árral, majd felnő a feladathoz - Ash-t (hamv), akit Bruce Campbell alakított először hihetően, majd saját magát karikírozva.
Sam Raimi saját kocsiját használta fel a filmben. Egyfajta kabalaként megmaradt, így több filmjében visszaköszön a sárga Cadillac.
A sztori elképesztően egyszerű: öt fiatal, barátok, rokonok, erdei házikóba utaznak hétvégére, ahol egy démonok megidézésére szolgáló könyvet találnak. A körülmények összejátszásának köszönhetően egy démon megjelenik, sorban megszállja őket, módszeresen elpusztítva a fiatalokat.
A horrorfilmes klisék egyik alapja. Az ellenőrizhetetlen és irányíthatatlan gonosz belülről támad ránk és társainkra. Nem tudom, szükséges e metaforaként tekinteni a történetre, bújtatott mondanivalót keresgélni benne, hacsak nem a hetvenes évek végén mind jobban elterjedő, egyre agresszívabb kábítószerek hatását nem szőjük bele, mely miatt sok használó ön és közveszélyesen kezdett viselkedni. Már túl voltunk a virág gyermekein, a természetes drogokon. Az ecstasy pl. ugyan már 1912-ben "elkészült", ám a hetvenes évek végéig nem került ki forgalomba, amikor is orvosi célokra kezdték felhasználni, majd tudjuk, mi lett a sorsa.
Szóval nem gondolom, hogy Raimi mélyebb mondani valóval akarta felruházni meséjét, szerintem pusztán véresen akart szórakoztatni. Rendezése magán viseli a kezdő rendezők sok hibáját - technikai bakik tömkelege, olcsó és vicces megoldások, ugyanakkor érdekes kamera mozgás, vágástechnika, stb. - ennek ellenére nézhető darab.
A már emlegetett kontaktlencse, használat közben. Csoda, ha olyan ideges a csaj?
Érdekességek a filmről, amiket lehet, hogy nem tudtál:
- Eredetileg a kábítószer megjelent volna a filmben. Amikor a magnót lejátsszák, a rendezői instrukció az volt, hogy a fiatalok éppen füveznek. Kipróbálták. A fűtől a reakciók, nos, nem voltak a filmhez megfelelőek, így végül a kábítószeres ötlet simán ugrott.
- Sam Raimi humorérzékére vall, hogy a Tennessee-ben forgatott külső helyszínen - valahol Morristown-ban - , egészen pontosan a filmben fontos feladatot betöltő kandalló alá elásott egy időkapszulát a stábbal. Sajnos az épület idővel az enyészetté lett, de a kapszulát megtalálta néhány lelkes "Evil Dead" rajongó. Gondolom, féltve őrzött kincsük lett a csomag.
- Létező faházban forgatták a filmet. Úgy találták...
- Gyakorlatilag Stephen King kritikájának köszönhető, hogy a filmet forgalmazásra el tudták adni a New Line Cinema-nak.
- A két turázó, aki mellett a kis csoport elhajt az autóval, mielőtt megérkeznének, a rendező, Sam Raimi és Robert G. Tapert a producer. Kicsit kevesen voltak a forgatáshoz.
- A pince jeleneteket Robert G. Tapert tanyáján forgatták, mivel a filmes faházban nem volt kiásott pincehelyiség. Ennek ellenére az illúzió tökéletes. A házban csak egy gödröt ástak, amiben elfért egy ember, meg egy kis létra.
- Az egyik operatőr forgatás közben sikeresen szétcsapta a kamerát Bruce Campbell fején, akinek pár foga bánta az akciót. Természetesen nem direkt történt.
- A forgatás alatt sokszor fagypont alá hűlt a levegő. A stáb és a szereplők sokat panaszkodtak a mostoha körülmények miatt.
- A filmnek készült több folytatása, remake-je, képregény sorozata és musical változata is. A harmadik résznek kétféle befejezése van, melyeket az elterjedt dvd kiadásoknak köszönhetően bárki megnézhet.
- Egy városi legenda szerint a film finn változatából maga Renny Harlin faragott le közel 12 percet. Ezt nem tudtam ellenőrizni...
- A három női szereplő - Linda (Betsy Baker), Shelly (Theresa Tilly), és Cheryl (Ellen Sandweiss) - a film után minimum kilenc évig nem szerepelt másik filmben, viszont mindhárman kaptak rövid szerepet a 2013-as "Óz, a hatalmas"-ban!
- A forgatási kellékek közül a legtöbb problémát egy apróság okozta; a fehér kontaktlencse. Kényelmetlen volt viselni, a színészek nem láttak ki mögüle és negyedóránként ki kellett venni, egészségügyi okokból!!!
A nyaklánc megmaradt, a halálfejet formázó lánc szintén, csak a funkció tűnt el...
- Eredetileg a Lindának ajándékozott nyakláncnak a szerepe "komolyabb" lett volna. A nagyítós lencsével Ash összegyűjtötte volna a felkelő nap sugarait és úgy gyújtja meg a holtak könyvét. Ezt a tervet végül elvetették, hiszen még olvasva is látszik, hogy egy mészárlás közepén egyszerűen kivitelezhetetlen. Végül sokkal profánabb módon maradt bent a nyaklánc a filmben, ha már annyit tököltek vele.
- Mivel a film utómunkálatokkal együtt közel két évig készült, nem véletlen, hogy a vér mennyisége és elhelyezkedése szinte vágásról vágásra változik a szereplőkön. Ez vonatkozik szinte minden tárgyra, ami a filmben látható. Na, puff neki!
Aztán azt se felejtsük el, hogy Joseph LoDuca zeneszerző itt csatlakozott a Raimi, Tapert brigádhoz és később olyan sorozatokban dolgozott velük, mint a Xena és a Herkules.
Közben eltelt harminc év és eljött a Remake ideje.
Részemről a legtöbb Remake-t feleslegesnek tartom, mert véleményem szerint sokat nem tesznek hozzá a történethez, még akkor sem, ha nem szolgai módon utánozzák, hanem csak simán a már megszeretett eredeti drágább, mégis, ötlettelenebb másolatai.
A jó Remake viszonylag ritka. Az nem elég, hogy több pénzünk van a forgatásra, vagy úgy gondoljuk, egy franchise-ból még több pénzt akarunk kizsigerelni.
Manapság mégis a horror műfaja az, amiből a legtöbb Remake készül. Talán, mert az érzelmileg egyre eltunyulóbb nézőket a számítógépnek köszönhetően sokkal véresebb gore effektekkel akarják kirázni a fásult nézelődésből. De a sok vér szerintem nem feltétlenül segít egy Remake sikerében.
Most nem kezdek bele, az utolsó kb. 10 évben mennyi horrorfilmnek készült újra-változata. 2013-ban Raimi és néhány pénzember úgy vélte, ideje leporolni a sorozatot és elkészíteni egy modernebb változatot.
Többé kevésbé sikerült. Durva, kellően véres. De, hogy jobb lenne, mint az eredeti?
Kétlem.
"- Cuki, cuki vagyok!"
Az első, amivel frissítettek, hogy Ash figurája kimarad a filmből. (A stáblista alatt és végén narrátorkodó Bruce Campbell szereplése itt nem számít. Aki Ash-re éhezik, ezzel nincs kielégítve.) A másik, hogy bár Fede Alvarez rendező igyekszik stílusosan megragadni a híres elődöt, nem látszik a kész művön az a kísérletező kedv illetve szeretet, amivel az eredeti filmet megcsinálták. A szereplők tehetségesek, a gore jelenetek szépen el vannak készítve - a CGI effekteket igyekeztek minimálisra állítani - van izgalom, bőven, mégis, hiányzik némi koszosság, ami 81-ben jelen volt. Az "Evil Dead" tökéletesen belesimul abba a Remake hullámba, amit közel 10 éve "élvezhetünk". Hiányossága, hogy bár behozza a kábítószert, mint lehetséges metaforát, nem sokat kezd magával a szituációval és néha a szereplők cselekedetei nem hajaznak élő ember reakciójára. De ne várjunk többet egy tini horror-tól...
Öt fiatal, egy erdészház. Hol is hallottunk erről???
Vér hullik a 2013-as változatban is, van pince, van láncfűrész, csak valahogy az erdő szelleme érzés marad el. Legalábbis nekem.
A film felvezetése pedig szerintem ugyan megágyaz a lehetséges folytatásnak, de teljesen felesleges jelenet. Viszont a könyv meg sokkal kevesebb szerepet kapott szerintem, mint kellene, a legtöbbet felemlegetett fa-erőszakolós jelenetet meg egészen gyerekbarátra tompították.
2013-ban erre futotta. Hiányzik a mesteri operatőr és vágó.
Véleményem szerint amit elvettek, azt kellett volna bent hagyni, hogy Remake-ként helyt álljon a film. Ami viszont bent maradt, az inkább a tucat horrorok felé vitte az irányt.
