Jajveszékelés - The Wailing - Goksung (2016)

Jajveszékelés - Kokszongi sirató - The Wailing - Goksung (2016)

Rendezte: Hong-Jin Na

A film Mafab adatlapja: The Wailing (2016)

Megtekintés: Embert próbáló feladat és bár jó hírét keltik a világban, szerintem erősen túlértékelt darab.

A film dél-Koreai darab. Dél-Koreáról pedig kb. annyit tudok, hogy "ferde-szeműek" és a Samsung legalább három gyárat működtet országunkban. A Samsung jelenleg a legnagyobb dél-Koreai konglomerátum.
Ezen kívül készítenek filmeket is, mint kiderült.
A "The Wailing" nem lesz soha a szívem csücske, mert bár próbáltam megkedvelni - tényleg sok jó kritikával találkoztam vele kapcsolatban - azért egyhuzamban végigülni a két és fél órát, még egy pörgősebb mozinál sem egyszerű. Ehhez képest ez a misztikus drámai horror meg lassan csörgedezik, épp, hogy csak nem zárul el a csapja.

Goksung - innen az eredeti koreai címe - városában mind több megmagyarázhatatlan és bestiális gyilkosság történik. Családi erőszakok, késelések, öngyilkosságok. A hatóság viszonylag hamar felfedezi a brutális eseteket, viszont azok megfejtéséhez semmilyen támpontjuk, segítségük nincs. Jong-Goo (Do Won Kwak) a helyi erők alacsony beosztású tisztje hamarosan személyesen is érintett lesz az esetek nyomozásában, mivel a kislányán is jelentkeznek azok a tünetek, amiket a korábbi gyilkosságok elkövetőin is észrevettek.

Mit lehet még elmondani erről a filmről, hogy ne nagyon szpojlerezzünk?

Egyfelől megjelenik benne az idegenektől való félelem. A japán férfit (Jun Kunimura) eleve ellenérzéssel fogadják, amikor még nem is tudják, hogy segíteni érkezett e vagy hátráltatni a nyomozást. Kunimura amúgy egy rendkívül foglalkoztatott Japán színész. Ugyan a lábát nem tudta megvetni Amerikában, de Tarantino Kill Bill-jébe még becsúszott.

A másik pontja a filmnek, a gyermekek felnőtté válása, elszakadása a szülőktől, amely itt "késsel fogható" formát ölt. (Gyilkolt...)
Itt jegyzem meg, hogy a kislányt, Hyo-Jin-t megformáló Hwan-hee Kim nagyon tehetséges gyerekszínész. Az ő erős játéka nélkül bukna az egész film. Ehhez még tudni kell azt is, hogy a kislány fél évig gyakorolt különböző táncstílusokat és testmozgást, hogy játékával hitelesebbé tudja tenni az ördögi megszállottságot. Method Acting, fiatalon.

Aztán, nem nehéz észrevenni, mennyire más a koreai színjátszás, mennyire színpadias az Amerikai horrorfilmekhez, sőt, a világ talán bármilyen színjátszásához képest. Ami nem valamilyen keleti. A keleti népek, azt kell észrevennem, néha túljátsszák, már-már ripacskodásik feszítik a mimikák, gesztusok és a szöveg visszaadását a nézőnek. Ez néha egészen zavaró is lehet és egy egyszerű Európai nézőt simán ki tud zökkenteni. A szinkronszínészeket sem irigylem, amiért ilyen filmeket kell magyarítaniuk.

A fényképezés szép, a hangulat nyomasztó. Hogy ne felejtsük el, mennyire a világ peremén történnek az események, gyakran megmutatják a helyszínül szolgáló hegyeket is.
Nem kiáltanám ki az év legnagyobb durranásának a filmet - megteszik ezt mások helyettem - és olyan kiemelkedőnek sem látom, mint a kiéhezett filmkedvelők, akiknek biztos felüdülés volt a sok kommersz munka után.
Azért Amerikában megvették forgalmazásra, ami nagy szó.

55%

Ha megtekintenéd:
- The Wailing (2016)

Sully - Csoda a Hudson folyón - Sully (2016)

Sully - Csoda a Hudson folyón - Sully (2016)

Rendezte: Clint Eastwood

A film Mafab adatlapja: Sully (2016)

Megtekintés: Clint Eastwood megkímélte a nézőit és pont annyi ideig tart a filmje, amíg nem válik unalmassá.

2009. január 15.-én, egy hideg, csütörtöki napon, miközben épp felszállt a Chesley Sullenberger (Tom Hanks) kapitány által vezetett Airways 1549-es járata, egy csapatnyi madárral ütközött, amik szerencsésen tönkretették mindkét hajtóművet. A kapitány lélekjelenlétének, rutinjának és gyorsaságának köszönhetően azonban a gépet sikeresen tette le a Hudson folyó közepén, megmentve ezzel mind a 155 lelket, aki a gépen utazott. Ezt sokan - főleg a túlélők - csodának tartják. Ez nem is csoda, hiszen nagyon kevés valódi esetet jegyeztek fel, amikor repülőgép szerencsésen és emberi élet elvesztése nélkül landolt vízen.

A film ezt a történetet igyekszik kalandosan elmesélni, kissé bemutatva a Sully kapitányt és a nyomozást, amelyet a landolás után lefolytattak "ellene". Elsőre tényleg boszorkányüldözésnek tűnik, ahogy a bizottság a kákán is csomót keres és igyekszik megállapítani a legénység és főleg a kapitány felelősségét a veszélyes helyzet - szerintük - nem megfelelően kezelésében. A nézőnek nincs is más választása, mint, hogy a szimpatikus ötvenes mellé álljon. Gyakorlatilag a film egy buksiveregetés, amiért egy férfi, aki egész életét a repülés bűvöletében töltötte, egyszer, egy nehéz szituációban helyt tudott állni és ezért hőssé magasztosult, még ha ő maga elhatárolódik ettől a kifejezéstől.

Az egész film úgy korrekt, ahogy van, de néha olyan érzésem volt, mintha a nem is olyan régen moziba küldött Denzel Washington mozi, a "Kényszerleszállás - Flight (2012)" alkoholmentes drámájának a lebutított változatát nézném, kevesebb drámával és téttel. Talán ezért sem húzta annyira el a játékidőt Eastwood mester, mert amit ebben a témában elmesélni érdemes, azt korábban Zemeckis megtette a saját filmjében. És valóban, ha a filmben nem emlegetnék fel sokszor és sok szereplő szájából, hogy mennyire lehetetlen küldetés volt a gépet a folyó felszínére egyben letenni, akkor úgy vélhetné az átlag polgár, aki talán egyszer ült repülőn, ellenben tucatnyi filmet látott a témában, hogy nem is olyan nagy etwas a művelet. Szégyellem magam, de én is hajlamos voltam többször elfelejteni a film megtekintése közben, hogy Sullenberger kapitány vérprofi, aki ha akkor nem ül a pilótafülkében, akkor simán elképzelhető, hogy 155 holttestet kell a jeges folyó szürke vizéből kiemelni. Megnéztem volna pl. hasonló szituban John Travoltát, akinek, mint tudjuk, van pilótaengedélye és maga is tapasztalt pilóta.

A lényeg az, hogy január 15.-én ezeket az embereket egy hihetetlen tapasztalat örökre összefűzte.

Tom Hanks remek, mint mindig. Sajnálatos mód, a másodpilóta szerepében, Aaron Eckhartnak már nem jut annyi szerep, tényleg eléggé másodpilóta. Majdnem annyira markáns része a díszletnek, mint amikor a filmen belül egy talk-show vendégeként teli szájjal mosolyog és igyekszik szimpatikus benyomást tenni Amerika nézőire. A zenéért Eastwood felelős, de hiába kellemes a képek alatt, eléggé felejthető a score.
A fényképezés nagyon szép, a CGI egészen rendben van.
Aki nem ismeri a hasonló esetek metódusát, annak kiábrándító lehet a felügyeleti bizottság működése, mert kezdetben tényleg olyan, mintha direkt bűnös keresnének és az nem lehet msá, mint pont az, aki az egész szituációt megfelelően kezelte. Azért szerencsére később kiderül, hogy a felügyelet valójában korrekt, csak végtelenül alapos és szőrözős.
Ettől függetlenül úgy vélem, egy szervezetnek könnyű irodákban, asztalok és gépek fölött görnyedve keresgélni a bűnöst, a felelőst, miközben a pilótáknak éles helyzetben sokszor másodperceik maradnak csak, hogy felmérhessenek egy helyzetet és annak a pillanatnyi állásnak megfelelően reagáljanak. Főleg akkor visszás az egész, ha tudjuk, hogy az eset végül szerencsésen zárult - igaz, anyagi károk jelentkeztek és a biztosítási pénzek is megcsappanhattak.
A hepiend borítékolt.

Talán az egyetlen hibájának azt rónám fel a filmnél, hogy nem eléggé Eastwood-os, hiányzik belőle a rendezőre amúgy jellemző némi plusz. Viszont néha kis szerepekre is jó színészeket sikerült mozgósítania és a mellékszereplők is egészen hitelesek a figurákban.

Azért az röhej, hogy 5 dollárt kóstál egy Snickers a hotel minibárjában. Mintha nem is eladásra lenne ott az a sok termék, hanem drága dekorációnak. Nem csoda, ha minden hoteles filmben elsütnek egy ezzel kapcsolatos poént, de úgy látszik, a szálloda ipar egyszerűen nem akarja venni a lapot!

Töfi:
- Az igazi Chesley Sullenberger el volt ragadtatva Hanks játékától. A forgatás előtt többször találkoztak, hogy a színész minél jobban megfigyelhesse a kapitányt.
- A filmbeli feleségével, Laura Linney-vel nincs közös jelenete a képernyőn Tom Hanks-nek.
- A filmben sok olyan plakát, tereptárgy benne maradt az utcaképekből, amik 2009-ben még nem léteztek. Pl. Boradway bemutató, a taxi, amivel Sully utazik, szórakozóhely külső, stb.

55%

Ha megnéznéd a filmet:
- Sully - Csoda a Hudson folyón (2016)
- Kényszerleszállás (2012)
- Airport  (1978)
- Airplane (1980)

Árnyékban - Under the Shadow (2016)

Árnyékban - Under the Shadow (2016)

Rendezte: Babak Anvari

A film Mafab adatlapja: Under the Shadow (2016)

Megtekintés: Akik úgy szeretik a horrort, hogy közben nem folyik patakvér, azoknak ez ideális lesz.

Babak Anvari nevét jó lesz megjegyeznem. Felteszem, hamarosan le fog csapni rá Hollywood. Lehet, hogy ezzel sokat veszít majd identitásából, de ez a munkája bőven megéri a ráfordított időt.
Első nekifutásra semmilyen fogalmam nem volt a moziról. Elkezdődött egy felirattal, amely rögtön történelmi kontextusba helyezte a történetet. 1980-tól elkezdődött az Irak-Iráni háborúskodás. Érdekel engem ez az időszak? Különösebben nem, mert úgy érzem, tőlem távol álló eseményeket dolgoz fel. (Ami baromság, hisz ezen a bolygón élünk mind és minden összefügg mindennel.) Engem valahogy jobban vonz a második világháború és Európa, mert az ebben az időszakban játszódó háborús filmek valahogy jobban tetszenek nekem.

Anvari filmje azonban - rosszul tippeltem - nem a háború poklára koncentrál, sőt, alig látunk katonákat a filmben, mégis jól kufárkodik a drámai szituációkkal.
Rögtön benne találjuk magunkat egy olyan beszélgetésben, amelyből kiderül, hogy a főszereplőnőnk nem ostoba, de egy botlás miatt egész jövője kérdőjeleződik meg. Shideh (Narges Rashidi) korábbi iskolájában egyezkedik az igazgatóval, hogy esetleg folytatná orvosi tanulmányait, de mivel korábban politikai kilengései voltak, a férfi központú társadalom egyik rostája - maga az igazgató - megtorpedózza törekvéseit és eltanácsolja az egyetem befejezésétől. Shideh ezek után nem találja a helyét. Jellemző, hogy mennyire elnyomottak a nők ebben a világban: Férje magára hagyja a problémáival a nőt és gyermeküket, hogy dolgozni menjen a háborúba, míg egyedül Shideh női szomszédjai igyekeznek együttérzésükről támogatni.

Lánya, Dorsa, (Avin Manshadi) megbetegszik. Shideh problémáikkal egyedül marad a kiüresedő házban, mert a háborús helyzet fokozódása miatt egyre több szomszéd pakol fel és költözik nyugodtabb vidékre. Dorsa és Shideh pedig amolyan mondvacsinált ürüggyel húzza az időt és nem költöznek el rohamtempóban a férje szüleihez.
Shideh-nek megvan rá az oka: Férje érzelmileg rátelepedett és a nő úgy véli, hogy ha az apósékhoz átköltözik lányával, akkor ez a szorongató kapcsolat megmarad, csak épp a férje helyett a szülők részéről. Shideh saját anyjához nem tud elmenni, mivel az anyukája fél évvel korábban elhunyt. Anya és lánya így inkább kivárnak az elnéptelenedő házban, amiben viszont megmagyarázhatatlan események veszik kezdetüket. Mivel Shideh "modern nő", igyekszik a lehetőségekhez mérten függetleníteni magát.

Lánya pedig simán csak azért akar a házban és azon belül megtépázott lakásukban maradni, mert elveszítette kedvenc babáját. Shideh, jó ürügyként ezt fel tudja használni az időhúzásra, azonban egyes jelek arra utalnak, hogy démoni erők kezdenek eluralkodni a csonka családon, amelynek egyik kulcs a baba.

Felesleges magyarázni, hogy a történelmi háttér egyfajta kivetülése a házban történő eseményeknek. Shideh és Dorsa kálváriája arról is mesél, hogy abban a történelmi közegben és időben, milyen reménytelen élete volt egy nőnek a lányával. Annyira más a szocializálódás, a szokások. Gyakorlatilag ebben a világban ha probléma van, a nő egyedül marad, segítséget alig kaphat. (Remek jelenet, amikor Shideh elmenekül Dorsával az éj leple alatt, mert az entitás rájuk támadt, nekik viszont azért kell remegniük, mert a helyi csendőrség begyűjtötte az anyát, fejkendő nélkül, ami náluk viszont egyértelműen szentségtörés.)

Az "Árnyékban" több szinten is remekül működik. Azért is élvezetes, mert stílusában leginkább egy társadalmi drámára emlékeztet a felütése és egyre inkább átmegyünk a misztikum, a pszicho-horror világába. Igaz, jut bele némi olcsó ijesztgetés, ám a félelem és rettegés egyre inkább rájuk telepedik, míg végül ha úgy vesszük, Shideh, ha meg is menekül, valahol mégis elbukik.
Ezt pedig remekül sugallják az utolsó képkockák, amelyeknek a démoni erőkkel kapcsolatban lesz jelentőségük.

Spojler:
Arra akartam kilyukadni, hogy eredetileg a démon azokon tudja hatalmát gyakorolni, akiknek elragadja valamilyen személyes tárgyát. Dorsa babáját pedig ugyan Shideh vissza tudja szerezni, de anyukájától kapott és tanulmányai elvégzéséhez szükséges könyvet a démon megszerezte. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy bár a lányának van esélye egy jobb életben felnőni, Shideh lehetőségeit már feladta és inkább választja a kényszerű rokonlátogatást, ezzel feladva álmait és önállóságát.

A zene hangulatos a képek alatt. A fényképezés szintén magába szippantja az embert. A trükkök lehetnének jobbak is, de enélkül is működik a film. Shideh alakítója, Rashidi remek színésznő.

Az "Árnyékban" az év egyik meglepetésfilmje volt számomra és bár bizonyos szempontból a "A mumus - The Babadook (2014)" testvérfilmje is lehetne, annál jobban tetszett a visszafogott dramaturgia miatt.

75%