Mielőtt megismertelek - Me Before You (2016)

Mielőtt megismertelek - Me Before You (2016)

Rendezte: Thea Sharrock

A film Mafab adatlapja: Me Before You (2016)

Megtekintés: Nem randifilm, mert kurva cikis együtt könnyezni első alkalommal a választottaddal.

Szpojleres:
Jojo Moyes forgatókönyvíró (első forgatókönyv) és Thea Sharrock rendező (első mozifilm rendezés) közös filmje nem tipikusan csajos mozi, ami a pesszimista befejezést illeti. Sose gondoltam volna, hogy két csinos bombázó milf egy hepiend nélküli mozit fog összedobni, habár, ha belegondolunk, a történet lezárása sorsszerű és teljesen logikus. Sőt, jobban belegondolva, csak így lehetséges, ha a férfi igazán szeret...
Pedig sikerült a világ legédesebb apró dundikrumpliját megszerezni a főszerepre, akinek a szemöldöke két önálló élőlény. Még sosem volt ennyire édes Emilia Clarke és sosem volt ennyire kis dundibogár sem. Az ember legszívesebben kirángatná a vászonról és vinné, vinné magával. A hölgyek gyakorlatilag Remake-kelték a nagy sikerű francia keserédes "Életrevalók - Intouchables (2011) filmet, kicserélve a problémás férfi ápolót egy nőire és az idős, életunt milliomost egy fiatal, életunt milliomosra. A befejezés sem teljesen ugyanaz és bizonyos szempontból talán bevállalósabb is, de pont ezért nem lesz akkora közönség-kedvenc darab, mint francia társa és az mellett is nehéz elmenni, hogy elsőre álláspontot foglal az eutanázia mellett, amely még ma is sokak szemében vörös posztó. És igen, itt is megvan a "kultúrák közötti "szegény-gazdag" ellentét felszínes bemutatása, amikor Lou először jut el egy komolyzenei koncertre Will segedelmével és ott tapasztalja meg, hogy a gazdagságnak vannak előnyei is. (Meg mikor kiutaznak külföldre és a tengerben áztatja az izmos kis virgácsait.)

Ennek ellenére is sok pozitív pillanata van a mozinak, bár ezek zöme pont Emilia Clarke-hoz köthető, így kijelenthetjük, hogy ő a komikus szál a filmben, ami viszont a befejezést tekintve kissé visszás is. az első másfél óra kedves, borongós romantikáját végül felváltja egy komoly morális kérdés, amelynek kidolgozottsága nem elég a maradék játékidőre és a két főszereplő szempontjából sincs tökéletesen kifejtve, kidolgozva.

Miért akarnak minden filmben beállítani egy komolyzenei koncertet úgy, mintha a csórók azokra sosem jutnának el, ha akarnak? (Clark/Clarke arcjátéka megér egy misét)

Lou Clark (Emilia Clarke) nagyon rá van szorulva a munkára, mivel édesapja jó ideje nem talál megfelelő munkát, anyja háztartásbeli, húga pedig elköltözött otthonról. Végül egy lehetőséget kap, hogy a nagyon gazdag Treynor család tragikus balesetben, mellkastól lefelé lebénult örökösére, Will-re (Sam Claflin) vigyázhasson, apu (Charles Dance) és anyu (Janet McTree) beleegyezésével, sőt, később kiderül, hogy volt rejtett szándékuk is a cserfes és élet-igenlő lány felfogadásával.
Lou nyílt és tiszta jellemének köszönhetően azonnal összebarátkozik Will ápolójával, Nathan-nel (Stephen Peacocke) aki szinte a kezdetektől elviseli a sérült fiú rigolyáit és lassan megtöri a jeget Will szívéhez is, akinek első reakciója az új emberek felé a teljes eltaszítás.
A napok lassan telnek, Lou kezd beilleszkedni és, ahogy hasonló filmeknél is előfordult már, a férfi és a nő között valami sokkal mélyebb alakul ki, mint gondolták volna.

Igen, elcsattan a csók. Biztos volt.

Eredetiség így nem sok van a filmben, hiszen tucatnyi hasonló mozi készült már, amely a beteg és az ápolója közötti kapcsolat alakulását boncolgatja. (Pl. Mégis kinek az élete?, A szerelem erejével. stb.) Néha a befejezés cukormázas hepiend, máskor kevésbé szirupos dráma.
Volt még lehetőség a filmben. Will és Lou között még lett volna helye néhány komoly beszélgetésnek, filozofálgatásnak az életről, szerelemről és lehetőségekről. Ha úgy veszem, kicsit felszínt karcolgató a mozi.
Utólag persze belemagyarázhatjuk, hogy Lou képviseli a női hozzáállást, amiben az érzelmek dominálnak és nincs konkrét terv a jövőre nézve, míg Will a tipikus férfi, aki logikusan igyekszik gondolkodni a kérdésben és visszavonhatatlan döntést szorgalmaz.

Mondjuk, annak örülök, hogy tök egyedül ültem neki a filmnek, mert hamar sikerült ráhangolódnom a szitura és húszpercenként kellett könnyeznem, holott éppen semmi hagymásat nem csináltam a konyhában.
A befejezés pedig számomra nem kielégítő, hiszen az elmúlás engem nem szórakoztat.
Megértem éppen, csak nem leszek tőle boldog.

65%

Ha megnéznéd: Mielőtt megismertelek (2016)

További filmek:

- Életrevalók (2011)
- Mégis, kinek az élete? (1981)

Hogy tud valaki ilyen arcot vágni???

A hét mesterlövész - The Magnificent Seven (2016)

A hét mesterlövész - The Magnificent Seven (2016)

Rendezte: Antoine Fuqua

A film Mafab adatlapja: The Magnificent Seven (2016)

Megtekintés: Szereted a western filmeket? Akkor ez is csúszik, akár a sör.

Szpojleres:
Nehezen tudnám behatárolni Fuqua stílusát, hiszen annyi műfajban kipróbálta már magát - és a legtöbb az akcióba is belefért. Barnás, meleg színű szűrő, férfi főhősök, CGI robbantás, por és hamu, állandó színésztársak, lassítások. Ezek biztos benne vannak egy Fuqua filmben.

Van abban valami morbid humor, hogy mikor Chisolm (Denzel Washington) miután végzett a feladatával és hat társával végül sikeresen megvédte Rose Creek-et, az aktuális kisvárost, akit a zsarnok bankár és bandita, Bogue (Peter Sarsgaard) sanyargatott, kilovagol a szarrá lőtt városból, és a városlakók imába foglalják a nevét és megköszönik neki, hogy segített rajtuk. Közben gyakorlatilag újra kell építeni valamennyi házat és legalább kétszáz holttestnek kell végső nyughelyet biztosítani. Idilli kép, ahogy a megmaradt három mesterlövész kilovagol a naplementébe, mint akik jól végezték dolgukat, miközben mögöttük már semmi nem lesz ugyanaz. De ne legyünk hálátlanok, hiszen egy sokkal erősebb várost és közösséget hagynak maguk mögött, mint amibe először betették a lábukat. Egy olyan Rose Creek-et, amely már képes lesz megvédenie magát, hiszen látták, hogy kell, kaptak kezdőlökést és talán sokaknak még tököt is sikerült növeszteniük. A női főhősnek, Emma Cullen-nek (Haley Bennett) egészen biztos.

Annyiban bátor vállalás a film, hogy inkább a férfi nézőknek fog kedvezni; csupa marcona pisztolyhős és karakter, ész nélküli lövöldözés és semmi romantika. Igen, hiába imádom Bennett táskás szemeit, mivel a film elején párját ritkítják, a továbbiakban a forgatókönyv nem erőszakolt rá egy banális és hiteltelen szerelmi szálat. Romantikában Fuqua egyébként sem volt soha erős, amennyire emlékszem.
A rendező néhány interjúban megemlíti, hogy filmjében igyekezett a japán eredeti "A hét szamuráj - The Seven Samurai (1954) szellemiségét megjeleníteni, de ennek ne dőljünk be. Kurosawa több, mint három órás opusa sokkal jobban fókuszált néhány karakter bemutatására és az akciók is monumentálisabbak voltak, amennyiben monumentális, hogy fehér lepedős tömegek feszülnek egymásnak, kerti szerszámokkal, botokkal és néhány szamuráj karddal. Az új "Hét mesterlövész", eleve a műfaji kategória miatt, egyértelműen a korábbi, 1960-as változat Remake-je, igaz, fazonigazítás után: A gonosz itt félig üzletember, a bemutatkozás - főleg a nőgyilkos baltás indián - sokkal brutálisabb, a csapat összetoborzása valahogy sokkal profánabb, a főszereplők figuráit alig ismerjük meg - bár, a korábbi változatban is volt, akiről alig tudtunk meg valamit és valahogy a két órába nem sikerül a karakterépítést sem olyan szépen belevinni, viszont több a humor. Egyszerű humor. Még Chris Pratt is árnyéka önmagának. A "világ legjobb szeretője" beszólás egyenesen fájt tőle, mivel a filmet tekintve üres szócséplésnek tűnt.

Ettől függetlenül a film végig izgalmas, nem unalmas, hamar elrepül a két óra. Újranézése azonban nem feltétlenül javasolt, mert azért végig megvolt bennem az az érzés, hogy az egész hajaz azokra a kaszkadőrparádékra, amiket direkt ilyen célra felépített kirakatvároskákban szoktak a kíváncsi turistáknak bemutatni, és ennél nem sokkal több, hiszen valami hiányzik belőle, ami a korábbi változatban benne volt. Talán a kémia. A két főszereplő közötti dinamika is jobban tetszett a 60-as változatban, pedig Yul Brynner és Steve McQueen elég nehezen tudott együtt dolgozni a szakmai rivalizálásuk miatt - Brynner a második részbe (Mivel az elsőben részproduceri tevékenységet is folytatott) már nem hívta vissza McQueen-t, pedig az túlélte az első részt. Mondjuk, a második rész minősége nem is említhető egy lapon/napon az elsőjével, ezért kérdéses, hogy McQueen egyáltalán részt vett volna benne, miután elolvasta a forgatókönyvet. Szerintem nem.

A mesterlövészek kompániája, ha lehet, még eklektikusabb, mint korábban. Míg Kurosawa mozijában nagyjából mind japán szamurájok voltak a főszereplők, és később is főleg kemény amerikai pasasok alkották a védőket, addigra mostanra Fuqua a politikai korrektség jegyében a lehető legszélesebb spektrumból szedegette össze a srácokat, így jutott közéjük mexikói haramia, indián vadász és egy keleti késforgató is. Nehéz elképzelni, hogy ezek az egyébként a saját poklukat megjárt emberek ilyen kevésért áldozzák fel magukat, ám a film nem is arról szól, hogy mennyire reális az alapötlet, hanem a bátorságról és összetartásról.
Az akcióknak van ereje, a helyszín - Rose Creek - rendesen fel van építve, hozza a kötelezőt. Hogy mi hiányzik mégis? Az eredetiség. Nem gondolom, hogy nem volt szükség leporolni a korábbi változatokat, hiszen vannak filmtémák, amiket érdemes és jó újra és újra előszedni, ha másért nem, hát azért, hogy mai sztárokat láthassunk olyan szerepben, amiben régebbi hírességek már tetszelegtek.

Denzel Washington pont olyan kemény, mint mostanában bármelyik Fuqua moziban. Csak a jelmeze változott a "Védelmező" óta. Chris Pratt igyekszik felnőni a feladathoz és legalább kap egy belevaló jelenetet a figurája és nem erőltetik a nézőre a végén. Ethan Hawke remek, bár kissé kamunak tűnik a kezdetben megcsömörlöttsége, majd hirtelen feltámadt harci kedve. Ebben gondolom cél volt, hogy kicsit összecsengjen a hatvanas változatból Brad Dexter Harry-jével, aki szintén kis időre letiplizik, majd a végére nagyobb elánnal érkezik vissza (Hogy szinte azonnal és teljesen mellékesen lelőjék.)
Akinek az egész egy jutalomjáték, a mostanra mellékszerepekbe töppedő Vincent D'Onofrio, aki kiváló a prémvadász ösztönlény és gyilkológép szerepében. Itt is meghal, mint mostanában sok filmben (Jurassic World-ban pl. ahol együtt nyomta Chris Pratt-tel), viszont legalább addig elég emlékezetes a figurája.
A többiek pedig egyszerűen túl kevés időt kapnak, főleg a mexikói (Manuel Gracia-Rulfo) karaktert nézve. Az indián (Martin Sensmeier) és a keleti (Byung-hun Lee) legalább jót is harcol.

A zene James Horner utolsó munkája, amelyet elkészített, még a film elkészülése előtt. Fuqua már le is tett róla, hiszen a nagyszerű zenész elhunyt, mielőtt a film elkészült volna, ám a családja tudott róla, hogy a zeneszerző annyira akarta ezt a munkát, hogy már jóval korábban elkészített egy remek kottát a film lehetséges képei alá, amelyeket végül csupán össze kellett rendezgetni. ebben Simon Fraglen volt a produkció segítségére. Néhány fúvós-futam ismerős is lehet korábbi Horner munkákból (Pl. Aliens)

Annyira nem voltam elájulva a kész filmtől, mint szerettem volna, viszont mivel vártam már egy Remake-t, kedveltem a mozit.

65%

Ha megnéznéd: A hét mesterlövész (2016)

Korábban:

A hét mesterlövész (1960)

A hét szamuráj (1954)

A gyereknepper - Life With Mikey (1993)

A gyereknepper - Life With Mikey (1993)

Rendezte: James Lapine

A film Mafab adatlapja: Life With Mikey (1993)

Megtekintés: Ha nem Michael J. Fox a főszereplő, a kutya sem nézte volna meg ezt az unásig koptatott történetet.

"- Mik ezek a rettenetes hangsúlyok?
- Nézd haver, én Brooklynból jöttem, úgyhogy örülj, hogy egyáltalán tudok beszélni!"

Ha megmarad az eredeti cím - "Élet Mikey-vel" - az közel sem lenne olyan érdekes, mint az enyhén kétértelmű magyar megfogalmazás. Az "Élet Mikey-vel" egy sorozat címe, míg a gyereknepper feltételez némi szexuális felhangot is. Nagyjából a cím ezért érdekesebb is, mint a kész produkció.

Michael Chapman (Michael J. Fox) egykor egy televíziós sorozat kedvenc kis tököseként lassan megkopó hírnévre tett szert, amit nem kamatoztatott elég jól az évek során. Bátyja, Ed (Nathan Lane) ellenben igen és öccse sikerét meglovagolva egy gyerek színészeket foglalkoztató ügynökséget üzemeltet, aminek reklámarca az egykori kedvenc, Michael. Az üzlet azonban közel sem megy olyan jól, mint kellene és szükségük lenne már egy húzónévre, akinek sikereit az ügynökség kamatoztathatná, hiszen jelenleg csupa olyan gyerkőccel dolgoznak, akikben több a kedv, mint tehetség.

Michael az utcán botlik bele a nem túl ügyes tolvajlányba, Angie Vega-ba (Christina Vidal), aki ellenben tehetséges hazudozó, ahonnan egyetlen lépés csupán a színjátszás. Michael érzi, hogy Angie roppant tehetséges, bár, kamerák előtt szüksége van még kezdő lökésre. Szerencséjükre, a viharos megismerkedésüket hamarosan egy komoly reklámszerződés megkötése tetőzi be és hiába megbízhatatlan üzlettárs Michael és hazudós kis méregzsák Angie, rá kell döbbenniük, hogy ellentétes habitusuk ellenére szükségük van egymásra, ha boldogulni akarnak az üzleti életben.

Ha ismerősnek tűnik a történet, az azért van, mert kisebb-nagyobb eltérésekkel ezer hasonló film készült, amiben egy gyerek és egy felnőtt igyekszik vagy kénytelen összecsiszolódni, egy közös cél érdekében, legyen az bármilyen banális, vagy egyenesen élet-halál kérdés. Már Chaplin híres "A kölyök - The Kid (1921)" című mozijában is az a kémia volt a történet mozgatórugója, hogyan képes egy felnőtt és egy csibész közösen előnyökhöz jutni, egymásra utalva. A gyereknepper ennek sokkal modernebb, ugyanakkor kevésbé maradandó feldolgozása. Mert sajnos, a film kevés pozitívummal rendelkezik: Michael J. Fox az egyik és az elsőfilmes Christina Vidal a másik.
Közöttük működik a kémia és Fox betegsége sem ütközött még ki a viselkedésén. Nathan Lane hozza szokásos mellékalakot, amely skatulyából már majdnem kitört, mikor Robin Williams oldalán megformálta a meleg élettársat a "Madárfészekben - The Birdcage (1996)", ám végül nem sikerült neki a nagy áttörés, amit talán kevésbé sztár alkatának is köszönhet.

Christina Vidal, Cindy Lauper

Lapine filmje egyetlen igazán eredeti pillanatot nem tud felmutatni és ebben főleg Marc Lawrence eredetiséget nélkülöző forgatókönyve a ludas. Még azt az ütőkártyát sem tudják rendesen kijátszani, hogy a Chapman testvérek keze alatt tucatnyi fiatal sztárpalánta fordul meg. Egy ötletesebb forgatókönyvbe simán beépítették volna a srácokat és nem csupán néhány bemutatkozó szereplés erejéig, rövid montázsokba. Szerencsére, legalább egyikükre azért nagyjából odafigyelt az író, így nem egyedül Angie-nek kell elvinnie a showt, hanem pár vicces jelenetben megismerhetjük David Krumholtz-ot, aki egy Barry nevű, elkényeztetett de éppen nagyon jól kereső gyereksztárt alakít és szintén ez az első filmes munkája, mint Vidal kisasszonynak. ebben a tekintetben legalább nem rossz a film, mert a két főszereplő gyereket sikerült tényleg tehetséges emberkékre osztani.

A mellékszerepekre sikerült megszerezni pl. Cindy Laupert, aki a nyolcvanas években próbált betörni a filmes piacra, ám ez nem sikerült, de azért rendre elfogadott kisebb-nagyobb mellékszerepeket. Egy rivális menedzser apró szerepében feltűnik Victor Garber, aki inkább színházi és karakterszínész és a Titanic moziból vagy az Alias sorozatból lehet ismerős. Még kevesebb lehetőséget kap Rubén Blades, és mintha az ő karakterét nem is sikerült volna rendesen megmagyarázni a film végére, csupán kellett egy mondvacsinált indok, amivel dramaturgiailag "nincs útban" a film során. Egy apró cameo szerepben pedig szintén itt mutatkozik be mozifilmben először Kevin Zegers, aki azóta azért elég jól kinőtte magát, főleg drámai alkotások fontos szerepeiben. (Transamerica, Ira - Sétáló hullák)
A szokásos befolyásos ember szerepkőrben pedig az idén elhunyt David Huddleston jelenik meg, aki a kultikus rangra emelkedett "A nagy Lebowski - The Big Lebowski (1998) címszerepében lett ismert rajongói körökben.

Michael J. Fox, Christina Vidal, Nathan Lane

A téma nem rossz és a film is kedves a szokásos körökkel megspékelve - félreértés, sértődés, elszakadás, könnyes kibékülés, végül mindenki happy. Ettől függetlenül szerintem ez Fox kevésbé érdekes és sikeres filmjeinek sorát bővíti és inkább hétvégi matiné szekcióban érdemes vele foglalkozni, mert egy felnőttnek nem elég érdekes. Tipikus Disney családi mozis marhaság. Talán azért sem talált nálam utat a film a szívemhez, mert nálunk nincs akkora múltja a gyereksztároknak, mint odakint. (Néhány kivételtől eltekintve.)
Mindenesetre három évvel később készült a "Jerry Maguire - Jerry Maguire (1996)", ami a sportmenedzserek életébe enged bepillantást és ha a fekete Angie-t átfordítjuk a gyerekes és fekete Rod Tidwell-re, akkor egy igen hasonló történetet kapunk. Csak abban sokkal jobban bemutatják a karaktereket és valahogy összeszedetettebb a végeredmény is.

45%

Ha megnéznéd: A gyereknepper (1993)

Töfi:
- Más címen is futott a film: "Felejts el!" - Give Me A Break
- Eddie Murphy is esélyes volt a főszerepre, de végül inkább a "Dzsentlemanust - The Distinguished Gentleman (1992) választotta.

A film soundtrackja - soundtracks and you