Utazók - Passengers (2016)

Utazók - Passengers (2016)

Rendezte: Morten Tyldum

A film Mafab adatlapja: Passengers (2016)

Megtekintés: Hiába a sci-fi köntös, ez egy elsősorban romantikus mozi, utána meg minden más.

Egészen jól tudtam szórakozni ezen a filmen, még annak ellenére is, hogy az egyik legfontosabb kérdését a végére simán elmismásolják.
Mert szerencsére, legalább szó lett róla, hogy erkölcsileg...
De ne vágjunk ennyire a közepébe.

Kedvelem Chris Pratt-ot és Jennifer Lawrence-t sem utálom. Mondjuk fura, hogy Pratt közelebb áll hozzám stílusa miatt, mint Lawrence, a meztelen fotói ellenére, pedig ő a csinosabb. 7-8 éve pont egyikükről sem tudtam semmit sem, mostanra meg komoly közönség kedvencek lettek. Pratt otthonosan mozog a sci-fi környezetben és habár eszköztára közel sem tökéletes, azért nem untam a film első harminc percét.
Jim Preston (Chris Pratt) egy elvileg sérülésmentes űrhajóban utazik következő otthonába, amely egy földhöz hasonló klímájú bolygó. Az utazás egyetlen szépséghibája, hogy ebből elvileg senki nem tapasztalhat semmit, hiszen az új élőhely felé az utazás menetideje kerek 120 év. Milyen szerencsétlen véletlen, hogy Jim hibernáló hüvelye, annak ellenére, hogy sérülés nem érhetné, megsérül. Jim pedig felébred. Így aztán több döbbenet lesz rajta úrrá!
Először Jim rádöbben, hogy csak őt ébresztette fel az űrhajó.
Azután pedig Jim arra is rádöbben, hogy ez a halálos ítéletét jelenti, hiszen amennyire a hirtelen rendelkezésére álló idő alatt utánanézett, nincs rá módja, hogy visszamásszon a hibernáló hüvelybe és tovább aludja az odautat.
Köszönjük szépen! Kilencven év egy harmincas pasinak? Egyedül? Egy űrhajóban, amelyben a legtöbb izgi funkció pénzbe kerül, de Jim nem aranykártyás ügyfél? Ez maga a hideg, steril pokol.
Kezdetben Jim is igyekszik "kiutat" találni az egérszorítóból, majd lassan feladja, beletörődik és kezdi felőrölni az idegeit a kilátástalan szituáció.
Milyen szerencse, hogy van neki egy robot csaposa, Arthur (Michael Sheen) akivel megoszthatja gondolatait.
Jim, vándorlásai közben véletlenül megpillantja Aurora (Jennifer Lawrence) hüvelyét - nem azt, persze - és lassan, ahogy a lány személyes adatait olvasgatja, egyszerűen beleszeret.
A szerelem, meg mint tudjuk, őrült cselekedetekre sarkallja az embert. Jim némi hezitálás és önmarcangolás után komoly, visszavonhatatlan döntésre szánja el magát, amely etikailag és morálisan ellene fordítja az egyszeri nézőt, hiszen erkölcsileg egy nagyon elítélhető, egyoldalú döntést hoz, melynek következtében Aurora felnyitja a szemét.
Érted?
Jim felkelti Csipkerózsikát álmából. És rövid hisztérikus epizód után, élhetnének, míg meg nem halnak, egy sci-fi mese keretein belül.
Azért a forgatókönyv kicsit eljátszik a döntés súlyosságával, ezért, számomra érthetetlen módon, pont az android csapos lesz az, aki véletlenül - elég ostoba programja van szegénykémnek - szembesíti az addigra már turbékoló gerlepárt.
Nem csoda, ha Aurora kiakad.

Te is kiakadnál.
Látni sem akarnád a másikat, aki szó szerint, a halálba rántott magával.
A film második fele pedig igyekszik Jim etikailag tökéletesen negatív döntését egy mérlegre helyezni és kissé visszabillenteni, hiszen csupán kétszereplős kamaradarabról van szó, amiben nem poén, ha az egyik szereplőt megutálja a néző, főleg, ha kvázi pont az lenne a főszereplő, nem igaz?
Mondanom sem kell, hogy azért történnek események és van elég akció is, amely megtöri a jeget és igyekszik a kényes kérdést felülírva ismét visszaváltani egy romantikus mesére, fantasztikus környezetben.
Hogy ez így lett a legjobb, azt nem tudom.
Valahol megértem, hogy a forgatókönyvíró Jon Spaihts, a két szereplő közötti drámai feszültség miatt, ehhez a megoldáshoz folyamodott. Mert így azért több a tétje a főszereplőink kapcsolatának, mintha Aurora hibernáló hüvelye szintén valami meghibásodás vagy buta véletlen miatt adta volna vissza a lány tudatát, hogy azután a fiú és a lány, az űrhajó Ádám és Évája egyetlen közös ellenséget utálhasson: az űrhajót, Avalont.
De úgy teljesen más lenne a mese is.
Sajnos, kellett ez a bizarr és ugyanakkor emberi lépés a filmbe - Jim gyakorlatilag önös érdekből kelti fel a lányt, egyéb oka nincs rá - hiszen a végére így lesz izgalmasabb és árnyaltabb az a kapcsolat, amelyben az életüket adnák akár a másikért is, a következmények figyelembe vétele nélkül.
Tehát, a film a szerelem mellett szól a megbocsátásról is és az önfeláldozásról.

Bizonyos szempontból az Utazók valójában egy színházban is bemutatható, kamaradráma. A sci-fi környezet lehetne más is, igaz, Jim húzását hirtelen el nem tudom képzelni, milyen más műfajon belül lehetne hasonló kimenetellel bemutatni.
Ami marad a fantasztikumból, az pedig csak apró ráadás.
A díszletek - nem tudom, mennyit építettek fel, mennyi volt CGI - számomra tökéletesek voltak. Simán eltudom képzelni, hogy ilyen lesz egy űrhajó, amelyik 120 évig utazik az űrben.
Az alapötlet érdekes kérdéseket boncolgat, igaz, azokat azért nem rágja át, töviről hegyire.
Azért, az jó jelenet, amikor Aurora hajnalban egy vascsővel kicsit megagyabugyálja Jim-et, ezzel sok dühét levezetve a férfin, aki egy idő után, nem is védekezik.
Igen, még ez is életszagú volt számomra.

Negatívumok?
Laurence Fishburne alibi szerepeltetése. Többet akartam, de látszik, hogy azért írták bele a filmbe, hogy kicsit külső szemlélőként, más szemszögből magyarázzon meg dolgokat, meg kicsit előre lendítse a cselekményt, hiszen amiről beszél - meghibásodás és tovább romlik, illetve az orvosi készülék használata és a kódja - szükséges volt, hiszen nélküle főszereplőink nem tudtak volna tovább lépni a történetben.
Andy Garcia cameója. Attól a pofám leszakadt.
A medencés jelenet, mert elvártam volna, hogy Jim oldja meg és azzal legalább tudtam volna, hogy valamit törlesztett volna a lány felé. (Bár, a vizes balhé sincs, ha nem kelti fel, nem igaz? 😱 )

Pozitívumok?
Lawrence játéka.
Pratt nem tökéletes még, de azért hozta, amit lehetett.
A helyszín és fényképezés.

Tudom, hogy valójában ez egy limonádé, amiben kilencven százalék a dráma és romantika, a maradék meg a sci-fi. Tisztában vagyok vele. De az, hogy tetszett, számomra azt jelenti, hogy ahogy öregszem, kezdem jobban kedvelni a szentimentális romantikát, mint a fantasztikumot és ami azzal jár.

Különvélemény:
Tudjuk, hogy Pratt talált egy kiskaput az orvori berendezésben, így egyiküket hibernálás szerű állapotba tudta küldeni. Rendben. Miért nem volt tökös a film és beszélte meg a két főszereplő, hogy a további utat - FIGYELJ:
Az egyik egy hónapig ébren van, majd felkelti a másikat, egy hétig szerelem, majd a másik marad ébren egy hónapig. Ha kilencven évük maradt, akkor azt így lefelezve nagyjából, a hetekkel együtt, elhúzhatják mondjuk 48 évig is, így ha a film kezdetekor harmincasok, akkor a végén még mindig fogadhatta volna a kapitányt és a legénységet két hetvennyolc év körüli idős ember, akik boldogok voltak együtt... Esetleg gyerekük is van...
Nem volt elég tökös a forgatókönyv.

70%

Ha látni szeretnéd:
- Utazók (2016)

Töfi:
- Az űrhajó neve Avalon, a csapos pedig Arthur. finom utalás az Angol mondakőrre.
- Fishburne-nak nem ez az első hasonló szerepe, amikor megjelenik, elmondja a tutit, azután a forgatókönyv kinyírja: Predators.
- Lawrence a szerelmes jelenetek előtt alkohollal lazított, mivel nehezen tudott ellazulni, mert folyton az járt a fejében, hogy Chris Pratt egy házasember.
- Jim panaszkodása az élelmiszerre azért furcsa, mert más jelenetekben meg egy étteremben olyan ételt eszik, amit megkíván. Ez az egymásnak ellentmondó rész benne maradt a filmben.
- Aurora terve az volt, hogy egy évet külön marad az új bolygón, megírja a könyvét, majd visszautazik a földre. Ha tényleg így van, akkor feltételeznünk kell, hogy az űrhajóban velük utazik új hazájukba a megfelelő technika a hibernáláshoz, ha máshol nem is, de akkor a raktár területen, hatalmas dobozokban, hogy majd az új élőhelyen, miután letelepedtek, a visszatérőket megfelelően le tudják hibernálni és visszaküldeni, retúr jeggyel. Ebben az esetben viszont Jim elég felületesen keresgélt az űrhajón, hogy az egy év alatt nem futotta át vagy nem botlott bele a készülékbe a raktár lajstrom szerint és Aurora sem hozta szóba, hogy talán meg kellene keresniük, ha már a kapitány fülkéjébe nem tudnak bejutni.
- akik nem lettek Aurorák: Emily Blunt, Rachel McAdams, Reese Witherspoon.

Szirmai Gergely véleménye a filmről:

A hét mesterlövész - The Magnificent Seven (2016)

A hét mesterlövész - The Magnificent Seven (2016)

Rendezte: Antoine Fuqua

A film Mafab adatlapja: The Magnificent Seven (2016)

Megtekintés: Szereted a western filmeket? Akkor ez is csúszik, akár a sör.

Szpojleres:
Nehezen tudnám behatárolni Fuqua stílusát, hiszen annyi műfajban kipróbálta már magát - és a legtöbb az akcióba is belefért. Barnás, meleg színű szűrő, férfi főhősök, CGI robbantás, por és hamu, állandó színésztársak, lassítások. Ezek biztos benne vannak egy Fuqua filmben.

Van abban valami morbid humor, hogy mikor Chisolm (Denzel Washington) miután végzett a feladatával és hat társával végül sikeresen megvédte Rose Creek-et, az aktuális kisvárost, akit a zsarnok bankár és bandita, Bogue (Peter Sarsgaard) sanyargatott, kilovagol a szarrá lőtt városból, és a városlakók imába foglalják a nevét és megköszönik neki, hogy segített rajtuk. Közben gyakorlatilag újra kell építeni valamennyi házat és legalább kétszáz holttestnek kell végső nyughelyet biztosítani. Idilli kép, ahogy a megmaradt három mesterlövész kilovagol a naplementébe, mint akik jól végezték dolgukat, miközben mögöttük már semmi nem lesz ugyanaz. De ne legyünk hálátlanok, hiszen egy sokkal erősebb várost és közösséget hagynak maguk mögött, mint amibe először betették a lábukat. Egy olyan Rose Creek-et, amely már képes lesz megvédenie magát, hiszen látták, hogy kell, kaptak kezdőlökést és talán sokaknak még tököt is sikerült növeszteniük. A női főhősnek, Emma Cullen-nek (Haley Bennett) egészen biztos.

Annyiban bátor vállalás a film, hogy inkább a férfi nézőknek fog kedvezni; csupa marcona pisztolyhős és karakter, ész nélküli lövöldözés és semmi romantika. Igen, hiába imádom Bennett táskás szemeit, mivel a film elején párját ritkítják, a továbbiakban a forgatókönyv nem erőszakolt rá egy banális és hiteltelen szerelmi szálat. Romantikában Fuqua egyébként sem volt soha erős, amennyire emlékszem.
A rendező néhány interjúban megemlíti, hogy filmjében igyekezett a japán eredeti "A hét szamuráj - The Seven Samurai (1954) szellemiségét megjeleníteni, de ennek ne dőljünk be. Kurosawa több, mint három órás opusa sokkal jobban fókuszált néhány karakter bemutatására és az akciók is monumentálisabbak voltak, amennyiben monumentális, hogy fehér lepedős tömegek feszülnek egymásnak, kerti szerszámokkal, botokkal és néhány szamuráj karddal. Az új "Hét mesterlövész", eleve a műfaji kategória miatt, egyértelműen a korábbi, 1960-as változat Remake-je, igaz, fazonigazítás után: A gonosz itt félig üzletember, a bemutatkozás - főleg a nőgyilkos baltás indián - sokkal brutálisabb, a csapat összetoborzása valahogy sokkal profánabb, a főszereplők figuráit alig ismerjük meg - bár, a korábbi változatban is volt, akiről alig tudtunk meg valamit és valahogy a két órába nem sikerül a karakterépítést sem olyan szépen belevinni, viszont több a humor. Egyszerű humor. Még Chris Pratt is árnyéka önmagának. A "világ legjobb szeretője" beszólás egyenesen fájt tőle, mivel a filmet tekintve üres szócséplésnek tűnt.

Ettől függetlenül a film végig izgalmas, nem unalmas, hamar elrepül a két óra. Újranézése azonban nem feltétlenül javasolt, mert azért végig megvolt bennem az az érzés, hogy az egész hajaz azokra a kaszkadőrparádékra, amiket direkt ilyen célra felépített kirakatvároskákban szoktak a kíváncsi turistáknak bemutatni, és ennél nem sokkal több, hiszen valami hiányzik belőle, ami a korábbi változatban benne volt. Talán a kémia. A két főszereplő közötti dinamika is jobban tetszett a 60-as változatban, pedig Yul Brynner és Steve McQueen elég nehezen tudott együtt dolgozni a szakmai rivalizálásuk miatt - Brynner a második részbe (Mivel az elsőben részproduceri tevékenységet is folytatott) már nem hívta vissza McQueen-t, pedig az túlélte az első részt. Mondjuk, a második rész minősége nem is említhető egy lapon/napon az elsőjével, ezért kérdéses, hogy McQueen egyáltalán részt vett volna benne, miután elolvasta a forgatókönyvet. Szerintem nem.

A mesterlövészek kompániája, ha lehet, még eklektikusabb, mint korábban. Míg Kurosawa mozijában nagyjából mind japán szamurájok voltak a főszereplők, és később is főleg kemény amerikai pasasok alkották a védőket, addigra mostanra Fuqua a politikai korrektség jegyében a lehető legszélesebb spektrumból szedegette össze a srácokat, így jutott közéjük mexikói haramia, indián vadász és egy keleti késforgató is. Nehéz elképzelni, hogy ezek az egyébként a saját poklukat megjárt emberek ilyen kevésért áldozzák fel magukat, ám a film nem is arról szól, hogy mennyire reális az alapötlet, hanem a bátorságról és összetartásról.
Az akcióknak van ereje, a helyszín - Rose Creek - rendesen fel van építve, hozza a kötelezőt. Hogy mi hiányzik mégis? Az eredetiség. Nem gondolom, hogy nem volt szükség leporolni a korábbi változatokat, hiszen vannak filmtémák, amiket érdemes és jó újra és újra előszedni, ha másért nem, hát azért, hogy mai sztárokat láthassunk olyan szerepben, amiben régebbi hírességek már tetszelegtek.

Denzel Washington pont olyan kemény, mint mostanában bármelyik Fuqua moziban. Csak a jelmeze változott a "Védelmező" óta. Chris Pratt igyekszik felnőni a feladathoz és legalább kap egy belevaló jelenetet a figurája és nem erőltetik a nézőre a végén. Ethan Hawke remek, bár kissé kamunak tűnik a kezdetben megcsömörlöttsége, majd hirtelen feltámadt harci kedve. Ebben gondolom cél volt, hogy kicsit összecsengjen a hatvanas változatból Brad Dexter Harry-jével, aki szintén kis időre letiplizik, majd a végére nagyobb elánnal érkezik vissza (Hogy szinte azonnal és teljesen mellékesen lelőjék.)
Akinek az egész egy jutalomjáték, a mostanra mellékszerepekbe töppedő Vincent D'Onofrio, aki kiváló a prémvadász ösztönlény és gyilkológép szerepében. Itt is meghal, mint mostanában sok filmben (Jurassic World-ban pl. ahol együtt nyomta Chris Pratt-tel), viszont legalább addig elég emlékezetes a figurája.
A többiek pedig egyszerűen túl kevés időt kapnak, főleg a mexikói (Manuel Gracia-Rulfo) karaktert nézve. Az indián (Martin Sensmeier) és a keleti (Byung-hun Lee) legalább jót is harcol.

A zene James Horner utolsó munkája, amelyet elkészített, még a film elkészülése előtt. Fuqua már le is tett róla, hiszen a nagyszerű zenész elhunyt, mielőtt a film elkészült volna, ám a családja tudott róla, hogy a zeneszerző annyira akarta ezt a munkát, hogy már jóval korábban elkészített egy remek kottát a film lehetséges képei alá, amelyeket végül csupán össze kellett rendezgetni. ebben Simon Fraglen volt a produkció segítségére. Néhány fúvós-futam ismerős is lehet korábbi Horner munkákból (Pl. Aliens)

Annyira nem voltam elájulva a kész filmtől, mint szerettem volna, viszont mivel vártam már egy Remake-t, kedveltem a mozit.

65%

Ha megnéznéd: A hét mesterlövész (2016)

Korábban:

A hét mesterlövész (1960)

A hét szamuráj (1954)

Jurassic World - Jurassic World (2015)

Jurassic World - Jurassic World (2015)

Rendezte: Colin Trevorrow

A film Mafab adatlapja: Jurassic World (2015)

Megtekintés: Teljesen mindegy, mit írok, ezt látnod kell. Lehetőleg moziban, 3D-ben és magassarkúban.

Valamikor a kilencvenes években készült egy dinoszauruszos mozi, amit nagyon lehetett szeretni. Viszonylag jó volt a kaland rész, a felépítés, a helyszínek szépek, ismert és tehetséges színészek, remek zene és kultikus rendező. Mindaz amiért szerettük anno azt a mozit, olyasmi, ami miatt nem kedveltem meg többszöri megtekintés után sem a legújabb, 2015-ös etapot.

Mert mi is van benne nagy vonalakban?

Van egy sziget, melyen ősállatokat mutatnak be turistáknak. Zsíros látványosság. A régiben is ez volt a terv, de mivel talán még technikailag nehéz lett volna több ezer élő statiszta közé bevarázsolni a szörnyeket, így egy állatos horrort kaptunk, melyben a szereplők sorban hullanak el, akár egy katasztrófafilmben megszokhattuk.
Van egy személy, aki vezeti a parkot, a felelősség nagy része a vállán. 1993-ban a látványosság megálmodója, John Hammond (Richard Attenborough), most pedig aki felelős a park biztonságáért és vezetéséért, Claire (Bryce Dallas Howard). Ott az unokák jöttek látogatóba, hogy azután alig lássák nagyapjukat, de kivegyék részüket a kalandokból: Tim (Joseph Mazzello) és Lex (Ariana Richards). Itt az unokatesók, Gray (Ty Simpkins) és Zach (Nick Robinson) kerül bajba.
Abban is volt egy tapasztalt vadász - igaz, karaktere nem kapott elég teret - Robert Muldoon (Bob Peck) míg itt a vadász, Owen (Chris Pratt) már nem esik ugyanabba a hibába a Raptorok okán, mint elődje.
A történet is nagyjából ugyanaz: Előbb egy T-Rex szabadul ki, azután a Raptorok és gyilkolják le a szereplőket, míg itt egy új dinoszaurusz, egy genetikai hibrid tesz a vérrontásról.
Mert miről is szólhatna másról egy dinós film, ha nem arról, hogy a múlt szörnyei elszabadulva konfrontálódnak a tápláléklánc jelenlegi csúcsával, az emberrel.
Ez az, amit már a negyedik epizódban kell végignéznem.
Pedig, már láttam az elsőben és variálva a további két filmben.
A negyedik ezért már nem tudott úgy elvarázsolni, mert ha kihámoztam a héjból, ami maradt, puszta önismétlés és ezen még az sem tudott dobni, hogy Owen nem titkoltan Indiana Jones-os figurája és a Raptorok között kialakult némi függőségi viszony.
A befejezés meg esetleges és elcsépelt. Aki látta a Star Wars filmek első részét, a baljós árnyakat, annak ez a nagy hal megeszi a kisebbet megoldás nem lehet újdonság. Abban a filmben kétszer is elsütik a víz alatti jelenetek között. Most is ezt kapjuk, csak félig száraz földön.

Nem állítom, hogy kifulladt a Jurassic Park franchise. Dehogy. A negyedik rész rekordokat döntött a bemutató óta. Benne van a tíz legjövedelmezőbb mozi filmben és még sehol nincs a házimozis kereskedelem. Nem bukás, pedig az első rész után a második és harmadik rész szinte felezte a bevételeket. Kétezerre mintha megunták volna az emberek az őslényeket. Ám közben eltelt tizenöt év. Felnőtt egy generáció, akiknek ismét el lehet adni a jegyeket.

A film sok évvel az első rész után veszi fel a fonalat, kihagyva a két folytatást. Ez nem is hiányzik a filmből. Hammond álma valóra vált végül. Az Ingen végül megnyitotta a park kapuit. Az egész varázslatért a milliárdos Masrani (Iffran Khan) a felelős, aki egyrészt hideg üzletember, másrészt, buzog benne a kalandvágy és gyermeki öröm, amiért minden egyes nap elkápráztathatja az emberiséget. Ebben segítségére van a génkutató, aki már Hammond álmának megvalósítását az elejétől felügyelte; Dr. Henry Wu (BD Wong).
Wu a mecénás kérésének eleget téve életre kelt egy olyan lényt, amely sosem létezett, viszont a technika révén gyakorlatilag össze lehetett rakni a talált és felhasznált DNS-molekulák révén. Amolyan dinó turmix, amibe sok más is keveredett.


Új dinóra szükség van. A film meg akar minket arról győzni, hogy a park veszélybe kerülhet az érdektelenség miatt. Ha nincs elég érdeklődő, akkor csökken a bevétel. Ezért van szükség kísérleti példányokra, hogy a turizmus ne csak stagnálva életben maradjon, hanem hatványozottan emelkedjen.
Milyen szerencse, hogy egy csapat tudós fáradozik azon, hogy veszélyes élőlényt teremtsen lombikban. Másrészt viszont a katonaság is kellő figyelmet fordít az állatokra, hiszen, sosem volt még olyan, hogy ha valami eszméletlen pénzeket emészt fel, azt a hadiipar ne akarná valamilyen formában hasznosítani. A megfelelő katonai szakértő, Hoskins (Vincent D'Onofrio) aki viszont egyáltalán nem fogékony az őslények viselt dolgai iránt, éppen kéznél van, amikor az új teremtmény kijátssza a védelmi rendszert - ami nem kicsi testét benn tartaná a karámjában - és vándorútra indul. Mivel génjei nem létező kombinációkat tartalmaz, valamiért az öldöklést tekinti elsődleges céljának, a vadász és egyél elv ellenében. Így viszont nyomában vér és pusztulás nyomait hagyja, hogy Owen és az ideiglenesen mellé csapódó Claire szembesüljön vele, miért is veszélyes istent játszani.

Bár felröhögtem közben, de ez legalább olyan röhejes jelenet, mint amikor Claire magassarkúban szaladgál.

Owen teljesen véletlenül - dehogy, direkt - ért valamennyire a Raptorok nyelvén. Nem szó szerint, de állatismereteit felhasználva kialakít közte és az állatok között egy köteléket, amellyel harcba szállhat a gyilkos Indominus Rex ellen. Annál nagyobb lesz a meglepetés, amikor kiderül, hogy a hónapok gondos és türelmes munkája dobható a kukába, mert néhány tudós a nem megfelelő cseppeket ejtette egy pipettába. Hátra (h)arc és lehet menekülni.

A Jurassic Park filmek lényege a hatalmas állatok összecsapása, míg közben az emberek sikítva menekülnek. Kapunk ebből az új filmben, rendesen.
Az Indominus Rex befogására kiküldött csapattól kezdve a látogató turisták ezrein keresztül gyakorlatilag mindenki sikít vagy üvölt egyet a filmben.
Volt idő, amikor a szörnyeket maszkmesterek készítették el, főleg hidraulikus szerkezetekből és azokra húzott különféle anyagokból. Stan Winston munkáját dicsérte az első három rész. Winston elhunyt közben és bár lehetett volna az új filmben is szép számmal használni animált robotjait, a film nagy százalékában CGI szörnyeket kapunk.
Igaz, mostanra a technika eljutott arra a szintre, hogy az ismeretlen lényeket viszonylag hihetően tegyék a vászonra - miközben az emberi test és arc még okozhat nehézséget, hiszen a szemünk jobban érzékeli, mi nem valódi - ezért elég volt, hogy a színészek között zöld ruhás kaszkadőrök és hosszú botokra helyezett tükrös gömbök cikáztak össze-vissza.


A film nem kevés humort is magába csempészett, ami ennyire markánsan nem volt észrevehető az első részekben. A harmadikba viszont már bekerült ez az irány.
A film legnagyobb poénjai közé tartozik Claire dzsungel lady transzformációja és magassarkú cipője, mely elég komoly mém dömpinget hozott magával a neten. Komplett kisfilm is készült egy magassarkú cipős DVD változatról, megfelelő kopogó hangeffektekkel.
A legjobb dumák Chris Pratt-nek jutottak, aki csak átvette a ruháját és nagyjából ismét eljátszotta Űrlord szerepét a "A galaxis őrzői"-ből és közben motorozik és csókolózik.

Omar Sy interpretálása a francia filméletből ebben a filmben teljesen felesleges volt. Ennyire mellékes karaktert filmben mostanában nem láttam. Minden, amit a filmben tesz, kihagyható vagy Pratt karakterébe építhető lett volna.
Judy Greer nagy kedvencem, itt viszont alig kapott teret.
A korábbi részekből a fontosabb főszereplőket nem sikerült belerángatni a filmbe.
A fényképezés gyönyörű, de a zene sajnos már nem a John Williams féle munka, bár vannak felhasznált dallamok tőle.

Hangulatában kicsit Alien-es jelenet, majd egy rövidtáv-futás magassarkúban. Nekem tetszett...

A mellékszereplők közepesek, néha ripacskodásra hajlamosak. És sajnos, ismét klisések és ostobák, ahogy az ilyen filmektől megszokhattuk. A főszereplők tökösek a többiek meg vannak.
A film vége kissé összecsapottnak tűnik.
Nem nagyon vágtam, hova tüntettek el hirtelen közel húszezer embert, mikor megérkezik az Idominus Rex, de annyi baj legyen.
Nálam okosabb filmguruk kiszámolták, hogy a park gyakorlatilag fenntarthatatlan intézmény lenne, ha csupán a turisták pénzére lenne utalva, már ha nem horribilis összeget akarunk legombolni róluk. Azt viszont nem lehet, hiszen a park gyakorlatilag az átlag-amerikainak készül, így nem lehet túl sok dollárt elkérni az attrakcióért.

A film tele van utalásokkal a korábbi részekre emlékeztetve a nézőt. Van, ahol szembetűnő, máshol halványan lehet sejteni. Nem sorolom fel őket, mivel én csak párat vettem észre, de akinek van kedve, kis idő ráfordítással találhat ide vonatkozó gyűjtést a világhálón.

Ha szeretnéd megnézni a filmet: Jurassic World!

70%

Érdekességek:
- Claire ruhája tisztelgés John Hammond fehér öltözete előtt.
- Chris Pratt már került kapcsolatba a sorozattal egy korábbi dvd kiadáson, humoros formában, mint lehetséges szereplője a negyedik résznek.
- A cápával etetés tisztelgés Spielberg "Cápája" előtt.
- Chris Pratt a filmben használt motort megtarthatta. (Jó lesz az majd a folytatásra...) Pratt egyébként akkora rajongója a filmnek, hogy az első részt már a nyitónapon megnézte, kölyökkorában.

Fentebb egy magassarkú cipős paródia.