Hátrálás (Regresszió) - Regression (2015)

Hátrálás (Regresszió) - Regression (2015)

Rendezte: Alejandro Amenábar

A film Mafab adatlapja: Regression (2015)

Megtekintés: Nagy izgalommal ültünk neki, hogy végül lassan elszenderedjünk.

Amenábar-ról hallottam, hogy "jó" rendező és két egész filmjét is megnéztem, ezért nem én vagyok a legkompetensebb, hogy művészetét megítéljem. Ráadásul a két, amennyire fórumokon olvastam, legpopulárisabb filmjét néztem meg, így a "mély-művész" Amenábar tőlem még messze is áll. A "Nyisd ki a szemed - Abre los ojos (1997)" és a "Más világ -  The Others (2001)" remek mozik, amennyire emlékszem, végig lekötöttek, ám eltelt közben tizenöt év és az "Agora - Agora (2009)" már nem tudott lekötni, a vonzó szereposztás ellenére sem. Talán majd újra nézem...
Szóval, ha saját emlékeimből kellene méltatnom a rendező esetleges zsenijét, akkor pop-corn kedvelő nézőknek egyértelműen a Más világot merném ajánlani, annak ellenére, hogy lassú egy film, viszont cserébe a befejezése egy kisebb sokkot képes okozni az érzékenyebb lelkű nézőkben.

A "Regression" egy teljesen populáris darab és talán ezért is fájó, hogy ilyen remek direktor szánta rá az idejét, mert a végeredmény cseppet sem meggyőző.

A történet szerint - nagyjából valós események felhasználásával - 1990-ben járunk. Hoyer városának rendőrségi hivatalába besétál John Gray (David Dencik, svéd színész és talán ez volt a jegye Hollywoodba) helyi ezermester és ex-alkoholista, hogy feljelentést tegyen saját maga ellen, mert úgy véli, erőszakot követett el a lányán. Ez mind szép és jó is lenne, ha John tökéletesen emlékezne az esetre vagy esetekre, ám elméje mintha el akarna zárkózni a borzalmak elől, ezért az ügyet vizsgáló nyomozó, Bruce Kenner (Ethan Hawke) miután nincs jobb ötlete és nem is ért a lélek mélységeihez, segítséget kér egy pszichológustól, Kenneth Raines-től (David Thewlis) akiknek úgy hírlik, megfelelő módszerei vannak az elme titkainak feltérképezésében.
Lassan érnek el eredményeket és mintha az erőszak mögött egy szerteágazó, okkult és sátánista köröket is érintő összeesküvés lehetséges nyomaira bukkannának, amelynek köszönhetően Kenner nyomozó egyre paranoiásabban tekint a környezetére.
Senki nem képes egyértelmű válaszokat adni és az erőszak kárvallottja, Angela Gray (Emma Watson) is mintha titkolna valamit, ami fontos lehet, hogy felgöngyölítsék az ügyet, amely már beszennyezte a rendőrséget és a várost is.

A film egy üres ígéret, melynek a megoldása olyan felemás érzést kelt az emberben, mint mondjuk a második X-akták mozifilm befejezése. Túl sok titokzatoskodás, rejtély és misztikum, ami végül egy banális gordiuszi csomóvá áll össze és a forgatókönyv, egyetlen huszáros vágással írja felül az egészet. Ezt lehetett volna végig izgalmasan tálalni, egy feszült és letaglózó befejezéssel, ehelyett egy nyögve nyelős magyarázatot kapunk és takaréklángon feszengő befejezést.

A film egyik gyenge pontja, hogy felfújt léggömb a történet a másik pedig Emma Watson kisasszony, aki egyszerűen nem tudott meggyőzni sem az erős drámai tehetségéről, sem arról, hogy ő bizony egy vidéki kislány, aki nem megfelelő körülmények között nőtt fel. Szépsége, vagy legalábbis, arcának üdesége kiragyog a haja alól és csak úgy süt belőle a fiatal színésznő gyermeki erotikája. Szemében nem eléggé süt át a megkínzottság, a fájdalom és néhány gesztusa mintha kicsit színpadiasra sikerült volna. Vagy nem megfelelően instruálták vagy én vagyok Hermione boszijával túl kritikus. Játékán az sem segített sokat, hogy teljesen véletlenül, pont a születésnapján - április 15.-én - kezdték el a film forgatását.

Ethan Hawke jól hozza a nyomozót és úgy vélem, Hawke "öregségére" úgy tűnik, átnyergel a közepes krimik, thrillerek, horrorok világába. Azért ennél a szintnél ne adja alább és akkor azért nem lesz baj. Nem kell utánozni Nicholas Cage-et, aki minden mocskot elvállal.
A film hangulata indulásként erősen megidézi a sokat másolt "Hetedik - Se7en (1995)" képi világát - nem csak az eső miatt. Ezt a szintet végig tartják.
Egyszeri szórakozásnak nyugodtan merem ajánlani, csak lehetőleg pihend ki magad előtte, mert minket kicsit lehúzott a film komor összessége és elsőre simán bealudtam.
A mellékszereplők közül még kiemelném az arca alapján nem éppen színésznői, ellenben roppant tehetséges Dale Dickey-t, aki már akkor szimpatikus volt, amikor roppant hitelesen hozta "A nevem: Earl" sorozat lepukkant prostituáltját. A színésznő arcán minden ott van és mintha az utóbbi pár évben sokkal többet foglalkoztatnák. Nekem még ismerős volt a "True Blood" sorozatból is, "A hallgatás törvénye - Winter's Bone (2010)" című drámából, amiben hasonló figurát alakított vagy a "Vasember 3. - Iron Man 3. (2013)" egyik mellékszereplőjeként.

55%

Ha szeretnéd látni: R E G R E S S I O N

Hotel Transylvania 2: Ahol még mindig szörnyen jó - Hotel Transylvania 2 (2015)

Hotel Transylvania 2: Ahol még mindig szörnyen jó - Hotel Transylvania 2 (2015)

Rendezte: Genndy Tartakovsky

A film Mafab adatlapja: Hotel Transylvania 2 (2015)

Megtekintés: Mi bajom lehet. Az elsőt is megnéztem és élek... és nem is nagyon emlékszem.

A Hotel T azon mesék sorát gazdagítja, amelyeket a megtekintés után el is felejtek. Aranyos, kedves, tetszik a mondanivaló, de hiányzik belőle az a plusz, ami miatt újra és újra bírnám nézni és ami beeszi magát a fejembe és ezért emlékezni fogok rá. Igen. Láttam az első részt és a világon semmire nem emlékeztem belőle, csupán most, a második rész frissítette fel némileg az emlékezetem, ám pontosan tudom, hogy pár hónap és ezt a mesét is el fogom felejteni.

Az alapötlet érdekes lehet, viszont az erkölcsi mondandó lerágott csont volt már az első részben is; szörnyeteg leányzó, embergyerek, szerelem. Evidens, hogy a fiatalok összejönnek. Eltelt másfél év és ugrunk az időben keveset, miután a trónörökös megszületett. Drac papó (Adam Sandler) azt még valahogy elfogadta, hogy egyetlen gyermeke, Mavis (Selena Gomez) belezúgott egy fiatalemberben, akin talán egyetlen, ami szörnyű, az a frizurája, azonban az öreg vérszívó, miután megtudta, hogy nagyapa lesz, azt már nehezen fogadja el, hogy az örökösödésben nem sikerült a vérének átadnia az esetleges öröklétet és legalább félig vámpirizálnia gyermekét, azaz az ő unokáját. Kezdetben finomabb módszerekkel igyekszik az unokát a vér-érdeklődés irányába terelni, majd egyre erőszakosabb módszereket igyekszik bevetni, hogy közben a néző tudjon - ha tud - nevetni. Csak az a baj, hogy a poén és kaland faktorral csínján bánnak, kevés a kikacsintás és ötlet.
A befejezés meg totál klisés, hiszen minden mese erről szól, amelyikben egy kis egyed be szeretne illeszkedni az egységbe. Végül a kis unoka transzformációja legalább olyan várható és hirtelen, mint pl. "A hihetetlen család - The Incredibles (2004)" fináléjában a legkisebb gyerkőc képességeinek felvillanása.

A történet gyenge pontja az ötlettelen forgatókönyv, amely úgy hozza be az egyik ellenfelet, hogy valójában ráerőlteti a cselekményre. (Nehogy már végül a dédpapa legyen a rosszfiú, mellé kellett adni a csatlósait, akik valamiért, az eddigi árnyékban bujkálás lojalitása után hirtelen úgy érzik, ellentmondhatnak eddigi mentoruknak vagy gazdájuknak?)
A gyermek hazaszállítása és apu-anyu családlátogatása is kissé kurtán furcsa, és kimarad a ziccer, hogy jobban megismerjük őket, pedig lehetett volna mélyíteni az emberi karaktereket is.
Azzal sem foglalkoznak, hogy miután Mavis szemrehányóan leteremti apját, hogy az nem képes elfogadni az embereket, kicsit elgondolkodjon a figura a szemrehányás jogosságán. (Esetleg a kedves elhunyt feleség sírkövénél elmélázhatott volna ezen, megmagyarázva pár percben pár dolgot, ami a karakter animációs fejében motoszkál erről.)

Szóval, egy könnyed nyolcvan perces - tíz kerek perc stáblista - elég felületes mesét kapunk, felejthető cselekménnyel és mókázással. Egynek jó, de ne csodálkozz, ha pár hét és már nem is emlékszel rá.
Gondolom, ki kellett erőszakolniuk magukból még legalább egy epizódot az első után, hiszen a figurák és helyszínek kitalálása elég munkát okozott, hogy esetleg még egy róka vagy emberbőrt lehúzzanak róla. Nincs ezen mit csodálkozni. Tartakovsky főleg sorozatok elkészítésében vett részt, így innen hozhatta a takarékos hozzáállást.
A színészek méltatásának meg nincs értelme, hiszen hiába szolgáltatta a karakterek hangját annyi remek amerikai színész, ha ezeket a magyar szinkronban nem tudjuk élvezni. (Ez Kevin James és Adam Sandler tizedik közös munkája, csak ebből a szinkronos változatban nem fogunk semmit hallani...)
Fura fintora az életnek, hogy ebben a mesében Vladnak, azaz a dédnagypapinak eredetiben Mel Brooks adta a hangját, akinek eddigi utolsó filmrendezése a csúnyán megbukott "Drakula halott és élvez - Dracula: Dead and Loving It (1995) volt, kerek húsz éve!!!

Bakik:
A film kicsit következetlenül használja a vámpírok azon gyengeségét, hogy nem látszódnak a fényképeken sem, és a végén Mavisnek mégis van egy családi fotója, amelyen rajta van az apjával... Upsz.
Jonathan testvérei lefeleződtek az első rész óta. Remélhetőleg nem haltak meg.
Dennis aránytalanul sokáig zuhan az ugrótoronyból - már ha kiszámítjuk egy test zuhanási sebességét...
Ha többféle szirupot iszol, melyeknek eltérő a színe, akkor sem szivárvány színben fog a fogad tündökölni, hanem az utolsó elfogyasztott színt veszi át, esetleg.

55%

Ha szeretnéd látni: H O T E L  T R A N S Y L V A N I A  2 .

Ha felfrissítenéd emlékeidet az első résszel: H O T E L  T R A N S Y L V A N I A

Ricky története - Story of Ricky (1991)

Ricky története - Story of Ricky (1991)

Rendezte: Ngai Choi Lam

A film Mafab adatlapja: Story of Ricky (1991)

Megtekintés: Trash kedvelőknek kötelező.

Viszonylag lassan bukkantam a keleti kultúra ezen gyöngyszemére. Amikor gyerekként belevetettük magunkat a videós hétvégékbe, értelem szerűen az ilyen filmek viszonylag lassan vagy egyáltalán nem jutottak el hozzánk. A narrátoros filmeket kultiváltuk és bizony, sokkal többen beszéltek angolul, mint mandarin, kínai vagy japán nyelven. Amiket láthattunk, azokat meg a MOKÉP forgalmazta hazánkban - többnyire - és felirattal látta el, viszont, ezek épp ezért a konszolidáltabb darabok voltak, nem azok a mozik, amelyben a készítők fantáziája elborultan szárnyal.

Ricky története végigjárta a kötelező művészi rangsort; mangából anime, animéből pedig élőszereplős akció film.

A történet csapongó és logikátlan, ám valójában mivel úgyis csak egy keretet biztosít az agyatlan mészárlásnak, nincs is rá nagyon szükség. A jövőben a börtönök magánkezekbe kerülnek és üzleti befektetésként funkcionálnak. Ha nem lenne elég a bevétel, az igazgatók, akik teljhatalmú urak a falak mögött, egyéb pénzszerzési módokat is preferálhatnak, mint például kábítószer termesztés a C Blokk-ban. Vagy a B-ben.

Egy ilyen erőszakos börtönbe kerül be Ricky Oh (Siu-Wong Fan), akit gyilkosságért ítéltek el és visszaemlékezéseiből - vagy meditációs elpilledései között feltörő hallucinációiból - ismerhetünk meg jobban. Ricky nem túl beszédes és az észnek is híján van, viszont testi és harci adottságai miatt egyedül képes szembeszállni a börtön vezetőségével és a négy egymástól elkülönülő blokk bűnöző vezetőivel. Ricky a tipikus James Bond karakter: Mikor már egy sima fejlövés elég lenne a kiiktatásához, valahogy megmenekül. Sérüléseiből mindig felgyógyul a következő etapra és ezért a film bár folyamatosan halad a végkifejlet felé és szórakoztat, mégis, kissé szkeccs szerűen épül fel vagy inkább úgy, mint a nyolcvanas évek verekedős játékai, ahol a pixel harcos előre haladva aprítja az ellent és egyre erősebb főellenségekkel kell megküzdenie.

A Ricky... negatívuma, hogy néha teljesen logikátlanul folytatódik A-ból, B-be. Egy példa, amikor egy verekedés végeztével az igazgató, hogy bőrét mentse, megnyit Ricky alatt egy rejtett padlórészt és utána kiált, hogy innen már nem menekülsz. Itt vége is lehetne, csak akkor nem halad a cselekmény, ezért a következő jelenetben Ricky már a börtön udvarán fekszik megkötözve - a film alatt többször kiderült, mennyit is érnek a bilincsek, amiket ráaggatnak - és körbeveszik a rabtársak és őrök, hogy az igazgató parancsára végül élve eltemessék. Logikus... Azután persze a hevenyészett sírból is hasonló módon menekül meg.

Európai szemnek eléggé maníros és túljátszott a mozi, viszont olyan fokú brutalitást enged meg magának, ami főleg a keleti népekre jellemző, és csak elvétve találkozunk hasonlóval pl. amerikai vagy Európai filmekben. (Mondjuk a Balta sorozat ilyesmi.) A színészek egytől-egyig túltolják a karaktereiket, néha idegesítően. A keleti filmek színjátszása így számomra erősen olyan, mintha színházi berkekből érkeztek volna a vászonra. Ez kezdetben zavaró lehet - főleg, ha nem szoktál hozzá ezekhez a filmekhez. Ha felülemelkedsz rajta, akkor egy igazi szemetet kapsz, amit egyszer végig tudsz ülni és forgathatod a szemed. Annak, aki élvezi a videózás legaljaként aposztrofált Trash mozikat (pl. Troma produkciók) annak tökéletes esti program.
Mostanra sokat veszített erejéből, nevetségesnek is tűnhet. A De Santi fiúk - olasz filmesek - azóta jócskán rávertek a gore faktorra, amit a filmben látunk. (Pl. Adam Chaplin, 2011)

Ha szeretnéd látni: S T O R Y  O F  R I C K Y

60%

Figyeld:
- Az ötletes gore jeleneteket.
- A kiszakadó börtönfalat itt is huzalokkal rántották szét, akárcsak a Dűnében, és itt is látszik.
- A börtönigazgató félszemű helyettese a való életben a főszereplő, Ricky apja. Nincs hasonlóság.